2013. évi CIII. törvény — mi változott? 2013. augusztus 2.

1. § (1) A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 1. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A 20/A. § (4) bekezdés a) pontja, a 26. § (4) bekezdése, a 30/A. §, a 30/D. §, a 30/E. §, a 44/A. § – az ott meghatározottak szerint – kiterjed a munkáltató fenntartójára is.”

(2) A Kjt. 3. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt. Általános rendelkezései (Első Rész) közül

a) a 12. § (3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkaerő-piaci viszonyokat nem kell figyelembe venni, valamint a 13. § nem alkalmazható,

b) a 10. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a közalkalmazott neve és beosztása – a nemzetbiztonsági szolgálatok által foglalkoztatott közalkalmazottakat kivéve – közérdekű adatnak minősül, azt bárki megismerheti.”

(3) A Kjt. 24. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt. 40. § (1) bekezdése azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a 33. § (2)–(3) bekezdésben és a 37. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, ha a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát lemondással arra hivatkozva szünteti meg, hogy a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatt a rá irányadó munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása következtében a közalkalmazotti jogviszony fenntartása számára aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna.

(5) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt. 40. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a közalkalmazott az (4) bekezdés szerinti lemondást – a 27. § (1) bekezdésében foglalt szabályok alkalmazásával – köteles megindokolni.”

(4) A Kjt. 30. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt – a 30/A–30/D. §-ban és a 32. §-ban foglalt korlátozással – felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha

a) megszűnt a munkáltatónak az a tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták;

b) az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezetet irányító szerv vezetője, a központi költségvetési szerv vezetője vagy az önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a munkáltatónál létszámcsökkentést, illetve átszervezést kell végrehajtani, és emiatt a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség;

c) a közalkalmazott munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált vagy munkáját nem végzi megfelelően;

d) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül [Mt. 294. § (1) bekezdés g) pont].”

(5) A Kjt. a következő 33/A. §-sal egészül ki:

„33/A. § (1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt rendkívüli felmentéssel megszüntetheti, ha a közalkalmazott

a) a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy

b) olyan magatartást tanúsít, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

(2) A munkáltató köteles a rendkívüli felmentést megindokolni. Az indokolásból a rendkívüli felmentés okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a rendkívüli felmentés indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.

(3) A rendkívüli felmentés jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. A tudomásszerzés időpontjának – ha a rendkívüli felmentés jogát testület jogosult gyakorolni – azt kell tekinteni, amikor a rendkívüli felmentés okáról a testületet – mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet – tájékoztatják.

(4) Rendkívüli felmentés esetén – az e törvényben meghatározott kivételektől eltekintve – a felmentés szabályai nem alkalmazhatók.”

(6) A Kjt. 38. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt.–nek a munkaviszony megszűnéséről és megszüntetéséről szóló rendelkezései (X. fejezet) közül a 63–64. §, 65. § (1)–(2) bekezdés, 66. § (1)–(3) és (8)–(9) bekezdés, a 69–70. §, a 77–79. § és a 85. § nem alkalmazható.”

(7) A Kjt. 38. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt. 83. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a közalkalmazott kérelmére – az Mt. 82. § (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményen túlmenően – a bíróság a közalkalmazotti jogviszonyt abban az esetben is helyreállítja, ha a munkáltató, vagy annak fenntartója megsérti a felmentési korlátozásokra vonatkozó rendelkezéseket [30/A–30/D. §; 32. §].”

(8) A Kjt. 59. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„59. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében

a) az Mt. munka- és pihenőidőről szóló rendelkezései (XI. fejezet) közül a 92. § (4) bekezdés, a 116–117. §, a 119. § (2) bekezdés, a 123. § (6) bekezdés és a 135. § (4)–(6) bekezdés nem alkalmazható;

b) jogszabály vagy kollektív szerződés – ágazati, szakmai sajátosságokra tekintettel – az Mt. 86. § (3) bekezdés a) pontjától a közalkalmazott javára eltérhet.

