§Nyílt Jogtár

2018. évi LII. törvény a szociális hozzájárulási adóról

Hatályos szöveg — 2026. május 14. napjától. 36 időállapot 2019 óta; minden módosításnál szó szerint megnézhető, mi került bele a szövegbe és mi került ki belőle.

IdőállapotokLegutóbbi módosítás2018. évi törvényekHiteles szöveg (njt)Nyers szöveg (.md)RSS

2018. évi LII. törvény

a szociális hozzájárulási adóról

Az Országgyűlés a gazdasági növekedés feltételeinek javítása és a gazdaság versenyképességének megőrzése, valamint a versenyképes adórendszer megteremtése érdekében a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet — A SZOCIÁLIS HOZZÁJÁRULÁSI ADÓ

1. Az adófizetési kötelezettség, az adó alapja

1. § (1) Szociális hozzájárulási adó (a továbbiakban: adó) fizetési kötelezettség áll fenn a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint összevont adóalapba tartozó adó (adóelőleg) alap számításnál figyelembe vett jövedelem után.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmeken kívül adófizetési kötelezettség terheli az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíjat és a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíjat.

(3) Adófizetési kötelezettség terheli az Szja tv. szerinti önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelem esetében az Szja tv. szerinti adó (adóelőleg) alap hiányában a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerint

járulékalapot képez.

(4) Az (1)–(3) bekezdésen túl adófizetési kötelezettség terheli az Szja tv. szerint külön adózó jövedelmek közül

Szja tv. szerinti adóalapként meghatározott összegét.

(5) Az (1)–(4) bekezdésen túl adófizetési kötelezettség keletkezik

Magyarországon adóztatható része után.

(6) Az (1)–(5) bekezdésben meghatározott jövedelem után a szociális hozzájárulási adót nem pénzbeli juttatás esetén is meg kell fizetni.

(7)

(8) Ha a természetes személy ugyanazon adómegállapítási időszakra Magyarországon adóztatható és Magyarországon nem adóztatható jövedelmet is szerez, az adóalap megállapításánál az (1)–(3) bekezdéseket megfelelően együttesen kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a (3) bekezdés alkalmazásakor az alapbér vagy más díjazás azon időszakra vonatkozó arányos részét kell figyelembe venni, amelyben a jövedelem külföldön adóztatható.

(9) Adóalapot képez az a jövedelem is, amelynek kifizetése (juttatása) olyan időszakra tekintettel történik, amely időszakban a Tbj. alapján biztosítási jogviszony állt fenn, függetlenül a kifizetés (juttatás) időpontjától.

(10) A Tbj. 6. § (1) bekezdés a) és l) pontja szerinti biztosítási jogviszony esetében az adó alapja az (1)–(3) bekezdés szerinti jövedelem esetében megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával (ide nem értve a felszolgálási díjat).

2. Az adó mértéke és fizetendő összege

2. § (1) Az adó mértéke az adóalap 13 százaléka, az 1. § (4) bekezdésben foglalt esetekben a juttatások adóalapként meghatározott összegének 13 százaléka.

(1a) Az adó mértéke az 1. § (5) bekezdés g) pontja szerinti adókötelezettség esetén az adóalap

szerinti esetben.

(2) Az 1. § (5) bekezdés a)–e) pontja esetében az adót addig kell megfizetni, amíg a természetes személy 1. § (1)–(3) bekezdés és az 1. § (5) bekezdés a)–e) pontja szerinti jövedelme a tárgyévben eléri a minimálbér összegének huszonnégyszeresét (a továbbiakban: adófizetési felső határ).

(3) A fizetendő adó az adóalap után a kifizetéskor érvényes adómértékkel számított adó (számított adó), csökkentve az adó fizetésére kötelezettet e törvény rendelkezése alapján megillető adókedvezmények összegével.

(4) Az adó mértékének változása esetén az adó fizetésére kötelezett a megváltozott adómértéket arra a hónapra, adóévre vonatkozóan bevallott jövedelmekre alkalmazza először, amely hónapban, adóévben a megváltozott adó mértéke hatályba lép.

3. Az adófizetésre kötelezett személy

3. § (1) Adó fizetésére kötelezett az a személy, aki az Szja tv. szerint nem önálló tevékenységből származó jövedelmet juttat (e bekezdés alkalmazásában ideértve a külföldi kifizetőt). Amennyiben az Szja tv. szerinti nem önálló tevékenységből származó jövedelem külföldi kifizetőtől származik és a Tbj. szerint járulékalapot nem képez, az adó fizetésére kötelezett személy a természetes személy.

(2) Amennyiben az Szja tv. szerint önálló tevékenységből származó jövedelem kifizetőtől származik, az adó fizetésére kötelezett személy a kifizető (e bekezdés alkalmazásában ideértve a külföldi kifizetőt). Ha az Szja tv. szerinti önálló tevékenységből származó jövedelem nem kifizetőtől származik, az adó fizetésére kötelezett személy a természetes személy. Ha a természetes személy külföldi kifizetőtől a Tbj. szerint járulékalapot nem képező jövedelmet szerez, az adó fizetésére kötelezett személy a természetes személy.

(3) Amennyiben az Szja tv. szerint egyéb jövedelemnek minősülő jövedelem kifizetőtől származik, akkor az adófizetésre kötelezett a kifizető. Amennyiben az Szja tv. szerint egyéb jövedelemnek minősülő jövedelem nem kifizetőtől származik vagy az adóelőleget a kifizető nem köteles megállapítani, akkor az adófizetésre kötelezett a természetes személy.

(4) Az 1. § (4) bekezdés szerinti jövedelem esetében adófizetésre kötelezett személynek a kifizető minősül.

(5) Az 1. § (5) bekezdés szerinti jövedelem esetében adófizetésre kötelezett személynek a jövedelmet szerző természetes személy minősül.

(6) Kirendelés esetén az adófizetési kötelezettséget a kirendelést elrendelő (ideértve a külföldi kifizetőt is) teljesíti. A kirendelés alapján foglalkoztató személy teljesíti az adófizetési kötelezettséget, ha a kirendelést elrendelővel megállapodott arról, hogy a természetes személy foglalkoztatásához kapcsolódó munkabért és közterheket ő fizeti.

(7) Munkaerő-kölcsönzés keretében kölcsönbe adott munkavállalóval fennálló jogviszonyra tekintettel fizetendő adó alanya a kölcsönbe adó. Ha a kölcsönbe adó külföldi kifizető, az adófizetésre kötelezett a munkavállalót kölcsönbe vevő személy.

