2017. évi CLXXIX. törvény — mi változott? 2018. január 1.

1. § (1) E fejezet hatálya az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági eljárás során megállapított jogszabálysértések (a továbbiakban: közigazgatási szabályszegés) esetén a közigazgatási hatósági ügyben érdemi döntéssel kiszabható jogkövetkezményekre (a továbbiakban: közigazgatási szankciók) terjed ki.

(2) Közigazgatási szankció

- a) a figyelmeztetés,

- b) a közigazgatási bírság,

- c) az elkobzás és

- d) a jogszabályban meghatározott, egyéb szankció.

2. § (1) Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés befejezéseként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági döntésben foglalt előírásokat megsértette,

- a) és a jogszabály vagy hatósági döntés megsértése a jogellenes magatartás megszüntetésével vagy a jogszerű állapot helyreállításával orvosolható, a hatóság figyelmeztetést tartalmazó döntésben felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre, és megfelelő határidő megállapításával, valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel kötelezi annak megszüntetésére,

- b) ha az a) pont szerinti felhívásban meghatározott határidő eredménytelenül telt el, vagy az a) pont alkalmazása kizárt, a hatóság hivatalbóli eljárásban egyéb szankciót alkalmaz, vagy

- c) ha az a) és a b) pont azért nem alkalmazható, mert a hatóság az adott jogszabálysértés tekintetében nem rendelkezik hatáskörrel vagy illetékességgel, a hatóság a jegyzőkönyv vagy feljegyzés jogszabálysértésre vonatkozó információkat tartalmazó részének megküldésével kezdeményezi a hatáskörrel rendelkező hatóság eljárását, illetve fegyelmi, szabálysértési, büntető-, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez.

(2) Nem alkalmazható az (1) bekezdés a) pontja, ha

- a) a jogszabályban vagy hatósági döntésben foglalt előírások megsértése kizárólag újabb hatósági eljárás lefolytatásával orvosolható,

- b) azt jogszabály – a jogszabálysértés és a jogkövetkezmény alkalmazását megalapozó jogszabályi rendelkezés tételes megjelölésével – azért zárja ki, mert a jogszabálysértés, a hatósági döntés megsértése vagy az (1) bekezdés a) pontja szerinti határidő biztosítása az életet, a testi épséget, a nemzetbiztonságot, a honvédelmi érdeket, a vagyonbiztonságot, a közlekedés biztonságát, a környezet vagy a természet állapotának fenntarthatóságát, közteherviselési kötelezettség teljesítését, az Európai Unió pénzügyi érdekeit, vagy harmadik személy alapvető jogát közvetlenül veszélyezteti vagy veszélyeztetné,

- c) a hatóság ugyanazon ügyféllel szemben az (1) bekezdés a) pontja szerinti felhívás eredménytelensége miatt két éven belül véglegesen jogkövetkezményt állapított meg,

- d) a hatóság ugyanazon ügyféllel szemben ugyanazon jogszabályi vagy hatósági határozatban megállapított rendelkezés megsértése miatt két éven belül az (1) bekezdés a) pontja alapján járt el,

- e) az adott ügyben autonóm államigazgatási szerv vagy önálló szabályozó szerv jár el,

- f) az államháztartás javára teljesítendő, törvényben meghatározott, illetve a Közösségek költségvetésével megosztásra kerülő kötelező befizetésekkel és a központi költségvetés, valamint az elkülönített állami pénzalap terhére jogszabály alapján juttatott támogatással összefüggő eljárásokra vonatkozó jogszabályi rendelkezést sértik meg,

- g) az adatszolgáltatási vagy bejelentési kötelezettséget előíró jogszabályi rendelkezés megsértését a termékek és a szolgáltatások forgalmazására, illetve értékesítésére, valamint az ezekkel összefüggő kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó követelmények ellenőrzésével, illetve a piacszabályozással kapcsolatos eljárásokban, ideértve a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egészségügyi technológiák társadalombiztosítási támogatásával kapcsolatos eljárást is, a pénz- és tőkepiaci, a biztosítási, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári és a magánnyugdíjpénztári tevékenység felügyeletével kapcsolatos eljárásban állapítják meg,

- h) az ügyfél a közhiteles hatósági nyilvántartásba való, jogszabály által előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően, ha a hatósági ellenőrzés az ügyfél kérelmére indult, az (1) bekezdés a) pontja a (2) bekezdés a), valamint e)–h) pontjában foglalt esetben is alkalmazható.

