2016. évi XXXIX. törvény — mi változott? 2016. július 1.

1. § (1) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 7. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az engedélyezési kötelezettség alá tartozó foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges szerződés – a (10) bekezdésben foglalt kivétellel – csak az (1) bekezdésben meghatározott engedély beszerzését követően köthető meg.”

(6) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 7. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) A foglalkoztató és a harmadik országbeli állampolgár munkavállaló – ha az ugyanazon foglalkoztatóval korábban létesített foglalkoztatásra irányuló jogviszony feltételei (munkakör, munkavégzés helye) az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott, korábban kiadott engedélyben foglaltakhoz képest nem változtak, előzetes megállapodás és az idegenrendészeti hatóság által a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározott ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás birtokában megállapodhat a harmadik országbeli állampolgárnak az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott engedély lejártát követő, az (1) bekezdés a) pontja szerinti tartózkodási engedély kiadására irányuló, összevont kérelmezési eljárás idejére szóló továbbfoglalkoztatásában.”

2. § (1) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 58. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) E törvénynek az egyes migrációs tárgyú és ezekkel összefüggésben más törvények módosításáról szóló 2016. évi XXXIX. törvénnyel megállapított rendelkezéseit a hatálybalépést követően megindult ügyekben kell alkalmazni.”

9. § (1) A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 7/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha a 3. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltak megtartásának ellenőrzése során a munkaügyi hatóság azt állapítja meg, hogy a foglalkoztató harmadik országbeli állampolgárt a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 7. § (1) bekezdés a) pontja szerinti összevont kérelmezési eljárás alapján kiadott tartózkodási engedély, az Flt. 7. § (1) bekezdés b) pontja szerinti munkavállalási engedély, illetve az Flt. 7. § (10) bekezdésében meghatározottak nélkül foglalkoztat, kötelezi a központi költségvetésbe történő befizetésre a (2)–(5) bekezdésben foglaltak szerint.”

(2) A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 7/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A (2) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően, a foglalkoztatót a kifizetett munkabér (munkadíj), de legalább a minimálbér kétszeresének megfelelő összeg központi költségvetésbe történő megfizetésére kell kötelezni akkor, ha a foglalkoztató harmadik országbeli állampolgárt – az Flt. 7. § (10) bekezdésében foglaltak kivételével – úgy foglalkoztat tovább, hogy az engedély érvényességének lejártát megelőzően a harmadik országbeli állampolgár számára – ha ezt az engedélyre vonatkozó jogszabály lehetővé teszi – új engedély iránti kérelmet az illetékes hatósághoz benyújtott, azonban a hatóság az ügyben nem hozott határozatot.”

(3) A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 7/A. §-a a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:

„(4a) Nem tekinthető a (4) bekezdés szerinti továbbfoglalkoztatásnak és az (1) bekezdés szerinti jogkövetkezmény nem alkalmazható, ha a harmadik országbeli állampolgár továbbfoglalkoztatása az Flt. 7. § (10) bekezdése alapján történik.”

11. § A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény a következő 12. §-sal egészül ki:

„12. § E törvénynek az egyes migrációs tárgyú és ezekkel összefüggésben más törvények módosításáról szóló 2016. évi XXXIX. törvénnyel megállapított rendelkezéseit a hatálybalépést követően megindult ügyekben kell alkalmazni.”

16. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 2. § b) pont bi) és bj) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában

b) családtag:]

„bi) az EGT-állampolgár élettársa, amennyiben magyar hatóság vagy az Európai Unió más tagállamának hatósága előtt regisztrált élettársi kapcsolatot létesített,

bj) a magyar állampolgár élettársa, amennyiben magyar hatóság vagy az Európai Unió más tagállamának hatósága előtt regisztrált élettársi kapcsolatot létesített;”

17. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 10. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az EGT állampolgár családtag tartózkodási joga az (1) bekezdés szerint fennmarad, ha a házasságot a bíróság felbontotta vagy érvénytelenítette.”

18. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„12. § Ha az EGT állampolgár meghal, tartózkodási joga megszűnik, vagy tartózkodási jogának gyakorlásával felhagy, gyermeke tartózkodási joga – életkorától függetlenül – a tanulmányainak befejezéséig fennmarad, ha tanulmányait már megkezdte és megszakítás nélkül folytatja. A gyermek felett szülői felügyeleti jogot gyakorló másik szülő tartózkodási joga a gyermek tanulmányainak befejezéséig marad fenn.”

19. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 13. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az eljáró hatóság a tartózkodási joggal felhagyás tényét megállapító határozatban az EGT-állampolgár vagy a családtag részére kiállított, tartózkodási jogot igazoló okmány érvénytelenségét megállapítja és az okmányt visszavonja.”

20. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 15. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az eljáró hatóság a tartózkodási jog megszűnésének tényét megállapító határozatban az EGT-állampolgár vagy a családtag részére kiállított, tartózkodási jogot igazoló okmány érvénytelenségét megállapítja és az okmányt visszavonja.”

21. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 16. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Állandó tartózkodásra jogosult)

„a) a magyar állampolgár családtagja – a házastárs, valamint a 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján tartózkodásra jogosult személy kivételével –, ha megszakítás nélkül legalább egy éve magyar állampolgárral családi életközösségben él,”

22. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 19. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az eljáró hatóság az állandó tartózkodási jog megszűnésének tényét megállapító határozatban az EGT-állampolgár vagy a családtag részére kiállított állandó tartózkodási jogot igazoló okmány érvénytelenségét megállapítja és az okmányt visszavonja.”

23. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 40. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az eljáró hatóság kiutasíthatja azt az EGT-állampolgárt vagy azt a családtagot,)

„c) akinek beutazása vagy tartózkodása valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent Magyarország közrendjére, köz- vagy nemzetbiztonságára.”

24. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 50. § (1a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1a) A bírósági és az idegenrendészeti kiutasítás – a 34. §-ban meghatározott tilalom figyelembevételével – kitoloncolással hajtható végre, ha

a) a kiutasított személy szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésből szabadult,

b) a kiutasított személy olyan bűncselekmény elkövetése miatt került kiutasításra, amely ötévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő, vagy

c) a kiutasított személlyel szemben a 40. § (2) bekezdés a)–c) pontja alapján rendeltek el idegenrendészeti kiutasítást és a 61/A. §-ban foglaltaknak nem tett eleget.”

25. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 67. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A munkáltató az EGT-állampolgár vagy a családtag magyarországi munkavállalásának meghiúsulását, valamint foglalkoztatásának megszüntetését a következő adatok közlésével három munkanapon belül köteles bejelenteni az eljáró hatóságnak:

a) munkáltató adatai (név, cím, székhely, telephely, gazdálkodási forma, cégjegyzékszám),

b) az EGT-állampolgár vagy a harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtag munkavállaló természetes személyazonosító adatai,

c) az EGT-állampolgár vagy a harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtag munkavállaló tartózkodásra jogosító okmányának száma,

d) munkakör,

e) a munkavégzés megszűnésének, vagy meghiúsulásának időpontja.”

26. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 71. § (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) Ha az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik, a határozat és a végzés közlése hirdetményi úton történik. Kézbesítési ügygondnok kirendelésének nincs helye. A hirdetményt kizárólag a döntést hozó hatóság hirdetőtábláján kell kifüggeszteni és a jogszabályban meghatározott honlapon kell közzétenni.

(5) Ha az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik és a beutazási és tartózkodási tilalmat a 38. § (1) bekezdése alapján vagy a 40. § (2) bekezdés c) pontja alapján elrendelt kiutasításhoz kapcsolódóan rendelték el, a (4) bekezdéstől eltérően a hirdetményi úton történő közlés a határozat rendelkező részének a jogszabályban meghatározott honlapon való közzétételével történik és e közzététel napján a határozatot közöltnek kell tekinteni.”

27. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 89. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„89. § E törvénynek az egyes migrációs tárgyú és ezekkel összefüggésben más törvények módosításáról szóló 2016. évi XXXIX. törvénnyel megállapított rendelkezéseit a hatálybalépést követően megindult ügyekben kell alkalmazni.”

28. § A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 129. § (2) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:

(Ez a törvény)

„i) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2001. március 15-i 539/2001/EK tanácsi rendelet, és az azt módosító 509/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet”

(végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.)

29. § Hatályát veszti a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény

- a) 3. § (6) bekezdése, valamint

- b) 86. § (6) bekezdés a) pontja.

33. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 7/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„7/A. § A kilencven napot meg nem haladó tervezett tartózkodásra jogosító vízummal rendelkező harmadik országbeli állampolgár, valamint az 539/2001/EK tanácsi rendelet II. mellékletében szereplő harmadik ország állampolgáraként Magyarország területén jogszerűen tartózkodó személy – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a 20. § (1) és (2) bekezdése szerinti keresőtevékenységet folytathat.”

34. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 9. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter, a külpolitikáért felelős miniszter, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszter, valamint a polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős miniszter által – a közbiztonság és a nemzetbiztonság védelme, valamint a Vízumkódexben meghatározottak szerint a migrációs kockázatértékelés, a visszaélések és csalások megelőzése és kiszűrése érdekében – meghatározott esetekben a kilencven napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízum csak a központi vízumhatóság hozzájárulásával adható ki.”

35. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 13. § (1) bekezdés b) pont bf) és bg) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(Száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó tartózkodás céljából az a harmadik országbeli állampolgár utazhat be, illetve száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó időtartamig az a harmadik országbeli állampolgár tartózkodhat Magyarország területén aki)

(rendelkezik)

„bf) nemzeti letelepedési engedéllyel, vagy

bg) EK letelepedési engedéllyel;”

(2) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 13. § (1) bekezdés h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó tartózkodás céljából az a harmadik országbeli állampolgár utazhat be, illetve száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó időtartamig az a harmadik országbeli állampolgár tartózkodhat Magyarország területén aki)

„h) nem áll kiutasítás vagy beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt, illetve beutazása vagy tartózkodása nem veszélyezteti Magyarország közrendjét, közbiztonságát, nemzetbiztonságát vagy közegészségügyi érdekét.”

38. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 16. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a tartózkodási engedély száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó, de legfeljebb kettő év határozott időtartamú tartózkodásra jogosít Magyarország területén.”

39. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény a következő 17/A. §-sal egészül ki:

„17/A. § (1) A Magyarország területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár kérelme – ha a törvény másként nem rendelkezik – abban az esetben engedélyezhető, ha eleget tesz a 13. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint c)–i) pontjában foglalt feltételeknek és

a) a kivételes méltánylást érdemlő körülményt igazolta,

b) a kilencven napot meghaladó tartózkodás célja kutatás, vagy

c) az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő állam állampolgáraként vagy ilyen harmadik országbeli állampolgárral együtt, családtagként tartózkodik jogszerűen Magyarország területén.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kivételesen méltányolható körülmény különösen a gyógykezeléssel, a családegyesítéssel vagy a keresőtevékenységgel összefüggő olyan tény, amely a harmadik országbeli állampolgárnak nem felróható okból következett be és akadályozza a jogszabályban meghatározott általános feltételeknek megfelelő helyen történő kérelmezést.

(3) Az idegenrendészeti hatóság az (1) bekezdésben foglaltak szerint előterjesztett tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet nyolc napon belül érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítja, ha megállapítja, hogy

a) az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel nem igazolt, vagy

b) a harmadik országbeli állampolgár az (1) bekezdés a) pontja alapján előterjesztett ismételt tartózkodási engedély kiadása iránti kérelme azonos jogi és ténybeli alapon került előterjesztésre és az önkéntes távozási vagy ország elhagyására vonatkozó kötelezettség végrehajtásának elkerülését célozza, vagy

c) a harmadik országbeli állampolgár az (1) bekezdés a) pontja alapján előterjesztett tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmét megelőzően elrendelt kiutasításnak nem tett eleget.”

41. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„20. § (1) Jövedelemszerzés céljából tartózkodási engedélyt az a harmadik országbeli állampolgár kaphat, akinek tartózkodási célja, hogy

a) jogszabály szerint önállóan, ellenérték fejében végezhető tevékenységet folytasson, vagy

b) az a) pont hatálya alá nem tartozó esetben, gazdasági társaság, szövetkezet vagy egyéb – jövedelemszerzési céllal létrejött – jogi személy tulajdonosaként, vezető tisztségviselőjeként, vezetői, képviseleti vagy felügyeleti szerve tagjaként végezze tevékenységét.

(2) Munkavállalás céljából tartózkodási engedélyt az a harmadik országbeli állampolgár kaphat,

a) akinek tartózkodási célja, hogy a foglalkoztatásra irányuló jogviszonya alapján, ellenérték fejében, más részére, illetve irányítása alatt tényleges munkát végezzen, vagy

b) aki gazdasági társaság, szövetkezet vagy egyéb – jövedelemszerzési céllal létrejött – jogi személy tulajdonosaként, vezető tisztségviselőjeként, e tevékenységi körbe tartozó tevékenységén túl tényleges munkát végez.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott tevékenység keresőtevékenység folytatásának minősül.

(4) Az (1) és a (2) bekezdés szerinti keresőtevékenységet – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az a harmadik országbeli állampolgár folytathat, aki

a) szezonális munkavállalási vízummal,

b) humanitárius célból kiadott tartózkodási engedéllyel,

c) keresőtevékenység folytatása céljából, jövedelemszerzés vagy munkavállalás céljából, családi együttélés biztosítása céljából, kutatás céljából vagy tanulmányi célból kiadott tartózkodási engedéllyel, vagy

d) EU Kék Kártyával

rendelkezik.

(5) A tanulmányi célú tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár keresőtevékenységet a szorgalmi időszakban hetente legfeljebb huszonnégy órában, szorgalmi időszakon kívül évente legfeljebb kilencven napon vagy hatvanhat munkanapon végezhet teljes munkaidőben.

(6) A jövedelemszerzés céljából kiadott tartózkodási engedély érvényességi ideje legfeljebb három év, amely alkalmanként legfeljebb három évvel meghosszabbítható.”

44. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 21. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Tanulmányi célból tartózkodási engedélyt az a harmadik országbeli állampolgár kaphat, aki Magyarországon a köznevelés információs rendszerében működőként regisztrált köznevelési intézménnyel nappali rendszerű iskolai oktatás, vagy nappali oktatás munkarendje szerint létesít vagy létesített tanulói jogviszonyt, vagy államilag elismert felsőoktatási intézmény vagy Magyarország területén engedéllyel működő külföldi felsőoktatási intézmény teljes idejű nappali képzése keretében tanulmányok folytatása, illetve a felsőoktatási intézmény által szervezett, a tanulmányok folytatását előkészítő képzésben való részvétel érdekében kíván Magyarország területén tartózkodni, és igazolja, hogy a tanulmányok folytatásához megfelelő nyelvismerettel rendelkezik.”

45. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 29. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A humanitárius célból kiadott tartózkodási engedély érvényességi ideje

a) az (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetben három év, amely alkalmanként legfeljebb egy évvel meghosszabbítható;

b) az (1) bekezdés b) és d) pontjában foglalt esetekben egy év, amely alkalmanként legfeljebb egy évvel meghosszabbítható;

c) az (1) bekezdés c) pontjában foglalt esetben legfeljebb hat hónap, amely alkalmanként legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható;

d) az (1) bekezdés e) pontjában foglalt esetben,

da) a db) alpont kivételével legfeljebb hat hónap, amely alkalmanként legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható;

db) amennyiben a harmadik országbeli állampolgár emberkereskedelem áldozata, hat hónap, amely alkalmanként hat hónappal meghosszabbítható;

e) az (1) bekezdés f) pontjában foglalt esetben legfeljebb hat hónap, amely alkalmanként legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható, a harmadik országbeli állampolgár által a munkáltatójával szemben az elmaradt járandóságának kifizetése érdekében indított eljárás jogerős befejezéséig;

f) az (1a) bekezdés szerinti esetben egy év, amely alkalmanként egy évvel meghosszabbítható.”

46. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 29/A. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A tartózkodási engedély kiadása vagy meghosszabbítása – a (4) bekezdésben foglalt esetek kivételével – összevont kérelmezési eljárás keretében történik, ha a harmadik országbeli állampolgár munkavállalás céljából terjeszt elő tartózkodási engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelmet.

(2) Összevont kérelmezési eljárás keretében történik a tartózkodási engedély kiadása vagy meghosszabbítása akkor is, ha a harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt kíván létesíteni és

a) családi együttélés biztosítása céljából tartózkodási engedély,

b) EU Kék Kártya, vagy

c) kutatás célú tartózkodási engedély

iránti kérelmet terjeszt elő.”

(3) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 29/A. § (3) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Összevont kérelmezési eljárás keretében történik a tartózkodási engedély kiadása vagy meghosszabbítása akkor is, ha a harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt kíván létesíteni és)

„c) a 20. § (1) bekezdése alapján jövedelemszerzés céljából kiadott tartózkodási engedéllyel,”

(rendelkezik.)

(4) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 29/A. § (3) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

(Összevont kérelmezési eljárás keretében történik a tartózkodási engedély kiadása vagy meghosszabbítása akkor is, ha a harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt kíván létesíteni és)

„e) kutatás céljából kiadott tartózkodási engedéllyel;”

(rendelkezik.)

(6) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 29/A. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A (3) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben összevont kérelmezési eljárás keretében a harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedélye akkor hosszabbítható meg, ha a harmadik országbeli állampolgár a tartózkodási engedély meghosszabbítását munkavállalás céljából kérelmezi.”