(8) Több munkáltatóval létesített munkaviszony [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 195. §] esetén az adókötelezettséget az adózás rendjéről szóló törvény szerint meghatározott munkáltató teljesíti.

(9) Adófizetésre kötelezett személynek az 5. § (1a) bekezdés

minősül.

4. Az adóra vonatkozó közös szabályok

4. § (1) A szociális biztonsághoz, valamint a testi és lelki egészséghez való jog érvényesítését szolgáló egyes szociális ellátások fedezetéhez, továbbá az egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásához szükséges államháztartási források biztosítása céljából az adóból származó államháztartási bevétel a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott arányok szerint megoszlik a társadalombiztosítás egyes pénzügyi alapjai és a törvényben meghatározott elkülönített állami pénzalap költségvetése között.

(2) Az adóval összefüggő hatósági ügyben az eljárás az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozik.

(3) Az adó megfizetése államháztartási forrásból fedezett ellátásra (ideértve különösen a társadalombiztosítási ellátást és az álláskeresési ellátást), vagy államháztartási forrásból folyósított támogatás igénybevételére való jogot nem keletkeztet, valamint az adó alapja és összege az ilyen ellátás, támogatás összegét nem befolyásolja.

5. Az adófizetési kötelezettség alóli mentesülés esetei

5. § (1) Nem keletkezik az 1. § (1)–(3) bekezdése szerint adófizetési kötelezettsége – e tevékenysége, jogállása alapján szerzett jövedelme tekintetében –

alapján létrejött jogviszonyra tekintettel;

(1a) Az (1) bekezdéstől eltérően adókötelezettség keletkezik az anyák kedvezményét érvényesítő Tbj. szerinti saját jogú nyugdíjas magánszemély

(1b) Az (1a) bekezdés a) pontjának alkalmazása során egyazon kifizetőnek kell tekinteni a kifizetővel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint kapcsolt vállalkozásnak minősülő más kifizetőt is.

(2) Nem esik az 1. § (1)–(3) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettség alá – e tevékenysége, jogállása alapján szerzett jövedelme tekintetében –

(3) Nem esik az 1. § (5) bekezdés c) pontja szerinti adófizetési kötelezettség alá az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamában működő, a tőkepiacról szóló törvény szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott tagállam joga szerint osztaléknak (osztalékelőlegnek) minősülő hozama.

(4) A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletek hatálya alá tartozó, másik tagállamban vagy az Európai Unió intézményei által biztosított személy jövedelme után nem kell adót fizetni, ide nem értve az olyan jövedelmet, ami az 1. § (9) bekezdésének figyelembevételével adóalapot képez. Az adófizetési kötelezettség alóli mentességet a természetes személy az illetékes külföldi hatóság által kiállított, a másik tagállamban vagy az Európai Unió intézményénél fennálló biztosítást tanúsító igazolással igazolja.

(4a) A szociális biztonsági egyezmények hatálya alá tartozó, másik államban biztosított személy Szja tv. 1/B. § szerinti jövedelme után nem kell adót fizetni. Az adófizetési kötelezettség alóli mentességet a természetes személy az illetékes külföldi hatóság által kiállított másik államban fennálló biztosítást tanúsító igazolással igazolja.

(5) E § (2) bekezdés d) pontjában foglaltaktól eltérően, a Tbj. szerinti kiküldetés meghosszabbításának bejelentése esetén az adófizetési kötelezettség a kiküldetés kezdetét követő második év végétől áll fenn.

(6) A Tbj. szerint külföldinek minősülő személy által megszerzett

nem terheli adófizetési kötelezettség.

(7) Nem terheli adófizetési kötelezettség az Szja tv. 70. § (4a) bekezdése szerint megállapított jövedelmet.

6. Az egyéni vállalkozó által fizetendő adó alapja

6. § (1) Az Szja tv. rendelkezései szerint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő adó alapja a vállalkozói kivét, de legalább az adóalap megállapításának különös szabályai szerint megállapított összeg.

(2) Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő adó alapja az év elejétől [a Tbj. 6. § (1) bekezdés d) pontja szerinti biztosítási jogviszony keletkezésétől] a tárgynegyedév utolsó napjáig (az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony megszűnéséig) átalányban megállapított, személyi jövedelemadó köteles jövedelem, csökkentve az év korábbi negyedévében, negyedéveiben adóalapként figyelembe vett összeggel, elosztva annyi hónappal, ahány hónapban az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony a tárgynegyedévben (akár egyetlen napig is) fennállt, azzal, hogy az adóalap nem lehet kisebb az adóalap megállapításának különös szabályai szerint megállapított összegnél.

(3)

(4)

(5)

(6)

(7)

7. A mezőgazdasági őstermelő által fizetendő adó alapja

7. § (1) A Tbj. 41. § (1) bekezdése szerint járulékfizetésre kötelezett mezőgazdasági őstermelőt a saját maga után évente terhelő adó alapja a tárgyévi összevont adóalapba tartozó, őstermelői tevékenységből származó jövedelme, de havonta legalább a minimálbér vagy, a Tbj. 41. § (4) bekezdése szerinti, a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg adóévre megállapított összege. Az éves minimálbér felét az adóévben meg nem haladó őstermelői tevékenységből származó bevétellel rendelkező, járulékfizetésre kötelezett mezőgazdasági őstermelő adó fizetésére nem kötelezett, kivéve, ha a Tbj. 41. § (4) bekezdése szerint, a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalja, hogy magasabb összeg után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot. Ekkor a mezőgazdasági őstermelőt a saját maga után évente terhelő adó alapja a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg adóévre megállapított összege.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az átalányadózást választó járulékfizetésre kötelezett mezőgazdasági őstermelőt saját maga után havonta terhelő adó alapja a minimálbér, vagy, a Tbj. 41. § (4) bekezdése szerinti, a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg adóévre megállapított összege. Az éves minimálbér ötszörösét az adóévben meg nem haladó őstermelői tevékenységből származó – támogatások nélküli – bevétellel rendelkező, átalányadózást választó járulékfizetésre kötelezett mezőgazdasági őstermelő adó fizetésére nem kötelezett, kivéve ha a Tbj. 41. § (4) bekezdése szerint a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalja, hogy magasabb összeg után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot. Ekkor a mezőgazdasági őstermelőt a saját maga után évente terhelő adó alapja a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg adóévre megállapított összege.

