2019. évi LXXIII. törvény — mi változott? 2019. július 25.

4. § Az Szja tv. 22. §-a a következő (6a) bekezdéssel egészül ki:

„(6a) A tételes költségelszámolást alkalmazó, szociális hozzájárulási adó előleg fizetésére kötelezett mezőgazdasági őstermelő tárgyévi elismert költségként veszi figyelembe a tárgyévre megállapított és megfizetett adóelőlegeket (ideértve a negyedik negyedévre megállapított és határidőig megfizetett adóelőleget is). A szociális hozzájárulási adó előleg fizetésére nem kötelezett, tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő a szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség megfizetett összegét a befizetés évében számolhatja el költségként. A tárgyévi összevont adóalapba tartozó jövedelemnek a tárgyévre megállapított és megfizetett szociális hozzájárulási adó előlegalapok összegét meghaladó része (e rendelkezés alkalmazásában: kötelezettségkülönbözet) után fizetendő szociális hozzájárulási adó a befizetés évében számolható el költségként. Amennyiben a tárgyévben szociális hozzájárulási adó előleg fizetésére nem kötelezett, tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő a bevallás évében már nem minősül tételes költségelszámolást alkalmazó őstermelőnek, jövedelemként a megállapított jövedelem 29. § szerinti százalékát veszi figyelembe. Amennyiben a tárgyévben szociális hozzájárulási adó előleg fizetésére kötelezett, tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő a bevallás évében már nem minősül tételes költségelszámolást alkalmazó őstermelőnek, az összevont adóalapnak a kötelezettségkülönbözettel egyenlő része tekintetében jövedelemként a kötelezettségkülönbözet 29. § szerinti százalékát veszi figyelembe.”

12. § Az Szja tv. 77/A. § (2) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:

(Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély)

„k) a szövetkezeti formában működő szövetkezeti hitelintézet tagjaként a tulajdonában álló részjegynek – a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény rendelkezései alapján Holding Szövetkezetnek minősülő – szövetkezet részére történő átruházása ellenében részjegyet szerez a szövetkezetben.”

13. § Az Szja tv. a következő 98. §-sal egészül ki:

„98. § (1) E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított rendelkezéseit – a (2)–(6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – a rendelkezés hatálybalépésének napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.

(2) E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 29/D. §-a, 48. § (2) bekezdés e) pontja, (3b) és (3c) bekezdése, (4) bekezdés b) pontja, 49. § (1), (1a), (7) bekezdése – a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – a 2019. december 31-ét követően megszerzett bevétel adókötelezettségére alkalmazható első alkalommal.

(3) Munkaviszonyból származó jövedelem esetében a (2) bekezdés szerinti rendelkezések

a) a 2019. december 31-ét követő időszakra elszámolt,

b) a 2019. évre vonatkozó, de 2020. január 10-ét követően kifizetett, vagy

c) a 2019. évet megelőző évre vonatkozó, de 2019. december 31-ét követően kifizetett

bevétel adókötelezettségére alkalmazhatóak első alkalommal.

(4) E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 1. számú melléklet 2. pont 2.1. alpont 2.1.1. pontja 2016. február 11-étől alkalmazható.

(5) E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 77/A. § (2) bekezdés k) pontja, 1. számú melléklet 9. pont 9.5. alpont 9.5.1. pont d) alpontja 2019. január 1-jétől alkalmazható.

(6) E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 22. § (6a) bekezdése 2019. január 1-jétől alkalmazható, azzal, hogy a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvény hatálybalépése előtt hatályos 22. §-a alapján megállapított és megfizetett szociális hozzájárulási adót

a) a szociális hozzájárulási adó előlegének fizetésére kötelezett őstermelő a 2019. évi szociális hozzájárulási adókötelezettség megállapításakor megfizetett szociális hozzájárulási adó előlegként,

b) a szociális hozzájárulási adó előlegének fizetésére nem kötelezett, tételes költségelszámolást alkalmazó őstermelő 2019-ben elszámolható költségként,

c) az a) és b) pontban nem említett őstermelő a 2019. évre fizetendő szociális hozzájárulási adót csökkentő tételként

veszi figyelembe a személyijövedelemadó-bevallásban.”

14. § Az Szja tv. 1. számú melléklete az 1. melléklet szerint módosul.

- 2. 1. számú melléklet 2. pont 2.1. alpont 2.1.1. pontjában az „a lakásépítési támogatásról szóló kormányrendelet” szövegrész helyébe az „az új lakások építéséhez, vásárlásához kapcsolódó lakáscélú támogatásról szóló kormányrendelet, a használt lakás vásárlásához, bővítéséhez igényelhető családi otthonteremtési kedvezményről szóló kormányrendelet, a három- vagy többgyermekes családok lakáscélú jelzáloghitel-tartozásainak csökkentéséről szóló kormányrendelet, a fiatalok, valamint a többgyermekes családok lakáscélú kölcsöneinek állami támogatásáról szóló kormányrendelet” szöveg

17. § (1) A Tao. törvény 2/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A csoportos társasági adóalany tagjai olyan adózók lehetnek, amelyek között

a) olyan, a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő közvetlen többségi befolyás áll fenn, amelynek keretében az egyik csoporttag, leendő csoporttag a másik csoporttagban, leendő csoporttagban vagy más személy a csoporttagokban, leendő csoporttagokban legalább 75 százalékos arányú szavazati joggal rendelkezik, vagy

b) olyan, a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő közvetett többségi befolyás áll fenn, amelynek keretében az egyik csoporttag, leendő csoporttag a másik csoporttagban, leendő csoporttagban vagy más személy a csoporttagokban, leendő csoporttagokban legalább 75 százalékos arányú szavazati joggal rendelkezik, azzal, hogy a köztes jogi személy szavazati jogát csak akkor lehet a benne befolyással rendelkezőnél figyelembe venni, ha a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben legalább 75 százalékos arányú szavazati joggal rendelkezik.”