(8) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 29/A. § (4) bekezdés k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Nem alkalmazható az összevont kérelmezési eljárás)

„k) arra a harmadik országbeli állampolgárra, aki száznyolcvan napon belül kilencven napot meg nem haladó időtartamra kíván beutazni és Magyarország területén tartózkodni.”

(9) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 29/A. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Ha a tartózkodási engedély kiadása és meghosszabbítása összevont kérelmezési eljárás keretében történik, az eljáró hatóság az érdemi döntést – az (5a) bekezdésben foglalt kivétellel – a kérelem benyújtásától számított hetven napon belül hozza meg.”

(10) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 29/A. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:

„(5a) Ha a harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatója külön jogszabályban meghatározott foglalkoztató és a tartózkodási engedély kiadása és meghosszabbítása összevont kérelmezési eljárás keretében történik, az eljáró hatóság az érdemi döntést a kérelem benyújtásától számított hatvan napon belül hozza meg.”

(11) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 29/A. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Az idegenrendészeti hatóság összevont engedélyezési eljárás keretében összevont engedélyt akkor adhat ki, ha a harmadik országbeli állampolgár

a) foglalkoztatása jogszabályban meghatározott szempontok alapján, valamint hazai foglalkoztatáspolitikai érdekből támogatott, vagy külön jogszabály alapján ezen vizsgálat alól mentes és

b) a törvényben meghatározott tartózkodási feltételeket teljesíti.”

(12) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 29/A. § (8) és (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(8) Ha a tartózkodási engedély összevont engedélyként kerül kiállításra, a tartózkodási engedély érvényességi ideje – a családi együttélés biztosítása céljából kiadott tartózkodási engedély, a kutatás céljából kiadott tartózkodási engedély, az EU Kék Kártya, valamint a 29. § (1) bekezdés a), illetve e)–f) pontja vagy (1a) bekezdése alapján kiadott humanitárius tartózkodási engedély kivételével – legfeljebb a jogszabályban meghatározott szakhatósági állásfoglalásban szereplő időtartamig terjedhet, amely alkalmanként legfeljebb az új eljárásban adott szakhatósági állásfoglalásban szereplő időpontig meghosszabbítható.

(9) A harmadik országbeli állampolgár a meghatározott foglalkoztatóval történő foglalkoztatási jogviszony létesítésére irányuló szándékát köteles az idegenrendészeti hatóságnál bejelenteni, ha

a) a foglalkoztatására a korábbitól eltérő foglalkoztatónál vagy eltérő feltételekkel kerül sor, a korábbi munkaviszonya megszűnését vagy a munkavégzési feltételek megváltozását követően haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül, vagy

b) a (3) bekezdésben meghatározott engedélyekkel rendelkezik, jogszabályban meghatározott előzetes megállapodás megkötését követően haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül.”

47. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 30. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással kell ellátni azt a harmadik országbeli állampolgárt)

„a) aki tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be és az engedély kiadásáig nemzeti vízumának vagy korábbi tartózkodási engedélyének érvényességi ideje lejárt, vagy e törvény szerint tartózkodási engedéllyel kell ellátni, továbbá akkor is, ha az 1. § (5) bekezdése alapján terjeszt elő tartózkodási engedély-kérelmet, kivéve, ha a tartózkodási engedély kiadása iránti kérelem előterjesztését megelőzően elrendelt kiutasításnak nem tett eleget;”

(2) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 30. § (2) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás érvényességi ideje)

„d) az (1) bekezdés i) és j) pontjában foglalt esetben legfeljebb hat hónap, amely alkalmanként legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható;”

(3) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 30. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdés a) pontja alapján ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással ellátott harmadik országbeli állampolgár keresőtevékenységet akkor folytathat, ha

a) keresőtevékenység folytatására jogosító tartózkodási engedély birtokában jövedelemszerzési vagy munkavállalási célú tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be,

b) jövedelemszerzési vagy munkavállalási célú tartózkodási engedély birtokában jövedelemszerzési vagy munkavállalási célú tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be, vagy

c) a 29/A. § (2) vagy (3) bekezdése alapján tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be.”

48. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 32. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az eljáró hatóság – a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény hatálya alá tartozó esetben – értesíti a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervet

a) a meglévő jogállás mellett az újabb jogállás nyilvántartásba vétele céljából a menekültként vagy oltalmazottként nyilvántartott harmadik országbeli állampolgár részére kiadott letelepedési engedélyről,

b) a letelepedési, az ideiglenes, a nemzeti és az EK letelepedési engedély visszavonásáról, valamint

c) a bevándorlási engedély visszavonásáról.”

(2) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 32. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az idegenrendészeti hatóság a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv értesítését mellőzi, amennyiben a 35/A. § (1) bekezdése alapján nemzeti letelepedési engedélyt állít ki.”

49. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 34. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az Európai Unió tagállama által a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-ei 2003/109/EK irányelv alapján kiállított huzamos tartózkodói jogállást igazoló EK tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár ideiglenes letelepedési engedélyt kap, ha)

„a) jövedelemszerzés vagy munkavállalás – kivéve a szezonális munkavállalás esetét – céljából,”

(kíván Magyarország területén tartózkodni, és amennyiben a jogszabályban meghatározott egyéb feltételeket teljesíti.)

50. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 35. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Magyarországon történő letelepedés céljából nemzeti letelepedési engedélyt – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – az a harmadik országbeli állampolgár kaphat, aki tartózkodási engedéllyel vagy ideiglenes letelepedési engedéllyel rendelkezik, és

a) a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább három éven át jogszerűen és megszakítás nélkül Magyarország területén tartózkodott;

b) a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább egy éve eltartott felmenőként családi életközösségben él bevándorolt, letelepedett, illetve menekültként elismert harmadik országbeli állampolgárral;

c) bevándorolt, letelepedett, illetve menekültként elismert harmadik országbeli állampolgár házastársa, feltéve, hogy a házasságot már a kérelem benyújtását megelőzően legalább két éve megkötötték;

d) magyar állampolgár volt, de állampolgársága megszűnt, illetve akinek felmenője magyar állampolgár vagy magyar állampolgár volt;

e) bevándorolt, letelepedett, illetve menekültként elismert harmadik országbeli állampolgár kiskorú gyermeke.”

