2019. évi LXXII. törvény — mi változott? 2020. január 2.

1. § (1) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. törvény) 4. § 23. pont g) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában

kapcsolt vállalkozás:)

„g) az a)–c) alpontban foglaltaktól függetlenül akkor is létrejön a kapcsolt vállalkozási viszony

ga) a 11. pont, az 53. pont, a 8. § (1) bekezdés f) pontja és a 16/A. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 25 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy ezen rendelkezések alkalmazásában az f) alpontban foglaltak teljesülését nem kell vizsgálni,

gb) a 16/B. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 50 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy a szavazatijog-részesedések és a tőkerészesedések tekintetében az összehangoltan eljáró személyek befolyását egybe kell számítani, továbbá az összevont (konszolidált) pénzügyi beszámolót készítő vállalatcsoporthoz tartozó adózók esetében az f) alpontban foglaltakat is vizsgálni kell;”

(2) A Tao. törvény 4. §-a a következő 57–60. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„57. ugyanazon tényállás államok közötti eltérő jogi minősítéséből eredő különbségek:

a) ha olyan finanszírozás biztosítására vagy részesedésszerzés után járó hozam kifizetésére kerül sor, amely a hitel- vagy tulajdonviszonyt megtestesítő vagy származtatott eszközökre vonatkozó szabályok alapján kerülne adóztatásra, ha a jogi minősítésbeli eltérés miatt a kifizetést a kifizetést teljesítő személy az adómegállapítási időszakának végét követő legkésőbb 12 hónapon belül kezdődő adómegállapítási időszakban a társasági adóalapja vagy az annak megfeleltethető adóalapja terhére veszi figyelembe, ugyanakkor a kedvezményezett a kifizetést nem veszi figyelembe a társasági adóalapja vagy annak megfeleltethető adóalapja javára vagy feltételezhető, hogy a kifizetést a kedvezményezett jogrendszerében egy későbbi adómegállapítási időszakban nem fogják a társasági adóalap vagy az annak megfeleltethető adóalap javára figyelembe venni,

b) ha hibrid gazdálkodó szervezet részére olyan kifizetés történik, amely a kifizetést teljesítő személy által a társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) kerül figyelembevételre olyan mértékig, amilyen mértékéig az adóztatási betudhatóság eltérő megítélése miatt a kifizetés nem kerül figyelembevételre sem a hibrid gazdálkodó szervezet, sem bármely, az abban részesedéssel rendelkező személy társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában,

c) ha külföldi telephellyel (telephelyekkel) rendelkező személy részére harmadik személy teljesít kifizetést, amely a kifizetést teljesítő személy által a társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) kerül figyelembevételre olyan mértékig, amilyen mértékéig a kifizetést a jövedelem-felosztásra vonatkozó eltérő szabályok miatt a székhely, a telephely nem veszi figyelembe a társasági adóalapjában vagy annak megfeleltethető adóalapjában,

d) ha önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely részére olyan kifizetés történik, amely a kifizetést teljesítő személy által a társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) kerül figyelembevételre, olyan mértékig, amilyen mértékéig a kifizetés nem kerül figyelembevételre a telephely vagy azon személy, amelyhez a telephely tartozik társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában,

e) ha hibrid gazdálkodó szervezet olyan kifizetést teljesít, amelyet a hibrid gazdálkodó szervezet társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) vett figyelembe, olyan mértékig, amilyen mértékig a kedvezményezett a kifizetést nem veszi figyelembe a társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában, mivel a kedvezményezettre vonatkozó társasági adózási jogszabályok a kifizetést figyelmen kívül hagyják,

f) ha a székhely és a telephely, illetve két vagy több telephely közötti névleges, társasági adóalapban vagy az annak megfeleltethető adóalapban költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) érvényesített kifizetés nem kerül figyelembevételre a kedvezményezett társasági adóalapjában vagy az annak megfeleltethető adóalapjában azért, mivel a kedvezményezettre vonatkozó társasági adózási jogszabályok a kifizetést figyelmen kívül hagyják, vagy

g) ha az adózó olyan költséget, ráfordítást számol el, vagy olyan adóalap-csökkentést alkalmaz, amely a belföldi és a külföldi jog eltérése miatt az adózónál és egy külföldi személynél is elszámolásra kerül költségként, ráfordításként (adóalap-csökkentésként) a társasági adóalapban vagy az annak megfeleltethető adóalapban,

azzal, hogy

h) nem minősül az a) pont szerinti különbségnek, hogy ha a kifizetést teljesítő fél pénzügyi eszközök kereskedelmét üzletszerűen végzi és az átruházott pénzügyi eszközből származó mögöttes hozamot adózási szempontból úgy kezeli, mintha az a jogügyletben részes felek közül egyidejűleg többhöz tartozna az adókötelezettség megállapítása szempontjából, feltéve, hogy a rá vonatkozó adójogszabályok kötelezik arra, hogy a pénzügyi eszköz átruházásával kapcsolatos minden kapott összeget jövedelemként beszámítson,

i) nem áll fenn az e), f) vagy g) pont szerinti különbség, addig a mértékig, ameddig van olyan, az érintett különbséghez kapcsolódó bevétel, amely az e), f) vagy g) pont szerinti államok mindegyikének társasági adóra vagy az annak megfeleltethető adóra vonatkozó adójogszabálya szerint belföldön adóztatható bevételként elszámolásra kerül,

j) az a)–g) pont szerinti különbség csak akkor tekinthető ugyanazon tényállás államok közötti eltérő jogi minősítéséből eredő különbségnek, ha az alapul szolgáló ügyletre kapcsolt vállalkozások között vagy strukturált jogügylet keretében kerül sor;