(3) A Tbj. 41. §-a alapján járulékfizetésre nem kötelezett mezőgazdasági őstermelőt a saját maga után évente terhelő adó alapja a tárgyévi összevont adóalapba tartozó őstermelői tevékenységből származó jövedelem, azzal, hogy adó fizetésére nem kötelezett

(3a) Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő biztosítotti jogállása nem áll fenn az egész évben, akkor a (3) bekezdés alapján tárgyévre megállapított adóalapot csökkenti a biztosítotti jogállás időszakára fennálló szociális hozzájárulási adó kötelezettség alapja.

(4) Amennyiben az adóalapot az (1) és (2) bekezdés szerint megállapító mezőgazdasági őstermelő e jogállással nem rendelkezik az adóév minden napján, vagy más okból nem minősül az adó alanyának az adóév minden napján, akkor az adó alapja

(5) Az adóalapot az (1) és (2) bekezdés szerint megállapító mezőgazdasági őstermelő, az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításkor nem veszi számításba azt a napot, amelyen

(6) Az (5) bekezdés szerinti esetekben az adó alapja

harmincad része azokra a napokra, amelyekre az adófizetési kötelezettség fennáll.

(7) Az adóévben a Tbj. szerint saját jogú nyugdíjassá váló mezőgazdasági őstermelő az adó alapjának megállapítása során nem veszi figyelembe az e § rendelkezései szerint a tárgyévre megállapított adóalapjának a nyugdíjfolyósítás kezdő napját követő időszakra arányosan jutó részét.

8. Az adóalap megállapításának különös szabályai

8. § (1) A közkereseti társaságot, a betéti társaságot, a korlátolt felelősségű társaságot, a közös vállalatot, az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a szabadalmi ügyvivői irodát, a szabadalmi ügyvivői társaságot, az ügyvédi irodát, a közjegyzői irodát, a végrehajtói irodát, az egyéni céget a tagjára tekintettel havonta terhelő adó alapja legalább a minimálbér. Az adó alapja legalább az adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony fennállása minden napjára számítva a minimálbér harmincad része, ha a jogviszony nem áll fenn a hónap minden napján.

(2) Az egyházi jogi személyt az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyre tekintettel havonta terhelő adó alapja a minimálbér. Az adó alapja az adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony fennállása minden napjára számítva a minimálbér harmincad része, ha a jogviszony nem áll fenn a hónap minden napján.

(3) Az egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő adó alapja legalább a minimálbér. Az adó alapja az egyéni vállalkozói jogállás fennállása minden napjára számítva legalább a minimálbér harmincad része, ha a természetes személy e jogállással nem rendelkezik a hónap minden napján.

(4) Az (1)–(3) bekezdés alkalmazásakor az egy hónapra fizetendő adó alapjának megállapításkor a kifizető, valamint az egyéni vállalkozó nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyre a kifizető a tagjával fennálló jogviszonya, egyéni vállalkozói jogállására tekintettel e fejezet külön rendelkezése alapján mentesül az adófizetés különös szabályainak alkalmazása alól. Ilyen esetben az adó alapja a hónap többi napjára számítva egyházi jogi személy esetében a minimálbér harmincad része, más kifizető és egyéni vállalkozó esetében legalább a minimálbér harmincad része.

9. Mentesülés a különös szabályok alkalmazása alól

9. § (1) A kifizető a tagjával (ideértve az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyt is) fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának, az egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításkor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyre a tagja, maga az egyéni vállalkozó

(2) A kifizető a tagjával (ideértve az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyt is) fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának, az egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításkor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyre a tagja, maga az egyéni vállalkozó

(3) Az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a szabadalmi ügyvivői társaság, a közjegyzői iroda a tagjával fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának megállapításakor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1) és (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyen tagja ügyvédi tevékenysége, szabadalmi ügyvivői kamarai, illetve közjegyzői kamarai tagsága szünetel. Az ügyvédi, szabadalmi ügyvivői, közjegyzői vagy állat-egészségügyi szolgáltató tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításakor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1) és (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba azt a hónapot, amelynek egészében az ügyvédi tevékenysége, szabadalmi ügyvivői kamarai, közjegyzői kamarai tagsága, vagy állat-egészségügyi szolgáltató tevékenysége szünetel.

(4) Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerint vezetett nyilvántartásban szereplő egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításakor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1) és (2) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba azt a hónapot, amelynek egészében egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti.

(5) A kifizető a tagjával (ideértve az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyt is) fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának, az egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításkor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1)–(4) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyen a tagja, az egyéni vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, vagy a köznevelési intézményben, a szakképző intézményben vagy a felsőoktatási intézményben, az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat. Az egyidejűleg fennálló több munkaviszony esetében az egyes munkaviszonyokban előírt munkaidőt a heti legalább 36 órás foglalkoztatás megállapításánál össze kell adni.

(6) Amennyiben az (5) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap egészében nem állnak fenn, akkor egy-egy naptári napra az adófizetési kötelezettség kiszámításánál egyéni vállalkozó esetében a 8. § (3) bekezdése szerinti adóalap harmincad részét, társas vállalkozó esetében a 8. § (1) bekezdés szerinti adóalap harmincad részét kell figyelembe venni.

(7) Az (5) bekezdésben az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban közép- vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytatott tanulmányokat a Tbj. 42. § (11) bekezdése szerint kell igazolni.

(8) A kifizető a tagjával (ideértve az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyt is) fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának megállapításakor az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben – az (1)–(5) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba a hónapnak azt a napját, amelyen tagja kifizetővel is az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban áll, vagy egyéni vállalkozóként az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alatt áll, feltéve, hogy a kifizető e napot a taggal fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó, illetve az egyéni vállalkozó e napot a saját maga után fizetendő adó alapjának megállapításkor számításba veszi.

(9) Az (5)–(8) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a kifizető részére a természetes személy nyilatkozatot tesz a legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonya fennállásáról, tanulmányai folytatásáról, a más kifizetővel fennálló, az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó jogviszonyáról. A természetes személy az olyan változásról, amely az (5)–(8) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazását érinti, haladéktalanul újabb nyilatkozatot tesz a kifizető részére. A nyilatkozat tartalmazza a természetes személy természetes személyazonosító adatait, valamint adóazonosító jelét, ennek hiányában a személyazonosító okmánya típusának megjelölését és számát, valamint lakcímét. Az újabb nyilatkozat megtételének elmulasztása miatt keletkezett adóhiány és jogkövetkezményei megtérítését a kifizető a nyilatkozatot elmulasztó természetes személytől igényelheti. Ha az újabb nyilatkozat megtételének elmulasztása miatt keletkezett adóhiányt a kifizetőtől nem lehet behajtani, az adóhiány és jogkövetkezményei megfizetésére az állami adó- és vámhatóság a nyilatkozatot elmulasztó természetes személyt határozattal kötelezheti.