(2) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében

a) az Mt. 95. § (2) bekezdés c) pontjában és (3) bekezdés c) pontjában foglalt, a munkáltató 79. § (1) bekezdése szerinti azonnali hatályú felmondásán

aa) a munkáltató általi próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetést, valamint

ab) a 27. § (2) bekezdése szerinti – ide nem értve a közalkalmazott szakmai alkalmatlanságával vagy nem megfelelő munkavégzésével indokolt – azonnali hatályú megszüntetést,

b) az Mt. 95. § (2) bekezdés d) pontjában és (3) bekezdés d) pontjában foglalt, a munkáltató működésével összefüggő okkal indokolt felmondásán a 30. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjával indokolt felmentést,

c) az Mt. 95. § (4) bekezdés d) pontjában foglalt, a munkáltatónak a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, valamint e) pontjában foglalt, nem egészségi okkal összefüggő képességével indokolt felmondásán a 27. § (2) bekezdés és a 30. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, a közalkalmazott tartós szakmai alkalmatlanságával vagy nem megfelelő munkavégzésével indokolt azonnali hatályú megszüntetést vagy felmentést

kell érteni.

(3) Az Mt. 95. § (4) bekezdését alkalmazni kell a 30. § (4) bekezdése szerinti felmentés esetén is.”

(10) A Kjt. 61. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdésben említett iskolai végzettséget, illetve szakképesítést, szakképzettséget a köznevelési, a szakképzési és a felsőoktatási törvényekben használt fogalmakkal azonosan kell értelmezni. Ennek során a részszakképesítés és a szakképesítés-elágazás is szakképesítésnek, a szakképesítés-ráépülés pedig szakképesítésre épülő szakképesítésnek tekintendő.”

(11) A Kjt. 61. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) Azon szakképesítés esetében, ahol a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelménye a szakképzésben való részvétel feltételeként az iskolai végzettség megléte helyett a bemeneti kompetenciák meglétét is elfogadja, a szakképesítéssel rendelkező személyt a besorolás szempontjából minden esetben úgy kell tekinteni, mintha rendelkezne az előírt iskolai végzettséggel is.”

(12) A Kjt. 66. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) A közalkalmazottat garantált illetményként legalább

a) a kötelező legkisebb munkabérnek,

b) középfokú vagy magasabb iskolai végzettséget, illetve középfokú vagy magasabb szakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén a garantált bérminimumnak

megfelelő összeg illeti meg.”

(13) A Kjt. 80. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„80. § (1) A közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt. munkabérre vonatkozó rendelkezései (XII. fejezet) közül a 136. § (1)–(2) bekezdés, a 137–138. §, a 145. §, a 150. §, a 151. § (5) bekezdés, a 156. § (1) bekezdésének b) pontja, a 157. § (2) bekezdés, a 159. § és a 165. § nem alkalmazható.

(2) Az Mt. 148–149. §-át, valamint 151. § (1)–(4) bekezdését és 152. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a távolléti díj megállapításakor a 70–75. § szerinti illetménypótlékot, valamint a 77. § (1) bekezdése szerinti havi rendszerességgel fizetett keresetkiegészítést is figyelembe kell venni.

(3) A távolléti díj megállapításakor a 70–75. § szerinti illetménypótlékok közül azokat, amelyek a közalkalmazottat a munkavégzés esetén

a) folyamatosan megilletik, az Mt. 149. §-ának megfelelően, az alapbérre,

b) folyamatosan nem illetik meg, az Mt. 151. § (4) bekezdésének megfelelően, a bérpótlékra

vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni.

(4) A távolléti díj megállapításakor a 77. § (1) bekezdés szerinti, havi rendszerességgel fizetett keresetkiegészítést a (3) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint kell figyelembe venni.”

(14) A Kjt. 82. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A magasabb vezető, ha közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg – az Mt. 84. § (1)–(2) bekezdésében foglaltaktól eltérően – hat havi távolléti díjával felel.”

(15) A Kjt. 85. § (3) bekezdés b) pontja a következő bb) alponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy – a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően – rendeletben határozza meg a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményeknél foglalkoztatott, illetve más költségvetési szervnél ilyen tevékenységet végző közalkalmazottak tekintetében]

„bb) az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, szakképesítés, illetve szakképzettség megszerzése alóli felmentés szabályait,”