58. strukturált jogügylet: az ugyanazon tényállás államok közötti eltérő jogi minősítéséből eredő különbséggel járó megállapodás, amely esetében ez a különbség a megállapodás árazásának részét vagy a megállapodás célját képezte, kivéve, ha ezen tényt a megállapodásban részes fél nem ismerte vagy az elvárható gondosság mellett nem kellett ismernie és nem részesedett az abból származó adómegtakarítás értékéből;

59. hibrid gazdálkodó szervezet: olyan szervezet vagy struktúra, amely egy adott adójogrendszer értelmében adózó gazdálkodó szervezetnek minősül, és amelynek jövedelmét vagy költségeit, ráfordításait egy másik adójogrendszer egy vagy több másik személy jövedelmeként vagy költségeiként, ráfordításaiként kezeli;

60. önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely: olyan tevékenység, amelyet annak az államnak az adójogrendszere szerint, ahol az adózó belföldi illetőségűnek minősül, úgy vesznek figyelembe, mint amely külföldi állandó telephelyet keletkeztet, de az érintett külföldi adójogrendszer szabályai értelmében nem minősül állandó telephelynek.”

2. § A Tao. törvény II. Fejezete a 16. §-t követően a következő alcímekkel egészül ki:

„Tőkekivonásra vonatkozó különös rendelkezések

16/A. § (1) Az adózó a (2) bekezdés szerint növeli az adóalapot

a) – a 16. § (7) bekezdése hatálya alá tartozó esetek közül –, ha az adózó e törvény hatálya alól azért kerül ki, mert az üzletvezetés helyét külföldre helyezi, feltéve, hogy ez a külföldi adóügyi illetőség megszerzését vonja maga után, azzal, hogy nem kell alkalmazni a növelést azon eszközökre, amelyek továbbra is ténylegesen kapcsolódnak a belföldön található telephelyhez,

b) ha az adózó a belföldi székhelyéről külföldi telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben az áthelyezést követően az eszközök nem keletkeztetnek belföldön e törvény szerinti adófizetési kötelezettséget,

c) ha az adózó belföldi telephelyéről külföldi székhelyére vagy külföldi telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben az áthelyezést követően az eszközök nem keletkeztetnek belföldön e törvény szerinti adófizetési kötelezettséget,

d) ha az adózó belföldről külföldre helyezi át a belföldi telephelye által folytatott üzleti tevékenységet, amennyiben az áthelyezést követően az eszközök nem keletkeztetnek belföldön e törvény szerinti adófizetési kötelezettséget

[az a)–d) pont a továbbiakban együtt: kivonás] a kivonás adóévében, ha e törvény egyéb rendelkezései alapján a kivonásra okot adó körülmény miatt a (2) bekezdésben foglaltakkal megegyező adóalap-növelési kötelezettsége nem merülne fel.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kivonás esetén az áthelyezett eszközök, tevékenységek kivonáskori piaci értékének a kivonáskor fennálló számított nyilvántartási értékével vagy annak megfeleltethető értékével csökkentett összege növeli az adóalapot.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kivonást úgy kell tekinteni, mintha a kivonásra kerülő eszközök, tevékenységek vonatkozásában a kivonásra tekintettel a 7–8. § szerinti adóalap-módosító tételek alkalmazására okot adó körülmény – az egyéb jogszabályi feltételek teljesülése esetén – bekövetkezne és ezért a 7–8. § szerinti adóalap-módosító tételek – az egyéb jogszabályi feltételek teljesülése esetén – megfelelően alkalmazandóak.

(4) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó adózó az (1) bekezdés hatálya alá tartozó eszközökre vagy tevékenységekre jutó fizetendő adót az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényben és az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltaktól eltérően az adóbevallásban tett választás alapján öt részletben fizetheti meg, ha az Európai Unió más tagállamába helyezi át az üzletvezetés helyét vagy olyan EGT-tagállamba helyezi át az üzletvezetés helyét, amely EGT-tagállam az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 2010. március 16-i (EU) 2010/24 tanácsi irányelv (a továbbiakban e §-ban: 2010/24 tanácsi irányelv) szerinti kölcsönös segítségnyújtással egyenértékűnek tekinthető, adókövetelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló megállapodást kötött az adózó tagállamával vagy az Európai Unióval.

(5) A (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó a fizetendő adó 20 százalékát a (3) bekezdés szerinti bevallás benyújtásával egyidejűleg fizeti meg. A (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó a fizetendő adó fennmaradó 80 százalékát négy egyenlő részletben, évente a társasági adóbevallás esedékességének napjáig fizeti meg. Az adózó az esedékes részletet az állami adó- és vámhatóság által meghatározott számla javára fizeti meg.

(6) A (4) bekezdés szerinti választás esetén a halasztott fizetés összege egy összegben azonnal esedékessé válik, ha

a) az (1) bekezdés szerint áthelyezett eszközöket vagy az adózó telephelye által folytatott, áthelyezett üzleti tevékenységet értékesítik, vagy más módon elidegenítik;

b) az (1) bekezdés szerinti áthelyezést követően az eszközöket egy harmadik országba helyezik át;

c) a (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó az üzletvezetés helyét egy harmadik országba helyezi át;

d) a (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó vonatkozásában az áthelyezés helye szerinti tagállamban a csődeljárásnak, felszámolási vagy végelszámolási eljárásnak vagy a kényszertörlési eljárásnak megfeleltethető eljárást kezdeményeztek;

e) az adózó részletfizetési kötelezettségével 30 napos késedelembe esik,

azzal, hogy a b)–c) pont nem alkalmazandó azon EGT-tagállamokba történő áthelyezés esetében, amely tagállam a 2010/24 tanácsi irányelv szerinti kölcsönös segítségnyújtással egyenértékűnek tekinthető, adókövetelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló megállapodást kötött az adózó tagállamával vagy az Európai Unióval.