(4) A hatóság az (1) és (2) bekezdésben foglaltak ellenőrzése céljából nyilvántartást vezet, amely tartalmazza

- a) az ügyfél nevét,

- b) a természetes személy ügyfél születési nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét,

- c) a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát,

- d) a jogszabály vagy hatósági döntésben foglalt rendelkezés megsértése miatti felhívást a jogszabályi rendelkezés vagy hatósági döntésben foglalt rendelkezés, valamint felhívás közlése időpontjának a megjelölésével, és

- e) a felhívás eredménytelensége tényét, valamint az emiatt megállapított egyéb szankciót tartalmazó döntés véglegessé válásának a napját.

(5) A hatóság a (4) bekezdésben meghatározott adatokat azok keletkezésétől számított két évig kezeli.

(6) Az (1) bekezdés c) pontja alapján megkeresett szerv a megkeresést érdemben – közigazgatási hatóság esetén az (1) bekezdés alkalmazásával – megvizsgálja, és saját intézkedéséről vagy az ilyen intézkedés mellőzésének okáról a megkereső hatóságot harminc napon belül tájékoztatja.

3. § (1) Ha jogszabály bírság kiszabását teszi lehetővé – ide nem értve az eljárási bírságot -, a hatóság az eset összes körülményeire tekintettel dönt a bírság kiszabásáról és a bírság összegének meghatározásáról. Ennek keretében – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – mérlegeli különösen:

- a) a jogsértéssel okozott hátrányt, ideértve a hátrány megelőzésével, elhárításával, helyreállításával kapcsolatban felmerült költségeket, illetve a jogsértéssel elért előny mértékét,

- b) a jogsértéssel okozott hátrány visszafordíthatóságát,

- c) a jogsértéssel érintettek körének nagyságát,

- d) a jogsértő állapot időtartamát,

- e) a jogsértő magatartás ismétlődését és gyakoriságát,

- f) a jogsértést elkövető eljárást segítő, együttműködő magatartását, valamint

- g) a jogsértést elkövető gazdasági súlyát.

(2) A helyi önkormányzat képviselő-testületének rendelete alapján megállapítható közigazgatási bírság felső határa – a jogsértő személyétől függően – természetes személyek esetén kétszázezer forint, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek esetén kétmillió forint lehet. A közigazgatási bírság felső határát az önkormányzati rendeletben a jogsértés jellegével arányban kell megállapítani.

(3) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, nem indítható a jogsértés megállapítására és bírság kiszabására eljárás, ha a jogsértő magatartásnak a bírság kiszabására jogosult hatóság tudomására jutásától számított egy év, vagy az elkövetéstől számított öt év eltelt. Az ötéves határidő kezdő napja

- a) az a nap, amikor a jogsértő magatartás megvalósul,

- b) jogellenes állapot fenntartása esetén az a nap, amikor ez az állapot megszűnik.

(4) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a (3) bekezdés szerinti egyéves határidő a hatóság számára újrakezdődik

- a) a 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti döntés véglegessé válásának a napján,

- b) ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

(5) Ha törvény vagy önkormányzati rendelet lehetővé teszi, azoknál a közigazgatási szabályszegéseknél, amelyek esetében közigazgatási bírság kiszabásának van helye, – a 2. §-ban foglalt előírások keretei között – a hatóság helyszíni bírságot szabhat ki, ha a helyszíni intézkedés alkalmával az ügyfél a jogsértést teljes mértékben elismeri.

(6) A helyszíni bírság kiszabását megelőzően az ügyfelet tájékoztatni kell a (7)–(9) bekezdésben foglalt körülményekről, valamint szükség esetén a hatóság által megállapítható bizonyítékok köréről, továbbá a helyszíni bírság meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről.

