2013. évi XCIX. törvény — mi változott? 2013. július 22.

1. § A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 7. § (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Ha az adóssal szemben indított végrehajtás során behajtandó tőkekövetelés – több követelés esetén az összes tőkekövetelés – összege nem haladja meg az 500 ezer Ft-ot vagy pedig nem haladja meg az 1 millió Ft-ot és egyéb követelés biztosítására zálogjog is be van jegyezve az adós lakóingatlanára, az adós lakóingatlanára – az egyéb feltételek fennállása esetén – árverés akkor tűzhető ki és a lakóingatlan becsértéke akkor állapítható meg, ha az adós az 52/B. § szerinti részletfizetést nem teljesítette.”

3. § (1) A Vht. 31/C. § (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

(Az első fokon eljárt bíróság kérelemre kiállítja)

„f) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló Luganóban 2007. október 30. napján aláírt Luganói Egyezmény V. melléklete szerinti igazolást.”

(2) A Vht. 31/C. § (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

(A közokiratot kiállító hatóság székhelye szerint illetékes járásbíróság, ha pedig a közokiratot közjegyző állította ki, továbbá a közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó végzés és a közjegyző által jóváhagyott – a bírósági egyezséggel azonos hatályú – egyezség esetén a közjegyző kérelemre kiállítja)

„d) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló Luganóban 2007. október 30. napján aláírt Luganói Egyezmény VI. melléklete szerinti igazolást.”

4. § A Vht. 45/A. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) A bíróság az (1) bekezdéstől eltérően a lefoglalt gépjármű becsértékének megfelelő összegű rendbírságot szab ki az adóssal szemben, ha az adós nem tesz eleget a 103. § (8) bekezdése alapján használt gépjárműnek az árverés megtartása érdekében történő rendelkezésre bocsátása érdekében kiadott végrehajtói felhívásnak.”

5. § A Vht. a következő 52/B. §-sal egészül ki:

„52/B. § (1) A végrehajtó az adós számára – az 52/A. § (5) bekezdés b) pontja szerinti feltételekkel, havi egyenlő összegű részleteket megállapítva – részletfizetést állapít meg, ha megtette az intézkedéseket az adós pénzügyi intézménynél kezelt összegeinek, munkabérének, ingóságainak végrehajtás alá vonása iránt, de azok eredményeként a tartozás teljes összegét nem sikerült behajtani és

a) az 52/A. § alapján még nem került sor korábban részletfizetés engedélyezésére,

b) az adóssal szemben 500 ezer Ft-ot meg nem haladó összegű pénzkövetelés behajtására indult végrehajtás vagy pedig 1 millió Ft-ot meg nem haladó összegű pénzkövetelés behajtására indult végrehajtás, de más követelés biztosítására zálogjog is be van jegyezve az adós lakóingatlanára az ingatlan-nyilvántartásba, és

c) a követelés behajtása érdekében az adós lakóingatlanának árverésére lenne szükség.

(2) A részletfizetés engedélyezéséhez a végrehajtást kérő beleegyezésére nincs szükség; a részletfizetés megállapításáról szóló jegyzőkönyvet részére is kézbesíteni kell.

(3) Az adós által teljesített részlet összegébe a tőle levonásra kerülő letiltott összegeket be kell számítani.

(4) A lakóingatlan becsértékének megállapítására és első árverésének kitűzésére csak akkor kerülhet sor, ha az adós a részlet teljesítését elmulasztotta.”

6. § A Vht. 79/E. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ha a pénzforgalmi szolgáltató az adóst megillető, de végrehajtás alá nem vonható mentes pénzösszeget a 79/A. §-ban vagy a 79/D. §-ban foglaltak ellenére kifizeti a végrehajtást foganatosító hatóság rendelkezésére, a pénzforgalmi szolgáltató a mentesnek minősülő összegért felelős az adósnak és köteles azt részére visszatéríteni. A mentes összegért fennálló helytállási kötelezettség nem mentesíti a pénzforgalmi szolgáltatót a végrehajtásból eredő kötelezettségek nemteljesítése miatt e törvényben és más jogszabályokban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása alól.”

7. § A Vht. 103. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) A végrehajtást foganatosító bíróság a természetes személy adósnak a foglalásról való tudomásszerzést követő 8 napon belül a bírósághoz előterjesztett kérelmére a kérelem beérkezését követő 8 napon belül, meghallgatás tartása esetén pedig a meghallgatáson meghozott végzéssel engedélyezheti a lefoglalt gépjármű – több gépjármű esetén egyik gépjárműve – árverésig történő használatát, ha az adósnak arra a munkavégzése helyszínére történő eljutása, üzemi, üzleti tevékenységének folytatása vagy saját és családtagjainak szállítása érdekében van szüksége, és az eljárás során korábban rendbírsággal nem sújtották. A kérelemben meg kell jelölni annak indokát és azt, hogy a kérelmező a meghallgatásra rövid úton milyen módon idézhető, továbbá csatolni kell hozzá a kérelem indokainak alátámasztását igazoló okiratokat. A bíróság a gépjármű használatát engedélyező végzését megküldi a végrehajtónak, aki intézkedik a gépjármű forgalomba történő visszahelyezése iránt. A bíróság végzése ellen nincs helye fellebbezésnek. Az adós köteles a gépjárművet az árverés megtartása érdekében a végrehajtó felhívására a felhívásban megjelölt időpontban és helyszínre szállítani, ennek elmulasztása esetén vele szemben rendbírság kiszabásának van helye.”

8. § A Vht. a 171. §-t követően a következő alcímmel és 171/A. §-sal egészül ki:

„Kielégítés a Nemzeti Eszközkezelő által kifizetett vételárból

171/A. § (1) Ha a végrehajtás alá vont ingatlant a hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló törvény alapján a Nemzeti Eszközkezelő vásárolta meg és a lakóingatlanra bejegyzett jelzálogjoggal rendelkező jogosultak követelésének kielégítését követően fennmaradó vételár hányad kifizetésére kerül sor a végrehajtó részére, azt az árverés során befolyt összeg kifizetésére vonatkozó szabályok szerint kell elszámolni és kifizetni.

(2) Ha a végrehajtás alá vont ingatlanra árverést korábban még nem tűztek ki, a végrehajtó a vételár hányad felosztása során azokat a követeléseket elégíti ki, amelyek tekintetében a végrehajtási jogot az ingatlan-nyilvántartásba korábban bejegyezték.”