2014. évi LXXVIII. törvény — mi változott? 2014. december 7.

6. § (1) Az Fhtv. a 17. §-t követően a következő alcím címmel egészül ki:

„A hitelszerződés feltételei és annak változása”

(3) Az Fhtv. „A hitelszerződés feltételei és annak változása” című alcíme a következő 17/D. §-sal egészül ki:

„17/D. § (1) Referencia-kamatlábhoz kötött kamatozású hitelszerződés esetén a referencia-kamatláb mértékét a hitelszerződésben meghatározott referenciakamat futamidejének megfelelő időközönként kell a fordulónapot megelőző hónap utolsó munkanapja előtt 2 nappal érvényes referencia-kamatlábhoz igazítani.

(2) A hitelező a hitel futamideje alatt legfeljebb öt alkalommal az egyes kamatperiódusok lejárta után

a) a hitelkamatot legfeljebb a szerződésben meghatározott, a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett kamatváltoztatási mutató,

b) a kamatfelárat legfeljebb a szerződésben meghatározott, a Magyar Nemzeti Bank honlapján közzétett kamatfelár-változtatási mutató

alkalmazásával számított mértékig módosíthatja.

(3) Ha a hitelező a (2) bekezdés szerinti kamatmódosítás során a kamatváltoztatási, illetve a kamatfelár-változtatási mutató által lehetővé tett mértéknél kedvezőbb hitelkamatot, illetve kamatfelárat alkalmazott, a későbbi kamatperiódusokban a kamat, illetve a kamatfelár mértéke tekintetében adott kedvezményt – annak erejéig – a csökkentendő kamat, illetve kamatfelár mértékébe betudhatja.

(4) Ha a hitelező a kamat, illetve kamatfelár módosítása során a Magyar Nemzeti Bank által közzé nem tett kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutatót, vagy referencia-kamatlábat kíván alkalmazni, úgy ezt – annak az (5) bekezdés szerinti bemutatásával – a Magyar Nemzeti Banknak köteles előzetesen bejelenteni. Ha a bejelentett kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutató vagy referencia-kamatláb az e törvényben foglalt követelményeknek megfelel, azt a Magyar Nemzeti Bank a honlapján a bejelentéstől számított 30 napon belül közzéteszi, ellenkező esetben a közzétételt a felügyeleti jogkörében hozott határozatával elutasítja.

(5) A kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutatót vagy referencia-kamatlábat az alkalmazásának feltételeivel együtt, közérthető magyarázattal ellátva kell bejelenteni, és annak közzétételéről is ilyen módon kell gondoskodni.

(6) Az alkalmazni kívánt kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutatót vagy referencia-kamatlábat a hitelszerződésben kell meghatározni és az – ideértve annak bármely összetevőjét is – a kamatperiódust követően sem módosítható egyoldalúan. Abban az esetben azonban, ha a kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutató vagy referencia-kamatláb a kialakítását meghatározó körülményekben bekövetkezett lényeges változás miatt a rendeltetésére alkalmatlanná vált, a Magyar Nemzeti Bank azt a honlapjáról törli és egyidejűleg megjelöli az azt helyettesítő kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutatót vagy referencia-kamatlábat.”

12. § Az Fhtv. a következő 30/A. §-sal egészül ki:

„30/A. § Felhatalmazást kap a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter, hogy rendeletben határozza meg

a) a hitelszerződéshez kapcsolódó fogyasztói kezességi szerződés és fogyasztói zálogszerződés esetén a kezes és a személyes adósnak nem minősülő zálogkötelezett tekintetében a tájékoztatási kötelezettség részletes szabályait,

b) 5. §-ban szabályozott felvilágosítás módjának és tartalmának részletes szabályait.”

16. § (1) A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: elszámolási törvény) 4. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetés összege nem csökkenthető a kamat, költség, díj (3) bekezdés szerint alapul vett mértékének – akár egyoldalú szerződésmódosítás eredményeként – bekövetkezett csökkenésére tekintettel. Ha a csökkentésre jogszabály kötelező előírása alapján, illetve a díj vagy költség csökkentésére a kamat emelésével egyidejűleg került sor, abban a mértékben, amelyben azt a jogszabály előírta, illetve a kamatemelés mellett a díj vagy költség csökkent, az 5. § (5) és (6) bekezdését alkalmazni kell.”