(2) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 35. § (6) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(6) A nemzeti letelepedési engedély iránti kérelmet – a 35/C. § (1) bekezdésben foglalt kivétellel –

a) az első fokon eljáró hatóság hetven,

b) a másodfokon eljáró hatóság harminc

napon belül bírálja el.

(7) A nemzeti letelepedési engedély kiadása iránti eljárásban a külön jogszabályban meghatározott hatóság azon szakkérdésben, hogy a harmadik országbeli állampolgár letelepedése veszélyezteti-e Magyarország nemzetbiztonságát vagy közbiztonságát, az állásfoglalását – a 35/C. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel –

a) az elsőfokú eljárásban harminc,

b) a másodfokú eljárásban húsz

napon belül adja meg az eljáró idegenrendészeti hatóságnak, amely időtartam az ügyintézési határidőbe beleszámít.”

51. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény a következő 35/A–35/C. §-sal egészül ki:

„35/A. § (1) Magyarországon történő letelepedés céljából nemzeti letelepedési engedélyt kaphat az a harmadik országbeli állampolgár is, akinek beutazásához és tartózkodásához magyarországi befektetéseire tekintettel nemzetgazdasági érdek fűződik, valamint a harmadik országbeli állampolgár házastársa, vagy eltartott leszármazója, vagy eltartott szülője, amennyiben nem áll fenn velük szemben a 33. § (1) bekezdés c) pontjában, a 33. § (2) bekezdésben, valamint a 35. § (5) bekezdésében foglalt kizáró ok és teljesítik a 33. § (1) bekezdés a) pontjának megélhetésre vonatkozó és a b) pontban foglalt feltételeket.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazásában nemzetgazdasági érdeknek kell tekinteni különösen, ha

a) a harmadik országbeli állampolgár kérelmező igazolja, hogy ő, vagy a többségi tulajdonában álló gazdasági társaság legalább 300 000 euró össznévértékben rendelkezik olyan vállalkozás által kibocsátott, legalább ötéves futamidejű értékpapírral, amely vállalkozás megfelel az alábbi feltételek mindegyikének:

aa) kizárólag az államháztartásért felelős miniszter által rendeletben meghatározott feltételekkel 50 000 euró névértékű, erre a célra kibocsátott, legalább ötéves futamidejű, kamatszelvény nélküli olyan magyar államkötvénybe fektet be a b) pontban meghatározott össznévértékben, amely államkötvény vonatkozásában a kibocsátó azt vállalja, hogy a futamidő végén a névértéket fizeti vissza, és a kötvény kamattal csökkentett, diszkont árfolyamon kerül kibocsátásra, ahol a diszkont kamatláb a kötvény kibocsátásakor az öt évhez legközelebb álló hátralévő futamidejű, euróban denominált, magyar állam által kibocsátott kötvény másodpiaci hozamánál 1,5 százalékponttal alacsonyabb, de legalább 2 százalék,

ab) szerződéses jogviszonyban áll az aa) alpontban meghatározott tevékenység vonatkozásában az Államadósság Kezelő Központ Zrt.-vel,

ac) kizárólag névre szóló értékpapírt bocsát ki, és

ad) az adott ország joga szerint rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges valamennyi engedéllyel, és

b) a kérelmező csatolja az a) pont szerinti vállalkozás arra vonatkozó – végleges és visszavonhatatlan – nyilatkozatát, hogy a kérelmező nemzeti letelepedési engedélye – kiadásától számított 45 napon belül a kérelmező befizetéséből lejegyzi az a) pont aa) alpontja szerinti államkötvényt, legalább 300 000 euró össznévértékben.

(3) A (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában meghatározott szerződés megkötésére az Országgyűlés gazdasági ügyekért felelős állandó bizottsága által jóváhagyott vállalkozás jogosult.

(4) Az Országgyűlés gazdasági ügyekért felelős állandó bizottsága országonként csak egy vállalkozást hagyhat jóvá.

(5) A (3) bekezdés szerinti jóváhagyást vissza kell vonni különösen, ha a vállalkozás szándékosan valótlan adatot szolgáltat, vagy a lejegyzési kötelezettségét megszegi. A (3) bekezdés szerinti jóváhagyást úgyszintén vissza kell vonni, ha a vállalkozás a (4) bekezdéstől eltérő ország területén bizonyítottan, közvetlenül vagy közvetett közreműködő útján értékpapír-értékesítési tevékenységet fejt ki, illetve ha magyarországi kérelmezés esetén a vállalkozás a (4) bekezdésben írt jóváhagyásban foglaltaktól eltér.

(6) Az Országgyűlés gazdasági ügyekért felelős állandó bizottsága a jóváhagyás visszavonásáról értesíti az idegenrendészeti hatóságot és az Államadósság Kezelő Központ Zrt.-t. A jóváhagyás visszavonása esetén az Államadósság Kezelő Központ Zrt. a (2) bekezdés a) pont ab) alpontja szerinti szerződést felmondja.

(7) A tartózkodási, illetve letelepedési jogosultság ellenőrzése céljából a vállalkozás minden hónap tizedik napjáig összesített adatszolgáltatást nyújt az idegenrendészeti hatóság részére, amely adatszolgáltatás tartalmazza a tárgyhónapban kibocsátott értékpapírok számát, az értékpapírok tulajdonosainak, valamint gazdasági társaság esetén annak többségi tulajdonosa természetes személyazonosító adatait, továbbá a vállalkozás által lejegyzett államkötvények számát, valamint azt, hogy a lejegyzés mely kérelmezők befizetéseiből történt. Az idegenrendészeti hatóság a vállalkozás által szolgáltatott adatokat 6 évig kezeli.

