2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról

2013. évi CCXL. törvény

a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról

Az Országgyűlés

az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelme, kiemelten az elítéltek és az egyéb jogcímen fogvatartottak emberi méltóságának a tiszteletben tartása érdekében, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának és az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése céljából,

Magyarország nemzetközi jogi és európai uniós kötelezettségeinek figyelembevételével,

az állam kizárólagos büntető hatalmának a végrehajtáson keresztül történő érvényesítése céljából,

szem előtt tartva azt a társadalmi elvárást, hogy az elítéltek teljes körű foglalkoztatása által az önfenntartó büntetés-végrehajtás megvalósíthatóvá váljon,

a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ — ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK¶

I. Fejezet — ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK¶

A büntetés-végrehajtás feladata és célja¶

1. § (1) A büntetés-végrehajtás feladata a büntetési célok érvényesítése a büntetés, illetve az intézkedés végrehajtásán keresztül, azzal a célkitűzéssel, hogy a végrehajtás során az egyéniesítés szempontjait biztosítani kell annak érdekében, hogy az megfelelően szolgálja az egyéni megelőzési célok elérését.

(2) A büntetések és az intézkedések végrehajtásának rendjét úgy kell kialakítani, hogy az

• a) a büntetésben és az intézkedésben megnyilvánuló joghátrányon, illetve a megelőzést szolgáló rendelkezések érvényesítésén túl elősegítse az elítélt társadalmi beilleszkedését és a jogkövető magatartás kialakulását,
• b) a fiatalkorúak tekintetében a gyermekek jogainak érvényesülését is szolgálja,
• c) a kényszergyógykezelés esetén a társadalom védelmén túl, a kényszergyógykezelt számára megfelelő kezelést és gondozást biztosítson.

A törvény hatálya¶

2. § E törvény rendelkezéseit

• a) a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti büntetések és intézkedések, a szabadságvesztésből szabadultak és a javítóintézeti nevelésből elbocsátottak utógondozásának végrehajtása,
• b) a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) szerinti letartóztatás, előzetes kényszergyógykezelés és őrizet, valamint a Be. 128. § (2) bekezdése szerinti rendbírság helyébe lépő elzárás (a továbbiakban: rendbírság helyébe lépő elzárás) végrehajtása,
• c) az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: 2012. évi CLXXX. törvény) szerinti őrizet, átadási és ideiglenes átadási letartóztatás, ideiglenes végrehajtási letartóztatás, eljárási jogsegély keretében ideiglenesen átadott vagy átvett személy fogvatartása, továbbá a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.) szerinti őrizet, kiadatási és ideiglenes kiadatási letartóztatás, ideiglenes végrehajtási letartóztatás, eljárási jogsegély keretében ideiglenesen átvett személy fogvatartása, valamint
• d) a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) szerinti szabálysértési elzárás, továbbá a pénzbírság, a helyszíni bírság és a közérdekű munka helyébe lépő szabálysértési elzárás (a továbbiakban együtt: szabálysértési elzárás) végrehajtása

során kell alkalmazni.

Értelmező rendelkezések¶

3. § E törvény alkalmazásában

• 1. arcképfelismerő rendszer: arcképek összehasonlító elemzésére képes, a személyazonosítást elősegítő informatikai alkalmazás,
• 1a. büntetés-végrehajtási ügy: a bíróságnak, a végrehajtásért felelős szervnek és az adott ügyben döntési jogkörrel rendelkező személynek a büntetés, az intézkedés, a kényszerintézkedés, valamint a rendbírság helyébe lépő és a szabálysértési elzárás végrehajtásával kapcsolatos olyan eljárása – ide nem értve a Be. 128. § (2) és (5) bekezdése, XCIV. Fejezete és Huszonegyedik Része szerinti eljárásokat – amely érinti annak tartalmát, mértékét, a végrehajtás helyét vagy módját, megkezdésének időpontját, a félbeszakítás, a feltételes szabadságra bocsátás, az ideiglenes elbocsátás, illetve a végrehajthatóság kérdését, vagy a végrehajtás rendjének fenntartására irányul, és lényeges kihatással van az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott jogaira és kötelezettségeire,
• 2. büntetés-végrehajtási intézet (a továbbiakban: bv. intézet) tisztántartását, karbantartását és ellátását szolgáló munka: az elítélt, a kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy, a rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett személy és a szabálysértési elzárásra kötelezett elkövető által, jogszabályban meghatározott feltételekkel és tartamban, alkalomszerűen, a fogva tartó bv. intézet fenntartása körében, díjazás nélkül végzett takarítási, karbantartási és ellátási tevékenység, amely nem minősül munkáltatásnak,
• 3. büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő: a büntetés-végrehajtási szervezethez tartozó, a szabadságvesztés büntetés végrehajtásával összefüggő pártfogói tevékenységet végző pártfogó felügyelő,
• 4. egyéb jogcímen fogvatartott: a kényszergyógykezelt, a kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy, a rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett személy és a szabálysértési elzárásra kötelezett elkövető,
• 5. elektronikus megfigyelési eszköz: zárt rendszerű biztonságtechnikai eszköz, amely elektronikus formában kép, hang vagy kép és hang együttes felvételére, továbbítására és rögzítésére alkalmas,
• 6. elektronikus távfelügyeleti eszköz: az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott mozgását nyomon követő technikai eszköz,
• 6a. ellenőrzést biztosító megfigyelési eszköz: olyan, az elektronikus megfigyelési eszköz körén kívül eső műszaki-technikai megoldás, amelynek segítségével az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott tevékenysége időszakosan megfigyelhető,
• 7. értesítőlap: a bíróság által a végrehajtás érdekében a végrehajtásért felelős szerv részére a kiszabott büntetésről, az alkalmazott intézkedésről, valamint az ezeket érintő, az ügydöntő határozat meghozatalát követő érdemi rendelkezésekről, továbbá a kényszerintézkedés elrendeléséről, fenntartásáról, megszüntetéséről kiállított értesítés, amelynek része a szabadságelvonással járó büntetés, intézkedés vagy kényszerintézkedés foganatosítására, avagy a szabadításra adott bírói rendelvény,
• 7a. fogvatartás biztonsága: olyan állapot fenntartása, amelynél az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott őrzése, felügyelete, ellenőrzése, a bv. intézetben tartózkodó személyek életének, testi épségének és anyagi javainak védelme, a büntetés-végrehajtási szervezet anyagi javainak sértetlensége, valamint a büntetés-végrehajtási feladatok zavartalan ellátása a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően biztosított,
• 8. fogvatartással kapcsolatos ügy: minden olyan ügy, amely nem tartozik a büntetés-végrehajtási ügy körébe, de az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott fogvatartásával összefügg, ideértve a bv. intézet által lefolytatandó kártérítési eljárást is,
• 8a. hangfelismerő rendszer: hangminták összehasonlító elemzésére képes, a személyazonosítást elősegítő informatikai alkalmazás,
• 9. hivatalos minőségben kapcsolattartó:
• a) a Btk. szerinti hivatalos és külföldi hivatalos személy a hivatalos eljárásában,
• b) a védő, a jogi képviselőként eljáró ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosult személy folyamatban lévő büntető-, polgári, szabálysértési eljárásban, közigazgatási hatósági eljárásban, egyéb hatósági ügyben vagy büntetés-végrehajtási ügyben, valamint ilyen eljárás megindításának kezdeményezése érdekében eljárva, ideértve a meghatalmazás adását is,
• c) az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott államának konzuli tisztviselője,
• d) a büntetőügyben eljáró tolmács és szakértő,
• e) az egyházi személy hitéleti szolgálata ellátása során, a büntetés-végrehajtási szervvel (a továbbiakban: bv. szerv) kötött megállapodás alapján a bv. intézetben vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja, az egyházi jogi személy vagy a vallási egyesület által megbízott más személy e tevékenység végzése során,
• f) a bv. szervvel kötött megállapodás alapján a bv. intézetben jogvédő vagy karitatív tevékenységet folytató civil szervezet tagja, képviselője vagy ilyen szervezet megbízásából eljáró személy e tevékenység végzése során,
• 10. hozzátartozó: a Btk.-ban hozzátartozóként meghatározott személy,
• 11. kapcsolattartó: az a személy, aki az elítélttel vagy az egyéb jogcímen fogvatartottal jogszabály vagy engedély alapján kapcsolattartásra jogosult,
• 12. kényszerintézkedés: a büntetőeljárásban, az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködés keretében és a nemzetközi bűnügyi jogsegély ügyekben elrendelt szabadságelvonással járó kényszerintézkedés,
• 12a. kézbesítési cím: az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott, továbbá a pártfogó felügyelet külön magatartási szabályának végrehajtásával összefüggésben a sértett vagy az egyéb érintett által megjelölt, a lakcímétől, értesítési címétől, tényleges tartózkodási helyétől eltérő, a postai úton történő kapcsolattartásra szolgáló cím;
• 13. munkáltatás: a reintegrációs tevékenység azon formája, amikor az elítéltek vagy a kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy és a szabálysértési elzárásra kötelezett elkövető munkavégzése szervezetten, rendszeresen, haszon- vagy bevételszerzési céllal, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) által szabályozott munkaviszonytól eltérő, jogszabályban meghatározott feltételekkel és díjazás ellenében történik, az így létrejövő munkáltatási jogviszony alanyai munkáltatóként a bv. intézet, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaság vagy a bv. szerv szerződése és az elítéltek vagy a kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy és a szabálysértési elzárásra kötelezett elkövető hozzájárulása alapján más gazdálkodó szervezet, valamint munkavégzőként – a reintegrációs őrizetben lévő elítélt kivételével – az elítélt, a kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy vagy a szabálysértési elzárásra kötelezett elkövető;
• 14. munkaterápiás foglalkoztatás: a reintegrációs tevékenység azon formája, amikor elsősorban a kényszergyógykezelt, az előzetes kényszergyógykezelt és a gyógyító-reintegráló csoportba helyezett, valamint a megváltozott munkaképességű vagy egyébként az egészségi állapota miatt a munkáltatásban részt venni nem képes elítélt foglalkoztatása szervezetten, rendszeresen, e törvényben meghatározott feltételekkel és térítési díj ellenében, büntetés-végrehajtási jogviszony keretében történik,
• 14a. rendelkezési jogkör gyakorlója: a letartóztatással összefüggésben a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyészség, ezt követően a bíróság; a szabadságvesztés végrehajtása esetén az elítélttel szemben szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt indult büntetőeljárással összefüggésben az a bíróság, illetve ügyészség, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van,
• 14b. rendfokozat: a honvéd és a polgári nemzetbiztonsági szolgálat hivatásos állományú tagja esetében a viselt rendfokozat, a rendőrség, az Országgyűlési Őrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv esetében a betöltött szolgálati beosztás besorolása és fizetési fokozata alapján meghatározott rendfokozat,
• 14c. tényleges tartózkodási hely: lakcím hiányában vagy a lakcímtől eltérően az az ingatlan, ahol az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott ténylegesen tartózkodik, továbbá közérdekű munka vagy pártfogó felügyelet végrehajtása szempontjából az elítélt munkahelye,
• 15. védő: a Be. szerinti védő, valamint a büntetések és az intézkedések végrehajtása alatt az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott büntetés-végrehajtási ügyében eljáró ügyvéd,
• 16. végrehajtásért felelős szerv: a büntetés-végrehajtási szervezet, a javítóintézet, a pártfogó felügyelői szolgálatként a Kormány által kijelölt szerv (a továbbiakban: pártfogó felügyelői szolgálat).
• 17. végrehajtás rendje: a büntetések és a kényszerintézkedések végrehajtására vonatkozó jogszabályok és ezeken alapuló normatív utasítások érvényesülésének összessége, amely biztosítja a büntetés-végrehajtási feladatok zavartalan ellátását, valamint az elítéltek és az egyéb jogcímen fogvatartottak jogainak érvényesülését és kötelezettségeinek teljesítését.

A határozatok végrehajthatósága és intézkedési kötelezettség a végrehajtás iránt¶

4. § (1) Büntetés, intézkedés és a szabálysértési elzárás – a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel – csak a bíróság jogerős vagy véglegessé vált határozata alapján, jogszabályban meghatározott módon hajtható végre. Kényszerintézkedés – az őrizet kivételével –, továbbá a rendbírság helyébe lépő elzárás a bíróság határozata alapján, jogszabályban meghatározott módon hajtható végre.

(2) Megrovás az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének bevárása nélkül és az ügyészség határozata alapján is végrehajtható. A feltételes ügyészi felfüggesztés mellett elrendelt pártfogó felügyelet az ügyészség határozata alapján hajtható végre. Őrizetbe vételnek az ügyészség és a nyomozó hatóság határozata alapján is helye van.

(3) A büntetés és az intézkedés, továbbá – az őrizet kivételével – a kényszerintézkedés és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtását a bíróság rendeli el. Az őrizet foganatosítása iránt az azt elrendelő bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság intézkedik. A szabálysértési elzárás végrehajtása iránt a Szabs. tv.-ben kijelölt szabálysértési hatóság intézkedik.

(4) A büntetés, az intézkedés és a kényszerintézkedés végrehajtásának foganatosítása, illetve a kényszerintézkedés megszüntetése esetén a terhelt szabadon bocsátása érdekében a bíróság a 34/A. § szerint értesítőlapot állít ki. Ha a kényszerintézkedés megszüntetéséről az ügyészség határoz, a terhelt szabadon bocsátása végett határozatát eredeti aláírással, vagy minősített elektronikus aláírással ellátva küldi meg a kényszerintézkedést foganatosító szervnek.

Az állam feladatai a végrehajtásban¶

5. § (1) A büntetés, az intézkedés, a kényszerintézkedés és a szabálysértési elzárás végrehajtása, valamint az utógondozás az állam feladata. Az elítélttel és az egyéb jogcímen fogvatartottal szemben a törvényben meghatározott joghátrányok az ügydöntő határozatban, illetve az egyéb határozatban foglaltak szerint – az ott meghatározott tartamban és tartalommal – érvényesíthetők.

(2) A büntetés, az intézkedés, a kényszerintézkedés és a szabálysértési elzárás végrehajtását az állam a bíróság, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, az ügyészség, a végrehajtásért felelős szervek, a rendőrség, valamint az e törvényben meghatározott más szervek útján teljesíti. A végrehajtásban – törvényben meghatározottak szerint – más szervek és szervezetek is közreműködnek.

(3) A végrehajtásért felelős szerv a jogszabályok keretei között együttműködik az oktatási intézményekkel, valamint a fogvatartás körülményeinek a figyelemmel kísérésére, a szabadulás után a társadalomba való beilleszkedés elősegítésére, a karitatív tevékenység végzésére, továbbá az egyéb büntetés-végrehajtási feladatok segítésére alakult civil szervezetekkel és az ilyen tevékenységet ellátó vallási közösségekkel. Ha az ilyen szervezet tagja vagy a megbízásából eljáró személy a végrehajtásért felelős szerv rendjére és biztonságára vonatkozó jogszabályokat, vagy a végrehajtásért felelős szervvel kötött megállapodásban foglaltakat megszegi, a végrehajtásért felelős szerv az együttműködést megszüntetheti.

Törvényességi felügyelet¶

6. § A büntetések, az intézkedések, a kényszerintézkedések, a rendbírság helyébe lépő elzárás és a szabálysértési elzárás végrehajtása felett az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol, amelynek során az ügyészségről szóló törvény szerinti jogosultságok illetik meg és kötelezettségek terhelik.

A büntetés-végrehajtási jogviszony¶

7. § (1) A büntetés-végrehajtási jogviszony a büntetés, az intézkedés, az egyes kényszerintézkedések, a rendbírság helyébe lépő elzárás, a szabálysértési elzárás végrehajtása alatt – ideértve annak előkészítését és a foganatba vétel érdekében megtett intézkedéseket is – a végrehajtásért felelős szerv, a végrehajtásban közreműködő más szerv és az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott között fennálló jogviszony, amely meghatározza a végrehajtásért felelős szervek, a végrehajtásban közreműködő más szervek és személyek feladatait, valamint az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott jogait és kötelezettségeit és azok érvényesítésének módját.

(2) A büntetés-végrehajtási jogviszony jellegéből eredően a végrehajtás során az elítéltet és az egyéb jogcímen fogvatartottat jogszabályban meghatározott sajátos jogok és kötelezettségek illetik meg, illetve terhelik.

Az alávetési, együttműködési és a lakcím-bejelentési kötelezettség¶

8. § (1) Az elítélt köteles magát a büntetés, illetve az intézkedés végrehajtásának alávetni, a kényszerintézkedés hatálya alatt álló köteles eltűrni a szabadságelvonással járó kényszerintézkedés foganatosítását, ennek megtagadása esetén vele szemben a törvényben meghatározott jogkövetkezmények állnak be, illetve kényszer alkalmazható. A kényszergyógykezelt köteles eltűrni személyi szabadságának korlátozását, a végrehajtás elővezetéssel és elfogatóparancs kibocsátásával kikényszeríthető. A rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett személy köteles eltűrni személyi szabadságának elvonását, a végrehajtás elővezetéssel kikényszeríthető.

(2) A büntetés és az intézkedés végrehajtása során az elítélt köteles a végrehajtásért felelős szervvel együttműködni és a kért felvilágosítást megadni. Ha e törvény úgy rendelkezik, az együttműködés vagy a felvilágosításadás megtagadása esetén a büntetés-végrehajtási bíró az elítélttel szemben rendbírságot szabhat ki.

(3) A büntetés vagy az intézkedés végrehajtása során az elítélt köteles a lakcímében, az értesítési címében, a tényleges tartózkodási helyében, kézbesítési címében, elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségében, elektronikus levelezési címében, hangkapcsolatot biztosító vagy más elektronikus elérhetőségében a büntetőeljárás befejezését követően bekövetkező változást – a változás bekövetkeztétől számított három munkanapon belül – a végrehajtásért felelős szervnek, ha ez nem ismert, a büntetőügyben első fokon eljárt bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak bejelenteni.

(3a) Ha az elítélt

• a) a büntetőeljárás során kézbesítési címet jelentett be, annak megváltozását vagy
• b) a lakcímétől eltérő helyen tartózkodik, a tényleges tartózkodási helyét és annak megváltozását

is köteles a (3) bekezdésben meghatározottak szerint bejelenteni.

(4) A (3) és (3a) bekezdés szerinti kötelezettség elmulasztása miatt a büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy a végrehajtásért felelős szerv kezdeményezésére rendbírságot szab ki. Erre az elítéltet az ügydöntő határozat kihirdetésekor, illetve kézbesítésekor, továbbá a végrehajtás során adott tájékoztatásakor vagy a részére kiadott idézésben, felhívásban figyelmeztetni kell.

(5) A (2) és a (4) bekezdés szerinti rendbírság kiszabására és végrehajthatóságára a Be. 127. § (1)–(3) és (6)–(9) bekezdését és a Be. 128. § (1) bekezdését kell alkalmazni.

Alapvető jogok¶

9. § (1) Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott az Alaptörvényben meghatározott alapvető jogait, valamint egyéb jogait és kötelezettségeit – a törvényben, a bíróság ügydöntő határozatában, valamint a bíróság és az ügyészség egyéb határozatában meghatározott korlátozásokkal vagy tilalmakkal – a büntetés-végrehajtás rendjével összhangban gyakorolja, illetve teljesíti.

(2) A jogkorlátozás során az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kell alkalmazni.

Jogérvényesítés¶

10. § (1) Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott büntetés-végrehajtási ügyben vagy a fogvatartással összefüggésben kérelmet terjeszthet elő és a kérelemről hozott döntéssel szemben panaszt nyújthat be, továbbá e törvény szerinti egyéb jogorvoslati jog illeti meg. Ha e törvény a jogorvoslatot lehetővé teszi, arról az elítéltet és az egyéb jogcímen fogvatartottat a döntés meghozatalakor tájékoztatni kell.

(2) Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott az (1) bekezdés szerinti kérelmét, a panaszt és a jogorvoslat iránti kérelmét írásban terjesztheti elő. Az írni vagy olvasni nem tudó elítélt, illetve egyéb jogcímen fogvatartott nyilatkozatát – kérelmére két érdektelen tanú jelenlétében – jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(3) A tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszicho-szociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – élő, illetve írni vagy olvasni nem tudó, vagy a magyar nyelvet nem beszélő, valamint az egészségi állapota miatt akadályozott elítélt vagy egyéb jogcímen fogvatartott számára elő kell segíteni, hogy jogorvoslati jogával élni tudjon. Az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott az akadályoztatása fennállásáról a büntetés-végrehajtásért felelős szervet – kivéve, ha az erről tudomással bír – köteles tájékoztatni.

(4) A fiatalkorú, valamint a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezett nagykorú, vagy a cselekvőképességében részlegesen korlátozott elítélt vagy egyéb jogcímen fogvatartott büntetés-végrehajtási ügyben vagy a fogvatartással összefüggésben önállóan tehet panaszt, nyújthat be kérelmet, jogorvoslati kérelmet és tehet nyilatkozatot.

(5) Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott a végrehajtással kapcsolatosan

• a) közvetlenül fordulhat a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések, a rendbírság helyébe lépő elzárás és a szabálysértési elzárás végrehajtásának törvényességi felügyeletét ellátó ügyészséghez, kérheti az ügyész általi meghallgatását,
• b) közvetlenül fordulhat az alapvető jogok biztosához, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni fakultatív jegyzőkönyv 3. cikke szerinti nemzeti megelőző mechanizmus (a továbbiakban: nemzeti megelőző mechanizmus) feladatainak teljesítésére felhatalmazott munkatársához,
• c) kérelemmel, panasszal fordulhat törvényben kihirdetett nemzetközi egyezményben elismerten erre hatáskörrel rendelkező nemzetközi jogvédő szervezethez.

(6) Az (1) bekezdésen kívüli egyéb jogviszonyokat érintően az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott az általános szabályok szerint, korlátozás nélkül – ide nem értve a fogvatartás tényéből eredő eltéréseket – érvényesítheti jogait, vagy fordulhat a bírósághoz, illetve az állami szervekhez, tehet panaszt, visszaélés-bejelentést vagy közérdekű bejelentést.

(7) A (3) bekezdés szerinti személy alatt a Be. 81–82. §-ai szerinti különleges bánásmódot igénylő személyt is érteni kell.

10/A. §¶

10/B. §¶

A védelem joga és a képviselet szabályai¶

11. § (1) Az elítéltet és az egyéb jogcímen fogvatartottat a büntetés-végrehajtási ügyben megilleti a védelem joga, a védőnek iratmegismerési és önálló nyilatkozattételi jogosultsága van.

(2) Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott védőjével, valamint büntetőügyben eljáró ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosult jogi képviselőjével mind írásban, mind szóban és – a fogvatartást foganatosító szerv rendjének a megtartásával – személyesen, ellenőrzés nélkül érintkezhet.

(3) Ha az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott nem magyar állampolgár, jogosult államának diplomáciai, illetve konzuli képviseletéhez fordulni, és annak képviselőjével kapcsolatot tartani. Ha az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott hontalan, jogosult az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztosságához fordulni, és annak képviselőjével kapcsolatot tartani.

(4) Védőt az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott, ezek törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója, külföldi állampolgár esetén továbbá állama konzuli tisztviselője hatalmazhat meg. A felsoroltak kérelmére vagy hivatalból a végrehajtásért felelős szerv székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró a Be. 46. § (1), (5) vagy (6) bekezdése alapján haladéktalanul védőt rendel ki. A kirendelés alapján a védőként eljáró ügyvéd kijelölésére a Be. 46. § (1)–(3) bekezdése és 47. § (2)–(4) bekezdése az irányadó. Az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott részére a Be. 76. § a) pontja alapján jogszabályban meghatározottak szerint a jogi segítségnyújtó szolgálat költségkedvezményt engedélyezhet.

(4a) A meghatalmazás hatálya – ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki – a büntetőeljárás jogerős befejezését követően kiterjed azon eljárásokra, amelyek a végrehajtás körében az alapügyben eljárt bíróság hatáskörébe tartoznak, valamint a büntetés-végrehajtási ügyre. Letartóztatott vagy előzetes kényszergyógykezelt esetében a büntetőeljárásban adott meghatalmazás vagy kirendelés hatálya kiterjed a büntetés-végrehajtási ügyre is.

(4b) Ha az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott érdekében több védő jár el, az elítéltet vagy az egyéb jogcímen fogvatartottat nyilatkoztatni kell arról, hogy kit jelöl meg vezető védőként. Nyilatkozat hiányában vezető védőként a bv. intézet a meghatalmazást elsőként benyújtó védőt jelöli ki. A hivatalos iratokat a vezető védőnek kell kézbesíteni.

(5) A fogvatartással kapcsolatos ügyben az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott képviselőt hatalmazhat meg, akinek a képviseleti jogosultságát igazolni kell. A képviselő tevékenysége nem sértheti vagy veszélyeztetheti a fogvatartás biztonságát, illetve a végrehajtás rendjét. Nem járhat el képviselőként az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott, továbbá az, akit a rendelkezési jogkör gyakorlója vagy a végrehajtásért felelős szerv vezetője a fogvatartottal való kapcsolattartásból kizárt.

(5a) Ha a védő, illetve a képviselő magatartása súlyosan sérti vagy veszélyezteti a fogvatartás biztonságát vagy a végrehajtás rendjét, a végrehajtásért felelős szerv vezetője a védőt, illetve a képviselőt indokolt határozattal az elítélttel vagy az egyéb jogcímen fogvatartottal való kapcsolattartásból kizárja. Az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott és a védő, illetve a képviselő a határozat ellen bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.

(6) A fogvatartással kapcsolatos ügyben vagy bármely más ügyben az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott – a (2) bekezdésben meghatározott jogi képviselőn kívül – képviselőjével mind írásban, mind szóban és – a fogvatartást foganatosító szerv rendjének a megtartásával – a látogatás során személyesen, ellenőrzés mellett érintkezhet. Nem ellenőrizhető a személyes kapcsolattartás az érintett bv. intézet eljárásával kapcsolatban az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott és őt nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv, így különösen az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) elé terjesztett ügyben képviselő személy között, kivéve abban az esetben, ha a képviselő az elítélt, vagy az egyéb jogcímen fogvatartott hozzátartozója.

(6a) Ha a fogvatartással kapcsolatos ügyben vagy bármely más ügyben az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott a képviselet ellátására nem jogi képviselőt hatalmaz meg, a telefonon történő kapcsolattartás esetén hetente húsz perc időtartam nem számítható be az egyes kategóriákhoz, letartóztatás esetén az egyes rezsimekhez igazodó kapcsolattartásként. Ezen a jogcímen a képviselő havonta egy-egy alkalommal, alkalmanként legfeljebb egy órában élhet a telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás és a látogatás jogával.

(7) Telefonon vagy telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás során, ha a beszélgetés nem ellenőrizhető, a büntetés-végrehajtásért felelős szerv jogosult a hívást kezdeményező védő vagy képviselő, illetve az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott híváskezdeményezése esetén a hívott fél személyazonosságáról meggyőződni, ennek érdekében a beszélgetés megszakítható.

(8) Fogvatartással kapcsolatos egyéb ügyben az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott a jogi segítségnyújtásról szóló törvény rendelkezései szerinti jogi szolgáltatást vehet igénybe és jogosult a jogi segítségnyújtási eljárást lefolytató szervvel, valamint a jogi szolgáltatást nyújtó jogi segítővel, illetve pártfogó ügyvéddel kapcsolatot tartani.

(9) A büntetés-végrehajtási ügyben és a fogvatartási ügyben az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott törvényes képviselőjét felvilágosításkérési és iratmegismerési jog illeti meg és önálló nyilatkozattételi jogosultsága van. A törvényes képviselet ellátása érdekében a törvényes képviselője – a fogvatartást foganatosító szerv rendjének a megtartásával – mind szóban, mind írásban és személyesen ellenőrzés mellett tarthat kapcsolatot. Ez esetben a telefonon és a telekommunikációs eszköz útján történő és a személyes kapcsolattartás nem számítható be az egyes kategóriákhoz igazodó kapcsolattartásként.

Az anyanyelv használata és a tájékoztatáshoz való jog¶

12. § (1) A magyar nyelv nem tudása miatt az elítéltet vagy az egyéb jogcímen fogvatartottat nem érheti hátrány. A végrehajtás során az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott mind szóban, mind írásban nem magyar anyanyelvét, nemzetiségi anyanyelvét vagy törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben meghatározott egyéb anyanyelvét, vagy – ha a magyar nyelvet nem ismeri – az általa ismert más nyelvet használhatja.

(2) A büntetés-végrehajtási ügyben, valamint a fogvatartással kapcsolatos egyéb ügyben a végrehajtásért felelős szerv kellő nyelvismerettel rendelkező tagja eseti tolmácsként eljárhat. A büntetés-végrehajtási ügyben, valamint a fogvatartással kapcsolatos ügyben a határozatot akkor kell írásban lefordítani az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott nem magyar anyanyelvére, nemzetiségi anyanyelvére vagy törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben meghatározott egyéb anyanyelvére, vagy az általa ismert más nyelvre, ha ezt a határozat közlésekor tett nyilatkozatában kifejezetten kéri. Ezen jogára az elítéltet figyelmeztetni kell.

(3) A végrehajtásért felelős szervnek az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott részére nem magyar anyanyelvén, nemzetiségi anyanyelvén vagy törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben meghatározott egyéb anyanyelvén, vagy az általa ismert más nyelven a végrehajtás rendjére, a végrehajtással összefüggő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó jogszabályi rendelkezések lényegi elemeiről, valamint a fogvatartást foganatosító szerv házirendjéről tájékoztatást kell adnia.

(4) Az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott részére írásban, az általa értett nyelven egyszerűen, közérthető módon kell a tájékoztatást megadni

• a) a büntetés-végrehajtási ügyben a panaszjogról és a jogorvoslati lehetőségekről,
• b) a büntetés-végrehajtási ügyben őt megillető védelemhez való jogról,
• c) a végrehajtás során az őt megillető anyanyelv használatához való jogról,
• d) a büntetés-végrehajtási ügy iratai és az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való jogról,
• e) a kapcsolattartás formáiról,
• f) a konzuli hatóságok értesítéséhez való jogról,
• g) az intézetben betartandó magatartási szabályokról, a fegyelmi felelősségről és a fegyelmi eljárás rendjéről,
• h) a kényszerítő eszközökről, a biztonsági intézkedésekről, különösen az elektronikus megfigyelési rendszer alkalmazására vonatkozó szabályokról,
• i) a büntetés, az intézkedés, valamint a szabálysértési elzárás kezdő és utolsó napjáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátás, illetve ideiglenes elbocsátás esedékessége napjáról,
• j) a kártérítési felelősség rendjéről,
• k) az egészségügyi ellátáshoz való jogról,
• l) a betegjogok érvényesüléséről.

(5) A kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy részére befogadáskor írásban, az általa értett nyelven egyszerűen, közérthető módon tájékoztatást kell adni a büntetőeljáráshoz kapcsolódóan

• a) a védelemhez való jogról,
• b) a költségkedvezmény kérelmezéséhez való jogról és annak feltételeiről,
• c) a gyanúsítás, illetve a vádemelés alapjául szolgáló cselekmény lényegének, valamint ezek változásának a megismeréséhez való jogról,
• d) az anyanyelv használatához való jogról,
• e) a büntető ügyiratok megismeréséhez való jogról,
• f) a vallomástétel megtagadásához való jogról,
• g) a kényszerintézkedésnek az elrendeléséről szóló határozat szerinti, illetve a törvényben meghatározott lehetséges végső tartamáról, továbbá a kényszerintézkedés meghosszabbításának és felülvizsgálatának szabályairól, valamint az e határozatokkal szembeni jogorvoslatról, illetve a kényszerintézkedés megszüntetése iránti indítvány benyújtásához való jogról,
• h) a kényszerintézkedés elrendelése, meghosszabbítása vagy fenntartása esetén az általa megjelölt hozzátartozó vagy az általa megjelölt más személy értesítéséhez való jogról.

(5a) A kényszerintézkedés hatálya alatt álló fiatalkorú részére a (4) és az (5) bekezdésben foglaltakon túl a befogadáskor írásban, az általa értett nyelven egyszerűen, közérthető módon tájékoztatást kell adni a büntetőeljáráshoz kapcsolódóan

• a) a letartóztatás megszüntetése, az enyhébb személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése, továbbá a letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtása iránti indítvány benyújtásához való jogról,
• b) arról, hogy a részvételével lefolytatandó eljárási cselekményen a törvényes képviselője is részt vehet és ebből a célból a törvényes képviselőnek a fogva tartó intézetbe történő belépését engedélyezni kell,
• c) arról, hogy a tárgyaláson és az előkészítő ülésen a jelenléte kötelező, ennek érdekében előállítására kerülhet sor, vagy jelenlétét telekommunikációs eszköz útján biztosítják,
• d) az orvosi vizsgálat kezdeményezéséhez való jogról, különösen arról, hogy orvosi vizsgálatát törvényes képviselője vagy védője is kezdeményezheti,
• e) a fogvatartás során a felnőtt korúaktól való elkülönítéshez, egészségi állapota megőrzéséhez, testi és szellemi fejlődésének biztosításához, oktatáshoz és képzéshez, fejlődése és reintegrációja érdekében megfelelő programokon való részvételhez, valamint a családi élethez való jogának e törvény szerinti kapcsolattartás keretében történő tényleges és rendszeres gyakorlásához való jogról,
• f) a d) és az e) pontban foglalt jogai megsértése esetén az e törvény szerinti panaszjogról.

(5b) Az (5a) bekezdés b) és d) pontja szerinti törvényes képviselővel kapcsolatos jogokról a fiatalkorút akkor kell tájékoztatni, ha van törvényes képviselője.

(5c) Az európai elfogatóparancs alapján őrizetbe vett személy részére a (4)–(5a) bekezdésben foglaltakon túl a befogadásakor írásban, az általa értett nyelven, egyszerűen és közérthető módon tájékoztatást kell adni az európai elfogatóparancs tartalmának megismeréséhez való jogról, az egyszerűsített átadáshoz történő hozzájárulás lehetőségéről és jogkövetkezményeiről, valamint a hozzájárulás megtagadásának jogkövetkezményeiről.

(6) Ha a kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy a (4) bekezdés f) és k) pontjában, valamint az (5) és (5a) bekezdésben szereplő jogokról a tájékoztatást az őrizetbe vétel során már megkapta, a tájékoztatást nem kell megismételni.

(7) A (4)–(5a) és (5c) bekezdésben meghatározott jogokról szóló írásbeli tájékoztatót az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott magánál tarthatja.

(8) A (3)–(5a) és (5c) bekezdés szerinti tájékoztatás megtörténtét és annak tudomásulvételét írásban kell rögzíteni. Ha az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott írni, olvasni nem tud, vagy a tájékoztatás időpontjában az írásbeli tájékoztató az általa értett nyelven nem áll rendelkezésre, a (4)–(5a) és (5c) bekezdés szerinti tájékoztatást szóban – két tanú jelenlétében – kell elvégezni, és annak megtörténtét írásban kell rögzíteni. Ha ezt követően a (4)–(5a) és (5c) bekezdés szerinti írásbeli tájékoztató az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott által értett nyelven elkészül, azt részére haladéktalanul át kell adni.

(9) A tartósan vagy véglegesen érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszicho-szociális károsodással – vagy ezek bármilyen halmozódásával – élő, az írni vagy olvasni nem tudó, valamint a fiatalkorú elítélt vagy egyéb jogcímen fogvatartott részére a tájékoztatást – állapotára, adottságaira és helyzetére figyelemmel – a számára érthető módon kell megadni.

A sértett jogainak és érdekeinek védelme¶

13. § (1) A sértettet, illetve a Be. 52. § (1) bekezdése alapján a sértett jogait gyakorló személyt kérelmére értesíteni kell a sértettet érintő bűncselekménnyel összefüggésben

• a) a letartóztatott szabadon bocsátásáról vagy szökéséről,
• b) a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt feltételesen vagy véglegesen történő szabadon bocsátásáról vagy szökéséről, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakításáról,
• c) az elzárásra ítélt szabadon bocsátásáról vagy szökéséről, illetve az elzárás végrehajtásának félbeszakításáról,
• d) az előzetes kényszergyógykezelt elbocsátásáról vagy szökéséről,
• e) a kényszergyógykezelt elbocsátásáról, engedély nélküli eltávozásáról, illetve adaptációs szabadságra bocsátásáról, valamint
• f) javítóintézeti nevelés esetén a fiatalkorú ideiglenes vagy végleges elbocsátásáról, a javítóintézet engedély nélküli elhagyásáról, illetve a javítóintézeti nevelés félbeszakításáról.

(2) A kérelmet a büntetőügyben eljáró vagy eljárt bíróságnál, letartóztatott, illetve előzetes kényszergyógykezelt esetén a büntetőügyben eljáró ügyészségnél kell benyújtani, és abban meg kell jelölni, hogy milyen lakcímre vagy értesítési címre kéri a kérelmező az értesítést. A kérelem a bírósághoz vagy az ügyészséghez történő bejelentéssel visszavonható.

(3) A letartóztatást, az előzetes kényszergyógykezelést, a végrehajtandó szabadságvesztést, az elzárást vagy a kényszergyógykezelést foganatosító bv. intézet a bíróság vagy az ügyészség értesítése alapján a kérelmet a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíti, és a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt végleges szabadon bocsátásáról a szabadulás előtt egy hónappal, minden más esetben az értesítési kötelezettséget megalapozó esemény bekövetkezését követően haladéktalanul tájékoztatja a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát (a továbbiakban: BVOP), amely haladéktalanul értesítést küld a sértett, illetve a Be. 52. § (1) bekezdése alapján a sértett jogait gyakorló személy részére az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott szabadon bocsátásának időpontjáról vagy szökéséről.

(4) A fiatalkorú letartóztatását foganatosító, illetve a javítóintézeti nevelést végrehajtó javítóintézet a bíróság vagy az ügyészség értesítése alapján a kérelmet a fiatalkorúak nyilvántartásában rögzíti, és a fiatalkorú végleges elbocsátásáról az elbocsátás előtt egy hónappal, minden más esetben az értesítési kötelezettséget megalapozó esemény bekövetkezését követően haladéktalanul tájékoztatja a sértett által megadott lakcím szerint illetékes rendőri szervet, amely haladéktalanul értesítést küld a sértett, illetve a Be. 52. § (1) bekezdése alapján a sértett jogait gyakorló személy részére a fiatalkorú szabadon bocsátásának időpontjáról vagy szökéséről.

(5) A bíróság, az ügyészség, a BVOP, a bv. intézet és a javítóintézet a kérelmező kérelmét, nevét és lakcímét zártan kezeli és biztosítja, hogy ezek az adatok ne jussanak az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott tudomására.

A végrehajtás rendje¶

14. § (1) A büntetések közül a Btk. büntetési nemei szerinti súlyosabb büntetést kell előbb végrehajtani, kivéve, ha a büntetések egymás melletti végrehajtását törvény nem zárja ki. Az azonos nemű büntetéseket – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – az értesítőlapoknak a végrehajtásért felelős szervhez érkezésének sorrendjében kell végrehajtani.

(2) Több határozott tartamú szabadságvesztés végrehajtásának sorrendje: fegyház, börtön, fogház. A fiatalkorúval szemben kiszabott börtön- és fogházbüntetés végrehajtása megelőzi az egyéb szabadságvesztés végrehajtását. Az azonos végrehajtási fokozatban lévő – összbüntetésbe nem foglalható vagy összbüntetésbe nem foglalt – szabadságvesztések közül azt a szabadságvesztést kell előbb végrehajtani, amelyből az elítélt feltételes szabadságra bocsátása kizárt.

(3) A végrehajtási sorrend érvényesítése érdekében – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a folyamatban lévő büntetés végrehajtását meg kell szakítani.

(4) A kényszergyógykezelés elrendelése a szabadságvesztés, az elzárás, a közérdekű munka és a javítóintézeti nevelés végrehajtását megszakítja.

(5) A szabadságvesztés és a kényszerintézkedés foganatosítása az elzárás, a közérdekű munka, a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés és a javítóintézeti nevelés végrehajtását megszakítja. A javítóintézeti nevelés foganatosítása az elzárás és a közérdekű munka végrehajtását megszakítja. Az elzárás foganatosítása a közérdekű munka végrehajtását megszakítja. Az elzárás, a közérdekű munka, a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtása az értesítőlapoknak a végrehajtásért felelős szervhez érkezésének sorrendjében történik.

(6) A szabadságelvonással járó büntetés és intézkedés, valamint a kényszerintézkedés foganatba vétele a szabálysértési elzárás végrehajtását megszakítja.

(7) A büntetés, az intézkedés és a szabálysértési elzárás végrehajtásának megszakítását kiváltó körülmény megszűnéséig az elévülés nyugszik.

(8) A szabadságelvonással járó büntetés és intézkedés, a kényszerintézkedés, valamint a szabálysértési elzárás foganatba vétele a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtását megszakítja.

15. § (1) A szabadságelvonással járó büntetés és intézkedés, valamint a szabálysértési elzárás tartamába minden megkezdett nap beszámít, a végrehajtás utolsó napját naptári nap szerint kell meghatározni.

(2) A végrehajtás rendjét a végrehajtásért felelős szerv és az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott, valamint a kapcsolattartás során a kapcsolattartó köteles megtartani.

16. § (1) A büntetés, az intézkedés, a rendbírság helyébe lépő elzárás és a szabálysértési elzárás végrehajtását a Be.-ben, a Szabs. tv.-ben és az e törvényben meghatározott feltételek szerint, kérelemre vagy hivatalból a bíróság, az igazságügyért felelős miniszter, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter, valamint a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter felfüggesztheti, elhalaszthatja vagy félbeszakíthatja.

(2) A fogvatartott vagy egyéb jogcímen fogvatartott vonatkozásában a szabadulásakor fennálló, a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott kis összegű követelést meg nem haladó tartozás esetén a végrehajtásért felelős szerv vezetője a követelést, kérelemre, ha az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott személyi vagy vagyoni körülményei ezt megalapozzák, méltányosságból elengedheti.

(3) Ha a pénzbüntetésből meg nem fizetett összeg nem éri el a napi tételként meghatározott összeget és nem haladja meg a tízezer forintot, akkor azt törölni kell.

A megkeresés és az adatkérés¶

17. § (1) A büntetés, az intézkedés és a szabálysértési elzárás végrehajtása, továbbá az elítélt, illetve egyéb jogcímen fogvatartott kérelmének elbírálása érdekében a büntetés-végrehajtási bíró, az ügyészség, a végrehajtásért felelős szerv, valamint az igazságügyért felelős miniszter, a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter és a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter megkereséssel élhet, állami és helyi önkormányzati szervet, hatóságot, köztestületet, gazdálkodó szervezetet, alapítványt, közalapítványt és egyesületet kereshet meg tájékoztatás adása, adatszolgáltatás, adat továbbítás, illetve iratok rendelkezésre bocsátása végett, és ennek a teljesítésére legalább nyolc, legfeljebb harmincnapos határidőt állapíthat meg.

(2) Ha a megkeresés személyes adatok közlésére vonatkozik, az csak annyi és olyan személyes adatra vonatkozhat, amely a megkeresés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges. A megkeresésben az adatkezelés pontos célját és a kért adatok körét meg kell jelölni.

(3) Az (1) bekezdés alapján megkeresett szerv köteles a tájékoztatást, az adatszolgáltatást – amely magában foglalja különösen az adat feldolgozását –, illetve az adat továbbítást térítésmentesen teljesíteni. A megkeresett a megállapított határidő alatt – ha törvény másképp nem rendelkezik – köteles a megkeresést teljesíteni, vagy a teljesítés akadályát közölni.

(4) Ha a megkeresett szerv, szervezet a megkeresést a megadott határidőn belül nem teljesíti, vagy a megkeresés teljesítését jogosulatlanul megtagadja, a büntetés-végrehajtási bíró, illetve az ügyészség rendbírságot szabhat ki. A rendbírság kiszabására és végrehajthatóságára a Be. 127. § (1)–(3) és (6)–(9) bekezdését kell alkalmazni. A rendbírság kiszabása ellen bejelentett jogorvoslatnak halasztó hatálya van. A rendbírság kiszabását a végrehajtásért felelős szerv kezdeményezheti a büntetés-végrehajtási bírónál, feltételes ügyészi felfüggesztés esetén az ügyészségnél.

(5) Ha ez feladatának ellátásához szükséges, a büntetés-végrehajtási bíró, az ügyészség, az igazságügyért felelős miniszter, a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter és a végrehajtásért felelős szerv egymástól, illetve a büntetőügyben eljáró vagy eljárt bíróságtól, ügyészségtől vagy nyomozó hatóságtól, továbbá a szabálysértési ügyben eljárt bíróságtól, szabálysértési hatóságtól is kérhet adatokat, iratokat és felvilágosítást.

(6) Halasztás, részletfizetés elbírálása érdekében és a kegyelmi eljárásban a bíróság a Be. adatkérésre vonatkozó rendelkezései szerint adatszolgáltatást kérhet.

A kézbesítés szabályai¶

17/A. § (1) A végrehajtásért felelős szerv, a feladatkörében eljárva az igazságügyért felelős miniszter, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter, illetve a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter a hivatalos iratot – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a Be. 130. § (1) bekezdésében, illetve 131. § (6) bekezdésében meghatározott módon kézbesíti a címzett részére, azzal, hogy a Be. 130. § (2) bekezdését és 131. § (7) bekezdését is megfelelően alkalmazni kell.

(1a) A végrehajtásért felelős szerv saját hivatalos iratát – a 10. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak megtartásával – a bv. intézetben fogva lévő elítélt vagy egyéb jogcímen fogvatartott hozzájárulása esetén részére a büntetés-végrehajtási szervezet által kialakított belső elektronikus ügykezelő felületen (a továbbiakban: belső elektronikus felület) keresztül is kézbesítheti.

(2) Az igazságügyért felelős miniszter a nemzetközi bűnügyi együttműködéssel összefüggésben a bv. intézetben fogva lévő elítélt vagy egyéb jogcímen fogvatartott részére kézbesítendő hivatalos iratot a BVOP-nak küldi meg.

(3) Ha a büntetőeljárás során az elítélttel papíralapon történt a kapcsolattartás, részére az idézést vagy a felhívást papíralapon kell kézbesíteni.

(3a) A bíróság, az ügyészség, a végrehajtásért felelős szerv, valamint feladatkörében eljárva az igazságügyért felelős miniszter, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter, illetve a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter papíralapú kapcsolattartás esetén – kivéve, ha a címzett fogva van – a hivatalos iratot a címzett elektronikus levelezési címére vagy más elektronikus elérhetőségére – idézés vagy értesítés esetén ideértve a hangkapcsolatot biztosító elektronikus eszközre küldött szöveges üzenetet is – kézbesítheti, ha az érintett ez irányú kérelmében az elérhetőségét bejelenti. Ez esetben közölni kell azt az elektronikus vagy hangkapcsolatot biztosító elérhetőséget, amelyen a címzett a hivatalos irat hitelességét ellenőrizni tudja, illetve a kézbesítésről a nyilatkozatát megteheti.

(3b) A (3a) bekezdésben meghatározott esetben e törvény eltérő rendelkezése hiányában a kézbesítés szabályszerű, ha a hivatalos irat címzett részére történő kézbesítéséről a címzett igazolható módon – ideértve a kizárólag hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton történő rögzített szóbeli nyilatkozattételt is – nyilatkozik. A hivatalos iratot a nyilatkozattétel napján kézbesítettnek kell tekinteni.

(3c) A (3a) bekezdésben meghatározott esetben az elítélt részére a szabadságvesztés letöltésére szóló felhívást egyszerű postai küldeményként is meg kell küldeni.

(4) A szabályszerű kézbesítésre, a kézbesítési fikcióra és a kézbesítési kifogásra a Be. szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a végrehajtásért felelős szerv határozattal dönt az eljárásában benyújtott kézbesítési kifogásról, és annak elutasítása esetén

• a) bírósági felülvizsgálati kérelem nyújtható be a végrehajtásért felelős szerv székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíróhoz, vagy
• b) a feltételes ügyészi felfüggesztés mellett alkalmazott pártfogó felügyelet végrehajtása körében a Be. 369. § (1) bekezdése szerinti panasz nyújtható be az ügyészséghez.

A határidő és a határnap megállapítása és számítása¶

17/B. § (1) A határidőt és a határnapot – e törvény által meghatározott keretek között – a bíróság, az ügyészség, a végrehajtásért felelős szerv, valamint feladatkörében eljárva az igazságügyért felelős miniszter, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter, illetve a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter állapítja meg.

(2) Egyebekben a határidő megállapítására és számítására a Be. 137. § (2)–(5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a beadványt határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt legkésőbb a határidő utolsó napján az eljáró bíróság, ügyészség, végrehajtásért felelős szerv, illetve a feladatkör szerinti minisztérium címére ajánlott küldeményként postára adták.

A mulasztás következményei és az igazolás¶

18. § (1) Ha az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott

• a) szabályszerű idézés ellenére, vagy
• b) a szabályszerűen kézbesített felhívásban meghatározott határidőn belül vagy határnapon, az ott megjelölt helyen

nem jelenik meg, elővezetése rendelhető el.

(2) A büntetés és az intézkedés esetén az elővezetésre a Be. 118. §-át kell alkalmazni azzal, hogy – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – az elővezetés elrendelésére a bíróság, a BVOP, a feltételes ügyészi felfüggesztés esetén az ügyészség jogosult.

(3) A határidő vagy a határnap önhibán kívüli elmulasztása esetén igazolásnak van helye, az igazolási kérelem előterjesztésére és elbírálására a Be. 139. és 140. §-át kell megfelelően alkalmazni.

(4) Ha a bíróság, az ügyészség, a végrehajtásért felelős szerv, valamint feladatkörében eljárva az igazságügyért felelős miniszter, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter, illetve a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter az igazolásnak helyt ad, az igazolást kérő által pótolt cselekményt olyannak kell tekinteni, mintha azt az elmulasztott határidőn belül teljesítette volna.

(5) Ha a büntetés vagy az intézkedés megkezdésére szóló felhívás teljesítésének elmulasztása az elítélt kórházi gyógykezelésére tekintettel nem pótolható, az igazolási kérelmet – az elítélt eltérő nyilatkozata hiányában – halasztás, illetve félbeszakítás iránti kérelemnek is kell tekinteni.

Intézkedés ismeretlen helyen tartózkodó elítélt és kényszergyógykezelt felkutatására és az elfogatóparancs¶

19. § (1) Az ismeretlen helyen tartózkodó elítélt, illetve kényszergyógykezelt felkutatása érdekében

• a) a lakcímének megállapítása érdekében a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból adat kérhető, illetve
• b) a körözése rendelhető el, és
• c) az e törvényben meghatározott esetben elfogatóparancsot lehet kibocsátani, ideértve a 2012. évi CLXXX. törvény 25. § (1) és (2) bekezdésének, valamint az Nbjt. 32. § (2) bekezdésének az alkalmazását

azzal, hogy körözés elrendelésére és elfogatóparancs kibocsátására kizárólag a bíróság jogosult.

(2) A szabadságvesztés, a közérdekű munka és a pártfogó felügyelet végrehajtása körében a végrehajtásért felelős szerv is jogosult az elítélt lakcímének megállapítása iránt intézkedni.

(3) Ha az elítélt vagy a kényszergyógykezelt lakcímének, tényleges tartózkodási helyének felkutatása iránt megtett intézkedés, vagy a végrehajtás foganatosítása érdekében elrendelt elővezetés nem vezetett eredményre, a bíróság elfogatóparancsot bocsát ki annak az ismeretlen helyen tartózkodó elítéltnek vagy kényszergyógykezeltnek a felkutatása érdekében, aki

• a) a jogerősen kiszabott szabadságvesztés vagy elzárás, illetve a jogerősen elrendelt javítóintézeti nevelés vagy kényszergyógykezelés letöltését nem kezdte meg,
• b) a bv. szerv őrizetéből megszökött,
• c) a jogerősen kiszabott közérdekű munka végzését nem kezdte meg – akkor is, ha a munkavégzés helyének kijelölése az elítélt felróható magatartása miatt még nem történt meg –, vagy jogellenesen megszakította,
• d) a javítóintézetből, vagy a javítóintézetből történő előállítás, más javítóintézetbe vagy egészségügyi intézménybe vagy onnan történő szállítás, illetve ott-tartózkodás során engedély nélkül távozott, avagy a javítóintézetből engedéllyel távozott, de jogellenesen nem tért vissza,
• e) az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetből (a továbbiakban: IMEI) kényszergyógykezeltként, illetve ott elhelyezett kóros elmeállapotúvá vált elítéltként engedély nélkül távozott, vagy engedéllyel távozott, de határidőben nem tért vissza.

(4) A (3) bekezdés rendelkezéseit a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés, valamint a bíróság által elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtása során is alkalmazni kell a fokozatosság elvének szem előtt tartásával.

A végrehajtásért felelős szerv döntése és a panasz¶

20. § (1) Az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott büntetés-végrehajtási ügyében, illetve a fogvatartással kapcsolatos egyéb ügyében – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a végrehajtásért felelős szerv azon szervezeti egységének a vezetője intézkedik vagy dönt, ahol a végrehajtás történik.

(2) Ha a végrehajtásért felelős szerv szervezeti egységének vezetője hivatalból jár el – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – az intézkedésre vagy döntés meghozatalára okot adó körülmény felmerülését követő tizenöt napon belül kell intézkedni, illetve dönteni, kivéve, ha az ügy jellege soron kívüli elintézést kíván.

(3) Ha a végrehajtásért felelős szerv szervezeti egységének vezetője kérelemre jár el, a kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül intézkedik, illetve dönt, kivéve, ha az ügy jellege soron kívüli elintézést kíván. Az elintézési határidőt a kérelem elbírálására – az (1) bekezdés szerint – jogosult indokolt esetben, írásban, egy alkalommal legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja. Erről a kérelmezőt írásban értesíteni kell.

(3a) Ha a kérelmet nem a végrehajtásért felelős szerv elbírálásra jogosult szervezeti egységéhez nyújtották be, a kérelem áttételéről a kérelem beérkezésétől számított öt munkanapon belül, kivéve, ha az ügy jellege soron kívüli elintézést kíván, a végrehajtásért felelős szerv azon szervezeti egységének vezetője intézkedik, ahová a kérelmet benyújtották.

(4) Az elintézési határidőbe nem számít be a (3a) bekezdés szerinti áttételnek, a hiánypótlásnak, a hivatalból történő iratok beszerzésének, a megkeresésnek, a szakértői vélemény, illetve a pártfogó felügyelői vélemény vagy környezettanulmány elkészítésének és az indítványozott tanúmeghallgatások teljesítésének időtartama.

(5) A kérelemben foglaltak megalapozása a kérelmező feladata, erre a figyelmét fel kell hívni, és ha ez elmaradt ezzel egyidejűleg hiánypótlásra kell felszólítani. Ugyanígy kell eljárni, ha a kérelemből nem lehet megállapítani, hogy az mire irányul. A kérelmezőt tájékoztatni kell arról, hogy ha a hiánypótlásnak az előírt határidőben nem tesz eleget, kérelmét a rendelkezésre álló adatok alapján bírálják el.

(6) Nem kérhető hiánypótlás olyan adatról, amelyről a végrehajtásért felelős szervnek hivatalos tudomása van, amely nyilvános, vagy amelyet valamely jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartás tartalmaz. Ha az adatok beszerzése a végrehajtásért felelős szerv feladata, arról hivatalból intézkedni köteles.

(7) Ha e törvény elrendeli, a végrehajtásért felelős szerv vagy szervezeti egység vezetője az (1)–(3) bekezdés szerinti intézkedéséről, döntéséről – az ott meghatározott eljárásban – határozatot hoz.

(8) A bv. intézet parancsnokának, az agglomerációs központ vezetőjének, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának (a továbbiakban: országos parancsnok), a büntetés-végrehajtásért felelős miniszternek, valamint a javítóintézeti parancsnok döntése – ha jogszabály kivételt nem tesz – végrehajtható.

(9) Érdemi vizsgálat nélkül el lehet utasítani

• a) azt a kérelmet, ami nem a jogosulttól származik,
• b) az ugyanazon ügyben hat hónapon belül ismételten előterjesztett kérelmet, ha az új tényre vagy körülményre nem hivatkozik
• c) az ugyanazon jog érvényesítésére irányuló kérelmet, ha azt érdemben már elbírálták, és a kérelem tartalma, valamint az irányadó jogi szabályozás nem változott.

(10) Ha a kérelem elbírálása nem a végrehajtásért felelős szerv hatáskörébe tartozik, erre az elutasító határozatban utalni kell. Ha a kérelemből ez egyértelműen megállapítható, az elítéltet és az egyéb jogcímen fogvatartottat tájékoztatni kell az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervről.

21. § (1) A végrehajtásért felelős szerv intézkedése vagy döntése ellen, illetve annak elmulasztása miatt panasszal lehet fordulni a végrehajtásért felelős szerv vezetőjéhez. E törvényben meghatározott esetekben a döntés ellen az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet terjeszthet elő, illetve keresettel fordulhat a bírósághoz.

(2) Panasz megtételére jogosult az elítélt, az egyéb jogcímen fogvatartott, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, a kényszergyógykezelt törvényes képviselője, házastársa, élettársa, illetve az a kapcsolattartó, akit az intézkedés vagy a döntés, illetve annak elmulasztása a kapcsolattartás vonatkozásában érint.

(3) A panaszt – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – az intézkedés, vagy a döntés közlésétől, illetve annak elmulasztásától számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. A panaszt írásban kell benyújtani, vagy arról jegyzőkönyvet kell felvenni.

(4) Ha a jogosult a panasz megtételében akadályoztatva volt, a panaszt az akadály megszűnésétől számított tizenöt napon belül lehet igazolási kérelemmel együtt előterjeszteni. Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. Az intézkedés vagy a döntés közlésétől, illetve annak elmulasztásától számított három hónapon túl igazolási kérelem nem terjeszthető elő.

(5) A panaszt harminc napon belül kell elbírálni, kivéve, ha az ügy jellege ezt soron kívül szükségessé teszi. E határidő indokolt esetben harminc nappal meghosszabbítható. A panasz elbírálásáról, valamint a határidő meghosszabbításáról az elítéltet és az egyéb jogcímen fogvatartottat, illetve a panasztevőt írásban tájékoztatni kell. A panasz elbírálásáról szóló határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

(6) Ha az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott a panaszában olyan új tényről vagy körülményről nyilatkozik, amelyet érdemben a döntésre jogosult végrehajtásért felelős szerv még nem bírált el, azt új kérelemnek kell tekinteni és panaszként nem bírálható el, kivéve ha az ügy jellege soron kívüli elintézést kíván.

(7) Nincs helye panasznak és azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha

• a) a panasz benyújtására előírt határidő már eltelt, az elítélt és egyéb jogcímen fogvatartott a panaszjogáról lemondott vagy a panaszát korábban visszavonta,
• b) annak tárgya nem tartozik a végrehajtásért felelős szerv hatáskörébe vagy az nem büntetés-végrehajtási jogviszonyhoz kötődik,
• c) az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott panaszát korábban már elbírálták,
• d) a panasz nem a jogosulttól származik, vagy a képviselő jogosultságát felhívás ellenére nem igazolta,
• e) a kérelem valamennyi részét elbírálták és annak helyt adtak.

A végrehajtásért felelős szerv határozata¶

22. § (1) Ha e törvény határozat meghozatalát írja elő, akkor a határozat tartalmazza:

• a) az eljáró szerv, döntésre jogosult személy megnevezését, az ügy számát és az ügy tárgyának megjelölését,
• b) az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott természetes személyazonosító adatait és lakcímét, továbbá a fogva lévő elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott nyilvántartási számát, egyéb érintett esetén annak nevét és lakcímét,
• c) a rendelkező részében a döntést, valamint a jogorvoslat lehetőségéről való tájékoztatást,
• d) az indokolásban a megállapított tényállást és az annak alapjául szolgáló bizonyítékokat, továbbá azokat a jogszabályokat, amelyeken a határozat alapul,
• e) a határozathozatal helyét és idejét, a határozatot hozó nevét és beosztását, aláírását, valamint a szerv hivatalos bélyegzőlenyomatát.

(2) A kérelemnek vagy panasznak helyt adó határozatot nem kell indokolni. A kérelemnek vagy panasznak érdemi vizsgálat nélküli elutasítása esetén az indokolásban elegendő az alkalmazott jogszabályhelyre utalni.

(3) A határozatot az ügyiratra kell feljegyezni vagy jegyzőkönyvbe kell foglalni. Külön íven kell megszövegezni a határozatot, ha azt kézbesítés útján közlik. Ez esetben a határozatot a meghozatalára előírt határidőn belül kell írásba foglalni. Az ügyiratra feljegyzett vagy jegyzőkönyvbe foglalt határozat esetén az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt adatokat nem kell feltüntetni, ha azok az iratból kitűnnek.