(2) Az elszámolási törvény 5. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) A fogyasztó követelését a fogyasztói kölcsönszerződés fennállásának időszakában a Magyar Nemzeti Bank elnökének e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletében (a továbbiakban: MNB rendelet) meghatározott módon úgy kell kiszámítani, mintha a 3. és 4. §-ban meghatározott túlfizetéseket a túlfizetés időpontjában – az esedékességnél későbbi időpontban történt túlfizetés esetén a következő esedékesség időpontjában – előtörlesztésként teljesítették volna (a továbbiakban: fogyasztói követelés).

(3) A fogyasztói követelést – a (4) bekezdés kivételével – a polgári jog általános szabályainak megfelelően elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a tőketartozásra kell elszámolni. Ha a fogyasztói követelés a fogyasztó pénzügyi intézménnyel szemben esedékessé vált és lejárt tartozását meghaladja, azt az MNB rendeletében meghatározott módon és időponttal előtörlesztésként kell elszámolni. Az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény az e bekezdésben foglalt elszámolási sorrendtől a fogyasztó javára egyoldalúan eltérhet.”

(3) Az elszámolási törvény 5. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:

„(8) A túlfizetés fogyasztói követelésként való elszámolása során

a) a fogyasztói kölcsönszerződésben meghatározott, a kölcsön folyósításával vagy a hitelbírálattal összefüggésben a fogyasztó által megfizetett egyszeri díjat vagy költséget,

b) a fogyasztói kölcsönszerződésben meghatározott, a törlesztési periódusokban a fogyasztó által rendszeresen megfizetett díjat vagy költséget,

c) előtörlesztés esetén a fogyasztó által megfizetett előtörlesztési díjat kell figyelembe venni.

(9) Ha a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnésére ugyanazon pénzügyi intézmény által biztosított hitelkiváltás eredményeként került sor, és a hitelkiváltás céljából kötött fogyasztói kölcsönszerződésből eredően a fogyasztónak a pénzügyi intézménnyel szemben tartozása áll fenn, a fogyasztói követelést a hitelkiváltás céljából kötött fogyasztói kölcsönszerződésből eredően fennálló hitelezői követelés terhére kell elszámolni.”

(4) Az elszámolási törvény 6. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1) bekezdése szerinti deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés és az 1. § (1a) bekezdése szerinti fogyasztói kölcsönszerződés esetén a fogyasztói követelés elszámolását 2015. február 1-i elszámolási fordulónappal kell elvégezni. A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (1) bekezdése szerinti forint alapú fogyasztói kölcsönszerződés esetén a fogyasztói követelés elszámolását 2015. június 30-i elszámolási fordulónappal kell elvégezni.

(5a) Ha a fogyasztói kölcsönszerződésben a fogyasztó személyében változás következett be, a pénzügyi intézményt az elszámolási kötelezettség az elszámolás időpontjában vele szerződéses viszonyban álló fogyasztóval szemben terheli.”

(5) Az elszámolási törvény 7. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény a fogyasztóval szembeni követelését a szerződés megszűnését követően követeléskezelőre engedményezte, az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynek az 5. § (2) bekezdése szerinti elszámolást a követelés engedményezésének időpontjával kell elkészítenie.”

(6) Az elszámolási törvény 7. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az elszámolásból eredő jogai érvényesítéséhez a fogyasztó a követeléskezelőtől igényelheti, hogy a követeléskezelő a fogyasztóval szemben fennálló követelésével az 5. § (3) bekezdése szerint – a követeléskezelő vagy a jogelődje által a fogyasztónak nyújtott kedvezmények tekintetében az 5. § (5) és (6) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával – számoljon el. Az elszámolás során az engedményezés időpontjától – az MNB rendeletében meghatározott módon – a követeléskezelő által alkalmazott kamattal megnövelt összeggel kell figyelembe venni az engedményezés időpontjában fennálló fogyasztói követelést.”