(2) A Tao. törvény 2/A. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Csoportos társasági adóalany tagja lehet a tevékenységét év közben kezdő személy is, amennyiben teljesíti a (2) bekezdésben meghatározott feltételeket.

(6) A (3) bekezdés alkalmazásában a Ptk. szerinti közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett szavazati jogát egybe kell számítani.”

(2) A Tao. törvény 5. § (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(11) A csoportos társasági adóalany adókötelezettségét a csoporttagok közül e célra kijelölt és az állami adó- és vámhatóságnak bejelentett csoporttag mint csoportképviselő útján, a csoportazonosító szám alatt teljesíti, valamint ugyanilyen módon gyakorolja adózói jogait. A csoportképviselő olyan nyilvántartást vezet, amely alkalmas a csoportos társasági adóalany adókötelezettségének teljesítése és jogai gyakorlása érdekében szükséges minden adat alátámasztására és ellenőrzésére. A csoportos társasági adóalany adókötelezettségének teljesítése és jogai gyakorlása érdekében a csoporttag olyan nyilvántartást vezet, amely alkalmas a 6. § (12) bekezdésében meghatározott nyilatkozatában foglalt minden adat alátámasztására és ellenőrzésére. E nyilvántartást a csoporttag a csoportos társasági adóalany bevallásának benyújtására nyitva álló határidőt megelőző 15. napig a csoportképviselő rendelkezésére bocsátja.”

20. § (1) A Tao. törvény 6. § (3a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3a) A csoportos társasági adóalany és a csoportos társasági adóalanyhoz történő csatlakozás kérelemre, az állami adó- és vámhatóság engedélyével jön létre. A csoportos társasági adóalany adókötelezettsége a kérelem benyújtását követő adóév első napján kezdődik. Csatlakozás esetén a csoporttagság a kérelem benyújtását követő adóév első napján kezdődik, kivéve a tevékenységét év közben kezdő személyt, amely esetében a csoporttagság azon a napon jön létre, amelyen a társasági adókötelezettsége egyébként megkezdődne.”

(2) A Tao. törvény 6. § (3d) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3d) Ha a (3b) és (3c) bekezdés szerinti megszűnés időpontja nem az üzleti év utolsó napjára esik, akkor a megszűnés napja – a (3b) és (3c) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a megszűnés napját magában foglaló üzleti évet megelőző üzleti év utolsó napja. Ha a megszűnés napját magában foglaló üzleti évet megelőző üzleti év utolsó napján a csoportos társasági adóalany, illetve a csoporttagság még nem állt fenn, akkor úgy kell tekinteni, hogy a csoportos társasági adóalany, illetve a csoporttagság nem jött létre. Ha a csoportos társasági adóalany, illetve a csoporttagság nem az üzleti év utolsó napján szűnik meg, akkor a megszűnés napját követő nappal a csoporttagoknak, illetve az érintett csoporttagnak önálló adóéve kezdődik.”

(4) A Tao. törvény 6. §-a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:

„(14) A csoporttag a (12) bekezdés szerinti egyedi adóalapja meghatározása során köteles az (5)–(11) bekezdés megfelelő alkalmazására. Az egyedi adóalap tekintetében az (5) bekezdés a) pontja alkalmazását és a (11) bekezdés szerinti nyilatkozatot az érintett csoporttag vonatkozásában – az érintett csoporttag által a (12) bekezdésben meghatározottak szerint adott nyilatkozat alapján – a csoportképviselő választja és teszi meg. Amennyiben a csoporttag egyedi adóalapja az (5) bekezdés a) pontja szerint kerül megállapításra, akkor az (1)–(2a) bekezdés szerint megállapított negatív összegre a 17. § alkalmazandó.”

24. § A Tao. törvény 18. § (10) és (10a) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(10) A csoportos társasági adóalany tagjai az (1) és (2), a (4)–(7), valamint a (9) bekezdésben foglaltakat az egymás közötti jogügyleteik közül csak azokra alkalmazzák, amelyeknél

a) az egyik fél által a csoporttaggá válását megelőzően az (1) bekezdés a) pontja alapján az adózás előtti eredménye csökkentéseként elszámolt összeget a másik fél a csoporttaggá válását megelőzően az (1) bekezdés b) pontja alapján az adózás előtti eredmény növeléseként,

b) az egyik fél által a csoporttaggá válását megelőzően az (1) bekezdés b) pontja alapján az adózás előtti eredménye növeléseként elszámolt összeget a másik fél a csoporttaggá válását megelőzően az (1) bekezdés a) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként

elszámolt összeg még nem ellentételezte.

(10a) A csoportos társasági adóalany tagjai az (5) bekezdés szerinti kötelezettségüket a csoportképviselő útján teljesítik.”

27. § (1) A Tao. törvény 22/B. § (1) bekezdés i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózó adókedvezményt vehet igénybe)

„i) jelenértéken legalább

ia) 300 millió forint értékű, kisvállalkozás által,

ib) 400 millió forint értékű, középvállalkozás által

megvalósított beruházás,”

(üzembe helyezése és a kormányrendeletben foglaltak szerinti üzemeltetése esetén.)

28. § (1) A Tao. törvény 23. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Azt az adókedvezményt, amelyre egy adott csoporttag a csoporttagsága előtt szerzett jogot, a csoportos társasági adóalany akkor érvényesítheti, ha az adókedvezményre jogot szerzett csoporttag a kedvezmény feltételeinek csoporttagként is megfelel. Amennyiben az adókedvezményre jogot szerzett csoporttag csoporttagsága a jogutód nélküli megszűnéstől eltérő ok miatt szűnik meg, az adókedvezmény érvényesítésére – a csoporttagság alatt a csoportos társasági adóalany által fel nem használt keretösszeg erejéig – továbbra is jogosult marad.”