(4) A határozatot azzal kell közölni, aki a kérelmet vagy panaszt benyújtotta, illetve akire nézve az rendelkezést tartalmaz. A határozatot a jelenlévőkkel kihirdetés, egyéb esetben kézbesítés útján kell közölni. A határozat kihirdetését írásban kell igazolni. A határozat kézbesítése iránt a meghozatalát követő három munkanapon belül intézkedni kell. A határozat közlésének napja az a nap, amelyen azt kihirdették vagy kézbesítették.

(5) Ha a határozattal szemben bírósági felülvizsgálatnak van helye, a határozatot a jogorvoslatra jogosultnak is kézbesíteni kell.

23. § (1) A végrehajtásért felelős szerv, illetve szervezeti egység vezetője hivatalból vagy kérelemre a határozatot elírás vagy számítási hiba esetén – ha ez szükséges, a kérelmező meghallgatását követően – kijavítja. A kijavítás nem változtathat a kijavított határozat érdemén.

(2) A végrehajtásért felelős szerv, illetve szervezeti egység vezetője hivatalból vagy kérelemre a határozatot kiegészítheti, ha jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott. A kiegészítés a határozat egyéb rendelkezéseit nem érintheti.

(3) A kijavítást és a kiegészítést az alaphatározat eredeti példányára és lehetőleg kiadmányaira is fel kell jegyezni, vagy a kijavításról, illetve a kiegészítésről határozatot kell hozni, továbbá az alaphatározatra előírt módon mindazokkal közölni kell, akikkel az alaphatározatot közölték.

(4) A kijavítással és a kiegészítéssel szemben ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint amely az eredeti határozattal szemben benyújtható.

23/A. § (1) A végrehajtásért felelős szerv, illetve szervezeti egység vezetője hivatalból vagy panasz alapján a határozatát módosítja vagy visszavonja, ha megállapítja, hogy a határozat jogszabályt sért.

(2) A módosításról és a visszavonásról önálló határozatot kell hozni és mindazokkal közölni kell, akikkel az alaphatározatot közölték, valamint akikre nézve a megváltoztatás folytán rendelkezést tartalmaz.

(3) A módosítással és a visszavonással szemben ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint amely az eredeti határozattal szemben benyújtható. Ha a határozat visszavonását követően új határozat meghozatala szükséges, de a végrehajtásért felelős szerv azt elmulasztja, erre tekintettel panasz nyújtható be.

(4) Nincs helye a határozat módosításának vagy visszavonásának, ha a határozat közlésétől számítva hat hónap eltelt.

(5) A (4) bekezdés nem alkalmazható, ha a végrehajtásért felelős szervet a törvényességi felügyeletet ellátó ügyész hívja fel, illetve rendelkezik arról, hogy saját hatáskörben intézkedjék.

Bírósági felülvizsgálat¶

24. § (1) A végrehajtásért felelős szerv határozata ellen, ha e törvény így rendelkezik, a büntetés-végrehajtási bíróhoz címzett bírósági felülvizsgálati kérelemnek van helye. Felülvizsgálati kérelem benyújtására – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az elítélt, az egyéb jogcímen fogvatartott, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, valamint a kényszergyógykezelt törvényes képviselője, házastársa és élettársa jogosult. A jogosultságot, ha ez az iratokból nem állapítható meg, hitelt érdemlően igazolni kell.

(2) A bírósági felülvizsgálati kérelmet – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a határozat közlésétől számított nyolc napon belül lehet a határozatot hozó végrehajtásért felelős szervhez, illetve szervezeti egységhez írásban benyújtani. Ha e törvény úgy rendelkezik, hogy az elítéltnek vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak a határozat közlésekor nyomban nyilatkoznia kell a jogorvoslatról, akkor azt jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(3) Ha a jogosult a bírósági felülvizsgálati kérelem megtételében akadályoztatva volt, a bírósági felülvizsgálati kérelmet az akadály megszűnésétől számított tizenöt napon belül lehet igazolási kérelemmel együtt előterjeszteni. Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. A határozat meghozatalától számított három hónapon túl igazolási kérelem nem terjeszthető elő.

(4) A bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő lejártát követően a végrehajtásért felelős szerv, illetve szervezeti egység vezetője – az ügyészség útján – haladéktalanul felterjeszti az iratokat a bírósághoz. Az ügyészség öt munkanapon belül – szükség szerint vélemény megtételével – továbbítja az iratokat a bírósághoz.

(5) A bírósági felülvizsgálati kérelmet a határozatot hozó végrehajtásért felelős szerv, illetve szervezeti egység székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró – a 75. §-ban írt eljárás kivételével – iratok alapján bírálja el. Ezekben az ügyekben bírósági titkár nem járhat el.

(5a) A büntetés-végrehajtási bíró a felülvizsgálati kérelem 72. § (1) bekezdés a) pontja szerinti elutasításáról az iratok alapján határoz. A határozattal szemben az általános szabályok szerint van helye jogorvoslatnak.

(5b) Az (5a) szerinti határozat meghozatalakor a büntetés-végrehajtási bíró helyett bírósági titkár is eljárhat.

(6) A bírósági felülvizsgálati kérelemben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. A büntetés-végrehajtási bíró bírósági felülvizsgálati eljárásban hozott határozata ellen – az (5a) bekezdésben meghatározott kivétellel – fellebbezésnek nincs helye.

(7) Ha az elítélt vagy a védő az ismételt kérelemben új körülményre nem hivatkozik, a büntetés-végrehajtási bíró a kérelem tárgyában a határozathozatalt mellőzheti, és erről a kérelmezőt értesíti.

25. § (1) A bírósági felülvizsgálati kérelemnek – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

(2) Ha a bírósági felülvizsgálati kérelemnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van és

• a) a határozat ellen bírósági felülvizsgálati kérelmet nem nyújtottak be, a határozat a határidő leteltét követő napon,
• b) a bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtásáról a jogosult lemondott, vagy a kérelmet visszavonták, a határozat a lemondás, illetve a visszavonás napján,
• c) a büntetés-végrehajtási bíró a benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmet elbírálta, a határozat a büntetés-végrehajtási bíró határozatának véglegessé válása napján

hajtható végre.

A végrehajtás során keletkezett irat megismerésének joga¶

26. § (1) A büntetés, az intézkedés és a szabálysértési elzárás végrehajtása, valamint a kényszerintézkedés foganatosítása során keletkezett iratokat az elítélt és az egyéb jogcímen fogvatartott, valamint védője és képviselője, a fiatalkorú törvényes képviselője, továbbá a kényszergyógykezelt törvényes képviselője, házastársa és élettársa ismerheti meg. A jogosultságot, ha ez az iratokból nem állapítható meg, hitelt érdemlően igazolni kell.

(2) Aki az (1) bekezdés szerint az iratokat megismerheti, azokba betekinthet, azokról feljegyzést készíthet, valamint – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – saját költségén másolat kiadását kérheti. A minősített adatot tartalmazó irat megismerésére a Be. 105–106. §-át értelemszerűen alkalmazni kell.

(3) Az iratokról a végrehajtásért felelős szerv a kérelem előterjesztésétől számított nyolc munkanapon belül másolatot ad ki. Az iratban fel kell jegyezni, vagy a fogvatartotti nyilvántartásban, illetve a belső elektronikus ügykezelő rendszerben rögzíteni kell, hogy mely iratról, mely időpontban, kinek a részére, hány példányban készült másolat. Ha az irat elektronikus okiratként, papíralapú okirat elektronikus másolataként vagy elektronikus formában rendelkezésre áll, a megismerésére jogosult kérheti a másolat elektronikus úton vagy elektronikus adathordozón való kiadását.

(3a) Az irat akkor áll elektronikus formában rendelkezésre, ha a bíróság, az ügyészség, illetve a végrehajtásért felelős szerv a papíralapú iratot információs rendszer alkalmazásával szerkesztette meg.

(4) Nem terjed ki a megismerés joga

• a) a döntés-előkészítés során készült tervezetre,
• b) a kockázatelemzési vizsgálat irataira és a kockázatértékelési jelentésre,
• c) a bv. szerv előterjesztésének a döntésre vonatkozó javaslatát tartalmazó részére és az előterjesztéshez csatolt, valamint a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt esetében hivatalból induló kegyelmi eljárás (a továbbiakban: kötelező kegyelmi eljárás) lefolytatásához szükséges előkészítő iratként készült pszichológusi véleményre,
• d) a biztonsági intézkedések alkalmazásával, az egyedi biztonsági előírással, valamint a fogvatartás biztonságára különös veszélyt jelentő elítéltek részlegére helyezéssel kapcsolatos olyan iratra, amelynek ismertté válása valamely más személy jogait vagy érdekeit sértené,
• e) a végrehajtásért felelős szerv szakterületi véleményére,
• f) a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő feljegyzésére és az egyéni pártfogó felügyelői tervnek a bűncselekmény elkövetéséhez vezető okokra, a bűnismétlés vonatkozásában fennálló, a pártfogoltat veszélyeztető körülmények kockázatelemzésére vagy kockázatértékelésére vonatkozó részére,
• g) az elfogatóparancs kibocsátásáról szóló igazolásra,
• h) a sértett 188/A. § (1) bekezdés szerinti nyilatkozatára és a sértett meghallgatása esetén a nyilatkozatáról felvett jegyzőkönyvre, valamint
• i) azon iratokra, amelyeknek a megismerésére a kérelmező törvény szerint nem jogosult.

(5) Ha a kiadandó másolat olyan adatot tartalmaz, amely megismerésére a kérelmező nem jogosult, részére olyan másolatot kell kiadni, amely a védett vagy zártan kezelt adatokat nem tartalmazza.

(6) A megismerés megtagadásáról indokolt határozatot kell hozni. A határozattal szemben bírósági felülvizsgálati kérelmet lehet benyújtani.

(7) Az egészségügyi dokumentációval kapcsolatos iratbetekintésre és másolat kiadására az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló törvény, valamint az egészségügyről szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Az elektronikus kapcsolattartás szabályai¶

26/A. § A büntetés-végrehajtási ügyben, a fogvatartással kapcsolatos ügyben, valamint a büntetőügyben eljáró bíróságnak és ügyészségnek a végrehajtás érdekében megtett intézkedése során – a 121. § (1) bekezdés g) pontjában és a 353. § e) pontjában foglalt kivétellel – az elektronikus kapcsolattartásra a Be. szabályai az irányadóak.

Védelmi Programban való részvétellel kapcsolatos rendelkezések¶

26/B. § (1) A büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló 2001. évi LXXXV. törvény szerinti Védelmi Program hatálya alatt álló vagy sürgősséggel elrendelt különleges óvintézkedéssel érintett elítélt vagy egyéb jogcímen fogvatartott (a továbbiakban: védett személy) büntetés-végrehajtási jogviszony alapján fennálló jogait és kötelezettségeit a Védelmi Programban való részvétel nem érinti.

(2) Védett személy esetén e törvény rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

• a) a Védelmi Programban való részvétellel kapcsolatos minden ügyiratot zártan kell kezelni,
• b) a védett személyt a védelmet ellátó szerv útján kell idézni, illetve értesíteni, az ilyen személy részére kézbesítendő hivatalos iratot, ideértve a végrehajtás megkezdésére szóló felhívást, csak a védelmet ellátó szerv útján lehet kézbesíteni,
• c) a védett személy a büntetés-végrehajtási bíró előtti eljárásban az eredeti természetes személyazonosító adatait közli, ha az ügydöntő határozat is így rendelkezett, de ha a védett személy új nevet vagy új személyazonosságot kapott, a büntetés-végrehajtási bíró a határozatában az új természetes személyazonosító adatokat tünteti fel,
• d) a védett személyre vonatkozó adatokat a végrehajtással kapcsolatosan vezetett nyilvántartásban csak az erre kijelölt személy rögzítheti és kezelheti,
• e) a védett személy eredeti természetes személyazonosító adatait és személyazonosító okmányának számát zártan kell kezelni, és azt, illetve az ilyen adatait tartalmazó iratot – a c) és d) pontban meghatározott kivétellel –, csak az ismerheti meg, akinek a részére a védelmet ellátó szerv ezt engedélyezte,
• f) a védett személy a lakcímének, értesítési címének, illetve a tényleges tartózkodási helyének közlése helyett a védelmet ellátó szerv címét jelöli meg,
• g) a védett személy megjelenésével, illetve előállításával felmerült költséget az állam viseli,
• h) a védelmet ellátó szerv tagja minden olyan eljárási cselekményen jelen lehet, ahol a védett személy jelen van,
• i) ha a védett személy fogva van, az általa a hivatalos szervek felé benyújtandó kérelmet vagy más levélküldeményt a védelmet ellátó szerv útján kell továbbítani,
• j) ha a védett személy fogva van, a végrehajtásért felelős szerv vezetője a hozzá intézett kérelem vagy panasz elbírálásakor együttműködik a védelmet ellátó szervvel,
• k) ha a védett személy fogva van, e törvény szerinti kapcsolattartási jogát a védelmet ellátó szervvel egyeztetve kell biztosítani.

II. Fejezet — A BÜNTETÉSEK ÉS AZ INTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSÁT KIZÁRÓ OKOK¶

A büntetések és az intézkedések végrehajtását kizáró okok¶

27. § (1) A büntetés végrehajtását kizárja:

• a) az elítélt halála,
• b) az elévülés,
• c) a kegyelem,
• d) törvényben meghatározott egyéb ok.

(2) Az intézkedés végrehajtását kizárja:

• a) az elkobzás, a vagyonelkobzás, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele és a tárhelyszolgáltatás megszüntetése kivételével az elítélt, illetve annak a személynek a halála, akivel szemben az intézkedést elrendelték,
• b) az elévülés,
• c) a kegyelem,
• d) törvényben meghatározott egyéb ok.

A büntetés és az intézkedés elévülése¶

28. § (1) A szabadságvesztés végrehajthatósága elévül:

• a) tizenöt évi szabadságvesztés vagy ennél súlyosabb büntetés esetén húsz év,
• b) tízévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén tizenöt év,
• c) ötévi vagy ezt meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén tíz év,
• d) öt évet el nem érő tartamú szabadságvesztés esetén öt év

elteltével.

(2) Az elzárás, a közérdekű munka, a pénzbüntetés, a kitiltás és a sportrendezvények látogatásától való eltiltás végrehajthatósága öt év elteltével évül el.

(3) A foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a kiutasítás és a közügyektől eltiltás végrehajthatósága

• a) ötévi vagy ezt meghaladó határozott tartam esetén tíz év,
• b) öt évet el nem érő tartam esetén öt év

elteltével évül el.

(4) Nem évül el

• a) az emberiesség elleni bűncselekmény (Btk. XIII. Fejezet) miatt kiszabott,
• b) a háborús bűncselekmény (Btk. XIV. Fejezet) miatt kiszabott,
• c) az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt és az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosított és kiegészített, a népbíráskodásról szóló 81/1945. (II. 5.) ME rendelet 11. és 13. §-ában meghatározott egyéb háborús bűntettek miatt kiszabott tizenöt évig tartó vagy ennél súlyosabb,
• d) az életfogytig tartó

szabadságvesztés végrehajthatósága.

(5) A javítóintézeti nevelés végrehajthatósága három év elteltével évül el.

29. § (1) A büntetés és az intézkedés elévülésének határideje a büntetést kiszabó, vagy az intézkedést elrendelő ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének napjával, ha a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztik, a próbaidő leteltének a napjával kezdődik.

(2) Ha az elítélt a szabadságvesztés vagy a javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt megszökik, az elévülés határideje a szökés napjával ismét elkezdődik.

(3) A szabadságvesztés mellett kiszabott büntetés elévülésének határideje a szabadságvesztés végrehajtása befejezésének vagy a végrehajthatósága megszűnésének napján kezdődik.

(4) Az elévülést félbeszakítja az elítélt ellen a büntetés vagy az intézkedés végrehajtása végett tett intézkedés. Az elévülést minden olyan hatósági intézkedés félbeszakítja, amelyet a büntetés végrehajtásának előbbre vitele érdekében foganatosítottak. A félbeszakítás napjával az elévülés ismét elkezdődik.

(5) Az elévülés határidejébe nem számít be

• a) a halasztás, a büntetés-félbeszakítás és a 14. § szerinti végrehajtási sorrendre tekintettel történő megszakítás, valamint a szabadságvesztés, az elzárás és a közérdekű munka esetén a megelőzően megkezdett azonos nemű büntetés végrehajtásának időtartama,
• b) az a tartam, amely alatt a szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés azért nem hajtható végre, mert a külföldi igazságügyi hatóság az elítélt kiadatásának vagy átadásának végrehajtását a külföldön folyamatban lévő büntetőeljárás lefolytatására vagy a külföldön kiszabott szabadságvesztés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtására tekintettel elhalasztotta,
• c) kiutasítás esetén az a) és b) pontban meghatározottakon kívül az a tartam, amely alatt az elítélt más büntetőügyben kiszabott szabadságvesztést tölt.

A kegyelem¶

30. § (1) A kegyelmi jogkör gyakorlója az elítélt büntetését vagy a vele szemben alkalmazott próbára bocsátást, jóvátételi munkát és javítóintézeti nevelést kegyelemből elengedheti vagy mérsékelheti. A kegyelmi rendelkezésként elengedett büntetés vagy intézkedés, illetve mérséklés esetén a büntetés vagy intézkedés az elengedett rész tekintetében nem hajtható végre.

(2) Kegyelmi rendelkezés kizárólag még végre nem hajtott büntetésre vagy intézkedésre vonatkozhat. A kegyelem gyakorlása szempontjából a kiutasítás mindaddig nem tekinthető végrehajtottnak, amíg annak tartama el nem telt.

(2a) A köztársasági elnök az egyéni kegyelmezési jogát nem gyakorolhatja azzal az elítélttel szemben, akit

• a) tizennyolcadik életévét betöltött személy által tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény, vagy
• b) az a) pontban meghatározott bűncselekménnyel vagy az a) pontban meghatározott bűncselekmény miatt indult büntetőeljárással összefüggő, tizennyolcadik életévét betöltött személy által elkövetett más szándékos bűncselekmény miatt ítéltek el.

(3) Ha a kegyelmi jogkör gyakorlója ettől eltérően nem dönt, a kegyelem gyakorlása esetén azok a büntetőjogi jogkövetkezmények, amelyeket a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény a korábbi elítéléshez fűz, az ügydöntő határozatban kiszabott büntetéshez, illetve alkalmazott intézkedéshez igazodnak.

(4) Ha a köztársasági elnök a büntetés végrehajtását kegyelemből próbaidőre felfüggeszti, a próbaidő és a mentesítés hatályának beálltához szükséges időtartam a kegyelmi elhatározás keltének napján kezdődik.

(5) Ha a szabadságvesztés végrehajtásának a kegyelmi eljárás lefolytatásáig történő félbeszakítására nem került sor, a (4) bekezdésben meghatározottaktól eltérően, a próbaidő és a mentesítés hatályának beálltához szükséges időtartam a szabadítást követő nappal kezdődik.

A büntetés végrehajtásának kizárása életfogytig tartó szabadságvesztés esetén¶

31. § Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a határozott ideig tartó szabadságvesztés, az elzárás, a közérdekű munka és a pénzbüntetés nem hajtható végre.

A büntetés végrehajtásának kizárása kiutasítás esetén¶

31/A. § Kiutasítás végrehajtása esetén a más büntetőügyben kiszabott elzárás, közérdekű munka és pénzbüntetés – ideértve a közérdekű munka vagy a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést is – nem hajtható végre.

III. Fejezet — A BÍRÓSÁG ÉS AZ ÜGYÉSZSÉG FELADATAI A VÉGREHAJTÁSBAN¶

A büntetőügyben eljáró bíróság és ügyészség feladatai¶

32. § (1) A büntetés vagy az intézkedés végrehajtása iránt az a bíróság intézkedik, amelynek eljárása során az végrehajthatóvá válik. A szükséges intézkedéseket az e törvényben és a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra háruló feladatokat megállapító jogszabályban foglaltak szerint az egyesbíró vagy a tanács elnöke (a továbbiakban együtt: a tanács elnöke) teszi meg.

(2) A feltételes ügyészi felfüggesztés során elrendelt pártfogó felügyelet, valamint az ügyészség által alkalmazott megrovás végrehajtása céljából az ügyészség intézkedik.

(3) A tanács elnöke – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követő három munkanapon belül intézkedik az értesítőlap kiállítása és megküldése iránt.

(4) Pénzbüntetés, elkobzás és vagyonelkobzás esetén az ügydöntő határozat rendelkező részének a Be. 459. § (1) és (2) bekezdése szerinti jogerősítési záradékkal ellátott példánya pótolja az értesítőlap kiállítását, és a végrehajtás alapjául szolgál.

(5) A (3) bekezdés alkalmazásában ügydöntő határozat alatt a perújítás, a felülvizsgálat, a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat folytán, vagy a jogegységi eljárásban (a továbbiakban együtt: rendkívüli jogorvoslat) meghozott ügydöntő, illetve a kiszabott büntetést, az alkalmazott intézkedést érintő jogegységi határozatot is érteni kell.

(6) A kényszerintézkedés elrendeléséről, meghosszabbításáról, fenntartásáról vagy megszüntetéséről szóló végzés végrehajthatósága esetén a tanács elnöke haladéktalanul intézkedik a foganatosítás, illetve a szabadlábra helyezés céljából az értesítőlap azonnali kiállítása, átadása, illetőleg megküldése iránt. A tanács elnöke az értesítőlapra bírói rendelvényt vezet. Kényszerintézkedés megszüntetése esetén, ha a terhelt előállítására nem került sor, a tanács elnöke azonnal intézkedik a szabadlábra helyezés iránt a fogvatartást foganatosító szervnél.

(7) Ha a kényszerintézkedést az ügyészség rendeli el vagy szünteti meg, akkor haladéktalanul intézkedik a foganatosítás, illetve a szabadlábra helyezés iránt.

33. § (1) Ha a bíróság az értesítőlap alapjául szolgáló határozatot kijavítja, újabb értesítőlapot kiállítani nem kell. A tanács elnöke a kijavítást elrendelő határozatot nyomban megküldi annak a végrehajtásért felelős szervnek, illetve a törvényszék büntetés-végrehajtási csoportjának (a továbbiakban: bv. csoport), amelynek az értesítőlapot már megküldte, és szükség esetén a végrehajtás függőben tartása iránt intézkedik. Ha a kijavítást elrendelő határozat véglegessé vált, a bíróság a véglegessé válási záradékkal ellátott határozatát megküldi a végrehajtásért felelős szervnek, illetve a bv. csoportnak.

(2) Ha a bíróság olyan kérdésben, amelyre nézve az értesítőlap adatot tartalmaz, utóbb a Be. XCIV. Fejezete vagy a 837. § (2) bekezdés a)–c) pontja szerinti eljárásban másként határoz, vagy a határozata mulasztását utólag pótolja, a tanács elnöke – ha erre vonatkozóan rendszeresített értesítőlap van bevezetve – értesítőlapot állít ki, és azt jogerősítési, illetve véglegessé válási záradékkal ellátott határozatával együtt haladéktalanul megküldi a végrehajtásért felelős szervnek, szabadságvesztés esetén a bv. csoportnak. Értesítőlap rendszeresítésének hiányában a tanács elnöke a jogerősítési, illetve véglegessé válási záradékkal ellátott határozatát haladéktalanul megküldi a végrehajtásért felelős szervnek, szabadságvesztés esetén a bv. csoportnak.

34. § (1) A jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vételének elrendelésekor a tanács elnöke a szabadságvesztésről kiállított értesítőlapra bírói rendelvényt vezet, és azt a végrehajtás foganatosítása végett az elítéltet a bv. intézetbe előállító rendőrnek, vagy büntetés-végrehajtási őrnek adja át.

(2) A tanács elnöke az (1) bekezdésben foglaltak szerint jár el, ha szabadságvesztés, illetve az elzárás kiszabása, javítóintézeti nevelés vagy kényszergyógykezelés elrendelése esetén a terhelt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor – akár az adott, akár más büntetőügyben – fogva van.

(3) Ha a terhelt fogva van, de előállítására nem került sor, a tanács elnöke haladéktalanul megküldi a szabadságvesztésről, az elzárásról, a javítóintézeti nevelésről vagy a kényszergyógykezelésről kiállított és bírói rendelvénnyel ellátott értesítőlapot a végrehajtásért felelős szervnek, ha a terhelt más szervnél van fogva, a fogvatartást foganatosító szervhez, amely haladéktalanul intézkedik a terhelt átszállítása iránt.

(4) Ha a terhelt szabadlábon van és a szabadságvesztés azonnali foganatba vételének nincs helye, továbbá elzárás kiszabása esetén a jogerős szabadságvesztést vagy elzárást kiszabó bíróság a szabadságvesztésről kiállított értesítőlapot, az elzárásról kiállított értesítőlapot és az ügydöntő határozat rendelkező részét a székhelye szerinti törvényszéken működő bv. csoport részére küldi meg.

(5) Kényszergyógykezelés és javítóintézeti nevelés elrendelése esetén a tanács elnöke az értesítőlapra bírói rendelvényt vezet, és azt megküldi az intézkedés végrehajtásáért felelős illetékes intézetnek, továbbá intézkedik a kényszergyógykezeltnek, illetve a fiatalkorú elítéltnek az intézetbe szállítása vagy kísérése végett.

34/A. § A 32. § (4) és (6) bekezdése, 33. § (2) bekezdése, valamint a 34. § (1)–(3) és (5) bekezdése esetén a tanács elnöke a papíralapú határozatot – ideértve a jogerősítési, illetve véglegessé válási záradékot – és az értesítőlapon a bírói rendelvényt eredeti aláírással látja el. Ha a határozatot és a bírói rendelvénnyel ellátott értesítőlapot elektronikus úton kell megküldeni, a tanács elnöke az elektronikus okiratot minősített elektronikus aláírással látja el. Ennek hiányában a papíralapú, eredeti aláírással ellátott határozatot és értesítőlapot elektronikus okirattá kell átalakítani, és legalább minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy elektronikus bélyegzővel kell ellátni.

35. § (1) Ha a perújítás vagy felülvizsgálat folytán indult eljárásban a bíróság az alapügyben hozott bármely rendelkezés végrehajtását felfüggeszti vagy félbeszakítja, a tanács elnöke – a határozatnak a büntetést vagy intézkedést foganatosító szervhez történő megküldésével – azonnal intézkedik a szabadságvesztésre ítélt, a kényszergyógykezelt és a javítóintézeti nevelt szabadítása, illetve elbocsátása iránt.

(2) A tanács elnöke az (1) bekezdésben foglaltak szerint jár el, ha a fellebbezési joggal kapcsolatban benyújtott, a Be. 140. § (4) bekezdése szerinti igazolási kérelem alapján a végrehajtást felfüggeszti.

(3) Ha a rendkívüli jogorvoslat folytán meghozott határozattal a bíróság az elítéltet felmenti, a kényszergyógykezelést mellőzi, vagy az eljárást megszünteti, és a végrehajtás felfüggesztésére vagy félbeszakítására nem került sor, a tanács elnöke azonnal intézkedik a szabadságvesztésre ítélt, a kényszergyógykezelt és a javítóintézeti nevelt szabadítása, illetve elbocsátása iránt.

(4)

(5)

36. § (1) Az ügydöntő határozat írásba foglalását követően haladéktalanul meg kell küldeni annak kiadmányát – a vagyoni jellegű büntetések és intézkedések kivételével – a külön jogszabályban foglaltak szerint a végrehajtásért felelős szervnek, illetve a bv. csoportnak.

(2) Halasztás vagy részletfizetés engedélyezése esetén a tanács elnöke intézkedik az engedélyezés tényének és tartalmának az értesítőlapon történő feltüntetése iránt. Az értesítőlap elküldését követően meghozott határozatot haladéktalanul meg kell küldeni a végrehajtásért felelős szervnek, illetve a bv. csoportnak.

(3) Szabadságvesztés, elzárás és közérdekű munka kiszabása, kényszergyógykezelés, pártfogó felügyelet és javítóintézeti nevelés elrendelése esetén az ügydöntő határozathoz – amennyiben rendelkezésre áll – mellékelni kell:

• a) az elítéltről készült pártfogó felügyelői vélemény, valamint az elítélt személy mentális és testi állapotáról készült szakvélemény, orvosi bizonyítvány másodpéldányát vagy másolatát,
• b) fiatalkorú elítélt esetében a környezettanulmány és az iskolai bizonyítvány, az iskolai vagy munkahelyi jellemzés másolatát.

(4)

A szabadságvesztés azonnali foganatba vétele, a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítása¶

37. § (1) A bíróság a szabadlábon lévő elítélttel szemben a jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vételét

• a) rendelheti el, ha annak tartama öt év, vagy ennél súlyosabb, és a bűncselekmény jellegére, az elítélt személyi és családi körülményeire tekintettel alaposan feltehető, hogy a szökésével vagy az elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól kivonná magát,
• b) rendeli el, ha azt bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt szabta ki,
• c) rendeli el, ha a szabadságvesztés mellett kiutasítást szabott ki.

(2) Az (1) bekezdés esetén a bíróság a székhelyén működő bv. intézet parancsnokától rövid úton büntetés-végrehajtási őr kirendelését kéri, és az elítéltet az őrnek adja át. Ha a bíróság székhelyén nincs bv. intézet, vagy a büntetés-végrehajtási őr kirendelésének akadálya van, a bíróság az elítéltnek a bv. intézetbe kísérése végett rövid úton a rendőrséget keresi meg.

38. § (1) Ha a végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor a terhelt nincs letartóztatásban, és a szabadságvesztés végrehajtásának azonnali foganatba vételét a bíróság nem rendelte el, az elítélttel szemben – a bv. intézetbe történő befogadásáig – a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés rendelhető el, ha a bűncselekmény jellegére, a kiszabott szabadságvesztésre az elítélt személyi és családi körülményeire – különösen az egészségi állapotára, idős korára – tekintettel alaposan feltehető, hogy ezzel is biztosítható, hogy a terhelt szökésével vagy elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól ne vonja ki magát.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedést el kell rendelni, ha a bíróság két évet meghaladó tartamú szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére halasztást engedélyezett.

(3) A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés elrendeléséről a bíróság határoz. Az intézkedés hatálya alatt álló elítélt a bíróság határozatában meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a lakcímét, illetve a tényleges tartózkodási helyét nem változtathatja meg. A határozatban előírható, hogy a terhelt meghatározott időközönként a rendőrségen jelentkezzen.

(4) A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés előírásainak megtartását a rendőrség ellenőrzi.

(5) Ha a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés előírásait az elítélt megszegte, a rendőrség haladéktalanul értesíti az intézkedést elrendelő bíróságot, és az elítéltet a bíróság határozatának meghozataláig – legfeljebb hat napig – büntetés-végrehajtási őrizetét rendelheti el. A büntetés-végrehajtási őrizetet rendőrségi fogdán kell végrehajtani. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés előírásainak megszegése esetén a szabadságvesztés azonnali foganatba vételét rendelheti el. A bíróság a szabadságvesztés azonnali foganatba vételéről való döntés során a Btk. 92. § alkalmazásával rendelkezik a büntetés-végrehajtási őrizet beszámításáról.

(6) Ha az elítélt ismeretlen helyre távozott és a tartózkodási helyének felkutatása iránt megtett intézkedések nem vezettek eredményre, a tanács elnöke elfogatóparancsot bocsát ki.

(7) A szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedést meg kell szüntetni, ha a büntetés végrehajthatósága megszűnt vagy kizárt.

(8) Ha az ügydöntő határozat a kihirdetésekor jogerőre emelkedik, és

• a) az elítélt a szabadságvesztést a Btk. 92–92/B. §-a alapján beszámítással kitöltötte, vagy
• b) a kiutasítást nem végrehajtandó szabadságvesztés mellett szabták ki,

a bíróság a kiutasítás végrehajtása érdekében elrendeli az elítéltnek az idegenrendészeti hatósághoz történő előállítását. Az előállítás végrehajtása érdekében a tanács elnöke a rendőrséget keresi meg.

A szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása¶

39. § (1) A tanács elnöke a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére, ha annak hátralévő része két év, vagy annál rövidebb, az elítélt kérelmére – fontos okból – különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire tekintettel – legfeljebb három hónapra halasztást engedélyezhet.

(2) Ha az elítélt betegsége az életét közvetlenül veszélyezteti, a tanács elnöke

• a) az (1) bekezdésben szabályozott tartamú halasztást meghaladó, határozott ideig tartó halasztást is engedélyezhet,
• b) az (1) bekezdés alapján engedélyezett halasztást meghosszabbíthatja,
• c) halasztást engedélyezhet a szabadságvesztés végrehajtás megkezdésére abban az esetben is, ha a szabadságvesztés hátralévő része két évnél hosszabb.

(3) El kell halasztani – kérelem nélkül, hivatalból is – a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdését annak az elítéltnek az esetében, aki

• a) a tizenkettedik hetet meghaladó várandós, legfeljebb a szülés várható idejét követő tizenkettedik hónap végéig,
• b) egy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza.

(4) A (2) bekezdés esetében a tanács elnöke igazságügyi orvos-szakértői szakvélemény alapján állapítja meg a halasztás egészségügyi feltételeinek fennállását, és a BVOP egészségügyi szakterület vezetőjének – az elítélt egészségi állapotának büntetés-végrehajtás keretei között való kezelhetőségére vonatkozó – nyilatkozatát figyelembe véve határoz a kérelemről.

(5) A (3) bekezdés a) pontja esetén, ha a gyermek halva született, utóbb meghalt, vagy a gyermek véglegesen vagy tartósan kikerül az elítélt gondozásából, a szabadságvesztés végrehajtását a bíróság felhívására, amint azt a nő szülés utáni egészségi állapota lehetővé teszi, haladéktalanul meg kell kezdeni. A nő szülés utáni egészségi állapotáról a tanács elnökének a felhívására a BVOP egészségügyi szakterületének vezetője – a rendelkezésre bocsátott orvosi dokumentumok alapján – nyilatkozik.

(6) Az (1)–(3) bekezdésben meghatározott feltételek esetén sincs helye a szabadságvesztés végrehajtása elhalasztásának, ha az súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot vagy a közrendet, illetve ha az elítélt szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.

(7) Ha az igazságügyért felelős miniszter a 45. § (9) bekezdése szerint a büntetés végrehajtását elhalasztotta vagy félbeszakította, a bíróság az ezt követően a halasztás iránt benyújtott kérelem tárgyában a döntés meghozatalát mindaddig felfüggeszti, ameddig a 45. § (9) bekezdése szerinti halasztás vagy félbeszakítás tart.

(8) A katona szabadságvesztése végrehajtásának elhalasztásáról az elítélt munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokát (vezetőjét) értesíteni kell.

(9) Az (1) bekezdés szerinti halasztás iránti kérelem az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől számított három hónapon belül terjeszthető elő. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs. Ha a bíróság a kérelmet megalapozottnak találja és a végrehajtás megkezdésére kitűzött határnapra figyelemmel ez indokolt, a 44. § (6) bekezdése szerint intézkedhet. Ha az (1) bekezdés szerinti halasztás iránti kérelmet olyan időben terjesztik elő, hogy annak elintézésére a végrehajtás megkezdésére kitűzött határnap előtt már nincs lehetőség, a tanács elnöke a kérelem elbírálását mellőzi, és erről a kérelmezőt értesíti.

Az elzárás végrehajtásának elhalasztása¶

40. § (1) A tanács elnöke az elzárás végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére fontos okból, különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire való tekintettel, legfeljebb három hónapra halasztást engedélyezhet.

(2) Ha az elítélt betegsége az elítélt életét közvetlenül veszélyezteti, a tanács elnöke

• a) az (1) bekezdésben szabályozott tartamú halasztást meghaladó, határozott ideig tartó halasztást is engedélyezhet,
• b) az (1) bekezdés alapján engedélyezett halasztást meghosszabbíthatja.

(3) El kell halasztani – kérelem nélkül, hivatalból is – az elzárás végrehajtásának megkezdését annak az elítéltnek az esetében, aki

• a) a tizenkettedik hetet meghaladó várandós, legfeljebb a szülés várható idejét követő tizenkettedik hónap végéig,
• b) egy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza.

(4) A (2) bekezdés esetében a tanács elnöke igazságügyi orvos-szakértői szakvélemény alapján állapítja meg a halasztás egészségügyi feltételeinek fennállását, és a BVOP egészségügyi szakterület vezetőjének – az elítélt egészségügyi állapotának büntetés-végrehajtás keretei között való kezelhetőségére vonatkozó – nyilatkozatát figyelembe véve határoz a kérelemről.

(5) A (3) bekezdés a) pontja esetén, ha a gyermek halva született, utóbb meghalt, vagy a gyermek véglegesen vagy tartósan kikerül az elítélt gondozásából, az elzárás végrehajtását a bíróság felhívására, amint azt a nő szülés utáni egészségi állapota lehetővé teszi, haladéktalanul meg kell kezdeni. A nő szülés utáni egészségi állapotáról a tanács elnökének a felhívására a BVOP egészségügyi szakterületének vezetője – a rendelkezésre bocsátott orvosi dokumentumok alapján – nyilatkozik.

(6) Az (1)–(4) bekezdésben meghatározott feltételek esetén sincs helye az elhalasztásnak, ha az súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot vagy a közrendet, illetve ha az elítélt szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.

(7) Az elzárás végrehajtásának elhalasztása iránti kérelemmel összefüggésben a 39. § (7)–(9) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

A közérdekű munka végrehajtásának elhalasztása¶

41. § (1) A tanács elnöke a közérdekű munka végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére fontos okból, különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire való tekintettel, legfeljebb három hónapra halasztást engedélyezhet.

(2) Ha az elítélt betegsége az elítélt életét közvetlenül veszélyezteti, a tanács elnöke

• a) az (1) bekezdésben szabályozott tartamú halasztást meghaladó, határozott ideig tartó halasztást is engedélyezhet,
• b) az (1) bekezdés alapján engedélyezett halasztást meghosszabbíthatja.

(3) El kell halasztani – kérelem nélkül, hivatalból is – a közérdekű munka végrehajtásának megkezdését annak az elítéltnek az esetében, aki

• a) a tizenkettedik hetet meghaladó várandós, legfeljebb a szülés várható idejét követő tizenkettedik hónap végéig,
• b) egy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza.

(4) A (2) bekezdés esetében a tanács elnöke igazságügyi orvosszakértői szakvélemény alapján állapítja meg a halasztás egészségügyi feltételeinek fennállását.

(5) Ha a közérdekű munka végrehajtásának elhalasztása iránti kérelmet olyan időben terjesztik elő, hogy annak elintézésére a végrehajtás megkezdésére kitűzött határnap előtt már nincs lehetőség, a tanács elnöke a kérelem elbírálását mellőzi és erről a kérelmezőt értesíti, és a kérelmet a közérdekű munka végrehajtásának esetleges félbeszakítása iránti intézkedés megtétele végett a büntetés-végrehajtási bírónak, tájékoztatásul az illetékes pártfogó felügyelői szolgálatnak is megküldi.

(6) A büntetés végrehajtását haladéktalanul meg kell kezdeni, ha

• a) az elítélt gyermeke halva született, utóbb meghalt, vagy a gyermek véglegesen vagy tartósan kikerült az elítélt gondozásából, és azt a nő szülés utáni egészségi állapota lehetővé teszi,
• b) az elítélt részére a gyermekgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás vagy gyermeknevelési támogatás folyósítását egy év eltelte előtt megszüntetik,
• c) az elítélt fogvatartása vagy olyan bűnügyi felügyelete, amelynek keretében a bíróság a terhelt számára előírta, hogy lakást, egyéb helyiséget, intézményt, vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhatja el, megszűnik, kivéve ha a közérdekű munka végrehajtásának e törvény szerinti végrehajtási akadálya áll fenn.

(7) A (6) bekezdés a) pontja szerinti szülés utáni egészségi állapotról az igazságügyi orvos-szakértő vagy a szülést levezető egészségügyi intézmény főorvosa nyilatkozik.

Halasztás és részletfizetés engedélyezése pénzbüntetés esetén¶

42. § (1) Ha az elítélt valószínűsíti, hogy a pénzbüntetés azonnali vagy egy összegben való megfizetése magának, vagy tartásra szoruló hozzátartozójának a büntetés célján túlmenő jelentős anyagi nehézséget okozna, és megalapozottan feltehető, hogy az elítélt a meghosszabbított határidőben fizetési kötelezettségének pontosan eleget tesz, részére a bíróság legfeljebb három hónapi halasztást, illetve azt engedélyezheti, hogy a pénzbüntetést két éven belül, részletekben fizesse meg.

(2) A pénzbüntetés megfizetésére adott halasztás fontos okból egy alkalommal, legfeljebb további három hónappal meghosszabbítható.

(3) A részletfizetés olyan, havonta fizetendő összegben engedélyezhető, amely osztható a pénzbüntetés esetén az ügydöntő határozatban megállapított napi tétel összegével.

(4) A pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatását követően halasztás vagy részletfizetés nem engedélyezhető.

Javítóintézeti nevelés végrehajtásának elhalasztása¶

43. § (1) A fiatalkorúval szemben jogerős ügydöntő határozatban elrendelt javítóintézeti nevelés végrehajtását a tanács elnöke a 39. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett és keretek között elhalasztja.

(2) Ha a fiatalkorú egészségi állapota indokolja, három hónapot meghaladóan, vagy ismételten is engedélyezhető halasztás.

A kiutasítás végrehajtásának elhalasztása¶

43/A. § (1) A tanács elnöke az elítélt kérelmére a kiutasítás végrehajtásának megkezdésére fontos okból – különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire tekintettel – legfeljebb három hónapra halasztást engedélyezhet.

(2) Ha az elítélt betegsége az életét közvetlenül veszélyezteti, a tanács elnöke

• a) az (1) bekezdésben szabályozott tartamú halasztást meghaladó, határozott ideig tartó halasztást is engedélyezhet,
• b) az (1) bekezdés alapján engedélyezett halasztást meghosszabbíthatja.

(3) El kell halasztani – kérelem nélkül, hivatalból is – a kiutasítás végrehajtásának megkezdését annak az elítéltnek az esetében, aki

• a) a tizenkettedik hetet meghaladó várandós, legfeljebb a szülés várható idejét követő tizenkettedik hónap végéig,
• b) egy évesnél fiatalabb gyermekét gondozza.

(4) A (2) bekezdés esetében a tanács elnöke igazságügyi orvos-szakértői szakvélemény alapján állapítja meg a halasztás egészségügyi feltételeinek fennállását.

(5) A (3) bekezdés a) pontja esetén, ha a gyermek halva született, utóbb meghalt, vagy a gyermek véglegesen vagy tartósan kikerül az elítélt gondozásából, a kiutasítás végrehajtását a bíróság felhívására, amint azt a nő szülés utáni egészségi állapota lehetővé teszi, haladéktalanul meg kell kezdeni. A nő szülés utáni egészségi állapotáról a tanács elnökének a felhívására az igazságügyi orvos-szakértő nyilatkozik.

(6) Az (1)–(3) bekezdésben meghatározott feltételek esetén sincs helye a kiutasítás végrehajtása elhalasztásának, ha az súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot vagy a közrendet.

A rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának elhalasztása¶

43/B. § (1) A tanács elnöke a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának megkezdésére a rendbírsággal sújtott kérelmére a 40. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek mellett halasztást engedélyezhet, illetve a 40. § (3) bekezdésében meghatározott okból és keretek között halasztást engedélyez.

(2) A halasztási kérelem elbírálása során a 39. § (7)–(9) bekezdését és a 40. § (4)–(5) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.

A halasztás és a részletfizetés engedélyezésének eljárási szabályai¶

44. § (1) A halasztás és a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya.

(2) A kérelemről, ha azt a terhelt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően nyomban előterjesztette – a jelen lévő ügyész nyilatkozatát követően –, az ügydöntő határozatot hozó bíróság dönt, a határozatát indokolni köteles.

(3) A terhelt később előterjesztett kérelmének elbírálására a Be. XCIV. Fejezete szerinti egyszerűsített felülvizsgálat szabályait kell értelemszerűen alkalmazni azzal, hogy a bíróság nem ügydöntő végzéssel határoz. Ha a bíróság az ügyiratok alapján dönt, a kérelemről bírósági titkár is határozhat.

(4) A pénzbüntetés tekintetében a halasztás vagy a részletfizetés engedélyezése tárgyában hozott határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.

(5) A szabadságvesztés, az elzárás, a közérdekű munka és a javítóintézeti nevelés végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott határozat ellen az ügyészség, az elítélt, a törvényes képviselő és a védő, a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott határozat ellen az ügyészség és a rendbírsággal sújtott személy fellebbezhet. Ha a halasztást a (2) bekezdés alapján a másodfokú bíróság engedélyezte, a fellebbezés elbírálására a Be. 614. §-a megfelelően irányadó.

(5a) A kiutasítás végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.

(6) A tanács elnöke szabadságvesztés esetén a 39. § (2) és (3) bekezdésében, elzárás esetén a 40. § (2) és (3) bekezdésében, a rendbírság helyébe lépő elzárás esetén 43/B. § (1) bekezdésében meghatározott körben – a 39. § (4) bekezdésére és a 40. § (4) bekezdésére figyelemmel – szükség szerint intézkedik a büntetés-végrehajtási bírónál a végrehajtás függőben tartása iránt.

(7) Az elítéltet bejelentési kötelezettség terheli minden olyan tény vagy körülmény tekintetében, amely a végrehajtás elrendeléséhez alapul szolgál. Ennek elmulasztása esetén rendbírsággal sújtható. Az elítéltet a halasztást engedélyező határozatban tájékoztatni kell bejelentési kötelezettségéről, továbbá a bejelentés elmulasztása jogkövetkezményéről.

Bírósági mentesítés¶

44/A. § (1) A Btk. 101. § (1) és (2) bekezdése szerinti büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli utólagos bírósági mentesítést az elítélt, a védő, illetve a fiatalkorú törvényes képviselője az alapügyben elsőfokon eljárt bíróságnál kérheti. Több elítélés esetében a magasabb hatáskörű bíróság, ennek hiányában az a bíróság jár el, amely a legsúlyosabb büntetést szabta ki. Ha a büntetések azonos súlyúak, a bíróságok közül az jár el, amelyhez a kérelem elsőként beérkezett.

(2) Ha az egyik ügyben katonai büntetőeljárás volt folyamatban, az a bíróság jár el, amely a katonai büntetőeljárást lefolytatta, kivéve, ha a katonai büntetőeljárás hatályát a Be. 696. § (3) bekezdése alapozta meg.

(3) A kérelem elbírálására a Be. XCIV. Fejezete szerinti egyszerűsített felülvizsgálat szabályait kell értelemszerűen alkalmazni. A bíróság a kérelem elbírálása előtt beszerzi az ügyészség nyilatkozatát. Ha az utólagos bírósági mentesítésre irányuló kérelem felfüggesztett szabadságvesztéshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítésre irányul és az elítélt pártfogó felügyelet alatt áll, a bíróság összefoglaló jelentés elkészítését rendeli el a pártfogó felügyelet végrehajtásának tapasztalatairól.

(4) Ha a mentesítés törvényi előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet elutasítja, egyébként érdemben elbírálja.

(4a) A bíróság mentesítést engedélyező végzése ellen az ügyészség által benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya van.

(5) A bíróság a mentesítést kimondó határozat hatályon kívül helyezéséről az ügyészség indítványára vagy hivatalból utólag határoz, ha

• a) a mentesítés hatályát vesztette [Btk. 101. § (4) bekezdés és 102. § (2) bekezdés], vagy
• b) utóbb megállapítják, hogy a mentesítésnek törvényi akadálya volt.

Kegyelmi eljárás¶

45. § (1) Kegyelem iránti előterjesztést – hivatalból vagy kérelemre – a még végre nem hajtott büntetés, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka és a javítóintézeti nevelés elengedésére vagy mérséklésére, illetve a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre az igazságügyért felelős miniszter tehet a köztársasági elnökhöz.

(2) Az (1) bekezdésben fel nem sorolt intézkedés mérséklése vagy elengedése, valamint a már végrehajtott büntetés vagy intézkedés utólagos elengedése iránt, illetve ha a mentesülés a bíróság határozata vagy a törvény alapján már beállt, kegyelmi kérelem nem nyújtható be, illetve hivatalból kegyelmi eljárás nem kezdeményezhető.

(3) Kegyelmi kérelmet az elítélt, a védő, az elítélt törvényes képviselője, valamint az elítélt hozzátartozója nyújthat be.

(4) Hivatalból a kegyelmi eljárást kegyelmi kezdeményezéssel a jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság vagy az eljáró büntetés-végrehajtási bíró – az elsőfokon eljárt bíróság útján – indíthatja meg. Nincs helye hivatalból kegyelmi eljárás kezdeményezésének a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre.

(5) A még végre nem hajtott büntetés, az (1) bekezdés szerinti intézkedés elengedése vagy mérséklése, illetve a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránt a kegyelmi kérelmet az elsőfokon eljárt bíróságnál kell benyújtani.

(6) Az elsőfokon eljárt bíróság tanácsának elnöke a kegyelmi eljárás során a Be. 859. § (2) bekezdése szerint az elítéltnek a kegyelmi döntéshez szükséges személyes adatait beszerzi. A bíróság e célból

• a) az elítéltről környezettanulmány készítését rendelheti el,
• b) fogva lévő elítélt esetén a bv. intézet vagy a javítóintézet értékelő véleményét szerezheti be, vagy
• c) az elítélt életvitelével összefüggő nyilvános adatokról készített rendőrségi jelentést kérhet.

(6a) A környezettanulmányt a szabadságvesztést töltő vagy pártfogó felügyelet alatt álló feltételes szabadságra bocsátott elítéltet érintő kegyelmi eljárás esetén a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő, egyéb esetben a pártfogó felügyelő készíti el.

(7) A döntéshez szükséges adatokat tartalmazó ügyiratokat és egyéb iratokat, valamint a kegyelmi kérelmet, illetve a kegyelmi kezdeményezést a tanács elnöke az adatok, iratok beszerzését követő nyolc napon belül az igazságügyért felelős miniszterhez felterjeszti.

(8) Ha a kegyelmi eljárás során egészségügyi okra hivatkoznak, az igazságügyért felelős miniszter az előterjesztés előkészítése során – a büntetés végrehajtásának megkezdésére halasztó hatállyal – elrendelheti az elítéltnek a Büntetés-végrehajtás Egészségügyi Központban (a továbbiakban: BVEK) vagy az IMEI-ben történő szakorvosi vizsgálatát.

(9) A büntetés vagy az intézkedés elengedése vagy mérséklése iránti kérelem vagy előterjesztés esetén az igazságügyért felelős miniszter elrendelheti a büntetés vagy javítóintézeti nevelés végrehajtásának a köztársasági elnök döntéséig történő elhalasztását vagy félbeszakítását.

(10) A büntetés vagy a javítóintézeti nevelés végrehajtásának elhalasztását vagy félbeszakítását az igazságügyért felelős miniszter megszünteti, ha az a körülmény, amelyre figyelemmel a halasztás vagy a félbeszakítás elrendelését alapozta, megszűnt.

(11) A büntetés vagy a javítóintézeti nevelés végrehajtásának elhalasztását vagy félbeszakítását az igazságügyért felelős miniszter megszüntetheti, ha tudomására jut, hogy

• a) az elítélttel szemben a halasztás vagy a félbeszakítás tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt büntetőeljárás indult, vagy újabb szabadságvesztést kell végrehajtani,
• b) az elítéltet más ügyben letartóztatásba helyezték.

(12) A (8)–(11) bekezdésben meghatározott esetekben az igazságügyért felelős miniszter a döntéséről tájékoztatja az elítéltet, illetve a kérelmezőt, valamint a büntetés vagy a javítóintézeti nevelés végrehajtása érdekében intézkedésre jogosult bíróságot, szabadságvesztés esetén a BVOP-t és a végrehajtásért felelős szervet.

46. § (1) Az igazságügyért felelős miniszter

• a) megteheti a 45. § (6) bekezdése szerinti intézkedéseket, valamint
• b) a 17. § szerinti megkereséssel élhet további olyan adatok vagy iratok beszerzése érdekében, amelyekre a kegyelmi kérelem, illetve a kegyelmi kezdeményezés hivatkozik, vagy amelyek a kegyelmi eljárás lefolytatásához szükségesek.

(2) Az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi eljárás során törvényben meghatározott adatkörben adatokat igényelhet a következő nyilvántartásokból:

• a) bűnügyi nyilvántartási rendszer,
• b) szabálysértési nyilvántartási rendszer,
• c) polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartása,
• d) közúti közlekedési nyilvántartás,
• e) központi idegenrendészeti nyilvántartás.

(3) Az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi kérelmet, illetve a kegyelmi kezdeményezést a köztársasági elnökhöz akkor is felterjeszti, ha a kegyelem gyakorlása iránt nem tesz előterjesztést.

(4) A köztársasági elnök a kegyelmi döntésről szóló határozatot az igazságügyért felelős miniszternek küldi meg.

(5) Ha a kegyelmi eljárás a köztársasági elnök döntése nélkül más okból fejeződik be, ennek tényét az a személy, aki előtt a kegyelmi eljárás folyamatban van, illetve az iratok felterjesztését megelőzően az elsőfokú bíróság állapítja meg.

(6) Az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi döntésről szóló határozatot, illetve a kegyelmi eljárásnak az (5) bekezdésben meghatározott okból történő befejezéséről szóló tájékoztatást és a kegyelmi eljárás iratait megküldi annak az elsőfokú bíróságnak, amely az ügyiratokat felterjesztette.

(7) Ha a kegyelmi döntésről szóló határozat az elítélttel szemben olyan büntetést vagy intézkedést állapít meg, amelyről a jogerős ügydöntő határozat nem rendelkezett, vagy a kiszabott büntetés végrehajtását felfüggeszti, és a Btk. vonatkozó rendelkezése alapján ehhez kötelezően pártfogó felügyelet kapcsolódik, akkor az elsőfokon eljárt bíróság nem ügydöntő határozattal ezt megállapítja. A határozattal szemben jogorvoslatnak helye nincs, a határozat a meghozatala napján válik véglegessé.

(8) A (9) és (10) bekezdésben meghatározott kivételekkel a kegyelmi döntésről szóló határozatot és a (7) bekezdés szerinti határozatot, illetve a kegyelmi eljárás befejezéséről szóló tájékoztatást az ügyben elsőfokon eljárt bíróság tanácsának elnöke kézbesíti az elítéltnek és a kegyelmi kérelem előterjesztőjének, illetve a kegyelmi eljárást kezdeményező jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróságnak vagy büntetés-végrehajtási bírónak, továbbá szükség szerint intézkedik a kegyelmi határozatba foglalt büntetés vagy intézkedés – ideértve a (7) bekezdés szerinti határozattal megállapított pártfogó felügyeletet is – végrehajtása vagy a végrehajtás megszüntetése érdekében.

(9) Ha az elítélt a szabadságvesztését, elzárását vagy a javítóintézeti nevelését tölti, részére a kegyelmi döntésről szóló határozatot, illetve a kegyelmi eljárás befejezéséről szóló tájékoztatást az igazságügyért felelős miniszter a bv. intézet vagy a javítóintézet útján kézbesíti, egyebekben a (6) bekezdés szerint jár el. Ha az elítélt kegyelemben részesült, az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi határozatot haladéktalanul megküldi – a BVOP-n keresztül – a végrehajtást foganatosító bv. intézetnek, illetve a javítóintézetnek a szabadítás érdekében szükséges intézkedések megtétele, valamint a határozatnak az elítélt részére történő kézbesítése végett. A megtett intézkedésről értesíti az elsőfokon eljárt bíróságot.

(10) Ha az elítélt büntetésének vagy javítóintézeti nevelésének végrehajtását a kegyelmi döntés meghozataláig elhalasztották vagy félbeszakították, a kegyelmi döntésről szóló határozatot, illetve a kegyelmi eljárás befejezéséről szóló tájékoztatást az igazságügyért felelős miniszter a büntetés vagy a javítóintézeti nevelés végrehajtása érdekében intézkedésre jogosult bíróságnak, szabadságvesztés esetén a BVOP-nak és a végrehajtásért felelős szervnek is megküldi.

(11) Ha a köztársasági elnök kegyelmet gyakorolt, az elítélt részére küldött értesítés tartalmazza a kegyelemhez fűződő jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást is.

(12) Ha a köztársasági elnök nem gyakorolt kegyelmet vagy a kegyelmi eljárás más okból fejeződött be, nincs akadálya annak, hogy az arra jogosult újabb kegyelmi kérelmet nyújtson be.

A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárása¶

46/A. § (1) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt esetében e törvény rendelkezései alapján hivatalból kegyelmi eljárást kell lefolytatni.

(2) A kötelező kegyelmi eljárás lefolytatása nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt vagy az arra jogosult más személy az általános szabályok szerint kegyelmi kérelmet nyújtson be vagy az arra jogosult hivatalból kegyelmi eljárást kezdeményezzen.

46/B. § (1) Az elítéltet fogva tartó bv. intézet értesíti az igazságügyért felelős minisztert, ha az elítélt a szabadságvesztésből negyven évet kitöltött.

(2) A bv. intézet az (1) bekezdés szerinti értesítést megelőzően nyilatkoztatja az elítéltet arról, hogy a kötelező kegyelmi eljárás lefolytatásához hozzájárul-e. Az (1) bekezdés szerinti értesítéshez az elítélt hozzájáruló nyilatkozatát, a hozzájárulás megtagadásáról szóló nyilatkozatát, vagy ha az elítélt a nyilatkozattételt megtagadja, az erről kiállított jegyzőkönyvet mellékelni kell.

(3) Az elítélt hozzájárulásának hiánya esetén, vagy ha az elítélt a nyilatkozattételt megtagadja, a kötelező kegyelmi eljárás nem folytatható le.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam számításakor a szabadságvesztésbe a Btk. 92–92/B. §-a alapján beszámított időt figyelembe kell venni.

46/C. § Az igazságügyért felelős miniszter – a 46/B. § szerinti értesítés beérkezésétől számított hatvan napon belül – a 46. § (2) bekezdése szerint beszerzi a kötelező kegyelmi eljárás lefolytatásához szükséges személyes adatokat, illetve a 17. § szerinti megkeresés szabályai szerint beszerzi a kötelező kegyelmi eljárás lefolytatásához szükséges, a kegyelmi ügyben hozott döntéshozatal során megvizsgálandó előkészítő iratokat, különösen

• a) a bv. intézet által összeállított,
• aa) az elítéltről készült kockázatértékelési összefoglaló jelentést,
• ab) az elítélt biztonsági kockázati besorolásával kapcsolatos iratokat,
• ac) az elítéltről készült értékelő véleményeket,
• ad) az elítélttel szemben indított fegyelmi eljárásokkal kapcsolatos iratokat,
• ae) az elítélt egészségi állapotára vonatkozó dokumentációt, ideértve az elítélt mentális állapotára vonatkozó szakorvosi és pszichológusi véleményeket is;
• b) az elítélttel szemben folyamatban volt büntetőeljárás ügyiratait;
• c) a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő által, az elítélt befogadó környezetéről készített környezettanulmányt;
• d) – ha az elítélt a bv. intézetet arról tájékoztatja, hogy szabadulása esetén foglalkoztatása biztosított lesz – a munkáltató által kiadott foglalkoztatási nyilatkozatot.

46/D. § (1) Az igazságügyért felelős miniszter – legkésőbb a 46/B. § szerinti értesítés beérkezésétől számított három napon belül – értesíti a Kúria elnökét a kötelező kegyelmi eljárás megkezdéséről.

(2) A Kegyelmi Bizottság öttagú, a kötelező kegyelmi eljárásban közreműködő testület.

(3) A Kegyelmi Bizottság eseti jelleggel, tagjainak kijelölésétől a Kegyelmi Bizottság állásfoglalásának az igazságügyért felelős miniszternek történő megküldéséig működik.

(4) A Kegyelmi Bizottság tagjait az (1) bekezdés szerinti értesítést követően haladéktalanul a Kúria elnöke jelöli ki a Kúria büntető kollégiumának javaslata alapján. A Kegyelmi Bizottság tagjává a Kúrián vagy az ítélőtáblán büntetőügyekben eljáró bíró jelölhető ki. A kijelöléshez a bíró hozzájárulása szükséges.

(5) A Kegyelmi Bizottság tagjává nem jelölhető ki olyan bíró, aki

• a) a kötelező kegyelmi eljárás alapjául szolgáló büntetőügyben vagy a szabadságvesztés végrehajtása során bíróként eljárt,
• b) a kötelező kegyelmi eljárás alapjául szolgáló büntetőügyben vagy a szabadságvesztés végrehajtása során ügyészként eljárt,
• c) a kötelező kegyelmi eljárás alapjául szolgáló büntetőügyben a nyomozó hatóság tagjaként eljárt,
• d) az elítélt hozzátartozója,
• e) a kötelező kegyelmi eljárás alapjául szolgáló büntetőügy sértettje vagy a sértett hozzátartozója.

46/E. § (1) Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése szerinti követelmények a Kegyelmi Bizottság tagjaként történő eljárásra is kiterjednek.

(2) A Kegyelmi Bizottság a döntéseit szótöbbséggel hozza meg.

(3) A Kegyelmi Bizottság saját tagjai közül elnököt választ. Az elnököt akadályoztatása esetén a Kegyelmi Bizottságnak az elnök által kijelölt tagja teljes jogkörben helyettesíti.

