1996. évi XXXVIII. törvény — mi változott? 2026. július 1.

- d) elektronikus adat beszerzése,

Elektronikus adat beszerzése

68. § A Számítástechnikai Bűnözésről szóló Egyezményhez csatolt második kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) 6. és 7. cikkében meghatározott együttműködés során a megkeresést vagy a határozatot közvetlenül a szolgáltatásokat nyújtó szervezet részére kell megküldeni.

68/A. § (1) Ha az a külföldi állam, amelynek területén a szolgáltató székhelye vagy telephelye van, a jegyzőkönyv 7. cikk 5. bekezdés a. pontja alapján nyilatkozatot tett, az előfizetői adatok átadása iránti határozat kibocsátása esetén a határozat szolgáltatónak történő megküldésével egyidejűleg a külföldi állam illetékes hatóságát a kibocsátásról értesíteni kell.

(2) A külföldi állam előfizetői adatok átadása iránti határozata esetén az adatoknak a külföldi állam részére történő megküldése előtt a magyar igazságügyi hatóság és a megkeresett, Magyarország területén székhellyel, telephellyel rendelkező szolgáltató egyeztetést folytathat egymással. Az egyeztetés keretében az igazságügyi hatóság kérheti, hogy a szolgáltató az előfizetői adatokat ne adja át.

(3) Ha az előfizetői adatok átadása iránti határozat eredményes teljesítése érdekében a magyar igazságügyi hatóság és a megkereső igazságügyi hatóság egyeztetést folytat egymással, a magyar igazságügyi hatóság a megkereső igazságügyi hatóság által küldött kiegészítő információkat annak engedélye nélkül nem adhatja át a Magyarország területén székhellyel, telephellyel rendelkező szolgáltatónak.

68/B. § Ha a külföldi államban székhellyel, telephellyel rendelkező szolgáltató az előfizetői adatok átadása iránti határozatot nem teljesíti, a magyar igazságügyi hatóság a jegyzőkönyv 8. cikkében meghatározott megkereséssel fordulhat a külföldi állam illetékes hatóságához.

68/C. § (1) A jegyzőkönyv 9. cikke alapján a NEBEK megkeresést küldhet a külföldi állam kijelölt kapcsolattartási pontjának, és megkeresést fogadhat a külföldi állam kapcsolattartási pontjától.

(2) Veszélyhelyzetnek kell tekinteni azt a helyzetet, amelyben valakinek életét vagy testi épségét közvetlen és súlyos veszély fenyegeti, és amely a hatóságok haladéktalan intézkedését teszi szükségessé a veszély vagy a lehetséges következmények elhárítása, megelőzése érdekében, ideértve különösen a túszejtést, a gyermekkel szemben folytatólagosan elkövetett szexuális bántalmazást, a terrortámadást közvetlenül követő helyzeteket, valamint a kritikus infrastruktúra biztonságát érintő fenyegetéseket.