(2) A Tao. törvény 23. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) A csoportos társasági adóalany adókedvezményt akkor vehet igénybe, ha az adókedvezményre vonatkozó feltételeknek való megfelelést egy csoporttagja vállalja és e csoporttag a feltételeket ténylegesen teljesíti, azzal, hogy a 22. § (1) bekezdése és a 22/C. § szerinti adókedvezmény esetén a támogatás nyújtására csoporttagonként kerülhet sor. Amennyiben a feltételek teljesítését vállaló csoporttagsága megszűnik, az adókedvezmény érvényesítésére a csoportos társasági adóalany a továbbiakban nem lesz jogosult, kivéve, ha a csoporttag jogutódlással szűnik meg és jogutódja szintén a csoportos társasági adóalanyiság tagja.”

(3) A Tao. törvény 23. §-a a következő (10a) bekezdéssel egészül ki:

„(10a) Amennyiben a (10) bekezdés szerinti, a feltételek teljesítését vállaló csoporttag tagsága nem jogutódlás miatt szűnik meg, de továbbra is e törvény hatálya alá tartozik, akkor az adókedvezmény érvényesítésére a csoporttagsága megszűnését követően – a csoporttagság alatt a csoportos társasági adóalany által fel nem használt keretösszeg erejéig – jogosulttá válik.”

(4) A Tao. törvény 23. § (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(11) A csoportos társasági adóalany adókedvezményre történő jogszerzés és az adókedvezmény érvényesítése érdekében szükséges jognyilatkozatát, továbbá a 22. § (1) bekezdése és a 22/C. § szerinti adókedvezményhez tartozó bejelentést a csoportos társasági adóalany esetében kizárólag a csoportképviselő teheti meg.”

29. § A Tao. törvény 24. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A csoportos társasági adóalany adóévi fizetendő adóját a csoporttagok között a 6. § (1)–(2a), (5)–(10) bekezdése szerint egyedileg megállapított pozitív adóalapok arányában kell felosztani. A csoportképviselő az egyes csoporttagokra jutó fizetendő adót a csoportos társasági adóalany társasági adóbevallásában feltünteti és a beszámolóját, könyvviteli zárlatát a számviteli törvény III. Fejezete szerint összeállító csoporttag adófizetési kötelezettségként elszámolja.”

30. § (1) A Tao. törvény 24/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adózó az esedékes adóelőleg-fizetési kötelezettségének teljesítésére nyitva álló határidőt megelőző hónap utolsó napjáig az állami adóhatóság által rendszeresített külön nyomtatványon, elektronikus úton tett rendelkező nyilatkozata útján a kedvezményezett szervezet(ek) nevének és adószámának megjelölésével rendelkezhet a 26. § (2), (3) és (8) bekezdése szerint megállapított egyes havi, illetve negyedéves társasági adóelőleg-kötelezettsége (ideértve a csoportos társasági adóalany számára az alapító, csatlakozó tagra vonatkozóan adóhatósági határozattal előírt társasági adóelőleg-kötelezettséget, továbbá a volt csoporttag számára a megszűnt csoporttagságára tekintettel adóhatósági határozattal előírt társasági adóelőleg-kötelezettséget) 50 százalékának kedvezményezett célra történő felajánlásáról.”

32. § (1) A Tao. törvény 26/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A 26. §-ban és az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltaktól függetlenül, ha az adózó

a) társasági adóalanyisága az adóévet megelőző harmadik adóévben vagy korábban kezdődött, és

b) az adóévben és az adóévet megelőző három adóévben nem vett részt átalakulásban, egyesülésben, szétválásban, és

c) az adóévi adózás előtti eredményének a megelőző adóévi adózás előtti eredményét meghaladó része (a továbbiakban: növekedési adóhitel) eléri vagy meghaladja az adózó megelőző adóévi adózás előtti eredménye abszolút értékének az ötszörösét, valamint

d) az éves társasági adóbevallás teljesítésére nyitva álló határidőig az adóhatóság részére nyilatkozik arról, hogy a növekedési adóhitelre vonatkozó rendelkezéseket kívánja alkalmazni,

akkor a növekedési adóhitel összegének vonatkozásában adóbevallási és adófizetési kötelezettségének az adóévet követő második adóév végéig – az általános szabályoktól eltérően – e § rendelkezései alapján tehet eleget azzal, hogy a növekedési adóhitel összegének számításakor a kapott (járó) osztalék, a kapott (esedékes) kamat összegét, valamint az adóévben az adózó kapcsolt vállalkozásától visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, véglegesen átvett pénzeszköz összegét, és térítés nélkül átvett eszköz értékét, továbbá az adózó kapcsolt vállalkozása által ellenérték nélkül átvállalt kötelezettségnek adóévi bevételként elszámolt összegét nem lehet figyelembe venni.”

(2) A Tao. törvény 26/A. § (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) Az (1) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelő adózó az adóévi társasági adóbevallásában a növekedési adóhitel összegére jutó fizetendő adót megállapítja, bevallja és a növekedési adóhitel összegére jutó adó összegét (ide nem értve az adóévet megelőző adóév negatív adózás előtti eredményére jutó adó összegét) az adóévet követő adóév harmadik és negyedik negyedévében, valamint az adóévet követő második adóévben negyedévenként, a negyedév második hónapjának 20. napjáig hat egyenlő részletben megfizeti.

