§Nyílt Jogtár

2014. évi XXII. törvény a reklámadóról

Hatályos szöveg — 2026. május 14. napjától. 16 időállapot 2014 óta; minden módosításnál szó szerint megnézhető, mi került bele a szövegbe és mi került ki belőle.

IdőállapotokLegutóbbi módosítás2014. évi törvényekHiteles szöveg (njt)Nyers szöveg (.md)RSS

2014. évi XXII. törvény

a reklámadóról

Az Országgyűlés az arányos közteherviselés elvére figyelemmel a következő törvényt alkotja:

1. Értelmező rendelkezések

1. § E törvény alkalmazásában:

2. Az adókötelezettség, az adóalany

2. § (1) Adóköteles

reklám ellenszolgáltatás fejében történő közzététele.

(2) Adóköteles a reklám közzétételének megrendelése, kivéve, ha

(3) Nem adóköteles a reklám (1) bekezdés szerinti közzététele, ha azt a sportról szóló törvény szerinti

összefüggésben végzi.

3. § (1) Az adó alanya – illetőségétől függetlenül –

(2) A 2. § (2) bekezdés szerinti adókötelezettség esetén az adó alanya – illetőségétől függetlenül – a reklám közzétételének megrendelője, ide nem értve az Szja tv. szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt.

(3) Az (1) bekezdés szerinti adóalanynak a reklám közzétételének ellenértékéről szóló számlán vagy számviteli bizonylaton vagy más okiraton (így különösen a reklám közzétételére vonatkozó szerződésben) nyilatkoznia kell arról, hogy az adókötelezettség őt terheli és az adóbevallási, adófizetési kötelezettségének eleget tesz, vagy arról a tényről, hogy az adóévben, reklám közzététele után adófizetési kötelezettség nem terheli. Amennyiben az (1) bekezdés szerinti személy, szervezet a nyilatkozattételi kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a (2) bekezdés szerinti adóalany havonta, a reklám közzétételéről szóló számla, számviteli bizonylat kézhezvételét követő hónap 20. napjáig köteles az általa megrendelt reklám-közzététel utáni adót összesítve bevallani és megfizetni. A (2) bekezdés szerinti adóalanynak nem kell alkalmaznia az adókötelezettség teljesítése során a 7. § (1)–(8) bekezdésében és a 9. §-ban foglaltakat.

(4) Az (1) bekezdés szerinti adóalanynak a (3) bekezdés szerinti nyilatkozattételi kötelezettsége nem áll fenn, ha a megrendelés időpontjában szerepel a 7/A. § szerint közzétett nyilvántartásban.

3. Az adó alapja

4. § (1) Az adó alapja a 3. § (1) bekezdés szerinti adóalany esetén az adóköteles tevékenységből származó adóévi nettó árbevétel, növelve a reklámértékesítő ügynökségnek a megrendelővel kötött, az adóalany médiatartalom-szolgáltatásán belüli reklám közzétételére irányuló szerződés szerinti szolgáltatásból származó nettó árbevételének és ezen ügylet kapcsán a reklámértékesítő ügynökségtől az adóalanynak járó ellenértéknek a különbözetével.

(2) Az adó alapja a 3. § (2) bekezdés szerinti adóalany esetén a reklám-közzététel havi összesített ellenértékének 2 500 000 forintot meghaladó része.

4. Az adó mértéke

5. § (1) Az adó mértéke a 4. § (1) bekezdés szerinti adóalap esetén 2017. január 1. és 2017. június 30. között 0%, 2017. július 1-jétől 7,5%.

(2) Az adó mértéke a 4. § (2) bekezdés szerinti adóalap esetén az adóalap 5%-a.

(3) Mentes az adó alól a 3. § (1) bekezdés szerinti adóalany adóköteles tevékenységből származó adóévi nettó árbevételéből 100 millió forint.

(4) A (3) bekezdés szerinti mentesség csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló 2023. december 13-i (EU) 2023/2831 bizottsági rendelet szabályaival összhangban vehető igénybe.

(5) Ha az adóév 365 napnál rövidebb, a fizetendő adó összege az adóévi 4. § (1) bekezdés szerinti adóalapnak az adóév naptári napjai alapján 365 napos időszakra számított összege alapján az (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított adóösszegnek az adóév naptári napjaival arányos része.

5/A. § Az 5. § (1)–(2) bekezdésekben foglaltaktól eltérően az adó mértéke 2019. július 1-jétől az adóalap 0%-a.

5.