(7) A jogsértés teljes mértékben való elismerésével az ügyfél lemond a helyszíni bírsággal szemben őt megillető jogorvoslati jogról.

(8) Az ügyfél elismerése esetén a helyszíni bírság kiszabásáról szóló döntést a hatóság a helyszínen közli az ügyféllel. A döntés indokolásában elegendő az ügyfélnek a jogsértés elismeréséről szóló írásbeli nyilatkozatát rögzíteni az ügyfél aláírásával együtt.

(9) Ha az ügyfél a jogsértést nem ismeri el, a hatóság köteles hivatalból megindítani a hatáskörébe tartozó eljárást és erről az ügyfelet a helyszínen értesíti a rendelkezésre álló adatok közlésével.

4. § (1) Ha törvény lehetővé teszi, a hatóság elkobozza azt a dolgot,

- a) amelyet a jogsértés elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak,

- b) amelynek birtoklása jogszabályba ütközik, vagy amely veszélyezteti a közbiztonságot,

- c) amely jogsértés elkövetése útján jött létre,

- d) amelyre a jogsértést elkövették, vagy amelyet a jogsértés befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak,

- e) amelyet a jogsértő a jogsértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól kapott.

(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az (1) bekezdés a) és d) pontja esetében

- a) az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem a jogsértő tulajdona, kivéve, ha a tulajdonos a jogsértésről előzetesen tudott és a dolog ilyen célú használatába beleegyezett,

- b) az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az a jogsértőre vagy a dolog tulajdonosára a jogsértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene.

(3) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll.

5. § Az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény 15. § (4) bekezdés a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben)

„a) jelölje ki az egészségügyi államigazgatási szervet vagy szerveket, és a katonai egészségügyi államigazgatási szervet,

b) jelölje ki a rendvédelmi szervek, valamint az Országgyűlési Őrség – ide nem értve a büntetés-végrehajtási szervezetnek a fogvatartottak elhelyezésére és foglalkoztatására létrehozott büntetés-végrehajtási szerveit – vonatkozásában a közegészségügyi-járványügyi feladatokat ellátó szervet vagy szerveket, továbbá szabályozza az ezen szervek által folytatott közigazgatási hatósági eljáráshoz, hatósági ellenőrzéshez kapcsolódó különös és kiegészítő eljárási rendelkezéseket.”

6. § (1) A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 88. § (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy)

„f) rendeletben állapítsa meg az egyéni védőeszközök egészségvédelmi és biztonsági követelményeinek és megfelelősége tanúsításának, továbbá az egyéni védőeszközök megfelelőségét értékelő szervezetek engedélyének, bejelentésének, tevékenységének, valamint ellenőrzésének szabályait.”

(2) A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 88. § (2) bekezdés e) pontjában a „hatóságot.” szövegrész helyébe a „hatóságot, továbbá szabályozza ezen hatóság által folytatott közigazgatási hatósági eljáráshoz, hatósági ellenőrzéshez kapcsolódó különös és kiegészítő eljárási rendelkezéseket.” szöveg lép.

(3) Hatályát veszti a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 88. § (4) bekezdés a) pont aa) alpontja és az (5b) bekezdésében az „eljárási szabályokat,” szövegrész.

7. § (1) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 250. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A minisztérium az igazolvány előállítását megelőzően lefolytatja a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál a szükséges engedélyeztetési eljárást.

(7) A Kar hivatali szerve e törvényben meghatározott feladatai ellátása céljából adatot kezel, ideértve az e törvényben meghatározott körben kezelt személyes adatokat is. A Kar hivatali szerve az általa kezelt adatokat az eljárás befejezésétől számított 10 évig kezeli, ezt követően gondoskodik az adatok törléséről.”

(2) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 239. § (3) bekezdés f) pontjában és 243. § (2) bekezdésében a „90” szövegrész helyébe a „30” szöveg lép.