(5) Az (1) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelő adózó a növekedési adóhitel vonatkozásában a fizetendő adót a 6. § (1)–(4) bekezdésében foglaltak szerint a 19. § szerinti mértékkel állapítja meg. Az (1) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelő adózó a növekedési adóhitel vonatkozásában a fizetendő adó megállapításakor az e törvény szerinti adóévi adóalap-csökkentő és adóalap-növelő jogcímeken figyelembe vett összeget arányosan [a növekedési adóhitelnek az adóévi, az (1) bekezdés szerint számított adózás előtti eredményhez viszonyított részarányával számítva] veszi számításba, azzal, hogy amennyiben az arányszám elérné vagy meghaladná a száz százalékot, akkor az adóalap-módosító tételeket teljes összegükben kell figyelembe venni.”

(3) A Tao. törvény 26/A. § (7a)–(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(7a) Ugyanazon adóév tekintetében az (1)–(5) bekezdésben meghatározott, a növekedési adóhitelre vonatkozó különös adóbevallási és adófizetési kötelezettség együttesen nem alkalmazható a 24/A. § szerinti felajánlással.

(8) A növekedési adóhitelt igénybe vevő adózó az (1) bekezdés d) pontja szerinti nyilatkozat megtételének adóévében és az azt követő adóévben megvalósult beruházása kapcsán a növekedési adóhitel összegére jutó adó még esedékessé nem vált összegét választása szerint csökkentheti a (9) bekezdés szerinti kedvezményezett beruházási érték 9 százalékával, legfeljebb a növekedési adóhitelre jutó adó még esedékessé nem vált összegének 90 százalékával a (9)–(11) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülése esetén. A csökkentés elsőként a növekedési adóhitelre jutó legközelebbi esedékességű adóból érvényesíthető.

(9) Kedvezményezett beruházási érték az (1) bekezdés d) pontja szerinti nyilatkozat adóévében és az azt követő adóévben az adózó (ide nem értve az adózó külföldi telephelyét) által beszerzett, előállított, korábban még használatba nem vett tárgyi eszköz bekerülési értéke, de legfeljebb a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma az (1) bekezdés d) pontja szerinti nyilatkozat adóévében majd pedig az azt követő adóévben bekövetkezett, a külföldi telephelyen foglalkozatott létszám figyelmen kívül hagyásával számított növekményének és 10 millió forintnak a szorzata, azzal, hogy a (8) bekezdés szerinti kedvezmény nem érvényesíthető olyan tárgyi eszközzel kapcsolatban elszámolt beruházásra, amely tárgyi eszközre nem számolható el vagy nem szabad elszámolni terv szerinti értékcsökkenést. A létszámnövekményt az adóév utolsó napjára megállapított átlagos állományi létszámnak a megelőző adóév utolsó napjára megállapított átlagos állományi létszámhoz fennálló állapothoz képest kell meghatározni, azzal, hogy a várható létszámnövekményt év közben is figyelembe lehet venni a (8) bekezdés szerinti csökkentés számításakor. Amennyiben az adózó tényleges létszámnövekménye kisebb, mint amit az adózó év közben várható létszámnövekményként figyelembe vett és emiatt több kedvezményt (adócsökkentést) vett igénybe, mint amennyi a tényleges létszámnövekménye alapján elérhető, akkor a kedvezménytöbbletet a kedvezmény érvényesítésének adóévére vonatkozó társaságiadó-bevallásában köteles bevallani és az e bevallásra előírt határidőig – társasági adóként – visszafizetni.”

(4) A Tao. törvény 26/A. § (13) és (14) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(13) Nem alkalmazhatja a (8) bekezdés szerinti rendelkezéseket az adózó, ha az (1) bekezdés d) pontja szerinti nyilatkozat megtételét megelőző adóévében e törvény szerinti adókedvezményt vesz igénybe beruházására tekintettel, továbbá ugyanazon adóév tekintetében a (8) bekezdés szerinti kedvezmény együttesen nem alkalmazható a 24/A. § szerinti felajánlással és a 24/B. § szerinti jóváírással.

(14) Az (1) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelő adózó a növekedési adóhitel összegére jutó adóra vonatkozó általános fizetési határidő szerinti esedékesség napját követő naptól kezdődően a (4), (6), (6a) bekezdés szerinti fizetési határidő szerinti esedékesség napjáig, vagy ha a növekedési adóhitel összegére jutó adót a (4), (6), (6a) bekezdés szerinti fizetési határidő lejáratát megelőzően fizeti meg, akkor a megfizetés napjáig, kamatot fizet. A kamat mértéke minden naptári nap után az adott napon érvényes jegybanki alapkamat 365-öd része, amelyet az önellenőrzési pótlékra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell meghatározni. A kamatot a növekedési adóhitel összegére jutó, a (8) bekezdés szerinti kedvezménnyel csökkentett adóra kell felszámítani, esedékes részletenként külön-külön. Az adózó az adott részlethez tartozó kamatot a növekedési adóhitel összegére jutó adó adott részletének megfizetésével egyidejűleg, az állami adó- és vámhatóság által meghatározott számla javára fizeti meg. Az adózó a kamat összegéről bevallás benyújtására nem köteles.”

33. § (1) A Tao. törvény 29/A. §-a a következő (81)–(83) bekezdéssel egészül ki:

„(81) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel hatályon kívül helyezett 24/A. § (2) bekezdés a) pontja és 26. § (10) bekezdése, valamint az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel módosított 24/A. § (5) bekezdése, 24/A. § (11) bekezdése, 24/A. § (13) bekezdés a) és d) pontja, 24/A. § (13a) bekezdése és 24/B. § (2) bekezdés a) pontja alapján adóelőleg-kiegészítési kötelezettség a 2019-ben kezdődő adóévtől kezdődően az adózót nem terheli, feltéve, hogy a 2019. adóéve utolsó hónapjának 20. napja későbbi, mint az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel módosított 24/A. § (5) bekezdése, 24/A. § (11) bekezdése, 24/A. § (13) bekezdés a) és d) pontja, 24/A. § (13a) bekezdése és 24/B. § (2) bekezdés a) pontja hatálybalépésének, továbbá a 24/A. § (2) bekezdés a) pontja és 26. § (10) bekezdése hatályon kívül helyezésének napja.