(16) A Kjt. 85/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„85/A. § Eltérő rendelkezés hiányában, ahol jogszabály

a) munkaviszonyra vonatkozó szabályt említ, azon közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályt,

b) munkaviszonyt említ, azon közalkalmazotti jogviszonyt,

c) munkavállalót említ, azon közalkalmazottat,

d) munkaszerződést említ, azon kinevezést,

e) munkáltatói felmondást említ, azon felmentést,

f) az Mt. 78. §-a szerinti

fa) munkáltatói azonnali hatályú felmondást említ, azon rendkívüli felmentést,

fb) munkavállalói azonnali hatályú felmondást említ, azon rendkívüli lemondást,

g) az Mt. 79. § (1) bekezdés a) pontja szerinti azonnali hatályú felmondást említ, azon a 21/A. § (3) bekezdése szerinti azonnali hatályú megszüntetést,

h) az Mt. 79. § (1) bekezdés b) pontja szerinti azonnali hatályú felmentést említ, azon a 27. § (2) bekezdése szerinti azonnali hatályú megszüntetést,

i) munkavállalói felmondást említ, azon lemondást,

j) munkavégzés alóli felmentést említ, azon munkavégzés alóli mentesítést,

k) üzemi tanácsot, illetve üzemi megbízottat említ, azon közalkalmazotti tanácsot, illetve közalkalmazotti képviselőt,

l) munkabért említ, azon illetményt, illetménypótlékot, illetménykiegészítést, keresetkiegészítést és jutalmat,

m) alapbért említ, azon illetményt,

n) bérpótlékot említ, azon illetménypótlékot

is érteni kell.”

(17) A Kjt. a következő 91/A. §-sal egészül ki:

„91/A. § (1) Az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 1. § (5) bekezdésével megállapított 33/A. §-ban foglaltakat a Módtv. hatálybalépését követően közölt rendkívüli felmentésre kell alkalmazni.

(2) A Módtv. 1. § (7) bekezdésével megállapított 38. § (5) bekezdésben foglaltakat a Módtv. hatálybalépése után közölt munkáltatói közalkalmazotti jogviszony-megszüntetés jogellenességének megállapítása iránt indított munkaügyi perben kell alkalmazni.

(3) A Módtv. 1. § (13) bekezdésével megállapított – 80. § (2)–(4) bekezdésében foglaltakat a Módtv. hatálybalépése után esedékessé váló távolléti díjra kell alkalmazni.”

2. § A Kjt.

- a) 32. § (2) bekezdésében az „a 30. § (1) bekezdés c)–f) pontján” szövegrész helyébe az „a 30. § (1) bekezdés c)–d) pontján és (4) bekezdésén” szöveg,

- b) 37. § (4) bekezdésében az „a közeli hozzátartozó” szövegrész helyébe az „a hozzátartozó” szöveg,

- c) 43/A. § (1) bekezdésében a „közeli hozzátartozója” szövegrész helyébe a „hozzátartozója” szöveg,

- d) 85. § (3a) bekezdés c) pontjában, (5) bekezdés q) és s) pontjában, (7) bekezdés a) pont ab) alpontjában, valamint (8) bekezdés b) pontjában a „közeli hozzátartozóik” szövegrész helyébe a „hozzátartozóik” szöveg

lép.

3. § Hatályát veszti a Kjt.

- a) 25. § (2) bekezdés g) pont ga) alpontja,

- b) 78. § (3) bekezdésében a „vagy f)” szövegrész,

- c) 81. §-a.

4. § (1) Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 124. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a szolgálati viszonyra az Mt. 6. és 7. §-át, 8. § (1)–(3) bekezdését, 9. §-át, 10. § (2) és (4) bekezdését, 12. §-át, 20. § (3) bekezdését, 21. § (1)–(3) bekezdését, 22. § (1) és (3)–(6) bekezdését, 23. §-át, 24. § (1) bekezdés első mondatának első fordulatát és második mondatát, valamint (3) és (4) bekezdését, 25. §-át, 27. és 28. §-át, 29. § (1) és (3)–(5) bekezdését, 30. §-át, 45. § (4) bekezdését, 51. § (2), (3) és (5) bekezdését, 55. §-át, 60. §-át, 61. § (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdését, 66. § (4) bekezdését, 70. § (4) bekezdését, 86. § (1) és (2) bekezdését, valamint (3) bekezdés b) pontját, 87. és 88. §-át, 91. §-át, 92. § (2) bekezdés a) pontját, valamint (4) és (5) bekezdését, 93. § (2)–(4) bekezdését, 97. § (1), (3) és (4) bekezdését, 99. §-át, 100. §-át, 102. § (1) és (5) bekezdését, 104. § (1), (3) és (4) bekezdését, 110–113. §-át, 115. § (2) bekezdését, 118. §-át, 120. és 121. §-át, 122. § (3)–(5) bekezdését, 123. § (1)–(4) bekezdését, valamint (5) bekezdés a) és b) pontját, továbbá (7) bekezdését, 124–133. §-ait, 134. § (1)–(3) bekezdését, valamint (4) bekezdés a) és b) pontját, 136. § (1) bekezdését, valamint (3) bekezdését, 146. § (1) és (2) bekezdését, (3) bekezdés a)–c) és e) pontját, valamint (5) bekezdését, 148. § (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdés a) pontját, 149. §-át, 152–153. §-át, 155. és 156. §-át, 157. § (1) bekezdését, 160–164. §-át, 192. § (1) bekezdését, 231. §-át, 270–271. §-át, 272. § (2)–(9) bekezdését, 273. § (1) és (2) bekezdését, 274. § (1) bekezdésének első fordulatát, valamint (2)–(5) bekezdését, 275. §-át, 286. §-át, 287. § (4) bekezdését, 294. § (1) bekezdés g) pontját és (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.”