(10) Az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó esetben az egyéni vállalkozó az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításkor – az (1)–(5) bekezdésben meghatározottakon túlmenően – nem veszi számításba azt az időszakot, amelyen kifizetővel – a kifizető részére a tárgyév január 31-éig, az adóév egészére tett nyilatkozata alapján – az adóalap megállapításának különös szabályai hatálya alá tartozó adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban áll, feltéve, hogy a kifizető ezen időszakot az egyéni vállalkozónak minősülő természetes személlyel fennálló jogviszonya alapján őt terhelő adó alapjának megállapításkor számításba veszi.

(11) Nem terheli szociális hozzájárulási adó azt a jövedelmet, amely az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény 2019. december 31-én hatályos 18. § (4) bekezdése alapján mentesül a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség alól.

II. Fejezet — ADÓKEDVEZMÉNYEK

10. A szakképzettséget nem igénylő és mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető adókedvezmény

10. § (1) A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló, 2012. január 1-jén hatályos KSH-közlemény (FEOR-08)

munkaviszonyban természetes személyt foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.

(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény, amely egész hónapban megilleti a kifizetőt, egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér után az 2. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel.

(3) Ha a kifizető a foglalkoztatottat az adómegállapítási időszak egy részében nem, vagy nem kizárólag szakképzettséget nem igénylő munkakörben vagy nem kizárólag mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatta, a munkaviszony alapján ezen adómegállapítási időszakra vonatkozóan részkedvezményt nem érvényesíthet.

11. A munkaerőpiacra lépők után érvényesíthető adókedvezmény

11. § (1) A munkaerőpiacra lépő személyt munkaviszonyban foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.

(2) E § alkalmazásában munkaerőpiacra lépő az a magyar állampolgár, aki az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére álló adatok szerint a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 365 napon belül legfeljebb 92 napig rendelkezett a Tbj. szerint biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal, egyéni, társas vállalkozói jogviszonnyal. E szabály alkalmazása szempontjából a biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyba, egyéni, társas vállalkozói jogviszonyba nem kell beszámítani a csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozást segítő ellátás vagy a gyermeknevelési támogatás (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: anyasági ellátás) folyósításának időszakát, kivéve, ha ezen időszakokban az ellátás folyósítása mellett egyéb biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony áll fenn, valamint a közfoglalkoztatásban történő részvétel időtartamát. A kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének minősül az anyasági ellátásban részesült, illetve részesülő természetes személynek a korábbi kifizetőjénél történő ismételt munkába állásának kezdete is. E § alkalmazásában munkaerőpiacra lépőnek minősül a Magyarországgal határos, nem EGT-állam állampolgára is.

(3) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény a foglalkozatás első évében a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeg, a foglalkoztatás ezt követő további hat hónapjában pedig legfeljebb a minimálbér után a Szocho tv. 2. § (1) bekezdése szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeg (a továbbiakban e § alkalmazásában: érvényesítési időszak).

(4) Ha a természetes személyt foglalkoztató kifizető a kedvezmény érvényesítési időszaka alatt megváltozik, az új kifizető a természetes személy után az érvényesítési időszak végéig igénybe veheti az adókedvezményt, ideértve azt az esetet is, ha a természetes személy foglalkoztatása nem folyamatos.

(5) A kedvezményt a kifizető a feltételek fennállásáról kiállított igazolás birtokában érvényesítheti. Az igazolást a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállásáról az állami adó- és vámhatóság

állítja ki és elektronikus kapcsolattartás útján megküldi a kifizető részére.

(6) A (3) bekezdésben foglalt részkedvezmény azon egész hónap tekintetében is megilleti a kifizetőt, amelyben a kedvezményezett foglalkoztatás első éve, illetve tizennyolcadik hónapja véget ér.

12. A három vagy több gyermeket nevelő munkaerőpiacra lépő nők után érvényesíthető adókedvezmény

12. § (1) A családok támogatásáról szóló törvény szerint legalább három gyermekre tekintettel családi pótlékra szülőként jogosult munkaerőpiacra lépő nőkre a 11. § rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel a foglalkoztatás első három évében és legfeljebb a minimálbér után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel a foglalkoztatás negyedik és ötödik évében (a továbbiakban e § alkalmazásában: érvényesítési időszak).

(3) Ha a természetes személyt foglalkoztató kifizető a kedvezmény érvényesítési időszaka alatt megváltozik, az új kifizető a természetes személy után az érvényesítési időszak végéig igénybe veheti az adókedvezményt, ideértve azt az esetet is, ha a természetes személy foglalkoztatása nem folyamatos.

(4) A kedvezményt a kifizető a 11. §-ban előírt feltétel fennállásáról szóló igazoláson túl a legalább három gyermek után járó családi pótlékra való jogosultságról szóló igazolás birtokában érvényesítheti. A családi pótlékra való jogosultságról szóló igazolást a kifizetőnek a biztosítotti bejelentéssel, illetve a 11. §-ban előírt feltétel fennállásáról szóló igazolás iránti kérelemmel együtt benyújtott és az állami adó- és vámhatóság által továbbított kérelmére a családtámogatási feladatokat ellátó hatóság állítja ki és elektronikus kapcsolattartás útján megküldi a kifizető részére.

(5) A (2) bekezdés szerinti részkedvezmény azon egész hónap tekintetében is megilleti a kifizetőt, amelyben a kedvezményezett foglalkoztatás harmadik, illetve ötödik éve véget ér.

(6) Az adókedvezmény e § szerinti érvényesítésére vonatkozó jogosultságot nem érinti, ha a természetes személynek az adókedvezmény érvényesítési időszaka alatt a legalább három gyermek után járó családi pótlékra való jogosultsága megszűnik.

13. A megváltozott munkaképességű személyek után érvényesíthető adókedvezmény

13. § (1) A szociális hozzájárulási adóból részkedvezmény illeti meg

(2) Az adókedvezmény akkor vehető igénybe, ha

megváltozott munkaképességű személynek minősül e § alapján.