(82) A (81) bekezdéstől eltérően az adózó a 2019. adóéve utolsó hónapja 20. napjáig az állami adó- és vámhatóság felé benyújtott nyilatkozatban tett választása szerint a 2019. adóévi társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezettségre, továbbá ehhez kapcsolódva a 22. § (1)–(12) bekezdése szerinti támogatásra, a 22/C. § szerinti támogatásra, illetve a 24/A. § szerinti adóról való rendelkezésre a (81) bekezdésben említett rendelkezéseknek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezéseit alkalmazza, feltéve, hogy a 2019. adóéve utolsó hónapjának 20. napja későbbi, mint a (81) bekezdésben említett rendelkezések hatálybalépésének vagy hatályon kívül helyezésének napja. Az e bekezdés szerinti választás a 2019. adóév utolsó hónapjának 20. napját követően nem módosítható és nem vonható vissza. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.

(83) A 2019. július 1. és 2022. december 31. közötti, a reklámadóról szóló törvény 11. §-a szerint meghatározott reklámadó-kötelezettséggel összefüggő költségre nem kell alkalmazni a 3. számú melléklet A) rész 16. pontját.”

- 4. 26. § (11) bekezdésében a „10” szövegrész helyébe a „9” szöveg

- 1. 2/A. § (2) bekezdés d) pontja,

- 3. 24/A. § (2) bekezdés a) pontja,

- 4. 24/A. § (5) bekezdésében a „, társasági adóelőleg-kiegészítési” szövegrész,

- 5. 24/A. § (11) bekezdés b) pontjában az „, a társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezettségről szóló bevallásban, illetve” és az „a társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezettségről szóló bevallás, illetve” szövegrész,

- 6. 24/A. § (13) bekezdés a) pontjában az „az adóelőleg-kiegészítési kötelezettség teljesítésének időpontjáig vagy” szövegrész,

- 7. 24/A. § (13) bekezdés d) pontjában és (13a) bekezdésében a „társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezettségről szóló bevallásában, illetve” szövegrész,

- 8. 24/A. § (13a) bekezdésében az „adóelőlegként,” szövegrész,

- 9. 24/A. § (13a) bekezdés b) pontjában az „adóelőleg,” szövegrész,

- 10. 24/B. § (2) bekezdés a) pontjában az „és adóelőleg-kiegészítésből” szövegrész,

- 11. 26. § (10) bekezdése,

- 12. 26/A. § (2) és (3) bekezdése,

- 13. 29/A. § (43) bekezdése,

- 14. 29/J. §-a és

- 15. 29/O. §-a.

37. § (1) Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Ekho tv.) 3. § (3c) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3c) Az (1) bekezdés c), valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett foglalkozásúnak minősül:

a) a szakképzett edző, sportszervező, -irányító (FEOR-08 2717), feltéve, hogy rendelkezik a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel;

b) a hivatásos sportoló, sportmunkatárs, valamint a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: sportról szóló törvény) 11/A. §-ában meghatározott sportszakember, feltéve, hogy a magánszemély sportszervezettel vagy a sportról szóló törvény 19. § (3) bekezdése szerinti sportszövetséggel fennálló jogviszonya keretében sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot lát el, és a sportszövetség szabályzata szerint sportszakembernek minősül, vagy a sportszövetség vagy a sportszervezet főállású munkavállalója, a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén feltéve, hogy a sportmunkatárs, sportszakember rendelkezik a jegyzékben meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel;

c) a sportról szóló törvény szerint Magyarországon nyilvántartásba vett nemzetközi sportszövetség által foglalkoztatott magánszemély (a továbbiakban: nemzetközi sportszövetség munkavállalója).”

(2) Az Ekho tv. 3. §-a a következő (3d) bekezdéssel egészül ki:

„(3d) A (2) bekezdésben előírt szabályoktól függetlenül a nemzetközi sportszövetség munkavállalója a külföldi pénznemben megszerzett bevételére is alkalmazhatja e törvény előírásait, feltéve, hogy tevékenységét nem kizárólag belföldön látja el. A külföldi pénznemben megszerzett bevétel forintra történő átszámítására az Szja tv. 5. és 6. §-ában foglalt szabályokat kell alkalmazni.”

38. § Az Ekho tv. a következő 14/G. §-sal egészül ki:

„14/G. § A nemzetközi sportszövetség munkavállalója a sportról szóló törvény 30/B. § (3) bekezdése szerinti kérelem benyújtásától kezdődően megszerzett bevételére választhatja e törvény előírásait azzal, hogy a kérelem benyújtásának időpontjától a nemzetközi sportszövetség adószámának kiadásáig terjedő időszakban a nemzetközi sportszövetség által juttatott bevételek utáni adókötelezettségeket a nemzetközi sportszövetség adószámának megállapítása hónapjának kötelezettségeként kell teljesíteni.”

39. § Az Ekho tv.

- a) 3. § (4) bekezdés d) pont db) alpontjában a „válogatott vezetőedzője (szövetségi kapitánya)” szövegrész helyébe a „válogatott vezetőedzője (szövetségi kapitánya), vagy a nemzetközi sportszövetség munkavállalója” szöveg,

- b) 4. § (6) bekezdésében a „hivatásos sportoló részére” szövegrész helyébe a „hivatásos sportoló és a nemzetközi sportszövetség munkavállalója részére” szöveg

lép.

40. § A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Távhő törvény) 8. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) Nem kell a (2)–(6) bekezdés rendelkezéseit alkalmaznia az adóalanynak megszűnésekor, valamint, ha adóbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be.”