46/F. § (1) Az igazságügyért felelős miniszter a 46/C. § szerinti határidőben beszerzett iratokat a rendelkezésre bocsátásukat követő nyolc napon belül megküldi a Kegyelmi Bizottság részére.

(2) A Kegyelmi Bizottság a 46/C. § szerint beszerzett iratok beérkezését követő kilencven napon belül megvizsgálja, hogy

• a) az elítéltnek a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására, valamint arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni, illetve
• b) az elítélt személyi vagy családi körülményeire, valamint az egészségi állapotára tekintettel

alaposan feltehető-e, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.

(3) A Kegyelmi Bizottság a 17. § szerinti megkeresés szabályai szerint, illetve a 46. § (2) bekezdése alkalmazásával a kötelező kegyelmi eljárás lefolytatásához szükséges további adatokat és iratokat szerezhet be.

(4) A Kegyelmi Bizottság eljárása során bármely, a vizsgálat során lényegesnek minősülő szakkérdésben megfelelő szakértelemmel rendelkező személy közreműködését veheti igénybe vagy meghatározott szakkérdésben állásfoglalást kérhet. Az elítélt mentális állapotára vonatkozóan a Kegyelmi Bizottság köteles szakorvos vagy pszichológus szakértő közreműködését igénybe venni. A felkért szakértő az eljárás során beszerzett iratokat, adatokat megismerheti. A felkért szakértő eljárásának a költségeit az állam viseli.

(5) A Kegyelmi Bizottság az elítéltet az eljárása során meghallgatja.

(6) A Kegyelmi Bizottság a (2) bekezdés szerinti vizsgálat alapján indokolt állásfoglalást fogad el, amely a kegyelem gyakorlásával kapcsolatos javaslatot is tartalmaz.

(7) A Kegyelmi Bizottság az indokolt állásfoglalást, valamint a vizsgálata során beérkezett iratokat, beszerzett adatokat, illetve a szakértői véleményeket megküldi az igazságügyért felelős miniszternek.

46/G. § (1) A Kegyelmi Bizottság állásfoglalásától az igazságügyért felelős miniszter nem térhet el. Az igazságügyért felelős miniszter a Kegyelmi Bizottság állásfoglalásában szereplő tartalommal készíti el a köztársasági elnök részére a felterjesztést, amely az állásfoglalás indokolását is tartalmazza.

(2) Az igazságügyért felelős miniszter a felterjesztést a Kegyelmi Bizottság állásfoglalásának a beérkezését követő tizenöt napon belül megküldi a köztársasági elnöknek.

(3) Az igazságügyért felelős miniszter a felterjesztést az elítéltet fogva tartó bv. intézet útján megküldi az elítéltnek is.

(4) A kegyelmi döntésről szóló határozat, illetve a kegyelmi eljárás befejezéséről szóló tájékoztatás kézbesítésére a 46. § (4)–(11) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

46/H. § Ha a kötelező kegyelmi eljárás anélkül zárult le, hogy az elítélt kegyelemben részesült volna, és az elítélt továbbra is életfogytig tartó szabadságvesztését tölti, a kötelező kegyelmi eljárás lezárultát követően két év elteltével a kötelező kegyelmi eljárást ismételten le kell folytatni.

A büntetés-végrehajtási bíró és a bv. csoport feladatai a végrehajtás foganatosítása körében¶

47. § (1) A büntetések és az intézkedések végrehajtása során a bíróságra háruló feladatokat a törvényszéken működő, a törvényszék elnöke által kijelölt büntetés-végrehajtási bíró, vagy a katonai büntetőeljárásban elítélt katona esetében a büntetés-végrehajtási bíró feladatait a törvényszék elnöke által kijelölt katonai bíró (a továbbiakban együtt: büntetés-végrehajtási bíró) látja el. Büntetés-végrehajtási feladatokat esetenként a törvényszék elnöke által kijelölt más bíró is elláthat.

(2) A büntetések és az intézkedések végrehajtásának elősegítése vagy ellenőrzése érdekében bv. csoport működik, amelynek illetékessége a törvényszék illetékességi területére terjed ki.

(3) A bv. csoport munkáját a törvényszék elnöke által kijelölt büntetés-végrehajtási bíró szervezi, irányítja és ellenőrzi.

48. § (1) A szabadságvesztés – ideértve a 64. § és a 66. § szerinti szabadságvesztést is – és az elzárás kiszabása esetén a büntetés-végrehajtási bíró a bíróság ügydöntő határozatának rendelkező része és az értesítőlapok alapján – jogszabályban meghatározottak szerint – megvizsgálja, hogy

• a) nem állapítható-e meg a büntetés vagy az intézkedés végrehajtását kizáró ok, vagy e törvény szerinti egyéb végrehajtási akadály bekövetkezése, és
• b) a Btk. 92–92/B. §-a szerinti beszámítás alapján az elítélt a szabadságvesztést kitöltötte-e, vagy a szabadságvesztésből a feltételes szabadságra bocsátása kérdésében való döntés esedékes-e.

(2) Ha a büntetés-végrehajtási bíró megállapítja a szabadságvesztés végrehajthatóságát, úgy

• a) az értesítőlap hiteles másolatának megküldésével értesíti a BVOP-t a szabadságvesztés megkezdésére felhívható elítéltekről, vagy
• b) az igazságügyért felelős miniszternél kezdeményezi a büntetés végrehajtásának átadását a 2012. évi CLXXX. törvény vagy az Nbjt. rendelkezései szerint a végrehajtás átadásához szükséges ügyiratok és – szükség esetén – a magyar nyelven kiállított tanúsítvány megküldésével, ha
• ba) az elítélt lakóhelye vagy tényleges tartózkodási helye ismert és az külföldön van, és
• bb) a letöltendő büntetés hátralévő tartamára tekintettel a büntetés végrehajtásának átadása nem kizárt.

(2a) A büntetés-végrehajtási bíró a (2) bekezdés a) pontja szerint jár el, ha az igazságügyért felelős miniszter a (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben úgy nyilatkozik, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának átadása kizárt.

(3) Ha a szabadlábon lévő elítélt befogadásáról a bv. intézet a bv. csoportot értesítette, a büntetés-végrehajtási bíró az értesítőlapra a 34/A. § szerint bírói rendelvényt vezet, és azt haladéktalanul megküldi a befogadó bv. intézet részére.

(4) A büntetés-végrehajtási bíró a hibás formában vagy tartalommal kiállított értesítőlap kijavítását saját hatáskörben elvégezheti.

(5) A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés és a rendbírság helyébe lépő elzárás esetén, ha az elítélt vagy az elzárásra kötelezett szabadlábon van, a büntetés, illetve az elzárás végrehajtásának megkezdésére szóló felhívást a büntetés-végrehajtási bíró adja ki.

(6) A büntetés-végrehajtási bíró a büntetés-végrehajtás során az általa lefolytatott eljárásokban hivatalból vizsgálja a büntetés vagy az intézkedés végrehajtásának törvényi akadályát, és annak fennállását – a 27. § (1) bekezdés a) és c) pontja kivételével – határozattal állapítja meg.

49. § (1) Ha a büntetőügyben eljárt bíróság a halasztás iránti kérelemmel kapcsolatosan – a 44. § (6) bekezdése alapján – a végrehajtás függőben tartása iránt küldött megkeresést, a büntetés-végrehajtási bíró intézkedik annak érdekében, hogy az elítélt részére a büntetés megkezdésére a felhívást ne küldjék ki, vagy – ha az elítélt nem jelenik meg a megjelölt határnapon a bv. intézetnél – nem bocsát ki elfogatóparancsot, illetve az elfogatóparancsot, elővezető parancsot visszavonja, vagy visszavonatja. Ha az elítéltet a bv. intézet befogadta, a büntetés-végrehajtási bíró erről haladéktalanul értesíti a megkeresést küldő bíróságot a kérelemnek, mint félbeszakítás iránti kérelemnek a továbbítása végett.

(2) A közérdekű munka, vagy a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés megkezdésére – az elítéltnek az átváltoztatásról hozott határozat kihirdetésekor nyomban, vagy a határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül bejelentett kérelmére – a büntetés-végrehajtási bíró a 39. §-ban foglaltak értelemszerű alkalmazásával halasztást engedélyezhet, határozatát indokolni köteles. Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt nap elteltével igazolásnak nincs helye. A halasztás tárgyában hozott határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. A 44. § (1), (3), (6) és (7) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

A büntetés-végrehajtási bíró eljárásának általános szabályai¶

50. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró

• a) egyesbíróként jár el,
• b) az e törvényben meghatározott esetekben iratok alapján hozhatja meg a döntést, ez esetben beszerezheti az ügyészség és az elítélt nyilatkozatát, aminek a megtételére tizenöt napos határidővel adja ki a felhívást; egyéb esetekben, vagy ha azt szükségesnek tartja, az elítéltet meghallgatja, bizonyítás felvétele esetén tárgyalást tart; nem minősül bizonyítás felvételének az okirati bizonyíték vagy irat beszerzése, becsatolása, illetve azok, valamint a szakértői vélemény ismertetése a meghallgatáson; az ügyészség és a védő az elítélt meghallgatásán jelen lehet, a tárgyaláson az ügyészség és a védő jelenléte kötelező, a végrehajtásért felelős szerv képviselője a meghallgatáson vagy a tárgyaláson jelen lehet és felszólalhat,
• c) e törvény eltérő rendelkezése hiányában az indítvány, illetve az előterjesztés beérkezését követő, vagy hivatalból történő eljárás esetén, az eljárás alapjául szolgáló ténynek vagy körülménynek a tudomására jutásától számított
• ca) harminc napon belüli, fogva lévő elítélt esetén tizenöt napon belüli időpontra tűzi ki a meghallgatást,
• cb) negyvenöt napon belüli, fogva lévő elítélt esetén harminc napon belüli időpontra tűzi ki a tárgyalást,
• cc) harminc napon belül hozza meg a döntést, ha az iratok alapján határoz,
• d) az elítélt vagy védője kérelmére indult eljárásban a felhívástól számított tizenöt napos határidő biztosításával beszerezheti az ügyészség és szükség szerint a végrehajtásért felelős szerv véleményét, és a kérelmet – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – ezek beérkezésétől számított harminc napon belül bírálja el, ha az iratok alapján határoz, ha meghallgatást vagy tárgyalást tart, azt harminc napon belüli időpontra tűzi,
• e) a meghallgatást és a tárgyalást a bíróság épületében, ha az elítélt fogva van, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott esetén a meghallgatást, illetve a tárgyalást a bv. intézetben, javítóintézeti nevelés esetén a javítóintézetben tartja azzal, hogy
• ea) a fogva lévő elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott jelenlétét a bíróság épületében tartott meghallgatáson vagy tárgyaláson telekommunikációs eszköz útján kell biztosítani,
• eb) ha az elítélt tényleges tartózkodási helye külföldön van, jelenléte a meghallgatáson vagy a tárgyaláson telekommunikációs eszköz útján is biztosítható, valamint
• ec) kérelemre engedélyezheti, hogy a meghallgatáson vagy a tárgyaláson jelenlétre kötelezett vagy jogosult a telekommunikációs eszköz útján történő jelenlét biztosítása érdekében – a Be. 126/A–126/B. §-ának alkalmazásával – a rendelkezésére álló eszközt használja,
• f) az e fejezetben szabályozott eljárása során az ügy érdemében – ide nem értve a bírósági felülvizsgálati eljárást – ügydöntő végzést hoz, amely ellen
• fa) – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – fellebbezésnek van helye,
• fb) a jogerőre emelkedést követően a Be. 649. § (1)–(2) és (6) bekezdése szerinti felülvizsgálati indítvány nem terjeszthető elő,
• fc) a jogerőre emelkedést követően a Be. szerinti törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat nyújtható be,
• g) az eljárást megszünteti, ha
• ga) az ügyészség az indítványát visszavonta,
• gb) az előterjesztést vagy a kérelmet visszavonták,
• gc) az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott meghalt, ide nem értve a 69/A. § szerinti eljárást,
• h) határozatát hatályon kívül helyezi, ha a büntetőügyben elsőfokon eljárt bíróságnak a Be. XCIV. Fejezete és a 837. § (2) bekezdés a)–b) pontja szerinti valamely eljárásban meghozott határozata ezt szükségessé teszi,
• i) az eljárást felfüggeszti, ha az elítélt ismeretlen helyre távozott, vagy külföldön tartózkodik és a kiadatása, vagy az európai elfogatóparancs alapján történő átadása iránt kell intézkedni, vagy ha a Be. XCIV. Fejezete és a 837. § (2) bekezdés a)–b) pontja szerinti valamely eljárás lefolytatására hívta fel a büntetőügyben elsőfokon eljárt bíróságot,
• j) az ismeretlen helyen tartózkodó elítélttel szemben elfogatóparancsot bocsáthat ki,
• k) szükség esetén szakértői vizsgálatot rendelhet el,
• l) a bírósági felülvizsgálati kérelemről – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – az iratnak a hozzá érkezésétől számított nyolc napon belül határoz, ha az iratok alapján dönt; ha meghallgatást vagy tárgyalást tart, azt harminc napon belüli időpontra tűzi,

(2) A büntetés-végrehajtási bírói eljárásokat – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – annak a végrehajtásért felelős szervnek, szervezeti egységnek vagy javítóintézetnek a székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, ahol az eljárás alapjául szolgáló büntetést vagy intézkedést végrehajtják.

(2a) Ha a büntetés-végrehajtási bírói eljárásban szabadlábon lévő elítélt meghallgatása szükséges, és

• a) az elítélt tényleges tartózkodás helye külföldön van, az a büntetés-végrehajtási bíró intézkedik, aki az elítélt utolsó ismert lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye, ezek hiányában az ügydöntő határozatot hozó elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes, feltéve, hogy az eljáró büntetés-végrehajtási bíró illetékessége nem állapítható meg, továbbá
• b) az elítéltet elfogatóparancs alapján az eljárás lefolytatására az illetékes büntetés-végrehajtási bíró elé állítják, vagy a szabadlábon lévő elítélt az idézésre megjelenik, az elítélt lakcímének vagy tényleges tartózkodási helyének megváltozása címén az eljárás illetékességből történő áttételének nincs helye.

(3) Az e fejezetben és a III/A. Fejezetben szabályozott eljárások közül azokban, amelyeknél e törvény az elítélt meghallgatását nem írja elő vagy a bírósági titkár eljárását nem tiltja meg, a büntetés-végrehajtási bíró feladatait önálló aláírási joggal a törvényszék elnöke által kijelölt bírósági titkár is elláthatja. A bírósági titkár a döntését iratok alapján hozza meg.

(4) A büntetés-végrehajtási bíró végzése elleni fellebbezést a törvényszék másodfokú tanácsa tanácsülésen, bizonyítás felvétele esetén tárgyaláson bírálja el. A tárgyaláson az ügyész és a védő jelenléte kötelező.

(4a) Az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott

• a) törvényes képviselője,
• b) nagykorú hozzátartozója,
• c) ha külföldi állampolgár, állama konzuli tisztviselője,
• d) ha kényszergyógykezelés hatálya alatt áll, házastársa vagy élettársa,
• e) ha fiatalkorú, a gondozását ellátó nagykorú személy,

a büntetés-végrehajtási bírói eljárásban segítőként vehet részt, a meghallgatáson, illetve a tárgyaláson akkor lehet jelen, ha azt a büntetés-végrehajtási bíró a bíróság épületében tartja, egyéb jog akkor illeti meg, ha arról e törvény kifejezetten rendelkezik. Ha e törvény jogorvoslati jogot biztosít, akkor a segítőt felvilágosításkérési és iratmegismerési jog illeti meg. A fiatalkorú és a kényszergyógykezelt törvényes képviselőjének észrevételezési, felvilágosításkérési, indítványtételi, iratmegismerési, valamint jogorvoslati jogára a védő jogai irányadók.

(4b) A büntetés-végrehajtási bíró eljárásának lefolytatására előírt határidőbe nem számít be

• a) a hiánypótlás,
• b) az ügyészség vagy az elítélt nyilatkozata, illetve az ügyészség vagy a végrehajtásért felelős szerv véleménye beszerzésének,
• c) a megkeresés és az adatkérés,
• d) az elítélt felkutatására irányuló intézkedések,
• e) a szakértői vélemény és a pártfogó felügyelői vélemény elkészítésének

időtartama.

(5) A büntetés-végrehajtási bírói eljárásban bűnügyi költség a Be. 145. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott díj vagy költség. A felmerült bűnügyi költség – e törvény eltérő rendelkezése hiányában, valamint az (1) bekezdés g) pontja kivételével – az elítéltet terheli.

(6) Ha e törvény, vagy más törvény eltérően nem rendelkezik, a büntetés-végrehajtási bíró eljárására a büntetőeljárás szabályait kell alkalmazni azzal, hogy bizonyítási indítvány előterjesztésére vonatkozóan a Be. 520. § nem alkalmazható és előkészítő ülés megtartásának nincs helye.

(7)

51. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró végzése ellen a fellebbezést, ha azt kihirdetés útján közölték, nyomban be kell jelenteni, ha azt kézbesítés útján közölték, nyolc napon belül írásban lehet benyújtani. Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt nap elteltével igazolásnak nincs helye. A fellebbezésnek – ha e törvény másképp nem rendelkezik – halasztó hatálya nincs a végrehajtásra.

(2) Fellebbezésre jogosult az ügyészség, az elítélt, a védő az elítélt hozzájárulása nélkül is, és a fiatalkorú törvényes képviselője, továbbá e törvényben meghatározott esetben az egyéb jogcímen fogvatartott, a jogi képviselő, a sértett, a kényszergyógykezelt házastársa, élettársa és törvényes képviselője.

(3) Ha a fellebbezési határidő valamennyi jogosultra nézve lejárt, a büntetés-végrehajtási bíró haladéktalanul, de legkésőbb három munkanapon belül az iratokat felterjeszti a törvényszék másodfokú tanácsához.

(4) A fellebbezést a törvényszék a felterjesztéstől számított tizenöt napon belül, fogva lévő elítélt esetén nyolc napon belül tanácsülésen, bizonyítás felvétele esetén tárgyaláson bírálja el. A tárgyalás határnapját a felterjesztéstől számított harminc napon belüli, fogva lévő elítélt esetén tizenöt napon belüli időpontra kell kitűzni.

(5) Ha a feltételes szabadságra bocsátásról hozott határozattal szemben kizárólag a sértett jelentett be fellebbezést a távoltartás elrendelésének mellőzése miatt, a másodfokú bíróság a büntetés-végrehajtási bíró határozatát kizárólag e tekintetben bírálja felül.

(6) A büntetés-végrehajtási bíró és a törvényszék másodfokú határozatával szemben a Be. szerinti törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatnak van helye. A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján hozott határozat tekintetében a Be. 669. §-ában meghatározott rendelkezések nem képezik akadályát annak, hogy a Kúria az elítéltre nézve hátrányosabb határozatot hozzon, így a Kúria a törvénysértés megállapítása esetén a megtámadott határozatot

• a) megváltoztathatja, vagy
• b) hatályon kívül helyezheti, és az eljárást megszüntetheti, vagy szükség esetén az eljárt bíróságot új eljárásra utasíthatja.

(7) Nincs helye a határozat elítéltre nézve hátrányosabb megváltoztatásának, a büntetés vagy az intézkedés végrehajthatósága megszűnését, de legkésőbb a jogerős határozat közlésétől számított egy év elteltét követően, kártalanítás tárgyában hozott határozat esetén a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy év elteltét követően.

52. §¶

53. §¶

54. §¶

A feltételes szabadságra bocsátás kizártságának megállapítása¶

55. § (1) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a 87. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek alapján történő kizárására a bv. intézet tesz előterjesztést – a szabadságvesztés foganatba vételekor – a büntetés-végrehajtási bíróhoz.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró az előterjesztés érkezésétől számított tizenöt napon belül dönt.

(3) A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárásának mellőzése esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.

A szabadságvesztés végrehajtása alatt kóros elmeállapotúvá vált elítélttel kapcsolatos eljárás¶

56. § (1) Az IMEI főigazgató főorvosa előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak a szabadságvesztés végrehajtási helyének megváltoztatására, ha az IMEI pszichiáter szakorvosa az elítélt kóros elmeállapotára utaló tüneteket állapított meg.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény beszerzését rendeli el. Az eljárásban két szakértőt kell alkalmazni, ha az elítélt IMEI-be szállítására sürgősségi intézkedésként sor került, az IMEI orvosa az elmeorvos-szakértői vélemény kialakításában egyik szakértőként közreműködhet.

(3) Ha a szakértői vélemény szerint az elítélt kóros elmeállapotú, a büntetés-végrehajtási bíró a szabadságvesztés végrehajtási helyeként az IMEI-t jelöli ki.

(4) Ha a szakértői vélemény szerint az elítélt gondnokság alá helyezése vagy részére ideiglenes gondnok rendelése szükséges, a büntetés-végrehajtási bíró javaslatot tesz az ügyészségnek a gondnokság alá helyezés kezdeményezésére, vagy ideiglenes gondnok rendelését kezdeményezheti.

(5) Az elítélt elmeállapotának vizsgálatát félévente el kell végezni. A büntetés-végrehajtási bíró a felülvizsgálat, illetve az IMEI főigazgató főorvosa által tett, a szabadságvesztés eredeti helyének a visszaállítása iránti előterjesztésnek az elbírálása során az elítélt újabb elmeorvos-szakértői vizsgálatát rendeli el.

(6) Ha az újabb szakértői vélemény szerint az elítélt elmeállapotában bekövetkezett változás alapján az elítéltnek az IMEI-ben történő elhelyezése már nem indokolt, a büntetés-végrehajtási bíró elrendeli az elítélt visszaszállítását a bv. intézetbe.

(7) Ha a szakértői vélemény szerint az elítélt gondnokság alá helyezése vagy az ideiglenes gondnok rendelés megszüntetése indokolt, a büntetés-végrehajtási bíró javaslatot tesz az ügyészségnek a gondnokság alá helyezés megszüntetésének a kezdeményezésére, vagy az ideiglenes gondnok rendelés megszüntetését kezdeményezi.

(8) Ha a szabadságvesztés tartamának lejártát megelőző, valamint a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége előtt két hónappal az elítélt visszaszállítására nem került sor, a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatát rendeli el, kivéve, ha az előző szakértői vélemény két hónapon belüli időpontban készült. Ha a szakértői vélemény alapján az elítélt további gyógykezelése indokolt, a büntetés-végrehajtási bíró felhívja az IMEI főigazgató főorvosát, hogy az egészségügyről szóló törvény alapján kezdeményezze a szabaduló elítélt pszichiátriai gyógykezelését.

(9) A büntetés-végrehajtási bíró határozatait az iratok alapján is meghozhatja. A büntetés-végrehajtási bíró határozatával szemben a nagykorú elítélt törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa is jogosult a fellebbezésre.

(10) A bűnügyi költséget az állam viseli.

A feltételes szabadságra bocsátásra irányuló eljárás¶

57. § (1) A feltételes szabadságra bocsátásról (Btk. 38., 39., 42–43. §) a büntetés-végrehajtási bíró a bv. intézet előterjesztése alapján, a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt – kivéve, ha az elítélt annyi időt töltött előzetes fogvatartásban, hogy az esedékesség már bekövetkezett –, az elítélt meghallgatása után határoz.

(2) A határozat meghozatala előtt a büntetés-végrehajtási bíró – feltéve, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontjáig rendelkezésre álló idő legalább két hónap – elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.

(3) A pártfogó felügyelő a (2) bekezdésben írt pártfogó felügyelői vélemény elkészítése érdekében az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt legalább két hónappal a bv. intézetben meghallgatja és vele ettől az időponttól kezdődően rendszeresen érintkezhet.

(4) A büntetés-végrehajtási bíró a határozott ideig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátott elítélt pártfogó felügyeletét (Btk. 69. §) rendelheti el, és az elítélt számára a Btk. 71. § (2)–(3) bekezdése alapján külön magatartási szabályokat írhat elő.

(5) A büntetés-végrehajtási bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátott elítélt számára a Btk. 71. § (2)–(3) bekezdése alapján külön magatartási szabályokat írhat elő.

(6) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét később újból megvizsgálhatja. Ebben az esetben elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.

(7) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátást az elítélt vagy védője is kezdeményezheti. A kérelmet a bv. intézet – értékelő véleményével és javaslatával – harminc napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. Ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a bv. intézet mellőzheti.

(8) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét legkésőbb két év múlva, azt követően évente megvizsgálja. Ilyen esetekben elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.

58. § (1) A feltételes szabadságra bocsátásról soron kívül kell határozni, ha a Btk. 92–92/B. §-a alapján beszámított időt is figyelembe véve az elítélt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor feltételes szabadságra lenne bocsátható.

(1a) Ha az elítélt szabadlábon van, az eljárást az elítélt lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró

• a) a meghallgatás időpontjáról a bv. intézetet és az ügyészséget, a védőt, ha a pártfogó felügyelő meghallgatása szükséges, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőt, továbbá, ha az elítélt fiatalkorú, a törvényes képviselőjét értesíti,
• b) ha az elítélt szabadlábon van, az elítéltet a meghallgatásra idézi.

(2a) A Btk. 69. § (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott esetben a büntetés-végrehajtási bíró pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendeli el.

(3) Ha a büntetés-végrehajtási bíró azt észleli, hogy az elítéltet a feltételes szabadság kedvezményéből a Btk. 38. § (4) bekezdésében, illetve a Btk. 45. § (7) bekezdésében foglaltak miatt az ügydöntő határozat meghozatalakor ki kellett volna zárni, a Be. 671. § 4. pontja szerinti eljárás lefolytatása érdekében az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságot keresi meg, és az elsőfokú bíróság határozatának megküldéséig az eljárást felfüggeszti. Ha a büntetés-végrehajtási bíró megállapítja, hogy a Btk. 38. § (2) bekezdésében meghatározott minimális időtartam a szabadságvesztésből még nem telt el, a feltételes szabadságra bocsátást mellőzi.

(4) Ha a feltételes szabadságra bocsátásról való döntéshez a szükséges adatok hiányoznak, de rövid időn belül beszerezhetők, a büntetés-végrehajtási bíró a feltételes szabadságra bocsátás mellőzése helyett a meghallgatást elnapolja, és a meghallgatásra új határnapot tűz ki.

(5) A bűnügyi költséget az állam viseli.

59. § (1) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását rendelte el, de a bv. intézet a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napjáig arról értesíti, hogy az elítélt súlyos fegyelmi vétséget követett el, a büntetés-végrehajtási bíró a feltételes szabadságra bocsátást újból megvizsgálja, és ennek alapján a végzését hatályon kívül helyezheti.

(2) Ha a büntetés-végrehajtási bíró a szabadlábon lévő elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, az elítélt kérelmére, a szabadságvesztés megkezdésére a 39. § szerint halasztást engedélyezhet.

(3) Ha a feltételes szabadságra bocsátást elrendelő végzés ellen az ügyészség fellebbezést nyújt be, ennek a feltételes szabadság megkezdésére halasztó hatálya van. Az ügyészség a fellebbezésről – a fellebbezés benyújtásával egy időben – értesíti a bv. intézetet.

(4) Ha a másodfokú bíróság a végzést helyben hagyja, haladéktalanul értesíti a bv. intézetet a szabadítás érdekében.

(5) A (3) bekezdés esetén, ha a másodfokú bíróság a végzést helyben hagyja, a bűnügyi költséget az állam viseli.

60. § (1) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzte, de úgy ítéli meg, hogy az elítélt később feltételes szabadságra bocsátható, felhívja a bv. intézetet, hogy az általa meghatározott időpontban, amely

• a) öt évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén nem lehet kevesebb, mint a feltételes szabadságra bocsátás mellőzéséről hozott határozat napjától számított három hónap,
• b) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén nem lehet kevesebb, mint a feltételes szabadságra bocsátás mellőzéséről hozott határozat napjától számított hat hónap,

tegyen újabb előterjesztést.

(2) Az elítélt magatartásában tartósan bekövetkezett, lényeges változásra figyelemmel a bv. intézet ismételten előterjesztést tehet, ha a büntetés-végrehajtási bíró – feltételes szabadságra bocsátást mellőző – határozatától számítva hat hónap már eltelt.

(3) A bűnügyi költséget az állam viseli.

A feltételes szabadság megszüntetésére irányuló eljárás¶

61. § (1) Ha a magatartási szabályok súlyos megszegése miatt a feltételes szabadság megszüntetésének lehet helye, az ügyészség az elítélt lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak indítványt tesz.

(2) Ha az elítélt elfogása előtt a hatóság elől elrejtőzött, vagy a még végrehajtásra váró szabadságvesztés tartamára tekintettel, avagy egyéb okból alaposan feltehető, hogy szökésével vagy elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól kivonná magát, illetve alaposan tartani kell attól, hogy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el, az ügyészség, az indítvány benyújtása után a büntetés-végrehajtási bíró elrendelheti a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét.

(3) A határozatban a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételének az időtartamáról is rendelkezni kell, amely a feltételes szabadságra bocsátás megszüntetése esetén még letöltendő szabadságvesztés tartamáig terjedhet, de nem haladhatja meg a harminc napot. A határozat a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.

(4) Az ügyészség által elrendelt ideiglenes foganatba vétel időtartama legfeljebb öt nap. Az ügyészség határozata ellen a Be. szerinti panasznak van helye.

(5) Az ügyészség indítványának elutasítása esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.

(6) A feltételes szabadságra bocsátás megszüntetése esetén, ha az elítélt szabadlábon van, a büntetés-végrehajtási bíró végzése elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.

A reintegrációs őrizet elrendelése és megszüntetése, valamint a reintegrációs őrizetben lévő elítélt feltételes szabadságra bocsátására vonatkozó eljárás különleges szabályai¶

61/A. § (1) A reintegrációs őrizet elrendelésére a bv. intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak.

(2) A reintegrációs őrizet elrendelését a szabadságvesztés végrehajtása alatt egy alkalommal az elítélt vagy védője is kezdeményezheti. A kérelmet a bv. intézet – értékelő véleményével és javaslatával – tizenöt napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz.

(3) A reintegrációs őrizet elrendelése esetén a büntetés-végrehajtási bíró jelöli ki az elítélt tartózkodási helyéül szolgáló lakást. A végzésben meghatározza, hogy a kijelölt lakás és a hozzá tartozó bekerített hely milyen – elsősorban a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítását szolgáló, munkavégzési vagy gyógykezelési – célból és milyen időtartamban hagyható el.

(4) A reintegrációs őrizet elrendelése iránti előterjesztés tárgyában a büntetés-végrehajtási bíró az iratok alapján is meghozhatja a döntést; az elítélt vagy a védő által benyújtott kérelem tárgyában – az (5) bekezdésben meghatározott esetek kivételével – meghallgatást tart.

(5) A büntetés-végrehajtási bíró a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül az iratok alapján elutasítja, ha a reintegrációs őrizet elrendelését e törvény kizárja.

(5a) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt reintegrációs őrizetét rendelte el, de a bv. intézet a reintegrációs őrizet esedékességének napjáig arról értesíti, hogy az elítélt súlyos fegyelmi vétséget követett el, a büntetés-végrehajtási bíró a reintegrációs őrizet elrendelését újból megvizsgálja, és ennek alapján a végzését hatályon kívül helyezheti.

(5b) Ha a reintegrációs őrizetet elrendelő végzés ellen az ügyészség fellebbezést nyújt be, ennek a reintegrációs őrizet megkezdésére halasztó hatálya van. Az ügyészség a fellebbezésről – a fellebbezés benyújtásával egy időben – értesíti a bv. intézetet.

(6) Az elítélt vagy a védő kérelmére a büntetés-végrehajtási bíró a reintegrációs őrizet elrendeléséről szóló határozatnak a lakás kijelölésére, valamint a kijelölt lakás és az ahhoz tartozó bekerített hely elhagyásának feltételeire vonatkozó részét megváltoztathatja vagy eseti jelleggel engedélyezheti az elítélt meghatározott célból történő eltávozását. A büntetés-végrehajtási bíró a kérelemről öt napon belül, sürgős szükség esetén soron kívül – az iratok alapján – határoz. Az eljárást a reintegrációs őrizet végrehajtására kijelölt lakás elhelyezkedése szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.

(7) A reintegrációs őrizet elrendelésével kapcsolatos eljárás bűnügyi költségét az állam viseli.

61/B. § (1) Ha a reintegrációs őrizet alatt az elítélt feltételes szabadságra bocsátásáról kell dönteni, és a bv. intézet az előterjesztésben a feltételes szabadságra bocsátás engedélyezésére tesz javaslatot, a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt meghallgatását mellőzheti.

(2) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását rendelte el, de a bv. intézet a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napjáig arról értesíti, hogy az elítélt a reintegrációs őrizet magatartási, illetve az elektronikus távfelügyeleti eszköz vállalt alkalmazási szabályait megszegte, az elektronikus távfelügyeleti eszközt megrongálta vagy használhatatlanná tette, a büntetés-végrehajtási bíró a feltételes szabadságra bocsátást újból megvizsgálja, és ennek alapján a végzését hatályon kívül helyezheti.

(3) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzte, a reintegrációs őrizetet megszünteti és megteszi a szükséges intézkedéseket a szabadságvesztés fennmaradó részének a letöltése érdekében.

(4) Az eljárást a reintegrációs őrizet végrehajtására kijelölt lakás elhelyezkedése szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le. A büntetés-végrehajtási bíró eljárására egyebekben az 57–59. §-t kell alkalmazni.

61/C. § (1) A reintegrációs őrizet megszüntetéséről a büntetés-végrehajtási bíró a bv. intézet előterjesztésére soron kívül, az iratok alapján határoz. Az eljárást a reintegrációs őrizet végrehajtására kijelölt lakás elhelyezkedése szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.

(1a) A bv. szerv vezetője a 187/E. § (1) bekezdés a) és b) pontja és a 187/F. § (3) bekezdése esetében – kivéve, ha az elítélt ismeretlen helyre távozott – az előterjesztés megküldésével egyidejűleg haladéktalanul kezdeményezi az ügyészségnél a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételének elrendelését. Ez esetben az előterjesztésben utalni kell arra, hogy a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét kezdeményezte a bv. szerv vezetője az ügyészségnél.

(1b) Az ügyészség a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét soron kívül elrendeli, ha

• a) a végrehajtásra váró újabb szabadságvesztés tartamára tekintettel alaposan feltehető, hogy az elítélt szökésével vagy elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól kivonná magát,
• b) alappal tartani lehet attól, hogy az elítélt szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekményt vagy szabálysértési elzárással is sújtható szabálysértést követne el, illetve a megkezdett cselekményt folytatná, vagy
• c) az elítélt a magatartási szabályokat, illetve az elektronikus távfelügyeleti eszköz vállalt alkalmazási szabályait súlyosan megszegte.

(1c) Az ideiglenes foganatba vétel a büntetés-végrehajtási bírónak a reintegrációs őrizet megszüntetéséről való döntése meghozataláig, de legfeljebb a még letöltendő szabadságvesztés tartamáig terjedhet. Az ügyészség határozata ellen a Be. szerinti panasznak van helye. Az ideiglenes foganatba vétel végrehajtása érdekében az ügyészség a rendőrség útján intézkedik. Az ügyészség a határozatát haladéktalanul megküldi a büntetés-végrehajtási bírónak.

(1d) A határozatban a büntetés-végrehajtási bíró megállapítja a reintegrációs őrizet megszűnésének napját, valamint – kivéve, ha az elítélt ismeretlen helyre távozott vagy a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételére került sor – felhívja az elítéltet, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére a megjelölt napon és időpontban a bv. intézetben jelenjen meg.

(2) Ha az elítélt ismeretlen helyre távozik, a büntetés-végrehajtási bíró a reintegrációs őrizet megszüntetéséről szóló határozat meghozatalával egyidejűleg elfogatóparancsot bocsát ki.

61/D. § E cím alkalmazásával – ideértve a feltételes szabadságra bocsátásról az elítélt meghallgatásának mellőzésével – lefolytatott eljárásokban a 61/A. § (5) és (6) bekezdésében foglalt kivétellel bírósági titkár nem járhat el.

A próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése¶

61/E. § (1) A próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről a büntetés-végrehajtási bíró az ügyészség indítványára

• a) a pártfogó felügyelet magatartási szabályainak súlyos megszegése miatt,
• b) a Btk. 60. § (2a) bekezdése alapján kiutasított elítéltnek a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt Magyarország területére történő visszatérése miatt, az ügyészség indítványának beérkezésétől számított nyolc napon belül

az elítélt meghallgatása után határoz.

(2) Az eljárást

• a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben az elítélt lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le,
• b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben az elítélt tényleges tartózkodási helye, illetve ha az elítélt kitoloncolási vagy idegenrendészeti őrizetben van, annak az idegenrendészeti hatóságnak a székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, amelynek területén az elítélt tartózkodik.

(3) A próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelő végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.

(4) Ha a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását nem rendelik el, a bűnügyi költséget az állam viseli.

(5) A büntetés-végrehajtási bíró a szabadságvesztés megkezdésére fontos okból halasztást engedélyezhet.

Az otthonápolási őrizet elrendelése, fenntartása és megszüntetése, valamint az otthonápolási őrizetben lévő elítélt feltételes szabadságra bocsátására vonatkozó eljárás különös szabályai¶

61/F. § (1) Az otthonápolási őrizet elrendelésére a bv. intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak.

(2) Az otthonápolási őrizet elrendelését a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt vagy a védője is kezdeményezheti. A kérelmet a bv. intézet – a bv. orvos véleményével és javaslatával – tizenöt napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz.

(3) Az otthonápolási őrizet elrendelése iránti előterjesztés tárgyában a büntetés-végrehajtási bíró az iratok alapján is meghozhatja a döntést azzal, hogy bírósági titkár nem járhat el. Az elítélt vagy a védő által benyújtott kérelem tárgyában – kivéve a (6) bekezdésben meghatározott esetekben, továbbá ha a bv. orvos úgy nyilatkozik, hogy az elítélt egészségi állapota nem teszi lehetővé a meghallgatását – a büntetés-végrehajtási bíró meghallgatást tart.

(4) A büntetés-végrehajtási bíró az egészségügyi feltételek fennállását a bv. orvos véleménye, és az azt megalapozó egyéb egészségügyi dokumentumok alapján állapítja meg, szükség szerint vagy az elítélt, illetve a védő indítványára orvos szakértőt rendelhet ki.

(5) Az otthonápolási őrizet elrendelése esetén a büntetés-végrehajtási bíró jelöli ki az elítélt tartózkodási helyéül szolgáló lakást. A végzésben meghatározza, hogy a kijelölt lakás és a hozzá tartozó bekerített hely elsősorban egészségügyi vizsgálat elvégzése vagy gyógykezelés, kivételesen – a büntetés-végrehajtási pártfogó felé történő előzetes bejelentés alapján – hivatalos ügyek intézése céljából, az ehhez szükséges időtartamban hagyható el, továbbá az elítélt egészségi állapotára figyelemmel az elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazásának mellőzéséről rendelkezhet.

(6) A büntetés-végrehajtási bíró a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül az iratok alapján elutasítja, ha az otthonápolási őrizet elrendelését e törvény kizárja.

(7) Az otthonápolási őrizetet elrendelő végzés ellen az ügyészség által benyújtott fellebbezésnek az otthonápolási őrizet megkezdésére halasztó hatálya van. Az ügyészség a fellebbezésről – a fellebbezés benyújtásával egy időben – értesíti a bv. intézetet.

(8) Ha az otthonápolási őrizet végrehajtása alatt az elítélttel szemben újabb szabadságvesztést kell végrehajtani, és az otthonápolási őrizet megszüntetésének nincs helye, a büntetés-végrehajtási bíró a bv. intézet előterjesztésére az újabb szabadságvesztés tekintetében – annak foganatba vételének napjával – az otthonápolási őrizet fenntartásáról – a 14. § (3) bekezdésének alkalmazása esetén soron kívül – az iratok alapján határoz.

(9) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az otthonápolási őrizetet töltő elítélt feltételes szabadságra bocsátását rendelte el, de az elítélttel szemben további szabadságvesztést kell végrehajtani, és az otthonápolási őrizet megszüntetésének nincs helye, a büntetés-végrehajtási bíró az újabb szabadságvesztés tekintetében – annak foganatba vételének napjával – az otthonápolási őrizet fenntartásáról is határoz.

(10) Az elítélt vagy a védő kérelmére a büntetés-végrehajtási bíró az otthonápolási őrizet elrendeléséről szóló határozatnak a lakás kijelölésére, valamint a kijelölt lakás és az ahhoz tartozó bekerített hely elhagyásának feltételeire vonatkozó részét megváltoztathatja, vagy eseti jelleggel engedélyezheti az elítélt meghatározott célból történő eltávozását. A büntetés-végrehajtási bíró a kérelemről öt napon belül, sürgős szükség esetén soron kívül – az iratok alapján – határoz. Az eljárást az otthonápolási őrizet végrehajtására kijelölt lakás elhelyezkedése szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.

(11) Az otthonápolási őrizet megszüntetéséről, illetve az elítélt feltételes szabadságra bocsátásáról a büntetés-végrehajtási bíró a bv. intézet előterjesztésére a 61/B. §, illetve a 61/C. § alkalmazásával iratok alapján is dönthet, azzal, hogy bírósági titkár nem járhat el, továbbá az egészségügyi feltételek megszűnését a bv. orvos véleménye, és az azt megalapozó egyéb egészségügyi dokumentumok alapján állapítja meg, szükség esetén vagy az elítélt, illetve a védő indítványára orvos szakértőt rendelhet ki.

(12) Az otthonápolási őrizet elrendelésével kapcsolatos eljárás bűnügyi költségét az állam viseli.

Az elzárás végrehajthatósága megszűnésének megállapítása¶

62. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból, vagy a bv. intézet előterjesztése alapján, a 278. §-ban meghatározott ok fennállása esetén az iratok alapján megállapítja az elzárás végrehajthatósága megszűnését. Az eljárásnak az elítélt kérelmére is helye van.

(2) Az eljárást az elzárás végrehajtására kijelölt bv. intézet székhelye, ha az elzárást még nem vették foganatba, az elítélt lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.

(3) A bűnügyi költséget az állam viseli.

A közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének megállapítása¶

63. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy a pártfogó felügyelő előterjesztésére, a 289. §-ban meghatározott ok fennállása esetén az iratok alapján megállapítja a közérdekű munka végrehajthatósága megszűnését. Az eljárásnak az elítélt kérelmére is helye van.

(2) Az eljárást a közérdekű munka végrehajtására kijelölt munkahely, ha a kijelölésre még nem került sor, az elítélt lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.

(3) A bűnügyi költséget az állam viseli.

A közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre¶

64. § (1) A közérdekű munka megtagadása vagy nem teljesítése miatt annak szabadságvesztésre való átváltoztatását az ügyészség a pártfogó felügyelő jelentése alapján indítványozza a büntetés-végrehajtási bírónál.

(2) Az eljárást a közérdekű munka végrehajtására kijelölt munkahely, ha a kijelölésre még nem került sor, az elítélt lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.

(3) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az indítványnak helyt ad, a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés tartamát a még le nem töltött munkaórák alapulvételével állapítja meg. Ha az átváltoztatásra nincs ok, a büntetés-végrehajtási bíró munkahely vagy új munkahely kijelölésére hívja fel a pártfogó felügyelőt.

(4) Ha az elítélt felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejét tölti, a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásakor a büntetés-végrehajtási bíró határozatában megállapítja, hogy a próbaidő az átváltoztatott szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik [Btk. 86. § (2)–(3) bekezdés].

(5) Az átváltoztatásról rendelkező végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.

(6) Az ügyészség indítványának elutasítása esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.

(7) A büntetés-végrehajtási bíró a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés megkezdésére fontos okból halasztást engedélyezhet, határozathozatal előtt pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

A közérdekű munka átváltoztatása pénzbüntetésre¶

64/A. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró az ügyészség indítványára, a 291/A. §-ban meghatározott ok fennállása esetén az iratok alapján a közérdekű munkát pénzbüntetésre változtatja át.

(2) Az eljárást az eljáró pártfogó felügyelői szolgálat szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.

(3) A bűnügyi költséget az állam viseli.

A közérdekű munka kötelező átváltoztatása szabadságvesztésre¶

65. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az ügyészség indítványára a Btk. 49. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén – az iratok alapján – a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre változtatja át.

(2) A bűnügyi költséget az állam viseli.

(3) Az (1) bekezdés alapján átváltoztatott közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztésre halasztás nem engedélyezhető.

A pénzbüntetés végrehajthatósága megszűnésének megállapítása¶

65/A. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy a bv. intézet előterjesztésére a 293/A. § (1) bekezdésében meghatározott ok fennállása esetén, az iratok alapján megállapítja a pénzbüntetés végrehajthatósága megszűnését. Az eljárásnak az elítélt vagy védője kérelmére is helye van.

(2) Az eljárást annak a törvényszéknek a gazdasági hivatala szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, amely a pénzbüntetés végrehajtása érdekében intézkedett. Ha az elítélt fogva van, az eljárást a fogvatartás helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.

(3) A bűnügyi költséget az állam viseli.

A pénzbüntetés átváltoztatása szabadságvesztésre¶

66. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az ügyészség indítványára a Btk. 51. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén – az iratok alapján – a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre változtatja át.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az ügyészség indítványára a fiatalkorúval szemben kiszabott pénzbüntetés behajthatatlansága esetén – az iratok alapján –, ha a Btk. 112. és 113. §-a a közérdekű munka átváltoztatását lehetővé teszi, a pénzbüntetést közérdekű munkára, ha az kizárt, a pénzbüntetést szabadságvesztésre változtatja át.

(3) Az (1)–(2) bekezdés szerinti eljárást annak a törvényszéknek a gazdasági hivatala szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, amely a pénzbüntetés végrehajtása érdekében intézkedett.

(4) Ha az elítélt felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejét tölti, a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatásakor a büntetés-végrehajtási bíró határozatában megállapítja, hogy a próbaidő az átváltoztatott szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik [Btk. 86. § (2)–(3) bekezdés].

(5) Az (1) és (2) bekezdés alapján meghozott, átváltoztatást elrendelő végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

(6) A bűnügyi költséget az állam viseli.

(7) A büntetés-végrehajtási bíró a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés megkezdésére fontos okból halasztást engedélyezhet. Határozathozatal előtt pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el. E végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

A kiutasítás végrehajthatósága kizártságának megállapítására irányuló eljárás¶

67. § (1) A kiutasítás végrehajtását kizáró ok fennállásának megállapítását az ügyészség az idegenrendészeti hatóság – az elítélt kérelmére vagy hivatalból tett – kezdeményezése alapján indítványozza a büntetés-végrehajtási bírónál. Ha az eljárás az elítéltnek közvetlenül a bírósághoz benyújtott kérelmére indul, a büntetés-végrehajtási bíró beszerzi az ügyészség indítványát.

(2) Az eljárást annak az idegenrendészeti hatóságnak a székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, amelynek területén az elítélt tartózkodik.

(2a) Ha az eljárás kérelemre indul és az elítélt idegenrendészeti őrizetben vagy kitoloncolási őrizetben van, a büntetés-végrehajtási bíró a kérelmet az ügyészség indítványának beérkezésétől számított nyolc napon belül bírálja el. Ez esetben a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet az idegenrendészeti hatóság útján idézi.

(3) A büntetés-végrehajtási bíró az idegenrendészeti hatóság kezdeményezése alapján az ügyészség indítványára, de legalább kétévenként megvizsgálja a kiutasítás végrehajthatóságát.

(4) A büntetés-végrehajtási bíró az iratok alapján hozhatja meg a döntést, ha az ügyészség indítványa a kiutasítás végrehajthatósága kizártságának megállapítására irányul. Az eljárásban bírósági titkár nem járhat el.

(4a) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás hivatalból indult, és az elítélt ismeretlen helyen tartózkodik, az eljárás nem függeszthető fel. Az eljárást annak az idegenrendészeti hatóságnak a székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, amelynek az illetékességi területén az elítélt utolsó ismert tartózkodási helye volt. Ez esetben a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt számára hivatalból védőt rendel ki és a döntést iratok alapján hozza meg; az ügyben bírósági titkár nem járhat el.

(4b) A (3) bekezdésben meghatározott esetben, ha az elítélt ismeretlen helyen tartózkodik, az eljárást a (4a) bekezdés szerint kell lefolytatni azzal, hogy annak a törvényszéknek a büntetés-végrehajtási bírája az illetékes, amely a kiutasítás végrehajthatósága kizártságának tárgyában korábban határozatot hozott.

(5) A bűnügyi költséget az állam viseli.

A kiutasítás végrehajthatósága megszűnésének megállapítása¶

67/A. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró az ügyészség indítványára a 301. § (7) bekezdésében meghatározott ok fennállása esetén az iratok alapján megállapítja a határozatlan tartamú kiutasítás végrehajthatósága megszűnését. Az eljárásnak az elítélt vagy a védő kérelmére is helye van.

(2) Ha az elítélt szabadlábon van, az eljárást az elítélt lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye, ha az elítéltnek nincs Magyarországon ismert lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye, az elsőfokon eljárt bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.

(3) A bűnügyi költséget az állam viseli.

A pártfogó felügyelettel kapcsolatos eljárás¶

68. § (1) A bv. intézet a pártfogó felügyeletnek a feltételes szabadságra bocsátáskor való elrendelése [Btk. 69. § (1) bekezdés b) pont] iránt a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége előtt az 57. § (1) bekezdésében írt előterjesztéssel együtt tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bíróhoz.

(2) A határozat meghozatala előtt a büntetés-végrehajtási bíró – feltéve, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontjáig rendelkezésre álló idő legalább három hónap – pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el külön magatartási szabály előírása érdekében.

(3) A büntetés-végrehajtási bíró a pártfogó felügyelet elrendeléséről a feltételes szabadságra bocsátásról szóló határozattal dönt, ha az elítélt pártfogó felügyeletét rendeli el, külön magatartási szabályt írhat elő.

(4) A pártfogó felügyelet kötelező alkalmazása esetén a bv. intézet a feltételes szabadságra bocsátás tárgyában megtett előterjesztéshez kapcsolódóan a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt legalább három hónappal előterjesztést tehet a büntetés-végrehajtási bíróhoz – külön magatartási szabály előírása érdekében – pártfogó felügyelői vélemény beszerzése iránt, ha ez az eredményesebb megelőzés érdekében szükséges.

(5) A (4) bekezdés szerinti előterjesztés alapján a büntetés-végrehajtási bíró pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el, és a pártfogó felügyelet alkalmazásának megállapításával külön magatartási szabályt írhat elő.

(6) A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a (2) és az (5) bekezdés szerinti pártfogó felügyelői vélemény elkészítése érdekében az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt legalább két hónappal a bv. intézetben meghallgatja, és vele ettől az időponttól kezdődően rendszeresen kapcsolatot tarthat.

(7) A Btk. 70. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő jelentést készít, és annak megküldésével a pártfogó felügyelet megszüntetésére tesz javaslatot az ügyészségnek.

(8) Az ügyészség indítványára a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt pártfogó felügyeletét megszünteti, ha a pártfogó felügyelet fele része, de legalább egy év eredményesen eltelt, és annak szükségessége már nem áll fenn. A büntetés-végrehajtási bíró az iratok alapján hozhatja meg a döntést.

(9) Az ügydöntő határozatban előírt külön magatartási szabályok megváltoztatása iránt a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő tesz javaslatot a büntetés-végrehajtási bírónak. A külön magatartási szabályok megváltoztatása iránti javaslatnak a pártfogolt kérelme alapján is helye van. A büntetés-végrehajtási bíró az iratok alapján hozhatja meg a döntést.

(9a) Ha a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő javaslatot tesz a büntetés-végrehajtási bírónak külön magatartási szabályok előírására, az elítélt meghallgatása nem mellőzhető.

(10) A pártfogolt kérelme esetén a büntetés-végrehajtási bíró a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőt meghallgathatja, és pártfogó felügyelői véleményt szerezhet be.

(11) Az e §-ban szabályozott eljárásokban a bűnügyi költséget az állam viseli.

A javítóintézeti nevelés átváltoztatása szabadságvesztésre¶

68/A. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az ügyészség indítványára a Btk. 122. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén – az iratok alapján – a javítóintézeti nevelést vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre változtatja át.

(2) A bűnügyi költséget az állam viseli.

(3) Az (1) bekezdés alapján átváltoztatott javítóintézeti nevelés helyébe lépő szabadságvesztésre halasztás nem engedélyezhető.

Ideiglenes elbocsátás a javítóintézetből és annak megszüntetése¶

69. § (1) A javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátásra az 57–59. §, a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás megszüntetésének a magatartási szabályok megszegése miatt történő elrendelésére a 61. § rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátásra az intézeti tanács tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak.

(2) A javítóintézetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetése iránti eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli, ha a büntetés-végrehajtási bíró a javítóintézetből való ideiglenes elbocsátást nem szünteti meg.

Rendelkezés az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének a hozzáférés végleges megakadályozásával történő végrehajtásáról és annak megszüntetéséről¶

69/A. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az ügyészség indítványára – az iratok alapján – az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének végrehajtását az elektronikus adathoz való hozzáférés végleges megakadályozásával rendeli el, ha

• a) a tárhelyszolgáltató a 324. § (3) bekezdése alapján kiszabott rendbírság ellenére nem teljesíti a kötelezettséget,
• b) az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét gyermekpornográfia (Btk. 204–204/A. §) megvalósulása miatt rendelte el, és a tárhelyszolgáltató kötelezettségének nem tesz eleget, a rendbírság kiszabására tekintet nélkül haladéktalanul,
• c) az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére vonatkozóan a külföldi hatóság jogsegély iránti megkeresése a megkeresés kibocsátásától számított harminc napon belül nem vezetett eredményre.

(2) Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele végrehajtásának a hozzáférés végleges megakadályozásával történő elrendelése tárgyában hozott határozattal szemben az ügyészség a határozat közlésétől, az elektronikus adat feletti rendelkezésre jogosult a határozat közlésétől – ideértve a Be. 135. § (1) bekezdés b) pontja szerinti hirdetményi úton történő kézbesítést is – számított nyolc napon belül fellebbezhet.

(3) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból, az ügyészség indítványára vagy a tárhelyszolgáltató kérelmére az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele végrehajtásának a hozzáférés végleges megakadályozásával történő végrehajtását megszünteti, ha

• a) a tárhelyszolgáltató teljesíti az elektronikus adat végleges eltávolítására vonatkozó kötelezettségét,
• b) az elektronikus adat feletti rendelkezésre jogosult az elektronikus adatot eltávolítja.

A kényszergyógykezelés felülvizsgálata¶

69/B. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró a kényszergyógykezelés megkezdésétől számított hat hónap eltelte előtt a kényszergyógykezelés szükségességét hivatalból felülvizsgálja. Ha a kényszergyógykezelést nem szünteti meg, a felülvizsgálatot hat hónaponként megismétli.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró a kényszergyógykezelés felülvizsgálatáról – ennek keretében fenntartásának szükségességéről vagy megszüntetéséről – tárgyaláson határoz.

(3) A tárgyaláson az ügyészt, a védőt és – feltéve, hogy állapota miatt megjelenhet, és a jogainak gyakorlására képes – a kényszergyógykezelés alatt álló személyt meg kell hallgatni.

(4) Az eljárás lefolytatására, ha elsőfokon nem budapesti székhelyű bíróság járt el, a Budapest Környéki Törvényszék, ha pedig elsőfokon budapesti székhelyű bíróság járt el, a Fővárosi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája illetékes.

(5) Ha a kényszergyógykezelés alatt álló személy a vele szemben hozott ügydöntő határozat jogerőre emelkedése előtt előzetes kényszergyógykezelés hatálya alatt állt, a felülvizsgálatra az (1) bekezdésben megállapított határidőt a büntetőügyben eljáró bíróságnak a kényszerintézkedés indokoltságának felülvizsgálata tárgyában hozott határozata véglegessé válása napjától kell számítani. Ez esetben a felülvizsgálat során a büntetőügyben rendelkezésre álló elmeorvos-szakértői vélemény felhasználható és újabb szakértő kirendelése mellőzhető.

(6) A kényszergyógykezelés felülvizsgálatának az ügyészség indítványára, a kényszergyógykezelés alatt álló, annak házastársa, élettársa, törvényes képviselője vagy a védő kérelmére, továbbá az IMEI főigazgató főorvosa előterjesztésére is helye van.

(7) A büntetés-végrehajtási bíró a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, az iratok alapján elutasíthatja, ha kényszergyógykezelés alatt álló személy, annak házastársa, élettársa, törvényes képviselője vagy a védő a három hónapon belül ismételten előterjesztett kérelemben új körülményre nem hivatkozik. Ezekben az ügyekben bírósági titkár nem járhat el.

(8) A felülvizsgálat előtt – az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel – elmeorvos-szakértői véleményt kell beszerezni. Az eljárásban az IMEI orvosa az elmeorvos-szakértői vélemény kialakításában egyik szakértőként közreműködhet.

(9) A kényszergyógykezelés felülvizsgálatáról hozott végzés ellen a kényszergyógykezelés alatt álló házastársa, élettársa és törvényes képviselője is fellebbezhet.

(10) A kényszergyógykezelés megszüntetéséről hozott végzés ellen az ügyészség által benyújtott fellebbezésnek a végrehajtásra halasztó hatálya van.

Mentesítés a végleges hatályú foglalkozástól és járművezetéstől eltiltás, valamint a végleges hatályú kiutasítás alól¶

69/C. § (1) A foglalkozástól végleges eltiltás, a járművezetéstől végleges eltiltás, illetve a végleges hatályú kiutasítás alóli mentesítést az elítélt, a védő és a fiatalkorú törvényes képviselője az alapügyben elsőfokon eljárt bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónál kérheti. A végleges hatályú kiutasítás alóli mentesítés iránti kérelmet Magyarország külképviseleténél is elő lehet terjeszteni.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró a döntést iratok alapján is meghozhatja, de ezekben az ügyekben bírósági titkár nem járhat el.

(3) A büntetés-végrehajtási bíró a kérelem elbírálása előtt beszerzi a büntető ügyiratokat, valamint az ügyészség nyilatkozatát, továbbá végleges hatályú kiutasítás alóli mentesítés iránti kérelem esetén az idegenrendészeti hatóság, valamint – lehetőség szerint – az elítélt lakóhelye szerinti állam bűnügyi jogsegély teljesítésére feljogosított hatóságának nyilatkozatát.

(4) Ha a mentesítés törvényi előfeltételei hiányoznak, a büntetés-végrehajtási bíró a kérelmet elutasítja.

(5) A végleges hatályú foglalkozástól eltiltás, a végleges hatályú járművezetéstől eltiltás, valamint a végleges hatályú kiutasítás alól a büntetés-végrehajtási bíró mentesítést engedélyező végzése ellen az ügyészség által benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya van.

Az elévülés megállapítása¶

70. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az ügyészség indítványára, iratok alapján megállapítja a büntetés vagy a javítóintézeti nevelés végrehajthatóságának kizártságát a 28. § szerinti elévülés bekövetkezése miatt.

(2) Az eljárásra – a közérdekű munka kivételével – az a büntetés-végrehajtási bíró illetékes, aki a büntetés végrehajtása érdekében utoljára intézkedett vagy intézkedésre köteles.

70/A. §¶

70/B. §¶

Utólagos büntetés-végrehajtási bírói eljárás¶

71. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból, az ügyészség indítványára, az elítélt vagy a védő kérelmére, illetve a végrehajtásért felelős szerv jelzése alapján utólag folytatja le az 52–70. §, illetve a III/A. Fejezet szerinti eljárásokat, ha határozatában nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. A III/A. Fejezet szerinti eljárások esetén utólagos büntetés-végrehajtási bírói eljárásnak a határozat meghozatalát követő egy hónapon belül van helye.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, az iratok alapján elutasíthatja, ha

• a) a kérelem a határozat rendelkezésének azt a részét érinti, ami a bírói értékelés eredménye, vagy
• b) az elítélt vagy a védője az ismételt kérelemben új körülményre nem hivatkozik.

(3) Ha a büntetés-végrehajtási bíró a határozatában nem a törvénynek megfelelően rendelkezett, a határozatot hatályon kívül helyezi és a törvénynek megfelelő határozatot hoz.

(4) A bűnügyi költséget az állam viseli.

A végrehajtásért felelős szerv határozatának bírósági felülvizsgálata¶

72. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró – a 24. § szerinti eljárásban –

• a) a bírósági felülvizsgálati kérelmet elutasítja, ha az elkésett, e törvényben kizárt vagy nem a jogosulttól származik,
• b) a határozatot helyben hagyja, ha a bírósági felülvizsgálati kérelem alaptalan,
• c) a határozatot megváltoztatja, ha a bírósági felülvizsgálati kérelem és az iratok alapján lehetséges a törvénynek megfelelő határozat meghozatala,
• d) a határozatot hatályon kívül helyezi és a döntésre jogosultat új eljárásra utasítja, ha új határozat meghozatala szükséges.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró csak az elítélt javára változtathatja meg a végrehajtásért felelős szerv döntését.

(3) A büntetés-végrehajtási bíró az iratnak a hozzá érkezésétől számított nyolc napon belül határoz.