(3) E § értelmében megváltozott munkaképességű személynek minősül az,

(4) A részkedvezmény egyenlő az adómegállapítási időszakra a kifizető által a foglalkoztatott után, az egyéni vállalkozó által saját maga után megállapított, a tag után a kifizető által megállapított adóalap [ide nem értve az 1. § (4)–(5) bekezdés szerinti jövedelmeket], de legfeljebb a minimálbér kétszerese után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel.

(5) A kedvezményt az arra jogosult a komplex minősítésről szóló érvényes dokumentum, vagy a (3) bekezdés szerinti megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak, illetve fogyatékossági támogatás, vagy vakok személyi járadékának folyósítását igazoló határozat birtokában érvényesítheti.

(6) A megváltozott munkaképességű személy a (3) bekezdés a)–c) pontja szerinti jogosultság megszűnéséről, az arról szóló határozat kézhezvételétől számított 5 munkanapon belül köteles tájékoztatni a kifizetőt.

(7) Amennyiben az adókedvezmény érvényesítésének feltételei már nem teljesülnek, akkor az adókedvezmény a jogosultság megszűnését követő hónaptól nem vehető igénybe.

14. A közfoglalkoztatottak után igénybe vehető adókedvezmény

14. § (1) A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 1. § (3) bekezdésében felsorolt közfoglalkoztatót a közfoglalkoztatási jogviszonyban történő foglalkoztatás esetére részkedvezmény illeti meg. A részkedvezmény egyenlő a közfoglalkoztatott természetes személyt az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a közfoglalkoztatottat terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett közfoglalkoztatási bér, de legfeljebb a közfoglalkoztatási garantált bér 130 százaléka után a 2. § (1) bekezdése szerinti adó mértékének 50 százalékával megállapított összeggel.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szerv által történő foglalkoztatás esetén a foglalkoztató kizárólag az e §-ban szabályozott adókedvezményt érvényesítheti.

15. Kutatók foglalkoztatása után érvényesíthető adókedvezmény

15. § (1) Adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban a doktori (PhD) vagy ennél magasabb tudományos fokozattal vagy tudományos címmel rendelkező kutató, fejlesztő vagy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint doktori képzésben részt vevő hallgató vagy doktorjelölt munkavállalót foglalkoztató – vállalkozásként működő kutatóhelynek minősülő – kifizető, az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.

(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő az (1) bekezdés szerinti munkavállaló esetében a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér kétszerese után a 2. § (1) bekezdése szerinti adómértékkel megállapított összeggel.

(3) Ha a kifizető a foglalkoztatottat az adómegállapítási időszak egy részében nem, vagy nem kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységnek megfelelő munkakörben foglalkoztatta, a munkaviszony alapján ezen adómegállapítási időszakra vonatkozóan részkedvezményt nem érvényesíthet.

(4) Azon hónapra vonatkozóan, amelyben a munkavállaló munkaviszonya kezdődik vagy véget ér, a részkedvezmény az egész hónap tekintetében megilleti a kifizetőt.

(5) E § alkalmazásában

16. A kutatás-fejlesztési tevékenység után érvényesíthető adókedvezmény

16. § (1) Adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban kutató-fejlesztő munkavállalót foglalkoztató – vállalkozásként működő saját tevékenységi körben alapkutatást, alkalmazott kutatást, kísérleti fejlesztést végző kutatóhelynek minősülő – kifizető, az őt e munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.

(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta állapítja meg. A kedvezmény egyenlő a tárgyhónapban a kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költségeként elszámolt bérköltség után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel.

(3) A kedvezmény igénybevétele esetén a kifizető a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés t) pontja alapján a saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költségeként nem vonhatja le a kutató-fejlesztő munkavállaló azon munkabérének a hozzá kapcsolódó szociális hozzájárulási adóval növelt összegét, amelyre e § szerinti kedvezményt érvényesít.

(3a) Nem vehető igénybe az e § szerinti kedvezmény, ha a kifizető az adóévre a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kutatás-fejlesztési tevékenység adókedvezményének alkalmazását választotta.

(4) E § alkalmazásában

17. A 10–16. § szerinti adókedvezmények közös szabályai

17. § (1) A kifizető az ugyanazzal a természetes személlyel fennálló munkaviszonyára, közfoglalkoztatási jogviszonyára tekintettel csak egy adókedvezmény igénybevételére jogosult. A több adókedvezmény egyidejű igénybevételét lehetővé tévő külön rendelkezés hiányában az adókedvezmények közötti választás joga a kifizetőt illeti meg.

(2) Az adókedvezmény kiszámításánál a munkavállalót a munkaviszonyára tekintettel megillető (bruttó) munkabért a számviteli törvényben foglaltak alkalmazásával kell meghatározni.

(3) Az adókedvezményeket (ide nem értve a 14. §-ban szabályozott adókedvezményt) a költségvetési szerv kifizető nem érvényesítheti.

(4) Az adókedvezmények egy adott hónap tekintetében egyszeresen vehetők igénybe ugyanazon kifizető és természetes személy között ismételten létesített munkaviszony során. Az ugyanazon kifizető és természetes személy között egyidejűleg fennálló több munkaviszony esetében a kedvezmények egy adott hónap tekintetében egyszeresen vehetők igénybe. Az adókedvezmények igénybevételét ugyanazon kifizető és természetes személy között ismételten létrejött munkaviszonyok során az elsőként létrejött munkaviszony, az egyidejűleg fennálló munkaviszonyok esetében a kifizető döntése alapozza meg.

(5) A munka törvénykönyve szerinti munkáltató személyében bekövetkező változás esetén az adókedvezményt az átvevő munkáltató tovább érvényesítheti a kedvezménnyel érintett időszak fennmaradó részére.