(2) Az Iasz. 124. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az Mt.)

„b) 123. § (6) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szabadság esedékességének évét követő kiadása az alap- és pótszabadság egyötödére vonatkozik,”

5. § (1) Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Eütev.) 14/E. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az Mt. 122. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően a szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni. Kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt a munkáltató kettőnél több részletben is kiadhatja a szabadságot, azonban – a felek eltérő megállapodása hiányában – a szabadságot ebben az esetben is úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe.”

(2) Az Eütev. 13/B. § (4) bekezdésében az „Mt. 143. § (1) bekezdés b) és c) pontja” szövegrész helyébe az „Mt. 143. § (2) bekezdés b) és c) pontja” szöveg lép.

6. § (1) A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 222. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A bírák szolgálati viszonyára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben az Mt. 6. §-át, 7. §-át, 9. §-át, 10. § (2) és (4) bekezdését, 12. §-át, 20. § (3) bekezdését, 22. § (1) és (3)–(6) bekezdését, 23. §-át, 24. § (1) bekezdés első mondatának első fordulatát és második mondatát, valamint (3) és (4) bekezdését, 25. §-át, 27. és 28. §-át, 29. § (1) és (3)–(5) bekezdését, 45. § (4) bekezdését, 51. § (2) és (5) bekezdését, 55. § (1) bekezdését, 65. § (3) bekezdését, 70. § (4) bekezdését, 80. §-át, 93. § (2)–(4) bekezdését, 97. § (1) bekezdését, 102. § (1) és (5) bekezdését, 103. §-át, 104. § (1) bekezdését, 105. § (1) bekezdését, 113. § (5) bekezdését, 115. § (2) bekezdését, 118. §-át, 120–121. §-át, 122. § (3)–(5) bekezdését, 123. § (1)–(4) bekezdését, (5) bekezdés a) és b) pontját, valamint (7) bekezdését, 124–131. §-át, 133. § (1) és (2) bekezdését, 134. § (1)–(3) bekezdését, 136. § (3) bekezdését, 146. § (1) és (2) bekezdését, (3) bekezdés a)–c) és e) pontját, valamint (5) bekezdését, 148. § (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdés a) pontját, 149. §-át, 152. §-át, 154–156. §-át, 157. § (1) bekezdését, 160–164. §-át, 231. §-át, 270. §-át, 271. §-át, 272. § (2)–(9) bekezdését, 274. § (1) bekezdésének első fordulatát, valamint (2)–(5) bekezdését, 275. §-át, 286. §-át, 287. § (4) bekezdését, 294. § (1) bekezdés g) pontját és (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.”

(2) A Bjt. 222. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az Mt.)

„b) 123. § (6) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szabadság esedékességének évét követő kiadása az alap- és pótszabadság egyötödére vonatkozik,”

- a) 153. § (2) bekezdés a) pontjában „a 139. § (2) bekezdése, a 144. §, a 179. § (1), (2) bekezdése” szövegrész helyébe „a 139. § (2) és (3) bekezdése, a 144. §, a 148. § (2) bekezdés b) pontja, a 156. § (2)–(4) bekezdése, a 179. § (1) és (2) bekezdése” szöveg,

- b) 153. § (2) bekezdés b) pontjában az „a XXII. fejezet;” szövegrész helyébe az „a XXII. fejezet a 277. § (1)–(3), (5) bekezdése kivételével;” szöveg,

- d) 153. § (3) bekezdés g) pontjában a „(2) bekezdésének a) pontját” szövegrész helyébe a „(2) bekezdés b) pontját” szöveg

8. § (1) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 36. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Felszámolási eljárásban

a) az (1) bekezdésben,

b) a 37. §-ban,

c) a 38. § (1) bekezdésében,

d) a 39–40. §-ban,

e) a 66. § (3) bekezdésében,

f) a 228. § (4) bekezdésében,

g) a 229. § (4) bekezdésében, valamint

h) a 282. §-ban

foglaltak nem alkalmazhatók.”