6. §

6. Eljárási rendelkezések

7. § (1) Az adó alanya adókötelezettségét – önadózás útján – az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig állapítja meg és vallja be az e célra rendszeresített nyomtatványon az állami adóhatósághoz.

(2) Az adóalany az adóévre a (3) bekezdés a)–b) pontja szerinti esetben az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig, a (3) bekezdés c)–d) pontja szerinti esetben az adóköteles tevékenység megkezdését követő 15 napon belül – az erre a célra rendszeresített nyomtatványon – az állami adóhatósághoz adóelőleget köteles bevallani.

(3) Az adóelőleg összege

(4) Az adóalany az adófizetési kötelezettségét a bevallás benyújtására előírt határnapig, az adóelőleg-fizetési kötelezettségét a (3) bekezdés a)–b) pontja szerinti esetben két egyenlő részletben, az adóév hetedik hónapjának 20. napjáig és tizedik hónapjának 20. napjáig, a (3) bekezdés c)–d) pontja szerinti esetben két egyenlő részletben a tevékenység megkezdését követő 15 napon belül és az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig teljesíti.

(5) Az adófizetésre kötelezettnek az adóelőleget az adóévben az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie (a továbbiakban: előleg-kiegészítés). Az előleg-kiegészítésre kötelezett a várható fizetendő adó és az adóévre már bevallott előlegek különbözetéről az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig bevallást nyújt be és ezzel egyidejűleg tesz eleget a fizetési kötelezettségének.

(6) Az adófizetésre nem kötelezett adóalany adó, adóelőleg és előleg-kiegészítés bevallására nem kötelezett.

(7) A befizetett adóelőleg, előleg-kiegészítés és az adó éves összege közötti különbözetet az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig kell befizetni, illetve a többlet-befizetést ettől az időponttól lehet visszaigényelni.

(8) A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adóalany az adó- és adóelőlegfizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint állapítja meg, vallja be és teljesíti.

(9) Az adóval kapcsolatos hatósági feladatokat az állami adóhatóság látja el, az adóból származó bevétel a központi költségvetés bevétele.

(10)

(11) Az Szt. hatálya alá tartozó adóalany az e törvény alapján megállapított adót az adózás előtti eredmény terhére számolja el.

7/A. § (1) Az a 3. § (1) bekezdése szerinti adóalany, amelyet az állami adóhatóság valamely adónem hatálya alá tartozó adózóként nem vett nyilvántartásba, a 2. § (1) bekezdése szerinti adóköteles tevékenység megkezdését követő 30 napon belül köteles bejelentkezni az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon. E rendelkezés nem alkalmazható az Szja tv. szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély esetén.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti adóalany a bejelentkezési kötelezettségét nem teljesíti, akkor az állami adóhatóság – a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – 15 napos határidő tűzésével felhívja az adóalanyt az adókötelezettség jogszerű teljesítésére.

(3) A (2) bekezdés szerinti határidő eredménytelen elteltét követően az állami adóhatóság 10 millió forintig terjedő mulasztási bírságot szab ki és – a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – 15 napos határidő tűzésével ismételten felhívja az adóalanyt az adókötelezettség jogszerű teljesítésére. Az állami adóhatóság a bejelentkezési kötelezettség elmulasztásának minden további megállapításakor 10 millió forintig terjedő mulasztási bírságot szab ki, és – a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – 15 napos határidő tűzésével ismételten felhívja az adóalanyt az adókötelezettség jogszerű teljesítésére.

(4) Ha az adóalany az állami adóhatóság felhívására a bejelentkezési kötelezettségét teljesíti, akkor az állami adóhatóság a (3) bekezdés szerint utoljára kiszabott mulasztási bírságot elengedi, a (3) bekezdés szerint korábban kiszabott mulasztási bírságot pedig az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) bírságmérséklésre vonatkozó szabályai szerint mérsékelheti vagy elengedheti.

7/B. § (1) Ha a reklám közzétételének megrendelése időpontjában a 7/A. § szerint közzétett nyilvántartásban nem szereplő, 3. § (1) bekezdése szerinti adóalany a 3. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozattételi kötelezettségét a reklám-közzététel megrendelője számára nem teljesíti, akkor az állami adóhatóság a 3. § (1) bekezdése szerinti adóalanyt felhívja a 3. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozat állami adóhatósághoz történő teljesítésére. Ezzel egyidejűleg figyelmezteti arra, hogy amennyiben a 3. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozatot a felhívás kézhezvételétől számított 15 napon belül nem teszi meg, 500 ezer forint mulasztási bírságot kell fizetnie. E rendelkezés nem alkalmazható, ha a 3. § (1) bekezdése szerinti adóalany az Szja tv. szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély.

