2018. évi LII. törvény — mi változott? 2019. január 2.

37. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 12/C. § (3) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adóbevallási tervezet tartalmazza az állami adó- és vámhatóság nyilvántartásában szereplő, a magánszemély által az adóévben megszerzett,)

„e) a szociális hozzájárulási adóról szóló törvény szerint a szociális hozzájárulási adó alapját képező jövedelmet és az utána fizetendő szociális hozzájárulási adót.”

(2) Az Szja tv.

- 1. 7. § (1) bekezdés z) pontjában a „százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás” szövegrész helyébe a „szociális hozzájárulási adó” szöveg,

- 2. 12/D. § m) pontjában az „egészségügyi hozzájárulásra” szövegrész helyébe a „szociális hozzájárulási adóra” szöveg,

- 3. 29. §-ában a „szociális hozzájárulási adó, a 19,5 százalékos egészségügyi hozzájárulás” szövegrész helyébe a „szociális hozzájárulási adó” szöveg,

- 4. 47. § (5) bekezdésében a „szociális hozzájárulási adó, a 19,5 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás” szövegrész helyébe a „szociális hozzájárulási adó” szöveg,

- 5. 3. számú melléklet V. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások fejezet 13. pontjában a „14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás” szövegrész helyébe a „szociális hozzájárulási adó” szöveg

- 6. 10. számú melléklet II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek fejezet 3. pontjában az „egészségügyi hozzájárulás” szövegrész helyébe az „egészségügyi hozzájárulás, szociális hozzájárulási adó” szöveg

lép.

38. § Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 8. § (3) bekezdés a) pontjában a „társadalombiztosítási járulék, szakképzési hozzájárulás, egészségügyi hozzájárulás” szövegrész helyébe a „szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás” szöveg lép.

39. § A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény 4. § (1)–(1b) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A szakképzési hozzájárulás alapja a hozzájárulásra kötelezettet terhelő

a) a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerinti adókötelezettség alá eső, nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint figyelembe vett jövedelem, növelve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összegével;

b) a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerinti adókötelezettség alá eső önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint figyelembe vett jövedelem;

c) a rendvédelmi egészségkárosodási járadék, a honvédelmi egészségkárosodási járadék;

d) az a)–b) pont hatálya alá tartozó juttatás hiányában a munkaszerződésben meghatározott alapbér vagy – ha a munkát munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban végzik – a szerződésben meghatározott díjazás; külföldi kiküldetés esetén e pont alkalmazásában alapbér: az adott munkakörben foglalkoztatott kiküldetését megelőző egy évben a munkavállaló teljesítményétől, ledolgozott munkaidejétől közvetlenül függő, a munkavállaló alapbérén vagy az alkalmazott bérformán alapuló, a munkaszerződés alapján ténylegesen számfejtett és kifizetett munkabér (a statisztikai elszámolások szerinti törzsbér) havi átlagos összege, ennek hiányában a tárgyhavi alapbér;

e) az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás esetében a szociális hozzájárulási adó alapja.

(1a) Nem keletkezik szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség azokban az esetekben, amikor a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho tv.) szerint nem keletkezik adófizetési kötelezettség.

(1b) A szakképzési hozzájárulás alapját csökkenti az azon foglalkoztatott természetes személyeknek (munkavállalóknak) a szociális hozzájárulási adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabérének összege,

a) de legfeljebb a kedvezménnyel érintett munkavállalónként havonta a minimálbér összege, amely munkavállalók munkaviszonyára tekintettel a tárgyhónapban a Szocho tv. 11. §-a szerint a foglalkoztatás első két évében

b) de legfeljebb a kedvezménnyel érintett munkavállalónként havonta a minimálbér összege, amely munkavállalók munkaviszonyára tekintettel a tárgyhónapban a szociális hozzájárulási adó alanya a három vagy több gyermeket nevelő munkaerőpiacra lépő személyek után a Szocho tv. 12. §-a szerint a foglalkoztatás első három évében

c) de legfeljebb a kedvezménnyel érintett munkavállalónként havonta a minimálbér kétszeresének összege, amely munkavállalók munkaviszonyára tekintettel a tárgyhónapban a szociális hozzájárulási adó alanya a megváltozott munkaképességű személyek után a Szocho tv. 13. §-a szerint

d) de legfeljebb a kedvezménnyel érintett munkavállalónként havonta 500 ezer forint, amely munkavállalók munkaviszonyára tekintettel a tárgyhónapban a szociális hozzájárulási adó alanya a kutatók foglalkoztatása után a Szocho tv. 15. §-a szerint

igénybe vehető szociális hozzájárulási adókedvezményt érvényesít.”