(2) Az Mt. 66. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Kizárólag

a) a munkáltató személyében bekövetkező változás,

b) a 99. § (3) bekezdése vagy a 135. § (4) bekezdése szerinti megállapodás munkavállaló általi felmondása

nem szolgálhat a munkáltató felmondásának indokául.”

(3) Az Mt. 95. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az (1)–(4) bekezdés rendelkezéseit munkaidőkeret hiányában is alkalmazni kell, ha a munkaviszony hónap közben szűnik meg.”

(5) Az Mt. 120. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„120. § A munkavállalónak, ha

a) a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította,

b) fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy

c) vakok személyi járadékára jogosult

évenként öt munkanap pótszabadság jár.”

(6) Az Mt. 121. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg – a 118. § (4) bekezdését kivéve – a szabadság arányos része jár.”

(7) Az Mt. 122. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe.”

(9) Az Mt. 124. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„124. § (1) A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni.

(2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot.

(3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság – a (2) bekezdéstől eltérően – az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.

(4) A szabadságot az (1) és (2) bekezdés esetén munkanapban, a (3) bekezdés esetén a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani.

(5) Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, valamint a (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell nyilvántartani.”

(10) Az Mt. 126. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A betegszabadság kiadásánál a 124. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A 124. § (3) bekezdés alkalmazásakor, ha a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni.”

(11) Az Mt. 135. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés

a) a 96. § (2) bekezdésében,

b) a 122. § (5) bekezdésében,

c) a 126. § (4) bekezdésében,

d) a 127. § (1)–(2) és (4) bekezdésében,

e) a 134. §-ban

foglaltaktól nem térhet el.

(2) Kollektív szerződés

a) a 86–93. §-ban,

b) a 95. §-ban,

c) a 96. § (3) bekezdésében,

d) a 97. § (1) bekezdésében,

e) a 99. §-ban,

f) a 101–108. §-ban,

g) a 109. § (2) bekezdésében,

h) a 111. §-ban,

i) a 113–121. §-ban,

j) a 122. § (3) bekezdésében,

k) a 123. § (6) bekezdésében,

l) a 124. §-ban,

m) a 125. §-ban,

n) a 126. § (1)–(3) és (5) bekezdésében,

o) a 127. § (5) bekezdésében,

p) a 128–133. §-ban

foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el.”

(12) Az Mt. 136. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával.”

(13) Az Mt. 139. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a 139. § ezzel egyidejűleg a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(2) A bérpótlék számítási alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló egy órára járó alapbére.

(3) A bérpótlék számítási alapjának meghatározásakor a havi alapbér összegét – a 136. § (3) bekezdéstől eltérően –

a) általános teljes napi munkaidő esetén százhetvennégy órával,

b) rész- vagy általánostól eltérő teljes napi munkaidő esetén a százhetvennégy óra arányos részével

kell osztani.”

(14) Az Mt. 140. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár,

a) ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott feltételek alapján kötelezhető, továbbá

b) a rendkívüli munkaidőre

ba) a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott munkavállalónak,

bb) ha a munkavállaló a 101. § (1) bekezdés alapján rendes munkaidőben történő munkavégzésre nem kötelezhető.

(2) A munkavállalót munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék illeti meg.”

(15) Az Mt. 143. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„143. § (1) A munkavállalót a (2)–(5) bekezdés szerinti ellenérték a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg.

(2) A munkavállalónak ötven százalék bérpótlék vagy – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – szabadidő jár

a) a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben,

b) a munkaidőkereten felül vagy

c) az elszámolási időszakon felül

végzett munka esetén.

(3) A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál és erre az alapbér arányos része jár.

(4) A munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék jár. A bérpótlék mértéke ötven százalék, ha a munkáltató másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít.

(5) Munkaszüneti napra elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén a munkavállalót a (4) bekezdés szerinti bérpótlék illeti meg.