17/A. A szakirányú oktatás és a duális képzés adókedvezménye

17/A. § (1) Az adófizetési kötelezettséget – a 10–17. § szerinti adókedvezményeket, valamint az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Eat.) IX. fejezet 462/C. §-a, 462/D. §-a, 462/E. §-a és az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény 250. §-a szerinti adókedvezményeket követő sorrendben – csökkenti

arányosított önköltsége alapján az egy munkanapra vetített mérték és a tárgyhónap duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatással érintett napjai számának szorzataként a szakirányú oktatásnak az általános teljes napi munkaidőhöz, fiatalkorú munkavállaló esetén napi hét órához viszonyított arányában számított összege azzal, hogy nem vehető figyelembe az olyan munkanap , amire a tanuló, illetve a képzésben részt vevő személy munkabérre vagy távolléti díjra nem jogosult , vagy az Szkt. 84. § (6) bekezdése szerint mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól (ide nem értve a betegszabadság olyan munkanapjait, amely a duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatásra esik), továbbá azzal, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállaló [13. § (3) bekezdés] esetében – az előbbi arányosítást mellőzve – valamennyi duális képzőhelyen folytatott szakirányú oktatással érintett nap figyelembe vehető,

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti adókedvezményt ugyanazon munkáltató ugyanazon munkavállalója tekintetében legfeljebb 12 hónapig érvényesítheti azon képzésben részt vevő személy tekintetében, aki a szakirányú oktatást az Szkt. 90/A. §-a szerint saját foglalkoztatónál teljesíti és legkésőbb a szakirányú oktatás befejezését követő második vizsgaidőszakban szakmai vizsgát tesz.

(3) Az önköltség és az alapnormatíva mértékét a központi költségvetésről szóló törvény, az önköltség szakmánként alkalmazandó és az alapnormatíva képzési területenként alkalmazandó súlyszorzóját a Kormány rendeletben határozza meg.

(4) Az e § szerinti adókedvezményt az érvényesítheti, aki a tanulóval, illetve a képzésben részt vevő személlyel az Szkt. alapján szakképzési munkaszerződést, illetve a hallgatóval az Nftv. alapján hallgatói munkaszerződést, gyakorlatigényes alapképzési szak esetében a felsőoktatási intézménnyel együttműködési megállapodást kötött, ideértve azt is, aki a 36/D. § (1) bekezdés b) pontja szerinti együttműködési megállapodást kötött. Az (1) bekezdés szerint megállapított fizetendő adót meghaladó adókedvezményt, továbbá a szociális hozzájárulási adó fizetésére törvény alapján nem köteles személy az e § szerinti adókedvezményt adó-visszaigénylés keretében érvényesítheti.

III. Fejezet — ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

18. § (1) Az adót az Art. rendelkezései szerint havonta állapítja meg, és a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg

származó jövedelmet juttató, a 3. § szerint adófizetésre kötelezett kifizető, a Tbj. szerint járulékalapot képező jövedelmet juttató külföldi kifizető. Az adó összegét természetes személy részére kiállított igazoláson nem tünteti fel. Amennyiben az adóalany természetes személy foglalkoztatására tekintettel kedvezményt vagy támogatást vesz igénybe, az Art. rendelkezései szerinti bevallási kötelezettségét úgy kell teljesítenie, hogy a bevallás adataiból a kedvezmény vagy támogatás jogcíme, alapja és a kedvezmény vagy támogatás összege személyenként megállapítható legyen.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül a kifizető az adót a természetes személytől levonja, és a juttatást követő hónap 12. napjáig fizeti meg és vallja be.

(2a) Ha az Szja tv. szerint egyéb jövedelemnek minősülő jövedelem kifizetőtől származik, az adót a kifizető az Art. rendelkezései szerint havonta állapítja meg és a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg, kivéve, ha a jövedelem adóelőlegét a kifizető nem köteles megállapítani.

(2b) Az Szja tv. 69. § (5) bekezdés a) pontja szerinti esetben az adót a kifizető negyedévente állapítja meg és a negyedévet követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg.

(3) Amennyiben a jövedelem nem kifizetőtől, nem külföldi kifizetőtől származik vagy a juttatásból az adó, az adóelőleg levonása nem lehetséges, az adó megállapítására és megfizetésére a természetes személy kötelezett a 27. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával.

(4) Nem minősül kifizetőnek:

esetén,

(5) A természetes személyt terhelő adókötelezettség megállapításánál, megfizetésénél az Art. kerekítési szabályai nem alkalmazhatóak.

19. § (1) Az Szja tv. rendelkezései szerint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az adót az Art. rendelkezései szerint negyedévente állapítja meg, és a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig havonkénti bontásban vallja be és a tárgynegyedév adóját az említett időpontig fizeti meg. Az egyéni vállalkozó és a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a vállalkozói osztalékalap után fizetendő adót a tárgyévre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában vallja be és a bevallás benyújtására előírt határidő lejártáig fizeti meg.

(2) Az Szja tv. rendelkezései szerint átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tárgynegyedév hónapjainak adóját – figyelemmel a 6. § (2) bekezdésének rendelkezésére – havonkénti bontásban a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig vallja be és a tárgynegyedév adóját az említett időpontig fizeti meg.

20. § (1) Az 5. § (1a) bekezdés a) pontja szerinti adót a kifizető a tárgyévet követő év január havi kötelezettségként vallja be és fizeti meg. Az 5. § (1b) bekezdése szerinti egyazon kifizetők esetén az adókötelezettséget a választásuk szerinti kifizető teljesíti. A kötelezettség teljesítéséért az egyazon kifizetőnek minősülő kifizetők egyetemlegesen felelnek.

(2) Az 5. § (1a) bekezdés b) pontja szerinti adót az anyák kedvezményét érvényesítő Tbj. szerinti saját jogú nyugdíjas magánszemély a személyi jövedelemadó bevallásában vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg. Az említett magánszemély nem köteles az anyák kedvezménye alapját képező jövedelmeit megállapítani és bevallani, ha az azok alapjául szolgáló tárgyévi bevételeinek együttes összege az éves átlagkereset négyszeresét nem haladja meg.

21. § (1) A külföldi kifizető az adóval összefüggő adókötelezettséget az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: Air.) szerinti pénzügyi képviselő, valamint adózási ügyvivő útján, ennek hiányában közvetlenül teljesíti. A külföldi kifizető az adókötelezettségeit közvetlenül csak akkor teljesítheti, ha bejelentkezése alapján az állami adó- és vámhatóság Tbj. szerinti foglalkoztatóként nyilvántartásba vette.

(2) Ha a külföldi kifizető az adókötelezettségek teljesítésére nem rendelkezik Art. szerinti képviselővel, és az (1) bekezdésben foglalt bejelentkezést is elmulasztja, az adóval összefüggő adókötelezettségek teljesítésére a jövedelmet szerző természetes személy természetes személy kötelezett, és viseli az adókötelezettségek elmulasztása miatti jogkövetkezményeket (ide nem értve a mulasztási bírságot és az adóbírságot).

