2020. évi CXXXV. törvény
a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről
Az Országgyűlés a munkához jutás, a munkahelykeresés, a munkahely megtartása, a megfelelő munkaerőhöz jutás elősegítése érdekében, valamint a jogszabálysértő foglalkoztatásból származó gazdasági előnyök kiküszöbölésére, a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó szabályok foglalkoztatók általi megtartása állami felügyeletének és a foglalkoztatottakat megillető jogok érvényesülésének biztosítására, továbbá a foglalkoztatás elősegítésével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek teljesítésére a következő törvényt alkotja:
I. Fejezet — ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK¶
1. § E törvény alkalmazásában
- a) ellenérték: a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megállapíthatósága szempontjából minden olyan pénzbeli és természetbeli juttatás, amelyet a foglalkoztatásra tekintettel nyújtottak, vagy amelyben megállapodtak;
- b) foglalkoztatásra irányuló jogviszony: minden olyan jogviszony, amelyben a foglalkoztatott a foglalkoztató részére és annak irányítása alatt ellenérték fejében tevékenységet végez vagy önmaga foglalkoztatását végzi;
- c) foglalkoztató: aki természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztat;
- d) foglalkoztatott: az a természetes személy, aki a foglalkoztató számára és annak irányítása alatt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében, ellenérték fejében tevékenységet végez, vagy önmaga foglalkoztatását végzi.
II. Fejezet — FOGLALKOZTATÁST ELŐSEGÍTŐ SZOLGÁLTATÁSOK ÉS TÁMOGATÁSOK¶
2. § (1) A foglalkoztatás elősegítése során az Alaptörvény XV. cikkében meghatározottak szerint kell eljárni azzal, hogy a munkaerő-piacon hátrányos helyzetben lévőket többletjogosultságok illetik meg.
(2) A foglalkoztatás elősegítése érdekében a Kormány, a helyi önkormányzatok, továbbá a foglalkoztatók és a foglalkoztatottak, valamint ezek érdekképviseleti szervezetei együttműködnek.
(3) A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatások és támogatások tekintetében az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény szabályait kell alkalmazni.
1. A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatás¶
3. § (1) Az állami foglalkoztatási szerv a munkahelykeresést, a munkához, valamint a megfelelő munkaerőhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását – a Kormány rendeletében meghatározottak szerint – ingyenesen igénybe vehető szolgáltatásokkal (a továbbiakban: foglalkoztatást elősegítő szolgáltatás) is segíti.
(2) Foglalkoztatást elősegítő szolgáltatást – a Kormány rendeletében meghatározottak szerint –nyilvántartásba vett foglalkoztatást elősegítő szolgáltatást nyújtó szervezet is nyújthat.
(3) A foglalkoztatás elősegítése érdekében a foglalkoztató segíti az állami foglalkoztatási szerv munkáját, ennek keretében a munkaerőigényéről és annak megszűnéséről folyamatosan, de legkésőbb a betöltés esedékességekor tájékoztatja az állami foglalkoztatási szervet.
(4) Magyarország részt vesz az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (a továbbiakban: EURES) tevékenységében.
(5) Foglalkoztatást elősegítő szolgáltatás – az állami foglalkoztatási szerv által nyújtott foglalkoztatást elősegítő szolgáltatás kivételével – a foglalkoztatási programokkal kapcsolatos elkülönített állami pénzalapból (a továbbiakban: az Alap) vagy európai uniós forrásból nyújtható.
2. A foglalkoztatást elősegítő támogatások¶
4. § Az állami foglalkoztatási szerv – a Kormány rendeletében meghatározottak szerint – foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítését vagy foglalkoztatásra irányuló jogviszony megtartását elősegítő támogatásokat (a továbbiakban: foglalkoztatást elősegítő támogatás) nyújthat.
5. § (1) Az állami foglalkoztatási szerv foglalkoztatást elősegítő támogatást
- a) nyújt a 651/2014/EU rendelet szerinti súlyosan hátrányos helyzetű munkavállaló foglalkoztatása elősegítése érdekében, és
- b) nyújthat a csoportos létszámleépítés elkerülése vagy annak hátrányos következményei enyhítése érdekében.
(2) Az állami foglalkoztatási szerv munkaerőpiaci program keretében az (1) bekezdésben foglaltakon túl foglalkoztatást elősegítő támogatást nyújthat a munkaerőpiaci programban részt vevőnek a foglalkoztatás elősegítése érdekében.