(8) A (2) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti államkötvény lejegyzésére jogosult vállalkozás a harmadik országbeli állampolgártól, vagy a harmadik országbeli állampolgár többségi tulajdonában álló gazdasági társaságtól az államkötvény lejegyzése céljából átvett pénzösszeget elkülönítetten kezeli, amennyiben azt Magyarország területén tevékenységet folytató hitelintézetnél, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 3. § (1) bekezdés j) pontja szerinti letéti szolgáltatás keretében, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:360. § szerinti letéti szerződés alapján helyezi el.

35/B. § (1) A 35/A. § alapján nemzetgazdasági célból nemzeti letelepedési engedélyt kérelmező és vele együtt kérelmező családtagja, az állandó vagy szokásos tartózkodási helytől, illetve állampolgárság szerinti országtól eltérő országban történő kérelmezése – a (4)–(6) bekezdésében foglaltakat kivéve – egy évet meghaladó, az adott országban történő tartózkodásra jogosító engedéllyel minősül jogszerűnek.

(2) A nemzeti letelepedési engedély iránti kérelem előterjesztésekor a kérelmezőnek be kell mutatnia érvényes úti okmányát, illetve az (1) bekezdés alkalmazásában egy évet meghaladó tartózkodásra jogosító engedélyét is.

(3) A kérelem előterjesztésekor a konzul, a tartózkodási engedély iránti kérelem átvételére felhatalmazott más hely, illetve az illetékes idegenrendészeti hatóság az (1) bekezdés szerinti jogszerű tartózkodást, illetve a kérelmező állampolgárságát a vállalkozás 35/A. § (4) bekezdés szerinti jóváhagyása terjedelmének ellenőrzése céljából megvizsgálja, és az e §-ban foglalt rendelkezések megsértésének észlelése esetén a kérelem befogadását megtagadja. A konzul, a tartózkodási engedély iránti kérelem átvételére felhatalmazott más hely, illetve az illetékes idegenrendészeti hatóság a 35/A. § (5) bekezdése megsértése esetén az Országgyűlés gazdasági ügyekért felelős állandó bizottságát haladéktalanul értesíti.

(4) Amennyiben a kérelmező állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerinti országban nem működik konzuli tisztviselő vagy tartózkodási engedély iránti kérelem átvételére felhatalmazott más hely, úgy a kérelmező kérelmét az állampolgársága szerinti országban, illetve magyarországi kérelmezése esetén az állampolgársága vonatkozásában jóváhagyással rendelkező vállalkozásnak a 35/A. § (2) bekezdés a) pontja szerinti igazolásával és b) pontja szerinti nyilatkozatával jogosult benyújtani. Amennyiben a kérelmező állampolgársága szerinti ország vonatkozásában még nincs a 35/A. § (4) bekezdése szerinti jóváhagyással rendelkező vállalkozás, úgy a kérelmező jogszerűen benyújthatja kérelmét bármelyik, a 35/A. § (4) bekezdés szerint jóváhagyott vállalkozás útján, a vállalkozás jóváhagyó határozatában meghatározott bármely ország területén.

(5) Jogszerűnek akkor minősül a kérelmező Magyarországon benyújtott kérelme, amennyiben azt a kérelmező a 35/A. § (4) bekezdése alapján a kérelmező állampolgársága szerinti állampolgárok magyarországi kérelmezése vonatkozásában jóváhagyással rendelkező vállalkozásnak a 35/A. § (2) bekezdés a) pontja szerinti igazolásával és b) pontja szerinti nyilatkozatával nyújtja be.

(6) Jogszerűnek minősül továbbá a kérelmező állandó vagy szokásos tartózkodási helyétől, illetve állampolgársága szerinti országtól eltérő országban történő kérelmezése, amennyiben a kérelmet jogszerű magyarországi tartózkodása alatt Magyarországon nyújtja be, valamint kérelmét a 35/A. § (4) bekezdése szerint jóváhagyott és magyarországi székhellyel rendelkező vállalkozásnak a 35/A. § (2) bekezdés a) pontja szerinti igazolásával és b) pontja szerinti nyilatkozatával nyújtja be.

35/C. § (1) A 35/A. § alapján előterjesztett nemzeti letelepedési engedély iránti kérelmet

a) az első fokon eljáró hatóság harminc,

b) a másodfokon eljáró hatóság tizenöt

napon belül bírálja el.

(2) A 35/A. § alapján előterjesztett nemzeti letelepedési engedély kiadása iránti eljárásban a külön jogszabályban meghatározott hatóság azon szakkérdésben, hogy a harmadik országbeli állampolgár letelepedése veszélyezteti-e Magyarország nemzetbiztonságát vagy közbiztonságát, az állásfoglalását

a) az elsőfokú eljárásban húsz,

b) a másodfokú eljárásban tíz

napon belül adja meg az eljáró idegenrendészeti hatóságnak, amely időtartam az ügyintézési határidőbe beleszámít.

(3) A 35/A. §-ban meghatározott eljárásban – a törvényben meghatározott személyes megjelenési kötelezettség kivételével – a jogi képviselet kötelező.

(4) Amennyiben a nemzetgazdasági érdekből nemzeti letelepedési engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár vagy családtagja nem él Magyarországon, kézbesítési meghatalmazottként a jogi képviselő jár el.”

52. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 37. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A letelepedési, nemzeti letelepedési vagy a bevándorlási engedélyt az idegenrendészeti hatóság visszavonhatja, ha)

„c) a harmadik országbeli állampolgár Magyarország területét hat hónapnál hosszabb ideig elhagyta, kivéve, ha a nemzeti letelepedési engedélye a 35/A. § (1) bekezdése alapján került engedélyezésre.”

(2) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 37. § (2) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az idegenrendészeti hatóság az engedélyt visszavonja, ha)

„e) az engedélyezéshez szükséges állampapír lejegyzése a 35/A. § (2) bekezdés b) pontjában előírt határidőn belül nem történt meg.”

53. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 45. §-a következő (6a) bekezdéssel egészül ki:

„(6a) A (6) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak, ha a harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély kiadására irányuló kérelmet azt követően terjeszt elő ismételten, hogy korábbi méltányossági és tartózkodási engedély kiadására irányuló kérelmét az idegenrendészeti hatóság elutasította.”