(4) A határozat hatályon kívül helyezése vagy megváltoztatása esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.

Szigorúbb kezdeti kategória-besorolás, a kockázatelemzés alapján történő kategória-visszasorolás, az azonnali kategória-visszasorolás elrendelésének és a kreditpontszámítás felülvizsgálata¶

73. § (1) A szigorúbb kezdeti kategória-besorolásról, a kockázatelemzés alapján történő kategória-visszasorolásról hozott határozattal szembeni bírósági felülvizsgálati kérelmet a büntetés-végrehajtási bíró az iratnak a hozzá érkezésétől számított tizenöt napon, a kreditpontszámítás vizsgálatáról hozott határozattal szembeni bírósági felülvizsgálati kérelem esetén harminc napon belül bírálja el. A szigorúbb kezdeti kategória-besorolással kapcsolatos eljárást annak a bv. intézetnek a székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, ahol az elítélt kockázatelemzési vizsgálatát elvégezték.

(2) Az azonnali kategória-visszasorolás elrendeléséről hozott határozattal szembeni bírósági felülvizsgálati kérelmet a büntetés-végrehajtási bíró az iratnak a hozzá érkezésétől számított öt napon belül bírálja el.

(3) A bűnügyi költséget az állam viseli.

Az elítélt sajtó útján történő nyilatkozattételével, nyilatkozata közzétételével kapcsolatos eljárás¶

74. § (1) Az elítéltnek a 124. § szerinti nyilatkozattételét és a 125. § szerinti nyilatkozat közzétételét megtagadó, határozattal szemben benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmét a büntetés-végrehajtási bíró az iratnak a hozzá érkezésétől számított öt napon belül – az iratok alapján – bírálja el.

(2) Ha a bíróság az országos parancsnok határozatát helybenhagyja, a közlésre szánt anyagot haladéktalanul meg kell semmisíteni.

(3) A bűnügyi költséget az állam viseli.

A fenyítés felülvizsgálata¶

75. § (1) A bv. intézet magánelzárás fenyítést kiszabó határozatával szembeni bírósági felülvizsgálati kérelmet a büntetés-végrehajtási bíró az iratnak a hozzá érkezésétől számított öt napon belül bírálja el. A büntetés-végrehajtási bíró a felülvizsgálat során a magánelzárás fenyítéssel járó kreditpontlevonás mértékét is vizsgálja, és amelytől a jogszabályban meghatározott keretek között eltérhet.

(2) A bűnügyi költséget az állam viseli.

(3) Az (1)–(2) bekezdés irányadó az elzárásra ítéltnek és a szabálysértési elzárást töltő elkövetőnek, valamint a letartóztatottnak és a rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezettnek a magánelzárás fenyítést kiszabó határozat elleni bírósági felülvizsgálati kérelme elbírálására.

75/A. §¶

Az elítélttel szemben elrendelhető megelőző távoltartás¶

75/A. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény III/A. Fejezete alapján a sértett kérelmére a szabadságvesztés büntetését töltő elítélt sértettől való megelőző távoltartását rendeli el.

(2) A kérelemnek tartalmaznia kell:

• a) az eljárás lefolytatására irányuló kérelmet,
• b) a büntetést kiszabó ítéletet hozó bíróság megnevezését és ügyszámát,
• c) a kérelmező nevét, lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét,
• d) az elítélt nevét.

(3) A büntetés-végrehajtási bíró az iratok alapján hozhatja meg a döntést, az eljárásban bírósági titkár nem járhat el. A büntetés-végrehajtási bírónak eljárása során a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény 17/C–17/E. §-ait is alkalmaznia kell.

(4) A büntetés-végrehajtási bíró szükség szerint, vagy a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény 17/D. § (5) bekezdése szerinti szabályok tisztázása érdekében meghallgatást tarthat.

(5) A sértett meghallgatását a bíróság épületében kell lefolytatni, vagy ha a sértett ezt indítványozta, arra telekommunikációs eszköz útján is sor kerülhet.

(6) A büntetés-végrehajtási bíró a határozatában arra is figyelmezteti az elítéltet, hogy a távoltartó határozat szabályainak szándékos megszegése bűncselekményt valósít meg.

(7) A határozattal szemben a sértett is élhet fellebbezéssel.

(8) A bűnügyi költséget az állam viseli.

(9) A büntetés-végrehajtási bíró az (1)–(7) bekezdése alkalmazásával jár el a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény 17/D. § (5) bekezdése szerinti szabályok módosítása, valamint a megelőző távoltartás megszüntetése esetén.

III/A. Fejezet — AZ ALAPVETŐ JOGOKAT SÉRTŐ ELHELYEZÉSI KÖRÜLMÉNYEK MIATTI KÁRTALANÍTÁSI ELJÁRÁS¶

Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási eljárás alapvető szabályai¶

75/B. § (1) Kártalanítás jár az elítéltnek a fogvatartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás (a továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) által előidézett sérelem miatt.

(2) A kártalanítás minden egyes, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között eltöltött nap után jár.

(3) A kártalanítás megfizetésére az állam köteles.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen további kártérítésnek vagy sérelemdíjnak, illetve egyéb személyiségi jogi igényérvényesítésnek helye nincs, de az elítélt jogosult az ezt meghaladó igényét polgári bíróság előtt érvényesíteni.

(5) A kártalanítási kérelem attól a naptól számított hat hónapon belül terjeszthető elő, amelyen az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények megszűntek. E határidő elmulasztása jogvesztő. Nem tekinthető az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény megszűnésének, ha e körülmény fennállása legfeljebb harminc napra azért szakad meg, mert az elítélt elhelyezése során a jogszabályban előírt élettér biztosítva volt.

(6) A kártalanításból nem lehet levonni az elítélt fogvatartásával összefüggő, e törvény szerint az elítéltet terhelő költséget vagy díjat.

(7) Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási eljárás e Fejezetben meghatározott szabályait értelemszerűen alkalmazni kell az egyéb jogcímen fogvatartottra is.

75/C. § (1) A kártalanítási eljárás során felmerülő bűnügyi költséget az állam viseli.

(2) Ha az elítélt szabadult, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási eljárásban jogi képviselőt hatalmazhat meg. Ez esetben védő alatt a jogi képviselőt is érteni kell.

A kártalanítási kérelem benyújtása és a büntetés-végrehajtási szervezet által történő elintézése¶

75/D. § (1) A kártalanítási kérelem előterjesztésére az elítélt vagy védője jogosult.

(2) Első alkalommal a kártalanítási kérelem akkor nyújtható be, ha az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények legalább két hónapig fennálltak, kivéve, ha

• a) a fogvatartott ennél hamarabb szabadul vagy
• b) az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények ennél rövidebb idő után megszűntek.

(3) A kártalanítási kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül újabb kérelem nem terjeszthető elő, kivéve ha

• a) a fogvatartott ennél hamarabb szabadult vagy
• b) az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények ezalatt az időtartam alatt megszűntek.

(4) A kártalanítási kérelmet a jogszabályban a kérelem benyújtására rendszeresített nyomtatványon, a fogvatartás helye szerinti bv. intézetnél, ha pedig az elítélt már szabadult, annál a bv. intézetnél kell benyújtani, ahonnan a szabadítás történt.

(5) A kérelemben meg kell jelölni, hogy az elítélt pontosan melyik bv. intézet vonatkozásában, milyen időszakra kéri a kártalanítást, és hogy a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiányához kapcsolódó más alapvető jogot sértő elhelyezési körülmény fennállására hivatkozik-e. A kérelemben nyilatkozni kell arról, hogy az elítélt javára az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt az EJEB kártérítésre kötelezte-e az államot, illetve a polgári bíróság ítélt-e meg kártérítést vagy sérelemdíjat, és ha igen, melyik bíróság, milyen ügyszámon.

75/E. § A bv. intézet harminc napon belül, ha a kérelem több bv. intézetet érint, negyvenöt napon belül dönt

• a) a kérelem visszautasításáról,
• b) a kérelem egyszerűsített elbírálásáról vagy
• c) a kérelem büntetés-végrehajtási bíróhoz történő továbbításáról.

75/F. § (1) A bv. intézet a kérelmet visszautasítja, ha

• a) a kérelem elkésett,
• b) a kérelem nem felel meg a 75/D. § (2)–(3) bekezdésében meghatározott feltételeknek,
• c) a kérelem nem az arra jogosulttól származik,
• d) a kérelmet nem a jogszabályban a kérelem benyújtására rendszeresített nyomtatványon nyújtották be,
• e) a kérelem nem tartalmazza a jogszabályban meghatározott adatokat és ezért érdemi elbírálásra alkalmatlan, vagy
• f) a kérelemben kifogásolt időszak tekintetében a bv. intézet korábban a kérelem egyszerűsített elbírálásáról döntött vagy a büntetés-végrehajtási bíró kártalanítást ítélt meg.

(2) A bv. intézet a kérelem visszautasításáról határozattal dönt, amelyben tájékoztatja az elítéltet és a védőt a visszautasítás pontos okáról, illetve ha az lehetséges, a visszautasítási ok elhárításához szükséges hiányosságok pótlásának a lehetőségéről.

(3) A visszautasításról hozott határozattal szemben jogorvoslatnak helye nincs, de az elítélt vagy a védő a kézbesítéstől számított nyolc napon belül kérheti a kérelemnek a büntetés-végrehajtási bíróhoz történő felterjesztését. Ennek lehetőségéről az elítéltet és a védőt a határozatban tájékoztatni kell.

(4) Ha az elítélt vagy a védő a visszautasítást követően nyolc napon belül azt kéri, a bv. intézet a kérelmet a jogszabályban meghatározott iratokkal együtt nyolc napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. Ebben az esetben a bv. intézetnek a visszautasításról szóló határozata hatályát veszti.

(5) Ha a bv. intézet a kérelmet az (1) bekezdés d) vagy e) pontjában meghatározott ok miatt utasította vissza és az elítélt vagy a védő a (3) bekezdés szerinti felterjesztés iránti kérelmével egyidejűleg a visszautasítás alapjául szolgáló hiányosságokat pótolja, a bv. intézet a (4) bekezdés szerinti továbbítás helyett – ha annak feltételei fennállnak – a kérelem egyszerűsített elbírálásról dönt vagy a kérelmet a 75/H. §-a alapján továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz.

75/G. § (1) A bv. intézet határozattal a kérelem egyszerűsített elbírálásáról dönt, ha

• a) nincs helye a kérelem visszautasításának,
• b) az elítéltnek a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya miatti kifogása megalapozott,
• c) a fogvatartás alapjául szolgáló büntetőügyben a bíróság nem ítélt meg polgári jogi igényt, illetve a polgári jogi igény érvényesítését nem utasította egyéb törvényes útra,
• d) a kérelemben kifogásolt időszakra vonatkozóan az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt
• da) az elítélt korábban a büntetés-végrehajtási bíróhoz kártalanítási kérelmet nem nyújtott be vagy ilyen kérelmet a bv. intézet a büntetés-végrehajtási bíróhoz nem továbbított,
• db) az EJEB az államot nem kötelezte kártérítésre,
• dc) a kérelem alapján megállapítható, hogy az elítélt részére a polgári bíróság kártérítést vagy sérelemdíjat nem ítélt meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a bv. intézet nem vizsgálja, hogy az elítéltnek a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiányához kapcsolódó más alapvető jogot sértő elhelyezési körülmény fennállására vonatkozó kifogása megalapozott-e.

(3) Egyszerűsített elbírálás esetén a kártalanítás egy napra eső összege ezerkettőszáz forint.

(4) A bv. intézet a kártalanítás összegét a kártalanítás napi tételének és az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között fogvatartásban töltött napok számának a szorzataként állapítja meg.

(5) A kérelem egyszerűsített elbírálása esetén az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között fogvatartásban töltött idő a kérelemben kifogásolt időszak lehet, ami legfeljebb a kérelem keltének napjáig terjedhet.

(6) Az egyszerűsített elbírálásról hozott határozattal szemben jogorvoslatnak helye nincs, de az elítélt vagy a védő a kézbesítéstől számított nyolc napon belül kérheti a kérelemnek a büntetés-végrehajtási bíróhoz történő felterjesztését. Ennek lehetőségéről az elítéltet és a védőt a határozatban tájékoztatni kell.

(7) Ha az elítélt vagy a védő az egyszerűsített elbírálást követően nyolc napon belül azt kéri, a bv. intézet a kérelmet és az egyszerűsített elbírálásról szóló határozatot a jogszabályban meghatározott iratokkal együtt nyolc napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. Ebben az esetben a bv. intézetnek az egyszerűsített elbírálásról szóló határozata hatályát veszti.

(8) Ha az elítélt vagy a védő a (7) bekezdés szerinti felterjesztés iránti kérelmében kizárólag elírásra vagy számítási hibára hivatkozik, a bv. intézet a (7) bekezdés szerinti továbbítás helyett – ha annak feltételei fennállnak – a határozatot a 23. §-ban meghatározottak szerint kijavítja.

(9) Ha az elítélt vagy a védő nem kérte az egyszerűsített elbírálás során hozott határozat büntetés-végrehajtási bírónak történő megküldését, a bv. intézet nyolc napon belül a határozatot megküldi az igazságügyért felelős miniszternek.

75/H. § Ha nincs helye a kérelem visszautasításának és az egyszerűsített elbírálásának sem, akkor a bv. intézet a kérelmet a jogszabályban meghatározott iratokkal együtt továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz.

75/I. § (1) A 75/D. § (2) bekezdés a) vagy b) pontja, illetve (3) bekezdés a) vagy b) pontja alapján benyújtott kérelem kivételével az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények fennállása esetén a kérelem elintézése mellett a 75/E. §-ban meghatározott határidőn belül a bv. intézet parancsnoka megteszi a szükséges intézkedéseket e körülmények megszüntetése vagy a sérelem ellensúlyozása érdekében. A bv. intézet parancsnoka – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – az intézkedésről határozattal dönt.

(2) Ha a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiányából eredő alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény megszüntetése az adott bv. intézeten belül nem oldható meg, a bv. intézet parancsnoka soron kívül kezdeményezi a BVOP-nál az elítéltnek a jogszabályban előírt élettér biztosítására alkalmas más bv. intézetbe való átszállítását. A BVOP a megkeresésről nyolc napon belül, indokolt határozattal dönt. Az átszállításról való döntés során figyelemmel kell lenni az elítélt kapcsolattartási jogára.

(3) Ha a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiányából eredő alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény megszüntetése sem az adott bv. intézeten belül, sem más bv. intézetbe való átszállítással nem oldható meg, a bv. intézet parancsnoka intézkedik a sérelem ellensúlyozása érdekében, ha annak feltételei biztosítottak.

A büntetés-végrehajtási bíró eljárása az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő sérelem orvoslására¶

75/J. § (1) A kártalanítási kérelemmel kapcsolatos eljárást annak a bv. intézetnek a székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, amely a kérelmet továbbította, abban az esetben is, ha az elítéltet ezt követően átszállítják. Ha az elítélt szabadult, az eljárást a szabadítást végző bv. intézet székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le, de az elítélt vagy a védő a kérelmében kérheti, hogy az elítélt lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró járjon el.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró a kártalanítási kérelemről iratok alapján is meghozhatja a döntést, illetve az ügyészség véleményének beszerzését mellőzheti.

75/K. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vizsgálja, hogy az elítélt javára az alapvető jogot sértő elhelyezési körülmények miatt az EJEB az államot kártérítésre kötelezte-e, illetve a polgári bíróság ítélt-e meg kártérítést vagy sérelemdíjat, és ha igen, a büntetés-végrehajtási bíró a döntés előtt beszerzi a vonatkozó határozatokat.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró döntése a kérelemhez kötött.

(3) Ha a kérelem nem tartalmazza a jogszabályban meghatározott adatokat, a büntetés-végrehajtási bíró – a hiányok megjelölése mellett – tizenöt napos határidő megadásával felhívja az elítéltet és a védőt a kérelem hiányosságainak pótlására. Ha az elítélt vagy a védő a hiánypótlásnak az előírt határidőn belül nem vagy csak részben tesz eleget, a kérelmet a rendelkezésre álló adatok alapján kell elbírálni.

(4) Ha az elítélt a kérelem benyújtását követően ismeretlen helyre távozott, és a büntetés-végrehajtási bíró az eljárást felfüggeszti, öt év elteltével az eljárás megszűnik.

75/L. § A büntetés-végrehajtási bíró a kérelmet annak a bírósághoz érkezését követően harminc napon belül érdemi vizsgálat nélkül az iratok alapján elutasítja, ha

• a) a kérelem elkésett,
• b) a kérelem nem felel meg a 75/D. § (2)–(3) bekezdésében meghatározott feltételeknek,
• c) a kérelem nem az arra jogosulttól származik,
• d) a kérelmet nem a jogszabályban a kérelem benyújtására rendszeresített nyomtatványon nyújtották be,
• e) a kérelem a 75/K. § (3) bekezdése szerinti hiánypótlás ellenére érdemi elbírálásra alkalmatlan, vagy
• f) a kérelemben megjelölt időszakra vonatkozóan az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt
• fa) az elítélt részére a büntetés-végrehajtási bíró kártalanítást ítélt meg vagy a bv. intézet egyszerűsített elbírálás keretében kártalanításról döntött,
• fb) az EJEB az államot kártérítésre kötelezte, vagy
• fc) az elítélt részére a polgári bíróság kártérítést vagy sérelemdíjat ítélt meg.

75/M. § (1) Ha a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának nincs helye és az elítéltnek kártalanítás jár, a büntetés-végrehajtási bíró hivatalból megvizsgálja, hogy a fogvatartás alapjául szolgáló büntetőügyben az eljáró bíróság a sértett vagy örököse javára polgári jogi igényt ítélt-e meg, vagy a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította-e.

(2) Ha a büntetés-végrehajtási bíró megállapítja, hogy nincs az (1) bekezdésben meghatározott feltételnek megfelelő sértett, a kártalanítási kérelemről annak a bírósághoz érkezését követően hatvan napon belül dönt.

(3) Ha a büntetés-végrehajtási bíró megállapítja, hogy van az (1) bekezdésben meghatározott feltételnek megfelelő sértett, tizenöt napos határidő megadásával felhívja a sértettet, hogy nyilatkozzon a jogszabályban meghatározott, a kérelem elbírálásához szükséges körülményekről.

(4) Ha a sértett megkeresése hatvan napon belül nem vezetett eredményre, a büntetés-végrehajtási bíró a polgári jogi igény, illetve a bűncselekmény miatt megítélt kártérítés vagy sérelemdíj megtérülésének figyelmen kívül hagyásával hozza meg a döntést.

(5) Ha a sértett a (3) bekezdés alapján bejelentette, hogy igényt tart a még fennálló követelés kielégítésére, a büntetés-végrehajtási bíró a polgári jogi igény, illetve a bűncselekmény miatt megítélt kártérítés vagy sérelemdíj teljesítésével kapcsolatosan beszerzi az elítélt nyilatkozatát.

(6) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a büntetés-végrehajtási bíró a kártalanítási kérelemről annak a bírósághoz érkezését követően százhúsz napon belül dönt.

75/N. § (1) Kártalanítás megítélése esetén a büntetés-végrehajtási bíró az elhelyezési körülményeket összességükben értékeli, és az okozott sérelem mértékének megfelelően határozza meg a kártalanítás napi tételének az összegét, majd ezt követően állapítja meg a kártalanítás összegét a kártalanítás napi tételének és az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között fogvatartásban töltött napok számának a szorzataként.

(2) A kártalanítás büntetés-végrehajtási bíró által történő megítélése esetén a kártalanítás egy napra eső összege legalább ezerkettőszáz forint, legfeljebb ezerhatszáz forint.

(3) A kártalanítás megítélése esetén az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között fogvatartásban töltött idő a kérelemben kifogásolt időszak lehet, ami legfeljebb a kérelem keltének napjáig terjedhet.

(4) A büntetés-végrehajtási bíró a határozatban megállapítja a polgári jogi igény, illetve a bűncselekmény miatt megítélt kártérítés vagy sérelemdíj jogosultjának a még fennálló követelése erejéig a kártalanításból történő levonásra való jogosultságát, ha

• a) a sértett javára megítélt polgári jogi igényt, illetve a bűncselekmény miatt megítélt kártérítést vagy sérelemdíjat az elítélt még nem vagy csak részben teljesítette, és
• b) az elítélt vagy védője ilyen irányú védekezését vizsgálva megállapította, hogy a Polgári Törvénykönyv szerinti elévülési idő még nem telt el.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott esetben a büntetés-végrehajtási bíró a jogosult még fennálló követelésének az összegét arra tekintet nélkül állapítja meg, hogy a kártalanítási kérelemben kifogásolt fogvatartás alapjául szolgáló büntetőügyben az elítélt felelősségét olyan bűncselekmény miatt is megállapították, amelynek a polgári jogi igény, illetve a bűncselekmény miatt megítélt kártérítés vagy sérelemdíj jogosultja nem volt sértettje.

(6) Ha a kártalanítási kérelemben kifogásolt fogvatartás alapjául több büntetőügy szolgált, a (4) bekezdésben meghatározott esetben a büntetés-végrehajtási bíró a jogosult még fennálló követelésének az összegét arra tekintet nélkül állapítja meg, hogy az elítélt felelősségét olyan bűncselekmény miatt is megállapították, amelynek a polgári jogi igény, illetve a bűncselekmény miatt megítélt kártérítés vagy sérelemdíj jogosultja nem volt sértettje.

(7) A (4) bekezdésben meghatározott esetben a büntetés-végrehajtási bíró határozata tartalmazza az arra történő figyelmeztetést is, hogy az igazságügyért felelős miniszter által ténylegesen kifizetett összeg az esetlegesen fennálló egyéb kielégítendő követelésekre, valamint a polgári jogi igény, illetve a bűncselekmény miatt megítélt kártérítés vagy sérelemdíj jogosultja javára már korábban teljesített kifizetésekre tekintettel a határozatban megállapítottnál alacsonyabb lehet.

(8) A büntetés-végrehajtási bíró határozata ellen bejelentett fellebbezésnek a kártalanítás kifizetésére halasztó hatálya van.

(9) A büntetés-végrehajtási bíró a jogerős határozatot a jogerőre emelkedést követő tizenöt napon belül megküldi az igazságügyért felelős miniszternek.

Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt megítélt kártalanítás kifizetése¶

75/O. § (1) A kártalanítással összefüggő kifizetés iránt az igazságügyért felelős miniszter intézkedik a bv. intézet határozatának vagy a büntetés-végrehajtási bíró jogerős ügydöntő végzésének (a továbbiakban együtt: kártalanítási döntés) az igazságügyért felelős miniszterhez történő érkezésétől számított

• a) kilencven napon belül,
• b) a 75/R. § (1) bekezdése szerinti esetben százhúsz napon belül.

(2) Az igazságügyért felelős miniszter a kártalanítási döntés érkezésétől számított tíz napon belül a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar hivatali szerve által vezetett nyilvántartás alapján ellenőrzi, hogy az elítélttel szemben van-e olyan végrehajtási eljárás, amely érdemi befejezéssel nem érintett.

(3) Ha (2) bekezdés szerinti ellenőrzés alapján adat merül fel arra vonatkozóan, hogy érdemi befejezéssel nem érintett végrehajtási eljárás van a nyilvántartásban, az igazságügyért felelős miniszter tíz napon belül megkeresi a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar hivatali szervét. A megkeresésben közölni kell

• a) az elítélt természetes személyazonosító adatait,
• b) az elítélt javára megítélt kártalanítás tényét,
• c) az elítélt javára megítélt kártalanítás összegét és
• d) a kifizetés (1) bekezdés a) pontjában meghatározott határidejét és az ügy azonosítását elősegítő azonosító adatot.

(4) A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar hivatali szerve a kapott értesítést tíz napon belül megküldi az elítélttel szemben érdemi befejezéssel nem érintett végrehajtási eljárást folytató végrehajtónak. A végrehajtó az (1) bekezdés a) pontja szerinti teljesítési határnapot megelőző huszadik napig az igazságügyért felelős miniszterhez beérkezően foganatosíthat követelésfoglalást az elítélt javára megítélt kártalanítás terhére.

(5) A végrehajtó a (4) bekezdés szerinti értesítés alapján kizárólag abban az esetben foganatosíthat a 75/P. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott követelésre vonatkozó követelésfoglalást, ha

• a) előtte nincs folyamatban a 75/P. § (1) bekezdés a), illetve b) pontjában meghatározott követelésre vonatkozó végrehajtási eljárás, vagy
• b) az elítélt javára megítélt kártalanítás összege meghaladja az általa folytatott végrehajtási eljárás alapját képező, a 75/P. § (1) bekezdés a), illetve b) pontjában meghatározott követelések összegét.

(6) A végrehajtó nem foganatosíthat a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 4. §-a alapján általa folytatott, közigazgatási végrehajtás hatálya alá tartozó követelésre vonatkozó követelésfoglalást.

(7) A (3) bekezdés szerinti esetben a kártalanítás kifizetésére csak a végrehajtó által foganatosított követelésfoglalást követően kerülhet sor azzal, hogy ha

• a) a követelésfoglalás az (1) bekezdés a) pontja szerinti teljesítési határnapot megelőző huszadik napig nem érkezik meg az igazságügyért felelős miniszterhez, vagy
• b) a követelésfoglalás nem tartalmazza a követelésnek a 75/P. § (1) bekezdése szerinti jogcímét, a fennálló követelés összegét, és a feleknek a végrehajtó rendelkezésére álló adatait,

akkor a kártalanítás kifizetésére annak figyelmen kívül hagyásával kerül sor.

(8) Ha a végrehajtó által foganatosított követelésfoglalás és a büntetés-végrehajtási bíró határozatában megállapított, a polgári jogi igény, illetve a bűncselekmény miatt megítélt kártérítés vagy sérelemdíj jogosultjának még fennálló követelése ugyanazon követelésre vonatkozik, az igazságügyért felelős miniszter a büntetés-végrehajtási bíró határozata erre vonatkozó részének a figyelmen kívül hagyásával a végrehajtó által foganatosított követelésfoglalást teljesíti.

(9) Ha adat merül fel arra vonatkozóan, hogy az igazságügyért felelős miniszter a polgári jogi igény, illetve a bűncselekmény miatt megítélt kártérítés vagy sérelemdíj jogosultjának a büntetés-végrehajtási bíró határozatában a 75/N. § (4) bekezdése alapján megállapított ugyanazon követelésére tekintettel korábban a jogosult javára már kifizetést teljesített, az újabb kifizetés összegét ennek figyelembevételével állapítja meg és teljesíti.

75/P. § (1) Ha a kártalanítás összege nem fedezi a kielégítendő valamennyi követelést, a kifizetés során a kielégítési sorrend a következő:

• a) a gyermektartásdíj iránti követelés,
• b) a büntetés-végrehajtási bíró határozatában a 75/N. § (4) bekezdése alapján megállapított vagy a végrehajtó követelésfoglalásával érintett, bűncselekmény miatt megítélt polgári jogi igény, illetve a bűncselekmény miatt megítélt kártérítés vagy sérelemdíj,
• c) a végrehajtó követelésfoglalásával érintett más jogcímen fennálló követelés.

(2) Az (1) bekezdés b) pontját alkalmazni kell a fogvatartás alapjául szolgáló büntetőügyön kívül bármely más, az elítélt által elkövetett bűncselekmény miatt megítélt polgári jogi igény vagy bűncselekmény miatt megítélt kártérítés vagy sérelemdíj esetén is, ha azzal kapcsolatban a végrehajtó követelésfoglalást foganatosított.

(3) Ha a kártalanítás összege nem fedezi az azonos soron felsorolt valamennyi követelést, akkor e követeléseket a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel arányosan kell kielégíteni.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott esetben, ha az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott követelésekre is kibocsátottak követelésfoglalást, az igazságügyért felelős miniszter ezen, az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott soron felsorolt követelések esetén arányosítás nélkül teljesíti a követelésfoglalást. Ebben az esetben az igazságügyért felelős miniszter a kártalanítási összegnek az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott követelések esetleges levonása után fennmaradó részét egy összegben teljesíti,

• a) ha egy végrehajtó intézkedett követelésfoglalás iránt, akkor ennek a végrehajtónak, aki ezt követően a Vht. VIII. Fejezetében meghatározottakra tekintettel gondoskodik a követelések kielégítéséről;
• b) ha több végrehajtó intézkedett követelésfoglalás iránt, akkor annak a végrehajtónak, akinek az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott követelésre vonatkozó követelésfoglalása elsőként érkezett be az igazságügyért felelős miniszterhez, aki ezt követően a Vht.-ban meghatározottakra tekintettel gondoskodik a többi végrehajtó által benyújtott követelésfoglalások figyelembevételével a felosztás végrehajtásáról és a követelések kielégítéséről.

(5) A (4) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben az igazságügyért felelős miniszter a kifizetéssel egyidejűleg tájékoztatja a végrehajtót a többi, az ügyben az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott követelésre vonatkozó követelésfoglalást benyújtó végrehajtó nevéről és az általuk foganatosított követelésfoglalásokkal érintett végrehajtási ügyek ügyszámáról.

(6) Ha az igazságügyért felelős miniszter a 75/O. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott határidőn belül nem vagy nem a teljes összegben teljesíti a végrehajtó által foganatosított követelésfoglalást, azt külön tájékoztatás nélkül úgy kell tekinteni, hogy az (1), (3) és (4) bekezdésben meghatározottakra tekintettel a kártalanítás összege nem fedezte a kielégítendő valamennyi követelést.

75/Q. § (1) Ha az elítélt a kártalanítás iránti kérelmet a fogvatartása alatt nyújtotta be és részére kifizetést kell teljesíteni, az igazságügyért felelős miniszter rövid úton a BVOP megkeresésével ellenőrzi, hogy az elítélt fogvatartása a kifizetés 75/O. § (1) bekezdésében meghatározott határidejéig várhatóan fennáll-e.

(2) Ha a BVOP az igazságügyért felelős minisztert arról tájékoztatja, hogy az elítélt már szabadult, az igazságügyért felelős miniszter mindaddig nem teljesíti a kifizetést, amíg az elítélt a 75/S. § (2) bekezdése alapján a számlaszám megváltozását be nem jelenti.

(3) Ha a BVOP az igazságügyért felelős minisztert arról tájékoztatja, hogy az elítélt a kifizetés 75/O. § (1) bekezdésében meghatározott határidejéig várhatóan szabadulni fog, az igazságügyért felelős miniszter abban az esetben teljesíti a kifizetést, ha azt a 75/R. §-ban meghatározottakra tekintettel teljesíteni lehet. Ha nem teljesíthető a kifizetés, a (2) bekezdésben meghatározottak szerint kell eljárni.

75/R. § (1) Ha az elítélt részére kifizetést kell teljesíteni, a kifizetést megelőzően a 75/O. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott határidőre figyelemmel az igazságügyért felelős miniszter megkeresi az állami adó- és vámhatóságot, hogy az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény hatálya alá tartozó végrehajtási eljárás folyamatban léte esetén a szükséges végrehajtási cselekményeket foganatosítsa.

(2) A megkeresésben közölni kell

• a) az elítélt természetes személyazonosító adatait,
• b) az elítéltnek kifizetendő kártalanítás összegét,
• c) az elítélt által a kifizetésre megjelölt számla számát, és
• d) a kifizetés tervezett napját.

(3) Ha az állami adó- és vámhatóság a megkeresés alapján azt állapítja meg, hogy az elítélttel szemben az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény hatálya alá tartozó végrehajtási eljárás nincs folyamatban, az igazságügyért felelős miniszter által megküldött személyes adatokat azonnal törli.

75/S. § (1) A kifizetés

• a) a kártalanítási döntés alapján az elítélt részére
• aa) – ha fogva van – a bv. intézet által kezelt letéti számlájára való átutalással,
• ab) szabadlábra helyezését követően kizárólag olyan fizetési számlára való átutalással, amelynek számlatulajdonosa és a számla feletti kizárólagos rendelkezési jogosultja az elítélt,
• b) a polgári jogi igény vagy a bűncselekmény miatt megítélt kártérítés vagy sérelemdíj jogosultja részére, az általa megjelölt számlaszámra utalással vagy a lakcímére történő kézbesítéssel

történik.

(2) A teljesítési adatok, így különösen a számlaszám megváltoztatását, az elítélt, illetve a polgári jogi igény vagy a bűncselekmény miatt megítélt kártérítés vagy sérelemdíj jogosultja az igazságügyért felelős miniszterhez megtett bejelentéssel – legfeljebb egy alkalommal – kezdeményezheti. A számlaszám megváltoztatása esetén az elítéltnek igazolnia kell, hogy az a saját nevére szól. A változás akkor vehető figyelembe, ha a kifizetés még nem történt meg.

(3) Az igazságügyért felelős miniszter a 75/O. § (3) bekezdése szerinti végrehajtási eljárással kapcsolatos személyes adatokat a kártalanítás kifizetése céljából, a fejezeti kezelésű előirányzat terhére történő kifizetések bizonylatainak a jogszabályban rögzített megőrzési határidejéig kezelheti.

IV. Fejezet — AZ ADATKEZELÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK¶

76. § (1) E törvényben meghatározott feladatai teljesítése céljából a bíróság, az ügyészség és a végrehajtásért felelős szerv a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtására vonatkozó adatokat, továbbá a végrehajtással összefüggésben az elítéltre vagy az egyéb jogcímen fogvatartottra vonatkozó személyes adatokat kezeli.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adatkezelés kiterjed

• a) a büntetőügyben eljáró bíróság, ügyészség megnevezésére, határozatának számára és keltére, jogerőre emelkedésének napjára, a kiszabott büntetés, alkalmazott intézkedés nemére, tartamára és mértékére, az előírt magatartási szabályra vagy kötelezettségre, a bűncselekmény Btk. szerinti megnevezésére és minősítésére, az elkövetői minőségre, valamint a bűnismétlésre vonatkozó adatokra, kényszerintézkedés esetén az eljáró bíróság, ügyészség megnevezésére és az ügyszámra, az ezzel kapcsolatos valamennyi határozat keltére, jogerőre emelkedésének napjára, továbbá a kényszerintézkedés tartamára,
• b) az elítélt, vagy az egyéb jogcímen fogvatartott természetes személyazonosító adataira, nemére, állampolgárságára, – hontalan személy esetén – a hontalansága tényére, lakcímére, értesítési címére, tényleges tartózkodási helyére, kézbesítési címére, elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségére, elektronikus levelezési címére, hangkapcsolatot biztosító vagy más elektronikus elérhetőségére, katona elítélt esetén annak rendfokozatára, címzetes rendfokozatára, valamint állományilletékes alakulata vagy testülete megnevezésére és címére,
• c) az elítélt vagy a kényszerintézkedés hatálya alatt álló családi állapotára, iskolai végzettségére és szakképzettségére, a kényszergyógykezelt családi állapotára,
• d) az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott törvényes képviselőjének, meghatalmazott vagy kirendelt védőjének, jogi eljárásban eljáró képviselőjének, valamint a kényszergyógykezelt házastársának, továbbá nem magyar állampolgárságú fogvatartott esetén az állampolgársága szerinti diplomáciai vagy konzuli képviselet eljáró tagjának családi és utónevére, továbbá – ha azokat megadja – a levelezési címére, telefonszámára, illetve e-mail címére,
• e) az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott részére kiállított, a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolvány és járművezetéstől eltiltás hatálya alatt álló esetében a vezetői engedély okmányazonosítójára és érvényességi idejére, továbbá az okmányt kiállító hatóság megnevezésére,
• f) a szabadságvesztés és az elzárás hatálya alatt álló arcképmására és hangjára, társadalombiztosítási azonosító jelére, az egészségügyről szóló törvényben meghatározott egészségügyi adataira (a továbbiakban: egészségügyi adat), esetleges káros szenvedélyeire, szociális helyzetére, így különösen családi körülményeire, valamint jövedelmi és vagyoni körülményeire vonatkozó adataira, a választójoggal nem rendelkező elítélt személyi azonosítójára, valamint a végrehajtás helyére, kezdő és befejező időpontjára,
• g) a közérdekű munkára ítélt társadalombiztosítási azonosító jelére, egészségügyi adataira, szociális helyzetére, foglalkozására, munkahelyére, munkarendjére és tanulói jogviszonyára, tanulmányi rendjére, valamint családi körülményeire vonatkozó adataira, továbbá – ha azokat megadja – a levelezési címére, telefonszámára, illetve e-mail címére, valamint a végrehajtás helyére, kezdő és befejező időpontjára, valamint a ledolgozott napok számára,
• h) a közügyektől eltiltott esetén a népképviseleti szerv testületében vagy bizottságában korábban betöltött tagságára, civil szervezetben betöltött vezetői tisztségére, köztestületben vagy közalapítványban viselt tisztségére, volt katonai rendfokozatára, volt címzetes rendfokozatára, volt belföldi vagy külföldi kitüntetésére, a hivatalos személyi minőséget korábban megalapozó jogviszonyára, törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet közgyűlésébe, testületébe történt korábbi delegálására vonatkozó adataira, illetve az arra vonatkozó adatokra, hogy korábban védőként vagy jogi képviselőként járt el,
• i) a pártfogó felügyelet alatt álló b) pont szerinti adataira, egészségügyi adataira, esetleges káros szenvedélyeire, foglalkozására, munkahelyére vagy tanulói jogviszonyára, szociális helyzetére, így különösen családi körülményeire, lakáskörülményeire, jövedelmi és vagyoni körülményeire vonatkozó adataira, valamint a bűnismétlési kockázatok valószínűségére és az azt megalapozó adatokra, így a bűnügyi személyes adataira, fiatalkorú esetén tanulmányi eredményeire, az oktatási intézményben tanúsított magaviseletére, pedagógiai jellemzésére, továbbá a külön magatartási szabály végrehajtásával összefüggésben a sértett vagy egyéb érintett természetes személyazonosító adataira, lakcímére, értesítési címére, tényleges tartózkodási helyére, kézbesítési címére, elektronikus levelezési címére, hangkapcsolatot biztosító vagy más elektronikus elérhetőségére,
• j) a kényszergyógykezelés és a javítóintézeti nevelés hatálya alatt álló arcképmására és hangjára, társadalombiztosítási azonosító jelére, egészségügyi adataira, esetleges káros szenvedélyeire, szociális helyzetére, így különösen családi viszonyaira, lakáskörülményeire, valamint jövedelmi és vagyoni körülményeire vonatkozó adataira, fiatalkorú esetén tanulmányi eredményeire, az oktatási intézményben tanúsított magaviseletére, pedagógiai jellemzésére, továbbá javítóintézeti nevelés esetén a végrehajtás helyére, kezdő és befejező időpontjára,
• k) az utógondozott társadalombiztosítási azonosító jelére, egészségügyi adataira, esetleges káros szenvedélyeire, szociális helyzetére, így különösen családi viszonyaira, lakáskörülményeire, valamint jövedelmi és vagyoni körülményeire vonatkozó adataira,
• l) a kényszerintézkedés hatálya alatt álló arcképmására és hangjára, társadalombiztosítási azonosító jelére, egészségügyi adataira, esetleges káros szenvedélyeire, valamint a végrehajtás helyére, kezdő és befejező időpontjára,
• m) az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott jogai gyakorlásához és kötelezettségei teljesítéséhez szükséges további személyes adatokra, különösen az egészségügyi állapotára, esetleges káros szenvedélyeire vonatkozó vagy a bűnügyi személyes adataira, valamint külföldi állampolgárságú elítélt vagy egyéb jogcímen fogvatartott esetén az idegenrendészeti kiutasítására vonatkozó adataira,
• n) az elítéltnek vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak a végrehajtással összefüggésben keletkezett kártérítési és egyéb fizetési kötelezettségére, kártérítési igényére vonatkozó adatokra és a keresményét terhelő fizetési kötelezettségekre,
• o) a büntetések és az intézkedések végrehajtására vonatkozó adatokra, így különösen a végrehajtás elhalasztásával, a végrehajtás kezdő és befejező időpontjával, a foganatosítás helyével és körülményeivel, a jutalmazással és a fenyítéssel, a végrehajtás félbeszakításával és annak okával, valamint a büntetés végrehajtását kizáró ok vagy végrehajtási akadály bekövetkezésével kapcsolatos adatokra,
• p) pártfogó felügyelői vélemény, környezettanulmány, megelőző pártfogó felügyelői vélemény vagy jelentés készítése esetén a terhelt családi állapotára, iskolai végzettségére, szakképzettségére, foglalkozására, munkahelyére vagy tanulói jogviszonyának adataira, egészségügyi adataira, esetleges káros szenvedélyeire, szociális helyzetére, így különösen családi körülményeire, lakáskörülményeire, jövedelmi és vagyoni körülményeire vonatkozó adataira, valamint a bűnismétlési kockázatok valószínűségére és az azt megalapozó adatokra, így a bűnügyi személyes adataira, továbbá a sértett azon személyes adataira, amelyek a részére adandó jóvátételhez szükségesek, fiatalkorú esetén tanulmányi eredményeire, az oktatási intézményben tanúsított magaviseletére, pedagógiai jellemzésére,
• q) a büntetőeljárásban vagy az elítélttel kapcsolatos egyéb – bírósági, ügyészségi, közjegyzői, közigazgatási – eljárásban keletkezett azon iratokra, amelyeket jogszabály rendelkezése alapján a végrehajtásért felelős szerv részére meg kell küldeni, továbbá az elítélttel vagy az egyéb jogcímen fogvatartottal szemben a bv. intézetben elkövetett bűncselekmény gyanúja miatt tett feljelentés alapján indult büntetőeljárási ügyiratokra, ideértve a mintavétel alapján beküldött anyagminta szerológia szakértői vizsgálatának eredményét,
• r) a szabálysértési elzárás hatálya alatt álló arcképmására és hangjára, társadalombiztosítási azonosító jelére, egészségügyi adataira, esetleges káros szenvedélyeire, valamint a végrehajtás helyére, kezdő és befejező időpontjára,
• s) a reintegrációs őrizet elrendelése feltételeinek megállapítása és a környezettanulmány elkészítése körében a reintegrációs őrizet végrehajtására kijelölendő lakás tekintetében az elítélt vagy a befogadó nyilatkozatot tevő lakáshasználati jogára és a lakás elektromos áramellátását igazoló előfizetői adatokra, a befogadó környezetre és a lakásban lakó más személyeknek az elítélt befogadására való készségére, az elítélt családi állapotára, iskolai végzettségére, szakképzettségére, foglalkozására, munkavállalási, illetve tanulmányi lehetőségeire, egészségügyi adataira, esetleges káros szenvedélyeire, szociális helyzetére, így különösen családi körülményeire, lakáskörülményeire, jövedelmi és vagyoni körülményeire vonatkozó adataira, a bűnismétlési kockázatok valószínűségére és az azt megalapozó adatokra, így a bűnügyi személyes adataira, továbbá a reintegrációs őrizet ellenőrzése során az elítélt munkahelyére, illetve tanulói jogviszonyára vonatkozó adataira, valamint fiatalkorú esetén tanulmányi eredményeire, az oktatási intézményben tanúsított magaviseletére, pedagógiai jellemzésére,
• t) az átmeneti részlegre helyezés feltételeinek megállapítása és a környezettanulmány elkészítése körében az elítélt által eltávozásra, illetve letelepedésre megjelölt lakás tekintetében az elítélt lakáshasználati jogára és lakáskörülményeire, a befogadó környezetre, az elítélt családi állapotára, iskolai végzettségére, szakképzettségére, foglalkozására, egészségügyi adataira, esetleges káros szenvedélyeire, szociális helyzetére, így különösen családi körülményeire, jövedelmi és vagyoni körülményeire vonatkozó adataira, valamint a bűnismétlési kockázatok valószínűségére és az azt megalapozó adatokra, így a bűnügyi személyes adataira,
• u) az elítélt életvitelére – ideértve a büntetés vagy az intézkedés végrehajtásának megkezdése előtti időszakot is – és közbiztonsági kockázatára vonatkozó rendőri jelentés esetén
• ua) az elítélt családi körülményeire, így különösen a vele együtt élő hozzátartozóihoz fűződő viszonyára, lakhatási és megélhetési körülményeire vonatkozó adatokra,
• ub) az arra vonatkozó adatra, hogy a fogvatartást foganatosító intézet ideiglenes elhagyása vagy szabadulása esetére az elítélt által a tartózkodása helyeként megjelölt lakcím, illetve tényleges tartózkodási hely szerinti lakásban lakó más személyek készek-e az elítélt befogadására,
• uc) annak valószínűségére, hogy az elítélt megjelenése a lakókörnyezetben félelmet vagy megbotránkozást keltene-e, vagy esetlegesen az elítélt veszélyben lenne-e az elkövetett bűncselekmény miatt és az azt megalapozó adatokra,
• ud) az elítélt életvitelére vonatkozó adatokra, esetleges káros szenvedélyére, ismert bűnözői csoporttal vagy ilyen csoportba tartozó személlyel való esetleges kapcsolatára, továbbá arra, hogy az elítélttel szemben indult-e újabb büntetőeljárás,
• ue) az arra vonatkozó adatra, hogy abban a büntetőeljárásban, amelyben az adott büntetést kiszabták vagy intézkedést alkalmazták, az elítélttel szemben bocsátottak-e ki elfogatóparancsot, elfogásakor tanúsított-e ellenállást, továbbá arra, hogy szökés vagy elrejtőzés veszélye miatt elrendelték-e személyi szabadságot érintő kényszerintézkedését, bűnügyi felügyelet elrendelése esetén a végrehajtásra vonatkozó adatokra,
• uf) annak valószínűségére, hogy a fogvatartás helyének ideiglenes elhagyása vagy az elítélt szabadulása esetére az elítélt által megjelölt lakcím, illetve tényleges tartózkodási hely szerinti település közrendje vagy a közbiztonsága szempontjából veszélyt jelentene-e és az azt megalapozó adatokra.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni az elítélt adatainak kezelésére akkor is, ha

• a) az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi eljárás során elrendeli az elítéltnek a BVEK-ban történő szakorvosi vizsgálatát, vagy
• b) a szabadlábon lévő elítélt feltételes szabadságra bocsátása a Btk. 92–92/B. §-a alapján beszámított időre figyelemmel esedékes, de a letartóztatást nem a bv. intézetben töltötte.

(3a) Az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott (2) bekezdés szerinti adatai, valamint az elektronikus megfigyelési eszköz által rögzített felvétel és az abban szereplő személyes adat – a 150. § (7) bekezdésében meghatározott korlátok között – a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 27/A. § (1) bekezdése alapján folytatott biztonsági kockázatelemzés során felhasználhatók.

(3b) Az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott arcképmás- és a hangazonosításhoz szükséges adata a bv. intézet, illetve a javítóintézet területén való tartózkodási helyének meghatározása, mozgásának és tevékenységének ellenőrzése, élete és testi épsége megóvása, bűncselekmény, szabálysértés vagy fegyelmi vétség elkövetőjének, illetve a rendkívüli esemény résztvevőjének azonosítása céljából arcképfelismerő vagy hangfelismerő rendszer alkalmazása során felhasználható.

(3c) A (3b) bekezdés alkalmazásában

• a) arcképmás-azonosításhoz szükséges adat alatt az arcképelemzési nyilvántartásról és az arcképelemző rendszerről szóló 2015. évi CLXXXVIII. törvényben meghatározott arcképmás és arcképprofil fogalmat,
• b) hangazonosításhoz szükséges adat alatt az informatikai eszköz igénybevételével készített és feldolgozható hangmintát

kell érteni.

(4) Az elítélt életvitelére és közbiztonsági kockázatára vonatkozó rendőri jelentésben a következtetésen, véleményen, elemzésen vagy becslésen alapuló adatokat helyes és megbízható voltuk mértékére utaló jelzéssel kell ellátni a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény felhatalmazásán alapuló jogszabály szerint.

77. § (1) Az igazságügyért felelős miniszter a kegyelmi eljárások lefolytatása során, illetve a nemzetközi bűnügyi jogsegély keretében lefolytatott eljárások során, a 76. § (2) bekezdésében meghatározott adatok közül a kegyelem iránti előterjesztéshez, továbbá a jogsegélykérelem elintézéséhez és a bűnügyi jogsegélyről szóló jogszabályokban meghatározott vagy nemzetközi egyezményből eredő egyéb feladatai teljesítéséhez szükséges személyes adatokat ismerheti meg és kezelheti.

(2) A büntetés-végrehajtásért felelős miniszter a 76. § (2) bekezdésében meghatározott adatok közül a büntetések félbeszakítása iránti kérelmek elbírálásához szükséges személyes adatokat ismerheti meg és kezelheti.

(3) Az országos parancsnok a 76. § (2) bekezdésében meghatározott adatok közül a javítóintézeti nevelés félbeszakítása iránti kérelmek elbírálásához szükséges személyes adatokat ismerheti meg és kezelheti.

78. § (1) A rendőrség a 76. § (2) bekezdésében meghatározott adatok közül

• a) a Be. szerinti őrizet,
• b) ha a letartóztatást, a szabálysértési elzárást rendőrségi fogdában hajtják végre, a letartóztatás, a szabálysértési elzárás,
• c) a pártfogó felügyelet,
• d) az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott más ügyben történő előállítása, szállítása,
• e) a reintegrációs őrizet

végrehajtásához szükséges adatokat ismerheti meg és kezelheti.

(2) A helyi önkormányzat az utógondozás végrehajtása során az ezekben részt vevő elítélt természetes személyazonosító adatát ismerheti meg és kezelheti.

(3) A közérdekű munka végzésének helyeként kijelölt munkáltató a 76. § (2) bekezdésében meghatározott adatok közül az elítélt természetes személyazonosító adatát, társadalombiztosítási azonosító jelét, egészségügyi adatait, továbbá – ha azokat megadja – a levelezési címét, telefonszámát, illetve e-mail címét, valamint a ledolgozott napok számát ismerheti meg és kezelheti.

(4) A szabadságvesztés vagy elzárás büntetést töltő elítélt, illetve a javítóintézeti nevelés alatt álló személy munkáltatását biztosító gazdálkodó szervezet a munkáltatásban részt vevő természetes személyazonosító adatait és a büntetés-végrehajtási szervezet által alkalmazott nyilvántartási számát ismerheti meg és kezelheti.

79. § Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a 76–78. § alapján kezelt személyes adatokat a büntetés, az intézkedés, a kényszerintézkedés, vagy a szabálysértési elzárás végrehajtása befejezésekor vagy végrehajthatósága megszűnésekor törölni kell.

80. § (1) A pártfogó felügyelő a közérdekű munka és a pártfogó felügyelet végrehajtása, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a pártfogó felügyelet végrehajtása érdekében az érintett következő bűnügyi személyes adatait igényelheti és veheti át a bűnügyi nyilvántartó szervtől:

• a) a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) 11. § (1) bekezdés c)–l) pontjában és (2) bekezdésében meghatározott adatokat,
• b) a Bnytv. 16. § (1) bekezdés c)–l) pontjában és (2) bekezdés m) pontjában meghatározott adatokat, ha az érintettel szemben kényszergyógykezelést rendeltek el,
• c) a Bnytv. 23. § c) és h) pontjában meghatározott adatokat, ha a terhelttel szemben letartóztatást, bűnügyi felügyeletet vagy előzetes kényszergyógykezelést rendeltek el.

(2) Az (1) bekezdés alapján átvett adatokat törölni kell, ha

• a) azokat a bűnügyi nyilvántartásból törölték,
• b) ha a közérdekű munkát vagy a pártfogó felügyeletet végrehajtották, vagy
• c) a közérdekű munka végrehajthatósága, illetve a pártfogó felügyelet végrehajtása megszűnt.

81. § Az elítéltek, az egyéb jogcímen fogvatartottak, a feltételes ügyészi felfüggesztéshez kapcsolódóan pártfogó felügyelet alatt állók és az utógondozottak adatai – személyazonosításra alkalmatlan módon – statisztikai és tudományos célra felhasználhatók.

MÁSODIK RÉSZ — A BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSA¶

V. Fejezet — A SZABADSÁGVESZTÉS VÉGREHAJTÁSA¶

Értelmező rendelkezések¶

82. § E fejezet alkalmazásában

• 1. fiatalkorú alatt érteni kell a tizennyolcadik életévét betöltött, de huszonegyedik életévét meg nem haladott – fiatalkorúak szabadságvesztését töltő – elítéltet is,
• 2. fogvatartotti nyilvántartás: az elítéltről és az egyéb jogcímen fogvatartottról a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvény szerint vezetett nyilvántartás,
• 3. kockázatelemzési és kezelési rendszer: az elítélt visszaesési és fogvatartási kockázatának a felmérése, értékelése és kezelése érdekében kialakított és működtetett szakmai rendszer,
• 4. közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyvben közeli hozzátartozóként meghatározott személy és az élettárs,
• 5. reintegrációs program: az elítélt munkaerő-piaci integrációjának elősegítését, a befogadást megelőző életkörülményeiből, életviteléből eredő hátrányok csökkentését, személyisége és szociális készségei fejlesztését célzó reintegrációs programok, foglalkozások,
• 6. kategória: az egyéniesítés alapelve alapján működtetett végrehajtási környezet, amely igazodik az elítélt visszaesési és fogvatartási kockázatához, magatartásához, együttműködési készségéhez, és amely az elítélt szükségleteihez igazodó reintegrációs programok biztosításával szolgálja az egyéni bűnmegelőzési célok megvalósítását,
• 7. befogadó környezet: a társadalmi kötődés mértékének megítélése szempontjából vizsgálandó szociális közeg, amelyben az elítélt szabadulását követően vagy reintegrációs őrizetének elrendelése, valamint reintegrációs eltávozása esetén élni kíván, továbbá ahol az átmeneti részlegre helyezése esetén az eltávozáskor tartózkodna,
• 8. kreditrendszer: az elítélt magatartása, együttműködési készsége és a reintegrációs tevékenység keretében nyújtott teljesítménye alapján számított kreditértékeken alapuló előmeneteli rendszer, amelyben a szabadságvesztés tartamához igazodóan rögzítésre kerül azon kreditpontok száma, amelynek összegyűjtése esetén az elítélt a kezdeti besoroláshoz képest átkerülhet egy kedvezőbb kategóriába, és amelyhez mérten az elítélt által megszerzett és a tőle levont kreditpontok számértéke határozza meg a kategóriák közötti előre- vagy visszasorolását.
• 9. bv. intézet alatt a büntetés-végrehajtási egészségügyi szervet (a továbbiakban: bv. egészségügyi szerv), valamint a bv. intézet parancsnoka alatt a bv. egészségügyi szerv vezetőjét is érteni kell.
• 10. kábítószer: a Btk. 459. § (1a) bekezdésében kábítószerként meghatározott anyag,
• 11. tiltott tudatmódosító szer: az elítélt által magánál nem tartható, kábítószernek nem minősülő, bódult állapot előidézésére alkalmas anyag.

A szabadságvesztés végrehajtásának célja és elvei¶

83. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának célja az ügydöntő határozatban meghatározott joghátrány érvényesítése, valamint a végrehajtás alatti reintegrációs tevékenység eredményeként annak elősegítése, hogy az elítélt szabadulása után a társadalomba sikeresen visszailleszkedjen és a társadalom jogkövető tagjává váljon.

(2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásával kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtásának célja a társadalom védelme érdekében az ügydöntő határozatban meghatározott joghátrány érvényesítése.

(3) Az elítéltek társadalmi beilleszkedését elősegítő reintegrációs tevékenységet a végrehajtásért felelős szerv – önállóan vagy más szervezetekkel együttműködve – az elítéltek munkáltatása, munkaterápiás foglalkoztatása, továbbá általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatása, felsőfokú tanulmányok végzése, szakképzése, szakmai gyakorlat megszerzése, valamint egyéb reintegrációs programok által biztosítja. A végrehajtásért felelős szerv a reintegrációs tevékenységet az elítélt személyéhez igazodó szakmai módszerekkel végzi.

(4) A szabadságvesztés végrehajtása során – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára és az elítélt kategória-besorolására, a bv. intézet rendjére és biztonságára figyelemmel – törekedni kell arra, hogy az elítélt életkörülményei közelítsenek a szabad élet általános körülményeihez, és ezáltal a szabadságvesztés káros hatásai enyhíthetők, illetve ellensúlyozhatók legyenek.

(5) A szabadságvesztés végrehajtása során a végrehajtás rendjének megtartásához és a büntetés-végrehajtás feladatainak ellátásához szükséges fegyelem érvényesül. Ezt lehetőleg az elítélt önkéntes jogkövetésével, vele együttműködésben kell biztosítani.

(6) A szabadságvesztés végrehajtása során az elítéltet csak a büntetés céljának eléréséhez szükséges mértékben lehet elkülöníteni a társadalom tagjaitól. Az elítélt számára biztosítani kell a büntetés céljával, valamint az intézet rendjével és biztonságával nem ellentétes családi, személyes és társadalmi kapcsolatok létesítését, fenntartását, illetve fejlesztését.

(7) A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell, hogy az elítélt önbecsülése, személyisége, felelősségérzete fejlődhessen, és ezáltal felkészüljön a szabadulása utáni, a társadalom elvárásának megfelelő önálló életre.

(8) Az elítéltet kizárólag a büntetés céljának eléréséhez szükséges legkisebb mértékű korlátozásoknak lehet alávetni. A szabadságvesztés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási szervezet az elítélt életébe csak a büntetés céljának eléréséhez szükséges mértékben avatkozik be. Az elítélt szabadságvesztés alatti életvitelét – ha erre képesnek és késznek mutatkozik – vele együttműködésben kell kialakítani.

Intézkedés a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére¶

84. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása iránt azonnal intézkedni kell, ha

• a) a szabadságvesztést kiszabó ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor a terhelt akár az adott ügyben, akár más ügyben előzetes fogvatartásban van,
• b) a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának azonnali foganatba vételét rendelte el.

(2) Ha a szabadságvesztést kiszabó ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor a terhelt más ügyben kiszabott szabadságvesztést, elzárást, javítóintézeti nevelést vagy szabálysértési elzárást tölt, a szabadságvesztés végrehajtását a 14. §-ban meghatározott végrehajtási sorrend érvényesítésével kell foganatba venni.

(3) Az (1)–(2) bekezdés esetein kívül a szabadságvesztés végrehajtásának a megkezdésére az elítéltet a BVOP hívja fel.

(4) A BVOP az elítéltet soron kívül hívja fel a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére, ha

• a) a kiszabott szabadságvesztés ötévi vagy azt meghaladó tartamú,
• b) az elítélt többszörös visszaeső.

(4a) A (3) bekezdésben meghatározottak szerint kell eljárni a szabadlábon lévő elítélt feltételes szabadságának megszüntetése és nemleges kegyelmi döntés esetén, valamint a rendkívüli jogorvoslat lefolytatását követően, ha ennek eredményeként a szabadságvesztés vagy annak hátralévő részének végrehajtása iránt kell intézkedni. A BVOP az elítéltet a szabadságvesztés végrehajtásának – a feltételes szabadság megszüntetéséről szóló jogerős határozat, illetve a kegyelmi döntésről szóló és a rendkívüli jogorvoslat tárgyában hozott határozat beérkezésétől számított tizenöt napon belül – a felhívás kézbesítésétől számított harminc – feltételes szabadság megszüntetése esetén tizenöt – napon belül történő megkezdésére vagy folytatására hívja fel.

(5) A (3)–(4a) bekezdés szerinti felhívás tartalmazza

• a) a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére kijelölt bv. intézet nevét, címét,
• b) a jelentkezés napját és időpontját,
• c) tájékoztatást arról, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a szabadságvesztés letöltését önhibájából nem kezdte meg,
• d) tájékoztatatást a jelentkezési kötelezettség elmulasztásának egyéb következményeiről,
• e) általános tájékoztatást az elítélt által a bv. intézetnél bemutatandó iratokról és a megjelenéssel kapcsolatos általános kötelezettségekről,
• f) női elítélt esetén a tájékoztatást arról, hogy ha egy évnél fiatalabb gyermekét gondozza, kérelmezheti az anya-gyermek részlegen az együttes elhelyezését.

(6) A (3)–(4a) bekezdés szerinti felhívást olyan időpontban kell kiadni, hogy azt az elítélt a jelentkezési kötelezettség napja előtt legalább tizenöt nappal megkapja.

(7) Ha a büntetés-végrehajtási bíró megállapítja a szabadságvesztés végrehajthatóságát, úgy az értesítőlap másolatának megküldésével értesíti a BVOP-t a szabadságvesztés megkezdésére felhívható elítéltekről.

(8) A BVOP által kiadott felhívással kapcsolatban panasznak csak abban az esetben van helye, ha az nem felel meg a jogszabályban meghatározott követelményeknek, vagy ha a benne foglalt jelentkezési kötelezettség nem áll összhangban az e törvényben meghatározottakkal.

(9) Ha a felhívás eredményeként a női elítélt az anya-gyermek részlegen való elhelyezése iránt az előírt határidőben kérelmet nyújtott be, a jelentkezési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményei nem alkalmazhatók. Az elítélt részére az elhelyezésről való döntéssel egyidejűleg újabb felhívást ad ki a BVOP. Az anya-gyermek részlegen elhelyezés engedélyezése esetén a felhívásban az elítéltet az (5) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott adatok megadásával arra kell felhívni, hogy a gyermekével együtt jelenjen meg a kijelölt bv. intézetben, és hogy a gyermek egészségügyi kiskönyvét és a szülést követően kiadott kórházi zárójelentést, valamint a gyermek egyéb egészségügyi iratait hozza magával.