(7) A (4) bekezdés szerinti részletfizetést választó adózó a (6) bekezdés szerinti esetek fennállását, azok bekövetkezésétől számított 15 napon belül bejelenti az állami adó- és vámhatóságnak.

(8) Az (1) bekezdés alkalmazásában a piaci értéket a 18. § (2), (4) és (9) bekezdése megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.

(9) Az (1)–(8) bekezdés nem alkalmazandó az értékpapír-finanszírozáshoz vagy biztosítékként nyújtott eszközökhöz kapcsolódó ügyletekre, továbbá ha az eszközök áthelyezésére prudenciális tőkekövetelmények teljesítése érdekében vagy likviditáskezelés céljából volt szükség és az eszközöknek 12 hónapon belül vissza kell kerülniük Magyarországra.

(10) Az 5. § (10) bekezdésben foglaltaktól eltérően, amennyiben az eszközök, adóügyi illetőség vagy az állandó telephely által folytatott üzleti tevékenység áthelyezése az (1) bekezdés a)–d) pontjának megfeleltethető ügylet keretében az Európai Unió tagállamából belföldre történik, akkor az érintett eszközök adózási célú bekerülési értékének az érintett tagállam adó megállapításhoz használt kiindulási értékét kell tekinteni, kivéve ha az nem tükrözi a piaci értéket, mert ez esetben a piaci értéket kell alkalmazni.

Adóelkerülésre vonatkozó különös rendelkezések

16/B. § (1) A 4. § 57. pont g) alpontja szerinti esetben

a) ha az adózó a külföldi személyben részesedéssel rendelkezik, akkor a kifizetésre nem alkalmazhatja az e törvény szerinti költség, ráfordítás figyelembevételére, adózás előtti eredmény csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket,

b) ha a kifizetést az adózó teljesíti és az adózóban részesedéssel rendelkező külföldi személy adójogrendszerében a költség, ráfordítás társasági adóalapból vagy annak megfeleltethető adóalapból történő levonását nem tagadják meg, akkor az adózó nem alkalmazhatja az e törvény szerinti költség, ráfordítás figyelembevételére, adózás előtti eredmény csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá az adóalapjában nem veheti figyelembe a levonást.

(2) A 4. § 57. pont a)–f) alpontja szerinti esetekben, ha a kifizetést az adózó teljesíti, akkor az adózó nem alkalmazhatja az e törvény szerinti költség, ráfordítás figyelembevételére, adózás előtti eredmény csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá az adóalapjában nem veheti figyelembe a levonást.

(3) A 4. § 57. pont a) és e) alpontja szerinti esetekben, ha a kifizetésben az adózó részesül, és a kifizetést teljesítő adójogrendszerében a levonást nem tagadják meg, akkor az adózó adóalapjában a kifizetést figyelembe kell venni.

(4) Amennyiben az adózó kapcsolt vállalkozásai olyan jogügyletben vagy jogügylet sorozatban vesznek részt, továbbá amennyiben olyan strukturált jogügyletre kerül sor, amely a 4. § 57. pont eseteknek megfeleltethető különbséget eredményez, amellyel összefüggésben az adózónál levonható költség, ráfordítás merül fel, akkor a költség, ráfordítás nem érvényesíthető, kivéve, ha az ügyletben érintett bármely személy adójogrendszere a levonás mértékével azonos mértékben rendelte el az adóalap módosítását.

(5) Amennyiben 4. § 57. pont d) alpontja szerinti különbség miatt a kifizetés összege az önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely társasági adóalapjában nem kerülne figyelembevételre, akkor az adózó nem alkalmazhatja a 28. §-t, kivéve, ha valamely az Európai Unió tagállamának nem minősülő állammal kötött nemzetközi szerződés a jövedelem mentesítéséről rendelkezik.

(6) Amennyiben külföldi illetőséggel is rendelkező belföldi illetőségű adózó kifizetése, ráfordítása vagy vesztesége belföldön és külföldön is levonható a társasági adóalapból vagy az annak megfeleltethető adóalapból, akkor az e törvény szerinti belföldi illetőségű adózó a levonás összegével az e törvény szerint adóalapját növeli olyan mértékben, amilyen mértékben nincs olyan kapcsolódó bevétele, amely mindkét állam adójoga szerint adóztatható. Amennyiben a másik állam az Európai Unió tagállama, akkor az e törvény szerinti belföldi illetőségű adózó nem érvényesítheti az e törvény szerinti levonást, ha a másik állammal kötött törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján Magyarországon nem minősül belföldi illetőségűnek.”

3. § A Tao. törvény 18. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az alapítónak (ide nem értve az átalakulással, egyesüléssel, szétválással történő alapítást), a tőkét befogadó, a vagyont kiadó adózónak, továbbá a tagnak (részvényesnek) az (1)–(5) bekezdés előírásait a jegyzett tőke, tőketartalék nem pénzbeli hozzájárulással történő teljesítése, emelése, a jegyzett tőke tőkekivonással történő leszállítása, az adózó által ellenérték fejében megszerzett üzletrész tagok részére történő térítés nélküli átadása, vagy bevonása esetén, továbbá a jogutód nélküli megszűnéskor a nem pénzben történő vagyonkiadásra, valamint az osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként történő teljesítésére is alkalmaznia kell, ha kapcsolt vállalkozás vagy a nem pénzbeli hozzájárulással kapcsolt vállalkozássá váló tag (részvényes) teljesíti a nem pénzbeli hozzájárulást, illetve részesedik a vagyonból.”