41. § A Távhő törvény 18. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:

„(11) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 8. § (8) bekezdése, 18. §-a, hatályon kívül helyezett 8. § (7) és (7a) bekezdése, 18. § (2) bekezdése alapján adóelőleg-kiegészítési kötelezettség a 2019-ben kezdődő adóévtől kezdődően az adózót nem terheli, feltéve, hogy a 2019. adóéve utolsó hónapjának 20. napja későbbi, mint az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 8. § (8) bekezdése, 18. §-a hatálybalépésének, továbbá 8. § (7) és (7a) bekezdése, 18. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezésének napja.”

42. § Hatályát veszti a Távhő törvény

- 1. 8. § (7) és (7a) bekezdése,

- 2. 18. §-ában az „E törvénynek az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2013. évi CC. törvénnyel megállapított 8. § (1)–(6), (8) bekezdését – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – első ízben a 2014. adóévi adókötelezettségre kell alkalmazni.” szövegrész, és

- 3. 18. § (2) bekezdése.

44. § (1) A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: KFI törvény) 16. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az adóévben járulékfizetésre kötelezettnek háromhavonként (a továbbiakban: előlegfizetési időszak) előleget kell fizetnie az előlegfizetési időszakot követő hónap 20. napjáig. Az előlegfizetési időszakra fizetendő járulékelőleg mértéke a (6) bekezdés alapján meghatározott járulékelőleg egynegyede.”

(2) A KFI törvény 16. § (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(11) A befizetett előleg és a járulék éves összege közötti különbözetet az adóévet követő adóév ötödik hónapja utolsó napjáig kell befizetni, illetőleg a többletbefizetést ettől az időponttól lehet visszaigényelni.”

45. § A KFI törvény 49. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 16. § (4) és (11) bekezdése, hatályon kívül helyezett 16. § (10) bekezdése alapján adóelőleg-kiegészítési kötelezettség a 2019-ben kezdődő adóévtől kezdődően az adózót nem terheli, feltéve, hogy a 2019. adóéve utolsó hónapjának 20. napja későbbi, mint az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 16. § (4) és (11) bekezdése hatálybalépésének, 16. § (10) bekezdése hatályon kívül helyezésének napja.”

46. § Hatályát veszti a KFI törvény 16. § (10) bekezdése.

47. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 17. § (3) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A (2) bekezdésben említett jogutódlással történő megszűnésnek kell tekinteni e törvény alkalmazásában:]

„d) az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény (a továbbiakban: Evectv.) szerinti egyéni vállalkozói tevékenység folytatására való jogosultság – egyéni cég vagy korlátolt felelősségű társaság alapítására tekintettel történő – megszűnését, valamint egyéni cégnek az Evectv. szerinti átalakulását a jogutódlással érintett vagyonelemek tekintetében;”

(2) Az Áfa tv. 17. § (3) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:

[A (2) bekezdésben említett jogutódlással történő megszűnésnek kell tekinteni e törvény alkalmazásában:]

„j) egyházi jogi személynek a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény szerinti átalakulását, jogutódlással történő megszűnését vagy fenntartójának megváltozását.”

48. § Az Áfa tv. 18. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az elévülési időn belül a szerzővel együtt egyetemleges felelősség terheli)

„c) azt a volt egyéni vállalkozót, akinek egyéni vállalkozói tevékenység folytatására vonatkozó jogosultsága egyéni cég vagy korlátolt felelősségű társaság alapítására tekintettel megszűnt,”

53. § A Htv. 41. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Annak a társasági adóalanynak minősülő, kettős könyvvitelt vezető vállalkozónak (ideértve a külföldi székhelyű vállalkozó magyarországi fióktelepét, továbbá a kettős könyvvitel elveinek megfelelő könyvvezetést alkalmazó más külföldi székhelyű vállalkozót is), amelynek az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított nettó árbevétele a 100 millió forintot meghaladta, az adóévre megfizetett iparűzési adóelőleget az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie.”

57. § A Htv. Harmadik rész VI. Fejezete a következő 51/I. §-sal egészül ki:

„51/I. § Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel (a továbbiakban: Eadtv.) megállapított 41. § (9) bekezdést annak a naptári évtől eltérő üzleti évet választó vállalkozónak is alkalmaznia kell a 2019. évben kezdődő adóévében, amelynek ezen adóéve utolsó hónapjának 20. napja az Eadtv. hatálybalépését követő időszakra esik.”

59. § A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Rtv.) a következő 5/A. §-sal egészül ki:

„5/A. § Az 5. §-ban foglaltaktól eltérően az adó mértéke 2019. július 1-jétől 2022. december 31-ig az adóalap 0%-a.”

60. § Az Rtv. a következő 11. §-sal egészül ki:

„11. § (1) A 2019. július 1. és 2022. december 31. közötti adókötelezettségre nem kell alkalmazni a 3. § (3)–(4) bekezdéseket, a 7. § (4)–(5) bekezdéseket, a 7/B. §–7/E. §-okat.

(2) Az adóalany a 2019. július 1-jét magában foglaló adóév adóalapjának azon hányadára (részére) alkalmazza az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 5/A. § szerinti adómértéket, amekkora

a) hányadot az adóévnek a 2019. július 1-től az adóév végéig tartó naptári napjai száma az adóév egészének naptári napjai számában képvisel, vagy az adóalany döntésétől függően

b) adóalap az adóév – a 2019. június 30. napjára készített könyvviteli zárlattal alátámasztottan – 2019. július 1-jétől az adóév végéig tartó időszakában keletkezett,

azzal, hogy az 5. § (1) bekezdés szerinti adómértéket az adóévi adóalap – a) vagy b) pont szerinti számítás alapján – fennmaradó hányadára kell alkalmazni.