(2) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 45. §-a következő (7a) bekezdéssel egészül ki:

„(7a) A harmadik országbeli állampolgár ugyanazon jogsértés elkövetése miatt azonos jogi és ténybeli alapon nem utasítható ki, amennyiben korábban elrendelt kiutasítás hatálya alatt áll, de a kiutasítás végrehajtására még nem került sor. Ez esetben a törvényben foglaltak szerint a kiutasítás végrehajtására haladéktalanul intézkedni kell.”

54. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 52. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A büntetés-végrehajtási bíró eljárásának a kiutasítás végrehajtására halasztó hatálya van. A büntetés-végrehajtási bíró a kérelemről nyolc napon belül dönt.”

56. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 53. § (1) és (1a) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A többszöri eljárás megakadályozása, valamint a személyazonosság megállapítása céljából a kiutasítást előkészítő őrizetet, a visszafogadási egyezmény alapján történő visszaadást elrendelő, az idegenrendészeti kiutasítást, a kijelölt helyen való tartózkodást, valamint az idegenrendészeti őrizetet elrendelő, illetve a bírósági kiutasítást végrehajtó hatóság rögzíti a harmadik országbeli állampolgár arcképmását, valamint ujjnyomatát.

(1a) A kishatárforgalmi engedély, a tartózkodási engedély, az ideiglenes letelepedési engedély, a nemzeti letelepedési engedély és az EK letelepedési engedély kérelmezésekor, a 29. § (1) bekezdés a)–b) és d)–f) pontja, valamint a 29. § (1a) bekezdése szerinti humanitárius tartózkodási engedély kiadásakor, valamint a bevándorlási és letelepedési engedély okmány cseréje és pótlása esetén az idegenrendészeti hatóság a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló 2002. június 13-i 1030/2002/EK tanácsi rendelet, valamint a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló 1030/2002/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. április 18-i, 380/2008/EK tanácsi rendelet alapján jár el.”

57. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 62. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) A kijelölt helyen történő tartózkodást megszüntető határozat ellen a harmadik országbeli állampolgár a (6) és a (7) bekezdésben foglaltak szerint élhet jogorvoslattal, azzal az eltéréssel, hogy a kifogást a megszüntető határozat közlését követő 8 napon belül lehet előterjeszteni.”

58. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 65. §-a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A kitoloncolást elrendelő határozatot vagy végzést az idegenrendészeti hatóság módosítja a kitoloncolás végrehajtásának módja tekintetében, amennyiben azt a kitoloncolás végrehajtása során bekövetkezetett változások, így különösen a harmadik országbeli állampolgár magatartása, vagy egyéb, a kitoloncolás végrehajtásának módját befolyásoló tények indokolják. A módosító határozat vagy végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.”

59. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 68. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A körözést elrendelő határozattal szemben jogorvoslatnak nincs helye.”

(2) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 68. §-a a következő (3)–(4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A körözést kilencven nap elteltével felül kell vizsgálni, és vissza kell vonni, ha a körözés fenntartásától eredmény nem várható.

(4) A körözést vissza kell vonni, ha elrendelésének oka megszűnt.”

60. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 71. §-a a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:

„(4a) A munkáltató a (3) és (4) bekezdésben meghatározott bejelentést a következő adatok közlésével köteles teljesíteni:

a) munkáltató adatai (név, cím, székhely, telephely, gazdálkodási forma, cégjegyzékszám),

b) harmadik országbeli állampolgár munkavállaló természetes személyazonosító adatai,

c) harmadik országbeli állampolgár munkavállaló tartózkodásra jogosító engedélyének száma,

d) munkakör,

e) a tényleges munkavégzés megkezdésének, meg nem kezdésének vagy a munkavállalási engedély, vagy az összevont engedély érvényességi idején belül

történő megszűnésének időpontja.”

61. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 74/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„74/A. § Az e törvényben meghatározott eljárások lefolytatása céljából az oktatási intézmény azokról a külföldi hallgatókról, akik a tanulmányaikat megkezdték, befejezték vagy megszakították, illetve akik a beiratkozási kötelezettségüknek nem tettek eleget, vagy akiknek a hallgatói jogviszonya megszűnt, e tények bekövetkeztétől számított nyolc munkanapon belül a következő adatok közlésével köteles tájékoztatni az oktatási intézmény székhelye szerint illetékes idegenrendészeti hatóságot:

a) oktatási intézmény adatai (név, cím),

b) harmadik országbeli állampolgár természetes személyazonosító adatai, tartózkodásra jogosító okmányának száma,

c) a hallgatói jogviszony típusa, keletkezésének, szünetelésének és megszűnésének időpontja és módja,

d) a hallgató által folytatott képzés megnevezése, finanszírozásának módja és munkarendje, megkezdett félévek, a hallgatói jogviszony szünetelésének ideje, a képzés befejezésének várható időpontja.”

62. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„88. § (1) Az e törvényben szabályozott kérelemre indult eljárásokban kérelme előterjesztésekor az ügyfélnek – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – az eljáró hatóság előtt személyesen meg kell jelennie. A személyes megjelenési kötelezettség teljesítésétől az eljáró hatóság eltekinthet, ha a kérelmező a megjelenésre egészségi állapota miatt képtelen.

(2) A 29/A. § (1) bekezdésében, a 29/A. § (2) bekezdés b) pontjában, valamint a 29/A. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott esetekben, valamint a harmadik országbeli állampolgárral együtt kérelmező családtag esetén a tartózkodási engedély kiadására és meghosszabbítására irányuló kérelem külön jogszabályban meghatározott foglalkoztató útján is előterjeszthető, ha ehhez az ügyfél írásban hozzájárul.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben az eljáró hatóság az eljárás során a foglalkoztatóval is kapcsolatot tarthat, de minden eljárási cselekményről értesíteni kell az ügyfelet.

(4) Jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése céljából a (2) bekezdésben meghatározott esetben is köteles az ügyfél az eljáró hatóság előtt a hatóság felhívására személyesen megjelenni.