(2) A Tao. törvény 29/A. §-a a következő (80) bekezdéssel egészül ki:

„(80) A hitelintézetek első alkalommal a 2022. december 31-ét követően kezdődő adóévben alkalmazzák az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények uniós jogharmonizációs kötelezettségek miatt szükséges módosításáról szóló 2019. évi LXXII. törvénnyel megállapított 16/B. § (2) és (3) bekezdését azokra 4. § 57. pont a)–g) alpontja szerinti különbségekre, amelyek a pénzügyi eszközhöz kapcsolódó kamatfizetés kapcsolt vállalkozás részére való teljesítése kapcsán keletkeznek, ha

a) a pénzügyi eszköz konvertálható, feltőkésítésbe bevonható vagy leírható;

b) a pénzügyi eszközt kizárólag azzal a céllal bocsátották ki, hogy eleget tegyenek a bankszektor esetében alkalmazandó, a veszteségviselő képességre vonatkozó követelményeknek, és a pénzügyi eszközt ilyennek ismerik el azon, veszteségviselő képességre vonatkozó követelményekben, amelyek az adókötelezettre alkalmazandók;

c) a pénzügyi eszköz kibocsátására olyan pénzügyi eszközökkel összefüggésben került sor, amelyek az anyavállalat szintjén konvertálhatók, tulajdoni részesedéssé alakíthatók vagy leírhatók, a veszteségviselő képességre vonatkozó, alkalmazandó követelmények teljesítéséhez szükséges szinten került sor, nem egy strukturált jogügylet részeként került sor; valamint

d) az összevont alapon kezelendő vállalatcsoport esetében a jogügylet alapján a teljes nettó levonás nem haladja meg azt az összeget, amely akkor lett volna levonható, ha az adófizető közvetlenül a piacra bocsátotta volna ki az adott pénzügyi eszközt.”

11. § A Katv. 24. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az (1)–(2) bekezdéstől eltérően a 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyenleget csökkenti az adózó külföldi telephelyének betudható jövedelem külföldön megfizetett (fizetendő) adóval csökkentett része.”

12. § A Katv.

- 2. 20. § (4) bekezdés b) pontjában a „csökkentett bevétel összegét,” szövegrész helyébe a „csökkentett bevétel összegét, feltéve, hogy annak összegét az osztalékot megállapító társaság (ideértve a kezelt vagyont) nem számolja el az adózás előtti eredmény terhére ráfordításként,” szöveg,

- 3. 23. § (2) bekezdés b) pontjában a „csökkentve az adóelőleg-megállapítási időszakban bevételként elszámolt osztalék összegével” szövegrész helyébe a „csökkentve az adóelőleg-megállapítási időszakban bevételként elszámolt, a külföldön megfizetett (fizetendő) adó összegét nem tartalmazó osztalék összegével, feltéve, hogy annak összegét az osztalékot megállapító társaság (ideértve a kezelt vagyont) nem számolja el az adózás előtti eredmény terhére ráfordításként” szöveg,

- 4. 24. § (1) bekezdésében az „Az adóalapot csökkenti a külföldön adóztatható,” szövegrész helyébe az „A 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyenleget csökkenti a külföldön adóztatható,” szöveg,

- 5. 24. § (2) bekezdésében az „az adóalapot csökkenti” szövegrész helyébe az „a 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyenleget csökkenti” szöveg,

- 6. 24. § (3) bekezdésében az „(1)–(2) bekezdés alkalmazásakor” szövegrész helyébe az „(1)–(2) és (5) bekezdés alkalmazásakor” szöveg

lép.

13. § Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) „Termék értékesítése” című alcíme a következő 12/A. §-sal egészül ki:

„12/A. § (1) A 12. § (1) bekezdéséhez fűződő joghatás nem áll be, ha a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany a terméket a Közösség más tagállamában fenntartott vevői készlete céljára továbbítja.

(2) A termék Közösség más tagállamában fenntartott vevői készlet céljára történő továbbítása valósul meg a következő feltételek együttes teljesülése esetén:

a) a terméknek a Közösség más tagállamába történő továbbítása abból a célból történik, hogy azt megérkezése után egy későbbi időpontban egy olyan másik adóalany részére értékesítsék, aki (amely) a 12. § (1) bekezdésében említett adóalannyal fennálló megállapodás alapján jogosult megszerezni e termék tulajdonjogát,

b) a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany nem rendelkezik gazdasági célú letelepedéssel abban a tagállamban, amelybe a terméket feladják vagy elfuvarozzák,

c) az az adóalany, akinek (amelynek) a részére a terméket értékesíteni szándékozzák, adószámmal rendelkezik abban a tagállamban, amelybe a terméket feladják vagy elfuvarozzák, és a b) pontban említett adóalany a feladás vagy az elfuvarozás megkezdésének időpontjában ismeri ezen adóalanyt és az említett tagállam által ezen adóalany részére megállapított adószámot,

d) a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany rögzíti a termék továbbítását a 182. § szerinti nyilvántartásában, valamint a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozatában feltünteti a c) pont szerinti adóalanyt és a számára azon tagállam által megállapított adószámot, amelybe a terméket feladták vagy elfuvarozták.

(3) Ha a (2) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek, a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jognak a (2) bekezdés c) pontjában említett adóalany részére történő átengedését annak időpontjában úgy kell tekinteni, hogy a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany a 89. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítést teljesít, feltéve, hogy e jogot a (4) bekezdésben említett határidőn belül engedte át.

(4) Ha a terméknek a Közösség azon más tagállamába történő megérkezését követő 12 hónapon belül, amelybe a terméket feladták vagy elfuvarozták, a terméket nem értékesítették a (2) bekezdés c) pontjában vagy a (6) bekezdésben említett azon adóalanynak, akinek (amelynek) azt szándékozták, és nem merült fel a (7) bekezdésben meghatározott egyik eset sem, úgy kell tekinteni, hogy a 12 hónap leteltét követő napon beáll a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás.