(3) A (1)–(2) bekezdés szerinti kötelezett az Art. rendelkezései szerint bevallási kötelezettségét havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12-éig elektronikus úton teljesíti az állami adó- és vámhatóság részére. A bevallásban közölni kell:

22. § (1) A 7. § (1) és (2) bekezdése szerinti adófizetésre kötelezett mezőgazdasági őstermelő a minimálbér vagy a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg alapján – figyelemmel a 7. § (5) és (6) bekezdése rendelkezésére – negyedévente adóelőleget állapít meg, amelyet a negyedévet követő hónap 12-éig fizet meg. A minimálbér alapján adófizetésre kötelezett őstermelő a tárgyévben először arra a negyedévre fizet adóelőleget, amelyben az őstermelői tevékenységből származó – támogatások nélküli – bevétele a 7. § (1) és (2) bekezdése által meghatározott, adófizetési kötelezettséget eredményező értékhatárt eléri.

(2) A tárgyévre vonatkozóan az állami adó- és vámhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallásban vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell – a 7. § (1)–(2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – az előlegként megfizetett adót elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig a különbözetet megfizetni, és a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni.

(3) Az adóelőleg fizetésére nem kötelezett őstermelő az adót a személyi jövedelemadó bevallásában vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg. Mentesül az őstermelő a bevallási kötelezettség alól, ha a 7. § (1)–(3) bekezdése alapján adó fizetésére nem kötelezett.

23. § A kincstár számfejtési körébe tartozó költségvetési szervek képviselőjeként az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére a kincstár kötelezett.

24. § Az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére kötelezett adózó olyan nyilvántartást köteles vezetni, amelynek alapján az adó alapja és összege, valamint az annak megállapításánál figyelembe vett mentesség és kedvezmény összege, továbbá az adó megfizetésének napja ellenőrizhető. E nyilvántartási kötelezettségét a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó kifizető a számvitelről szóló törvény szerinti nyilvántartása (könyvvezetése) megfelelő részletezésével, más kifizető az Szja tv. rendelkezése alapján vezetett külön nyilvántartás révén teljesíti.

25. § Az 1. § (5) bekezdés e) és g) pontjában meghatározott fizetési kötelezettséget az arra kötelezett a személyi jövedelemadóval egyidejűleg állapítja meg, vallja be és fizeti meg.

26. § Az 1. § (4) bekezdés c) pontja szerinti kamatkedvezményből származó jövedelem után fizetendő adót évente, az adóévet követő év január 12-éig kell megfizetni. Ha a kamatkedvezmény év közben megszűnik, az adót a megszűnés napját követő hónap 12-éig kell megfizetni.

27. § Az adó fizetésére kötelezett természetes személy az adót a személyi jövedelemadó, a személyi jövedelemadó-előleg megfizetésével egyidejűleg állapítja és fizeti meg, azzal, hogy, az adót az állami adó- és vámhatóság közreműködése nélkül elkészített személyi jövedelemadó bevallásban vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban vallja be. A tárgyévre vonatkozóan az állami adó- és vámhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallásban vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell az előlegként megfizetett adót elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig a különbözetet megfizetni, és a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni. A személyi jövedelemadó-előleg megfizetésére nem kötelezett természetes személy az adót a személyi jövedelemadó bevallásában vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg.

28. § A Tbj. szerinti foglalkoztató az adófizetésre kötelezett természetes személytől a természetes személlyel tett egybehangzó nyilatkozata alapján átvállalhatja az 1. § (1)–(3) bekezdése szerinti adó megfizetését és bevallását (ideértve az adó utólagos megtérítését is), ha a természetes személy kifizetőnek nem minősülő külföldi személytől a foglalkoztatóval fennálló jogviszonyára tekintettel szerez jövedelmet. A fizetési és bevallási kötelezettség átvállalásának további feltétele a természetes személy nyilatkozata arról, hogy a kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokat a foglalkoztató rendelkezésére bocsátja. Az átvállalt kötelezettség teljesítéséért a foglalkoztató és a természetes személy egyetemlegesen felelnek.

29. § (1) Az 1. § (5) bekezdés a)–d) pontja szerinti jövedelmek után a természetes személyt a naptári év folyamán mindaddig terheli az adófizetési kötelezettség, amíg a kifizetőnek nem nyilatkozik, hogy elérte az adófizetési felső határt.

(2) A természetes személy nyilatkozhat arról, hogy az 1. § (1)–(3) bekezdése és 1. § (5) bekezdés a)–d) pontja szerinti jövedelmeinek összege várhatóan eléri az adófizetési felső határt. Ha az adófizetési felső határt az előzőek szerinti jövedelmeinek összege mégsem éri el, a természetes személy az őt terhelő adót 6 százalékkal növelten, a tárgyévre vonatkozó személyi jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.

(3) Ha a természetes személy az adót a fizetési kötelezettségét meghaladóan fizette meg vagy a fizetendő adónál a kifizető többet vont le, a túlfizetést a természetes személy az adóévre benyújtott személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában visszaigényelheti. Ha az adóévben fizetendő adó meghaladja a kifizető által levont összeget, a különbözetet a természetes személy az adóévre vonatkozó személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidő lejártáig fizeti meg.

(3a) Ha az adó tekintetében a természetes személy nem köteles bevallás benyújtására, és igazolja, hogy a Tbj. szerint külföldinek minősül vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletek hatálya alá tartozó másik tagállamban vagy az Európai Unió intézményeiben biztosított, akkor a kifizető által a levont adóról kiállított igazolás benyújtásával az állami adó- és vámhatóságnál adóvisszatérítési kérelmet terjeszthet elő. Az adókülönbözetet az állami adó- és vámhatóság a természetes személy által megjelölt fizetési számlára utalja át.

(4) Ha a természetes személy az 1. § (5) bekezdés a)–d), f) és g) pontjában foglaltak szerint adó fizetésére kötelezett, vagy a (3) bekezdés szerint visszaigénylési jogosultságát gyakorolja, az adóévről köteles személyi jövedelemadó bevallást benyújtani. Nem kell az adót a természetes személynek bevallania, ha a kifizető az adót levonta, és a természetes személy az Szja tv. alapján az adó alapjaként figyelembe vett jövedelmet nem köteles bevallani.

30. § A külföldi pénznemben megszerzett jövedelem utáni adó megállapítására az Szja tv. külföldi pénznemről forintra történő átszámításra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

IV. Fejezet — EGYÉB RENDELKEZÉSEK

18. Kiegészítő rendelkezések

31. § A tanulmányokat folytató tanuló, hallgató jogviszonyát

tanúsítja, az a) és b) pont szerinti esetben az igazolás vagy a diákigazolvány érvényességi idején belül, a c) pont szerinti esetben a tanévet követő október 31-éig.