(3) A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által meghirdetett munkaerő-piaci program keretében az állami foglalkoztatási szerv foglalkoztatást elősegítő támogatást nyújthat.
6. § (1) Foglalkoztatást elősegítő támogatás nyújtása esetén a támogatásban részesülővel hatósági szerződést kell kötni.
(2) Foglalkoztatást elősegítő támogatás az Alapból vagy európai uniós forrásból nyújtható.
(3) Ha az Alapból nyújtott támogatást vissza kell követelni, a támogatást a kötelezettségszegés napjától a visszakövetelésről rendelkező határozat meghozatala napjáig számított ügyleti kamattal növelt összegben kell visszafizetni. Amennyiben a kötelezett a visszafizetési kötelezettségének a visszakövetelő határozatban megállapított határidőig nem tesz eleget, e határidő elmulasztásának napjától az állami foglalkoztatási szerv a teljesítés napjáig késedelmi kamatot is felszámít, kivéve a késedelem azon időszakát, amikortól a végrehajtásra az állami adó- és vámhatóság megkeresése megtörtént. Az állami adó- és vámhatóság az előtte folyó végrehajtási eljárásban a követelés összege után késedelmi pótlékot számít fel.
(4) Az ügyleti kamat, valamint a késedelmi kamat mértékére a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatások esetén fizetendő ügyleti kamatra és késedelmi kamatra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A kötelezett az állami adó- és vámhatóság végrehajtás foganatosítása érdekében történő megkeresését követően – az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény szerinti – késedelmi pótlékot is köteles megfizetni. A késedelmesen megfizetett ügyleti kamat után nem számítható fel késedelmi kamat vagy késedelmi pótlék.
(5) A támogatások tekintetében az állami foglalkoztatási szerv vezetője, erre irányuló kérelem esetén, különös méltánylást érdemlő esetben határozatában
- a) eltekinthet az ügyleti kamat vagy a késedelmi kamat felszámításától,
- b) dönthet
- ba) a már felszámított ügyleti kamat vagy késedelmi kamat részben vagy egészben történő elengedéséről, valamint
- bb) a foglalkoztatónak nem minősülő természetes személy részére nyújtott támogatás esetén a visszakövetelt támogatás visszafizetésének részben vagy egészben történő elengedéséről,
kivéve, ha a végrehajtásra az állami adó és vámhatóság megkeresése megtörtént.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott méltányosság szempontjából természetes személy esetében figyelembe vehető különösen a kedvezőtlen szociális helyzete, valamint az, hogy a támogatás visszafizetése a kötelezett és a vele egy háztartásban élők megélhetését súlyosan veszélyeztetné, foglalkoztató esetében pedig figyelembe vehető különösen a foglalkoztató kedvezőtlen vagyoni helyzete, a hatósági eljárások során tanúsított együttműködő magatartása, valamint a visszakövetelés alapjául szolgáló körülmények.
III. Fejezet — A FOGLALKOZTATÁS FELÜGYELETE¶
3. A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság¶
7. § (1) A foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt szabályozó jogszabályok minimumkövetelményeinek foglalkoztató általi megtartását a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság ellenőrzi.
(2) Általános hatáskörű foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a Kormány rendeletében kijelölt hatóság. Az általános hatáskörű foglalkoztatás-felügyeleti hatóság jogosult eljárni minden olyan ügyben, amely nem tartozik törvényben vagy a Kormány rendeletében meghatározott más hatóság hatáskörébe.
(3) Különös hatáskörű foglalkoztatásfelügyeleti hatóság a honvédelemért felelős miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó foglalkoztató foglalkoztatásfelügyeletét, a rendvédelmi szerv foglalkoztatásfelügyeletét, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok foglalkoztatásfelügyeletét, vagy a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak büntetés-végrehajtási jogviszony keretében történő munkáltatásának foglalkoztatásfelügyeletét ellátó, a Kormány rendeletében kijelölt hatóság, továbbá a bányafelügyelet.