(7) Az elszámolási törvény 7. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Ha a (2) bekezdés szerinti elszámolás eredményeként a követeléskezelő tartozik a fogyasztónak, annak kifizetésére a követeléskezelő köteles, azonban az így kifizetett összeg megtérítését igényelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől. A követeléskezelő a követelése összegének az engedményezett követelés vételárához képest bekövetkezett csökkenéséből az őt ért pénzügyi veszteség arányos megtérítését igényelheti az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől. Ha a követeléskezelő az engedményezett követelést nem közvetlenül az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől szerezte, a (2) bekezdés szerinti elszámolásban valamennyi fél együttműködik.”

(8) Az elszámolási törvény „5. Az elszámolással kapcsolatos kötelezettséget érintő egyéb szabályok” című alcíme a következő 9/A. §-sal egészül ki:

„9/A. § A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvénytől eltérően az e törvény szerinti elszámolással összefüggésben a jelzálog-hitelintézet a vele összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó pénzügyi intézménytől megvásárolhatja a természetes személlyel szemben fennálló olyan követelést, mely követelés kötelezettjének a jelzálog-hitelintézetjelzáloghitelt nyújtott.”

(9) Az elszámolási törvény 12. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az 5. § (5) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a pénzügyi intézmény a gyűjtőszámlahitelhez kapcsolódóan adott kedvezményt csak azt követően érvényesítheti, hogy a fogyasztói követelést a gyűjtőszámlahitel terhére az (1) bekezdés szerint már nem lehet elszámolni.”

(10) Az elszámolási törvény a következő 8/A. alcímmel és 12/A. §-sal egészül ki:

„8/A. Az elszámolás eltérő szabályai az áthidaló kölcsönnel érintett fogyasztói kölcsönszerződés esetén

12/A. § (1) A lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizető kezességről szóló 2009. évi IV. törvény alapján az áthidaló kölcsön terhére teljesített törlesztőrészletek tekintetében és azok megfizetésének időszaka alatt az 5. § (3) bekezdését úgy kell alkalmazni, hogy a fogyasztói követelést az esedékessé vált és lejárt tartozások elszámolását, gyűjtőszámlahitel esetén az ennek terhére történő elszámolását követően elsősorban az áthidaló kölcsön, ennek fennmaradó részét pedig azon devizakölcsön terhére kell elszámolni, amelyhez az áthidaló kölcsön kapcsolódik.

(2) A devizában meghatározott fogyasztói követelésnek azt a részét, amely az áthidaló kölcsön terhére számolandó el, az MNB rendeletében meghatározott időpontban érvényes, Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos árfolyamon kell forintra átszámítani.”

(11) Az elszámolási törvény 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„13. § (1) A deviza alapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés esetén a pénzügyi intézménynek az elszámolást 2015. március 1. napja és 2015. április 30. napja között kell a fogyasztó részére megküldenie. Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján indított polgári peres eljárás befejezésére 2015. március 1. napja után kerül sor, az elszámolás megküldésének véghatárideje a polgári peres eljárás befejezésétől számított hatvanadik nap.

(2) A forint alapú, továbbá deviza alapúnak nem minősülő deviza hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés esetén a pénzügyi intézménynek az elszámolást 2015. augusztus 1. napja és 2015. szeptember 30. napja között kell a fogyasztó részére megküldenie. Ha a pénzügyi intézmény vagy a Felügyelet által e törvény vagy a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján indított polgári peres eljárás befejezésére 2015. augusztus 1. napja után kerül sor, az elszámolás megküldésének véghatárideje a polgári peres eljárás befejezésétől számított hatvanadik nap.

(3) A pénzügyi intézménynek a 10. § (3) bekezdésben meghatározott esetben 2015. november 30-áig kell megküldenie az elszámolást a fogyasztónak.