(5) Nem áll be a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás a következő feltételek teljesülése esetén:

a) a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jogot nem engedték át és a terméket a (4) bekezdésben meghatározott határidőn belül belföldre továbbítják, és

b) a 12. § (1) bekezdésében említett adóalany rögzíti a termék belföldre történő továbbítását a 182. § szerinti nyilvántartásában.

(6) Nem áll be a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás abban az esetben sem, ha a (4) bekezdésben meghatározott időtartamon belül a (2) bekezdés c) pontjában említett adóalany helyébe másik adóalany lép, feltéve, hogy:

a) teljesül a (2) bekezdésben szereplő valamennyi egyéb feltétel, és

b) a (2) bekezdés b) pontjában említett adóalany ezt a tényt rögzíti a 182. § szerinti nyilvántartásban.

(7) A (4) bekezdésben meghatározott határidőn belül

a) ha a vevői készletben lévő terméket a (2) bekezdés c) pontjában vagy a (6) bekezdésben említett adóalanytól eltérő személy részére értékesítik, úgy kell tekinteni, hogy a (2) és (6) bekezdésben foglalt feltételek ezt az értékesítést közvetlenül megelőzően már nem teljesülnek;

b) ha a vevői készletben lévő terméket egy belföldtől eltérő országba adják fel vagy fuvarozzák el, úgy kell tekinteni, hogy a (2) és a (6) bekezdésben foglalt feltételek az említett feladás vagy elfuvarozás kezdetét közvetlenül megelőzően már nem teljesülnek;

c) a vevői készletben lévő termék megsemmisülése, elvesztése vagy ellopása esetén úgy kell tekinteni, hogy a (2) és a (6) bekezdésben foglalt feltételek abban az időpontban már nem teljesülnek, amikor a termék ténylegesen eltűnt vagy megsemmisült, vagy ha lehetetlen meghatározni ezt az időpontot, abban az időpontban, amikor kiderült, hogy a termék megsemmisült vagy hiányzik;

d) az a)–c) pontban nem említett esetben, ha a (2) és a (6) bekezdésben foglalt feltételek bármelyike már nem teljesül, úgy kell tekinteni, hogy a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás a feltétel nem teljesülésekor haladéktalanul beáll.”

14. § Az Áfa tv. 22. § (3)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, és a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ha a (2) bekezdésben hivatkozottak szerint az ott meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, a feltétel nem teljesülésekor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.

(4) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha a továbbításra fordított esetben, mint a 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12/A. § (1)–(2), (5)–(6) bekezdése lenne alkalmazandó az ott meghatározott feltételek szerint.

(5) A 12/A. § (3) bekezdése szerinti termékértékesítés esetén úgy kell tekinteni, hogy az az adóalany, akinek (amelynek) a részére a terméket értékesítik, termék Közösségen belüli beszerzését teljesíti.

(6) Ha a továbbításra fordított esetben, mint a 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12/A. § (4) és (7) bekezdése lenne alkalmazandó, a 12. § (1) bekezdéséhez fűződő joghatás beálltakor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás is beáll.”

15. § Az Áfa tv. 27. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha az (1) bekezdésben említett esetben van a sorban olyan beszerző, aki (amely) egyúttal értékesítőként a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását maga vagy – javára – más végzi, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását beszerzőként végzi, illetve arra másnak, beszerzőként adott megrendelést, kivéve, ha közölte a részére terméket értékesítővel a számára az által a tagállam által megállapított adószámot, amelyből a terméket feladják vagy elfuvarozzák.”

17. § Az Áfa tv. 77. §-a a következő (7)–(10) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Különös tekintettel a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére, az adó alapja utólag csökkenthető a behajthatatlan követelésként elszámolt ellenérték egészének vagy részének adót nem tartalmazó összegével a következő feltételek együttes teljesülése esetén:

a) az adóalany és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője független felek,

b) az adóalany a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét a (8) bekezdésben meghatározottak szerint előzetesen írásban értesíti, kivéve, ha a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője jogutód nélkül megszűnt,

c) az adóalany nem áll csőd-, felszámolási, vagy kényszertörlési eljárás hatálya alatt a behajthatatlan követeléssel érintett bevallás benyújtásának időpontjában,

d) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője nem áll csőd-, felszámolási, vagy kényszertörlési eljárás hatálya alatt a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjában,

e) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője nem szerepel a nagy összegű adóhiánnyal vagy a nagy összegű adótartozással rendelkezők adóhatóság holnapjáról lekérdezhető adatbázisában a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjában és az azt megelőző egy évben,

f) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjában nincs törölve,

g) az állami adó- és vámhatóság a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjáig nem adott tájékoztatást az adóalany részére a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adókötelezettsége teljesítésének megkerüléséről,

h) a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéke megtérítésének esedékessége óta legalább egy év eltelt, és

i) a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéke más módon nem térült vagy térül meg.

(8) Az előzetes írásbeli értesítésnek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a behajthatatlan követelésként történő elszámolás oka,

b) azon számla sorszáma, amely az adóalap-csökkentéssel érintett termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást tartalmazza,

c) a behajthatatlan követelés összege (ellenérték vagy részellenérték, valamint az arra jutó adó összege szerinti bontásban), és

d) nyilatkozat arról, hogy a c) pont szerint megjelölt ellenérték adót nem tartalmazó összegével az adóalany az adó alapját utólag csökkenti.