(4) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság jogosult
- a) a foglalkoztató és a foglalkoztatott közötti, valamint a foglalkoztatottnak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony és a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére,
- b) a tényleges foglalkoztató azonosíthatatlansága esetén – ellenkező bizonyításig – a foglalkoztató személyének vélelem alapján történő megállapítására, amely szerint a foglalkoztató – a következő sorrend szerint – az,
- ba) aki a munkahelyen tevékenységet folytató felek közötti szerződésben (megállapodásban) foglaltak szerint a tevékenység összehangolásáért felelős,
- bb) aki a tevékenységet a munkahelyen ténylegesen irányítja,
- bc) akinek a területén a munkavégzés folyik,
- c) az a) és b) pont alapján a foglalkoztatásra irányuló jogviszony meghatározott felek közötti fennállásának megállapítására,
- d) a foglalkoztatást elősegítő támogatás tekintetében a vállalt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére.
4. A foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés és eljárás¶
8. § (1) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság eljárásában ügyfél az a foglalkoztató, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, vagy akivel szemben hatósági eljárást indítottak, továbbá az a Magyarországon letelepedett vagy külföldi munkáltató, aki közösségi jogszabályon alapuló adatszolgáltatásra kötelezett.
(2) A foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés kizárólag hivatalból indul, az ügyfél saját hatósági ellenőrzését nem kérheti.
(3) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság valamennyi foglalkoztatási helyszínen külön engedély és előzetes értesítési kötelezettség nélkül helyszíni ellenőrzést tarthat.
(4) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a hatósági ellenőrzése és eljárása során az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény szabályain túl jogosult
- a) az ellenőrzés helyszínén található biztonsági berendezések által rögzített felvételek és a foglalkoztatás területére való be- és kilépést rögzítő berendezések adatainak megtekintésére, valamint azokról másolat készítésére,
- b) az ellenőrzéssel érintett személyek személyazonosságának igazoltatással történő megállapítására, adóazonosító jelének és Társadalombiztosítási Azonosító Jelének (a továbbiakban: TAJ szám) használatára, valamint e személyektől az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítás kérésére, továbbá e személyek tanúként történő meghallgatására.
(5) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság ellenőrzése és eljárása során hivatalból zártan kezeli az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevőjének természetes személyazonosító adatait és lakcímét, kivéve, ha az érintett kéri a zárt adatkezelés mellőzését.
(6) Az eljárás során vélelmezni kell a tanúként meghallgatott foglalkoztatottnak, valamint a panaszt, közérdekű bejelentést benyújtó természetes személynek az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvénynek az adatok zárt kezelésére vonatkozó szabályai szerinti olyan helyzetét, amely alapján őt nyilatkozata miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. E személyeknek tanúként történő első meghallgatása során a zárt adatkezelés szabályai szerint kell eljárni akkor is, ha a meghallgatott személy a zárt adatkezelést nem kéri.
(7) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a jogviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettség ellenőrzésére irányuló eljárást a TAJ szám kiadásáig felfüggesztheti, ha a foglalkoztató a TAJ számmal nem rendelkező foglalkoztatott esetében kizárólag a TAJ számra vonatkozó bejelentési kötelezettségének nem tett eleget.
9. § (1) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló törvényben meghatározottakon túl a következő közigazgatási szankciókat alkalmazhatja:
- a) további foglalkoztatás megtiltása,
- b) munkaügyi bírság.
(2) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság munkaügyi bírságot alkalmazhat, ha a hatáskörét érintő jogszabálysértést tár fel, és törvény vagy kormányrendelet szerint egyéb szankció nem alkalmazható. Kormányrendelet a munkaügyi bírság kötelező alkalmazását írhatja elő.
(3) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság az eljárás során feltárt jogszabálysértés esetén a jogszabálysértés megszüntetése, következményeinek elhárítása, valamint a további jogsértés megelőzése érdekében kötelezi a foglalkoztatót a jogszabálysértés megszüntetésére, vagy a jogszabálysértés tényét megállapító határozatot hoz.
(4) Figyelmeztetés nem alkalmazható, ha a munkaügyi bírság kiszabása kötelező.
(5) Nem alkalmazható közigazgatási szankció, ha a jogsértő magatartásnak a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság tudomására jutásától számított egy év eltelt.
(6) Az elkövetéstől számított három év elteltével is alkalmazható közigazgatási szankció, ha
- a) a három évnél korábban megkezdett jogszabálysértés a hatósági ellenőrzés megkezdésekor folyamatosan fennáll, vagy
- b) a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság vagy a felügyeleti szerv a foglalkoztatás-felügyeleti hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
(7) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a pénzfizetési kötelezettség teljesítésére a kötelezettnek a véglegessé vált határozat illetékes adóhatóságnak történő megküldése előtt benyújtott kérelme alapján részletfizetést biztosíthat. A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén haladéktalanul megküldi a végleges határozatot az adóhatóságnak a hatáskörébe tartozó intézkedések megtétele céljából.