(4) A pénzügyi intézménynek a 11. § (2) bekezdésben meghatározott esetben 2016. február 28. napjáig kell az elszámolást a Nemzeti Eszközkezelőnek megküldenie.

(5) E § alkalmazásában a polgári peres eljárás befejezésének időpontja a bíróság eljárást befejező határozata jogerőre emelkedésének napja, ha felülvizsgálati kérelem előterjesztésére került sor, a felülvizsgálati eljárás során hozott, eljárást befejező határozat közlésének napja.”

(12) Az elszámolási törvény 16. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Ha a pénzügyi intézmény bármely adós, kezes vagy zálogkötelezett részére az elszámolást nem köteles közvetlenül megküldeni, az adós, a kezes vagy a zálogkötelezett kérheti, hogy részére az elszámolás másolatát a pénzügyi intézmény tájékoztatásul küldje meg.”

(13) Az elszámolási törvény 17. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1) Ha e rendelkezés hatálybalépése előtt a fogyasztói kölcsönszerződés teljesítésére irányuló kötelezettség megszűnt, és az elszámolás alapján a pénzügyi intézménynek fizetési kötelezettsége keletkezik a fogyasztó javára, a fogyasztónak be kell jelentenie azt a fizetési számlaszámot, amelyre az elszámolásban szereplő összeg utalását kéri vagy közölnie kell, hogy az összeget a bankfiókban történő készpénzfizetés útján veszi át. Ha a fogyasztó az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynél vagy – ha a fogyasztói kölcsönszerződéssel összefüggésben a fogyasztó adatainak korábbi átadása alapján a pénzügyi intézmény által ismerten – a pénzügyi intézménnyel összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó pénzügyi intézménynél fizetési számlával rendelkezik, a javára fizetendő összeget e fizetési számlán kell jóváírni. Ha a fogyasztó az elszámolásra köteles pénzügyi intézménynél több fizetési számlával rendelkezik, úgy a pénzügyi intézmény a fizetendő összeget a fogyasztó számára legkedvezőbb kondíciókkal vezetett fizetési számlán köteles jóváírni.

(1a) A pénzügyi intézménynek az (1) bekezdés szerinti

a) átutalás iránt a fizetési számlaszám bejelentésétől számított,

b) jóváírás iránt az elszámolás megküldésétől számított

15 napon belül kell intézkednie.”

(14) Az elszámolási törvény 18. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A tudomásszerzés időpontja)

„a) ha nem kereste jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés megkísérlését követő 10. munkanap,”

(15) Az elszámolási törvény 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„20. § A 18. § és 19. § szerinti panasz előterjesztésére és annak elintézésére – a 21. § (1) és (1a) bekezdésben foglalt eltérésekkel – a Hpt. panaszkezelésre vonatkozó rendelkezéseit és a panaszkezelésre vonatkozó MNB rendelet szabályait kell alkalmazni.”

(16) Az elszámolási törvény 21. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) A panaszt kizárólag írásban lehet előterjeszteni és azt a pénzügyi intézmény az annak beérkezését követő 60 napon belül köteles megválaszolni.”

(17) Az elszámolási törvény 27. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A polgári nemperes eljárás lefolytatására a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes törvényszék székhelyén működő járásbíróság – a Fővárosi Törvényszék illetékességi területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság – illetékes. Belföldi lakóhely hiányában az illetékességet a fogyasztó tartózkodási helye alapozza meg; ha a fogyasztó tartózkodási helye ismeretlen vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg vagy a fogyasztónak belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a pénzügyi intézmény székhelye alapítja meg.”

(18) Az elszámolási törvény 28. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A polgári nemperes eljárásban a bíróság – ha az MNB ilyen segédprogramot jóváhagyott – az MNB által jóváhagyott ellenőrző segédprogram alkalmazásával, illetve kizárólag azon iratok és adatok alapján dönt, amelyek a Pénzügyi Békéltető Testület eljárása során rendelkezésre álltak. Az eljárásban egyéb bizonyításnak helye nincs.”