85. § (1) A BVOP a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére kijelölt bv. intézet kiválasztásánál figyelembe veszi

• a) a kiszabott szabadságvesztés tartamát és végrehajtási fokozatát,
• b) az elítélt lakcímét,
• c) azt, hogy az elítélt visszaeső-e, és
• d) a telítettséget.

(2) A 84. § (3) bekezdése szerinti felhívást úgy kell kiadni, hogy a szabadságvesztés végrehajtását az elítélt legkésőbb a szabadságvesztés végrehajthatóságának a 84. § (7) bekezdése szerinti megállapítását követő három hónapon belül megkezdje. A 84. § (4) bekezdése esetén az elítéltet a szabadságvesztés végrehajtásának a lehető legkorábbi időpontban történő megkezdésére kell felhívni.

(3) A BVOP a felhívás megtörténtét követően haladéktalanul tájékoztatja a bv. csoportot a felhívás tényéről, a szabadságvesztés kezdő időpontjáról, valamint a végrehajtás megkezdésére kijelölt bv. intézetről.

(4) A BVOP – a 92. § (3) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – az elítéltet a szabadságvesztés megkezdésére és a kockázatelemzési vizsgálaton történő megjelenésre hívja fel.

(5) A 84. § (1) bekezdésében meghatározott esetben a BVOP a 92. § (3) bekezdésében foglaltak fennállása esetén szükség szerint intézkedik az elítélt kockázatelemzési vizsgálatra történő átszállítása iránt.

(6) A BVOP az elítélt 92. § (1) bekezdése szerinti vizsgálatát követően a kategória-besorolásról hozott határozat, valamint a sajátos kezelési igényű elítéltek részlegére helyezésre vonatkozó javaslat alapján jelöli ki azt a bv. intézetet, amely a szabadságvesztést végrehajtja, és egyidejűleg intézkedik az elítélt átszállítása érdekében.

86. § (1) A BVOP a kiadott felhívásokat a bv. intézet számára hozzáférhetővé teszi.

(2) Ha a szabadságvesztés megkezdésére szóló felhívás az elítéltnek azért nem volt kézbesíthető, mert ismeretlen helyre távozott, a BVOP haladéktalanul megkísérli az elítélt tartózkodási helyének a felkutatását, ha ez nem vezet eredményre, kezdeményezi az elsőfokon eljárt bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónál az elítélttel szemben elfogatóparancs kibocsátását.

(3) Ha az elítélt a szabályszerűen kézbesített felhívás ellenére nem jelent meg a bv. intézetnél, a BVOP haladéktalanul intézkedik az elítélt elővezetése iránt. Ha az elővezetés nem járt eredménnyel, kezdeményezi az elsőfokon eljárt bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónál az elítélttel szemben elfogatóparancs kibocsátását.

(4) A BVOP az elítélt elővezetését az elítélt ismert lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye szerint illetékes bv. intézetbe rendeli el.

(5) Az elővezetés – a Rendőrségről szóló törvény alapján a foganatosító szerv által igazolt – költségének megfizetésére a BVOP az elítéltet határozattal kötelezi. Eredménytelen elővezetés esetén a BVOP a kötelezettet kérelmére különös méltánylást érdemlő okból mentesítheti az elővezetés költéségének megfizetése alól, ebben az esetben az elővezetés költségét az állam viseli. Az elítélt az elővezetés költségének megfizetésére kötelező határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezheti a fogvatartás helyeként kijelölt bv. intézet székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónál.

(6) Ha az elítélt önként, határidőben jelentkezik, vagy elővezetés, elfogatóparancs alapján a bv. intézetbe elővezetik, erről a bv. intézet haladéktalanul értesíti a bv. csoportot és a BVOP-t.

Kizárás a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből¶

87. § (1) Az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből ki kell zárni, ha a határozott ideig tartó szabadságvesztés letöltését önhibájából határidőben nem kezdte meg.

(2) Az elítéltet erre a következményre a szabadságvesztés megkezdésére kiadott felhívásban, halasztás engedélyezése esetén a határozatban figyelmeztetni kell.

A befogadás alapjául szolgáló iratok¶

88. § A bv. intézet az elítéltet

• a) a jogerős ügydöntő határozatról szóló értesítőlap,
• b) az elővezetésről szóló rendelkezés,
• c) az elfogatóparancs,
• d) a szabadságvesztés letöltésére vonatkozó felhívás,
• e) a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételére vonatkozó ügyészi vagy bírói rendelkezés, vagy
• f) az igazságügyért felelős miniszter külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvételéről szóló értesítése

alapján fogadja be.

Az elítélt személyazonosságának megállapítása¶

89. § (1) A befogadás során a bv. intézet az elítélt személyazonosságát ellenőrzi.

(2) A bv. intézet az ellenőrzés során a befogadás alapjául szolgáló iratokban szereplő adatok alapján átveszi az elítéltnek a bűnügyi nyilvántartási rendszer személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartásában kezelt adatait és azokat összeveti a befogadás alapjául szolgáló iratokban szereplő adatokkal.

(3) Ha az átvett adatok tartalmaznak az elítélt ujj- és tenyérnyomatához tartozó szakrendszeri azonosító kódot, a bv. intézet az elítélt azonosítása érdekében rögzíti az elítélt ujjnyomatát és kezdeményezi a szakértői nyilvántartó szervnél a Bnytv. 82. § (5) bekezdés b) pontja szerinti összehasonlítást. Az összehasonlítást elektronikus úton, az erre a célra szolgáló elektronikus berendezés révén történő beolvasással kell elvégezni. Az ujjnyomat kezelése az összehasonlítás elvégzéséig tarthat.

(4) A személyazonosságának megállapítása érdekében a bv. intézet az elítéltről képfelvételt készíthet, amelyet jogosult az arcképelemző tevékenység igénybevétele céljából az arcképprofil nyilvántartás részére megküldeni.

(5) Ha a (2)–(4) bekezdés alapján elvégzett ellenőrzés eredményeként az elítélt személyazonosságával kapcsolatban kétség merült fel, a bv. intézet a személyazonosság ellenőrzése céljából az elítélt személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolványában vagy tartózkodásra jogosító okmányában, ezek hiányában a befogadás alapjául szolgáló iratokban szereplő adatok alapján elektronikus úton, egyedi informatikai alkalmazás igénybevételével adatot igényel a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból, a közúti közlekedési nyilvántartás engedély-nyilvántartásából, az útiokmány-nyilvántartásból vagy az idegenrendészeti nyilvántartásokból.

(6) Az (5) bekezdés alapján a bv. intézet az idegenrendészeti nyilvántartásokból az érintett következő adatait veheti át:

• a) természetes személyazonosító adatait,
• b) állampolgárságára vonatkozó adatokat,
• c) arcképmását,
• d) aláírását, valamint
• e) a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolványa vagy tartózkodásra jogosító okmánya okmányazonosítóját és az érvényességére vonatkozó adatokat.

(7) Ha a (2)–(5) bekezdésben foglalt intézkedések nem jártak eredménnyel, az érintett személyazonosságának megállapítása érdekében a bv. intézet a székhelye szerint illetékes rendőri szervet keresi meg.

(8) A (2)–(3) és (5) bekezdés alapján átvett személyes adatokat a személyazonosság tisztázását követően haladéktalanul törölni kell.

A befogadás megtagadása¶

90. § A bv. intézet a befogadást megtagadja, ha

• a) a befogadás alapjául szolgáló iratok hiányoznak, vagy
• b) a szabadságvesztés végrehajtására előállított, átkísért, átszállított vagy önként jelentkező személy a befogadás alapjául szolgáló iratokban megjelölt személlyel nem azonos.

Ideiglenes befogadás¶

91. § (1) Az elítéltet ideiglenesen kell befogadni, ha a személyazonossága kétségessé válik, a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó értesítés hiányos vagy kijavításra szorul, illetve, ha a bv. intézet a szabadságvesztés végrehajtását kizáró ok gyanúját észleli.

(2) A szabadságvesztés végrehajtására kijelölt bv. intézet az oda útba indított elítéltet az értesítőlap megérkezéséig ideiglenesen fogadja be.

(3) Ideiglenes befogadás esetén a bv. intézet haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket az elítélt személyazonosságának tisztázása, illetve a szükséges iratok kiegészítése, kijavítása, pótlása vagy megküldése iránt.

(4) Az ideiglenes befogadás az arra okot adó körülmény megszűnéséig, de legfeljebb harminc napig tarthat.

Egészségügyi elkülönítés a befogadási eljárásban¶

91/A. § A befogadást követően – az egészségügyi szakterület javaslatára – a bv. intézet parancsnokának írásbeli intézkedése alapján az elítélt a befogadó részlegen tizennégy napra egészségügyi okból elkülöníthető.

Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet és a Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer¶

92. § (1) A Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet (a továbbiakban: KKMI) és agglomerációs szervezeti egységei a Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer alapján elvégzik az e törvényben meghatározott elítéltek kockázatelemzési, valamint a reintegrációs programok kiválasztását és egyéb döntéseket elősegítő vizsgálatát.

(2) A kockázatelemzés a következő elemek értékelésén alapul:

• a) az elítélt által elkövetett bűncselekmény jellemzői,
• b) a szabadságvesztés büntetés tartama, illetve annak hátralévő része és végrehajtási fokozata,
• c) az elítélt kriminológiai jellemzői,
• d) az elítélt visszaesési és fogvatartási kockázata,
• e) az elítélt korábbi fogvatartása során tanúsított magatartása,
• f) az elítélt kockázatelemzési vizsgálat során tanúsított magatartása.

(3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az (1) bekezdés szerinti vizsgálatot – ideértve a 14. § (3) bekezdés alkalmazásával foganatba vett újabb szabadságvesztést, vagy ha már a befogadáskor ismert, hogy az elítélten több szabadságvesztést kell végrehajtani –

• a) a KKMI végzi, ha az elítéltet
• aa) a Btk. XIX. Fejezetébe tartozó bűncselekmény vagy a Btk. 160. § (2) bekezdése szerint minősülő emberölés elkövetése miatt ítélték szabadságvesztésre,
• ab) tizenöt évi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre

ítélték,

• b) az a) pontban meghatározott kivétellel a KKMI agglomerációs szervezeti egysége végzi, ha a szabadságvesztés vagy több szabadságvesztés esetén azok együttes tartama, illetve a Btk. 92–92/B. §-a szerinti beszámítás esetén a még végrehajtásra váró tartama az öt évet meghaladja, továbbá ha az elítélt kategória-besorolása abban a bv. intézetben esedékes, amelyben a szervezeti egység működik.

(4) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az (1) bekezdés szerinti kockázatelemzési vizsgálatot akkor is a KKMI folytatja le, ha az elítélttel szemben újabb vagy összbüntetésként megállapított, a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott szabadságvesztést kell végrehajtani, kivéve, ha az összbüntetésbe foglalt alapítélet tekintetében a KKMI a vizsgálatot már elvégezte.

(5) A (3) bekezdés szerinti esetben a KKMI-ben vagy az agglomerációs szervezeti egységén az elítélt elhelyezése legfeljebb harminc napig tarthat, amit a KKMI, illetve az agglomerációs szervezeti egység vezetője indokolt esetben további harminc nappal meghosszabbíthat. Ezen időtartam alatt a végrehajtás rendjére a fogházfokozatú és a börtönfokozatú elítélt esetén a III. kategória, fegyházfokozatú elítélt esetén a IV. kategória szabályai vonatkoznak.

(6) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a KKMI, illetve az agglomerációs szervezeti egysége az (1) bekezdés szerinti vizsgálat alapján – a 26. § (4) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – határozattal dönt a 97. § (3) vagy (4) bekezdése alapján az elítélt kezdeti kategória-besorolásáról, valamint az elítélt szükségleteinek megfelelő sajátos kezelési igényű elítéltek részlegére helyezésre tehet javaslatot.

(7) A KKMI dönt – az elítélt hozzájárulásával – a 132. § szerinti szexuális bűnelkövetők visszaesési valószínűségét csökkentő intenzív kezelési programba történő bevonásról.

(8) Az (5) bekezdés szerinti vizsgálati időszak kockázatértékelési jelentéssel zárul, amely tartalmazza az elítélt befogadásakor mért általános – visszaesési és fogvatartási – kockázatát, meghatározza a kockázat csökkentéséhez szükséges egészségügyi, pszichológiai, biztonsági és reintegrációs feladatokat, amelyet a bv. intézetnek a reintegrációs tevékenysége során figyelembe kell vennie.

(9) Az elítélt részére a (6) bekezdés szerinti határozatot át kell adni, továbbá tájékoztatni kell a számára javasolt visszaesési és fogvatartási kockázatot csökkentő reintegrációs programokról, illetve a sajátos kezelési igényű elítéltek részlegére helyezésre vonatkozó javaslatról.

(10) Az elítéltről készült kockázatértékelési jelentést a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíteni kell.

(11) A KKMI, illetve az agglomerációs szervezeti egysége a szabadságvesztést végrehajtó bv. intézet kijelölése érdekében haladéktalanul értesíti a BVOP elhelyezésért felelős szakterületét az elítélt kategória-besorolásáról, valamint a sajátos kezelési igényű elítéltek részlegére helyezésre vonatkozó javaslatáról.

93. § (1) A KKMI vagy az agglomerációs szervezeti egysége jogszabályban meghatározott esetben a bv. intézet kezdeményezésére elvégzi az elítélt kockázatelemzési vizsgálatát, és ha ezt szükségesnek tartja, az elítéltnek a vizsgálatra történő átszállítása iránt intézkedhet.

(2) A KKMI vagy az agglomerációs szervezeti egysége a vizsgálatot a kezdeményezéstől, vagy ha az elítélt átszállítására került sor, az átszállítástól számított tizenöt napon belül folytatja le.

(3) A 97/A. § (4) és (5) bekezdése alapján lefolytatott újabb kockázatelemzési vizsgálat eredményeként a KKMI vagy az agglomerációs szervezeti egysége az elítélt aktuális kategória-besorolásához képest eggyel szigorúbb kategóriába történő visszasorolásáról dönthet, illetve a 97/A. § (4) bekezdés b) pontja és (5) bekezdés b) pontja szerinti esetben az I. kategóriába sorolt elítéltet a III. kategóriába visszasorolhatja. Ezekben az esetekben a határozattal szemben bírósági felülvizsgálati kérelem nyújtható be.

94. § (1) A KKMI-re és agglomerációs szervezeti egységére a bv. intézetre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni e törvényben meghatározott tevékenysége vagy feladata ellátása során azzal, hogy a kategória-besorolásról hozott határozattal szemben benyújtott panaszt, ha a határozatot

• a) a KKMI agglomerációs szervezeti egysége hozta, a KKMI vezetője,
• b) a KKMI hozta, az országos parancsnok

bírálja el.

(2) A KKMI és agglomerációs szervezeti egysége a tevékenysége során keletkező fogvatartotti kockázatelemzéshez szükséges adatokat rendszerezi, elemzi, értékeli, indokolt esetben adatot szolgáltat a büntetés-végrehajtási ügyben döntésre jogosultak részére.

(3) A KKMI működteti a 132. § szerinti szexuális bűnelkövetők visszaesési valószínűségét csökkentő intenzív kezelési programját.

(4) A KKMI új szakmai módszerek és eljárások kidolgozását is elvégzi.

Befogadási és Fogvatartási Bizottság¶

95. § (1) A bv. intézetek Befogadási és Fogvatartási Bizottságot (a továbbiakban: BFB) működtetnek.

(2) Az elítéltet

• a) a befogadást követően, vagy
• b) a 92. § (1) bekezdésében meghatározott kivizsgálást követően a kijelölt bv. intézetben

a befogadó részlegen kell elhelyezni, ahol legfeljebb tizenöt napig tartózkodhat. A befogadó részlegen való elhelyezés időtartamába nem számít be az IMEI-ben, a BVEK-ban vagy a más bv. intézetben megőrzésen töltött idő.

(3) A bv. intézeti befogadást követően a kockázatértékelési jelentés alapján a befogadó részleg vezetője az elítélt együttműködésével kialakítja és rögzíti az egyéniesített fogvatartási programtervet, majd a BFB az elítélt személyes meghallgatását követő nyolc napon belül dönt az elítélt bv. intézetben működő reintegrációs programokon való részvételéről.

(4) A BFB végzi – a KKMI által kiadott módszertan alapján – az elítélt kockázatelemzési vizsgálatát, és dönt az elítélt adott végrehajtási fokozathoz tartozó kezdeti kategória-besorolásáról, ha

• a) a 92. § (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem állnak fenn,
• b) az elítéltet az anya-gyermek részlegre helyezték,
• c) az elítélttel szemben újabb vagy összbüntetésként megállapított szabadságvesztést kell végrehajtani, és a 92. § (4) bekezdésében meghatározott feltétel nem áll fenn.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott esetben a BFB az elítélt kezdeti kategória-besorolásáról és a kategóriaváltásról a 97. § (3) vagy (4) bekezdése alapján – a 26. § (4) bekezdésében foglaltak figyelembevételével – határozattal dönt.

(6) Ha a kategóriaváltás szükségessé teszi, a bv. intézet haladéktalanul kezdeményezi a BVOP elhelyezésért felelős szakterületéténél a szabadságvesztés végrehajtására másik bv. intézet kijelölését.

(7) Kiemelkedően súlyos fegyelemsértés esetén a bv. intézet parancsnoka a fegyelmi eljárás elrendelésétől – a kreditpontoktól függetlenül – az elítélt legfeljebb két kategóriára terjedő azonnali visszasorolásáról határozhat, amely határozattal szemben bírósági felülvizsgálati kérelem nyújtható be.

(8) A (7) bekezdés alkalmazásában kiemelkedően súlyos fegyelemsértés:

• a) terrorcselekményt, fogolyzendülést, fogolyszökést, támadást, tömeges ellenállást, előnyök szerzése érdekében elkövetett önkárosítást, tiltott tárgyként kábítószer, tiltott tudatmódosító szer, elektronikus hírközlő eszköz vagy információs rendszer birtoklását, illetve kereskedelmét megvalósító rendkívüli eseményben való részvétel, vagy
• b) bűncselekményt megvalósító, személy elleni erőszakos vagy súlyos sérülést okozó fegyelemsértés.

(9) Azonnali visszasorolás esetén az elítélt a visszasorolt kategóriában nulla kreditponttal rendelkezik, és a kategória-előresorolásához szükséges kreditpont a kezdeti besorolásakor megállapított megszerezhető kreditpontjainak a húsz százaléka, de legfeljebb tizenkét kreditpont mindaddig, amíg az elítélt el nem éri az azonnali visszasorolás előtti kategória-besorolását. Ezt követően az eredeti kategória-előresorolás szerinti ütemezés érvényesül.

(10) Ha az azonnali visszasorolást megalapozó kiemelkedően súlyos fegyelemsértésben az elítélt felelősségét nem állapítják meg, vagy vele szemben a magánelzárás fenyítésnél enyhébb fegyelmi büntetést szabnak ki, a bv. intézet parancsnoka az azonnali visszasorolásról hozott határozatát hatályon kívül helyezi és haladéktalanul intézkedik az elítélt korábbi kategória-besorolásba történő visszahelyezése iránt.

96. § (1) A BFB elítéltekkel kapcsolatos feladatai:

• a) az elítélt befogadást követő elhelyezése,
• b) a 95. § (4) bekezdése esetén az elítélt kezdeti kategória-besorolása,
• c) a kreditpontok megadásáról való döntés, azok összesítése, kérelemre történő felülvizsgálata,
• d) a kreditpontokra figyelemmel az elítélt kategória-besorolásának megváltoztatása,
• e) a reintegrációs programba történő bevonás, ilyen programba történő helyezés vagy annak megszüntetése, a programon való részvétel eredményességének értékelése,
• f) a nem dolgozó és újonnan befogadott elítélt munkába állítása, a munkahely és a munkakör kijelölése,
• g) a dolgozó elítélt más munkahelyre történő áthelyezése, munkahelyről történő leváltása,
• h) a bv. szerv orvosának javaslata alapján döntés a munkaterápiás foglalkoztatásról, annak munkaidejéről és munkarendjéről,
• i) az oktatásra, a szakképzésre és a felnőttképzésre jelentkezők beiskolázása,
• j) átmeneti részlegre helyezésre javaslattétel,
• k) sajátos kezelési igényű elítéltek részlegén történő elhelyezés vagy annak megszüntetése,
• l) a reintegrációs őrizetre vagy a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó előterjesztés előtt kellő időben az elítéltnek a KKMI vagy az agglomerációs szervezeti egysége általi újbóli kockázatelemzési vizsgálatának a kezdeményezése,
• m) reintegrációs őrizet elrendelésére javaslattétel,
• n) jogszabályban meghatározott egyéb feladat.

(2) A BFB az (1) bekezdés b), e)–h), j)–k) és m) pontjában meghatározott feladatkörének ellátása során az elítéltet meghallgatja, egyéb esetben meghallgatást tarthat.

(3) Az elítéltet a bv. intézet parancsnoka és a BFB döntéseivel szemben e törvényben meghatározott jogorvoslati jog illeti meg. Jogorvoslatnak a határozat, illetve a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya.

(4) A BFB részletes feladatait, tagjait, eljárásrendjét az országos parancsnok határozza meg.

(5) A bv. intézet parancsnokának hatáskörei kapcsán a BFB véleményezési, illetve javaslattételi feladatokat is elláthat.

(6)

A szabadságvesztés végrehajtásának rendje¶

97. § (1) A szabadságvesztést a büntetés-végrehajtási szervezet hajtja végre. A szabadságvesztést a bíróság által meghatározott végrehajtási fokozat alapján meghatározott kategóriákban, a büntetés-végrehajtási szervezet által – a jogszabály, illetve az országos parancsnok intézkedése alapján – kijelölt, lehetőleg az elítélt lakcíméhez legközelebb eső bv. intézetben hajtják végre.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, e törvény eltérő rendelkezése hiányában az elítélt egyéni körülményeinek figyelembevételével kijelölt kategória-besorolása határozza meg. Az elítélt részére adható kedvezmények az egyes kategóriák szerint eltérőek lehetnek.

(3) A kockázatelemzési vizsgálat eredménye alapján az elítélt végrehajtási fokozathoz igazodó kezdeti kategória-besorolása

• a) fogházfokozat esetén, ha az elítéltet első alkalommal ítélték szabadságvesztésre, amelynek a tartama az egy évet nem haladja meg I. kategória,
• b) az a) pontban meghatározottakon kívül fogházfokozat esetén II. vagy III. kategória,
• c) börtönfokozat esetén, ha
• ca) az elítéltet első alkalommal ítélték nem a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt három évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, vagy
• cb) legalább egy évet töltött letartóztatásban, az ezalatt tanúsított magatartására figyelemmel,

kivételesen II. kategória,

• d) a c) pontban meghatározottakon kívül börtönfokozat esetén III. vagy IV. kategória,
• e) fegyházfokozat esetén, ha az elítélt legalább egy évet töltött letartóztatásban, az ezalatt tanúsított magatartására figyelemmel kivételesen III. kategória,
• f) az e) pontban meghatározottakon kívül fegyházfokozat esetén IV. vagy V. kategória

lehet.

(4) Ha az elítélt

• a) fogvatartási kockázatára,
• b) korábbi fogvatartása során tanúsított magatartására,
• c) együttműködési készségének hiányára, vagy
• d) kockázatelemzési vizsgálat során tanúsított magatartására

tekintettel a (3) bekezdés szerinti kezdeti kategória-besorolása a végrehajtás rendjét veszélyeztetné, az elítélt kezdeti kategória-besorolása a (3) bekezdés b) vagy d) pontjában meghatározottnál eggyel szigorúbb kategóriában is meghatározható. Ha a BFB kezdeti szigorúbb kategória-besorolásról dönt, határozatát jóváhagyásra felterjeszti a KKMI-hez. A kezdeti szigorúbb kategória-besorolásról hozott határozattal szemben bírósági felülvizsgálati kérelem nyújtható be.

(5) Ha a szabadságvesztés végrehajtási fokozata

• a) fegyház, az elítélt I. kategóriába történő előresorolására,
• b) fogház, az elítélt V. kategóriába történő visszasorolására – a 95. § (7) bekezdése és a 109. § (1) bekezdése kivételével –

nem kerülhet sor.

(6) Ha a 14. § (3) bekezdésének az alkalmazásával újabb szabadságvesztést kell foganatba venni, az elítéltnek a megszakított szabadságvesztés alatt tanúsított magatartására, együttműködési készségére, reintegrációs tevékenységben való részvételére figyelemmel a kezdeti kategória-besorolásakor a megszakított szabadságvesztés szerinti kategória-besorolása fenntartható, ha az megfelel a (3) bekezdés b), d) és f) pontjában foglaltaknak vagy annál eggyel enyhébb, és ez nem ütközik az (5) bekezdés a) pontjába.

(7) A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést töltő elítéltet az V. kategóriába kell sorolni, az I. vagy a II. kategóriába történő előresorolása kizárt, továbbá a IV. vagy a III. kategóriába történő előresorolása esetén sem engedélyezhető számára látogató intézeten kívüli fogadása, kimaradás vagy eltávozás, és külső munkáltatásba nem vonható be.

97/A. § (1) Ha az elítélten több szabadságvesztést folyamatosan hajtanak végre, a kezdeti kategória-besorolást a 14. § alkalmazásával először foganatba vett szabadságvesztés végrehajtási fokozata alapján kell meghatározni.

(2) Ha a 14. § (3) bekezdésének alkalmazásával kell újabb szabadságvesztést foganatba venni, az elítélt kockázatelemzési vizsgálatát újból el kell végezni, és dönteni kell a kezdeti kategória-besorolásáról.

(3) Ha az elítélttel szemben a végrehajtás alatt újabb szabadságvesztésről vagy újabb összbüntetésről érkezik értesítőlap, de a 14. § (3) bekezdése alkalmazásának nincs helye, – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – nem kell lefolytatni kockázatelemzési vizsgálatot, az elítélt az újabb szabadságvesztés, illetve összbüntetés megkezdésekor megtartja az előző szabadságvesztés végrehajtása során elért kategória-besorolását.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott esetben,

• a) ha a 92. § (4) bekezdésében meghatározott feltétel fennáll, a BFB kezdeményezi a KKMI-nél, vagy
• b) ha az újabb szabadságvesztés vagy több újabb szabadságvesztés esetén – amennyiben az értesítőlapok egy éven belül érkeztek be – azok együttes tartama, illetve a Btk. 92–92/B. §-a szerinti beszámítás esetén a még végrehajtásra váró tartama az öt évet meghaladja és az elítélt I. vagy II. kategóriába van sorolva, a BFB kezdeményezheti a KKMI agglomerációs szervezeti egységénél

az elítélt újbóli kockázatelemzési vizsgálatát.

(5) Nem kell lefolytatni az elítélt újbóli kockázatelemzési vizsgálatát rendkívüli jogorvoslat esetén, kivéve, ha

• a) a cselekmény minősítése is változik, és ez alapján a kockázatelemzési vizsgálat már a KKMI feladatkörébe tartozik, vagy
• b) a rendkívüli jogorvoslat következtében a szabadságvesztés tartama öt évvel hosszabbodik, és az elítélt I. vagy II. kategóriába van sorolva és annak elvégzését a BFB szükségesnek tartja.

Ezekben az esetekben a BFB a (4) bekezdésben foglaltak szerint jár el.

98. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell az elítélt

• a) őrzését, felügyeletét és ellenőrzését,
• b) elhelyezését, élelmezését, ruházatát,
• c) – ha e törvény másként nem rendelkezik – a hatályos egészségügyi, társadalombiztosítási, egészségbiztosítási jogszabályok, illetve a kötelező szakmai eljárásrend szerinti egészségügyi ellátását,
• d) jogainak e törvény szerinti gyakorlását,
• e) oktatásához szükséges feltételeket,
• f) foglalkoztatásához szükséges feltételeket,
• g) társadalmi visszailleszkedését segítő egyéb reintegrációs programokhoz szükséges feltételeket.

(2) A szabadságvesztés végrehajtása során a kezdeti kategória-besorolást követően az elítélt kategória-besorolását, jogszabályban meghatározottak szerint az elítélt által megszerzett, illetve tőle levont kreditpontok száma alapján történő kategóriaváltás vagy a 93. § (3) bekezdése, illetve a 95. § (7) bekezdése szerinti kategória-visszasorolás határozza meg.

(3) Az egyes kategóriákban a jogszabályban meghatározottak szerint eltérő az elítélt

• 1. elkülönítése a külvilágtól,
• 2. őrzése, felügyelete és ellenőrzése,
• 3. bv. intézeten belüli mozgása,
• 4. fegyelemsértése esetén kiszabható magánelzárás fenyítés mértéke,
• 5. zárkában vagy lakóhelyiségben való elhelyezése,
• 6. formaruházata,
• 7. életrendje,
• 8. szabad levegőn tartózkodásának helyszíne és rendje,
• 9. által gyakorolható kapcsolattartási formák, azok gyakorisága és mértéke,
• 10. személyes szükségleteire fordítható összeg,
• 11. által igénybe vehető többletszolgáltatások,
• 12. által magánál tartható tárgyak köre,
• 13. külső helyszínen történő munkáltatásának lehetősége,
• 14. oktatásban, képzésben való részvételének módja,
• 15. sport- vagy kulturális eseményen, illetve vallási szertartáson való részvételének módja,
• 16. számára a szabadidő eltöltésének lehetősége,
• 17. számára a közösségi eszközök igénybevételének lehetősége,
• 18. részvétele a reintegrációs programokban.

(4) A fogvatartás biztonságának fenntartása érdekében az egyes kategóriákon belül az elítélt egyéni kockázatértékelése alapján az elítélt őrzésére, felügyeletére, ellenőrzésére, a zárkaajtó zárva tartására, bv. intézeten belüli mozgására, látogatónak biztonsági beszélőfülkében történő fogadására, közös kulturális vagy sportrendezvényen, vallási szertartáson való részvételére, külső munkahelyen történő foglalkoztatására, az intézet elhagyására, az elítélt előállítására, szállítására vonatkozó biztonsági előírások szigorúbbak lehetnek.

(5) A büntetés-végrehajtási szervezet a sajátos kezelési igényű elítéltek részére e törvényben meghatározott speciális részlegeket alakíthat ki, ahol a végrehajtás rendje elsősorban e sajátos igényekhez igazodik és az egyes kategóriáktól eltérhet. A sajátos kezelési igényű elítéltek részére kialakított speciális részlegen történő elhelyezés ideje alatt az elítélt kreditpontot szerezhet.

(6) A szabadságvesztés végrehajtásának részletes rendjét e törvény, valamint a szabadságvesztés rendjét szabályozó egyéb jogszabályok alapján kell meghatározni.

99. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása során az elítélt jogszabályban meghatározottak szerint

• a) a magatartása, az együttműködési készsége, és a reintegrációs tevékenységben való részvétele függvényében kreditpontokat, továbbá kiemelkedő teljesítménye alapján plusz kreditpontokat szerezhet, illetve
• b) fenyítése függvényében kreditpontokat veszíthet,

amely a kategóriák közötti előresorolását vagy visszasorolását eredményezi.

(2) Az elítélt akkor is jogosult kreditpont megszerzésére, ha az adott időszakban neki fel nem róható okból nem tudott részt venni reintegrációs tevékenységben.

(3) A végrehajtás során megszerezhető – a kategóriákban való előmenetelt biztosító – kreditpontok száma és kategória-előresorolás időbeli ütemezése a szabadságvesztés, több szabadságvesztés folyamatos végrehajtása esetén azok együttes tartamához, illetve hátralévő részéhez és az elítélt kezdeti kategória-besorolásához igazodik.

(4) Több szabadságvesztés folyamatos végrehajtása esetén az egyes kategóriákban az előresoroláshoz szükséges kreditpontok számának és ütemezésének meghatározásakor biztosítani kell, hogy az adott végrehajtási fokozathoz tartozó szabadságvesztések megkezdésének várható időpontjára az elítélt az adott végrehajtási fokozathoz tartozó, a legalább a 97. § (3) bekezdés b), illetve d) pontja szerinti szigorúbb kategóriába juthasson, továbbá biztosítani kell a 97. § (5) bekezdés b) pontjában foglaltak megtartását.

(5) Ha a szabadságvesztés tartama, több szabadságvesztés folyamatos végrehajtása esetén azok együttes tartama megváltozik, és az elítélt újabb kategória-besorolására nem kerül sor, az elítélt aktuális kategória-besorolása és a még végrehajtásra váró rész alatt megszerezhető kreditpontok alapján a kategória-előresorolás ütemezését a megváltozott tartamhoz igazodva jogszabályban meghatározottak szerint arányosítani kell.

(6) A kreditpontlevonás végrehajtását a fegyelmi jogkör gyakorlója

• a) kisebb súlyú fegyelemsértés esetén három hónapra,
• b) közepes súlyú fegyelemsértés esetén hat hónapra

felfüggesztheti, és ha az elítélt ez idő alatt jó magaviseletet tanúsít, a levonást a BFB mellőzi.

(7) Hat hónap alatt hat kreditpont szerezhető, továbbá kiemelkedő teljesítménye alapján – a jogszabályban meghatározottak szerint – az elítélt plusz kreditpontokat szerezhet. A BFB dönt a kreditpontok megadásáról, és az elítélt által szerzett, illetve a tőle levont kreditpontokat hathavonta összesíti, továbbá megvizsgálja, hogy a fenyítés után járó kreditpontlevonás felfüggesztésének tartama eredményesen eltelt-e.

(8) Ha az összesítési időszakban megszerzett vagy tőle levont kreditpontjai alapján az elítélt kategóriaváltása szükséges, arról a BFB soron kívül dönt. Jogszabályban meghatározott kivétellel az elítélt egy alkalommal egy kategóriát sorolható előre. Ha az elítélt fenyítése során kreditpontlevonás végrehajtásának felfüggesztésére került sor, a felfüggesztés tartama alatt kategória-előresorolásnak nincs helye.

(9) Jogszabályban meghatározott kivétellel kategória-előresorolásra első alkalommal a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésétől számított egy év elteltével kerülhet sor, ha az elítélt ezen időszak alatt legalább hét kreditpontot szerzett oly módon, hogy a második hathavi összesítés időszakában is szerzett legalább három kreditpontot. A legalább három kreditpont megszerzésére vonatkozó feltételnek minden további kategória-előresorolás esetén teljesülnie kell.

(10) Ha az összesítés eredményeként az elítélt elérte a kategória-előresoroláshoz szükséges kreditpontok ötven százalékát, az együttműködési készségére és a reintegrációs tevékenységben való előrehaladására figyelemmel a BFB méltányosságból előresorolhatja, amely esetben a hiányzó kreditpontokat jóváírja.

(11) Ha az elítélt a 97. § (4) bekezdése alkalmazásával a kezdeti kategória-besoroláskor eggyel szigorúbb kategóriába került, egy év elteltével a BFB az összesítéskor a szigorúbb kezdeti kategória-besorolás megalapozottságát is felülvizsgálja, és az elítélt magatartása, együttműködési készsége, illetve reintegrációs tevékenységben való részvétele alapján

• a) eggyel kedvezőbb kategóriába átsorolhatja, vagy
• b) a 92. § (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben a KKMI-nek az átsorolásra javaslatot tesz.

(12) A (11) bekezdés szerinti átsorolás esetén a kedvezőbb kategóriát alapul véve állapítja meg a BFB azt, hogy az összesítéskor a megszerzett kreditpontok alapján sor kerülhet-e az elítélt kategória-előresorolására.

100. § (1) Az elítélt által a végrehajtás alatt megszerzendő, előmenetelt biztosító kreditpontok számát és a kategória-előresorolás lehetséges időpontját, valamint az időpont megjelölésével a szerzett, a levont, illetve a 99. § (6) bekezdése alapján felfüggesztett kreditpontok számát a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíteni kell.

(2) A bv. intézetnek biztosítania kell, hogy az elítélt

• a) megismerhesse a számára lehetséges kategória-előresorolás időbeli ütemezését,
• b) információval rendelkezzen az aktuális kreditpontjairól,
• c) a kreditpontjaiban bekövetkező változást nyomon követhesse,
• d) számára megállapítható legyen, hogy hány kreditpont
• da) megszerzése szükséges a kategória szerinti előresorolásához,
• db) elvesztése eredményez kategória szerinti visszasorolást.

(3) Az egyes kreditpontok tekintetében egyedi panasz benyújtásának nincs helye, de az elítélt

• a) a kreditpont-összesítési időszakot,
• b) a kategória-előresorolás lehetséges időpontját,
• c) a kategória-visszasorolását

követő tizenöt napon belül kérelmet nyújthat be a BFB-hez, hogy vizsgálja meg, hogy az általa megszerezhető kreditpont meg nem adása vagy a tőle való kreditpontlevonás, illetve annak mértéke megalapozott-e.

(4) A vizsgálat során a BFB az elítélt magatartása, együttműködési készsége és a reintegrációs tevékenység keretében nyújtott teljesítménye alapján a vizsgálattal érintett időszak tekintetében kreditpontlevonást törölhet, illetve kreditpont megszerzéséről dönthet.

(5) A vizsgálat eredményéről – és szükség szerint az elítélt kategória-előresorolásáról vagy a kategória-visszasorolása törléséről – a BFB határozattal dönt.

(6) A (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben az elítélt a BFB kreditpontszámítás vizsgálatáról hozott, kérelmet elutasító vagy annak részben helyt adó határozatával szemben bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.

101. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása során – ha e törvény másképp nem rendelkezik –

• a) a különböző kategóriába tartozókat egymástól,
• b) a férfiakat a nőktől,
• c) a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól,
• d) a katonákat a katonának nem minősülő elítéltektől,
• e) a dohányzókat a nem dohányzóktól,
• f) a fekvőbetegeket az egészségesektől,
• g) a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől

el kell különíteni.

(2) Az elkülönítést külön részlegen, ennek elkülönített részén, illetve külön zárkában vagy lakóhelyiségben kell végrehajtani.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően együtt helyezhetők el

• a) az I. és a II. kategóriába sorolt elítéltek,
• b) a III. és a IV. kategóriába sorolt elítéltek,
• c) a IV. és az V. kategóriába sorolt elítéltek.

(4) A gyógykezelés érdekében a különböző kategória-besorolású elítéltek a kórteremben, a betegszobában, a fertőzőelkülönítőben, illetve az e célra kijelölt zárkában közösen helyezhetők el, valamint az orvosi vizsgálatra, illetve egészségügyi rendelésre közösen várakozhatnak.

(5) Kategória-besorolástól függetlenül az elítéltek – az adott részlegen belül a zárkában és lakóhelyiségben is – együtt helyezhetők el a gyógyító-terápiás részlegen, az átmeneti részlegen, a drogprevenciós részlegen, a pszichoszociális részlegen, a vallási részlegen, az első alkalommal végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek részlegén, az időskorúak részlegén. A kategória-besorolástól függetlenül – az adott részlegen belül – az elítéltek együtt helyezhetők el a hosszú időre ítéltek részlegén, a fiatalkorú elítéltek részlegén és az anya-gyermek részlegen.

(6) A különböző kategória-besorolású elítéltek a munkahelyen együtt dolgozhatnak, az általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatásban, a felsőoktatásban, a szakmai képzésben, reintegrációs programon, a sport és a kulturális programon, a szállítás és az előállítás során, valamint a vallásos szertartásokon és más rendezvényeken közösen vehetnek részt, továbbá a szabad levegőn és a közös étteremben együtt tartózkodhatnak.

(7) Közösen helyezhetők el a dohányzó és nemdohányzó elítéltek a kórteremben, a betegszobában, a fertőzőelkülönítőben, továbbá a házirendben ilyenként megjelölt zárkában, ha a dohányzó elítéltek részére beltéri és kültéri dohányzásra kijelölt helyet alakítottak ki, és az elítélt egyedi biztonsági előírása nem zárja ki, hogy az ilyen dohányzásra kijelölt helyet rendszeresen igénybe vegye.

(8) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl jogszabály az elkülönítés egyéb szempontjait is meghatározhatja.

102. § (1) Az elítélt V. kategóriába sorolása esetén

• a) eltávozás, látogató intézeten kívüli fogadása és kimaradás nem engedélyezhető,
• b) az elítélt munkát a zárkájában vagy a bv. intézet kijelölt területén végezhet,
• c) az elítélt életrendje részleteiben is meghatározott, állandó irányítás és ellenőrzés alatt áll,
• d) a bv. intézeten belül a számára kijelölt területen egyéni kockázatértékelése alapján
• da) engedéllyel és felügyelet mellett,
• db) felügyelet mellett, vagy
• dc) kivételesen felügyelet mellett, a kijelölt részlegen ellenőrzéssel

mozoghat,

• e) zárkája ajtaját zárva kell tartani.

(2) Az elítélt IV. kategóriába sorolása esetén

• a) eltávozás nem engedélyezhető,
• b) látogató intézeten kívüli fogadása vagy kimaradás kivételesen engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít,
• c) az elítélt munkáltatása a bv. intézeten belül történhet, külső munkáltatásban kivételesen részt vehet, ha a külvilágtól a munkavégzés alatt is elkülöníthető,
• d) az elítélt életrendje részleteiben is meghatározott, állandó irányítás és ellenőrzés alatt áll,
• e) a bv. intézeten belül a számára kijelölt területen egyéni kockázatértékelése alapján
• ea) engedéllyel és felügyelet mellett,
• eb) felügyelet mellett, vagy
• ec) kivételesen felügyelet mellett, a kijelölt részlegen ellenőrzéssel

mozoghat,

• f) nappal a kategóriára vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint engedélyezhető zárkájának időszakos nyitva tartása.

(3) A III. kategóriában az elítélt

• a) eltávozása kivételesen engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít,
• b) látogató intézeten kívüli fogadása vagy kimaradás engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít,
• c) munkáltatása a bv. intézeten belül történhet, továbbá külső munkáltatásban részt vehet, ha a külvilágtól a munkavégzés alatt is elkülöníthető,
• d) életrendje meghatározott, irányítás és ellenőrzés alatt áll, a reintegrációs programokon kívüli szabad idejéből meghatározott időt belátása szerint használhatja fel,
• e) a bv. intézeten belül a számára kijelölt területen egyéni kockázatértékelése alapján
• ea) csak engedéllyel és felügyelet mellett,
• eb) felügyelet mellett, a bv. intézet kijelölt területén ellenőrzéssel, vagy
• ec) felügyelet mellett, a bv. intézet meghatározott területén ellenőrzéssel, illetve meghatározott szervezett programokon szabadon

mozoghat,

• f) zárkája vagy lakóhelyisége ajtaját éjszaka zárva kell tartani, kivéve, ha a tisztálkodáshoz szükséges folyó vizet, illetve illemhelyet részlegenként biztosítják, nappal a kategóriára vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint engedélyezhető az időszakos nyitva tartás.

(4) Az I. és a II. kategóriában az elítélt

• a) eltávozása engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít,
• b) látogató intézeten kívüli fogadása vagy kimaradás engedélyezhető,
• c) munkáltatása a bv. intézeten belül történhet, továbbá külső munkáltatásban részt vehet,
• d) életrendje részben meghatározott, a reintegrációs programokon kívüli szabad idejét belátása szerinthasználhatja fel,
• e) a bv. intézeten belül a számára kijelölt területen egyéni kockázatértékelése alapján
• ea) felügyelettel,
• eb) ellenőrzéssel, vagy
• ec) szabadon

mozoghat,

• f) zárkája vagy lakóhelyisége ajtaját éjszaka zárva kell tartani, kivéve, ha a tisztálkodáshoz szükséges folyó vizet, illetve illemhelyet részlegenként biztosítják, nappal nyitva kell tartani.

Az átmeneti részleg végrehajtási rendje¶

103. § (1) Azt az elítéltet, aki büntetését a IV. kategória-besorolásban tölti és a szabadságvesztésből legalább öt évet kitöltött, a társadalomba való beilleszkedés elősegítése érdekében, a várható szabadulása előtt legfeljebb egy évvel átmeneti részlegre lehet helyezni. Az elítélt átmeneti részlegre helyezhetőségéről a BFB javaslatára a bv. intézet parancsnoka határozattal dönt.

(1a)

(2) A bv. intézet a döntés megalapozása érdekében az elítélt által az eltávozásra megjelölt lakcím, illetve tényleges tartózkodási hely szerint illetékes

• a) büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő útján környezettanulmány elkészítését rendelheti el, vagy
• b) rendőri szervet az elítélt életvitelére és közbiztonsági kockázatára vonatkozó rendőri jelentés készítése céljából megkeresheti.

(3) Az átmeneti részlegen az elítéltre irányadó büntetés-végrehajtási szabályok enyhíthetők, így különösen az elítélt

• a) látogató intézeten kívüli fogadása vagy kimaradása, továbbá kivételesen eltávozása engedélyezhető,
• b) külső munkáltatásban kivételesen részt vehet, ha a külvilágtól a munkavégzés alatt is elkülöníthető,
• c) életrendjének a meghatározottsága csökkenthető,
• d) egyéni kockázatértékelése alapján a bv. intézet kijelölt területén szabadon mozoghat,
• e) a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelővel rendszeresen tarthat kapcsolatot a 185. § (2) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott időtartamot megelőzően is.

(4) Az átmeneti részlegre helyezés megszüntethető, ha az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét súlyosan megsérti.

(5) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a szabadságvesztésből kitöltött idő meghatározásakor, ha az elítélt több, határozott ideig tartó szabadságvesztését folyamatosan hajtják végre, akkor ezek tartamát összegezni kell.

104. §¶

Sajátos kezelési igényű elítéltek számára kialakított részlegek¶

105. § (1) Hosszúidős speciális részlegre (a továbbiakban: HSR) helyezhető az életfogytig tartó-, vagy legalább tizenöt évi szabadságvesztés büntetését töltő elítélt, akinek magatartása, a szabadságvesztés végrehajtása során tanúsított együttműködési készsége, az intézet rendjéhez és biztonságához való viszonya, illetve egyéni biztonsági kockázatelemzése alapján különleges kezelése és elhelyezése indokolt abból a célból, hogy a közösségbe helyezésre felkészítést, illetve a közösségbe visszahelyezést nyerjen.

(2) A HSR alkalmazására és megszüntetésére a BFB döntése alapján kerülhet sor, melyet háromhavonta felül kell vizsgálni, illetve haladéktalanul meg kell szüntetni, ha feltételei már nem állnak fenn. A HSR alkalmazásáról való döntés, illetve az elhelyezés felülvizsgálata során az elítéltet meg kell hallgatni, a döntésről az elítéltet írásban tájékoztatni kell.

(3) Az egyes kategóriákra vonatkozó szabályok a HSR alkalmazása esetén annak végrehajtási rendjéhez igazodnak. Az elítélt a kategória-besorolásának megfelelően jogosult a kapcsolattartásra azzal, hogy az intézet elhagyásával járó kapcsolattartási formákat nem gyakorolhatja, kivéve, ha a bv. intézet parancsnoka azt kivételesen egyedileg engedélyezi.

(4) A HSR alkalmazása esetén az elítélt

• a) állandó őrzés és felügyelet alatt áll,
• b) a bv. intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,
• c) zárkájában indokolt esetben belső biztonsági rács alkalmazható,
• d) munkát a hosszúidős speciális részlegen belül, illetve a parancsnok által kijelölt helyen végezhet,
• e) önképzést folytathat, az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit csak a hosszúidős speciális részlegen belül, illetve a parancsnok külön engedélyével veheti igénybe,
• f) lelkészi gondozásban egyénileg, közösségi lelki gondozásban a parancsnok engedélye szerint részesülhet,
• g) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható,
• h) számára a 175–177. §-ban biztosított kapcsolattartás gyakorisága növelhető.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott rendelkezések, illetve a szükséges biztonsági intézkedések együttesen vagy külön-külön alkalmazhatók, amelyről a bv. intézet parancsnoka írásban dönt, e jogkörét átruházhatja. Az esetleges rendelkezésekről, illetve azok felülvizsgálatáról a HSR alkalmazásáról vagy a felülvizsgálatáról szóló döntést követően haladéktalanul kell intézkedni.

106. § (1) Gyógyító-terápiás részlegre kell elhelyezni – pszichiátriai kivizsgálást követően – azt az elítéltet,

• a) akinek korlátozott beszámítási képességét állapították meg,
• b) akit a szabadságvesztés végrehajtása alatti időben – kóros elmeállapota miatt – az IMEI-ben kezeltek, és elmeállapota olyan mértékben javult, hogy az a szabadságvesztés bv. intézetben történő folytatását nem akadályozza,
• c) akinek a pszichiátriai zavar jellege, vagy annak súlyossága miatt a gyógyító-terápiás részlegen való elhelyezése indokolt.

(1a) Az (1) bekezdés a) és b) pontja esetén az elítélt pszichiátriai kivizsgálását az IMEI végzi.

(2) Az (1) bekezdés a) és c) pontja alá tartozó elítéltek a pszichiátriai kivizsgálásig – az orvos javaslatára – harminc napra, a BFB döntése alapján a gyógyító-terápiás részlegbe ideiglenesen elhelyezhetők. Az időtartam egy alkalommal további harminc nappal meghosszabbítható a BFB döntése alapján.

(3) A gyógyító-terápiás részlegről való kihelyezésről – orvosi javaslatra – a BFB dönt. Javult elmeállapotú elítéltet – (1) bekezdés b) pontja – csak az IMEI írásbeli engedélyével lehet a gyógyító-terápiás részlegről kihelyezni.

(4) A gyógyító-terápiás részlegre utalt elítélt reintegrációs tevékenységét komplex terápiás program keretében kell megvalósítani.

(5) A gyógyító-terápiás részlegre elhelyezett elítéltek részére az állapotuknak megfelelő jellegű és idejű munkaterápiás foglalkozást, oktatást, valamint pszichológiai foglakozást kell biztosítani.

(6) A gyógyító-terápiás részlegen a végrehajtás rendje a III. kategória-besorolás szabályaihoz igazodik azzal, hogy az elítélt az intézet elhagyásával járó kapcsolattartási formák kivételével a kategória-besorolásának megfelelően jogosult a kapcsolattartásra.

107. § (1) Ha az elítélt személyiségzavarban szenved, vagy mentális állapota miatt különleges gondozást igényel, de a gyógyító-terápiás részlegre helyezés feltételei nem állnak fenn, a BFB pszichoszociális részlegen helyezheti el.

(1a) A 132. § szerinti szexuális bűnelkövetők visszaesési valószínűségét csökkentő intenzív kezelési program is pszichoszociális részlegként működik, az elítélt elhelyezéséről a KKMI az elítélt kérelme alapján dönt.

(2) A pszichoszociális részlegen elhelyezett elítélt reintegrációs tevékenységét komplex terápiás program keretében kell megvalósítani.

(3) A pszichoszociális részlegen a végrehajtás rendje a III. kategória-besorolás szabályaihoz igazodik azzal, hogy az elítélt az intézet elhagyásával járó kapcsolattartási formák kivételével a kategória-besorolásának megfelelően jogosult a kapcsolattartásra. Az intézet elhagyással járó kapcsolattartási forma gyakorlását, orvosi vagy pszichológusi javaslat alapján a bv. intézet parancsnoka kivételesen engedélyezheti.

(4) Az (1a) bekezdésben meghatározott intenzív kezelési programba történő bevonás esetén

• a) az elítéltet kérelmére a részlegről ki kell helyezni, továbbá
• b) ha az elítélt
• ba) a részleg működési rendjét súlyosan megzavarja, vagy
• bb) a kezelési programban való részvétel során az együttműködési kötelezettségét nem teljesíti

a részlegről ki kell helyezni.

108. § (1) A drogprevenciós részlegen az az elítélt helyezhető el, aki írásban nyilatkozik arról, hogy a kábítószer- és tiltott tudatmódosító szer-mentesség ellenőrzése érdekében aláveti magát rendszeres vizsgálatoknak, és azokhoz vizsgálati anyagot (testváladékot) szolgáltat.

(2) A drogprevenciós részlegen a végrehajtás rendje a III. kategória-besorolás szabályaihoz igazodik azzal, hogy az elítélt az intézet elhagyásával járó kapcsolattartási formák kivételével a kategória-besorolásának megfelelően jogosult a kapcsolattartásra, azonban a 175–177. § szerinti kapcsolattartás gyakorisága ezt meghaladóan is növelhető.

(3) A drogprevenciós részlegen elhelyezett elítélt reintegrációs tevékenységét komplex terápiás program keretében kell megvalósítani.

(4) Az elítélt írásbeli kérelmére a drogprevenciós részlegen történő elhelyezést meg kell szüntetni.

(5) Az elítélt drogprevenciós részlegen történő elhelyezését meg kell szüntetni, ha

• a) a kábítószer- és tiltott tudatmódosítószer-mentesség ellenőrzésére szolgáló vizsgálat eredménye pozitív (az elítélt szervezetében kábítószert vagy tiltott tudatmódosító szert mutatott ki),
• b) az elítélt az intézetben vagy azon kívül súlyos fegyelemsértést, illetve bűncselekményt követ el, vagy
• c) az együttműködési kötelezettségét nem teljesíti.

109. § (1) A fogvatartás biztonságára különös veszélyt jelentő elítéltek részlegére (e § alkalmazásában a továbbiakban: részleg) az az V. kategóriába sorolt elítélt helyezhető, akinek az intézet rendjéhez és biztonságához való viszonya kirívóan elutasító, nyíltan vagy rejtetten agresszív viselkedésű, és

• a) a végrehajtás rendjét és a fogvatartás biztonságát súlyosan sértő cselekményt készített elő, kísérelt meg vagy követett el, vagy
• b) a saját vagy mások életét, testi épségét, illetve vagyontárgyakat súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsított, vagy
• c) a végrehajtás rendjének megtartására vonatkozó utasítással nyíltan szembehelyezkedik és ezzel a magatartásával a rövid időn belül kiszabott többszöri fegyelmi fenyítés ellenére sem hagy fel.

(2) A bv. orvos – szükség esetén pszichológus bevonásával – a részlegre helyezés alatt jogszabályban meghatározott rendszerességgel megvizsgálja az elítéltet. A bv. orvos vagy a pszichológus az elítélt egészségi állapotára tekintettel kezdeményezheti a bv. intézet parancsnokánál a részlegre helyezés felfüggesztését. Az ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsító elítélt esetén a 146. § (6) bekezdését alkalmazni kell.

(3) A részleg végrehajtási rendje az V. kategória-besorolásra vonatkozó szabályokhoz igazodik azzal, hogy

• a) egyedi biztonsági előírás a részlegre helyezett elítéltekre vonatkozóan együttesen is meghatározható,
• b) a részlegre helyezés tartama alatt az elítéltet a fogvatartási kockázatát csökkentő programba kell bevonni.

(4) A részlegre helyezés szükségességét a BFB hathavonta felülvizsgálja, és annak fenntartásáról határozattal dönt.

109/A. § (1) Vallási részleg a bv. intézet és a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség együttműködési megállapodása alapján hozható létre a vallásgyakorlás és a családi kapcsolattartás erősítése céljából.

(2) Az elítélt írásbeli kérelmére vallási részlegre helyezhető, ha

• a) a várható szabadulásának időpontjáig legfeljebb három év van hátra,
• b) írásban vállalja, hogy a részleg működésére vonatkozó szabályokat betartja, és
• c) a reintegrációs tiszt – a börtönlelkész véleményének kikérésével – arra javaslatot tesz.

(3) A vallási részlegen az elítélt

• a) folyamatos lelki gondozásban részesül, és
• b) a bv. intézet által rendszeres időközönként biztosított vallási alkalmakon a hozzátartozóival vagy engedélyezett kapcsolattartójával közösen vehet részt, ami nem számítható be az egyes kategóriákhoz igazodó látogatófogadásként.

(3a) A vallási részlegen a végrehajtás rendje a III. kategória-besorolás szabályaihoz igazodik azzal, hogy az elítélt a kategória-besorolásának megfelelően jogosult a kapcsolattartásra.

(4) Az elítélt vallási részlegen történő elhelyezését meg kell szüntetni, ha

• a) az elhelyezés időtartama alatt vele szemben a végrehajtás alatt elkövetett bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul,
• b) súlyos vagy ismételt fegyelmi vétséget követ el,
• c) a vallási részleg működésére vonatkozó vállalt szabályokat nem tartja be vagy
• d) azt írásban kérelmezi.

109/B. § (1) A fogvatartási körülményekhez való sikeres alkalmazkodás és a társadalomba való visszailleszkedés elősegítése érdekében az első alkalommal végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek részlegére helyezhető – az elkülönítési szabályok megtartásával – az az első alkalommal végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, akinek egyéni kockázatelemzése alapján különleges kezelése és elhelyezése indokolt, és

• a) akit gondatlan bűncselekmény miatt ítéltek el,
• b) akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre ítéltek akkor, ha
• ba) a büntetést fogház vagy börtön fokozatban rendelték végrehajtani, és
• bb) nem olyan, a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában megjelölt személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítéltek el, amelynek a büntetési tétele az öt évet meghaladja, vagy
• c) akivel szemben az a) vagy b) pont szerint kiszabott szabadságvesztés mellett a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése miatt börtön vagy fogház fokozatú szabadságvesztés vár végrehajtásra vagy ilyen szabadságvesztést tölt, és ezek együttes tartama az öt évet nem haladja meg.

(2) Nem helyezhető az első alkalommal végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek részlegére az az elítélt,

• a) akivel szemben a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában megjelölt személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt új büntetőeljárás van folyamatban, vagy
• b) akit a IV. vagy az V. kategóriába soroltak.

(3) Az első alkalommal végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek részlegén a végrehajtás rendje II. kategória-besorolás szabályaihoz igazodik azzal, hogy az elítélt

• a) igény szerint segítséget kaphat a családi kapcsolatainak helyreállításához,
• b) részére a kapcsolattartás gyakorisága a kategória-besorolásához tartozó mértéket meghaladóan is növelhető.

(4) Az elítélt első alkalommal végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek részlegre helyezését meg kell szüntetni, ha

• a) olyan új tény vagy körülmény merül fel, amely miatt a behelyezés feltételeinek az elítélt a továbbiakban nem felel meg,
• b) az elítélt súlyos vagy ismételt fegyelemsértést, illetve újabb bűncselekményt követ el,
• c) az elítélt az intézetelhagyással kapcsolatos magatartási szabályokat megszegi, vagy visszatérési kötelezettségének önhibájából nem az előírtaknak megfelelően tesz eleget,
• d) az elítélt a reintegrációs program kapcsán együttműködési kötelezettségét nem teljesíti, vagy
• e) az elítéltet más speciális részlegre helyezik.

(5) A (4) bekezdés a)–d) pontja alapján történő kihelyezés esetén az elítélt az első alkalommal végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek részlegére ismételten nem helyezhető.

109/C. § (1) Időskorúak részlegére helyezhető az az elítélt, aki betöltötte a hatvanadik életévét és nyilatkozattal vállalja a részleg működésére vonatkozó szabályok betartását.

(1a) Az időskorúak részlegén a végrehajtás rendje a III. kategória-besorolás szabályaihoz igazodik azzal, hogy az elítélt a kategória-besorolásának megfelelően jogosult a kapcsolattartásra.

(2) Az időskorúak részlegére helyezett elítélt részére

• a) különös gondoskodást kell nyújtani egészségi, ideértve mentális állapotának megőrzése érdekében,
• b) állapotának megfelelő szabadidős vagy sporttevékenységet kell biztosítani,
• c) munkaterápiás foglalkoztatás szervezhető,
• d) a kapcsolattartás gyakorisága növelhető,
• e) a szabad levegőn tartózkodás hosszabb időtartamban is engedélyezhető.

(3) Az elítéltnek az időskorúak részlegén történő elhelyezését meg kell szüntetni, ha

• a) magatartása veszélyezteti a részleg működtetését,
• b) az elítélt súlyos fegyelemsértést, illetve újabb bűncselekményt követ el, vagy
• c) az együttműködési kötelezettségét nem teljesíti.

Kóros elmeállapotúvá vált elítélt elhelyezése¶

110. § (1) Ha az elítélt kóros elmeállapotúvá válik, a szabadságvesztést a bv. intézetben nem lehet végrehajtani, az elítéltet a büntetés-végrehajtási bíró döntése alapján az IMEI-ben kell elhelyezni. Az itt eltöltött idő a szabadságvesztés tartamába beszámít. Az IMEI-ben történő elhelyezés ideje alatt a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel az elítélt nem szerez kreditpontot.

(2) Ha a bv. intézet a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt kóros elmeállapotára utaló tüneteket észlel, intézkedik az elítéltnek az IMEI-ben történő pszichiáter szakorvos általi kivizsgálása iránt.

(3) Ha az IMEI pszichiáter szakorvosa az elítélt kóros elmeállapotára utaló tüneteket állapított meg, és az elítélt pszichiátriai kezelése meghaladja a két hónapot, az IMEI főigazgató főorvosa előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak a szabadságvesztés végrehajtási helyének megváltoztatására.