(6) A szabadidőt vagy a (4) bekezdés szerinti heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) legkésőbb az elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést követő hónapban, egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén legkésőbb a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak végéig kell kiadni. Ettől eltérően munkaidőkereten felül végzett munka esetén a szabadidőt legkésőbb a következő munkaidőkeret végéig kell kiadni.

(7) A felek megállapodása alapján a szabadidőt legkésőbb a tárgyévet követő év december harmincegyedik napjáig kell kiadni.”

(16) Az Mt. 145. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A pótlékátalány arányos részének meghatározásakor a 136. § (3) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.”

(17) Az Mt. 146. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és ezzel egyidejűleg a 146. § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A (3) bekezdés d) pontjától eltérően, ha a munkavállaló a munkaszüneti napon keresőképtelen, részére a távolléti díj hetven százaléka jár. Nem illeti meg távolléti díj, ha a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül.

(5) A betegszabadság tartamára a távolléti díj hetven százaléka jár.”

(18) Az Mt. 147. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„147. § A munkavállalót a 146. § (1) bekezdésben meghatározott díjazáson felül bérpótlék is megilleti, ha a munkaidő-beosztása alapján bérpótlékra lett volna jogosult.”

(19) Az Mt. 148. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„148. § (1) A távolléti díjat

a) az esedékessége időpontjában érvényes alapbér (136. §), pótlékátalány (145. §),

b) az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (irányadó időszak) kifizetett

ba) teljesítménybér (150. §),

bb) bérpótlék (151. §)

figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Az esedékesség időpontja

a) a távollét kezdő időpontja,

b) a végkielégítés tekintetében

ba) a munkáltatói felmondás közlésének az időpontja,

bb) a 77. § (1) bekezdés b) és c) pontja esetén a munkaviszony megszűnésének időpontja, vagy

c) kártérítési felelősség megállapítása esetén a kár bekövetkezésének időpontja, ha a munkaviszony ezt megelőzően megszűnt, a munkaviszony megszűnésének időpontja.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott díjazást, ha a távollét tartama során összege módosul, a távollét módosítást követő tartamára a távolléti díj számítása során a módosított összeget kell figyelembe venni.

(4) A távolléti díj megállapításakor az (1) bekezdés szerinti összegeket – a 149–151. §-ban foglaltaknak megfelelően – együttesen kell figyelembe venni.”

(20) Az Mt. 149. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„149. § (1) Havi bér esetén a távolléti díj 148. § (1) bekezdés a) pont szerinti részének meghatározásakor a 136. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

(2) A távolléti díj 148. § (1) bekezdés a) pont szerinti része a havi- vagy órabér és pótlékátalány távollét tartamára történő kifizetésével is teljesíthető és elszámolható.”

(21) Az Mt. 150. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Teljesítménybérezés esetén a távolléti díj számításánál az alapbért figyelmen kívül kell hagyni.”

(22) Az Mt. 150. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A távolléti díj meghatározásakor az idő- és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított munkabér esetén az időbérrészt a 148. § (1) bekezdés a) pont megfelelő alkalmazásával kell figyelembe venni.”

(23) Az Mt. 151. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„151. § (1) A távolléti díj megállapításakor a vasárnapi pótlékot, a műszakpótlékot, az éjszakai pótlékot és a 144. § (1) bekezdés szerinti bérpótlékot a (2)–(5) bekezdésben foglaltak szerint kell figyelembe venni.

(2) A vasárnapi pótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a vasárnapok egyharmadában beosztás szerinti munkaidejében munkát végzett.

(3) A műszakpótlékot és az éjszakai bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a beosztás szerinti munkaideje harminc százalékának megfelelő tartamban műszak- vagy éjszakai bérpótlékra jogosító időszakban végzett munkát.

(4) Az ügyelet és a készenlét tartamára kifizetett bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkáltató a munkavállaló számára az irányadó időszakban átlagosan legalább havi kilencvenhat óra tartamú ügyeletet vagy készenlétet rendelt el.

(5) A bérpótlékot az egy órára járó távolléti díj kiszámításánál úgy kell figyelembe venni, hogy az irányadó időszakra kifizetett bérpótlék összegét osztani kell az irányadó időszakban, a beosztás szerinti munkaidőben teljesített órák számával (osztószám).”