(3) A 2019. július 1-jét magában foglaló adóévre a 7. § (3) bekezdés szerint megállapított adóelőleg felét kell megfizetni, a 7. § (4) bekezdésében szereplő – az adóalany választása szerinti, rá irányadó – egyik előlegfizetési időpontban.

(4) Az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseit a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adóalany is alkalmazhatja.”

(2) A Pti. törvény 3. § (4) bekezdés r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) és (2) bekezdéstől eltérően nem keletkeztet pénzügyi tranzakciós illetékfizetési kötelezettséget:]

„r) a természetes személyek fizetési számlája és a kincstár által állampapír-forgalmazás érdekében vezetett számla között lebonyolított fizetési művelet, illetve ugyanezen célból a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény útján kezdeményezett, a kincstár által vezetett számlára történő készpénzbefizetés, ha természetes személy a megbízó (befizető),”

63. § A Pti. törvény 6. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A pénzügyi tranzakciós illeték alapja)

„c) a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény útján kezdeményezett készpénzbefizetés esetén a Posta Elszámoló Központot működtető intézménynél kezdeményezett befizetés 20 ezer forintot meghaladó összege,”

64. § (1) A Pti. törvény 7. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A pénzügyi tranzakciós illeték mértéke)

„b) a d), g) és h) pont szerinti kivétellel a pénzügyi tranzakciós illeték alapjának 0,3 százaléka, ha az illetékfizetésre a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény vagy a kincstár kötelezett,”

(3) A Pti. törvény 7. § (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:

(A pénzügyi tranzakciós illeték mértéke)

„h) a pénzügyi tranzakciós illeték alapjának 0,3 százaléka, de fizetési műveletenként legfeljebb 6 ezer forint a 6. § (1) bekezdés c) pontja esetében átutalásonként, illetve kifizetésenként, ha az illetékfizetésre a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény kötelezett,”

66. § A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) a következő 65/P. §-sal egészül ki:

„65/P. § A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 285. § (6) bekezdése alapján 2019. március 1-jét követően fennmaradt állami szolgálati jogviszonyt biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonynak kell tekinteni.”

68. § A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho tv.) 5. § (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:

[Nem keletkezik az 1. § (1)–(3) bekezdése szerint adófizetési kötelezettsége – e tevékenysége, jogállása alapján szerzett jövedelme tekintetében –]

„i) az egyházi jogi személynek az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személyre tekintettel, ha az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy saját jogú nyugdíjas természetes személy, vagy özvegyi nyugdíjban részesülő olyan természetes személy, aki a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt már betöltötte.”

69. § A Szocho tv. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„7. § (1) A Tbj. 30/A. § (1) bekezdése szerint járulékfizetésre kötelezett mezőgazdasági őstermelőt a saját maga után évente terhelő adó alapja a tárgyévi összevont adóalapba tartozó jövedelme, de legalább a minimálbér vagy, a Tbj. 30/A. § (3) bekezdése szerinti, a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg adóévre megállapított összege.

(2) A Tbj. 30/A. § (2) bekezdése szerint járulékfizetésre kötelezett mezőgazdasági kistermelőt a saját maga után évente terhelő adó alapja a Tbj. 30/A. § (3) bekezdése szerinti, a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg adóévre megállapított összege.

(3) A (2) bekezdés szerinti adóalap hiányában a Tbj. 30/A. § (2) bekezdése szerint járulékfizetésre kötelezett mezőgazdasági kistermelőt a saját maga után évente terhelő adó alapja

a) a tárgyévi összevont adóalapba tartozó jövedelem,

b) az átalányadózó mezőgazdasági kistermelő által e tevékenysége alapján szerzett tárgyévi jövedelmének 75 százaléka,

c) a tételes költségelszámolást választó, nemleges nyilatkozatot benyújtó őstermelő tárgyévi bevételének 4 százaléka,

csökkentve a tárgyévi Tbj. szerinti járulékalapját képező összeggel.

(4) A Tbj. 30/A. §-a alapján járulékfizetésre nem kötelezett mezőgazdasági őstermelőt a saját maga után évente terhelő adó alapja

a) a tárgyévi összevont adóalapba tartozó jövedelem,

b) az átalányadózó mezőgazdasági kistermelő által e tevékenysége alapján szerzett tárgyévi jövedelmének 75 százaléka,

c) a tételes költségelszámolást választó, nemleges nyilatkozatot benyújtó őstermelő tárgyévi bevételének 4 százaléka.

(5) Az adóalapot az (1) és (2) bekezdés szerint megállapító mezőgazdasági őstermelő e jogállással nem rendelkezik az adóév minden napján, vagy más okból nem minősül az adó alanyának az adóév minden napján, akkor az adó alapja

a) az (1) bekezdés szerinti őstermelő esetében az őstermelésből származó összevont adóalapba tartozó jövedelme, de legalább az adóalanyiság időtartamának minden napjára számítva a minimálbér vagy a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg harmincad része,

b) a (2) bekezdés szerinti kistermelő esetében az adóalanyiság időtartamának minden napjára számítva a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg harmincad része.

(6) Az adóalapot az (1) és (2) bekezdés szerint megállapító mezőgazdasági őstermelő, az őt saját maga után terhelő adó alapjának megállapításkor nem veszi számításba azt a napot, amelyen

a) táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban részesül;

b) gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban, gyermekek otthongondozási díjában, ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekek otthongondozási díja, ápolási díj folyósítása alatt a mezőgazdasági őstermelő e tevékenységét személyesen folytatja;

c) csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban és gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül;

d) önkéntes tartalékos katonaként katonai szolgálatot teljesít;

e) fogvatartott.

(7) A (6) bekezdés szerinti esetekben az adó alapja

a) az adóalapot az (1) bekezdés szerint megállapító mezőgazdasági őstermelő esetében az összevont adóalapba tartozó jövedelme, de legalább a minimálbér, vagy a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg,

b) az adóalapot a (2) bekezdés szerint megállapító mezőgazdasági őstermelő esetében a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg

harmincad része azokra a napokra, amelyekre az adófizetési kötelezettség fennáll.”