8. § A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 78. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (4a)–(4c) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A természetvédelmi hatóság a jogellenesen szerzett, illetve birtokban tartott védett, továbbá az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős természeti értéket – ha az nem áll állami tulajdonban – zár alá veszi és elkobozza. Ha a természeti érték állami tulajdonban áll, akkor azt a természetvédelmi hatóság zár alá veszi és az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv döntéséig az igazgatóság gondoskodik a megőrzéséről.

(4a) A (4) bekezdés hatálya alá nem tartozó, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó nemzetközi és európai közösségi jogi aktusok hatálya alá tartozó természeti érték zár alá vételére és elkobzására a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó nemzetközi és európai közösségi jogi aktusok végrehajtásának egyes szabályairól szóló kormányrendelet szabályait kell alkalmazni.

(4b) A (4) és (4a) bekezdés hatálya kiterjed az ott meghatározott fajok bármely hibridjére is.

(4c) Az e törvény szerinti elkobzás esetén a közigazgatási szabályszegések szankcióinak átmeneti szabályairól, valamint a közigazgatási eljárásjog reformjával összefüggésben egyes törvények módosításáról és egyes jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló 2017. évi CLXXIX. törvény 4. § (2) bekezdése nem alkalmazható.”

9. § (1) Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény a következő 67/A. §-sal egészül ki:

„67/A. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza az atomenergia alkalmazásával összefüggő hatósági engedélyek kiadásához szükséges rendőrségi szakhatósági hozzájárulás szempontjait, valamint az atomenergia alkalmazása körében a rendőrség által végzett hatósági ellenőrzések különös és kiegészítő eljárási szabályait.”

(2) Hatályát veszti az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 68. § (7) bekezdés a) pontjában az „a hatósági engedélyek kiadásához szükséges szakhatósági hozzájárulás szempontjait,” szövegrész.

10. § A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 55. § (1) bekezdése a következő a) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy)

„a) a fogyasztóvédelmi hatóság által – közigazgatási hatósági hatáskörben eljárva – alkalmazandó kiegészítő eljárási szabályokra”

(vonatkozó részletes szabályokat rendelettel meghatározza.)

11. § A fegyveres biztonsági őrségről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény 30. §-a a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:

„(4a) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az e törvény szerinti közigazgatási hatósági eljárások vonatkozásában az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény rendelkezéseitől eltérő és azokat kiegészítő közigazgatási hatósági eljárási szabályokat rendeletben állapítsa meg.”

12. § (1) A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 41. § (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza)

„e) a külpolitikáért felelős miniszter által kiadott útlevelek kiadásának és kezelésének részletes szabályait.”

(2) Hatályát veszti a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 41. § (3) bekezdése.

13. § A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 12. § (3) bekezdés b) pontjában a „gépjármű-hajtóanyagok” szövegrész helyébe a „motorhajtó anyagok” szöveg lép.

14. § (1) Az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény 16. § (4) bekezdése a következő g) és h) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:)

„g) a határvízen történő közlekedés engedélyezésének szabályait,

h) a katonai alakulatok és szállítmányok államhatáron történő átléptetésével kapcsolatos közigazgatási hatósági eljárás különös és kiegészítő rendelkezéseit.”

(2) Hatályát veszti az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény 16. § (7) bekezdése.

15. § A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„18. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben

a) jelölje ki a családvédelmi koordinációért felelős szervet;

b) állapítsa meg az ideiglenes megelőző távoltartó határozat meghozatalának részletes szabályait.”

17. § (1) A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 28. § (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy)

„k) a foglalkozási rehabilitációs szakértői tevékenység és a rehabilitációs orvosszakértői tevékenység folytatásának feltételeit, a szakértői tevékenység bejelentésének és a foglalkozási rehabilitációs szakértői névjegyzék, valamint a rehabilitációs orvosszakértői névjegyzék személyes adatnak nem minősülő adattartalmát, a bejelentésre és a nyilvántartás vezetésére vonatkozó eljárási szabályokat, a foglalkozási rehabilitációs szakterületeket, a továbbképzésre vonatkozó szabályokat, továbbá a szakértői tevékenységre jogszabályban vagy hatósági döntésben előírt kötelezettségek be nem tartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket”

(rendeletben állapítsa meg.)