(24) Az Mt. 155. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A munkavállalót, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok miatt az elszámolás módosítása szükséges, a tárgyhónapra vonatkozó munkabér-elszámolás módosításáról legkésőbb a következő havi munkabér elszámolásakor tájékoztatni kell. A munkabér-különbözetet a következő havi munkabérrel egyidejűleg ki kell fizetni. A munkáltató a többletkifizetést az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja.”

(25) Az Mt. 156. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„156. § (1) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás és

a) havibéres díjazás esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a havi alapbére jár;

b) órabéres díjazás esetén – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltató a munkavállaló munkabérét az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével számolja el és fizeti ki.

(2) A munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak lejártakor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend és a napi munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni.

(3) A munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak lejártát követően, ha a munkavállaló a (2) bekezdés szerint elszámolt munkabérnél alacsonyabb összegű munkabérben részesült, a különbözetet számára a következő havi munkabérrel ki kell fizetni.

(4) Az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló a (2) bekezdésben foglaltak szerint elszámolt munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült.”

(26) Az Mt. 165. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A felek megállapodása vagy kollektív szerződés)

„a) a 136. § (1) és (2) bekezdésében,”

(foglaltaktól nem térhet el.)

(27) Az Mt. 165. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Kollektív szerződés

a) a 136. § (3) bekezdésében,

b) a 138. § (6) bekezdésében,

c) a 160. §-ban,

d) a 164. §-ban

foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el.”

(28) Az Mt. 287. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A munkavállaló

a) 40. § szerinti felmondásával, vagy

b) 78. § szerinti azonnali hatályú felmondásával

kapcsolatos igény az elévülési időn belül érvényesíthető.

(3) A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodás vagy egyoldalú jognyilatkozat megtámadása esetén a keresetlevelet a megtámadás eredménytelenségének megállapításától számított harminc napon belül lehet előterjeszteni. A megtámadás eredménytelen, ha a másik fél annak közlésétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, vagy azt nem fogadja el.”

(29) Az Mt. 298. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és ezzel egyidejűleg a 298. § a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a gyermek születése esetén az apát megillető pótszabadság igénybevételére, valamint a pótszabadsággal összefüggő költségek megtérítésére vonatkozó szabályokat.

(8) E törvény más jogszabályban alkalmazandó rövid megjelölése: Mt.”

9. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Mth.) a következő 18/A. §-sal egészül ki:

„18/A. § (1) Az Mt.-nek az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 8. § (1) bekezdésével megállapított 36. § (2) bekezdését a Módtv. hatálybalépésekor folyamatban lévő felszámolási eljárás alatt álló gazdálkodó szervezet tekintetében is alkalmazni kell, ha a felszámolási eljárásban a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 52. §-a szerinti zárómérleg elkészítésére a Módtv. hatálybalépésekor még nem került sor.

(2) Az Mt. Módtv. 8. § (6) bekezdésével megállapított 121. § (1) bekezdését a Módtv. hatálybalépését követően született gyermek esetén kell alkalmazni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

(3) Az Mt. Módtv. 8. § (9) bekezdésével megállapított 124. §-át a Módtv. hatálybalépését követően kezdődő szabadság esetén kell alkalmazni.

(4) Az Mt. Módtv. 8. § (10) bekezdésével megállapított 126. § (4) bekezdésében foglaltakat a Módtv. hatálybalépését követően kezdődő betegszabadság esetén kell alkalmazni.

(5) Az Mt. Módtv 8. § (19)–(23) bekezdésével megállapított 148–149. §-ában, a 150. § (3) és (5) bekezdésében, valamint a 151. §-ában foglaltakat a Módtv. hatálybalépését követően esedékessé váló távolléti díjra kell alkalmazni.

(6) Az Mt. Módtv. 8. § (28) bekezdésével megállapított 287. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakat a Módtv. hatálybalépését követően közölt jognyilatkozatok tekintetében kell alkalmazni.”

10. § Hatályát veszti az Mth. 19/A. §-a.

24. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú melléklet 7. pont 21. alpontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

(7. Egyéb indokkal adómentes:)

„7.21. a pénzügyi intézmény által elengedett, lakóingatlanon alapított zálogjog fedezetével kötött kölcsönszerződésből származó követelés (akkor is, ha az elengedés egyezség keretében történik) feltéve, hogy a követelés elengedésére a pénzügyi intézmény belső szabályzatában foglaltak alapján, az azonos helyzetben lévőket egyenlő elbánásban részesítő elv betartásával – független felek között – kerül sor;”