2019. évi CXXVI. törvény — mi változott? 2020. július 31.

38. § (1) A Met. 3. § (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:

(A munkaügyi hatóság hatásköre:)

„j) a külföldi munkáltató által szolgáltatások nyújtása keretében Magyarországra küldött munkavállaló munkaviszonyára az Mt. 295–297. §-a szerint alkalmazandó szabályok,”

(megtartásának ellenőrzésére, valamint a munkaügyi ellenőrzés alapján induló munkaügyi hatósági eljárásra terjed ki.)

(2) A Met. 3. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A munkaügyi hatóság hatásköre az (1) bekezdés j) pontja tekintetében nem terjed ki az Mt. 295. § (1) bekezdés e), g) és i) pontjára.”

41. § A Met. 7/B. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ha a foglalkoztató a 3. § (1) bekezdés j) pontjában foglalt rendelkezéseket megsérti, a munkaügyi hatóság a szabálytalanság megszüntetésére kötelezi és a (2) bekezdés szerinti közigazgatási bírságot szab ki. A fizetési kötelezettség a foglalkoztatót annyi esetben terheli, ahány foglalkoztatott tekintetében a jogsértést megállapították. A bírság ismételten is kiszabható.

(4) A foglalkoztatóval szemben a megállapított jogsértés miatt a (3) bekezdés szerinti jogkövetkezmény nem alkalmazható, ha a 8/B. § (5) bekezdés szerinti tájékoztatás a foglalkoztatásnak a jogsértést érintő feltételeit nem vagy hiányosan tartalmazza.”

42. § A Met. 8/B. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Ha az (1) bekezdés szerinti együttműködés keretében megkereső hatóságként a 2. § (2) bekezdés szerinti munkaügyi hatóság jár el, és eljárása során a fogadó tagállam hatóságai vagy szervei részéről az információnyújtás folyamatos késedelmét észleli, a megfelelő intézkedések megtétele érdekében kezdeményezi az Európai Bizottság megkeresését.”

44. § A Met. 10. §-a a következő s) ponttal egészül ki:

(E törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)

„s) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló 2018. június 28-i (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelv.”

86. § (1) Az Mt. 295. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Ha a külföldi munkáltató – harmadik személlyel kötött megállapodás alapján – a munkavállalót Magyarország területén olyan munkaviszonyban foglalkoztatja, amelyre a 3. § (2) bekezdése alapján e törvény hatálya nem terjed ki, a (4) bekezdésben foglalt kivétellel a munkaviszonyra]

„c) a munkavégzés helyén általánosan irányadó díjazás összege,”

(tekintetében a magyar jog szabályait kell alkalmazni, ideértve a munkaviszonyra kiterjesztett hatályú kollektív szerződésben foglalt rendelkezéseiket is.)

(2) Az Mt. 295. § (1) bekezdése a következő h) és i) ponttal egészül ki:

[Ha a külföldi munkáltató – harmadik személlyel kötött megállapodás alapján – a munkavállalót Magyarország területén olyan munkaviszonyban foglalkoztatja, amelyre a 3. § (2) bekezdése alapján e törvény hatálya nem terjed ki, a (4) bekezdésben foglalt kivétellel a munkaviszonyra]

„h) a munkavállalónak a munkáltató által biztosított szállás feltételei,

i) Magyarország területén ideiglenesen foglalkoztatott munkavállaló kiküldetésekor felmerülő vagy Magyarország területén történő tartózkodás során, a szokásos munkavégzés helyétől eltérő munkahelyre küldés esetén az utazással, ellátással és szállással kapcsolatos költségekre fizetett juttatások vagy költségtérítés mértéke”

(tekintetében a magyar jog szabályait kell alkalmazni, ideértve a munkaviszonyra kiterjesztett hatályú kollektív szerződésben foglalt rendelkezéseiket is.)

(3) Az Mt. 295. § (3)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában a munkavégzés helyén általánosan irányadó díjazás fogalmán a 136–153. §-ban meghatározott díjazást kell érteni. Nem kell a díjazásba beszámítani a kiegészítő foglalkoztatói nyugdíjrendszerekbe történő befizetést, valamint a munkavállalónak nyújtott olyan díjazást, amely nem képezi a személyi jövedelemadó alapját.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek tekintetében az ágazatra vagy alágazatra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5) Ha az (1) bekezdés szerinti kiküldetés időtartama meghaladja a tizenkét hónapot, a munkaviszonyra e törvény rendelkezéseit – a (7) bekezdésben foglaltak kivételével – megfelelően alkalmazni kell.”

(4) Az Mt. 295. §-a a következő (6)–(9) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az (5) bekezdés szerinti időtartam további hat hónappal meghosszabbodik a külföldi munkáltató munkaügyi hatóság részére benyújtott, indokolással ellátott bejelentése esetén.

(7) A tizenkét hónapot meghaladó kiküldetés esetén

a) a VII. fejezet,

b) a X. fejezet,

c) a 228. §, valamint

d) a kiegészítő foglalkoztatói nyugdíjrendszerekre vonatkozó rendelkezések

nem alkalmazhatóak.

(8) Ha a külföldi munkáltató a munkavállalót Magyarország területén adott munkahelyen végzett feladatot ellátó másik munkavállalóval helyettesíti (felváltó kiküldetés), a kiküldetés időtartama a felváltó kiküldetésben érintett munkavállalók összesített kiküldetési időtartamával egyezik meg. Az adott munkahelyen végzett feladat meghatározásához a nyújtandó szolgáltatás jellegét, az elvégzendő feladatot és a munkavégzés helyét kell figyelembe venni.

(9) Az (1)–(4) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételek tekintetében a munkaviszonyra egyébként irányadó jog a munkavállalóra kedvezőbb.”

87. § Az Mt. 297. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés megkötését megelőzően a jogosult köteles írásban tájékoztatni a külföldi munkáltatót a 295. §-ban foglaltak alapján irányadó munkafeltételekről. Amennyiben a 215. § (1) bekezdés a) pont szerinti kölcsönbeadó a munkavállalót munkaerő-kölcsönzés keretében Magyarország területén munkavégzésre ideiglenesen átengedi, a kölcsönvevő köteles tájékoztatni a kölcsönbeadót a munkafeltételek és a díjazás tekintetében alkalmazandó foglalkoztatási feltételekről. A tájékoztatás elmulasztása esetén a jogosult készfizető kezesként felel a munkavállaló 295. §-ban meghatározott követeléseiért.”

(2) Az Mt. 299. §-a a következő q) ponttal egészül ki:

(E törvény az Európai Unió alábbi jogi aktusainak való megfelelést szolgálja:)

„q) az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/957 irányelve (2018. június 28.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról.”