(9) Az adóalany köteles a bevallással egyidejűleg az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatóság részére nyilatkozni a behajthatatlan követelésként történő elszámolás okáról, azon számla sorszámáról, amely az adóalap-csökkentéssel érintett termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást tartalmazza, az adóalap-csökkentés összegéről, a termékbeszerző, szolgáltatás igénybevevő nevéről, adószámáról, valamint a (7) bekezdés i) pontjában foglalt feltétel teljesüléséről.

(10) Amennyiben az adóalap (7) bekezdés szerinti csökkentését követően a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója részére a behajthatatlan követelésként elszámolt ellenérték egészét vagy annak egy részét megtérítik, a megtérített ellenérték vagy részellenérték adóval csökkentett összegének erejéig az adóalap utólagos csökkentése nem alkalmazható. Az adóalany köteles a bevallással egyidejűleg az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatóság részére nyilatkozni a megtérített ellenérték vagy részellenérték adóval csökkentett összegéről és a termékbeszerző, szolgáltatás igénybevevő nevéről, adószámáról.”

18. § Az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, feltéve, hogy:

a) az egy másik, adóalanyi minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában eljáró adóalanynak vagy a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek történik, és

b) az az adóalany vagy adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) részére az értékesítés történik, adószámmal rendelkezik a Közösség más tagállamában és ezt az adószámot közölte az értékesítővel.”

19. § Az Áfa tv. 89. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az (1) bekezdésben meghatározott adómentesség nem alkalmazandó, ha a teljesítésre kötelezett adóalany a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, vagy ezt hibásan vagy hiányosan teljesítette, kivéve, ha igazolja, hogy a mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.”

29. § Az Áfa tv. 153/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„153/D. § (1) Nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának:

a) az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték teljes vagy részleges meg nem térítése, ide nem értve a 77. § (7) bekezdése szerinti esetet;

b) a 11. § (3) bekezdésében és a 14. § (3) bekezdésében meghatározott esetek;

c) a megsemmisülés és más olyan vagyoni kár, amelyet az adóalany tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézett elő, és ez utóbbi ok fennállását az adóalany bizonyítja;

d) a c) pontban nem említett egyéb vagyoni kár, ha az adóalany bizonyítja, hogy a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható;

e) ha az egycélú utalvány ellenében nem teljesítenek termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást.

(2) Ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetre tekintettel csökken, az adóalany a különbözet elszámolásakor köteles a bevallással egyidejűleg az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatóság részére nyilatkozni ezen különbözet összegéről, valamint azon adóalany nevéről és adószámáról, aki (amely) e különbözet alapjául szolgáló, 77. § (7) bekezdése szerinti adóalap-csökkentést elszámolta.”

32. § Az Áfa tv. 182. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„182. § Abban az esetben, ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a Közösség valamely más tagállamában vevői készletet tart fenn, köteles a vevői készlet céljára továbbított termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i (EU) 282/2011 tanácsi végrehajtási rendelet által meghatározottak szerint.”

33. § Az Áfa tv. 183. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„183. § Abban az esetben, ha a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany belföldön vevői készletet tart fenn, a 12/A. § (2) bekezdés c) pontjában és a 12/A. § (6) bekezdésében foglaltaknak belföldön megfelelő adóalany köteles a vevői készletből a részére értékesíteni szándékozott termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i (EU) 282/2011 tanácsi végrehajtási rendelet által meghatározottak szerint.”

34. § Az Áfa tv. XX. fejezete a következő alcímmel egészül ki:

„Különös adóvisszatérítés

257/J. § (1) Az adóalany kérelmezheti az őt terhelő előzetesen felszámított adó összegének visszatérítését, ha az neki fel nem róható okból, az adósemlegesség elvébe ütközően, más módon nem térült vagy térül meg.

(2) Az adóalany a kérelmet az állami adóhatósághoz írásban terjeszti elő, legkésőbb 6 hónappal az adómegállapításhoz való jog elévülését megelőzően. A határidő jogvesztő, elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóalany e kérelem előterjesztésére a folyamatban lévő adóhatósági ellenőrzés során is jogosult.

(3) A kérelemben az adóalany igazolja az (1) bekezdés szerinti feltételeknek való megfelelést.

(4) A kérelemről az állami adóhatóság a kérelem beérkezésétől számított 6 hónapon belül dönt. Az állami adóhatóság az adó visszatérítését akkor engedélyezi, ha a visszatérítés alapjául szolgáló adó a költségvetés felé megfizetésre került.”

35. § Az Áfa tv. 259. §-a a következő 3/A. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„3/A. behajthatatlan követelés: termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás alapján keletkezett, követelésként fennálló ellenérték vagy részellenérték adót is tartalmazó összege, amelyet a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója ekként számol el nyilvántartásában az alábbi okok valamelyike alapján:

a) a követelésre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet vagy a talált fedezet azt csak részben fedezi,

b) a követelést a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedte,

c) a követelésre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontja óta legalább 2 év telt el,

d) a követelésre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet;”

36. § (1) Az Áfa tv. 268. § g) pontja a következő gp) alponttal egészül ki:

[Ez a törvény – az Art.-vel együtt – a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről, valamint annak a következő irányelvekkel történt módosításai:]

„gp) a Tanács (EU) 2018/1910 irányelve (2018. december 4.) a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes, a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról;”

(2) Az Áfa tv. 268. §-a a következő j) ponttal egészül ki:

(Ez a törvény – az Art.-vel együtt – a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)

„j) a Tanács (EU) 2019/475 irányelve (2019. február 18.) a 2006/112/EK és a 2008/118/EK irányelvnek az olasz Campione d'Italia településnek és a Luganói-tó olaszországi vizeinek az Unió vámterületébe, valamint a 2008/118/EK irányelv területi hatálya alá történő bevonása érdekében történő módosításáról.”

37. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 328. §-sal egészül ki:

„328. § (1) A 2020. január 1-jét megelőzően, belföldön fenntartott vevői készlet céljára továbbított termékekre a 2019. december 31-én hatályos 22. § (3)–(5) bekezdés, 144. §, 183. §, 259. § 26. a) pontját kell alkalmazni, azzal, hogy az ilyen, 2020. december 31-én még a vevői készletben lévő termékre 2020. december 31-én beáll a 22. § (1) bekezdése szerinti joghatás.

(2) Abban az esetben, ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany 2020. január 1-jét megelőzően továbbított terméket a Közösség valamely más tagállamában fenntartott vevői készletébe, úgy a 12. § (1) bekezdése szerinti joghatás akkor áll be, amikor a vevői készlet helye szerinti tagállam szabályozása értelmében ezen termék után Közösségen belüli termékbeszerzés jogcímén adófizetési kötelezettség keletkezik. Az adóalany az ily módon továbbított termékekről a 2019. december 31-én hatályos 182. § szerint vezet folyamatos mennyiségi nyilvántartást.”

40. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 331. §-sal egészül ki:

„331. § (1) E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 12/A. §-át és 182. §-át abban az esetben kell először alkalmazni, amikor az adóalany 2019. december 31-ét követően továbbít belföldről terméket egy másik tagállamba. E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 22. § (3)–(6) bekezdését és 183. §-át abban az esetben kell először alkalmazni, amikor az adóalany 2019. december 31-ét követően továbbít másik tagállamból terméket belföldre.

(2) E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 27. § (2) bekezdését abban az esetben kell először alkalmazni, amikor a sorban első értékesítő által teljesített termékértékesítés 2019. december 31-ét követi.

(3) E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 89. § (1a) bekezdését arra a termékértékesítésre kell először alkalmazni, amelynek teljesítési időpontja 2019. december 31-ét követi.”

41. § Az Áfa tv. „Átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 332. §-sal egészül ki:

„332. § E törvénynek a Mód10 törvénnyel megállapított 77. § (7)–(10) bekezdése, 259. § 3/A. pontja, valamint a Mód10 törvénnyel módosított 153/D. §-a azokban az esetekben is alkalmazható, amikor a behajthatatlan követelésként történő elszámolás alapjául szolgáló termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontja 2020. január 1. napját megelőzi, de 2015. december 31. napját követő időpontra esik.”

43. § Az Áfa tv.

- 4. 89/A. § (3) bekezdés 3. pontjában az „összesítő nyilatkozatában” szövegrész helyébe az „a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozatában”,

- 5. 96. § (3) bekezdés c) pontjában az „összesítő nyilatkozatában” szövegrész helyébe az „a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozatában”,

szöveg lép.

44. § Az Áfa tv. 1. számú melléklete az 1. melléklet szerint módosul.

45. § Az Áfa tv. 4/A. számú melléklet I. része a 2. melléklet szerint módosul.

1.12. § (2) bekezdés i) pontja,

2. 144. §-a,

3.

4. 206. § (1) bekezdés d) pontja,

5. XV. Fejezet Önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer a fizetendő adó megállapítására alcíme,

6. 259. § 26. pontja.

47. § Nem lép hatályba az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Módtv.1.) 65. § 2–4. pontja.

51. § (1) A Jöt. 145. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A jövedéki adó mértéke)

„a) a cigarettára

aa) a 2020. január 1. és 2020. június 30. közötti időszakban 20 500 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 23 százaléka, de legalább 33 500 forint ezer darabonként,

ab) a 2020. július 1. és 2020. december 31. közötti időszakban 21 500 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 22,5 százaléka, de legalább 34 500 forint ezer darabonként,

ac) 2021. január 1-jétől 22 800 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 22 százaléka, de legalább 35 800 forint ezer darabonként,”

(2) A Jöt. 145. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A jövedéki adó mértéke)

„c) a finomra vágott fogyasztási dohányra és az egyéb fogyasztási dohányra

ca) a 2020. január 1. és 2020. június 30. közötti időszakban 20 100 forint kilogrammonként,

cb) a 2020. július 1. és 2020. december 31. közötti időszakban 20 700 forint kilogrammonként,

cc) 2021. január 1-jétől 21 480 forint kilogrammonként,”

53. § Hatályát veszti a Jöt. 3. § (1) bekezdés 18. pont a) alpont aa) pontjában az „és Campione d'Italia területe, valamint a Luganói-tó olasz vizei” szövegrész.

54. §

55. §

56. §

### IV. Fejezet — ILLETÉKEK

#### 8. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

57. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés c)–g) és m) pontban említett szervezetet az illetékmentesség csak abban az esetben illeti meg, ha a vagyonszerzést, illetve az eljárás megindítását megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után társasági adófizetési kötelezettsége, külföldi illetőségű szervezet esetén a társasági adónak megfelelő közteherfizetési kötelezettsége, illetve – költségvetési szerv esetében – eredménye után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett.”

58. § Az Itv. 87. §-át megelőző alcím címe helyébe a következő alcím cím lép:

„Jogkövetkezmények”

59. § Az Itv. 87. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Ha a vagyonszerző a 102. § (1) bekezdés v) pontja szerinti vállalása ellenére az alapítás évét követő második év végéig nem igazolja, hogy

a) újonnan létrejött belföldi alapítványként az alapítás évét követő második év végéig az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Civil törvény) szerinti közhasznú jogállást szerzett vagy

b) újonnan létrejött, más EGT-államban nyilvántartásba vett alapítványként az alapítás évét követő második év végéig teljesítette a Civil törvény szerinti közhasznú szervezetté történő minősítés – magyarországi nyilvántartásba vételen kívüli – feltételeit,

az 5. § (1) bekezdése f) pontja alapján igénybe vett mentességre tekintettel meg nem fizetett illetéket az eredeti esedékességtől számított késedelmi pótlékkal megnövelt összegben köteles az állami adóhatóság felhívására megfizetni. Az alapítvány megszűnése esetén e fizetési kötelezettség az alapítót vagy annak jogutódját terheli.”