(4) Az elítélt elmeállapotában bekövetkezett kedvező változásra tekintettel, az IMEI főigazgató főorvosa soron kívül tehet javaslatot a büntetés-végrehajtási bírónak az elítélt bv. intézetbe történő visszahelyezésére. Az elítélt visszahelyezése esetén az IMEI-ben töltött időtartamra vonatkozóan a megszerezhető kreditpontokat jóvá kell írni, és a BFB ennek figyelembevételével haladéktalanul dönt az elítélt kategória-besorolásáról.

(5) Ha az elítélt szabadításakor gyógykezelésének szükségessége továbbra is fennáll, az IMEI főigazgató főorvosa az elbocsátás esedékességének napjával történő elhelyezés érdekében az egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint kellő időben kezdeményezi a bíróságnál a kötelező gyógykezelés elrendelése iránti eljárást.

(6) Ha a bíróság elrendeli a beteg kötelező gyógykezelését, az IMEI főigazgató főorvos – az Országos Mentőszolgálat útján – intézkedik az elítélt átszállítása iránt a kijelölt, az egészségügyről szóló törvény szerinti gyógykezelést végző pszichiátriai intézetbe.

Egyéb végrehajtási szabályok¶

111. § A szabadságvesztés tartamába nem számít be az az idő, amíg az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása alól kivonja magát.

112. § (1) Ha az összbüntetési ítélet olyan időpontban emelkedik jogerőre, amikor az elítélt az összbüntetésként megállapított szabadságvesztést már kitöltötte, és az elítélttel szemben más ügyben kiszabott szabadságvesztést kell foganatba venni, a végrehajtásra kerülő szabadságvesztés tartamába be kell számítani azt az időtartamot, amennyivel az elítélt által kitöltött szabadságvesztés tartama meghaladja az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés tartamát.

(2) Ha rendkívüli jogorvoslat folytán meghozott ügydöntő határozatban a bíróság az elítélttel szemben nem, vagy nem a rendkívüli jogorvoslattal megtámadott ügydöntő határozattal megegyező tartamban szab ki szabadságvesztést, vagy a kiszabott szabadságvesztés tartamát mérsékli, és az elítélt a kiszabott tartamnál hosszabb időt töltött szabadságvesztésben, ha az elítélttel szemben más ügyben kiszabott szabadságvesztést kell foganatba venni, akkor a végrehajtásra kerülő szabadságvesztés tartamába be kell számítani azt az időtartamot, amennyivel az elítélt által kitöltött szabadságvesztés tartama meghaladja a rendkívüli jogorvoslat folytán meghozott ügydöntő határozattal megállapított szabadságvesztés tartamát.

(3) Az (1)–(2) bekezdés abban az esetben alkalmazható, ha az elítélten az összbüntetésként megállapított, illetve a rendkívüli jogorvoslattal megtámadott ügydöntő határozattal kiszabott szabadságvesztést és a más ügyben végrehajtásra váró szabadságvesztést folyamatosan hajtják végre. Az (1)–(2) bekezdés akkor is alkalmazandó, ha a túltöltés tartama hosszabb a végrehajtásra váró szabadságvesztés tartamánál, de további szabadságvesztések várnak végrehajtásra.

113. § (1) Az elítéltet – megjelenési szándékától függetlenül – elő kell állítani, ha

• a) büntetőügyben terheltként vagy büntetés-végrehajtási ügyben,
• b) tanúként,
• c) az apaság és a származás megállapítása iránti perben személyes megjelenésre kötelezéssel félként,
• d) gondnokság alá helyezés iránti perben alperesként,
• e) szabálysértési ügyben eljárás alá vont személyként,
• f) az Országgyűlés nemzetbiztonsággal foglalkozó állandó bizottsága által közreműködésre kötelezett személyként

idézik.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az elítéltet nem kell előállítani, ha törvény lehetőséget ad arra, hogy a terhelt nyilatkozzon jelenléti szándékáról, és az elítélt nemleges nyilatkozatot tesz.

(2a) A bv. intézet az elítéltet kérelmére előállítja, ha a büntetőügyben az ügyiratok Be. 100. §-a és a 352. §-a szerinti megismerési jogának biztosítása érdekében – a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az előállítás elrendelésével – annak helyéről és időpontjáról az elítéltet értesíti.

(3) A bv. intézet az elítéltet kérelmére előállítja, ha a büntetőügyekben alkalmazandó közvetítői tevékenységet végző közvetítő sértettként, terheltként vagy ezek törvényes képviselőjeként a közvetítői megbeszélés vagy a megállapodás aláírásának helyéről és időpontjáról értesíti.

(4) Az elítéltet – amennyiben a tárgyaláson meg kíván jelenni – elő kell állítani, ha félként a személyes megjelenés kötelezettségével idézik.

(5) Az (1), (3) és (4) bekezdésben foglaltakon kívül az intézet akkor állítja elő az elítéltet, ha az az előállítást kéri, és annak költségeit megelőlegezi.

(6) Ha az elítélt az előállítás költségeit nem tudja megelőlegezni, az intézet tájékoztatja, hogy közigazgatási hatósági ügyben költségmentesség engedélyezését, polgári ügyben a polgári perrendtartás szabályai szerint költségmentesség, költségfeljegyzési jog engedélyezését, illetve pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti. Az intézet az előállítás költségeit az elítélt írásbeli kérelmére kivételesen megelőlegezheti, ha a kérelemben a költségek visszafizetését vállalja.

(6a) A (3)–(5) bekezdésben meghatározott esetben, továbbá ha az elítélt az előállítás költségeit nem tudja megelőlegezni, és azt kellő időben kezdeményezi, a bv. intézet az elítélt meghallgatását elektronikus hírközlő hálózat, illetve telekommunikációs eszköz útján biztosítja, ha a személyes jelenlét ily módon történő biztosításáról az eljáró bíróság vagy hatóság rendelkezett, és az a tárgyalásra vagy meghallgatásra kitűzött határnapon technikailag kivitelezhető.

(7) A bírósági ügyekben való előállításra vonatkozó szabályokat a közjegyzői eljárásra is megfelelően alkalmazni kell.

(8) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti esetben, ha a büntető ügyben eljáró bíróság az elítéltet több egymást követő napra személyes megjelenéssel idézi, és a bíróság székhelye szerinti vármegyében

• a) nincsen bv. intézet vagy
• b) a bv. intézet a bíróság székhelyétől távolabb helyezkedik el, mint a rendőrségi fogda,

az elítélt az idézésben megjelölt munkanapokon a bíróság székhelye szerinti vármegyében lévő rendőrségi fogdán elhelyezhető.

114. § (1) A nyomozó hatóság az elítéltet az ügyészség engedélye alapján – a bv. intézettel való előzetes egyeztetés szerint – az intézetben kihallgathatja, illetve ha az elítéltek ugyanabban az intézetben vannak fogva tartva, a nyomozó hatóság a szembesítést az intézetben is végrehajthatja, továbbá biztosíthatja a Be. 352. § (1) bekezdése szerinti ügyirat megismerés jogát. A nyomozó hatóság az elítélt intézetben lévő érték- vagy tárgyletétjéből lefoglalhat. Az ügyészség más eljárási cselekmények intézetben történő elvégzésére is engedélyt adhat. Az elítélt részvételével lefolytatandó eljárási cselekményen történő részvétel céljából megjelenő védőnek és törvényes képviselőnek a bv. intézetbe történő belépését engedélyezni kell.

(2) Az elítéltet az intézetben a hatósági ügyben eljáró más szerv a bv. intézettel való előzetes egyeztetés alapján hallgathatja ki.

(3) Az elítéltet az illetékes ügyészség, illetve a nyomozó hatóságnak az illetékes ügyészség engedélyét is tartalmazó írásbeli megkeresésére a biztonsági osztályvezető adja ki, eljárási cselekmények lefolytatása, továbbá a Bnytv.-ben meghatározott bűnügyi nyilvántartási adat mintavétele céljából.

(4) Ha az elítélt kiadása a rendőrségi fogdán történő elhelyezéssel jár, úgy azt az illetékes ügyészség legfeljebb hatvan napra engedélyezheti. A határozattal szemben panasznak nincs helye.

(4a) A 113. § (8) bekezdésében meghatározott célból az elítélt rendőrségi fogdán történő elhelyezéssel járó kiadása külön engedélyező határozat nélkül, a bv. intézet parancsnokának és a fogda parancsnokának előzetes egyeztetése alapján végrehajtható. Az elítéltet a fogdán történő elhelyezéséről előzetesen tájékoztatni kell. Az elítélt e célból történő kiadása esetén az elítéltet hétvégére, valamint a munkaszüneti napra a bv. intézetbe vissza kell szállítani.

(4b) A (4a) bekezdésben meghatározott esetben az elítéltet az első személyes megjelenéssel járó eljárási cselekmény lefolytatását követően a további napokra történő előállítás végrehajtása céljából a bíróság székhelye szerint illetékes rendőrségi fogdán át kell adni a rendőrség részére. Az elítéltnek az utolsó személyes megjelenéssel járó eljárási cselekményre történő előállítása és a bv. intézetbe visszaszállítása a végrehajtást foganatosító bv. intézet feladata.

(4c) Az elítélt a rendőrségi fogdán történő elhelyezéssel járó kiadás időtartama alatt a jogszabályban meghatározott tárgyakat viheti magával, továbbá a védőn, államának konzuli tisztségviselőjén, valamint az egyházi személyen és a vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagján kívül más személlyel nem tarthat kapcsolatot. A kiadás folytán elmaradt kategória-besorolás alapján járó, engedélyezett kapcsolattartást és a személyes szükségleteire szolgáló vásárlást pótolni kell, az elítélt részére ez idő alatt érkezett levelet és csomagküldeményt legkésőbb a visszafogadást követő munkanapon át kell adni.

(5) A kiadás nem teljesíthető, ha

• a) az elítélt szabadulása esedékes,
• b) az elítéltet a bíróság idézésére elő kell állítani, vagy
• c) azt – orvosi vélemény szerint – az elítélt egészségi állapota nem teszi lehetővé.

(6) Az elítélt törvényes jogait a kiadás ideje alatt is biztosítani kell. A kiadás időtartama a szabadságvesztés idejébe beszámít.

115. § Ha a szabadságvesztés végrehajtása során a pártfogó felügyelői vélemény és a környezettanulmány elkészítésével, a 185. § (6) bekezdés a)–d) pontja szerinti gondozás körébe tartozó tevékenységgel, a reintegrációs őrizettel, a pártfogó felügyelettel, valamint az utógondozással kapcsolatos feladatok elvégzésére vonatkozó illetékességi szabály szerinti vármegyében nincs bv. intézet, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka által kijelölt bv. intézet büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelője jár el.

Félbeszakítás¶

116. § (1) Fontos okból – így különösen az elítélt személyi vagy családi körülményei, egészségi állapota miatt – a szabadságvesztés végrehajtása hivatalból vagy kérelemre félbeszakítható, erről

• a) egy naptári évben kilencven napig terjedő időtartamra a parancsnok,
• b) az a) pontban szabályozottnál hosszabb időre, de legfeljebb egyévi időtartamra az agglomerációs központ vezetője

dönt.

(2) Kivételesen engedélyezhető a szabadságvesztés félbeszakítása, ha az elítélt ellen szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt újabb büntetőeljárás van folyamatban. Ebben az esetben az eljárás szakaszától függően az ügyészség vagy a bíróság véleményét be kell szerezni.

(3) Nem engedélyezhető a szabadságvesztés félbeszakítása, ha a bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztést kimondó ügydöntő határozatban a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta.

(4) Ha az elítélt nő a várandósság tizenkettedik hetét elérte, és a szülés várható időpontja megelőzné a szabadulás napját, nyilatkoztatni kell arról, hogy kéri-e a szabadságvesztés félbeszakítását. A várandósság alatt vagy közvetlenül a szülés után benyújtott büntetés-félbeszakítási kérelmek elbírálása során elsősorban a gyermek érdekét kell figyelembe venni.

(5) A szabadságvesztés félbeszakítására irányuló kérelem indokoltságának ellenőrzése céljából a bv. intézet az elítélt által a félbeszakítás tartama alatti tartózkodása helyeként megjelölt lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye szerint illetékes

• a) büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő útján környezettanulmány elkészítését rendelheti el, vagy
• b) rendőri szervet az elítélt életvitelére és közbiztonsági kockázatára vonatkozó rendőri jelentés készítése céljából megkeresheti.

(6) A kérelem elutasítását indokolt határozatba kell foglalni.

(7) A félbeszakítás tartama a szabadságvesztés tartamába nem számít be.

(8) A félbeszakítás tartama alatt az elévülés nyugszik.

117. § (1) A szabadságvesztés félbeszakítását az engedélyező megszünteti, ha a tudomására jut, hogy

• a) az elítélttel szemben a félbeszakítás tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt büntetőeljárás indult, vagy olyan újabb szabadságvesztés végrehajtásáról érkezik értesítőlap, amely a végrehajtás sorrendjére kihatással van,
• b) az elítéltet más ügyben letartóztatásba helyezték,
• c) a félbeszakítás indoka az engedélyezett határidő letelte előtt megszűnt,
• d) a kegyelmi döntés meghozataláig az elítélt szabadságvesztés büntetésének végrehajtását félbeszakították.

(1a) A szabadságvesztés félbeszakítását az engedélyező megszüntetheti, ha az elítélttel szemben olyan újabb szabadságvesztés végrehajtásáról érkezik értesítőlap, amely a végrehajtás sorrendjére nincs kihatással.

(2) A félbeszakítás megszüntetéséről az engedélyező indokolt határozattal dönt.

(3) A félbeszakítás megszüntetéséről az elítéltet írásban haladéktalanul tájékoztatni kell, és fel kell hívni, hogy a megadott időpontban a szabadságvesztést végrehajtó intézetben jelentkezzen.

Az elítélt jogai gyakorlásának és kötelezettségei teljesítésének általános szabályai¶

118. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt elveszti a személyi szabadságát, köteles eltűrni a végrehajtás tényéből eredően egyes alapvető jogainak és a jogszabályok által biztosított egyéb jogosultságainak szünetelését, korlátozását, módosulását.

(2) A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt az alapvető jogait és a jogszabályok által biztosított egyéb jogosultságait a büntetés végrehajtása során is gyakorolhatja és jogszabályban, vagy bírósági, illetve hatósági határozatban megállapított kötelezettségeit a büntetés végrehajtása során is köteles teljesíteni, kivéve, ha azok szüneteléséről, illetve korlátozásáról az ügydöntő határozat vagy törvény rendelkezik, vagy amelyek gyakorlásában, illetve teljesítésében az elítélt akadályozva van.

(3) A büntetés-végrehajtási szervezet biztosítja, illetve elősegíti az elítélt jogainak gyakorlását.

(4) Az elítélt kötelezettségeinek teljesítése, illetve jogainak gyakorlása során a szabadságvesztés-büntetés céljai teljesítése érdekében köteles a bv. intézettel együttműködni.

(5) Az elítélt jogait személyesen vagy védője, illetve fiatalkorú esetén törvényes képviselője útján, a bv. intézet rendjével és biztonságával összhangban gyakorolja.

Az elítélt jogainak korlátozása, módosulása¶

119. § A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt

• a) munkához és foglalkozása szabad megválasztásához való joga és a vállalkozáshoz való joga,
• b) művelődéshez való joga, illetve a tanulás és a tanítás szabadsága,
• c) önrendelkezéshez való joga,
• d) kegyeleti joga,
• e) szülői felügyeleti joga,
• f) közérdekű adatokhoz való hozzáféréséhez és azok terjesztéséhez való joga,
• g) véleménynyilvánítási szabadsága,
• h) egyesülési joga,
• i) tulajdonhoz való joga,
• j) a szabadidő eltöltéséhez való joga,
• k) ha munkát végez, az éves fizetett szabadsághoz való joga,
• l) magántitokhoz való joga,
• m) általános cselekvési szabadsága a szünetelő jogokra való tekintettel,
• n) lelkiismereti és vallási szabadsága

e törvényben meghatározott korlátozásoknak megfelelően gyakorolható.

120. § (1) Az elítélt véleményét – ellenőrzés mellett az e törvényben meghatározott korlátozás kivételével – olyan formában nyilváníthatja ki, amely nem zavarja a bv. intézet rendjét és biztonságát.

(2) A vélemény nyilvánosságra hozatala

• a) a nemzetbiztonság védelme,
• b) a minősített adat közlésének megakadályozása,
• c) a bűncselekmény közvetlen veszélyének fennállása esetén, annak megakadályozása,
• d) a bv. intézet rendje és biztonsága,
• e) a bűnöző életmód népszerűsítésének megakadályozása, valamint
• f) az elítélt, vagy hozzátartozója számára a bűncselekménnyel kapcsolatos vélemény nyilvánosságra hozatalából eredő vagyoni előny elérésének megakadályozása

érdekében korlátozható.

Az elítélt jogainak szünetelése¶

121. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel az elítélt joga

• a) a szabad mozgáshoz,
• b) a tartózkodási hely szabad megváltoztatásához,
• c) a békés gyülekezéshez,
• d) a sztrájkhoz,
• e) a szabad orvosválasztáshoz,
• f) ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi és kisebbségi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választható legyen,
• g) az elektronikus ügyintézéshez.

(2) A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítélt azon jogai, amelyekre a közügyektől eltiltás, illetve a bíróság ügydöntő határozatában meghatározott foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás és kitiltás kiterjed.

(3) Az (1) bekezdés g) pontja nem vonatkozik a reintegrációs őrizetben lévő elítéltre.

Az elítélt büntetés-végrehajtási jogviszonyból eredő jogai¶

122. § Az elítélt jogosult

• a) a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre, az egészségi állapotának és a szabadságvesztés végrehajtása alatti tevékenységének megfelelő élelmezésre, egészségügyi ellátásra, megfelelő ruházat biztosítására,
• b) a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a bv. intézet által engedélyezett személyekkel, szervezetekkel az e törvényben meghatározottak szerint kapcsolatot tartani,
• c) baleset esetén baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra,
• d) pihenésre, szabadidőre,
• e) testi és szellemi állapotának fenntartása, illetve fejlesztése érdekében
• ea) naponta – az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint, de legalább egy óra – szabad levegőn tartózkodásra,
• eb) önképzésre, sajtótermékek megrendelésére, a bv. intézet művelődési és sportolási lehetőségeinek – az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerinti – igénybevételére,
• ec) tanuláshoz való jogát e törvényben meghatározottak szerint gyakorolni; általános iskolai, középfokú, valamint felsőfokú tanulmányok megkezdésére, illetve folytatására, a vizsgákra való felkészüléshez tanulmányi és vizsgaszabadságra,
• f) a bv. intézetben, illetve annak felügyeleti szerveinél és a büntetés-végrehajtástól független szervhez közérdekű bejelentés, visszaélés-bejelentés, panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére,
• g) a büntetés végrehajtása során jogorvoslati joggal élni,
• h) a rendelkezésére álló pénzből havonta meghatározott összeget személyes szükségleteire fordítani, illetve azzal egyéb módon rendelkezni,
• i) a szabadságvesztés végrehajtása során keletkezett kárának megtérítésére,
• j) sajátos védelemre a nők, fiatalkorúak és a fogyatékossággal élők a rájuk vonatkozó eltérésekkel,
• k) jogszabályban meghatározottak szerint saját ruha viselésére, illetve használati tárgyak tartására; az elítélt magánál tartható tárgyainak köre a bv. intézet rendjére és biztonságára figyelemmel, valamint az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint korlátozható,
• l) a már megállapított, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott valamely rendszeres pénzellátásának (e fejezetben a továbbiakban: rendszeres pénzellátás) a meghatalmazott személy kezéhez vagy a bv. intézethez történő folyósítására, továbbá a saját jogon járó családi pótléknak a letéti számláján való elhelyezésére,
• m) a szabadulást követő társadalomba való visszailleszkedés érdekében az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtésének segítségére,
• n) önkéntes vállalása alapján – az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint – oktatási, képzési, valamint reintegrációt elősegítő személyes fejlődését biztosító programokon való részvételre,
• o) büntetés-végrehajtási szervezeten belüli fogvatartotti fórumon való véleménynyilvánításra.

123. § (1) Az elítélt a bv. intézet parancsnokának engedélye alapján – őrzéssel vagy anélkül – meglátogathatja orvos által igazoltan súlyos beteg közeli hozzátartozóját, részt vehet közeli hozzátartozója temetésén.

(2) A bv. intézet parancsnoka az (1) bekezdésben foglaltak engedélyezése esetén elrendelheti mozgáskorlátozó eszközök használatát, kivételes esetben megtagadhatja a látogatás, a temetésen való részvétel, illetve a kegyelet lerovásának engedélyezését.

(3) Az (1) bekezdés szerinti rendkívüli eltávozás az öt napot nem haladhatja meg, annak tartama a szabadságvesztésbe beszámít.

(4) Ha az elítélt a temetésen nem vett részt, a parancsnok a temetést követő harminc napon belül – az (1) bekezdés szerinti feltételekkel – engedélyezheti, hogy az elítélt lerója kegyeletét a közeli hozzátartozója temetési helyénél.

(5) Az elítélt az (1) és (4) bekezdésben felsorolt esetekben az előállítás költségét köteles megtéríteni.

124. § (1) Az elítélt a 120. §-nak megfelelően jogosult nyilatkozatot tenni a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény szerinti műsorszámban vagy sajtótermékben, illetve az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő közzététellel.

(2) A nyilatkozattétel engedélyezéséről vagy megtagadásáról az országos parancsnok a kérelem benyújtásától számított öt napon belül dönt. A nyilatkozattétel engedélyezése akkor tagadható meg, ha alapos okkal arra lehet következtetni, hogy a nyilatkozattétel a 120. §-ban meghatározott érdekek valamelyikét sértené vagy veszélyeztetné.

(3) Az országos parancsnok haladéktalanul értesíti a sajtó képviselőjét, ha az elítélt nyilatkozattételét engedélyezte, vagy e törvény szerint az engedélyt megadottnak kell tekinteni. Az értesítésben az országos parancsnok tájékoztatást ad a kapcsolatfelvétel részleteiről.

(4) Ha az országos parancsnok a nyilatkozattételt megtagadja, arról indokolt írásbeli határozattal dönt. A határozat minősített adatot nem tartalmazhat. A nyilatkozattétel megtagadásáról szóló határozat ellen az elítélt bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be. A kérelmet a bv. intézet haladéktalanul továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz.

(5) A bv. intézet parancsnoka vagy az általa kijelölt személy a nyilatkozattételt – a 120. §-ban foglaltak megtartása érdekében – ellenőrzi. Ha a nyilatkozattétel a 120. §-ban meghatározott érdekek valamelyikét sérti vagy veszélyezteti, a nyilatkozattétel megszakítható, és az elítéltet figyelmeztetni kell a szabályok megtartására és arra, hogy azok be nem tartása esetén a nyilatkozat közzététele megtagadható.

125. § (1) Az elítélt – hozzájárulásával készített – nyilatkozattételét tartalmazó írás, kép-, hangfelvétel (a továbbiakban: közlésre szánt anyag) közzétételéhez az országos parancsnok engedélye szükséges.

(2) A közzététel engedélyezéséről vagy megtagadásáról az országos parancsnok a kérelem benyújtásától számított öt napon belül dönt. Az engedély akkor tagadható meg, ha a 120. §-ban meghatározott érdekek valamelyikét sértené, vagy veszélyeztetné.

(3) Ha az országos parancsnok a közzétételt megtagadja, arról indokolt írásbeli határozattal dönt. A közzététel megtagadásáról szóló határozat ellen az elítélt bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be. A kérelmet a bv. intézet haladéktalanul továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz.

126. § (1) A bv. intézetben minden elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy lelkiismereti és vallási meggyőződését szabadon megválassza vagy megváltoztassa, vallását gyakorolhassa.

(2) A bv. intézetben minden elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy az egyházi személy, a vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja, az egyházi jogi személy vagy a vallási egyesület által megbízott más személy általi gondozásban részesülhessen.

(3) Az elítélt magánál tarthatja a vallása gyakorlásához szükséges könyveket, írásos anyagokat és kegytárgyakat. A kegytárgyak vallásgyakorláshoz való szükségességének megállapításához az adott egyházi személy és vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjának állásfoglalása kérhető.

(4) Az elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy a bv. intézetekben megvalósítható vallásos szertartásban részesüljön a vallási közösség előírásainak megfelelően. A súlyos, életveszélyes állapotban lévő elítélt kérelmére az egyházi személlyel vagy a vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjával való találkozást soron kívül lehetővé kell tenni.

(5) Az elítélt eltiltható az istentiszteleten való részvételtől, ha az a bv. intézet rendjét vagy a biztonságot veszélyezteti.

(6) Az istentiszteletre önként jelentkezők részvétele – az (5) bekezdés alapján eltiltottakat, valamint a magánelzárást töltő elítélteket kivéve – nem korlátozható. A (2) bekezdésben meghatározott személlyel való ellenőrzés nélküli találkozás lehetősége azonban az istentisztelet látogatástól eltiltott, a magánelzárást töltő, illetve fogvatartás biztonságára különös veszélyt jelentő elítéltek részlegén elhelyezett elítélttől sem tagadható meg.

(7) A bv. intézet elősegíti a vallási közösségek szociális, karitatív, gondozói tevékenységét és az elítéltnek a szabadulásra való felkészítéséhez nyújtott szolgálatait.

127. § (1) Az elítélt az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által elektronikus adathordozón átadott ügyiratokba vagy kiadott másolatba, illetve az ellene folyamatban volt büntetőeljárásban keletkezett ügyiratokról elektronikus adathordozón kiadott másolatba a büntetés-végrehajtási szervezet által biztosított számítástechnikai eszköz igénybevételével jogosult betekinteni. Az ügyiratokba való betekintést – kellő időben előterjesztett kérelemre – a védővel való személyes kapcsolattartás során is biztosítani kell.

(2) Az elítélt köteles az (1) bekezdésben meghatározott, valamint a büntetés-végrehajtási ügyben keletkezett iratokon kívüli egyéb iratai másolásának, nyomtatásának és továbbításának költségét megtéríteni.

(3) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a Be. 100. §-a és 352. §-a szerint az ügyiratok megismerését az ügyiratok megküldésével a bv. intézetben is lehetővé teheti, vagy a bíróság és az ügyészség ennek érdekében a terhelt előállítását rendelheti el. A nyomozó hatóság részéről kért előállítás az ügyészség hozzájárulásával történhet.

(4) Az elítélt a vele szemben folyamatban lévő vagy folyamatban volt büntetőeljárás során keletkezett ügyiratokról készült másolatot magánál tarthatja, vagy ha azok terjedelme a zárka rendeltetésszerű használatát akadályozná, valamint az elektronikus adathordozón kiadott másolatot a zárkán kívül rendelkezésre bocsátott tárolóhelyiségben tarthatja.

(5) Ha az elítélttel szemben kábítószer birtoklása miatt megindult büntetőügyben feltételes ügyészi felfüggesztést rendeltek el, és más ügyben szabadságvesztést tölt, a bv. szerv biztosítja, hogy az elítélt kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen vegyen részt, vagy kábítószer-használatot kezelő más ellátásban vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatásban részesüljön.

128. § (1) A várandós és a kisgyermekes elítélt nőnek az egészségét védő és a gyermek fejlődését szolgáló, e törvényben nem szabályozott jogai nem korlátozhatók.

(2) Ha a szülésre a szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, és az együttes elhelyezést kizáró ok nem áll fenn, a gyermeket egy éves koráig az anyjával együtt kell elhelyezni. Az anya-gyermek részlegen a végrehajtás rendje a II. kategória-besorolás szabályaihoz igazodik és arra az időszakra, amíg az anya a gyermekét gondozza, kreditpont megilleti.

(3) Az anya és a gyermek együttesen nem helyezhető el, ha

• a) az anya a gyermek gondozását nem vállalja,
• b) a bíróság a szülői felügyeletet az anya valamennyi gyermekével kapcsolatosan megszüntette,
• c) az anya ellen a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt eljárás indult, vagy
• d) az anya egészségi állapota miatt a gyermek gondozását, nevelését nem tudja ellátni.

(4) A (3) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben, ha az anya a gyermekét szoptatja, a gyermek a bv. intézet anya-gyermek részlegén elhelyezhető.

(4a) Együttes elhelyezés esetén a bv. intézet a gyermek részére teljes körű ellátást biztosít. A bv. intézet az anya-gyermek részlegen elhelyezett gyermekre tekintettel járó családi pótlék felhasználható részét a gyermek teljes körű ellátására vagy teljes körű ellátásának kiegészítésére fordíthatja, így különösen tápszerrel, ruházattal, gyógyszerrel, pelenkával, játékhoz szükséges eszközökkel való ellátására, valamint a gyermek fejlesztésére.

(5) Együttes elhelyezése esetén az anya a gyermek felett a gondozás és a nevelés jogát gyakorolja.

(6) A gyermek felett szülői felügyeletet gyakorló vagy a gyermekkel kapcsolattartásra jogosult másik szülő, a testvér és a gyermekkel kapcsolattartásra jogosult nagyszülő, valamint a gyám részére heti egy alkalommal a kapcsolattartást és a gyermek fejlődéséről a megfelelő tájékoztatást biztosítani kell.

(7) Az anya és gyermeke együttes elhelyezése esetében a gyermek elhelyezése iránt indított eljárás elbírálására a bv. intézet székhelye szerint illetékes bíróság jogosult.

(8) A (2) bekezdésben meghatározott eseten kívül az elítélt a gyermekével kapcsolatot tarthat, kivéve, ha a kapcsolattartásra bíróság vagy gyámhatóság határozata alapján nem jogosult, és a büntetés-végrehajtási jogviszony keretei között részt vehet a gyermek nevelésében, valamint a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések eldöntésében, kivéve, ha a bíróság a szülő e jogát korlátozta.

128/A. § (1) Ha az elítélt a vele együttesen elhelyezett gyermekét elhanyagolja, bántalmazza vagy fejlődését egyéb módon veszélyezteti, a bv. intézet parancsnoka határozattal dönt az anya és gyermeke együttes elhelyezésének megszüntetéséről, és erről haladéktalanul értesíti a gyámhatóságot.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bv. intézet intézkedik a gyermeknek az anyától való elkülönítése iránt, és a gyámhatóság intézkedéséig biztosítja a gyermek teljes körű ellátását az anya-gyermek részlegen.

128/B. § (1) Ha a női elítélt egy évnél fiatalabb gyermekét gondozza, és a szabadságvesztés elhalasztására vagy félbeszakítását nem engedélyezték vagy azt az elítélt nem kérte, továbbá az együttes elhelyezést kizáró ok nem áll fenn, – az elítélt kérelmére – a gyermeknek egyéves koráig az anyjával való együttes elhelyezéséről a BVOP elhelyezésért felelős szakterületének vezetője a kérelem beérkezésétől számított tizenöt napon belül határozattal dönt.

(2) Az elítélt a kérelmet a felhívás kézhezvételétől számított nyolc napon belül írásban köteles a kijelölt bv. intézethez vagy a BVOP-hoz benyújtani.

(3) Az (1) bekezdés szerinti döntés meghozatala előtt a BVOP beszerzi a gyámhatóság véleményét arról, hogy az együttes elhelyezés a gyermek érdekét megfelelően szolgálja-e. A véleményben a gyámhatóság adatot szolgáltat arról is, hogy fennáll-e a 128. § (3) bekezdésében meghatározott, az együttes elhelyezést kizáró valamely ok.

129. § (1) Az elítélt – a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – a jogszabályban meghatározottak és az egyes kategóriákra vonatkozó szabályok szerint az intézetben magánál tarthat minden olyan tárgyat, amelynek elhelyezése

• a) a zárka rendeltetésszerű használatát nem akadályozza, illetve
• b) az elítélt számára – ha ilyen az intézetben rendelkezésre áll – a zárkán kívül rendelkezésre bocsátott tárolóhelyiségben megoldható.

(2) Az elítélt magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége a bv. intézet rendjére és biztonságára figyelemmel – így különösen fegyelemsértés, illetve önsértés megakadályozása, biztonsági elkülönítés, fegyelmi elkülönítés és magánelzárás fenyítés érvényesítése érdekében – korlátozható, valamint az az egyes kategóriákban eltérhet. A korlátozás – a magánelzárás fenyítés végrehajtását kivéve – a tankönyvekre, illetve a tanszerekre, a könyvtári könyvekre és az engedélyezett sajtótermékre nem terjedhet ki. A biztonsági elkülönítés, a fegyelmi elkülönítés és a magánelzárás fenyítés esetén az ideiglenes elhelyezésre figyelemmel a birtokban tartható tárgyak mennyisége is korlátozható. A családi fényképek és levelek, valamint az engedélyezett kegytárgyak és az imakönyv birtokban tartása nem korlátozható.

(3) Az elítélt nem tarthat az intézetben olyan tárgyat,

• a) amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik,
• b) amely az intézet rendjét, a fogvatartás biztonságát, a szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, vagy ezek fenntartását és ellenőrzését, illetve az elítélt vagy más személy testi épségét vagy egészségét veszélyezteti, továbbá
• c) amely alkalmas arra, hogy használatával az elítélt önállóan vagy másokkal közösen bűncselekményt kövessen el, vagy – ha ellene büntetőeljárás van folyamatban – a büntetőeljárás eredményességét veszélyeztesse.

130. § (1) Pénzküldemény küldése és fogadása a jogcím igazolásához, vagy kapcsolattartói minőség – ideértve a védővel való kapcsolattartást is – fennállásához köthető.

(2) A kapcsolattartásra jogosult által az elítélt részére meghatározott felhasználási céllal – így különösen kapcsolattartásra, személyes szükségletekre, gyógyszer vagy gyógyászati segédeszköz vásárlására – havonta beküldhető pénzösszeg nem haladhatja meg a százötvenezer forintot. Az ezt meghaladó pénzösszeget a bv. intézet az elítélt szabad felhasználású letéti számláján kezeli.

131. § A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt részére biztosítani kell, hogy a választójogát gyakorolhassa. Az elítélt a fogvatartás helyén, a választási eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint jogosult szavazni, az elítélt személyazonosságát a fogva tartó bv. intézet nyilvántartása alapján kell megállapítani. A bv. intézet köteles elősegíteni az elítélt választójogának gyakorlását.

132. § (1) Ha az elítélt a Btk. 192. § (8) bekezdés b) pontja szerinti vagy a Btk. XIX. Fejezetében meghatározott valamely bűncselekményt tizennyolcadik életévet be nem töltött sértett sérelmére követte el, vagy a tizennyolcadik életévét be nem töltött sértett ellen elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetési körülményeiből a szexuális motívum a kockázatértékelési vizsgálat alapján kimutatható, az elítélt befogadását követően fel kell mérni, hogy fennáll-e a veszélye annak, hogy szabadon bocsátását követően hasonló bűncselekményt fog elkövetni. Ha ennek a lehetősége fennáll, akkor az elítélt részére az állapotára és a kezelés jellegére vonatkozó tájékoztatás mellett – önkéntes részvételi alapon – fel kell ajánlani megfelelő, a visszaesés valószínűségét csökkentő pszichoterápián vagy más foglalkozáson való részvételt.

(2) Ha az elítélt a Btk. 192. § (8) bekezdés b) pontja szerinti vagy a Btk. XIX. Fejezetében meghatározott valamely bűncselekményt tizennyolcadik életévét betöltött sértett sérelmére követte el, és hasonló bűncselekmény szabadulását követően történő elkövetésének kockázata megállapítható, az állapotára és a kezelés jellegére vonatkozó tájékoztatás mellett részére is – önkéntes részvételi alapon – fel kell ajánlani megfelelő, a visszaesés valószínűségét csökkentő pszichoterápián vagy más foglalkozáson való részvételt.

Az elítélt kötelezettségei¶

133. § (1) Az elítélt jogszabályban meghatározott kötelezettségeit a szabadságvesztés végrehajtása alapvetően nem érinti.

(2) Az elítélt köteles – különösen –

• a) a szabadságvesztést a jogszabályban vagy az országos parancsnok által meghatározott bv. intézetben tölteni,
• b) a büntetés-végrehajtás rendjét megtartani, illetve tűrni, a kapott utasításokat végrehajtani,
• c) a számára kijelölt munkát elvégezni,
• d) a reintegrációs foglalkozás rendjét, a bv. intézet biztonsági és higiéniai követelményeit megtartani,
• e) a bv. intézet tisztántartásában, karbantartásában és ellátásában díjazás nélkül, alkalomszerűen részt venni,
• f) alávetni magát a jogszabályban előírt kötelező vagy egészségi állapotának megítéléséhez szükséges orvosi vizsgálatnak és a jogszabály szerint kötelező, gyógykezelésnek,
• g) vizsgálati anyagot szolgáltatni a kábítószer-, illetve tiltott tudatmódosítószer-fogyasztás hiteles mérőeszközzel vagy vizelet-mintavétellel történő, szúrópróbaszerű ellenőrzéséhez, fegyelemsértés, illetve bűncselekmény gyanúja esetén ezt meghaladóan szükség szerint a vérmintavételhez,
• h) az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően előírt forma- és egyéb ruházatot viselni,
• i) a tartására fordított költséghez hozzájárulni, kivéve ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik és nem részesül rendszeres pénzellátásban, illetve nem rendelkezik letéti pénzzel,
• j) a képességeinek és a bv. intézet adottságainak megfelelő képzésben, illetve oktatásban részt venni.
• k) jeladóval rendelkező elektronikus karpántot viselni tartózkodási helyének és fizikai állapotának nyomon követése, valamint közvetlen utasítása és értesítése céljából.
• l) a bv. intézet által meghatározottak szerint közösségi jóvátételi programban részt venni.

(3) A tartási költségekhez való hozzájárulás összegét az országos parancsnok normatív utasításban határozza meg, az évente meghatározott napi összeg – teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén – nem lehet kevesebb, mint az egy havi alapmunkadíj egy százaléka.

(4) Az elítélt keresményének és rendszeres pénzellátásának meghatározott részét a szabadulása idejére tartalékolni kell. A fogvatartás megkezdésétől a tartalékolás havonta meghatározott összege a fogvatartás első négy évében az egyhavi alapmunkadíj ötven százalékának egytizenketted része, ezt meghaladó tartamú fogvatartás esetén havonta az egyhavi alapmunkadíj huszonöt százalékának egytizenketted része.

(4a) A bv. intézet által kezelt letéti számlára az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás keretében kifizetett összeget az elítélt szabadulása idejére kell tartalékolni. A bv. intézet parancsnoka az elítélt kérelmére jogszabályban meghatározott különös méltánylást érdemlő körülmény esetén engedélyezheti a kártalanítás keretében kifizetett összegnek vagy egy részének a kifizetését az elítélt hozzátartozója vagy kapcsolattartója részére.

(5) Az elítélt köteles együttműködni a bv. intézet a pártfogó felügyelői szolgálat és a reintegrációs tevékenységben részt vevő szervezet megbízottjával.

134. § (1) A dolgozó elítélt a munkadíjából köteles a tartására fordított költséghez hozzájárulni, abból a hozzájárulás összegét és a szabadulás idejére tartalékolandó összeget közvetlenül le kell vonni.

(2) A munkáltatásban részt nem vevő elítélt a tartására fordított költségekhez – ha azt a fogva tartó bv. intézethez folyósítják – valamely rendszeres pénzellátásából, illetve – legfeljebb annak erejéig – szabadon felhasználható letéti pénzéből járul hozzá, azokból a hozzájárulás összegét és a szabadulás idejére tartalékolandó összeget közvetlenül le kell vonni.

(3) Ha a nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban vagy magánnyugdíj-pénztár által nyújtott járadékszolgáltatásban részesülő, illetve szabadon felhasználható letéti pénzzel rendelkező elítélt dolgozik, a hozzájárulást és a szabadulás idejére tartalékolandó összeget a munkadíjból kell levonni.

(4) Az elítélt munkadíjából, rendszeres pénzellátásból, illetve letéti pénzéből a tartásra fordított költséghez való hozzájárulás napi összegének és a szabadulás idejére kötelezően tartalékolandó összegének az (1)–(3) bekezdés szerinti levonása után fennmaradó összeg legfeljebb ötven százalékát lehet végrehajtás alá vonni, ideértve a 144. § alapján megállapított kártérítési kötelezettséget is.

(4a) E törvény eltérő rendelkezése hiányában az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás keretében kifizetett összegből nem vonható le

• a) az elítélt tartására fordított költséghez történő hozzájárulás,
• b) a szabadulás idejére tartalékolandó összeg,
• c) az elítélt által e törvény alapján megtérítendő költség és az általa igénybe vett jogszabályban meghatározott többletszolgáltatások díjai és költségei, és
• d) az elítélt egészségügyi ellátása körében felmerülő költség vagy díj.

(4b) Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás keretében kifizetett összeg a Vht. 73/A. §-ára tekintettel végrehajtás alá vonható, ideértve a 144. § alapján megállapított kártérítési kötelezettséget is.

(5) Az elítélt által e törvény alapján megtérítendő költségeket és az általa igénybe vett jogszabályban meghatározott többletszolgáltatások díjait és költségeit a (4) bekezdés szerinti levonásokat követően kell levonni.

(6) Az elítélt nem kötelezhető a tartási költségek megfizetésére a reintegrációs eltávozás, a reintegrációs őrizet, feltételes szabadságra bocsátás, a büntetés félbeszakítás és a bv. intézet huszonnégy órát meghaladó elhagyása esetén.

(7) Az elítélt írásbeli nyilatkozata alapján

• a) a részére célzott felhasználással befizetett pénzösszeg – a kapcsolattartásra szánt pénzösszeg esetén a kapcsolattartó hozzájárulásával –,
• b) a részére ösztöndíjként vagy munkaterápiás foglalkoztatás rendszeres pénzbeli térítés összegének ötven százaléka

az elítéltnek a bv. intézet felé fennálló – a (4) bekezdés alapján meg nem térülő – tartozásának a kiegyenlítésére a letéti számláról levonható.

(8) Az elítélt írásbeli nyilatkozata alapján, ha az nem veszélyezteti a (4b) bekezdése alá tartozó követelések kielégítését, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás keretében kifizetett összegből a (4a) bekezdés c) és d) pontja alá tartozó követelés összege levonható.

(9) Ha az elítélt a szabadításkor a jegyzék vagy elismervény ellenében visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett személyes felszerelési tárgy hiánya vagy károsodása miatti kártérítési felelősségét elismeri, a bv. intézet az ebből eredő, határozattal megállapított kár összegét az elítélt letéti számláján lévő pénzösszegből – ide nem értve a szabadulás idejére tartalékolt összeget – levonhatja.

135. § (1) Az elítélt köteles a fogva tartó bv. intézet tisztántartását, karbantartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül részt venni.

(2) A tisztántartást, karbantartást és ellátást szolgáló munkában csak olyan elítélt vehet részt, aki egyébként munkáltatásra is alkalmas. A munkaköri alkalmasság megállapításáig az elítélt nem vehet részt a munkavégzésben.

(3) A tisztántartást, a karbantartást és az ellátást szolgáló munkavégzés ideje a napi négy órát, havonta összesen a harminckét órát nem haladhatja meg. A bv. intézet orvosa (a továbbiakban: bv. orvos) a munkavégzés idejét az elítélt egészségi és fizikai állapotára vagy életkorára tekintettel csökkentheti.

(4) A tisztántartást, karbantartást és ellátást szolgáló munkavégzés idejére az elítéltet szükség szerint el kell látni munkaruhával és lábbelivel, szakmai oktatásban kell részesíteni, balesetét a munkabalesetre vonatkozó jogszabály szerint kell elbírálni.

(5) A tisztántartást, karbantartást és ellátást szolgáló munkavégzés időpontjait és tartamát a bv. intézet a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíti.

135/A. § (1) Az elítélt, ha szándékos bűncselekmény elkövetése miatt ítélték szabadságvesztésre, a büntetés végrehajtása alatt köteles a bv. intézet által kijelölt települési önkormányzat területén, a település tisztántartását vagy a településen működő költségvetési intézmény karbantartását célzó – az érintett települési önkormányzattal egyeztetett – közösségi jóvátételi programban díjazás nélkül részt venni.

(2) A közösségi jóvátételi programban való részvételre a 135. § (2) bekezdését, valamint a 135. § (4) és (5) bekezdését kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a munka jellegétől függően az elítéltet munka- és balesetvédelmi oktatásban is részesíteni kell.

(3) A közösségi jóvátételi programban való részvétel ideje a napi négy órát, egy évben a hatvan órát nem haladhatja meg, amely tartamba a munkavégzés helyszínére és az onnan történő visszaszállítás időtartama nem számít be. A bv. orvos a munkavégzés idejét az elítélt egészségi és fizikai állapotára vagy életkorára tekintettel csökkentheti.

(4) Ha az elítélt a közösségi jóvátételi programban önhibájából nem vesz részt, az adott elszámolási időszakban a reintegrációs programban való részvételére kreditpont csak kivételes méltánylást érdemlő esetben adható.

(5) A közösségi jóvátételi programba való részvételre az elítéltet a BFB jelöli ki, a kijelölés iránt kérelem nem nyújtható be.

136. § A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt köteles tűrni – különösen –

• a) a más nemű és más kategóriába sorolt elítéltektől való elkülönítést, az életkori, kriminológiai, kockázatelemzési és kezelési szempontú, foglalkoztatási és egészségügyi szempontok szerinti csoportba sorolását,
• b) az egyes kategóriákra vonatkozó korlátozásokat,
• c) személyes tárgyainak átvizsgálását,
• d) az e törvény szerinti kivételekkel kapcsolattartásának ellenőrzését,
• e) életrendjének, bv. intézeten belüli mozgásának a kategória-besorolása szerinti meghatározását, illetve bv. intézeten belüli mozgásának egyedi biztonsági előírással történő korlátozását,
• f) a 145. § (1) bekezdésében felsorolt biztonsági intézkedések végrehajtását.

137. § Nem terheli az elítéltet

• a) a bv. intézetbe vagy intézménybe szállítás, ideértve azt is, ha az elítéltnek polgári ügyben a hatóság előtt való megjelenése érdekében másik bv. intézetbe szállítása szükséges,
• b) a büntetőügyben való – ideértve a büntetőügyben lefolytatandó közvetítői eljárást is – és a büntetés-végrehajtási ügyben való előállítás,
• c) a szabálysértési ügyben való – ideértve a szabálysértési ügyben lefolytatandó közvetítői eljárást is – előállítás,
• d) az alkoholbetegséggel összefüggő gyógykezelés,
• e) az elmeállapot megfigyelésének,
• f) a kábítószer-prevenciós tevékenység, illetve a kábítószer-függőséget gyógyító kezelés, kábítószer-használatot kezelő más ellátás, illetve a megelőző-felvilágosító szolgáltatás és
• g) a jogsegélykérelem folytán más állam részére történő ideiglenes átadás

költsége.

138. § (1) A bv. intézetet – amelyben az elítéltet fogva tartják – érintő katasztrófahelyzet esetén az elítélt köteles közreműködni a katasztrófahelyzet elhárításához szükséges tevékenységben.

(2) Az elítéltet megillető, e törvényben meghatározott jogok a katasztrófahelyzet elhárításához szükséges mértékben a katasztrófahelyzet idejére korlátozhatók.

(3) Az elítéltet a külön jogszabályok szerinti katasztrófavédelmi kötelezettség terheli, illetve ideiglenes katasztrófavédelmi szolgálatra beosztható.

(4) Az elítélt az elhelyezésére szolgáló bv. intézet közvetlen veszélyeztetettsége vagy használhatatlanná válása esetén más bv. intézetbe kell átszállítani.

139. § A büntetés-végrehajtási szervezet joga és kötelezettsége az e törvényben meghatározott jogkövetkezményeket minden törvényes eszközzel biztosítani, illetve kikényszeríteni.

Kérelem, panasz és egyéb jogorvoslat¶

140. § (1) Az elítélt a kérelem vagy a jogorvoslat benyújtásával kapcsolatos jogairól, kötelezettségeiről bármikor tájékoztatást kérhet, a felvilágosítást megfelelő időben kell megadni. Az elítélt jogorvoslati jogának érvényesüléséről a bv. intézet gondoskodik.

(2) A bv. szerv részére címzett kérelem és panasz kizárólag a büntetés-végrehajtási szervezet által rendszeresített formanyomtatványon nyújtható be a belső elektronikus felületen vagy papíralapon, de annak terjedelme nem korlátozható és biztosítani kell mellékletként egyéb irat becsatolásának lehetőségét.

(3) A 10. § (2) bekezdésének alkalmazásában írásbeli előterjesztésnek minősül a belső elektronikus felületen történő benyújtás.

(4) A 10. § (3) bekezdésében meghatározott elítélt részére a kérelem vagy a panasz benyújtásához segítséget kell nyújtani, kérelmére két érdektelen tanú jelenlétében kell a formanyomtatványt kitölteni vagy a belső elektronikus felületen benyújtani, és ezt a tényt, valamint a tanúk nevét és azonosító számát a formanyomtatványban is fel kell tüntetni.

141. § (1) Az elítélt az e törvényben szabályozott, fogvatartásával összefüggő ügyben kérelemmel fordulhat a bv. intézet szervezeti egységének vezetőjéhez.

(2) A döntést a bv. intézet parancsnoka által meghatározott esetben az általa kijelölt bizottság jogosult meghozni.

(3) Az elítélt személyes meghallgatást kérhet a bv. intézet szervezeti egységének a vezetőjétől. Az elítélt a bv. intézet parancsnokához írásban, közvetlenül is fordulhat.

(4) Az elítélt kérelmét a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíteni kell.

(5) A 20. § (9) bekezdésében meghatározottakon túl érdemi vizsgálat nélkül el lehet utasítani azt a kérelmet, amelyet nem 140. § (2) bekezdésében foglaltak szerint nyújtottak be.

(6) A döntés lényegét és a közlés időpontját a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíteni kell, ezzel egyidejűleg az írásba foglalt döntést az elítélt részére át kell adni vagy a 17/A. § (1a) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kézbesíteni kell. Az elítélt eltérő nyilatkozata hiányában a kérelemnek helyt adó döntésről az elítélt szóban is tájékoztatható.

(7) Ha az elítélt a (6) bekezdés szerinti irat átvételét megtagadja, akkor annak tényét a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíteni kell.

142. § (1) Az elítélt – a kérelemnek helyt adó döntés kivételével – a bv. szerv szervezeti egysége vezetőjének vagy a bv. intézet parancsnoka által kijelölt bizottságnak a döntése, intézkedése, illetve annak elmulasztása esetén, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a 21. § (3) bekezdése szerint panasszal fordulhat annak a bv. intézetnek a parancsnokához, ahol a döntés, az intézkedés vagy a mulasztás történt.

(2) A 21. § (7) bekezdésében meghatározottakon túl nincs helye panasznak és azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha

• a) kizárólag olyan ügyre vonatkozik, amelyben kérelem benyújtásának lenne helye,
• b) a döntés közlésétől, az intézkedéstől, illetve annak elmulasztásától számított hat hónap eltelt,
• c) a jogosult nem a 140. § (2) bekezdésében foglaltak szerint nyújtotta be.

(3) Ha

• a) a döntést vagy az intézkedést a bv. intézet parancsnoka hozta vagy a mulasztás őt terheli, a panaszt az agglomerációs központ vezetője,
• b) a döntést az agglomerációs központ vezetője hozta, a panaszt az országos parancsnok

bírálja el, amely döntés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

(4) A panasz elbírálására jogosult a határozatban

• a) a döntés, intézkedés jogszerűségének megállapítása esetén a panaszt elutasítja,
• b) a jogsértő döntést megváltoztatja vagy megsemmisíti, és ezzel egyidejűleg az elsőfokú eljárás lefolytatóját új eljárásra utasítja,
• c) az intézkedésre jogosultat a jogszerű intézkedés megtételére utasítja,
• d) mulasztás esetén felhívja a jogosultat a döntés meghozatalára, illetve az intézkedés megtételére.

(5) Az elítélt a jogszabályban előírt élettér hiányából eredő alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt – írásban – közvetlenül panasszal élhet a bv. intézet parancsnokához. A panaszt a benyújtástól számított tizenöt napon belül kell elbírálni azzal, hogy a (2) bekezdés a) pontja alkalmazásának nincs helye. A panaszt és az elbírálásának eredményét a jogszabályhely megjelölésével kell nyilvántartani.

(6) Ha a panasz alapos, a bv. intézet parancsnoka a 75/I. §-ban foglaltak szerint jár el azzal, hogy ha e körülmény megszüntetése sem az adott bv. intézeten belül, sem átszállítással nem oldható meg, a bv. intézet parancsnoka a sérelem ellensúlyozása érdekében – az e körülmények között töltött napok számával arányosan – kedvezményt biztosíthat az elítéltnek, így különösen a szabad levegőn tartózkodás időtartamának, illetve az egyes kapcsolattartási formák gyakoriságának vagy időtartamának megnövelése, a személyes szükségletekre fordítható összeg, illetve a vásárlások gyakoriságának megnövelése, a jogszabályban meghatározott többletszolgáltatás ingyenes biztosítása, a kondicionáló terem használatának, illetve közös sport- vagy kulturális eseményen való részvétel engedélyezése által.

(7) A panasz benyújtása nem tekinthető kártalanítási kérelemnek. Ha a panasz tartalmából ez egyértelműen nem állapítható meg, az elítéltet nyilatkoztatni kell, és szükség szerint tájékoztatást kell adni részére a kártalanítási kérelem benyújtásának feltételeiről.

143. § (1) Az elítélt kárigényét – kivéve, ha szabadult – annál a bv. szervnél terjesztheti elő, ahol a kár bekövetkezett, más gazdálkodó szervezetnél végzett munkáltatás során annál a bv. szervnél, amely a szerződést a gazdálkodó szervezettel megkötötte. Ha az elítélt társadalomba való beilleszkedését elősegítő programban vesz részt, kárigényét annál a bv. szervnél terjesztheti elő, amely a szerződést az ilyen szervezettel megkötötte.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kártérítés iránti igényt határozattal kell elbírálni, amely ellen az elítélt a közléstől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül, a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bíróság előtt, illetve a munkáltatással összefüggésben keletkezett kár megtérítése iránti igény esetén a munkaügyi perben eljáró bíróság előtt keresetet indíthat.

(3) Az elítéltet ért kárért a bv. szerv a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint felel, a munkával összefüggésben okozott kárért való felelősségre, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vagy a büntetés-végrehajtási jogviszony sajátosságaiból más nem következik, az Mt. rendelkezései irányadók azzal, hogy ha más gazdálkodó szervezetnél munkáltatták az elítéltet, az elítéltet ért kárt a gazdálkodó szervezettel szerződésben álló bv. szerv téríti meg. A társadalmi integrációs programban részt vevő elítéltnek okozott kárt a Polgári Törvénykönyv rendelkezése értelmében az ilyen programot lebonyolító szervezettel szerződött bv. szerv téríti meg.

(4) A kár bv. szerv általi megtérítése a kárért való felelősséget nem érinti, és a bv. szerv visszkereseti igényét nem gátolja.

(5) Ha az elítélt szabadult, kártérítési igényét a Polgári Törvénykönyv alapján, elévülési időn belül közvetlenül a bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz, illetve a munkáltatással összefüggésben okozott kár megtérítése iránti igényét a 272. § (1) bekezdése szerinti elévülési időn belül a munkaügyi perben eljáró bírósághoz benyújtott keresettel érvényesítheti.

(6)

144. § (1) Az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása során okozott kárért a Polgári Törvénykönyv alapján felelős, a munkával összefüggésben okozott kárért fennálló felelősségére ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vagy a büntetés-végrehajtási jogviszony sajátosságaiból más nem következik, az Mt. irányadó.

(1a) Az (1) bekezdés szerinti esetben a kártérítési eljárást a 143. § (1) bekezdésében meghatározott bv. szerv folytatja le.

(2) Ha az elítéltet az általa okozott kár megtérítésére a bv. szerv határozattal kötelezte, ellene a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bíróságnál, illetve a munkával összefüggésben megállapított kártérítési kötelezettség esetén a munkaügyi perben eljáró bíróságnál a közléstől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül keresetet indíthat.

(3) A kereset benyújtása a kár összegének az elítélt bv. intézet által kezelt letéti számlájáról történő levonására nincs halasztó hatálya.

(4) A kárt a bv. szerv viseli, ha a károkozásért az elítélt felelőssége nem állapítható meg, továbbá, ha az elítéltet a kár megtérítése alól részben vagy egészben mentesítették, vagy a tartozást törölték.

144/A. § A rendőrségi fogdán történő végrehajtás során okozott kár esetében a 143. § és a 144. § szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a bv. szerv alatt a 427. § (8) bekezdésében meghatározott személyt kell érteni.

144/B. §¶

A végrehajtás rendjének és a fogvatartás biztonságának fenntartása¶

145. § (1) Az elítélttel szemben a végrehajtás rendjének megőrzése és a fogvatartás biztonságának fenntartása érdekében a következő biztonsági intézkedések alkalmazhatók

• a) biztonsági elkülönítés,
• b)
• c) mozgáskorlátozó eszközök alkalmazása,
• d) elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazása,
• e) elektronikus megfigyelési eszköz vagy az ellenőrzést biztosító megfigyelési eszköz alkalmazása,
• f) motozás,
• g) biztonsági ellenőrzés, biztonsági vizsgálat és biztonsági szemle,
• h) az ajtók zárva tartásának elrendelése,
• i) egyes jogok gyakorlásának felfüggesztése.
• j) az engedély nélkül tartott elektronikus hírközlő eszköz vagy információs rendszer felkutatása és használatának korlátozása érdekében alkalmazott eszköz.

(2) Az (1) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott biztonsági intézkedések egyéni kockázatelemzés alapján alkalmazhatók.

(3) Indokolt esetben több biztonsági intézkedés együtt is alkalmazható.

(4) A büntetés-végrehajtási szervezet tagjai a bv. intézet biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekmények felszámolása érdekében jogosultak és kötelesek a rend fenntartásához, illetve helyreállításához szükséges intézkedéseket megtenni.

(5) A büntetés-végrehajtási szervezet tagja hivatásának jogszerű teljesítése során az intézkedéseinek a megengedett kényszerítő eszközök alkalmazásával is jogosult érvényt szerezni. A kényszerítő eszközök alkalmazási feltételeit a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvény határozza meg.

146. § (1) Az elítélt biztonsági elkülönítésére akkor kerülhet sor, ha

• a) a bv. intézet rendjét, biztonságát súlyosan sérti vagy veszélyezteti,
• b) csoportos ellenszegülésben vesz részt,
• c) az utasítás végrehajtását, a munkavégzést megtagadja, vagy
• d) ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsít.

(2) A biztonsági elkülönítés elrendelésére és megszüntetésére a bv. intézet parancsnoka vagy a személyi állomány általa megbízott tagja jogosult. A biztonsági elkülönítés csak az elrendelésre okot adó körülmény megszűnéséig, de legfeljebb tíz napig tarthat, ezt egy alkalommal legfeljebb tíz nappal a bv. intézet parancsnoka meghosszabbíthatja. Az elkülönítés tartamába minden megkezdett nap beszámít.

(3) A biztonsági elkülönítés ideje alatt az elítélt

• a) állandó felügyelet alatt áll,
• b) az intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,
• c) látogatójával biztonsági beszélőfülkében vagy biztonságtechnikai eszközön keresztül érintkezhet,
• d) az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit nem veheti igénybe,
• e) önképzést folytathat,
• f) saját ruhát nem viselhet,
• g) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott korlátozások együttesen vagy külön-külön alkalmazhatók, erről az elrendelőnek írásban kell határoznia.

(5) A bv. orvos – szükség esetén pszichológus bevonásával – a biztonsági elkülönítés megkezdése előtt, de legkésőbb az elkülönítés megkezdését követő hetvenkét órán belül, továbbá a biztonsági elkülönítés alatt jogszabályban meghatározott rendszerességgel megvizsgálja az elítéltet. Ha a bv. orvos vagy a pszichológus az elítélt egészségi állapotára tekintettel – ide nem értve a (6) bekezdésben meghatározott elkülönítést – a biztonsági elkülönítés megkezdését vagy továbbfolytatását nem javasolja, az elítéltet nem lehet elkülöníteni vagy azt meg kell szüntetni.

(6) Az ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsító elítéltet az erre a célra kialakított helyiségben kell elhelyezni – ennek érdekében vele szemben mozgáskorlátozó eszköz alkalmazható –, és haladéktalanul intézkedni kell orvosi, vagy a bv. orvos távollétében szakápolói vizsgálata iránt. Ez utóbbi esetben intézkedni kell annak érdekében, hogy az elítéltet két órán belül a bv. orvos – szükség esetén pszichológus bevonásával – megvizsgálja. Az elkülönítés legfeljebb nyolc óra időtartamú lehet, és annak szükségességét kétóránként felül kell vizsgálni. Nyolc óra elteltével, ha az elítélt állapota nem rendeződik, intézkedni kell pszichiátriai vizsgálata iránt.

147. §¶

148. § Mozgáskorlátozó eszközként – testi sérüléssel nem járó módon – rögzítő övvel vagy anélkül bilincs, vezetőbilincs vagy a végtag rögzítésére alkalmas más eszköz az intézkedésre okot adó körülmény megszűnésig, de legfeljebb folyamatosan tizenkét óra időtartamra alkalmazható, ha az elítélt egészségi állapota azt megengedi. A tizenkét óra időtartamú korlátozás nem vonatkozik az elítélt bv. intézeten kívüli kísérésére vagy őrzésére.