(2) Ha a 3. § (1) bekezdése szerinti adóalany a 3. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozattételi kötelezettsége teljesítését ugyanazon megrendelő számára ismételten elmulasztja, akkor az állami adóhatóság az (1) bekezdés szerint jár el azzal, hogy amennyiben a 3. § (1) bekezdése szerinti adóalany a 3. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozatot a felhívás kézhezvételétől számított 15 napon belül nem teszi meg, 10 millió forintig terjedő mulasztási bírságot szab ki. A nyilatkozattételi kötelezettség minden további, ugyanazon megrendelő számára történő elmulasztása esetén az állami adóhatóság az előző alkalommal kiszabott mulasztási bírság kétszeresét kitevő mulasztási bírságot szab ki.

(3) Ha az adóalany az állami adóhatóság felhívására a nyilatkozattételi kötelezettségét teljesíti, akkor az állami adóhatóság a (2) bekezdés szerint utoljára kiszabott mulasztási bírságot elengedi, az (1) és (2) bekezdés szerint korábban kiszabott mulasztási bírságot pedig az Art. bírságmérséklésre vonatkozó szabályai szerint mérsékelheti vagy elengedheti.

7/C. § Ha a 3. § (1) bekezdése szerinti adóalany adóbevallás-benyújtási kötelezettségét nem teljesítette, akkor az állami adóhatóság az adóellenőrzést megindítja és az adót becsléssel állapítja meg.

7/D. §

7/E. §

6/A. Az Európai Bizottság C(2016) 6929 final számú határozatának végrehajtását szolgáló rendelkezések

8. § (1) A 2017. június 30-ig lezárult adóévekre a 3. § (1) bekezdés szerinti adóalanyként bevallott és megfizetett adó az adózás rendjéről szóló törvény szerinti túlfizetésnek minősül, amelynek visszatérítésére az adózás rendjéről szóló törvény adó-visszatérítésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

(2) Az e § szerint adó-visszatérítésre jogosult, 3. § (1) bekezdés szerinti adóalanyokat az állami adóhatóság értesíti a reklámadó visszatérítésének lehetőségéről és feltételeiről.

7. Záró rendelkezések

8/A. § (1) A 2017. június 30-ig lezárult adóévekre bevallott, de meg nem fizetett adót nem kell megfizetni.

(2) A 2017-ben kezdődő és a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény módosításáról szóló 2017. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Mód. törvény) hatályba lépését magában foglaló adóévben esedékes adóelőleg 7. § (3) bekezdés szerinti összegét a 2016. évben kezdődő utolsó adóév, 12 hónapra arányosított, a Mód. törvénnyel megállapított 4. § (1) bekezdés szerint számított adóalapjának alapulvételével kell megállapítani, bevallani és megfizetni.

9. § A 2017. július 1-jét magában foglaló adóév esetén az adóalany az adóév adóalapjának azon hányadára (részére) alkalmazza a Mód. törvénnyel megállapított 5. § (1) bekezdése szerinti 0%-os adómértéket, amekkora

azzal, hogy a Mód. törvénnyel megállapított 5. § (1) bekezdés szerinti, 2017. július 1-jétől hatályos adómértéket az adóév 2017. június 30-át követő időszakára kell alkalmazni.

10. § Az 5. § (3) bekezdése az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló 2023. december 13-i (EU) 2023/2831 bizottsági rendelet hatálya alá tartozó támogatást tartalmaz.

11. § (1) A 2019. július 1. napjától kezdődően keletkező adókötelezettségre nem kell alkalmazni a 3. § (3) és (4) bekezdését, a 7. § (4), (5) és (7) bekezdését, valamint a 7/A. §–7/C. §-t.

(2) Az adóalany a 2019. július 1-jét magában foglaló adóév adóalapjának azon hányadára (részére) alkalmazza az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2019. évi LXXIII. törvénnyel megállapított 5/A. § szerinti adómértéket, amekkora

azzal, hogy az 5. § (1) bekezdés szerinti adómértéket az adóévi adóalap – a) vagy b) pont szerinti számítás alapján – fennmaradó hányadára kell alkalmazni.

(3) A 2019. július 1-jét magában foglaló adóévre a 7. § (3) bekezdés szerint megállapított adóelőleg felét kell megfizetni, a 7. § (4) bekezdésében szereplő – az adóalany választása szerinti, rá irányadó – egyik előlegfizetési időpontban.

(4) Az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseit a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adóalany is alkalmazhatja.

12. §