10. § (1) Ha a foglalkoztató a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság megállapítja a foglalkoztatásra irányuló jogviszony fennállását, és kötelezi a foglalkoztatót a bejelentési kötelezettség teljesítésére.
(2) Ha a foglalkoztató a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a foglalkoztatásra irányuló jogviszony fennállását – az általános teljes napi munkaidő figyelembevételével – a szabályszegés megkezdésétől visszamenőleg számított harmincadik naptól állapítja meg, kivéve, ha a hatósági eljárás során megállapítható, hogy a bejelentés nélküli foglalkoztatás a harminc napot meghaladta.
(3) Az (1) vagy (2) bekezdésben foglalt intézkedés nem alkalmazható, ha a foglalkoztató a TAJ számmal nem rendelkező foglalkoztatott részére a foglalkoztatás megkezdése előtt kérte a TAJ szám kiadását a székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztári feladatkörében eljáró kormányhivataltól, valamint a TAJ számot az adatképzésről kapott értesítéstől számított nyolc napon belül az adóhatóságnak bejelentette.
5. A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság által vezetett nyilvántartás¶
11. § (1) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság az e törvényben meghatározott feladatainak ellátása érdekében, az általa létrehozott informatikai rendszerben a következő adatokat kezeli és tartja nyilván:
- a) a foglalkoztatott személy
- aa) természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát,
- ab) huzamos tartózkodási jogosultságát, menekült vagy oltalmazott jogállását,
- ac) lakóhelyét, tartózkodási helyét és értesítési címét,
- ad) foglalkozását, munkahelyét, munkakörét (tevékenységét),
- ae) heti munkaidejét,
- af) iskolai végzettségét, szakképzettségét,
- ag) jövedelmére vonatkozó adatokat,
- ah) TAJ számát, adóazonosító jelét,
- ai) iskolaszövetkezeti tagi jogviszonya esetén diákigazolványa számát,
- aj) közérdekű nyugdíjas szövetkezeti tagsága esetén a nyugdíjfolyósítási törzsszámát;
- b) a foglalkoztató
- ba) azonosító adatait,
- bb) gazdálkodási formáját,
- bc) adószámát,
- bd) pénzforgalmi jelzőszámát;
- c) adószámmal nem rendelkező természetes személy foglalkoztató
- ca) természetes személyazonosító adatait,
- cb) lakcímét,
- cc) adóazonosító jelét.
(2) A foglalkoztatás állami felügyelete hatékony működésének biztosítása céljából az állami adóhatóság az (1) bekezdés szerinti adatokat – az (1) bekezdés ab), ac), ad), af) és ag) alpontja szerinti adatok kivételével – átadja a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság részére.
(3) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a foglalkoztatók munkaügyi kapcsolatai rendezettségével kapcsolatos adatoknak más szervek eljárásában történő felhasználása céljából közhiteles hatósági nyilvántartást vezet. E hatósági nyilvántartás – az (1) bekezdés b) és c) pontjában foglalt adatok kivételével – közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül.
(4) A hatósági nyilvántartás tartalmazza – az (1) bekezdés b) pont bd) alpontja kivételével – a foglalkoztató (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti adatait, a jogsértést megállapító határozat keltét és számát, véglegessé és végrehajthatóvá válásának időpontját, a jogsértés megjelölését, az alkalmazott jogkövetkezményt és mértékét az annak alapjául szolgáló jogszabályhelyre történő utalással, közigazgatási per esetén a jogerős bírósági határozat keltét és számát, jogerőssé és végrehajthatóvá válásának időpontját, valamint azt, hogy a bíróság milyen döntést hozott.
(5) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a (4) bekezdés szerinti adatokat a (3) bekezdés szerinti esetben a Kormány rendeletében meghatározott módon nyilvánosságra hozza, valamint az ügyfél kérelmére hatósági bizonyítványt ad ki.
(6) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság más szerv és természetes személy részére adatot csak törvényben meghatározott módon szolgáltathat.