149. § Az elítéltek intézeten kívüli mozgásának nyomon követése érdekében elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazható

• a) az elítélt bv. intézet területén kívül történő foglalkoztatása,
• b) a nem a büntetés-végrehajtási szervezet kezelésében lévő egészségügyi intézményben (a továbbiakban: egészségügyi intézmény) elhelyezett elítélt őrzése, felügyelete,
• c) a súlyos beteg közeli hozzátartozóját meglátogató elítélt felügyelete,
• d) a közeli hozzátartozója temetésén részt vevő elítélt felügyelete,
• e) csoportos kimaradás felügyelete

esetén.

150. § (1) Az elítéltek intézeten belüli mozgásának és tevékenységének megfigyelése, valamint a szökés megakadályozása céljából a bv. intézetnek az elítéltek részére fenntartott, közös használatú helyiségeiben, a bv. intézet udvarán, folyosóin, a bv. intézet területét határoló külső falakon és kapujánál, valamint a bv. szerv kezelésében lévő munkáltatási helyszínen elektronikus megfigyelési eszköz helyezhető el.

(1a) Az (1) bekezdésben meghatározott célból olyan külső munkáltatási helyszínen, amely nem a bv. szerv kezelésben van, a más rendészeti szerv által működtetett elektronikus megfigyelési eszköz igénybe vehető.

(2) A büntetés-végrehajtás rendjének biztosítása, valamint bűncselekmények, szabálysértések és fegyelmi vétségek vagy más jogsértések megelőzése céljából a fogvatartás biztonságára különös veszélyt jelentő elítéltek részlegén, a biztonsági elkülönítőben, a HSR részlegen, a fegyelmi elkülönítőben és a magánelzárás fenyítés végrehajtására kialakított zárkában, valamint az elítéltek szállítására szolgáló járműben is elhelyezhető elektronikus megfigyelési eszköz.

(3) Annak az elítéltnek a zárkájában, aki korábban öngyilkosságot kísérelt meg vagy a saját testi épsége elleni önkárosító cselekményt követett el, továbbá akinél az öngyilkosságra irányuló vagy az önkárosító magatartás magas kockázata áll fenn, elektronikus megfigyelési eszköz helyezhető el, ha az elítélt életének és testi épségének megóvása érdekében az elítélt viselkedésének folyamatos nyomon követése szükséges. Kötelező az elektronikus megfigyelési eszköz alkalmazása a korábban öngyilkosságot megkísérlő vagy a saját testi épsége elleni önkárosító cselekményt elkövető elítélt biztonsági elkülönítése, magánelzárás fenyítésének végrehajtása és egyszemélyes elhelyezéssel járó fegyelmi elkülönítése során.

(4) Elektronikus megfigyelési eszköz nem alkalmazható az orvosi rendelő, orvosi diagnosztikai és – e törvényben meghatározott kivétellel – egyéb egészségügyi ellátásra szolgáló helyiség, az illemhely és a fürdőhelyiség megfigyelésére. A bv. intézet kórtermében és a betegszobában a korábban öngyilkosságot megkísérlő, vagy a saját, illetve mások testi épsége elleni cselekményt elkövető elítélt megfigyelése érdekében – a megfigyelés elrendelésével közvetlenül nem érintett ellátottak kíméletével – helyezhető el elektronikus megfigyelési eszköz.

(4a) A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvényben meghatározott célból működtetett

• a) pilóta nélküli állami légi járműre, vagy
• b) a személyi állomány tagja feladatának ellátását támogató mobil elektronikai eszközre

elektronikus megfigyelési eszköz telepíthető.

(4b) Az elítélt bv. intézet területén, valamint a bv. szerv kezelésében lévő munkáltatási helyszínen való tartózkodási helyének meghatározása, mozgásának és tevékenységének ellenőrzése, a bv. intézetben vagy a bv. szerv kezelésében lévő munkáltatási helyszínen megvalósuló bűncselekmény, szabálysértés vagy fegyelemi vétség elkövetőjének, illetve a rendkívüli esemény résztvevőjének azonosítása céljából az elektronikus megfigyelési eszköz személyazonosítás céljából összekapcsolható arcképfelismerő rendszerrel.

(5) Az elektronikus megfigyelési eszköz által rögzített felvétel és az abban szereplő személyes adat

• a) az eszköz alkalmazásának a helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt indult eljárásban,
• b) az eszköz alkalmazásának a helyszínén az elítélt vagy a büntetés-végrehajtási szervezet állományába tartozó személy által elkövetett jogsértés miatt indított fegyelmi eljárásban, és
• c) az eszköz alkalmazásának a helyszínén a büntetés-végrehajtási szervezet állományába tartozó személy eljárása jogszerűségének a megállapítására irányuló eljárásban

használható fel.

(6) Az elektronikus megfigyelési eszköz által rögzített felvétel és az abban szereplő személyes adat a felvételen szereplő személy által, jogainak gyakorlása érdekében indított eljárásban is felhasználható. Az a felvételen szereplő személy, akinek a felvételre a jogainak gyakorlása érdekében van szüksége, a rögzítéstől számított harminc napon belül jogának vagy jogos érdekének igazolásával kérheti, hogy az adatot annak kezelője ne törölje. A jogainak gyakorlása érdekében indított eljárás során a felvétel a bíróság vagy más szerv megkeresésére továbbítható.

(7) Az elektronikus megfigyelési eszközzel rögzített felvételt legfeljebb a rögzítést követő hatvan nap elteltével törölni kell, ha az (5) bekezdésben megjelölt eljárás lefolytatását nem kezdeményezték vagy a felvételen szereplő személy a (6) bekezdés szerinti lehetőségével nem él.

(8) Ha az (5) bekezdésben meghatározott célból az adat felhasználására kerül sor, akkor az (5) bekezdésben meghatározott eljárás befejezését követően kell az elektronikus megfigyelési eszközzel rögzített felvételt törölni. Ha büntetőeljárás indult, a rögzített kép-illetve hanganyagot vagy ezek másolatát az eljáró hatóság kérésére az iratokhoz csatolás érdekében meg kell küldeni.

(9) Ha a (6) bekezdésben meghatározott célból az adat felhasználására kerül sor, akkor a (6) bekezdésben meghatározott eljárás befejezését követően kell az elektronikus megfigyelési eszközzel rögzített felvételt törölni. Ha a (6) bekezdésben meghatározott célból az adat felhasználására nem kerül sor, akkor a (6) bekezdésben meghatározott kérelemtől számított kilencvenedik napon az elektronikus megfigyelési eszközzel rögzített felvételt törölni kell.

(10) A büntetés-végrehajtási szervezet a felvétel kezelése során köteles megtenni az ahhoz szükséges szervezési, technikai és egyéb adatbiztonsági intézkedéseket, hogy az érintett személy személyes adatait, így különösen magántitkait és magánéletének körülményeit illetéktelen személy tudomására jutásától megóvja.

(11) Az elektronikus megfigyelési eszközzel készített felvétel személyazonosításra alkalmatlan módon oktatási vagy továbbképzési célokra felhasználható.

(12) A (4a) bekezdésben meghatározott eszköz – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével – a zárkában az ellenőrzéshez és az intézkedéshez szükséges ideig működtethető.

150/A. § (1) A büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos szolgálati jogviszonyban álló tagja az intézkedésével, illetve az általa ellátott szolgálati feladattal összefüggésben, személy vagy tárgy azonosítására, a tett intézkedés jogszerűségének vizsgálata céljából, valamint az érintett jogainak gyakorlása érdekében az intézkedéssel érintett elítéltről, környezetéről, valamint az intézkedés szempontjából lényeges körülményről, tárgyról testkamerával kép- és hangfelvételt készíthet. A testkamera elektronikus megfigyelési eszköz.

(2) A testkamera a következő intézkedések foganatosítása, illetve szolgálati feladat ellátása során alkalmazható:

• a) rendkívüli esemény felszámolása esetén,
• b) zárkaajtó nyitásakor,
• c) fegyelmi és biztonsági elkülönítés esetén a zárkára helyezéskor,
• d) ha előreláthatóan kényszerítő eszköz alkalmazására kerülhet sor a bv. intézeten belül vagy azon kívül,
• e) biztonsági vizsgálat végrehajtásakor,
• f) tíz főt meghaladó fogvatartotti csoport tevékenységének felügyelete során, ha a felügyeletet a személyi állomány egy tagja hajtja végre,
• g) bv. intézeten belüli járőrtevékenység során,
• h) csomagosztáskor gyanús csomag előzetes észlelése esetén,
• i) napirendben meghatározott vagy soron kívül elrendelt létszámellenőrzés végrehajtásakor,
• j) napirend szerinti ébresztő végrehajtásának ellenőrzésekor,
• k) fogvatartott előállítása, szállítása során, vagy
• l) fogvatartott bv. intézeten belül vagy azon kívül történő kísérése során.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetekben kötelező a testkamerát alkalmazni, ha a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos szolgálati jogviszonyban álló tagját azzal felszerelték, továbbá azt a (2) bekezdés szerinti intézkedés, illetve szolgálati feladat ellátásának ideje alatt folyamatosan kell működtetni.

(4) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint rögzített kép- és hangfelvétel tekintetében a 150. § (5)–(10) bekezdésében foglaltakat is alkalmazni kell azzal, hogy a 150. § (6) bekezdése alkalmazásában a kérelem benyújtására nyitva álló határidő, illetve a 150. § (9) bekezdése alkalmazásában a törlés kötelezettségének határideje tíz nap.

150/B. § Az elítélt ellenőrzése a saját vagy mások életét, testi épségét sértő vagy veszélyeztető cselekmény megelőzése érdekében, az ilyen cselekmény lehetséges bekövetkezése miatt szükséges ideig – az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett – a külön légterű illemhely, illetve fürdőhelyiség falán vagy ajtaján kialakított ellenőrző nyíláson át közvetlen személyes betekintés útján is végrehajtható.

151. § (1) A motozás az elítélt testének és ruházatának, valamint a nála lévő személyes tárgyainak az átvizsgálása. Az elítélt motozását – ide nem értve a motozásnál közreműködő orvost és egészségügyi szakszemélyzetet, valamint a technikai eszközzel történő ruházatátvizsgálást végző személyt – az elítélttel azonos nemű személy végezheti.

(2) A motozás nem történhet megalázó, szeméremsértő módon.

(3) A test üregeinek átvizsgálását – a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – csak orvos végezheti.

(4) A szájüreg szemrevételezéssel történő ellenőrzését a bv. intézet állományának az elítélttől eltérő nemű tagja is végrehajthatja.

(5) Az elítélt személyes tárgyainak átvizsgálása során, az elítéltnél nem tartható tárgyak elvételéről, illetve megsemmisítéséről jegyzőkönyvet kell felvenni.

152. § (1) A zárkák, a lakóhelyiségek, a munkaterületek, az egészségügyi helyiségek és az elítéltek tartózkodására szolgáló egyéb helyiségek biztonsági ellenőrzését naponta kell végrehajtani.

(2) A bv. intézet biztonságának fenntartása, a rendkívüli események megelőzése, megszakítása, felszámolása érdekében a napi biztonsági ellenőrzésen túl a bv. intézet helyiségei, területei a nap bármely szakaszában átvizsgálhatók.

(3) A bv. intézet valamennyi helyiségére és létesítményére kiterjedő biztonsági szemlét jogszabályban meghatározott időközönként kell tartani.

(4) A bv. szervnél évente legalább egy alkalommal a biztonsági rendszer valamennyi elemére kiterjedő, átfogó biztonsági vizsgálatot kell tartani.

(5) Ha a biztonsági ellenőrzés, biztonsági szemle vagy átfogó biztonsági vizsgálat során az elítélt személyes tárgyai között az elítéltnél nem tartható tárgyat találnak, annak elvételéről, illetve megsemmisítéséről jegyzőkönyvet kell felvenni.

153. § A bv. intézet parancsnoka biztonsági okból, rendkívüli esemény bekövetkezésének a megelőzése, megszakítása vagy felszámolása érdekében – a kiváltó ok megszűnéséig, a kategória-besorolástól függetlenül – elrendelheti az elítéltek elhelyezési részlegén az ajtók zárva tartását.

154. § (1) A bv. intézet rendjét, a fogvatartás biztonságát közvetlenül és súlyosan sértő vagy veszélyeztető események felszámolásának idejére – legfeljebb öt napig – a bv. intézet parancsnoka az elítéltek meghatározott csoportjára nézve elrendelheti a 122. § b), e), n) és o) pontjában foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedés elrendeléséről vagy meghosszabbításáról az ügyészséget haladéktalanul értesíteni kell. Az ügyészség az intézkedés indokoltságát haladéktalanul megvizsgálja, annak tartalmát megváltoztathatja, a jogok gyakorlásának felfüggesztését megszüntetheti.

(3) Az (1) bekezdés szerinti intézkedést kiváltó ok előidézésében vétlen elítélt részére az elmaradt jogainak gyakorlását utólag lehetővé kell tenni.

154/A. § (1) A terrorfenyegetettség miatt a büntetés-végrehajtási szerveknél elrendelt 1–2-es fokozatok esetén a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka – a terrorfokozat elrendelésének idejére – az elítéltek

• a) 122. § b), e), n) és o) pontjában, 123. § (1) bekezdésében meghatározott jogait,
• b) bv. intézeten kívüli munkavégzését,
• c) szakképzésben és felnőttképzésben való részvételét, valamint
• d) a magánál tartható tárgyainak körét

korlátozhatja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedés elrendeléséről az ügyészséget haladéktalanul értesíteni kell.

(3) Az (1) bekezdés szerinti terrorfokozat megszüntetését követően az elítéltek elmaradt jogainak gyakorlását utólag lehetővé kell tenni.

154/B. § A bv. szerv a bv. intézet területén található engedély nélkül tartott elektronikus hírközlő eszköz vagy információs rendszer azonosítására, hollétének a megállapítására és használatának korlátozására szolgáló eszközt alkalmazhat.

Az elítéltek elhelyezése és anyagi ellátása¶

155. § (1) Az elítéltek közösen helyezhetők el, de ha erre lehetőség van, az elítéltet egyedül kell elhelyezni.

(2) Az elítélteket ágyneművel ellátva és legfeljebb egyemeletes ágyon kell elhelyezni, ettől eltérni csak rendkívül indokolt esetben lehet.

(3) Az elítéltek részére, legalább napi háromszori étkezési lehetőséget szükséges biztosítani, amelyből legalább egy étkezés meleg étel. Az elítélt írásbeli nyilatkozattal lemondhat a bv. intézet által nyújtott étkezésről vagy meghatározott élelmiszerről. Az elítélt a nyilatkozatát bármikor visszavonhatja. Az étkezési normákat az elítélek által végzett munka jellegének, egészségi állapotuknak és életkoruknak megfelelően kell kialakítani.

(4) Az elítéltet az évszaknak megfelelő formaruhával, lábbelivel és kérelmére alsóruházattal kell ellátni. Ha a bv. intézet ideiglenesen nem tud formaruhát biztosítani, ennek idejére az elítélt a saját ruháját viselheti.

(5) Rendkívüli esemény idején vagy más elháríthatatlan ok miatt – legfeljebb három napig – az elítéltek kizárólag hideg élelemmel is elláthatók, átszállítás, illetve előállítás esetén – ha az a bv. intézet székhelyének közigazgatási határán kívülre történik, vagy előreláthatóan a napirend szerinti meleg ebéd az átszállítás, illetve előállítás tartama miatt nem biztosítható – az elítélt részére csomagolt hideg élelmet kell adni. E bekezdés alkalmazásában az előállítás alatt a jelenlét telekommunikációs eszköz útján történő biztosítását is érteni kell.

(6) Az elítélt köteles a saját ruházat mosatásának, tisztíttatásának díját és a tisztálkodási felszerelés költségét megtéríteni, a letéti pénzzel nem rendelkező elítélt részére az alapvető tisztálkodási felszerelést biztosítani kell. Az elítélt köteles továbbá a jogszabályban meghatározott többletszolgáltatások igénybevételét a kategória-besorolásának megfelelően megtéríteni.

Az elítéltek egészségügyi ellátása¶

156. § (1) Az elítéltet gyógyszer és gyógyászati segédeszköz a külön jogszabályban meghatározottak szerint illeti meg.

(2) A letéti pénzzel, jövedelemmel, más pénzbeli juttatással nem rendelkező, továbbá a közgyógyellátásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében közgyógyellátásra jogosult elítélt esetében a gyógyszer és a gyógyászati segédeszköz térítési díját a bv. intézet a közgyógyellátásra vonatkozó jogszabályi rendelkezésekben meghatározott mértékig átvállalja. A dolgozó elítélt munkavégző képességének megőrzéséhez, helyreállításához szükséges gyógyszer, gyógyászati segédeszköz térítési díját a bv. intézet biztosítja, ha a fogvatartás során bekövetkezett munkabaleset, vagy a munkavégzéshez kapcsolódó megbetegedés teszi a kezelést szükségessé.

(3) A várandós elítélt, valamint az anya-gyermek részlegen elhelyezett gyermek gyógyszert, gyógyászati segédeszközt térítés nélkül kap.

(4) Az elítélt a bv. szerv által biztosított gyógyszert, illetve gyógyászati segédeszközt használhatja. Az elítélt a bv. orvos szakmai javaslatára, a bv. intézet vezetőjének engedélyével az általa, a hozzátartozó vagy – kapcsolattartóként nyilvántartásba vett – harmadik személy által finanszírozott és – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a bv. szerv által kérelmére beszerzett, illetve egyéb módon rendelkezésére bocsátott gyógyszert, gyógyászati segédeszközt, gyógyhatású készítményt is használhatja.

(5) Az elítélt a jogszabályban meghatározott térítéshez, illetve részleges térítéshez kötött egészségügyi szolgáltatásokat a kiszabott térítési díj ellenében veheti igénybe.

(6) Az (5) bekezdésben foglalt költségek térítését a bv. intézet – különös méltánylást érdemlő esetekben – átvállalhatja.

157. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell az elítélt hatályos egészségügyi, társadalombiztosítási, egészségbiztosítási jogszabályok, illetve a kötelező szakmai eljárásrend szerinti egészségügyi ellátását.

(2) Az elítélt egészségügyi ellátására az egészségügyi és társadalombiztosítási jogszabályok irányadók.

158. § Az elítélt egészségügyi ellátása visszautasításával kapcsolatos önrendelkezési joga – a saját és a közösség egészségének védelme érdekében –

• a) veszélyeztető, illetve közvetlen veszélyeztető állapot fennállása esetén,
• b) sürgős szükség esetén,
• c) közegészségügyi-járványügyi érdekből

korlátozható.

159. § Az elítélt a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. A beleegyezés alapos ok nélküli visszavonása esetén azonban kötelezhető az ennek következtében felmerült és indokolt költségek megtérítésére.

160. § A büntetések és intézkedések végrehajtása során az elítélt egészségi állapotának megfelelő gyógyító-megelőző ellátását elsősorban a fogva tartó bv. intézet, illetve a BVEK, a Szegedi Fegyház és Börtön Krónikus Utókezelő Részlege, valamint az IMEI biztosítja, és az elítélt ezt az ellátást köteles igénybe venni.

161. § Ha az elítélt megfelelő egészségügyi ellátása a büntetés-végrehajtási szervezet keretein belül nem lehetséges, a bv. orvos vagy a bv. egészségügyi szerv gondoskodik arról, hogy az elítélt egészségügyi intézményben részesüljön a megfelelő és kötelező ellátásban.

162. § Az elítélt a 160. §-ban foglaltaktól eltérő egészségügyi intézmény térítésköteles szolgáltatását csak akkor veheti igénybe, ha azt a bv. intézet parancsnoka engedélyezi, az elítélt a várható költségeket – ideértve a szállítás költségeit is – megelőlegezi, és az egészségügyi intézmény a szolgáltatást vállalja.

163. § (1) A bv. intézetben az elítélt sürgősségi orvosi ellátását a bv. orvos, munkaidőn túl, valamint munkaszüneti napokon a készenléti szolgálatot teljesítő orvos, ennek hiányában a bv. intézet székhelye szerint területileg illetékes háziorvosi ügyeleti szolgálat, sürgősségi orvosi szolgálat vagy mentőszolgálat biztosítja.

(2) Az elítéltet az orvos írásos javaslata, beutalója alapján a legközelebbi, megfelelő és kötelező ellátást biztosító egészségügyi intézménybe kell szállítani, ha a járó- vagy fekvő beteg szakellátásra szorul és a bv. egészségügyi szerv nehezen elérhető.

(3) A sürgős orvosi ellátásra szoruló elítélt egészségügyi intézménybe történő szállítása és ellátása nem tagadható meg, nem halasztható el.

Az elítéltek reintegrációja¶

164. § (1) A reintegrációs tevékenység keretében törekedni kell arra, hogy az elítélt bűncselekményének társadalomra veszélyességét felismerje, annak következményeit lehetőség szerint enyhítse. Az elítéltet – büntetésének tartamához képest – betanított-munkás képzésben, szakmunkásképzésben, vagy a bv. intézet lehetősége szerint, a büntetés-végrehajtási szempontokra is figyelemmel, szakképzésben kell részesíteni, valamint – ha a bv. intézet parancsnoka engedélyezi – támogatható, hogy a felsőfokú tanulmányokat megkezdje vagy folytassa.

(2) Lehetővé kell tenni, hogy az elítélt a bv. intézetben alapfokú iskolai tanulmányokat végezzen. Ha az adott bv. intézetben nem folyik alapfokú nevelés-oktatás, akkor az elítéltet – kérelmére – lehetőség szerint el kell szállítani alapfokú oktatás biztosítására alkalmas bv. intézetbe.

(3) Az elítéltet a vizsgára való felkészüléshez a munka alól – törvényben meghatározott időre – kérésére fel kell menteni.

(4) A bv. intézet lehetőségeihez mérten, a büntetés-végrehajtási szempontokra is figyelemmel támogatni kell az elítélt önképzését.

(5) A bv. intézet lehetőségei szerint biztosítani kell az elítélt számára a rendszeres munkavégzés feltételeit.

(6) Az eredményes reintegráció érdekében elő kell segíteni, hogy az elítélt családi és egyéb kapcsolatait fenntartsa, fejlessze.

(7) Az elítéltek reintegrációjának elősegítése érdekében a büntetés-végrehajtási szervezet igénybe veszi a Börtönlelkészi Szolgálat tevékenységét.

(8) A szabad idő hasznos felhasználása érdekében lehetőséget kell biztosítani a művelődésre, sportolásra, vallásgyakorlásra.

A jutalmazás¶

165. § (1) Az elítélt példamutató magatartásáért, a munkában elért eredményéért, a tanulásban tanúsított szorgalmáért, a közösség érdekében végzett tevékenységéért, élet vagy jelentős anyagi érték megmentéséért vagy súlyos veszély elhárításáért jutalomban részesíthető.

(2) A jutalmak:

• a) dicséret,
• b) kondicionáló terem használatának díjmentes biztosítása,
• c) többletszolgáltatás térítési díjának megfizetése alóli mentesítés egy hónap időtartamra,
• d) telefonbeszélgetés térítésmentes biztosítása harminc perc időtartamban,
• e) telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás soron kívül,
• f) csomag vásárlása vagy fogadása soron kívül,
• g) látogatófogadás soron kívül, a látogatási idő meghosszabbítása,
• h) a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése,
• i) pénzjutalom,
• j) tárgyjutalom,
• k) a végrehajtott fenyítés nyilvántartásból törlése,
• l) látogató bv. intézeten kívüli fogadása soron kívül,
• m) jutalom kimaradás,
• n) jutalom eltávozás.

166. § (1) A 165. § (2) bekezdés l)–n) pontja nem engedélyezhető, ha az elítélt

• a) ellen szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt újabb büntetőeljárás van folyamatban, és az a bíróság, illetve ügyészség, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van, a büntetőeljárás eredményének veszélyeztetése okán nem járult hozzá ahhoz, hogy az elítélt a bv. intézetet őrzés nélkül elhagyhassa,
• b) a magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegte.

(2) A látogató bv. intézeten kívüli fogadása, a jutalom kimaradás és a jutalom eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. A jutalom kimaradásra és a jutalom eltávozásra egyebekben a kimaradás és az eltávozás szabályait kell alkalmazni.

167. § (1) A fegyelmi fenyítés annak végrehajthatóvá válásától számított hat hónapig jutalomból nem törölhető.

(2) Egyszerre több fenyítés nem törölhető el.

(3) A fenyítések törlése a 168. § (1) bekezdése szerinti sorrendben történik.

(4) Az (1)–(3) bekezdés alkalmazása mellőzhető az élet vagy jelentős anyagi érték megmentése vagy súlyos veszély elhárítása miatti jutalmazás esetén.

(5) A szabadságvesztés tartama egyharmad részének – figyelembe véve a Btk. 92–92/B. § alapján beszámítani rendelt letartóztatásban töltött időt – a letöltése után törölhető jutalomból

• a) a más elítélt vagy egyéb jogcímen fogvatartott sérelmére elkövetett könnyebb sérülést okozó, magánindítványra üldözendő bűncselekményt megvalósító fegyelmi cselekmény,
• b) a kábítószer, illetve tiltott tudatmódosító szer tartása, birtoklása, használata

miatt kiszabott fegyelmi fenyítés.

(6) Nem törölhető jutalomból a végrehajtás alatt elkövetett bűncselekményt megvalósító, erőszakos vagy súlyos sérülést okozó fegyelmi cselekmény.

A fenyítések és a fegyelmi eljárás¶

168. § (1) A büntetés-végrehajtás rendjét szándékosan megsértő elítélttel szemben, valamint a büntetés-végrehajtás rendjének és biztonságának biztosítása érdekében a következő fenyítések alkalmazhatók:

• a) feddés,
• b) a magánál tartható tárgyak körének – a 98. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározottakra figyelemmel – korlátozása, amely legalább egy, legfeljebb hat hónapig tarthat,
• c) bv. intézet által szervezett programokon, rendezvényeken, művelődési, szabadidős, illetve sportprogramokon való részvétel korlátozása, attól való eltiltás,
• d) a jogszabályban meghatározott többletszolgáltatások megvonása,
• e) a személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése,
• f) magánelzárás.

(2) A személyes szükségletekre fordítható összeg hat hónapig terjedő időre, legfeljebb ötven százalékkal csökkenthető.

(3) Az bv. intézetnél programoktól, rendezvényektől történő eltiltás, vagy a művelődési, szabadidős és sportprogramokon való részvétel korlátozása, meghatározott alkalmakra, de legfeljebb három hónapig tarthat.

(4) A többletszolgáltatások megvonása legalább egy hónaptól, legfeljebb hat hónapig terjedhet.

(5) Az (1) bekezdés b)–e) pontjában meghatározott fegyelmi fenyítések legfeljebb három hónapig tartó időtartamra együttesen is kiszabhatók.

169. § (1) A magánelzárás a IV. és az V. kategóriában huszonöt, a III. kategóriában húsz, az I. és a II. kategóriában tíz napig terjedhet, amelynek időtartama alatt engedélyezhető, hogy az elítélt dolgozzon vagy iskolába járjon. A magánelzárás, ha az elítélt dolgozik, a IV. és az V. kategóriában húsz, a III. kategóriában tizenöt, az I. és a II. kategóriában öt napig terjedhet.

(2) Magánelzárás várandós és kisgyermekes nővel szemben nem alkalmazható.

(3) A magánelzárás végrehajtása alatt az elítélt

• a) kimaradásra és eltávozásra nem mehet,
• b) a védőjével való kapcsolattartást kivéve nem telefonálhat, telekommunikációs eszköz útján nem tarthat kapcsolatot és nem levelezhet,
• c) nem küldhet, és nem kaphat csomagot,
• d) nem fogadhat látogatót, kivéve a lelkészt, valamint a szabadulás előkészítése érdekében a leendő munkáltatóját, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőt és a karitatív szervezet megbízottját,
• e) a személyes szükségleteire nem vásárolhat,
• f) nem veheti igénybe a bv. intézet művelődési és sportolási lehetőségeit, sajtóterméket nem olvashat,
• g)

(4) Az elítélt a magánelzárás végrehajtása alatt is érintkezhet a védővel, a bv. intézet parancsnokának engedélyével, felügyelettel meglátogathatja a súlyos beteg közeli hozzátartozóját, részt vehet a közeli hozzátartozója temetésén.

(5) A magánelzárás végrehajtása folytán elmaradt látogatás, csomagküldemény és az elítélt személyes szükségleteire szolgáló vásárlás a magánelzárás végrehajtása után engedélyezhető.

(6) A bv. orvos az elítélt öngyilkosságra irányuló vagy önkárosító magatartásának magas kockázata, valamint fiatalkorú esetén, – egyéb esetben szükség szerint – pszichológus bevonásával a magánelzárás végrehajtásának megkezdése előtt, továbbá a végrehajtás alatt jogszabályban meghatározott rendszerességgel megvizsgálja az elítéltet. Ha a bv. orvos vagy a pszichológus az elítélt egészségi állapotára tekintettel a magánelzárás végrehajtásának megkezdését vagy továbbfolytatását nem javasolja, a magánelzárás végrehajtását el kell halasztani, illetve félbe kell szakítani. A halasztás és a félbeszakítás ideje a magánelzárás tartamába nem számít be.

(7) Ha a végrehajtást akadályozó vagy a félbeszakítást eredményező körülmény a fenyítés kiszabásától számított hat hónapig folyamatosan fennáll, a magánelzárás nem hajtható végre.

(8)

170. § (1) A fenyítés kiszabásánál figyelemmel kell lenni a fegyelemsértés súlyára és az elítélt eddigi magatartására, szem előtt tartva a fenyítés célját.

(2) Ha a fegyelemsértés bűncselekményt is megvalósít, a fegyelmi eljárás mellett a feljelentést is meg kell tenni.

(3) Ha a fegyelemsértés szabálysértést is megvalósít, a bv. intézet sérelmére – ide nem érte a magánindítványra üldözendő szabálysértést – elkövetett szabálysértés miatt a fegyelmi eljárás mellett a feljelentést is meg kell tenni. Az elítélt másik elítélt sérelmére elkövetett szabálysértést megvalósító fegyelemsértése esetén a feljelentés megtételére lehetőséget kell biztosítani.

(4) A bv. intézet a magánelzárás kiszabásakor azt is meghatározza, hogy a fegyelemsértésre tekintettel hány kreditpont kerül levonásra. A magánelzárást kiszabó határozat ellen az elítélt és – ha a fegyelmi eljárásban eljárt – a védője a büntetés-végrehajtási bíróhoz bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be. A bírósági felülvizsgálati kérelmet a határozat közlésekor nyomban be kell jelenteni; a kérelemnek a magánelzárás végrehajtására és a kreditpont levonására halasztó hatálya van.

(5) Az elítélt köteles megtéríteni az általa elkövetett fegyelemsértéssel kapcsolatban – ideértve a szándékos egészségkárosító cselekményt is – a büntetés-végrehajtás részére felmerült költséget.

(6) A fegyelmi eljárás során az elítéltet meg kell hallgatni, egyebekben a fegyelmi eljárás rendjét külön jogszabály határozza meg.

(7) Fegyelmi ügyben az eljárás alá vont elítélt elkülönítése akkor rendelhető el, ha az eredményes vizsgálat érdekében indokolt, így különösen, ha tartani lehet az összebeszélés veszélyétől, valamint attól, hogy a tanút, illetve a sértettet befolyásolná. A fegyelmi elkülönítés az első fokú eljárás tartamáig, de legfeljebb húsz napig tarthat, amely idő alatt a fogvatartott nem érintkezhet a fegyelemsértés többi elkövetőjével, a tanúkkal és a sértettekkel.

(8) A (7) bekezdésben meghatározott cél biztosítása érdekében a fegyelmi elkülönítés ideje alatt az elítélt

• a) a munkáltatásból kivehető, ha a többi elkövetőtől, vagy a tanúktól, illetve a sértettektől való elkülönítése másképp nem biztosítható,
• b) az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő lehetőségeit nem veheti igénybe abban az esetben, ha a többi elkövetőtől vagy a tanúktól, illetve a sértettektől való elkülönítése másképp nem biztosítható,
• c) önképzést folytathat,
• d) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható.

(9) Fegyelmi elkülönítés esetén, ha az egyszemélyes elhelyezéssel jár, a 146. § (5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

171. § (1) A fegyelmi jogkör gyakorlója az elítélt másik elítélt sérelmére megvalósított fegyelemsértése miatt indult eljárást megszüntetheti, a fenyítés végrehajtását felfüggesztheti, ha az elítélt közvetítői eljárásban vesz részt.

(2) A fegyelmi jogkör gyakorlója által, közvetítői eljárásra utalt ügyben az elítéltek közötti közvetítői eljárást a bv. intézet állományának erre kiképzett tagja folytathatja le.

(3) A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a sértett és az elkövető között – az elkövető tevékeny megbánását megalapozó – írásbeli megállapodás jöjjön létre.

(4) A közvetítői eljárás csak a sértett és az elkövető önkéntes hozzájárulásával folytatható le.

(5) Az eljárásban a sértett és az elkövető egyenrangú felek, az eljárás során bármikor visszavonhatják a részvételre vonatkozó hozzájárulásukat, és a megállapodásra önként kell jutniuk.

(6) Hozzájárulás visszavonása, illetve megállapodás hiányában a fegyelmi eljárást, a fenyítés végrehajtását folytatni kell.

171/A. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának befejezésével vagy végrehajthatósága megszűnésével a fegyelmi fenyítésre vonatkozó adat kizárólag az elítélttel szemben végrehajtandó újabb szabadságvesztés, elzárás vagy letartóztatás végrehajtása során a kockázatelemzési vizsgálat elvégzésekor és az egyedi biztonsági előírás meghatározásakor használható fel.

(2) Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a fegyelmi fenyítést a végrehajthatóvá válástól számított huszonöt év elteltével törölni kell.

A kapcsolattartás szabályai¶

172. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása során a bv. intézet az e fejezetben, valamint az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint, a társadalomba való beilleszkedés érdekében elősegíti, hogy az elítélt fenntarthassa és fejleszthesse hozzátartozóival, más személyekkel, valamint a reintegrációs célkitűzéseket elősegítő külső szervezetekkel való kapcsolatát.

(2) Az elítélt kapcsolattartása az e törvényben meghatározottak szerint, a bv. intézet rendje és a fogvatartás biztonsága érdekében ellenőrizhető. A bv. intézet rendje és a fogvatartás biztonsága érdekében, vagy egészségügyi okból a kapcsolattartás korlátozásának is helye lehet.

(3) Ha a szabadságvesztés foganatba vételére tekintettel szüntette meg a bíróság vagy az ügyészség az elítélttel szemben más büntetőügyben elrendelt letartóztatást, akkor a rendelkezési jogkör gyakorlójának ilyen irányú rendelkezése esetén az elítélt kapcsolattartása vagy elkülönítése tekintetében korábban hozott korlátozó intézkedéseit be kell tartani.

(4) Az elítélttel szemben folyamatban lévő büntetőeljárás adataira figyelemmel a Be. 276. § (2) bekezdésében meghatározott célból a rendelkezési jogkör gyakorlója

• a) az elítélt meghatározott személlyel való kapcsolattartásának vagy valamely kapcsolattartási forma gyakorlásának a megtiltásáról vagy korlátozásáról, ellenőrzésének meghatározott módjáról,
• b) az elítéltnek a bv. intézet elhagyásával járó kapcsolattartási forma gyakorlásából történő kizárásáról,
• c) az elítéltnek más elítélttől vagy egyéb jogcímen fogvatartottól való elkülönítéséről

rendelkezhet.

(5) Ha az elítélttel szemben büntetőeljárás van folyamatban, és új személyt jelöl meg kapcsolattartóként, a kapcsolattartói nyilvántartásba vétel előtt – e személynek a nyilvántartásba vételhez szükséges személyes adatainak a megküldésével, a hozzátartozói minőség megjelölésével – a bv. intézet haladéktalanul tájékoztatja a rendelkezési jogkör gyakorlóját, ha a rendelkezési jogkör gyakorlója a (4) bekezdés a) pontja alapján vagy a letartóztatás végrehajtása során már hozott tiltó vagy korlátozó rendelkezést, vagy a bv. intézet számára jelezte, hogy új kapcsolattartó esetén annak személyéről értesítést kér.

(6) A rendelkezési jogkör gyakorlója a bv. intézet értesítése alapján az elítéltnek a hozzátartozójával történő kapcsolattartásának korlátozásáról vagy megtiltásáról, az elítéltnek más személlyel történő kapcsolattartásának engedélyezéséről haladéktalanul határoz.

(7) Ha az elítélttel szemben több büntetőeljárás van folyamatban, a rendelkezési jogkör gyakorlójának az adott büntetőeljárásban a (4) bekezdés alapján meghozott rendelkezését a bv. intézet valamennyi büntetőeljárás vonatkozásában érvényesíti.

(8) A kapcsolattartásból legfeljebb hat hónapra, ismételt szabályszegés esetén legfeljebb két évre kizárható az a kapcsolattartó, aki magatartásával súlyosan megsérti a bv. intézet rendjét, a fogvatartás biztonságát vagy a kapcsolattartás szabályait, így különösen, ha a szabályszegés bűncselekményt valósít meg vagy a kapcsolattartás során kábítószer, tiltott tudatmódosító szer, elektronikus hírközlő eszköz vagy információs rendszer bejuttatására irányul.

(9) A kizárás egy vagy több kapcsolattartási formára és az adott bv. intézetben fogva lévő egy vagy több elítélttel történő kapcsolattartásra vonatkozhat. A tizennyolcadik életévét be nem töltött személy csak ismételt szabályszegés esetén, legfeljebb hat hónapra zárható ki a kapcsolattartásból. A tizennegyedik életévét be nem töltött személy nem zárható ki a kapcsolattartásból.

(10) A kizárásról a bv. intézet parancsnoka határozattal dönt. Az elítélt hozzátartozójának a kizárásáról hozott határozattal szemben az elítélt bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.

172/A. § (1) A kapcsolattartás emberi döntést támogató informatikai alkalmazással is ellenőrizhető. Az ellenőrzés a kapcsolattartásra való jogosultság vizsgálata körében a kapcsolattartó arcképmás- és hangazonosítására, valamint a kommunikáció tartalmára is kiterjed. Ez esetben, ha a kapcsolattartásra azért nem kerülhet sor, mert a kapcsolattartó személyazonosságát illetően kétség merül fel, vagy a személy nem azonos a jogosulttal, az erről való döntést a személyi állomány tagja hozza meg. A telefonbeszélgetés és a telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás során felmerülő okból a kapcsolattartást az informatikai alkalmazás közvetlenül is megszakíthatja.

(2) Ha a telefonbeszélgetést és a telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartást az informatikai eszköz emberi közreműködés nélkül ellenőrzi, az intézkedés jogszerűségének vizsgálata céljából a telefonbeszélgetés és a telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás rögzíthető. A felvétel a kapcsolattartást követően nem kezelhető és azt törölni kell, kivéve, ha

• a) a kapcsolattartás megszakítására került sor, vagy
• b) az ellenőrzés technikai végrehajtása érdekében szükséges.

(3) A kapcsolattartás megszakítása esetén a felvételt a büntetés-végrehajtási szervezet az intézkedés jogszerűsége vizsgálatának a lefolytatásáig, vagy ha az elítélt vagy a kapcsolattartó a jogszerűség vizsgálatáról hozott döntéssel szemben panaszt jelent be, a panasz elbírálásáig kezeli.

(4) Az ellenőrzés informatikai eszközzel történő technikai végrehajtása érdekében a felvételt a büntetés-végrehajtási szervezet legfeljebb a kapcsolattartást követő huszonnégy óráig kezeli. Ha a technikai ellenőrzés megjelölt határidején belül az informatikai eszköz a kapcsolattartás megszakítására alapot adó körülmény, fegyelemsértés elkövetésének gyanúját vagy rendkívüli esemény bekövetkezésnek kockázatát azonosítja, a felvételt a büntetés-végrehajtási szervezet a személyi állomány tagja által történő ellenőrzéséig, de legfeljebb öt munkanapig kezeli.

(5) Ha az ellenőrzés alapján a kapcsolattartás során elhangzottakkal összefüggésben fegyelemsértés vagy bűncselekmény gyanúja merül fel, a felvétel tekintetében a 150. § (5)–(10) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

(6) A kapcsolattartás informatikai eszközzel történő ellenőrzéséről és a felvétel kezelésének szabályairól az elítéltet és a kapcsolattartót előzetesen tájékoztatni kell.

(7) A büntetés-végrehajtási szervezet a (2) bekezdés szerinti felvétel kezelése során köteles megtenni az ahhoz szükséges szervezési, technikai és egyéb adatbiztonsági intézkedéseket, hogy az érintett személy személyes adatai, így különösen magántitkai és magánéletének körülményei ne jussanak illetéktelen személy tudomására.

(8) A kapcsolattartás informatikai alkalmazás útján történő közvetlen megszakításának jogszerűségéről a személyi állománynak a bv. intézet parancsnoka által megbízott tagja dönt.

(9) Ha a (8) bekezdés szerinti vizsgálat eredményeként vagy a panasz elbírálása nyomán az állapítható meg, hogy a kapcsolattartás megszakítása nem volt indokolt, a kapcsolattartás pótlására további egy alkalmat az adott vagy az azt követő hónapban biztosítani kell.

173. § (1) Az elítélt kapcsolattartási formái:

• a) levelezés,
• b) telefonbeszélgetés a bv. intézet által biztosított telefonnal és telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás,
• c) csomag küldése és fogadása,
• d) látogató fogadása,
• e) látogató bv. intézeten kívüli fogadása,
• f) kimaradás,
• g) eltávozás.
• h) reintegrációs eltávozás.

(2) Az elítélt az adott kategóriára vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint veheti igénybe az egyes kapcsolattartási formákat azzal, hogy az (1) bekezdés a)–d) pontja szerinti kapcsolattartási formák esetén az e törvényben meghatározott gyakoriságot, illetve időtartamot valamennyi kategóriában biztosítani kell.

(3) A látogató intézeten kívüli fogadása, a kimaradás és az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít.

(4) Az elítélt hivatalos minőségben eljáró személlyel történő kapcsolattartása nem számítható beaz egyes kategóriákhoz igazodó kapcsolattartásként és annak időtartama – a büntetés-végrehajtási szerv területére való ki- és belépés rendjére vonatkozó jogszabályban foglaltak megtartása mellett – nem korlátozott.

(5) A bv. intézet az elítélt hozzátartozójának a kapcsolattartói nyilvántartásba vételhez történő hozzájárulásának beérkezését követő három munkanapon belül intézkedik a nyilvántartásba vétel iránt. A bv. intézet a nem hozzátartozóval történő kapcsolattartás engedélyezéséről a kérelem beérkezésétől számított tizenöt napon belül – a kérelem elutasítása esetén határozattal – dönt.

(6) Ha az elítélt családi körülményei megnehezítik az egyébként vele más módon rendszeresen érintkező kapcsolattartójának a látogatófogadását, kérelmezheti a látogatófogadás lebonyolítása érdekében másik bv. intézetbe történő ideiglenes átszállítását.

(7) A kérelemről a bv. intézet az átszállítással érintett másik bv. intézettel történő egyeztetést követően dönt. A látogatófogadás elősegítése érdekében történő átszállítás évente egy alkalommal térítésmentes, ha az a bv. intézetek közötti rendszeres szállítás keretében biztosítható, egyéb esetben arra akkor kerülhet sor, ha annak jogszabályban meghatározott költségeit az elítélt előzetesen megfizeti.

Levelezés¶

174. § (1) Az elítélt hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a bv. intézet által engedélyezett személyekkel levelezhet, a levelek gyakorisága és terjedelme nem korlátozott.

(2) Az elítélt által írt, illetve a részére érkezett levelet – ha jogszabály másként nem rendelkezik – legkésőbb a második munkanapon továbbítani, illetve kézbesíteni kell.

(3) A levelezés biztonsági ellenőrzésének célja a fogvatartás biztonságának a fenntartása, a biztonságot sértő vagy veszélyeztető cselekmények megelőzése.

(4) Az elítéltnek a hatóságokkal, törvényben kihirdetett nemzetközi egyezményben elismerten erre hatáskörrel rendelkező nemzetközi jogvédő szervezetekkel, az alapvető jogok biztosával, valamint a nemzeti megelőző mechanizmus szervezetével vagy munkatársával és a védővel való levelezése tartalmilag nem ellenőrizhető. Ha alapos indok merül fel arra, hogy az elítélt részére érkező vagy az általa küldött levelek nem a borítékban megjelölt hatóságtól, nemzetközi szervezettől vagy a védőtől származnak, vagy nem a címzetteknek szólnak, továbbá ha a biztonsági ellenőrzés eredményeként alaposan feltehető, hogy a zárt borítékban érkezett vagy zárt borítékban továbbítandó levélben tiltott tárgy vagy anyag került elhelyezésre, a levelet az elítélt jelenlétében – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – kell felbontani. Az ellenőrzés kizárólag a feladó azonosítására, illetve a tiltott tárgy vagy anyag jelenlétének ellenőrzésére korlátozódhat. E rendelkezés alkalmazásában az elítélt részére érkező levelek esetén nem tekinthető tiltott tárgynak az elektronikus adathordozón továbbított irat.

(5) Ha a bv. intézet az általa tartalmilag ellenőrizhető levél tekintetében megállapítja, hogy az a fogvatartás biztonságát veszélyeztető adatot, információt vagy tárgyat tartalmaz, a levél nem továbbítható, az elítéltnek nem kézbesíthető.

(6) Az elítélt a technikai feltételek rendelkezésre állása esetén, a házirendben meghatározottak szerint a bv. intézet által létrehozott elektronikus levelezési címen is levelezhet. Az elektronikus levélhez dokumentum is csatolható. Az elektronikus levelezés informatikai alkalmazással is ellenőrizhető.

Telefonbeszélgetés¶

175. § (1) Az elítélt az adott kategóriára vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerinti gyakoriságban és időtartamban, de hetente legalább egy alkalommal húsz perc időtartamban telefonhívást kezdeményezhet.

(2) Az elítélt a házirend előírásainak megfelelően kizárólag a bv. intézet által kijelölt telefont használhatja.

(3) A telefonbeszélgetés a bv. intézet rendje, a fogvatartás biztonsága érdekében a külön jogszabályban meghatározott módon ellenőrizhető, indokolt esetben megszakítható, amelyről az elítéltet tájékoztatni kell.

(4) Ha jogorvoslatra vonatkozó jognyilatkozat megtétele miatt a védővel való telefonon történő kapcsolatfelvétel indokolt, és az elítélt nem rendelkezik a telefonáláshoz szükséges összeggel, részére a telefonbeszélgetés költségét a bv. intézet megelőlegezi.

175/A. § (1) Az elítélt a 175. § (2) bekezdése alapján a bv. intézet által biztosított mobiltelefont kizárólag akkor tarthatja magánál, ha a mobiltelefon kiadásával egyidejűleg a polgári jog szabályai szerinti óvadék letéti számláján való zárolásához hozzájárul.

(2) Az óvadék összege megegyezik a mobiltelefon pótlásának költségével, de nem haladhatja meg a teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén járó egy havi alapmunkadíj összegét.

(3) Az óvadék összegét a bv. intézet az elítélt kérelmére hat egymást követő hónapban, egyenlő részletekben különíti el a letéti számlán.

(4) A mobiltelefon – az elítéltnek felróható – megrongálódása vagy megsemmisülése esetén a bv. intézet a követelését az óvadékból közvetlenül kielégítheti.

(5) Az óvadék teljes összegének elkülönítéséig, valamint a letéti pénzzel nem rendelkező elítélt részére a bv. intézetnek a telefonbeszélgetést közös használatú telefonkészüléken kell biztosítania.

Telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás¶

175/B. § (1) Az elítélt a kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint havonta legalább egyszer, alkalmanként legalább egy órában élhet a bv. intézet által biztosított telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás lehetőségével. A kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezés szerinti tartam az elítélt kérelmére a különböző kapcsolattartásra jogosultak szerint harmincperces tartamokra felosztható.

(2) A telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás a bv. intézet rendje, a fogvatartás biztonsága érdekében jogszabályban meghatározott módon ellenőrizhető, indokolt esetben megszakítható, amelyről az elítéltet és a kapcsolattartót tájékoztatni kell.

Csomag küldése és fogadása¶

176. § (1) Az elítélt jogszabályban meghatározott módon csomagot fogadhat és küldhet. A csomagküldés lehetőségéről, módjáról és a költségek viseléséről a bv. intézet az elítélt útján küld értesítést.

(2) Az elítélt az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint, de legalább havonta fogadhat és küldhet csomagot.

(3) A csomag a bv. intézet, valamint a fogvatartás biztonsága érdekében ellenőrizhető, ennek lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell.

(4) A bv. szerv területén kívülről érkező csomagban élelmiszer, jogszabályban meghatározott tisztasági felszerelés dohánytermék, valamint – a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel – gyógyszer, gyógyászati segédeszköz vagy gyógyhatású készítmény nem küldhető, erre az elítélt és a kapcsolattartásra jogosult figyelmét fel kell hívni. Egyebekben a csomag mindazokat a tárgyakat tartalmazhatja, amelyeket az elítélt engedéllyel magánál tarthat.

(5) Az elítélt kapcsolattartója az élelmiszert, tisztasági felszerelést dohányterméket tartalmazó csomagot ellenérték megfizetése mellett a bv. intézet területén működő, a személyes szükségletekre fordítható összeg levásárlására kijelölt üzletben állíttathatja össze jogszabályban meghatározott módon. Az ilyen csomag fogadása beleszámít a (2) bekezdésben meghatározott gyakoriságba.

(6) Ha az elítélt nem kap csomagot, a bv. intézet parancsnoka engedélyezheti, hogy az elítélt a letéti pénzéből – a személyes szükségleteire egyébként fordítható összegen felül – a csomag tartalmára vonatkozó szabályok figyelembevételével vásároljon.

(7) Ha a bv. intézet a 156. § (4) bekezdése szerint az elítélt számára a meghatározott gyógyszert, gyógyászati segédeszközt vagy gyógyhatású készítményt nem tudja biztosítani vagy beszerezni, az elítélt hozzátartozója vagy – kapcsolattartóként nyilvántartásba vett – harmadik személy – a bv. orvos javaslatára, a bv. intézet parancsnokának előzetes engedélyével – azokat csomagban beküldheti. Az ilyen tartalmú csomag fogadása nem számít bele a (2) bekezdésben meghatározott gyakoriságba.

(8) Az elítélt a (2) bekezdésben meghatározott gyakoriságon felül negyedévente egy alkalommal kizárólag ruhaneműt, illetve lábbelit tartalmazó csomagot is fogadhat.

(9) A bv. intézet parancsnoka engedélyezheti, hogy a kapcsolattartó a (4) és (7)–(8) bekezdés szerinti csomagot közvetlenül a bv. intézetben adja át.

Látogató fogadása¶

177. § (1) Az elítélt az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint, de havonta legalább egyszer, alkalmanként legalább egy, de legfeljebb két órában, egyidejűleg legfeljebb négy fő látogatót fogadhat. Az elítélt vagy a kapcsolattartó kérésére a látogatási idő legfeljebb harminc perccel meghosszabbítható.

(2) Az elítélt és a látogató beszélgetése ellenőrizhető, amelynek lehetőségéről az elítéltet és a látogatót tájékoztatni kell.

(3) A látogatás félbeszakítható, ha az elítélt vagy a látogató a látogatás rendjét megsérti, ebben az esetben az elítéltet és a látogatót a látogatás rendjének megtartására figyelmeztetni kell. A látogatás folytatható, ha az elítélt és a látogató a látogatás rendjének megtartását vállalják.

(4) A látogatást meg kell szakítani a szükséges intézkedések megtétele mellett, ha az elítélt vagy a látogató magatartása a bv. intézet rendjét, a fogvatartás biztonságát közvetlenül sérti, vagy az elítélt, illetve a látogató a látogatás rendjét figyelmeztetést követően ismételten megsérti, vagy a látogatás rendjének megsértését figyelmeztetés ellenére sem hagyja abba.

177/A. § (1) A látogatófogadásra a következő módon kerülhet sor

• a) a látogatóval való személyes érintkezés nélkül, a kommunikációt nem korlátozó térelválasztó elem alkalmazásával (a továbbiakban: személyes érintkezés nélküli látogatófogadás),
• b) az üdvözléskor és az elköszönéskor a látogatóval a személyes érintkezést jogszabályban meghatározott módon lehetővé téve, a kommunikációt nem korlátozó térelválasztó elem alkalmazásával (a továbbiakban: személyes érintkezést lehetővé tévő látogatófogadás),
• c) kötetlen formában, a személyes érintkezést jogszabályban meghatározott módon a látogatás alatt is lehetővé téve (a továbbiakban: kötetlen látogatófogadás),
• d) biztonsági beszélőfülkében.

(2) Az általános látogatási forma a személyes érintkezés nélküli látogatófogadási forma.

(3) Az elítéltnek a hozzátartozójával történő kapcsolattartás esetén az általános látogatási forma a személyes érintkezést lehetővé tévő látogatófogadás azzal, hogy annak gyakorlására

• a) az I–III. kategóriába sorolt elítélt a kezdeti kategória-besorolástól,
• b) a IV. kategóriába sorolt elítélt a kezdeti kategória-besorolástól számított hat hónap elteltével,
• c) az V. kategóriába sorolt elítélt a kezdeti kategória-besorolástól számított egy év elteltével,
• d) a fogvatartás biztonságára különös veszélyt jelentő elítéltek részlegére helyezett elítélt kivételesen, a bv. intézet parancsnokának engedélyével

jogosult.

(4) Az elítélt kötetlen látogatófogadásra félévente egy alkalommal az (5) vagy a (7) bekezdésben foglaltak szerint jogosult.

(5) Ha az elítélt jogszabályban meghatározott módon igazolja, hogy kiskorú gyermeke van – kivéve, ha a bíróság a gyermekkel való kapcsolattartástól eltiltotta vagy az elítélt látogatót csak biztonsági beszélőfülkében fogadhat – az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint, legalább egy, de legfeljebb két órában családi beszélőn, kötetlen látogatófogadás keretében fogadhatja kiskorú gyermekeit felnőtt kíséretével. A családi beszélő a látogatófogadás alkalmába beszámít.

(6) Ha az elítélt a látogatófogadás során a kiskorú gyermekkel vagy felnőtt korú kísérőjével szemben személy elleni erőszakos bűncselekményt megvalósító fegyelemsértést követ el, a családi beszélőre a továbbiakban nem jogosult kivéve, ha az elítélt kiskorú gyermekének törvényes képviselője, illetve a korlátozottan cselekvőképes gyermeke azt kérelmezi és ahhoz a gyámhatóság hozzájárul.

(7) Az elítélt – kivéve, ha az adott időszakban családi beszélőn vett részt – legalább egy, de legfeljebb két órában kötetlen látogatófogadás keretében fogadhatja kapcsolattartóját, ha

• a) a kapcsolattartással összefüggésben a látogatófogadást megelőző egy évben nem követett el fegyelmi vétséget,
• b) nem áll a személyes érintkezést lehetővé tevő, illetve kötetlen látogatófogadás lehetőségéből való kizárás hatálya alatt,
• c) nem áll kategória-visszasorolás hatálya alatt, és
• d) a kezdeti kategória-besorolástól számítva
• da) az I–II. kategóriába sorolt elítélt esetén eltelt hat hónap,
• db) a III–IV. kategóriába sorolt elítélt esetén eltelt egy év,
• dc) az V. kategóriába sorolt elítélt esetén eltelt két év.

(8) Folyamatosan végrehajtott több szabadságvesztés esetén, ha az elítélt a korábbi végrehajtás alatt személyes érintkezést lehetővé tévő vagy kötetlen látogatófogadási forma gyakorlására volt jogosult, azt az újabb szabadságvesztés végrehajtása során is gyakorolhatja.

(9) Az elítélt kérelmére a bv. intézet parancsnoka engedélyezheti, hogy a látogatófogadás helyett részére – legfeljebb a kategória-besorolás szerinti jogosultságának megfelelő gyakorisággal és időtartamban – telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartást biztosítsanak.

177/B. § (1) Ha a végrehajtás rendjének vagy a fogvatartás biztonságának a megőrzése, így különösen mások testi épségének és életének védelme ezt indokolja, a bv. intézet parancsnoka egyedi biztonsági előírásként elrendelheti, hogy az elítélt biztonsági beszélőfülkében fogadja a látogatóját. Ha a végrehajtás rendjének vagy a fogvatartás biztonságának a veszélyeztetése már nem áll fenn, a biztonsági beszélőfülke alkalmazását haladéktalanul meg kell szüntetni. A bv. intézet parancsnoka a biztonsági beszélőfülke alkalmazásának a szükségességét kéthavonta felülvizsgálja.

(2) Az elrendelésről és a fenntartásról a bv. intézet parancsnoka határozattal dönt. Hat hónapot követően a biztonsági beszélőfülke alkalmazásának újabb fenntartásáról hozott határozattal szemben bírósági felülvizsgálati kérelem nyújtható be.

(3) A fogvatartás biztonságára különös veszélyt jelentő elítéltek részlegére helyezett elítélt a behelyezéstől számított hat hónapig biztonsági beszélőfülkében fogadhatja a látogatóját. Ennek leteltével, majd ezt követően hathavonta a bv. intézet parancsnoka annak szükségességét felülvizsgálja és annak további fenntartásáról határozattal dönt. A behelyezéstől számított egy évet követően a biztonsági beszélőfülke alkalmazásának fenntartásáról hozott határozattal szemben bírósági felülvizsgálati kérelem nyújtható be.

(4) A bv. intézet parancsnoka méltányosságból a biztonsági beszélőfülke alkalmazása esetén is engedélyezheti az elítéltnek a hozzátartozójával a személyes érintkezés nélküli, a személyes érintkezést lehetővé tévő látogatófogadást, vagy a 177/A §. (5) bekezdés szerinti kötetlen látogatófogadást.

(5) A hivatalos minőségben eljáró kapcsolattartó kérelmére, illetve hozzájárulása esetén a látogatófogadás biztonsági beszélőfülkében történik.

177/C. § (1) A személyes érintkezést lehetővé tévő és a kötetlen látogatófogadás lehetőségéből a bv. intézet parancsnoka az elítéltet

• a) hat hónaptól egy évig terjedő időtartamra kizárja, ha a kapcsolattartással összefüggésben súlyos fegyelmi vétséget követett el,
• b) egy évtől három évig terjedő időtartamra kizárja, ha az a) pont szerinti kizárását követő egy éven belül a kapcsolattartással összefüggésben ismételten súlyos fegyelmi vétséget követett el,
• c) három évtől öt évig terjedő időtartamra kizárja, ha a b) pont szerinti kizárását követő három éven belül a kapcsolattartással összefüggésben ismételten súlyos fegyelmi vétséget követett el,
• d) véglegesen kizárja, ha
• da) a c) pont szerinti kizárását követő öt éven belül a kapcsolattartással összefüggésben ismételten súlyos fegyelmi vétséget követett el, vagy
• db) megalapozottan gyanúsítható a látogatófogadás során elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetésével.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában súlyos fegyelmi vétségnek minősül különösen az elítélt birtokában nem tartható tárgy átvétele, a látogatófogadás során személy elleni erőszakos bűncselekményt, kábítószer birtoklását, tudatmódosító anyaggal visszaélést, teljesítményfokozó szerrel visszaélést vagy gyógyszerhamisítást megvalósító fegyelemsértés.

(3) A személyes érintkezést lehetővé tévő vagy a kötetlen látogatófogadás lehetőségéből véglegesen kizárt elítéltet – kérelmére – a kizárástól számított öt év elteltével a bv. intézet parancsnoka méltányosságból mentesítheti a végleges kizárás hatálya alól.

(4) Ha a kapcsolattartó a látogatófogadás szabályait súlyosan megsérti, e kapcsolattartó tekintetében a személyes érintkezést lehetővé tévő vagy a kötetlen látogatófogadás lehetőségéből az elítélt az (1) bekezdésben meghatározott tartamban kizárható.

(5) A (4) bekezdés alkalmazásában súlyos szabályszegésnek minősül az elítélt birtokában nem tartható tárgy átadása vagy annak megkísérlése, a látogatófogadás során – ideértve a bv. intézetbe történő be- és kiléptetést is – elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmény, kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklásának, tudatmódosító anyaggal visszaélés, teljesítményfokozó szerrel visszaélés vagy gyógyszerhamisítás megalapozott gyanúja.

(6) A kizárásról a bv. intézet parancsnoka határozattal dönt. Az elítélt a kizárásáról hozott határozattal szemben bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be, ha (4) bekezdés szerinti kizárásra az elítélt hozzátartozójának szabályszegésével összefüggésben került sor.

(7) Folyamatosan végrehajtott több szabadságvesztés esetén – függetlenül attól, hogy újabb kockázatelemzésre sor került-e – a személyes érintkezést lehetővé tévő vagy a kötetlen látogatófogadás lehetőségéből meghatározott időre történő kizárás annak tartamáig, illetve a végleges kizárás továbbra is érvényesül.

Látogató bv. intézeten kívüli fogadása¶

178. § (1) Az elítélt számára – az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint – engedélyezhető látogató bv. intézeten kívüli fogadása, amelynek tartama alkalmanként legalább két, de legfeljebb nyolc óra.