32. § A tanulói, hallgatói jogviszony szünetelésének időtartama alatt azt az időtartamot kell érteni, amíg a tanulói, hallgatói jogviszony szünetel, valamint a szünetelést közvetlenül követő 3 hónapot.

19. Más jogszabályok alkalmazása

33. § (1) Az adóval összefüggő adókötelezettségei teljesítése során az Art. rendelkezéseit e törvény rendelkezéseit figyelembe véve kell alkalmazni.

(2) Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról, az egyszerűsített foglalkoztatásról, a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény, valamint a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló törvény hatálya alá tartozó adózó az adóval összefüggő adókötelezettségeit az érintett törvény rendelkezései szerint teljesíti.

(3) Az Európai Unió kötelező jogi aktusának vagy a nemzetközi szerződésnek a rendelkezését kell alkalmazni, amennyiben az adóra kiterjedő hatályú jogi aktus, nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő rendelkezést tartalmaz.

20. Értelmező rendelkezések

34. § E törvény alkalmazásában:

V. Fejezet — ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

21. Hatályba léptető rendelkezések

35. § Ez a törvény 2019. január 1-jén lép hatályba.

22. Átmeneti rendelkezések

36. § (1) Az Eat. IX. fejezete, valamint az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény alapján 2019. január 1-je előtt keletkezett adó, illetve hozzájárulási kötelezettségeket az e törvények 2018. december 31-éig hatályos rendelkezései alapján kell teljesíteni.

(2) Az Eat. IX. fejezete 462/B. § (2) bekezdése, 462/C. §-a, 462/D. §-a, 462/E. §-a és a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Szakhoz tv.) 4. § (1a) bekezdése alapján 2018. december 31-én érvényesített kedvezmények az Eat. és a Szakhoz tv. 2018. december 31-én hatályos rendelkezései szerint az érvényesítésre nyitva álló időtartamig igénybe vehetőek. Ha a kifizető az ugyanazzal a természetes személlyel fennálló munkaviszonyára a jelen bekezdésben foglaltak alapján az Eat. és e törvény alapján is jogosult lenne adókedvezményre, akkor az említett munkaviszonyra a kifizető a választása szerint csak egy adókedvezményt érvényesíthet.

(3) Ahol jogszabály – e törvényt kivéve –

irányadó rendelkezést tartalmaz, azon – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az e törvényben meghatározott adót kell érteni.

(4) Az Eat. 462/H. §-a szerint a kutatás-fejlesztési tevékenység után érvényesíthető adókedvezményt a kifizető az annak érvényesítésére nyitva álló határidő lejártáig a 2018. december 31-én hatályos rendelkezések szerint érvényesítheti. Az e bekezdés szerint érvényesített adókedvezmény összege nem haladhatja meg a kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költségei között megjelenő, munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók vonatkozásában a 16. § szerint érvényesített kedvezmény után fennmaradó adókötelezettség összegét.

36/A. § E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 5. § (1) bekezdés i) pontja, 7. §-a, 22. §-a és 27. §-a 2019. január 1-jétől alkalmazható.

36/B. § A Versenyképesebb Magyarországért program egyes adóintézkedéseinek megvalósítását szolgáló törvények módosításáról szóló 2019. évi C. törvénnyel megállapított 9. § (11) bekezdés a 2019. január 1-jétől keletkezett adókötelezettségre is alkalmazható.

36/C. § Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2021. évi LXIX. törvénnyel megállapított 5. § (1) bekezdés e) pont ea) alpontja az egyes adótörvények módosításáról szóló 2021. évi LXIX. törvény hatálybalépésének napjától juttatott jövedelem tekintetében alkalmazható.

36/D. § (1) A 17/A. § (1) bekezdés a) pontját

(2) A 17/A. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában a tárgyhónapra és tárgyhónapot megelőző időszakokra jogszerűen igénybe vett adókedvezménynek minősül az Szkt. 83. § (2) bekezdés a) pontja alapján megkötött és legalább hat hónapos időtartamban fennálló szakképzési munkaszerződésre tekintettel az Szkt. 2021. december 31-én hatályos 107. § (2) bekezdése alapján jogszerűen igénybe vett kedvezmény is.

36/E. § A 2022. február 1-jétől szakképzési hozzájárulás adónemre befizetett bevételt szociális hozzájárulási adóként kell nyilvántartani, a fennálló követeléseket és kötelezettségeket a szociális hozzájárulási adó terhére kell rendezni.

36/F. § Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2021. évi LXIX. törvénnyel hatályon kívül helyezett 6. § (6) és (7) bekezdése a 2021. évi adókötelezettség megállapítása során még alkalmazható.

36/G. § A légitársaságok hozzájárulásáról és egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LIX. törvénnyel megállapított 9. § (3) és (4) bekezdését a 2023. december 31-ét követően megkezdett szünetelés esetében kell alkalmazni. A 2024. január 1-jén folyamatban lévő szünetelés esetén a 2023. december 31-én hatályos szabályokat kell alkalmazni.

36/H. § (1) Az állam működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 2024. évi XXIX. törvénnyel megállapított 1. § (5) bekezdés f) pontját az Szja tv. 65. § (1) bekezdés

kell alkalmazni.

(2) A 2024. augusztus 1-jét megelőző időszak tekintetében a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 205/2023. (V. 31.) Korm. rendelet 2024. július 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazni kell.

36/I. § (1) Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2024. évi LV. törvénnyel megállapított 1. § (5) bekezdés g) pontja, 2. § (1a) bekezdése, 5. § (6) bekezdés a) pontja, 25. §-a és 29. § (4) bekezdése a 2024. december 31-ét követően kötött tartós befektetési szerződések tekintetében alkalmazandó ideértve a tartós befektetési szerződésnek az Szja tv. 67/B. § (10) bekezdése szerinti újrakötését is.

(2) Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2024. évi LV. törvénnyel megállapított 11. § (2), (3) és (6) bekezdése először a 2025. január 1-jétől létesített munkaviszony tekintetében alkalmazandó.

(3) Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2024. évi LV. törvénnyel megállapított 17/A. § (2) bekezdése először a 2024. december 31-ét követően induló képzések tekintetében alkalmazandó.

23. Módosító rendelkezések

37. §

38. §

39. §

40. §

24. Hatályát vesztő rendelkezések

41. §