(7) A bíróság, az ügyészség, a bűnüldözési és a büntetés-végrehajtási szerv, valamint a nemzetbiztonsági szolgálat – feladata ellátása érdekében, a rá vonatkozó törvényekben meghatározott célok és feltételek teljesülése esetén – e törvény felhatalmazása alapján a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére jogosult.
(8) A munkavédelmi hatóság az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásba – az ellenőrzéséhez szükséges mértékben – betekinthet.
(9) A foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a nyilvántartott adatokat a részére történt átadástól számított ötven év elteltével törli a nyilvántartásból.
IV. Fejezet — ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK¶
6. Felhatalmazó rendelkezések¶
12. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza
- a) a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatások fajtáit, a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatások nyilvántartásának szabályait, a szolgáltatások nyújtására vonatkozó feltételeket és a szolgáltatások igénybevételének részletes szabályait;
- b) az állami foglalkoztatási szerv és más szervezetek által, az EURES tevékenységében történő részvétel keretében nyújtott munkaerő-piaci szolgáltatásokat, az állami foglalkoztatási szervnek az EURES keretében folytatott tevékenységével kapcsolatos feladatait, valamint az állami foglalkoztatási szervnek nem minősülő szervezeteknek az EURES tevékenységében történő részvétele feltételeit és módját;
- c) a foglalkoztatást elősegítő támogatások fajtáit és e támogatások nyújtására vonatkozó feltételeket, azok odaítélésének és megszüntetésének részletes szabályait, valamint az állami foglalkoztatási szerv által nyújtható foglalkoztatást elősegítő támogatásokat;
- d) az általános hatáskörű foglalkoztatás-felügyeleti hatóságot, a hatóság eljárására vonatkozó részletes szabályokat, és ennek keretében
- da) a foglalkoztatás-felügyeleti tevékenység tárgyának, a foglalkoztatási minimumkövetelményeknek, a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság személyi és szervezeti kereteinek, hatáskörének és illetékességnek, a hatósági ellenőrzés és hatósági eljárás rendjének részletes szabályait,
- db) a közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések részletes szabályait, a szankciók mértékét és alkalmazásának feltételeit,
- dc) a hatósági nyilvántartás vezetésére és a nyilvántartásban szereplő adatok nyilvánosságra hozatalára, hozzáférésére, felhasználására, valamint a hatósági bizonyítvány kiadására vonatkozó részletes szabályokat,
- dd) a foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzésre jogosító képzés és vizsga részletes szabályait,
- de) a foglalkoztatás elősegítő támogatás tekintetében a vállalt kötelezettségek ellenőrzésének szabályait;
- e) a különös hatáskörű foglalkoztatás-felügyeleti hatóságot és e hatóság eljárására vonatkozó részletes szabályokat.
7. Hatályba léptető rendelkezés¶
13. § Ez a törvény 2021. március 1-jén lép hatályba.
8. Átmeneti rendelkezés¶
14. § A III. Fejezetben foglalt rendelkezéseket az e törvény hatálybalépését követően megkezdett hatósági ellenőrzés alapján indult eljárásokban kell alkalmazni.
9. Az Európai Unió jogának való megfelelés¶
15. § (1) Ez a törvény
- a) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18-i 1407/2013/EU bizottsági rendelet,
- b) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a mezőgazdasági ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18-i 1408/2013/EU bizottsági rendelet,
- c) a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló 2014. június 17-i, 651/2014/EU bizottsági rendelet,
- d) a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló, 2016. április 13-i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendelet
- e) az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (EGAA) és az 1309/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 28-i (EU) 2021/691 európai parlamenti és tanácsi rendelet
végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.
(2) Ez a törvény
- a) a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről szóló, 1991. október 14-i 91/533/EGK tanácsi irányelvnek,
- b) a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvnek,
- c) a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló, 1994. június 22-i 94/33/EK tanácsi irányelvnek,
- d) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
- e) az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
- f) a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
- g) a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
- h) az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
- i) a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13-i 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
- j) a harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként való munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2014. február 26-i 2014/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
- k) a harmadik országbeli állampolgárok vállalaton belüli áthelyezés keretében történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2014. május 15-i 2014/66/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
- l) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
- m) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. június 28-i (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek
- n) az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló, 2022. október 19-i (EU) 2022/2041 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek
való megfelelést szolgálja.
(3) A 40. § a) pontja a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.