(2) Hatályát veszti a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 28. § (4) és (4a) bekezdése.

18. § Hatályát veszti a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 250. § (2) bekezdés c) pontjában a „valamint a szabálysértési nyilvántartásokban kezelt adatok igazolására kiállított hatósági bizonyítvány kiadásának részletes eljárási rendjének,” szövegrész.

19. § A termékek piacfelügyeletéről szóló 2012. évi LXXXVIII. törvény 30. § (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy)

„g) a piacfelügyeleti hatóság által – közigazgatási hatósági hatáskörben eljárva – alkalmazandó kiegészítő eljárási szabályokat”

(rendeletben határozza meg.)

20. § Hatályát veszti a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény 72. § (1) bekezdés 11., 32. és 34. pontja.

21. § A nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról 2013. évi CCXXXII. törvény 5. § (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy)

„f) a tankönyvjegyzék elkészítését és kiadását, a tankönyvjegyzékre való felvétel feltételeit és eljárását, az iskolai terjesztési árat, a tankönyvjegyzékből való törlés rendjét és eljárását”

(rendeletben határozza meg.)

22. § Az európai területi társulásról szóló 2014. évi LXXV. törvény 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„20. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a jóváhagyási és nyilvántartásba-vételi eljárás, valamint az európai területi társulások megszüntetésével kapcsolatos kérdések részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.”

34. § (1) A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 54. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) A 11. § (3) bekezdésében meghatározott fél a fellebbezését kizárólag elektronikus úton terjesztheti elő, kivéve, ha a fellebbezéshez mellékletet csatol.

(3) A végrehajtási eljárás során előterjesztett fellebbezés esetén a közjegyző az iratok felterjesztése helyett a MOKK rendszerén keresztül előállított iratanyagot küldhet a bíróságnak a fellebbezés elbírálása szempontjából szükséges iratokról.”

(2) A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény

- a) 6. § (1) bekezdésében a „13. §-a (1) bekezdésének a)–d)” szövegrész helyébe a „12. § a)–e)” szöveg,

- b) 30. § (2) bekezdésében a „38. §” szövegrész helyébe a „37. és 38. §” szöveg,

- c) 40. § (2) bekezdésében az „aktanyomatot” szövegrész helyébe az „iratanyagot” szöveg

lép.

35. § A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény 8. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A környezetvédelmi termékdíjjal, valamint – a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokban meghatározott hatósági eljárás kivételével – a termékdíjköteles termékből képződött hulladékokkal kapcsolatos eljárás, mint adó-, illetve vámigazgatási eljárás során – az e törvényben meghatározott eltérésekkel – az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényt (a továbbiakban: Air.) és az adózás rendjéről szóló törvényt (a továbbiakban: Art.) kell alkalmazni.”

36. § A Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény 2. § b) pontjának záró szövegrészében az „1952. évi III. törvény 396. §” szövegrész helyébe a „2016. évi CXXX. törvény 7. § (1) bekezdés 6. pontja” szöveg lép.

37. § A természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény 37. § (2) bekezdésében a „hiánypótlási felhívás nélkül elutasítja” szövegrész helyébe a „hiánypótlási felhívás kibocsátása nélkül visszautasítja” szöveg lép.

(4) Felhatalmazást kapnak a feladatkörrel rendelkező miniszterek, hogy rendeletben határozzák meg azon jogszabályi rendelkezések körét, amelyek megsértése esetén a 2. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának van helye.

(5) Az 1–4. §-t a 2018. január 1-jét követően indult és a megismételt eljárásokban kell alkalmazni azzal, hogy a 2. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott eltérő jogszabályi rendelkezések vonatkozásában a (7) bekezdés b)–j) pontjában meghatározott miniszteri rendeleteket kell megfelelően alkalmazni.

(6) 2018. január 1-jét megelőzően elkövetett közigazgatási szabályszegés esetén olyan közigazgatási szankció alkalmazható, amely ezen időpontot megelőzően is alkalmazható volt.