40. § (1) A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) 2. § 19–20. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„19. kedvezményezett foglalkoztatott: az a személy, aki után a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho. tv.)

a) 10. §-a szerinti adókedvezmény;

b) 11. §-a szerinti adókedvezmény;

c) 12. §-a szerinti adókedvezmény;

d) 13. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti adókedvezmény;

e) 15. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adókedvezmény;

f) 15. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adókedvezmény;

g) 16. §-a szerinti adókedvezmény

igénybe vehető, azzal, hogy a d) pont alkalmazásában foglalkoztatott alatt kell érteni a tagot is;

20. kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezmény:

a) a 19. pont a) alpontja szerinti kedvezményezett foglalkoztatott esetében személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb a minimálbér 50 százaléka;

b) a 19. pont b) alpontja szerinti kedvezményezett foglalkoztatott esetében személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb a minimálbér a foglalkoztatás első két évében, továbbá személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb a minimálbér 50 százaléka a foglalkoztatás harmadik évében;

c) a 19. pont c) alpontja szerinti kedvezményezett foglalkoztatott esetében személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb a minimálbér a foglalkoztatás első három évében, továbbá személyenként a minimálbér 50 százaléka a foglalkoztatás negyedik és ötödik évében;

d) a 19. pont d) alpontja szerinti kedvezményezett foglalkoztatott esetében személyenként a foglalkoztatott után megállapított Szocho. tv. szerinti adóalap, de havonta legfeljebb a minimálbér kétszerese;

e) a 19. pont e) alpontja szerinti kedvezményezett foglalkoztatott esetében személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb 500 ezer forint;

f) a 19. pont f) alpontja szerinti kedvezményezett foglalkoztatott esetében személyenként a bruttó munkabér havi összege, de havonta legfeljebb 100 ezer forint;

g) a 19. pont g) alpontja szerinti kedvezményezett foglalkoztatott esetében személyenként havonta a kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költségeként elszámolt bérköltség 50 százaléka;”

(2) A Katv. 9. § (1) bekezdés c) és d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A kisadózó vállalkozások tételes adóját jogszerűen választó kisadózó vállalkozások és kisadózók mentesülnek az adóalanyiság időszakában az adóalany gazdasági tevékenységével, az általa a bejelentett kisadózónak az adóalanyiság időszakában nyújtott tevékenységére tekintettel teljesített kifizetésekkel, más juttatásokkal és a bejelentett kisadózónak az adóalanytól a tevékenységére, tagsági jogviszonyára tekintettel megszerzett jövedelmével összefüggő alábbi közterhekkel kapcsolatos kötelezettségek alól:)

„c) a személyi jövedelemadó és járulékok megállapítása, bevallása és megfizetése;

d) szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése.”

(3) A Katv. 20. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) E fejezet alkalmazásában személyi jellegű kifizetésnek minősül

a) azon személyi jellegű ráfordítás, amely a Tbj. szerint járulékalapot képez az adóévben,

b) az a) ponttól eltérően tag esetén a Tbj. 4. § s) pont 2. alpontja szerinti minimálbér 112,5%-a, ha a tagra jutó személyi jellegű ráfordítás ennél alacsonyabb, azzal, hogy nem kell figyelembe venni a minimálbér 112,5%-át arra az időszakra, amelyre a tagnak nem keletkezik a Tbj. 27. § (2) bekezdése szerinti járulékalap utáni járulékfizetési kötelezettsége,

c) a Szocho. tv. 1. § (4) bekezdés a) pontja szerinti béren kívüli juttatás,

d) a Szocho. tv. 1. § (4) bekezdés b) pontja szerinti béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatás.”

(4) A Katv. 20. §-a a következő (2a)–(2b) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A (2) bekezdés alkalmazásában nem minősül személyi jellegű kifizetésnek a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vagy társas vállalkozó járulékalapja, valamint a kedvezményezett foglalkoztatott után érvényesíthető kedvezmény éves összege.

(2b) A (2) bekezdés alkalmazásában tagnak a Tbj. szerinti társas vállalkozó minősül.”

(5) A Katv. 23. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adóelőleg összege)

„a) az adóelőleg-megállapítási időszakban az adóalany által fizetendő, e törvény 20. § (2)–(2b) bekezdése szerint meghatározott személyi jellegű kifizetések összege, és”

41. § Hatályát veszti

- 1. az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 17. § (1) bekezdés c) pontjában a „vagy egészségügyi hozzájárulás” szövegrész;

- 2. a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 57. § (2) bekezdés a) pont ad) alpontjában az „(ideértve az egészségügyi hozzájárulást)” szövegrész;

- 3. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1c) pontjában az „egészségügyi hozzájárulás és” szövegrész;

- 4. az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 46. § (3) bekezdésben a „, valamint az Eho. tv. szerint százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség is” szövegrész;

- 5. a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 42. § (3) bekezdésében az „egészségügyi hozzájárulás,” szövegrész;

- 6. az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény;

- 7. a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény

- a) 79. § (4) bekezdésében az „az egészségügyi hozzájárulás,” szövegrész;

- b) 103. § (2) bekezdés c) pontjában az „egészségügyi hozzájárulás,” szövegrész;

- 8. a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény

- a) 8/A. §–8/B. §-a,

- b) 16/A. §–16/B. §-a,

- c) 17/A. § (1) és (3) bekezdése;

- 9. az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 8. § (3) bekezdés b) pontjában az „egészségügyi hozzájárulás-fizetési” szövegrész;

- 10. a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény 3. § 3. pont b) alpontja és 4. § (1b) bekezdése;

- 11. az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény IX. fejezete;

- 12. a Katv. 2. § 21. pontja;

- 13. az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 50. § (2) bekezdés 17. pontja.