(5) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott eljárásokban – a vízumeljárás kivételével – a kérelem hiányosan történő benyújtása esetén a hiánypótlási felhívást az ügyfél vagy az ügyfél egyidejű értesítése mellett a foglalkoztató részére az eljáró hatóság azonnal átadja.

(6) Azokban az eljárási cselekményekben, ahol az ügyfél személyes megjelenése kötelező, az ügyfél nem jogosult elektronikus kapcsolatot tartani a hatósággal.

(7) Az e törvény alapján lefolytatott eljárásokban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti függő hatályú döntésben nem kell rendelkezni a kérelmezett jog gyakorlásáról.

(8) Az e törvény alapján lefolytatott eljárásokban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti sommás eljárás szabályait nem kell alkalmazni és függő hatályú döntést nem kell hozni, ha az eljárásban szakhatóság vesz részt, vagy az idegenrendészeti hatóság a közbiztonság vagy nemzetbiztonság védelme érdekében a külön jogszabályban meghatározott hatóság véleményét kéri.

(9) Ha az ügy érdemi eldöntése olyan, a harmadik országbeli állampolgár magyarországi tartózkodási jogosultsága vonatkozásában felmerülő kérdés előzetes elbírálásától függ, amely eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül magalapozottan nem dönthető el, az eljáró idegenrendészeti hatóság az eljárást felfüggesztheti.

(10) Ha az eljáró hatóság döntésével szemben e törvény alapján fellebbezésnek van helye és a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, vagy az első fokú döntés meghozatalát követően új tény merül fel, vagy egyébként a tényállás további tisztázása szükséges, a másodfokú döntést hozó hatóság a döntés megsemmisítése mellett az ügyben első fokú döntést hozó hatóságot végzésben új eljárásra utasíthatja, vagy a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt.”

63. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 99. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az (1) bekezdés h)–j) pontjában meghatározott adatokat az idegenrendészeti hatóság kizárólag a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény hatálya alá tartozó esetben kezeli.”

66. § A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 110. §-a a következő (13)–(18) bekezdéssel egészül ki:

„(13) A 2016. július 1. napja előtt nemzetgazdasági érdekre hivatkozással kiállított egyéb célú tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár, valamint a tartózkodási engedéllyel rendelkező családtagja nemzeti letelepedést kérelmezhet e törvényben meghatározottak szerint.

(14) A 2016. július 1. napját megelőzően előterjesztett, jogerősen el nem bírált, nemzetgazdasági érdekre hivatkozással benyújtott egyéb célú tartózkodási engedély kérelemmel kapcsolatos eljárásban e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a tartózkodási engedélyt kérelmező harmadik országbeli állampolgár nyilatkozata alapján kérelmét a 35/A. § szerinti nemzeti letelepedési engedély iránti kérelemnek kell tekinteni.

(15) A 2016. július 1. napját megelőzően kiadott nemzetgazdasági érdekre hivatkozással benyújtott egyéb célú tartózkodási engedélyek esetén, amennyiben az államkötvény lejegyzése 2016. július 1. napjáig nem történt meg, a jóváhagyással rendelkező vállalkozás a tartózkodási engedély kiadásától számított 45 napon belül a harmadik országbeli állampolgár befizetéséből teljesíti az államkötvény lejegyzését.

(16) Az idegenrendészeti hatóság a 2016. július 1. előtt nemzetgazdasági érdekre hivatkozással kiállított egyéb célú tartózkodási engedélyt visszavonja, ha a jóváhagyással rendelkező vállalkozás a tartózkodási engedély kiadásától számított 45 napon belül a harmadik országbeli állampolgár befizetéséből nem teljesíti az államkötvény lejegyzését.

(17) A 37. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott visszavonási ok nem alkalmazható a 2016. július 1. napja előtt nemzetgazdasági érdekre hivatkozással kiadott nemzeti letelepedési engedélyekre és az ezen az alapon kiadott nemzeti letelepedési engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár családtagja részére kiadott nemzeti letelepedési engedélyekre.

(18) A (13)–(17) bekezdésben foglaltakon kívül e törvénynek az egyes migrációs tárgyú és ezekkel összefüggésben más törvények módosításáról szóló 2016. évi XXXIX. törvénnyel megállapított rendelkezéseit a hatálybalépést követően megindult ügyekben kell alkalmazni.”

(2) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 111. § (1) bekezdése a következő t) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza:)

„t) a tartózkodási engedély kiadására és meghosszabbítására irányuló kérelem előterjesztésére jogosult foglalkoztatók körét.”

(3) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 111. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Felhatalmazást kap az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter, hogy az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben az idegenrendészeti őrizet és a kitoloncolás végrehajtásának szabályait rendeletben állapítsa meg.”

(4) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 111. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Felhatalmazást kap az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter, hogy a külpolitikáért felelős miniszterrel, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszterrel, valamint a polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg azokat az eseteket, amikor – a közbiztonság és a nemzetbiztonság védelme, valamint a Vízumkódexben meghatározottak szerint a migrációs kockázatértékelés, a visszaélések és csalások megelőzése és kiszűrése érdekében –

a) a kilencven napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízum csak a központi vízumhatóság hozzájárulásával adható ki, és

b) más schengeni állam vízumkiadó hatósága a kilencven napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízum kiadását megelőzően a központi vízumhatósággal egyeztet.”

68. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 120. § (2) bekezdése a következő o) ponttal egészül ki:

(E törvény)

„o) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2001. március 15-i 539/2001/EK tanácsi rendelet, és az azt módosító 509/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet”

(végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.)

69. § (1) A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 6. § (1) bekezdésében az „az első beutazástól számított” szövegrész helyébe a „bármely” szöveg lép.

(2) Hatályát veszti a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény

- a) 16. § (4) bekezdése,

- b) 28. § (3)–(12) bekezdései,

- c) 35. § (1a) bekezdése, valamint

- d) 62. § (8) bekezdés c) pontja.