(19) Az elszámolási törvény 37. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (a továbbiakban: részleges érvénytelenség) megállapítását – az érvénytelenség okától függetlenül – a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el. Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie.”

(20) Az elszámolási törvény 37. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Ha a folyamatban lévő eljárásban a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának már nincs helye, az eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetében (viszontkeresetében) a bíróság erre irányuló hiánypótlási felhívásának kézbesítésétől számított 30 napon belül nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének levonását, továbbá nem jelöli meg, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett; ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn.”

(21) Az elszámolási törvény 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„38. § (1) A 2014. évi XXXVIII. törvény

a) 16. § (1) bekezdése alapján külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2014. december 31. napjáig,

b) 16. § (2) bekezdése alapján külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2015. december 31. napjáig

felfüggesztett eljárásokban a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti felülvizsgált elszámolás bejelentését követő harmincadik napot követően kell az eljárást folytatni, kivéve az (5) bekezdésben meghatározott esetet. A bejelentést a fogyasztó fél ellenfelének kell megtennie. Ha a fogyasztó a felperes, és a keresetlevél az ellenfelének még nem került kézbesítésre, a bejelentési kötelezettség a fogyasztót terheli.

(2) Ha 2014. december 31-ig az eljárás folytatására az (1) bekezdés a) pontja alapján nem kerülhet sor, a felfüggesztés tartama e törvény erejénél fogva a felülvizsgált elszámolás bejelentéséig meghosszabbodik.

(3) Ha 2015. december 31-ig az eljárás folytatására az (1) bekezdés b) pontja alapján nem kerülhet sor, a felfüggesztés tartama e törvény erejénél fogva a felülvizsgált elszámolás bejelentéséig meghosszabbodik.

(4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott esetben a felfüggesztés időtartamának meghosszabbodásáról a feleket nem kell értesíteni, az eljárást a pénzügyi intézmény és a fogyasztó közötti felülvizsgált elszámolás bejelentését követő harmincadik napot követően kell folytatni, kivéve az (5) bekezdésben meghatározott esetet. A bejelentést a fogyasztó fél ellenfelének kell megtennie. Ha a fogyasztó a felperes, és a keresetlevél az ellenfelének még nem került kézbesítésre, a bejelentési kötelezettség a fogyasztót terheli.

(5) Ha az (1), illetve a (4) bekezdés szerint folytatandó felfiggesztett eljárások tárgyát képező fogyasztói kölcsönszerződéssel kapcsolatosan végrehajtási eljárás is indult, és ennek a végrehajtási eljárásnak a folytatására a 41. § és 42. § alapján az (1) bekezdésben, illetve a (4) bekezdésben meghatározott időpontnál előbb sor kerül, akkor az eljárást a végrehajtási eljárás folytatása tényének bejelentését követő harmincadik napot követően folytatni kell. A végrehajtási eljárás folytatása tényét a fogyasztó fél ellenfelének kell bejelentenie, a fogyasztó bejelentheti. Ha a fogyasztó a felperes, és a keresetlevél az ellenfelének még nem került kézbesítésre, a bejelentési kötelezettség a fogyasztót terheli.

(6) Felülvizsgált elszámolásnak minősül az elszámolás, ha

a) az e törvényben meghatározott időn belül a fogyasztó nem élt panasszal a pénzügyi intézmény felé az elszámolással szemben, vagy nem élt panasszal arra hivatkozással, hogy a pénzügyi intézmény nem számolt el vele,

b) az e törvényben meghatározott határidőn belül a fogyasztó nem kezdeményezte a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását,

c) az e törvényben meghatározott határidőn belül a fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény nem kezdeményezte a 23. § (1) bekezdése szerinti nemperes eljárást vagy a 23. § (2) bekezdése szerinti peres eljárást,

d) a fogyasztó vagy a pénzügyi intézmény által kezdeményezett 23. § (1) bekezdése szerinti nemperes eljárást vagy a 23. § (2) bekezdése szerinti peres eljárást befejező határozat jogerőre emelkedett.”

