2018. évi LII. törvény — mi változott? 2024. január 1.

- h) a Tbj. szerint külföldinek minősülő személynek az általa megszerzett, járulékalapot képező olyan jövedelemre tekintettel, amely után járulékfizetési kötelezettség nem merül fel, ide nem értve az olyan jövedelmet, ami az 1. § (9) bekezdésének figyelembevételével adóalapot képez;

- d) a külföldi kifizető által Magyarországon kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében munkaviszonyban foglalkoztatott olyan – bevándorolt vagy letelepedett jogállással nem rendelkező – természetes személy részére kifizetett, juttatott bevétel (ideértve a munkaszerződésben meghatározott alapbért is), aki harmadik állam állampolgára, feltéve, hogy a foglalkoztatás időtartama nem haladja meg a két évet, valamint az említett feltételek szerinti korábbi foglalkoztatásától számítva a foglalkoztatás ismételt megkezdéséig legalább három év már eltelt; e rendelkezés olyan harmadik államból kiküldött személy esetében is alkalmazható, aki a harmadik államban fennálló biztosítását igazolja, függetlenül attól, hogy a kiküldött személy állampolgársága szerinti állammal Magyarországnak szociális biztonsági egyezménye áll-e fenn, továbbá olyan harmadik államból kiküldött személy esetében is alkalmazható, aki a harmadik államban fennálló biztosítását igazolja, és nem tartozik a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá;

- f) táppénz, baleseti táppénz, csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási díj, a kifizetés (juttatás) időpontjától függetlenül a Tbj. szerinti álláskeresési támogatás;

- i) az a jövedelem, amelynek kifizetése (juttatása) olyan időszakra tekintettel történik, amely időszakban a Tbj. 3. §-a, 17. §-a, vagy 18. §-a alapján nem áll fenn biztosítási jogviszony, függetlenül a kifizetés (juttatás) időpontjától;

- j) a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg, a kedvezményezett részére a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 28. § (1) bekezdésének a) pontja alapján fizetett összeg, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár megszűnése esetén a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés, valamint a volt pénztártagnak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés;

- k) az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről szóló kormányrendelet alapján nyújtott keresetkiegészítés;

- l) az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 51/C. §-ában meghatározott szolgáltatás;

(4) A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletek hatálya alá tartozó, másik tagállamban vagy az Európai Unió intézményei által biztosított személy jövedelme után nem kell adót fizetni, ide nem értve az olyan jövedelmet, ami az 1. § (9) bekezdésének figyelembevételével adóalapot képez. Az adófizetési kötelezettség alóli mentességet a természetes személy az illetékes külföldi hatóság által kiállított, a másik tagállamban vagy az Európai Unió intézményénél fennálló biztosítást tanúsító igazolással igazolja.

(3) Az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a szabadalmi ügyvivői társaság, a közjegyzői iroda a tagjával fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának megállapításakor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1) és (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyen tagja ügyvédi tevékenysége, szabadalmi ügyvivői kamarai, illetve közjegyzői kamarai tagsága szünetel. Az ügyvédi, szabadalmi ügyvivői, közjegyzői vagy állat-egészségügyi szolgáltató tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításakor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1) és (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba azt a hónapot, amelynek egészében az ügyvédi tevékenysége, szabadalmi ügyvivői kamarai, közjegyzői kamarai tagsága, vagy állat-egészségügyi szolgáltató tevékenysége szünetel.

(4) Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerint vezetett nyilvántartásban szereplő egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításakor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1) és (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba azt a hónapot, amelynek egészében egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti.

(2) E § alkalmazásában munkaerőpiacra lépő az a magyar állampolgár, aki az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére álló adatok szerint a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 275 napon belül legfeljebb 92 napig rendelkezett a Tbj. szerint biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal, egyéni, társas vállalkozói jogviszonnyal. E szabály alkalmazása szempontjából a biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyba, egyéni, társas vállalkozói jogviszonyba nem kell beszámítani a csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozást segítő ellátás vagy a gyermeknevelési támogatás (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: anyasági ellátás) folyósításának időszakát, kivéve ha ezen időszakokban az ellátás folyósítása mellett egyéb biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony áll fenn, valamint a közfoglalkoztatásban történő részvétel időtartamát. A kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének minősül az anyasági ellátásban részesült, illetve részesülő természetes személynek a korábbi kifizetőjénél történő ismételt munkába állásának kezdete is. E § alkalmazásában munkaerőpiacra lépőnek minősül a Magyarországgal határos, nem EGT-állam állampolgára is.

15. § (1) Adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban a doktori (PhD) vagy ennél magasabb tudományos fokozattal vagy tudományos címmel rendelkező kutató, fejlesztő vagy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint doktori képzésben részt vevő hallgató vagy doktorjelölt munkavállalót foglalkoztató – vállalkozásként működő kutatóhelynek minősülő – kifizető, az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.

(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő az (1) bekezdés szerinti munkavállaló esetében a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér kétszerese után a 2. § (1) bekezdése szerinti adómértékkel megállapított összeggel.

arányosított önköltsége alapján az egy munkanapra vetített mérték és a tárgyhónap duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatással érintett napjai számának szorzataként a szakirányú oktatásnak az általános teljes napi munkaidőhöz, fiatalkorú munkavállaló esetén napi hét órához viszonyított arányában számított összege azzal, hogy nem vehető figyelembe az olyan munkanap , amire a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy munkabérre vagy távolléti díjra nem jogosult , vagy az Szkt. 84. § (6) bekezdése szerint mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól (ide nem értve a betegszabadság olyan munkanapjait, amely a duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatásra esik), továbbá azzal, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállaló [13. § (3) bekezdés] esetében – az előbbi arányosítást mellőzve – valamennyi duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatással érintett nap figyelembe vehető,

- b) a közalkalmazotti jogviszony, köznevelési foglalkoztatotti jogviszony, az egészségügyi szolgálati jogviszony, a rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszony, a honvédelmi alkalmazotti jogviszony,

36/G. § A légitársaságok hozzájárulásáról és egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LIX. törvénnyel megállapított 9. § (3) és (4) bekezdését a 2023. december 31-ét követően megkezdett szünetelés esetében kell alkalmazni. A 2024. január 1-jén folyamatban lévő szünetelés esetén a 2023. december 31-én hatályos szabályokat kell alkalmazni.