70. § A Szocho tv. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„22. § (1) A 7. § (1)–(2) bekezdés szerinti mezőgazdasági őstermelő a minimálbér vagy a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében vállalt összeg alapján – figyelemmel a 7. § (5)–(6) bekezdés rendelkezésére – negyedévente adóelőleget állapít meg, amelyet a negyedévet követő hónap 12-éig fizet meg.

(2) A tárgyévre vonatkozóan az állami adó- és vámhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallásban vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell – a 7. § (1)–(2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – az előlegként megfizetett adót elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig a különbözetet megfizetni, és a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni.

(3) Az adóelőleg fizetésére nem kötelezett őstermelő az adót a személyi jövedelemadó bevallásában vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg.”

71. § A Szocho tv. 27. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„27. § Az adó fizetésére kötelezett természetes személy az adót a személyi jövedelemadó, a személyi jövedelemadó-előleg megfizetésével egyidejűleg állapítja és fizeti meg, azzal, hogy, az adót az állami adó- és vámhatóság közreműködése nélkül elkészített személyi jövedelemadó bevallásban vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban vallja be. A tárgyévre vonatkozóan az állami adó- és vámhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallásban vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell az előlegként megfizetett adót elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig a különbözetet megfizetni, és a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni. A személyi jövedelemadó-előleg megfizetésére nem kötelezett természetes személy az adót a személyi jövedelemadó bevallásában vagy az állami adó- és vámhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg.”

72. § A Szocho tv. a következő 36/A. §-sal egészül ki:

„36/A. § E törvénynek az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 5. § (1) bekezdés i) pontja, 7. §-a, 22. §-a és 27. §-a 2019. január 1-jétől alkalmazható.”

(2) Az Art. 50. § 34. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1)–(1a) bekezdés szerinti bevallás tartalmazza:]

„34. a szociális hozzájárulási adó alapját és összegét, ide nem értve a mezőgazdasági őstermelőt negyedévente terhelő szociális hozzájárulási adóelőleg alapját és összegét,”

- 3. 2. melléklet I. pont B. alpont 2. pont 2.3. alpontja,

- 6. 3. melléklet I. pont 3. pont 3.1.1. alpontjában a „Az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét a Tao tv. szerinti előleg-kiegészítésre kötelezettek a 3.1.2. pontban előírt előleg-kiegészítéssel egyidejűleg teljesítik.” szövegrész,

- 7. 3. melléklet I. pont 3. pont 3.1.2. alpontja.

2. Az Szja tv. 1. számú melléklet 7. pontja a következő 7.43–7.45. alponttal egészül ki:

(Egyéb indokkal adómentes:)

„7.43. a 2020-ban megrendezésre kerülő labdarúgó Európa-bajnoksággal összefüggésben az Európai Labdarúgó-szövetséggel (UEFA), az UEFA tulajdonában álló gazdasági társasággal, a rendező vagy részt vevő nemzeti sportszövetséggel munkaviszonyban vagy egyéb munkaviszony jellegű szerződéses jogviszonyban álló magánszemély (különösen: UEFA-tisztségviselők, versenybírók, sportolók, önkéntesek, sportszervezetek képviselői) részére adott juttatás (különösen: napidíj, bónusz, felmerült költségek megtérítése, pénzdíjak, átadott formaruhák, természetben biztosított ellátás, valamint a versenyekhez kapcsolódóan adott promóciós jellegű juttatások);

7.44. a sportról szóló törvény szerint Magyarországon nyilvántartásba vett nemzetközi sportszövetség által

a) a sportdiplomáciai kapcsolatok keretében biztosított szállás, utazás, vendéglátás és termék vagy szolgáltatás formájában adott ajándék,

b) foglalkoztatott személy külföldi kiküldetésére tekintettel fizetett napidíj, és

c) a nemzetközi sportszövetséggel foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban nem álló sportolónak, edzőnek a sporttal kapcsolatos tevékenységével összefüggésben adott támogatás, ösztöndíj;

7.45. a Kormány határozatával kiemelt nemzetközi sportrendezvénynek minősített esemény megrendezésével összefüggésben a kiemelt nemzetközi sportrendezvénynek a Kormány határozatában megjelölt szervezője vagy szervezői által a sportolóknak, a versenybíróknak, a magyar és külföldi sportszövetségek tisztségviselőinek és képviselőinek, a szervezőbizottsági tisztségviselőknek és az önkénteseknek adott napidíj, költségtérítés, formaruha, természetben biztosított ellátás, a sportolóknak fizetett pénzdíj, továbbá a versenyekhez kapcsolódó promóciós jellegű juttatások a Kormány határozatában meghatározott mértékig.”

3. Az Szja tv. 1. számú melléklet 9. pont 9.5. alpont 9.5.1. pont d) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(9. Adómentességre vonatkozó vegyes rendelkezések.

9.5. A termőföld átruházásából származó jövedelem adómentességére vonatkozó szabályok

9.5.1. Adómentes a termőföld átruházásából származó jövedelem)

„d) az a)–c) pontban nem említett esetben, ha az átruházás

da) magánszemély részére birtokösszevonási céllal, vagy

db) települési önkormányzat részére jogszabályban meghatározott szociális földprogram céljából, vagy

dc) a Nemzeti Földalap javára, vagy

dd) – osztatlan közös tulajdonban levő földterület értékesítése esetén – valamely tulajdonostárs részére

történik, a db) pont esetében azzal, hogy az átruházásról szóló szerződésnek tartalmaznia kell a szociális földprogramra vonatkozó, a rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeket is szabályozó önkormányzati rendelkezés számát.”