(22) Az elszámolási törvény 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„39. § Ha a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a alapján felfüggesztett eljárásban a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet érvényesítenek, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani – vagy ha a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának már nincs helye – az eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetében (viszontkeresetében) az eljárás folytatásáról szóló tájékoztatás és a hiánypótlásra szóló felhívás kézbesítésétől számított 30 napon belül a 37. § (1) bekezdésben részletezett feltételeknek megfelelő módon nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének alkalmazását. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelme mellett az eljárásban más kereseti kérelmet is előterjesztett; ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy a fél a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn.”

(23) Az elszámolási törvény 41. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Ha az (1) bekezdés szerinti bejelentésnek a végrehajtást elrendelő bírósághoz, közjegyzőhöz való beérkezésekor a végrehajtható okirat kiállítása még nem történt meg, és az elszámolás eredményeképpen a végrehajtást kérő követelése a már előterjesztett végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemtől eltér, a végrehajtást kérő köteles az elszámolás eredményének megfelelő tartalmú módosított végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet – a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelemre vonatkozó szabályok szerint és kellő példányszámban – az elszámolás előterjesztésével egyidejűleg előterjeszteni; avagy ha az elszámolás eredményeképpen követelése már nem áll fenn, akkor a már előterjesztett végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet köteles visszavonni. Ezek elmulasztása esetén a végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző a végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet elutasítja. Ha a végrehajtható okirat kiállítása már megtörtént, de annak a végrehajtó részére való megküldésére még nem került sor, a végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző a végrehajtást kérő által előterjesztett elszámolást a végrehajtható okirat mellékleteként a végrehajtónak megküldi.”

(24) Az elszámolási törvény 41. §-a a következő (12)–(14) bekezdéssel egészül ki:

„(12) Ha az (1) bekezdés szerinti bejelentés megküldésekor a végrehajtás elrendelésére már sor került, a végrehajtó munkadíja az elszámolás alapján végrehajtandó főkövetelést, járulékot és költséget magában foglaló együttes összeghez igazodik, ha az így megállapított végrehajtási ügyérték alacsonyabb, mint a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelést, járulékot és költséget magában foglaló együttes összeg. E bekezdés alkalmazása szempontjából elszámolásnak kell tekinteni azt is, ha a fogyasztónak a végrehajtást kérővel szemben olyan követelése áll fenn, melyet a végrehajtást kérőnek a 17. § (1) bekezdése alapján a fogyasztónak meg kell fizetnie és a végrehajtást kérő a fogyasztó e követelését a végrehajtással érintett követelésbe beszámítja; ha a végrehajtást kérő erről nyilatkozik.

(13) A behajtási jutalék számítása szempontjából nem tekinthető behajtott összegnek az az összeg, amellyel a végrehajtást kérő a végrehajtandó követelést a (12) bekezdés szerinti elszámolással csökkentette.

(14) Ha a végrehajtást kérő a végrehajtandó követelést a (12) bekezdés szerinti elszámolással csökkentette, annak az összegnek a tekintetében, amellyel a végrehajtandó követelés csökkent, a végrehajtót nem illeti meg a Vht. 34. § (5) bekezdésében szerint őt a végrehajtás foganatosításáért megillető összeg.”

(25) Az elszámolási törvény

- a) 37. § (2) bekezdésében a „2013. V. törvény” szövegrész helyébe a „2013. évi V. törvény” szöveg,

- b) 41. § (2) bekezdésében az „1994. évi LIII. évi” szövegrész helyébe az „1994. évi LIII.” szöveg,

- c) 41. § (6) bekezdésében a „2014. évi XXXVIII. évi” szövegrész helyébe a „2014. évi XXXVIII.” szöveg,

- d) 41. § (11) bekezdésében az „1994. LIII. törvény” szövegrész helyébe az „1994. évi LIII. törvény” szöveg

lép.

19. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) Az 1–5. §, a 6. § (2) és (4) bekezdése, a 7–11. §, a 13–15. §, a 17. § és a 18. § 2015. február 1-jén lép hatályba.