60. § Az Itv. „Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések” című alcíme a következő 99/T. §-sal egészül ki:

„99/T. § Az a vagyonszerző, amely a 102. § (1) bekezdés 2019. december 31-én hatályos v) pontja értelmében alapítványnak minősül, 2022. december 31-ig jogosult az 5. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltételes személyes illetékmentesség igénybevételére, ha vállalja, hogy 2023. január 15-ig igazolja, hogy a Civil törvény szerinti közhasznú jogállást szerzett. Ha a vagyonszerző e vállalását nem teljesíti, az 5. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltételes személyes mentességre tekintettel meg nem fizetett illetéket az eredeti esedékességtől számított késedelmi pótlékkal megnövelt összegben köteles az állami adóhatóság felhívására megfizetni. A vagyonszerző megszűnése esetén e fizetési kötelezettség az alapítót vagy annak jogutódját terheli.”

61. § Az Itv. 102. § (1) bekezdés v) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában)

„v) alapítvány: a Civil törvény szerinti közhasznú jogállású alapítvány, továbbá a más EGT-államban nyilvántartásba vett alapítvány, ha igazolja, hogy teljesíti a Civil törvény szerinti közhasznú szervezetté történő minősítés feltételeit, ide nem értve a magyarországi nyilvántartásba vételt; valamint az alapítás évében és az azt követő két évben az az újonnan létrejött alapítvány, amely vállalja, hogy az alapítás évét követő második év végéig e feltételeknek eleget tesz;”

65. § Az Art. XI. fejezete a következő 113/A. és 113/B. §-sal egészül ki:

„113/A. § [A bejelentés módosítása az EKAER szám lezárását követően]

(1) Ha az adózó a 113. § (5)–(6) bekezdése szerinti bejelentésben az e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben meghatározott módosítható adatot hibásan adta meg, az e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendelet szerinti lezárt bejelentést egy alkalommal, az EKAER szám a lezárást követő 3 munkanapon belül, legkésőbb az állami adó- és vámhatóság adott szállítmánnyal közvetlenül összefüggő ellenőrzésének megkezdéséig módosíthatja. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem benyújtásának helye nincs.

(2) Az adózó az (1) bekezdés szerinti bejelentését az EKAER-ben ezen célra rendszeresített felületen elektronikusan teljesíti.

(3) Az (1) bekezdés szerint bejelentett adatokat az állami adó- és vámhatóság nyilvántartásba veszi és szerepelteti az EKAER-ben.

(4) A bejelentés módosítása esetében a bejelentő pótlék megfizetésére köteles.

(5) Ha az (1) bekezdés szerinti bejelentés alapján az adózó magasabb összegű kockázati biztosíték nyújtására kötelezett, a (3) bekezdés szerinti nyilvántartásba vételt az állami adó- és vámhatóság akkor teljesíti, ha az adózó a biztosítéknyújtási kötelezettségét maradéktalanul teljesítette.

113/B. § [A bejelentés módosítása esetén fizetendő pótlék]

(1) A 113/A. § szerinti bejelentés esetén a pótlék összege az e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendelet által meghatározott módosítható adatonként ötezer forint az érintett tételsorok számától függetlenül.

(2) A 113/A. § szerinti pótlék a bejelentést követő munkanapon esedékes, annak elengedésére, mérséklésére nincs lehetőség, megfizetésére részletfizetés nem engedélyezhető.”

(4) Az 1. §–3. §, 7. § (2) bekezdés, a 11. §, a 12. § 2–6. pont, a 13. §–15. §, a 17. §–19. §, a 29. §, a 32. §–37. §, a 40. §, a 41. §, a 43. § 4–5. pontja, a 44. §, a 45. §, a 46. § 1–2. és 4–6. pontja, a 47. §, a 48. §, az 51. §, az 53. §, az 57. §–61. §, a 65. §, az 1–2. melléklet 2020. január 1-jén lép hatályba.

- 1. Az Áfa tv. 1. számú melléklet 2. pontja a következő f) alponttal egészül ki:

(A Közösség területe, ezzel együtt a tagállam területe nem foglalja magában a következő tagállamok alábbiak szerint meghatározott részét, amelyek a Közösség, ezzel együtt a tagállam vámterületének részét képezik:)

„f) Olasz Köztársaság:

– Campione d'Italia,

– a Luganói-tó olaszországi vizei.”

- 2. Az Áfa tv. 1. számú melléklet 3. pont c) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A Közösség területe, ezzel együtt a tagállam területe nem foglalja magában a következő tagállamok alábbiak szerint meghatározott részét, amely részek nem tartoznak a Közösség vámterületéhez:)

„c) Olasz Köztársaság:

– Livigno;”

Az Áfa tv. 4/A. számú melléklet I. része a következő 1/A. ponttal egészül ki:

„1/A. Az 1. pontban említetteken túl az adóalany nyilatkozik azon adóalany adószámáról, akinek (amelynek) a 12/A. § szerint terméket adtak fel vagy fuvaroztak el, valamint az ezekben az adatokban a benyújtást követően bekövetkezett változásokról – ideértve a terméknek a belföldre történő továbbítását is.

Az 1. pontban említetteken túl az adóalany nyilatkozik azon adóalany adószámáról, aki (amely) a részére úgy továbbított terméket, hogy az tartalmában megfelel a Közösség azon tagállama jogának – összhangban a Héa-irányelv 17a. cikkben foglaltakkal –, amely tagállamból a terméket továbbította.”