(2) Látogató bv. intézeten kívüli fogadása annak az elítéltnek engedélyezhető, aki a szabadságvesztésből a büntetés egyharmadát letöltötte, vagy akit átmeneti részlegre helyeztek.

(3) A bv. intézeten kívüli látogatás idejére – az elítélt letétében lévő pénze terhére – a bv. intézet parancsnoka költőpénz kiadását engedélyezheti. Az bv. intézeten kívüli látogatás a szabadságvesztés időtartamába beszámít.

(4) A látogató bv. intézeten kívüli fogadása esetén az elítélt kizárólag a látogató megjelenését követően távozhat a bv. intézetből.

Kimaradás¶

179. § (1) Kimaradás az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint annak az elítéltnek engedélyezhető, aki a szabadságvesztésből a büntetés egyharmadát letöltötte, vagy akit átmeneti részlegre helyeztek.

(2) A kimaradás tartama a huszonnégy órát nem haladhatja meg. A kimaradás idejére a bv. intézet parancsnoka – az elítélt letétben lévő pénze terhére – költőpénz kiadását engedélyezheti.

(3) Kimaradás elsősorban az elítélt családi és társadalmi kapcsolatainak fenntartása, oktatásban, képzésben való részvétele, a szabadulása után a munkahelyről és a lakásról való gondoskodás elősegítése érdekében engedélyezhető.

(4) A kimaradás az elítéltek csoportja részére is engedélyezhető. A bv. intézet parancsnoka dönti el, hogy a csoportos kimaradás kísérővel történik-e.

Eltávozás¶

180. § (1) Eltávozás – az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint – kizárólag akkor engedélyezhető, ha az elítélt a szabadságvesztésből a büntetés egyharmadát letöltötte.

(2) Az eltávozás tartama évente az I. kategóriában legfeljebb tizenöt nap, a II. kategóriában legfeljebb tíz nap, a III. kategóriában és az átmeneti részlegen legfeljebb öt nap. Ha az elítélt fizetett szabadsággal rendelkezik, az eltávozást a fizetett szabadságba be kell számítani.

A kimaradás, eltávozás engedélyezésének, valamint látogató bv. intézeten kívüli fogadásának közös szabályai¶

180/A. § (1) Nem engedélyezhető kimaradás, eltávozás és látogató bv. intézeten kívüli fogadása, ha

• a) a 178. § (2) bekezdésében, 179. § (1) bekezdésében, illetve 180. § (1) bekezdésében meghatározott időtartam még nem telt el, vagy az elítélt kategória-besorolása annak lehetőségét kizárja,
• b) a rendelkezési jogkör gyakorlója a folyamatban lévő büntetőeljárás eredményessége érdekében a kapcsolattartást korlátozta, továbbá ha a 172. § (3) bekezdése alapján a rendelkezési jogkör gyakorlójának korábban meghozott intézkedését alkalmazni kell,
• c) az elítélt ellen szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt újabb büntetőeljárás van folyamatban, és az a bíróság, illetve ügyészség, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van, a büntetőeljárás eredményének veszélyeztetése okán nem járult hozzá ahhoz, hogy az elítélt a bv. intézetet őrzés nélkül elhagyhassa,
• d) az elítélt erőszakos többszörös visszaeső,
• e) az elítélt kockázatértékelése alapján a visszaesési vagy fogvatartási kockázata magas,
• f) az elítéltet a korábbi távolléte alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől számított legalább három évig,
• g) az elítélt a korábbi távollétéről önhibájából nem tért vissza, a bv. intézetbe való visszaszállítástól számított egy évig,
• h) az elítélt a korábbi távollétéről önhibájából késve vagy ittas, vagy bódult állapotban tért vissza, a visszaérkezéstől számított hat hónapig.

(2) Kimaradás, eltávozás és látogató bv. intézeten kívüli fogadása nem engedélyezhető olyan helységbe, ahonnan az elítéltet kitiltották, kivéve, ha azt a rendőrség előzetesen engedélyezte.

(3) Kimaradás, eltávozás, látogató bv. intézeten kívüli fogadása – kivételesen – az (1) bekezdés d)–f) és h) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén is engedélyezhető, ha az elítélt

• a) átmeneti részlegben van,
• b) várható szabadulása négy hónapon belül esedékes, vagy
• c) személyi vagy családi körülményei a kimaradást, eltávozást különösen indokolják.

(4) A bv. intézet a kimaradás, az eltávozás és a látogató bv. intézeten kívüli fogadása engedélyezéséről való döntés megalapozása érdekében az elítélt életvitelére és közbiztonsági kockázatára vonatkozó rendőri jelentés készítése céljából megkeresheti az elítélt által az eltávozás helyeként megjelölt lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot.

Reintegrációs eltávozás¶

180/B. § (1) Reintegrációs eltávozás engedélyezhető az elítéltnek, ha a reintegrációs őrizetbe helyezés feltételei fennállnak, valamint az elítélt bv. intézetben tanúsított magatartása, együttműködési hajlandósága a reintegrációs célok megvalósítására irányul.

(2) A reintegrációs eltávozás tartama a befogadást követő három hónap letöltése után legfeljebb öt nap, négy hónap letöltése után legfeljebb tíz nap, öt hónap letöltése után legfeljebb tizenöt nap lehet, amelyet az elítélt – akár több időpontban – a bv. intézeten kívül, előre meghatározott helyen, elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazásával vehet igénybe.

(3) A reintegrációs eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít.

(4) A reintegrációs eltávozás engedélyezéséről a bv. intézet parancsnoka dönt.

(5) Ha az elítélt a reintegrációs eltávozás szabályait megszegi, a bv. intézet parancsnoka dönt a megszüntetéséről és egyidejűleg kezdeményezi a BVOP intézkedését az elítélt bv. intézetbe történő elővezetése iránt.

Az elítéltek oktatása és képzése¶

181. § (1) Az oktatásban, szakképzésben vagy felnőttképzésben való részvétel nem helyettesíti az elítélt munkában való részvételi kötelezettségét. Az oktatásban, szakképzésben vagy felnőttképzésben való részvétel az egyes kategóriákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján eltérhet.

(2) A köznevelésben, a szakképzésben vagy a felnőttképzésben részt vevő elítéltet – ha bv. intézet működési körében felmerült okból nem állították munkába, illetve nem rendelkezik nyugellátással, szolgálati járadékkal, korhatár előtti ellátással, bányászok egészségkárosodási járadékával, átmeneti bányászjáradékkal – az oktatás, képzés ideje alatt az alapmunkadíj egynegyedének megfelelő pénzbeli térítés (a továbbiakban: ösztöndíj) illeti meg.

(3) Az ösztöndíjra jogosultak körének meghatározása során a bv. intézet parancsnoka a (2) bekezdésben foglaltaktól különös méltánylást érdemlő esetben eltérhet.

(4) Azon oktatási, képzési formák esetében, amelyért az elítéltet ösztöndíj illeti meg, a bv. intézet oktatási-képzési megállapodást köt az elítélttel. Az oktatási-képzési megállapodásban az elítéltet tájékoztatni kell arról, hogy ha a köznevelési intézményben, szakképző intézményben vagy a bv. intézet által szervezett felnőttképzésben a tanulmányait megkezdi, és a képzésben önhibájából nem vesz részt, illetve indokolatlanul megszakítja, a felmerült költségek teljes vagy részleges megtérítésére kötelezhető.

(5) Az ösztöndíj az iskolai végzettséget vagy szakképzettséget, illetve szakképesítést igazoló okirat alapján állapítható meg. A bv. intézet parancsnoka e rendelkezéstől indokolt esetben eltérhet.

(6) Az oktatásban részesülő elítélt tanulmányi eredményétől, szorgalmától és magatartásától függően kiegészítő ösztöndíjban részesül, az elbírálás és a kiegészítő ösztöndíj mértékét rendelet szabályozza.

(7) Az ösztöndíj a szabadulásra kötelezően tartalékolandó pénzösszeg tekintetében munkadíjnak minősül. A havi levonás mértéke igazodik a (2) bekezdésben meghatározott ösztöndíj mértékéhez, azaz az alapmunkadíjból levonandó kötelezően tartalékolandó pénzösszeg egynegyede vonható.

(8) Pályázati forrás felhasználása esetén, ha a pályázati felhívás a fentiektől eltérő juttatást tartalmaz, a pályázati felhívásban meghatározott juttatás állapítható meg a fogvatartott részére.

182. § (1) A bv. intézet parancsnokának döntése alapján az elítéltet különös méltánylást érdemlő esetben

• a) a nem a bv. intézet által szervezett szakmai képzés vagy
• b) a felsőfokú tanulmányok folytatása

során is megilleti a 181. § (2) bekezdésében meghatározott ösztöndíj.

(2) A bv. intézet parancsnokának döntése szerinti időtartamra és rendszerességgel az elítélt részére a nyelvtanulás, illetve nyelvvizsga letétele érdekében az idegen nyelvű szöveg meghallgatásához a bv. intézet technikai eszközt biztosít.

A köznevelésben, a szakképzésben vagy a felnőttképzésben részt vevők kedvezményei¶

183. § (1) A köznevelésben, a szakképzésben, illetve a felnőttképzésben részt vevő, valamint felsőfokú tanulmányokat folytató dolgozó elítélteket a vizsgára való felkészüléshez tanévenként a munkavégzés alól jogszabályban meghatározott időre – saját kérésére – fel kell menteni.

(2) A felmentést a vizsgát megelőzően legfeljebb egy hónappal a bv. intézet parancsnoka engedélyezi.

(3) Az (1) bekezdés szerint tanulmányokat folytató elítélt – kérelmére – egy óra munkaidő-kedvezményre jogosult.

(4) A munkavégzés alóli mentesség időtartamára és a munkaidő-kedvezmény idejére az elítélt munkadíját a 258–267. § alapján kell megállapítani.

(5) Az (1)–(4) bekezdésben foglaltakat abban az esetben kell alkalmazni, ha a bv. intézet oktatási-képzési megállapodást kötött az elítélttel.

Az elítéltek szakképzése és felnőttképzésben való részvételük¶

184. § (1) Az elítéltek szakképzését és felnőttképzésben való részvételét elsősorban azokban a szakmákban kell megszervezni, amelyek elősegíthetik a szabadulás után a társadalom életébe való beilleszkedést, vagy a bv. intézeten belül történő munkavégzést.

(2) Az elítélt a szakképzésbe és a felnőttképzésbe a kérelme alapján vonható be, a kérelem alapján megkezdett szakképzésben és felnőttképzésben az elítélt részvétele kötelező.

(3) A 181. § (4) bekezdése alapján az elítélt a költségek részbeni vagy teljes megtérítésére kötelezhető.

(4) Az elítéltek részére oktatást, szakképzést és felnőttképzést a munkáltató, a bv. szerv, vagy jogszabály által arra felhatalmazott egyéb szerv, illetve magánszemély külön-külön vagy együttesen is szervezhet. Az oktatás, szakképzés és felnőttképzés költségei a szervezőt terhelik, a költségekhez az elítélt, kivéve ha a szakképzésről szóló törvény a szakképzés ingyenesen történő biztosításáról rendelkezik, önként is hozzájárulhat.

A szabadulásra felkészítés¶

185. § (1) Az elítéltek a szabadulásra felkészítés keretében már a szabadságvesztés végrehajtása alatt segítséget kapnak a társadalomba való visszailleszkedéshez és az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez. A szabadulásra felkészítés – az elítélt visszailleszkedésének elősegítése érdekében – kiterjed a befogadó környezet felkészítésére, más személyek és szervezetek bevonására is.

(2) A bv. intézet az elítélt szabadulásra felkészítését a bv. intézetből való szabadulás – ideértve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét is – várható időpontja előtt

• a) egy évig terjedő szabadságvesztés esetén két hónappal,
• b) egytől öt évig terjedő szabadságvesztés esetén hat hónappal,
• c) öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés esetén egy évvel,
• d) tíz évnél hosszabb szabadságvesztés esetén két évvel,
• e)

kezdi meg.

(3) A szabadulásra felkészítést egyéni gondozási terv, illetve a törvényben meghatározott esetben reintegrációs program alapján a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő – a reintegrációs tiszt közreműködésével – végzi.

(4) A szabadulásra felkészítés megkezdésekor a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő az elítéltet meghallgatja és

• a) megállapítja, hogy az elítélt rendelkezik-e a szabadulás időpontjára érvényes személyazonosító okmánnyal, szükség esetén intézkedik annak beszerzése iránt,
• b) nyilatkoztatja, hogy a szabadulása után hol kíván letelepedni, rendelkezik-e lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel, illetve várhatóan rendelkezni fog-e munkavállalási lehetőséggel,
• c) felméri az elítélt családi kapcsolatainak rendezettségét, iskolai végzettségét és szakképzettségét,
• d) felméri az elítélt iskolai végzettsége és szakképzettsége szempontjából a munkaerő-piaci lehetőségeit.

(5) Az egyéni gondozási tervet a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő az egyéniesített fogvatartási programtervben elért eredmények és a (4) bekezdés szerinti adatok figyelembevételével – az elítélt együttműködésével – készíti el.

(6) A szabadulásra felkészítés keretében a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő

• a) ellenőrzi az elítélt (4) bekezdés b) pontja szerinti nyilatkozatának megalapozottságát,
• b) felméri, hogy az elítélt rendelkezik-e befogadó környezettel,
• c) ha az elítélt rendelkezik befogadó környezettel, felveszi velük a kapcsolatot, és együttműködésük esetén megkezdi felkészítésüket az elítélt lehetőség szerinti visszafogadására,
• d) szükség esetén segíti a családi kapcsolatok helyreállítását,
• e) társadalmi-, munkaerő-piaci beilleszkedést célzó egyéni vagy csoportos foglalkozásokat szervez,
• f) ha az elítélt részéről gyógyintézetben, illetve szociális intézményben való ellátás vagy elhelyezés igénye merül fel, és ezt kellő időben jelzi, felveszi a kapcsolatot az ellátást nyújtó intézményekkel az elítélt elhelyezése érdekében,
• g) értékeli a gondozási tervben kitűzött célok megvalósulását és azt szükség szerint kiegészítheti vagy módosíthatja, valamint
• h) a gondozási tervben elért eredményekről annak lezárásakor összefoglaló jelentést készít.

(7) A (6) bekezdés a)–d) pontjában foglalt tevékenységeket – szükség szerint – az elítélt által megjelölt letelepedés helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő végzi.

(8) Ha az elítéltnek kiskorú gyermeke van, és a hozzátartozó sérelmére elkövetett Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény vagy a Btk. 208. §-a szerinti kiskorú veszélyeztetése miatt kiszabott szabadságvesztést tölt, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a várható szabadulásról – ideértve a feltételes szabadságra bocsátás esedékességét – annak lehetséges időpontja előtt két hónappal, vagy, ha a Btk. 92–92/B. §-a alapján beszámított időt is figyelembe véve ez indokolt, soron kívül értesíti a gyámhatóságot.

(9) A (8) bekezdésben meghatározott esetben a bv. intézet haladéktalanul értesíti a gyámhatóságot a szabadításról.

(10) A szabadulásra felkészítés keretében a bv. intézet együttműködik a helyi önkormányzatokkal, a munkáltatókkal, együttműködési megállapodás alapján az elítélt társadalomba való beilleszkedését elősegítő, karitatív tevékenységet végző civil szervezetekkel és vallási közösségekkel, valamint egyéb önkéntes közreműködőkkel.

A szabadulásra felkészítés hosszabb tartamú szabadságvesztést töltő elítéltek esetében¶

186. § (1) Azt az elítéltet, aki szabadságvesztés büntetésből folyamatosan legalább tíz évet bv. intézetben tölt, reintegrációs programba kell bevonni, amelynek szabályait az elítélt köteles megtartani.

(2) A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő az elítélt részére a 185. § (5) bekezdésének alkalmazásával egyéni reintegrációs programot készít, értékeli annak végrehajtását és szükség szerint azt – az elítélt és a programba bevont szervezetek képviselőinek a bevonásával – kiegészítheti vagy módosíthatja.

(3) Az egyéni reintegrációs program alapján az elítélt köteles

• a) az egyéni reintegrációs programban részére meghatározott feladatokat végrehajtani,
• b) együttműködni a bv. intézettel, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelővel és a programba bevont szervezetekkel.

(4)

(5)

187. §¶

A reintegrációs őrizet¶

187/A. § (1) Ha a büntetés céljának megvalósulása ilyen módon is biztosítható, a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége, illetve ennek kizárása vagy kizártsága esetén a szabadulás várható időpontja előtt reintegrációs őrizetbe helyezhető az az elítélt, aki azt vállalja és gondatlan bűncselekmény elkövetése miatt ítélték szabadságvesztésre, vagy ha szándékos bűncselekmény elkövetése miatt ítélték szabadságvesztésre, akkor

• a) nem a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos vagy a Btk. XIX. Fejezetébe tartozó, tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt ítélték el,
• b) első ízben ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre vagy visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő, és
• c) öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztést tölt.

(1a) A reintegrációs őrizet időtartama

• a) egy év, illetve két évet meghaladó tartamú szabadságvesztés esetén legfeljebb a szabadságvesztés fele része, ha az elítéltet gondatlan bűncselekmény elkövetése miatt ítélték szabadságvesztésre,
• b) az a) pontban meghatározottakon kívül legfeljebb tíz hónap.

(2) A reintegrációs őrizet alkalmazása iránt, továbbá az elítélt kérelme esetén a bv. intézet előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak.

(3) A reintegrációs őrizet az elítélt szabadságának teljes elvonását megszünteti, de mozgási szabadságát és a tartózkodási helye szabad megválasztásának jogát korlátozza.

(4) Reintegrációs őrizet elrendelése esetén a büntetés-végrehajtási bíró által kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet az elítélt csak az elrendelő határozatában meghatározott célból, különösen

• a) a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítása,
• b) munkavégzés,
• c) oktatásban, képzésben való részvétel vagy
• d) gyógykezelés céljából,

az ott meghatározott időben és az úti cél meghatározása mellett hagyhatja el.

(5) A reintegrációs őrizet az elektronikus távfelügyeleti eszközök alkalmazása mellett biztosítható.

(6) A reintegrációs őrizetben töltött időtartam a szabadságvesztésbe beszámít. A reintegrációs őrizet tartama alatt az elítélt részére a megszerezhető kreditpontot jóvá kell írni addig az időpontig, amíg a büntetés-végrehajtási bíró a reintegrációs őrizet megszüntetéséről nem határoz azzal, hogy a 187/E. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti esetben az előterjesztés megtételének időpontjától a végrehajtás megkezdéséig nem jogosult az elítélt kreditpontra.

187/B. § (1) A bv. intézet az előterjesztés vagy a kérelem véleményezésének megalapozása érdekében megkeresi a reintegrációs őrizet végrehajtására az elítélt által megjelölt lakás elhelyezkedése szerint illetékes büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőt az elektronikus távfelügyeleti eszköznek a lakásban való alkalmazhatóságának a felmérése, és annak alkalmazhatósága esetén környezettanulmány elkészítése céljából.

(2) Az elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazhatóságát a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a megkeresés megérkezésétől számított nyolc napon belül felméri. A felmérésről jegyzőkönyvet kell felvenni. A felmérés elvégzése érdekében a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő jogosult a reintegrációs őrizet végrehajtására az elítélt által megjelölt lakásba belépni.

(3) Az (1) bekezdés szerinti környezettanulmányt a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a megkeresés megérkezésétől számított harminc napon belül készíti el és küldi meg a megkereső bv. intézetnek.

(4) Ha a reintegrációs őrizet végrehajtására kijelölendő lakás nem az elítélt kizárólagos tulajdona vagy bérleménye, akkor a tulajdonosnak vagy a bérlőnek az elítélt ott tartózkodására vonatkozó előzetes, írásbeli befogadó nyilatkozata szükséges. A befogadó nyilatkozat megtehető a (2) bekezdés szerinti felmérés elvégzésekor, illetve a környezettanulmány elkészítésekor is, ha annak szükségessége akkor válik ismertté.

(5) Ha a kérelemre induló eljárásban a 187/A. § (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott feltételek nem teljesülnek vagy a 187/C. § a)–d) pontjában meghatározott valamely kizáró ok áll fenn, a bv. intézet a kérelemre vonatkozó vélemény és javaslat elkészítése során a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő megkeresését mellőzi.

(6) A büntetés-végrehajtási bíró az (5) bekezdés szerinti esetben is felhívhatja a bv. intézetet a távfelügyeleti eszköznek a lakásban való alkalmazhatóságának a felmérése és annak alkalmazhatósága esetén környezettanulmány elkészítése céljából a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő megkeresésére.

187/C. § (1) Az elítélt nem helyezhető reintegrációs őrizetbe, ha

• a) az elítélttel szemben további szabadságvesztést kell végrehajtani,
• b) az elítélttel szemben folyamatban lévő büntetőügyben elrendelt letartóztatását a szabadságvesztés végrehajtásának idejére megszakították,
• c) a fogvatartása során engedélyezett reintegrációs őrizetet az elítéltnek felróható okból megszüntették,
• d) az egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésből a bíróság által meghatározott végrehajtási fokozatban legalább három, egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztésből a bíróság által meghatározott végrehajtási fokozatban legalább hat hónapot nem töltött le,
• e) a megjelölt lakás az elektronikus távfelügyeleti eszköz elhelyezésére alkalmatlan,
• f) a bíróság vagy az idegenrendészeti hatóság a kiutasításáról rendelkezett.

(2) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt reintegrációs őrizetét rendelte el, de annak esedékességéig az elítélt súlyos fegyelmi vétséget követett el, a bv. intézet erről haladéktalanul értesíti a büntetés-végrehajtási bírót.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben, ha a fegyelmi vétség a reintegrációs őrizet esedékességéig nem vizsgálható ki, a fegyelmi eljárásnak a reintegrációs őrizet megkezdésére halasztó hatálya van. Ez esetben a fegyelmi eljárást soron kívül kell lefolytatni, és ha a fegyelmi felelősség megállapítható, a reintegrációs őrizet nem kezdhető meg a büntetés-végrehajtási bíró 61/A. § (5a) bekezdése szerinti döntése meghozataláig.

187/D. § (1) A reintegrációs őrizetre vonatkozó szabályok megtartását a büntetés-végrehajtási szervezet az elektronikus távfelügyeleti eszközön keresztül az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervvel együttműködve ellenőrzi. A bv. intézet jogosult a reintegrációs őrizet szabályainak megtartására vonatkozó adatok megismerésére.

(2) A reintegrációs őrizet hatálya alatt álló elítélt magatartását, a büntetés-végrehajtási bíró által meghatározott magatartási szabályoknak és az elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazási szabályainak a betartását, valamint a társadalmi reintegrációs folyamat előrehaladását a reintegrációs őrizet végrehajtására kijelölt lakás elhelyezkedése szerint illetékes büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő ellenőrzi.

187/E. § (1) A bv. szerv vezetője a reintegrációs őrizet megszüntetéséről haladéktalanul előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónál, ha annak tartama alatt

• a) végrehajtandó szabadságvesztésről, új büntetőügyről érkezik értesítés,
• b) az elítélt a magatartási, illetve az elektronikus távfelügyeleti eszköz vállalt alkalmazási szabályait megszegi, az elektronikus távfelügyeleti eszközt megrongálja vagy használhatatlanná teszi,
• c) a kijelölt lakás az elektronikus távfelügyeleti eszköz elhelyezésére alkalmatlanná vált, vagy a befogadó nyilatkozatot tevő a nyilatkozatát visszavonta, és az elítélt nem tud megjelölni másik olyan lakást, amely a reintegrációs őrizet végrehajtási helyeként kijelölhető lenne.

(2) Az elfogott elítéltet az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv a legközelebbi bv. intézetbe előállítja.

(3) A reintegrációs őrizet alkalmazásának megszüntetését kimondó határozatban megjelölt időpont és a bv. intézetbe történő előállítás napja között eltelt idő a szabadságvesztésbe nem számít bele.

187/F. § (1) A reintegrációs őrizet hatálya alatt álló elítélt – a bv. intézet útján – kérelmet nyújthat be a büntetés-végrehajtási bíróhoz a reintegrációs őrizet megszüntetése érdekében.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kérelem benyújtása esetén a bv. intézet vezetője a reintegrációs őrizet megszüntetésére haladéktalanul előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak, mellékelve az elítélt kérelmét és a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő összefoglaló jelentését.

(3) Ha a reintegrációs őrizet hatálya alatt álló elítélt a határozatban megjelölt napon a bv. intézetben nem jelenik meg, akkor a bv. intézet vezetője haladéktalanul intézkedik az elítélt elővezetése iránt.

(4) Ha az elítélt életében olyan előre nem várt esemény következik be, amely miatt a reintegrációs őrizet megszüntetése halaszthatatlanná vált, és azt az elítélt kérelmezi, az elítélt a bv. intézetbe ideiglenesen befogadható. A bv. intézet vezetője az előterjesztés megtételével egyidejűleg haladéktalanul kezdeményezi az ügyészségnél a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét.

187/G. § Ha a reintegrációs őrizetben lévő elítélttel szemben elzárás, közérdekű munka vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés vagy szabálysértési elzárás vár végrehajtásra, ezek foganatba vétele érdekében az elítéltnek a reintegrációs őrizet utolsó napját a büntetés-végrehajtási intézetben kell letöltenie. Az elítéltet a bv. intézet a szabadságvesztés foganatba vételére vonatkozó szabályok szerint hívja fel a letöltésre.

Az otthonápolási őrizet¶

187/H. § (1) Az a súlyos, vélelmezhetően tartósan fennálló krónikus betegségben szenvedő elítélt, aki az alapvető szükségleteinek kielégítésére önállóan képtelen, mindennapi életvitelében folyamatos segítségre, ápolásra szorul, otthonápolási őrizetbe helyezhető, ha van olyan személy, aki írásban tett nyilatkozatban vállalja a gondozását. Az otthonápolási őrizet a szabadságvesztés tartamába beszámít.

(2) Ha megállapítható, hogy az elítélt súlyos, vélelmezhetően tartósan fennálló krónikus betegségben szenved és az (1) bekezdésben meghatározott gondozási szükséglete fennáll, a bv. intézet nyilatkoztatja az elítéltet, hogy van-e olyan személy, aki a gondozását vállalná. Ha van olyan személy, aki az elítélt gondozást írásban vállalja, a bv. orvos az elítélt – szükség szerint szakorvos bevonásával elvégzett – vizsgálata és a rendelkezésre álló egészségügyi dokumentáció alapján véleményt készít, és szakterületi javaslatával a bv. intézet parancsnokának küldi meg, aki intézkedik a 187/B. § (1) bekezdésében foglaltak elvégzése iránt.

(3) Az otthonápolási őrizet végrehajtására civil vagy egyházi fenntartású intézmény is kijelölhető, amihez az intézmény befogadó nyilatkozata szükséges.

(4) Az otthonápolási őrizet elrendelésére irányuló kérelmet az elítélt vagy a védője a végrehajtás során többször is benyújthat. A kérelemhez csatolni kell az elítélt gondozását vállaló személy erre vonatkozó írásbeli nyilatkozatát, továbbá, ha az otthonápolási őrizet végrehajtására kijelölendő lakás nem az elítélt vagy a gondozást vállaló személy tulajdona, a tulajdonos írásbeli hozzájárulását az elhelyezéshez, vagy az intézmény befogadó nyilatkozatát.

(5) Az otthonápolási őrizet elrendelése iránti kérelem elutasítása esetén újabb kérelem akkor terjeszthető elő, ha az elítélt egészségi állapotában – egészségügyi dokumentum által igazoltan – tartós romlás következett be.

(6) Az elítélt vagy a védője kérelmére induló eljárásban a bv. orvos és a bv. intézet parancsnoka a (2) bekezdésben foglaltak szerint jár el.

(7) A bv. orvos szakterületi javaslata arra is kiterjed, hogy az elítélt egészségi állapota

• a) lehetővé teszi-e az elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazását,
• b) igényel-e az olyan rendszeres egészségügyi ellátást, amely az elektronikus távfelügyeleti eszköz levételét teszi szükségessé,
• c) milyen jellegű vizsgálatokat, illetve gyógykezelést igényel, és milyen rendszerességgel kell ezeket elvégezni.

187/I. § Az otthonápolási őrizetre a 187/A–187/F. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy

• a) a 187/A. § (1) bekezdése nem alkalmazható, de az otthonápolási őrizet elrendelése kizárt, ha az elítélt
• aa) erőszakos többszörös visszaeső, vagy
• ab) életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték,
• b) a 187/A. § (1a) bekezdése nem alkalmazható azzal, hogy az otthonápolási őrizet megszűnik
• ba) az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának, vagy
• bb) – ha az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható – a szabadságvesztés kitöltésének

napjával,

• c) a 187/C. § (1) bekezdés a) és d) pontjában foglaltakat nem kell alkalmazni,
• d) a 187/C. § (1) bekezdés e) pontja és a 187/E. § (1) bekezdés c) pontjának első fordulata nem alkalmazható, ha a bv. orvos a szakterületi javaslatban úgy nyilatkozik, hogy az elítélt egészségi állapota nem teszi lehetővé az elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazását,
• e) az otthonápolási őrizet végrehajtását az erre kijelölt lakás – ideértve a civil vagy egyházi fenntartású intézményt – elhelyezkedése szerint illetékes büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő ellenőrzi, aki jogosult bekérni a krónikus betegségben szenvedő elítélt vonatkozásában az otthonápolási őrizet ideje alatt keletkezett egészségügyi dokumentumokat, amelyeket haladéktalanul átad a bv. orvosnak,
• f) az elítéltnek kellő időben jeleznie kell a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek, ha olyan vizsgálatot, gyógykezelést vagy műtétet fognak rajta elvégezni, amely az elektronikus távfelügyeleti eszköz eltávolítását teheti szükségessé,
• g) a bv. intézet parancsnoka az otthonápolási őrizet megszüntetésére haladéktalanul előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak abban az esetben is, ha annak tartama alatt
• ga) a beszerzett egészségügyi dokumentumok alapján a bv. orvos megállapítja, hogy az elítélt egészségi állapotában olyan mértékű javulás következett be, amely alapján a szabadságvesztés végrehajtása a bv. intézetben folytatható, vagy
• gb) az elítélt gondozását vállaló személy a nyilatkozatát visszavonja, és nincs más olyan személy, aki a gondozást vállalja,
• gc) az elítélttel szemben olyan újabb szabadságvesztést kell foganatba venni, amely életfogytig tart, vagy az újabb szabadságvesztést kiszabó ügydöntő határozat megállapította, hogy az elítélt erőszakos többszörös visszaeső,
• h) ha az elítélttel szemben újabb szabadságvesztésről érkezik értesítőlap, és az a) pontban meghatározott feltétel nem áll fenn, a bv. intézet parancsnoka – a 14. § (3) bekezdése alkalmazása esetén haladéktalanul, egyéb esetben két hónappal a foganatba vétel esedékességét megelőzően – előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak az otthonápolási őrizetnek az újabb szabadságvesztés tekintetében történő fenntartására,
• i) ha a büntetés-végrehajtási bíró az otthonápolási őrizetben lévő elítélt feltételes szabadságra bocsátását engedélyezte, és az elítélttel szemben újabb szabadságvesztés vár végrehajtásra, a feltételes szabadság mindaddig nem kezdhető meg, amíg az elítélt az újabb szabadságvesztést tölti.

Feltételes szabadságra bocsátás¶

188. § (1) A szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátható, ha

• a) a határozott ideig tartó szabadságvesztésnek a bíróság által meghatározott részét vagy az életfogytig tartó szabadságvesztésnek a bíróság által meghatározott tartamát letöltötte, és
• b) alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.

(1a) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel szempontjából a büntetés-végrehajtási bíró különösen

• a) az elítélt által elkövetett bűncselekményt, a kiszabott büntetés tartamát és a büntetésből még végrehajtásra váró részt,
• b) az elítélt büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartását, kiemelten – a kezdeti kategória besoroláshoz és a szabadságvesztés letöltendő tartamához képest – a kategória-rendszerben való előmenetelét, valamint a visszaesési kockázatot csökkentő reintegrációs tevékenységben való részvételét,
• c) az elítéltnek az általa elkövetett bűncselekményhez való viszonyulását és a bűncselekménnyel okozott hátrány jóvátételét eredményező vagy azt célzó magatartását,
• d) ha az elítélt által elkövetett bűncselekménynek nem volt sértettje, az elítélt által az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium „bűncselekmények áldozatainak kárenyhítése” megnevezésű célelőirányzata javára teljesített befizetés tényét,
• e) az elítélt törvénytisztelő életmód folytatására vonatkozó készségét

vizsgálja.

(2) Ha az elítélt által a Btk. 92–92/B. §-a szerinti beszámításra figyelemmel indokolt, a feltételes szabadságra bocsátás tárgyában a bv. intézet soron kívül, egyébként a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt két hónappal tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak, és ha a feltételes szabadság tartama a két évet eléri, csatolja az elítélt által megjelölt letelepedés helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő által készített környezettanulmányt.

(2a) Ha a feltételes szabadságra bocsátásnak a Btk. 38. § (5) bekezdésében meghatározott bűncselekmény vonatkozásában van helye, az előterjesztéshez csatolni kell

• a) az elítélt számára meghatározott egyéniesített fogvatartási programtervet és az egyéni gondozási tervről szóló összefoglaló jelentést,
• b) az elítélt mentális állapotára vonatkozó szakorvosi és pszichológusi véleményt, amennyiben a bíróság az elkövető korlátozott beszámítási képességét állapította meg az ügydöntő határozatban,
• c) az elítélt kiskorú gyermekével kapcsolatosan beszerzett gyámhatósági véleményt,
• d) a Btk. XIX. Fejezetében meghatározott, tizennyolcadik életévet be nem töltött sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény miatti elítélés esetén az elítéltről – az előterjesztést megelőző két hónapon belül – készült pszichológusi véleményt.

(2b) A (2a) bekezdés d) pontja szerinti pszichológusi véleményt megalapozó pszichológiai vizsgálatot a KKMI módszertani iránymutatása alapján – lehetőség szerint – az elítélt alapellátásában részt nem vevő pszichológus végzi. A pszichológusi vélemény tartalmazza az erre a célra rendszeresített mérőeszközzel mért visszaesési kockázat eredményét is. A pszichológusi véleményt a KKMI állományába tartozó pszichológusokból álló háromfős bizottság véglegezi, és a KKMI közvetlenül küldi meg a büntetés-végrehajtási bírónak.

(2c) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását rendelte el, de annak esedékességéig az elítélt súlyos fegyelmi vétséget követett el, a bv. intézet erről haladéktalanul értesíti.

(3) A büntetés-végrehajtási bíró a határozott ideig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátott elítélt pártfogó felügyeletét (Btk. 69. §) rendelheti el, és az elítélt számára a Btk. 71. § (2)–(3) bekezdése alapján külön magatartási szabályokat írhat elő.

(4) A büntetés-végrehajtási bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátott elítélt számára a Btk. 71. § (2)–(3) bekezdése alapján külön magatartási szabályokat írhat elő.

188/A. § (1) Ha az elítéltet a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában megjelölt személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítélték el, és a sértett kérte a 13. § szerinti értesítését, a 13. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a BVOP – a sértett által megjelölt elérhetőségen – a 188. § (2) bekezdésében meghatározott időpont előtt egy hónappal tájékoztatja a sértettet, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátása esedékes, és hogy a tájékoztatás kézhezvételétől számított nyolc napon belül nyilatkozatot tehet, amelyben előadhatja az elítélt feltételes szabadságra bocsátásával kapcsolatos álláspontját, így különösen az általa az elítélést követően tapasztaltakat. A sértett nyilatkozatát a BVOP a büntetés-végrehajtási bíró részére továbbítja.

(2) A sértett az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatában

• a) a személyes adatainak a zártan kezelését kérheti,
• b) a nyilatkozata lényegének az elítélttel történő ismertetésének a mellőzését kérheti,
• c) az elítéltnek a személyétől, valamint rá való tekintettel hozzátartozójától vagy más személytől történő távoltartásának elrendelését indítványozhatja.

(3) A 188. § (2) bekezdése szerinti soron kívüli előterjesztés esetén a BVOP a sértettet arról tájékoztatja, hogy a tájékoztatás kézhezvételétől számított öt napon belül az elítéltnek a személyétől, valamint reá tekintettel hozzátartozójától vagy más személytől történő távoltartásának elrendelését indítványozhatja. Ez esetben a BVOP a 17/A. § (3a) bekezdése alkalmazásával a tájékoztatást a sértett elektronikus levelezési címére vagy más elektronikus elérhetőségére – ideértve a hangkapcsolatot biztosító elektronikus eszközre küldött szöveges üzenetet is – kézbesíti.

(4) A sértett az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot írásban teheti meg vagy kérheti, hogy nyilatkozatát a büntetés-végrehajtási bíró előtt szóban tehesse meg. A sértett indítványozhatja, hogy meghallgatására telekommunikációs eszköz alkalmazása útján kerüljön sor. A sértett nyilatkozhat arról, hogy személyes meghallgatásához nem járul hozzá.

(5) Ha sértett kezdeményezte, hogy nyilatkozatát a büntetés-végrehajtási bíró előtt tehesse meg, a büntetés-végrehajtási bíró a sértettet a bíróság épületében meghallgatja, és a sértett nyilatkozatát jegyzőkönyvbe foglalja.

(6) A sértett nyilatkozatát és a sértett meghallgatása esetén a nyilatkozatáról felvett jegyzőkönyvet az iratok között zártan kell kezelni. A sértett nyilatkozatának lényegét a (6a) bekezdésben foglaltak kivételével a büntetés-végrehajtási bíró az elítélttel a meghallgatásán ismerteti.

(6a) A büntetés-végrehajtási bíró – a sértett kérelmére – a sértetti nyilatkozat lényegének ismertetését mellőzi. A büntetés-végrehajtási bíró a sértetti nyilatkozat lényege ismertetésének mellőzése esetén is vizsgálja a nyilatkozatban szereplő tényállítás valóságtartalmát. A büntetés-végrehajtási bíró a sértetti nyilatkozat lényegének ismertetését akkor is mellőzheti, ha az elítélt feltételes szabadságra bocsátását más indok alapján nem engedélyezte.

(7) A büntetés-végrehajtási bíró a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos döntés során a 188. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel szempontjából a rendelkezésére álló sértetti nyilatkozatot vizsgálja és figyelembe veszi.

(8) Ha a sértett az elítélt távoltartásának elrendelését indítványozta, a büntetés-végrehajtási bíró a 188. § (3)–(4) bekezdése alapján, csak különös méltánylást érdemlő esetben mellőzheti külön magatartási szabályként a Btk. 71. § (2) bekezdés b) pontja alapján a sértettől vagy reá tekintettel hozzátartozójától vagy más személytől történő távoltartás külön magatartási szabály előírását.

(9) Ha a bv. intézet a feltételes szabadságra bocsátás tárgyában soron kívül tesz előterjesztést, az előterjesztésben feltünteti azt is, hogy a sértett kérte-e a 13. § szerinti értesítését. Ha a sértett kérte az értesítését, és a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet feltételes szabadságra bocsátja, az elítélt pártfogó felügyeletének az elrendelését csak különös méltánylást érdemlő esetben mellőzheti.

(10) A (9) bekezdésben meghatározott esetben, ha a sértett (3) bekezdés szerinti nyilatkozata a feltételes szabadságra bocsátásról való döntést követően érkezik be, a büntetés-végrehajtási bíró – utólagos büntetés-végrehajtási bírói eljárás keretében – a sértett nyilatkozata alapján a (8) bekezdésben foglaltak alkalmazásával a sértettől, valamint reá tekintettel hozzátartozójától vagy más személytől történő távoltartás külön magatartási szabály előírásáról dönt.

(11) Ha a sértett az elítélttel szemben elrendelhető távoltartás elrendelését indítványozta, és a büntetés-végrehajtási bíró a feltételes szabadságra bocsátás engedélyezésekor annak elrendelését mellőzte, a sértett részére a határozatot kézbesítenie kell azzal a tájékoztatással, hogy a határozattal szemben a kézbesítéstől számított nyolc napon belül fellebbezést jelenthet be.

(12) Ha sértett az eljárás során nyilatkozatot tett, és a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását nem rendelte el, a határozat jogerő emelkedésével erről a sértettet tájékoztatja.

(13) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítélttel szemben a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény III/A. Fejezete alapján már elrendelt megelőző távoltartást, az ott meghatározott, a korlátozás végrehajtását szolgáló részletes szabályokat, illetve magatartási szabályokat a pártfogó felügyelet külön magatartási szabályaként is elő kell írni.

189. § (1) Ha az elítélttel szemben több határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztést kell végrehajtani, és a szabadságvesztések folyamatos végrehajtása során a bíróság az elítéltet bármely szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátotta, a feltételes szabadság mindaddig nem kezdhető meg, amíg az elítélt más szabadságvesztést – ide nem értve a közérdekű munka vagy a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést – tölt.

(2) Ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesztésből bocsátotta feltételes szabadságra, az elítélt ezeket párhuzamosan tölti.

190. § (1) Ha a határozott idejű szabadságvesztésből vagy az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátott elítélt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, a büntetés-végrehajtási bíró a feltételes szabadságot megszünteti.

(2) A párhuzamosan töltött feltételes szabadságok mindegyikénél külön kell vizsgálni, hogy a feltételes szabadság megszüntetésének az (1) bekezdésben meghatározott feltétele fennáll-e.

(3) Ha a büntetés-végrehajtási bíró a feltételes szabadságot megszünteti, a BFB erre tekintettel a még végrehajtásra váró rész foganatba vételekor a korábbi kategória-besorolásához képest az elítéltet eggyel szigorúbb kategóriába sorolhatja.

Utógondozás¶

191. § (1) Az utógondozás célja az, hogy a szabadságvesztésből szabadultnak segítséget nyújtson a társadalomba beilleszkedéshez. Az utógondozás tartalma legfeljebb egy év.

(2) Az utógondozásnak az elítélt kérelmére van helye. A szabadságvesztésből szabadult elítélt segítséget és támogatást kérhet, különösen a munkába állásához, a letelepedéséhez, a szállásbiztosításához, a megkezdett tanulmányai folytatásához, gyógykezeléséhez és gyógyító eljáráshoz.

(3) Az utógondozást a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő végzi, a helyi önkormányzatok, a munkáltatók, az elítélt társadalomba való beilleszkedését elősegítő, karitatív tevékenységet végző civil szervezetekkel, vallási közösségekkel, valamint egyéb önkéntes közreműködőkkel.

(4) Az elítélt szabadulását követő munkavállalásának és lakhatásának elősegítése érdekében a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő felméri a szabaduló elítélt befogadó környezete szerinti munkáltatókat, civil szervezeteket, vallási közösségeket, amelyek vállalják a szabaduló elítélt foglalkoztatásának, lakhatásának biztosítását.

(5) A 186. § (1) bekezdésében meghatározott elítélt esetében, ha a (4) bekezdésben megjelölt szervezeteknél a szabaduló elítélt munkavállalásának és lakhatásának megteremtésére irányuló intézkedések eredményre nem vezettek, a közfoglalkoztatást, illetve a lakhatást az állam biztosítja.

A fiatalkorúakra vonatkozó szabályok¶

192. § (1) A fiatalkorúakra az e címben foglalt eltérésekkel a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(1a) A fiatalkorúak végrehajtási fokozathoz igazodó kezdeti kategória-besorolása

• a) fiatalkorúak fogháza esetén a 97. § (3) bekezdés a) pontjának az alkalmazásával az I. kategória, egyéb esetben a II. kategória,
• b) fiatalkorúak börtöne esetén a 97. § (3) bekezdés c) pontjának az alkalmazásával a II. kategória, egyéb esetben a III. kategória

lehet.

(2) A fiatalkorúak szabadságvesztését külön bv. intézetben, vagy a bv. intézet elkülönített részében kell végrehajtani. A fiatalkorúak bv. intézetében felnőtt korú elítéltek csak a bv. intézet működése érdekében helyezhetők el.

(2a) Ha a fiatalkorú eljárási cselekmény lefolytatása érdekében történő kiadása a rendőrségi fogdán való elhelyezéssel jár, úgy azt az illetékes ügyészség harminc napra engedélyezheti. A határozat ellen panasznak nincs helye.

(2b) A fiatalkorú részvételével lefolytatandó eljárási cselekményen történő részvétel céljából megjelenő törvényes képviselőnek a fogva tartó intézetbe történő belépését engedélyezni kell.

(3) A fiatalkorú társadalomba beilleszkedésének segítéséhez igénybe kell venni a gyámhatóság és az egyéb állami szervek, a civil szervezetek, oktatási intézmények, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő, valamint a fiatalkorú hozzátartozóinak segítségét.

(4) A szabadságvesztés végrehajtása során különös gondot kell fordítani a fiatalkorú oktatására, személyiségének fejlesztésére és testi fejlődésére, a tankötelezettség érvényesítésére, az első szakmához jutás lehetőségére.

(5) A fiatalkorú gyógyszert, gyógyászati segédeszközt térítés nélkül kap.

(6) A fiatalkorú huszonegyedik életévének betöltésével a (2) bekezdés alkalmazásának nincs helye. Ezen időponttól a fiatalkorúak fogháza esetén a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fogházra, fiatalkorúak börtöne esetén a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtönre változik.

(7) Ha a fiatalkorú a huszonegyedik életévét

• a) a befogadás időpontja előtt betölti, a kategória-besorolására a 97. § (3) bekezdését kell alkalmazni,
• b) a végrehajtás során tölti be, a fiatalkorú megtartja az aktuális kategória-besorolását.

193. § (1) Biztosítani kell, hogy a fiatalkorú szakképzésben vagy betanított munkás-képzésben vegyen részt, és lehetővé kell tenni, hogy középfokú iskolai tanulmányokat folytasson.

(2) A fiatalkorú a tankötelezettségét a külön törvényben meghatározott életévének betöltéséig köteles folytatni.

(3) A fiatalkorú dicsérő oklevéllel is jutalmazható.

(4) A magánelzárás a fiatalkorúak börtönében tíz, a fiatalkorúak fogházában öt napig terjedhet. A magánelzárással fenyített fiatalkorút az iskolai óráktól, reintegrációs programokról nem lehet eltiltani.

(5) A bv. intézet a fiatalkorú elítéltről az oktatási intézménytől, gyermekvédelmi intézménytől pedagógiai véleményt kér a fiatalkorú megismerése érdekében, különösen a magatartás, a szorgalom, a fejlesztést igénylő területek, a családi háttér adataira vonatkozóan. Az adatok az egyéni fejlesztési terv, a fiatalkorú védelme, valamint a kockázatbecslés érdekében használhatók fel.

(6) A bv. intézet a nevelési programját, a fiatalkorú egyéni fejlesztési tervét a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, ennek érdekében beilleszkedési zavarai enyhítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottsága, szakmai képzettségének fejlesztése, az alapvető erkölcsi normák elfogadtatása, az egészséges életmódra való felkészítése érdekében a javítóintézetek szakmai tapasztalatai felhasználásával, azokkal együttműködve alakíthatja ki.

194. § (1) A fiatalkorú saját vagy a törvényes képviselő kérelmére és a bv. intézet engedélyével, háromhavonta családi konzultáción vehet részt, amely a bv. intézetben megvalósuló kötetlen kapcsolattartási forma. A családi konzultáción a szülő, valamint az vehet részt, aki a Polgári Törvénykönyv alapján a fiatalkorúval kapcsolattartásra jogosult, kivéve, ha a bíróság vagy a gyámhatóság a kapcsolattartási jogot korlátozta vagy megvonta.

(2) A fiatalkorú – a bv. intézet lehetősége szerint – saját vagy a törvényes képviselő kérelmére és a bv. intézet engedélyével családterápiás foglalkozáson vehet részt. A családterápiás foglalkozáson nem vehet részt a szülő, ha kapcsolattartásra nem jogosult. A családterápiás foglalkozások számát a terápiás szükségletek határozzák meg.

(3) A fiatalkorú családterápiás foglalkozáson való részvétele kivételesen a bv. intézeten kívül is engedélyezhető.

(4) A családi konzultáció és a családterápiás foglalkozás nem minősül látogatófogadásnak és az az elítéltek között is engedélyezhető.

(5) A fiatalkorú tizennyolcadik életévének a betöltését követően zárható ki a személyes érintkezést lehetővé tévő és a kötetlen látogatófogadás, valamint a családi konzultáció lehetőségéből. A korlátozás tartamát a 177/C. § (1) bekezdésében meghatározott időtartamok felének a figyelembevételével kell meghatározni. Fiatalkorúval szemben nincs helye végleges kizárásnak.

195. § (1) A fiatalkorú kérelmére az azonos nemű fiatalkorú testvérével együttesen elhelyezhető, ha ez mindkét fiatalkorú érdekében áll, és a bv. intézetben ennek lehetősége megteremthető.

(2) Az együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni az elítéltek előéletét és az elkövetett bűncselekményt, valamint az együttes elhelyezés fogvatartás rendjére és biztonságára gyakorolt lehetséges hatását, a fiatalkorú veszélyeztetettségét, értelmi és érzelmi fejlettségét.

196. § A fiatalkorú kapcsolatot tarthat az oktatási-nevelési intézménye pedagógusával, tanulmányi és vizsgakötelezettsége, valamint személyiségfejlődése érdekében.

197. § Megkezdett tanulmányok esetén a fiatalkorú kérelmére, vizsgakötelezettség teljesítése érdekében a bv. intézet gondoskodik az előállításáról, ha ehhez az oktatási intézmény vezetője és a bv. intézet parancsnoka együttesen hozzájárul.

198. § (1) Tanulói jogviszonyt a bv. intézet parancsnokának engedélyével a fiatalkorú a bv. intézeten kívüli oktatást nyújtó intézménnyel is létesíthet, amely során iskolalátogatási és vizsgakötelezettségét az oktatási intézményben teljesíti.

(2) Az engedélyezés során figyelembe kell venni különösen az elkövetett bűncselekményt, a biztonsági kockázatokat, a fiatalkorú korábban tanúsított magatartását, tanulmányi előmenetelét és szorgalmát.

199. § (1) A bv. intézetben tartózkodó fiatalkorú elítéltek elhelyezésére szolgáló lakóhelyiségek és zárkák berendezése – a bv. intézet lehetősége szerint – a fiatalkorúak magatartása, tanulmányi előmenetele és szorgalma figyelembevételével alakítható ki.

(2) A tanulmányi eredményt és a szorgalmat az egyéni képességek alapján kell értékelni.

(3) Az (1) bekezdés szerinti szempontoknak megfelelő értékelést a bv. intézet személyzete, valamint a fiatalkorú oktatásáért felelős reintegrációs szakember végzi.

200. § Ha a bv. intézet nem áll szerződéses kapcsolatban általános iskolával, a bv. intézet illetékességi területébe tartozó iskola a bv. intézettel kötött együttműködési megállapodás alapján biztosítja az alapfokú képzést, egyéni munkarend alapján.

200/A. § A 187/A. § (1) bekezdésében meghatározottakon túl a fiatalkorú reintegrációs őrizetének alkalmazási feltétele:

• a) a szabadságvesztés végrehajtása alatt legalább egy alkalommal családi terápián vagy családi konzultáción való részvétel,
• b) a törvényes képviselő hozzájárulása az elektronikus távfelügyeleti eszköz telepítéséhez, és fogadónyilatkozat megtétele a lakhatás tekintetében, valamint nyilatkozata a fogvatartott kíséréséről.

201. § (1) A fiatalkorú a törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása nélkül is önállóan tehet panaszt, kérelmet, vagy nyilatkozhat a fogvatartásával kapcsolatban felmerülő ügyekben.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók a fiatalkorú egészségügyi önrendelkezési jogának érvényesülése tekintetében.

202. § (1) A fiatalkorú a tartására fordított költségekhez csak akkor köteles hozzájárulni, ha munkáltatásban vesz részt vagy rendszeres pénzellátással rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a költségtérítéses előállítások, szállítások, egyéb szolgáltatások esetén is.

(3) A tizennyolcadik életévét meg nem haladott fiatalkorú részére, ha letéti pénzzel nem rendelkezik, a bv. intézet költségtérítés nélkül biztosítja az előállítását a súlyos beteg közeli hozzátartozója meglátogatása vagy a közeli hozzátartozó temetésén való részvétel, vagy a kegyelet lerovása érdekében.

203. § (1) A tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú dohányterméket nem tarthat magánál, és dohányzása még a törvényes képviselőjének a hozzájárulásával sem engedélyezett.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség megszegése nem alapoz meg fegyelmi vétséget.

203/A. § A gondozási tevékenység keretében a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a társadalomba való eredményes visszailleszkedés érdekében a fiatalkorúnak a szabadulást követő életterve kialakításához és a megvalósítás támogatásához – a befogadó környezet erre való fogadókészsége esetén – családi vagy csoportos döntéshozó megbeszélést szervezhet. A megbeszélés a bv. intézeten kívül is megszervezhető. A bv. intézeten kívüli helyszínen tartandó megbeszélésre a fiatalkorút elő kell állítani vagy részére – őrzéssel vagy anélkül – rendkívüli eltávozás engedélyezhető, amelynek tartama a három napot nem haladhatja meg.

204. § (1) A tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú szabadítása előtt hatvan nappal a törvényes képviselőt értesíteni kell.

(2) A fiatalkorút szabadítása esetén a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőnek, vagy a gyámnak kell átadni a bv. intézet székhelyén. A törvényes képviselő írásbeli hozzájárulása esetén a fiatalkorú kísérő nélkül hagyhatja el a bv. intézetet.

(3) Ha a fiatalkorú szülőjéhez, vagy gyámjához történő hazatérésére megtett intézkedések nem vezetnek eredményre, akkor a bv. intézet megkeresi a gyámhatóságot a szükséges gyermekvédelmi intézkedés megtétele érdekében.

(4) Ha a fiatalkorú törvényes képviselője nem jelent meg az átvétel érdekében és nem járult hozzá a fiatalkorú kísérő nélküli eltávozásához, a bv. intézet haladéktalanul megkeresi a fiatalkorú ideiglenes elhelyezése érdekében a gyermekek védelméről szóló törvényben feljogosított szervet és gondoskodik a fiatalkorúnak az ideiglenes hatályú elhelyezéséről rendelkező határozatban megjelölt gondozási helyre történő szállításáról.

(5) Ha a nevelésbe vett fiatalkorú szabadulásakor a gyermekvédelmi gyám nem jelent meg a fiatalkorú átvétele érdekében, a bv. intézet haladéktalanul értesíti a fiatalkorú gyermekvédelmi gyámját működtető területi gyermekvédelmi szakszolgálatot a fiatalkorú gondozási helyére történő szállításának megszervezése érdekében.

A katonákra vonatkozó rendelkezések¶

205. § (1) Ha a bíróság a szabadságvesztést katonai fogdában rendeli végrehajtani, az általános szabályokat a jelen fejezetben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának rendje a katonai fogdában a fogház rendjének felel meg.

(3) A bv. intézetet, amelyben a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés-büntetést kell végrehajtani, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter jelöli ki. A katonai fogdában végrehajtandó fogházbüntetést a külön jogszabályban kijelölt bv. intézet – e célra – elkülönített részén kell végrehajtani.

(4) A szabadságvesztés végrehajtása alatt a különböző állománycsoportú elítélteket el kell különíteni egymástól. Az elítéltek katonai érdekből is csoportosíthatók.

(5) A katonai fogdában büntetésüket töltő elítéltek szolgálati kötelezettségei és jogai annyiban szünetelnek, illetőleg korlátozottak, amennyiben erről az ügydöntő határozat vagy jogszabály rendelkezik, illetve amennyiben ezek érvényesülése a büntetés céljával ellentétes.

(6) Az elítéltek a szabadságvesztés végrehajtása alatt elöljárói és feljebbvalói joggal nem rendelkeznek, fegyvert nem viselhetnek, és szolgálatot nem láthatnak el.

(7) Az elítéltek a szabadságvesztés végrehajtása alatt rendfokozati és fegyvernemi jelzés nélküli egyenruhát viselnek.

(8) Kapcsolattartásra jogosult személy az elítélt munkáltatói jogkört gyakorló parancsnoka vagy annak megbízottja is.

206. § A katonai fogdában biztosítani kell az elítéltek szakmai ismereteinek szinten tartását vagy fejlesztését, továbbá azt, hogy az elítéltek az alakulatukkal való kapcsolatukat fenntartsák és fejlesszék.

206/A. § (1) Az országos parancsnok a szövetséges fegyveres erő tagjával szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtására a 205. § (3) bekezdésétől eltérő bv. intézetet is kijelölhet.

(2) A szövetséges fegyveres erő tagjával szemben a 206. §-ban foglaltakon túl az elhelyezés, az ellátás, a kapcsolattartás és a magánál tartható tárgyak köre és mennyisége tekintetében törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés alapján kötött külön megállapodás eltérő szabályokat is megállapíthat.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakat a szövetséges fegyveres erő tagjának hozzátartozójával szemben is alkalmazni kell.

A nem magyar állampolgárságú elítéltekre vonatkozó rendelkezések¶

207. § (1) A nem magyar állampolgárságú elítélt (a továbbiakban: külföldi elítélt) befogadásáról késedelem nélkül értesíteni kell az állampolgársága szerint illetékes diplomáciai vagy konzuli képviseletet (a továbbiakban: illetékes külképviselet). Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha a külföldi elítélt az írásbeli nyilatkozatában ezt kifejezetten kéri. Ha a külföldi elítélt többes állampolgár, az általa megjelölt külképviseletet kell értesíteni.

(2) A külföldi elítéltet az általa ismert nyelven tájékoztatni kell arról, ha nemzetközi egyezmény a szabadságvesztés végrehajtásának az átengedését lehetővé teszi.

208. § A külföldi elítélt kérelmére szabadságvesztése alatt biztosítani kell a bv. intézet lehetőségeihez mérten a magyar nyelv oktatását, illetve olyan programokat kell biztosítani számára, amelyek megismertetik azokkal a nemzeti, történelmi és erkölcsi értékekkel, amelyek köré a magyar társadalom szerveződik.

209. § A külföldi elítélt elhelyezésénél lehetőség szerint biztosítani kell, hogy a vele együtt elhelyezett elítéltek között legyen az általa használt nyelvet, továbbá a magyar nyelvet ismerő és beszélő személy. Nem lehet együttesen elhelyezni azokat a külföldi elítélteket, akik között nemzeti, nemzetiségi, etnikai vagy vallási ellentét áll fenn.

210. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatban a külföldi elítélt jogainak és kötelezettségeinek a gyakorlásával összefüggő tolmácsolási és fordítási költségek (a továbbiakban: tolmácsköltségek) a bv. intézetet terhelik.

(2) Ha a külföldi elítélt a szabadságvesztés végrehajtásával nem összefüggő ügyben kéri tolmács közreműködését, az intézet azt a külföldi elítélt költségére biztosítja.

(3) A külföldi elítélttel szemben folyamatban lévő büntetőeljárásban felmerült tolmácsköltségek viselésére a Be. rendelkezéseit kell alkalmazni.

211. § (1) A külföldi elítélt és az illetékes külképviselet tagja a konzuli kapcsolatokról szóló nemzetközi egyezmény, valamint az érintett államok által kötött szerződésekben foglaltak szerint, az e törvényben foglaltak figyelembevételével tartanak kapcsolatot. A kapcsolat felvétele csak a külföldi elítélt beleegyezésével történhet.

(2) A külföldi elítélt a magánelzárás végrehajtása alatt is kapcsolatot tarthat az illetékes külképviselet tagjával.

(3) Ha a külföldi elítélttel szemben újabb büntetőeljárás indult vagy van folyamatban államának konzuli képviselőjével mind írásban, mind szóban és személyesen – a fogvatartás rendjének a megtartásával – ellenőrzés nélkül tarthat kapcsolatot. A nyomozó hatóság által a bv. intézetben a külföldi elítélt részvételével lefolytatandó eljárási cselekményen való részvétel céljából az állama konzuli képviselőjének a bv. intézetbe történő belépését engedélyezni kell.

212. § (1) Ha a külföldi elítélt vagy a képviselője a szabadságvesztés végrehajtásának más állam részére történő átadását kezdeményezi, a bv. intézet a kezdeményezést – a BVOP útján – megküldi az elsőfokon eljárt bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak, ha a letöltendő büntetés hátralévő tartamára tekintettel a büntetés végrehajtásának átadása nem kizárt. Ha a büntetés végrehajtásának átadása a letöltendő büntetés hátralévő tartamára tekintettel kizárt, a bv. intézet erről tájékoztatja az elítéltet és a képviselőjét.

(1a) Ha a külföldi elítélt nem kezdeményezte a büntetés végrehajtásának átadását, és

• a) a letöltendő büntetés hátralévő tartamára tekintettel a büntetés végrehajtásának átadása nem kizárt, és
• b) a büntetés végrehajtása átadásának nem feltétele az elítélt hozzájárulása,

a bv. intézet – a BVOP útján – kezdeményezi az elsőfokon eljárt bíróság székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónál az elítélt meghallgatását a szabadságvesztés végrehajtásának átadása érdekében.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának más állam részére történő átengedésekor a bv. intézet a kiutasítás szabályainak megfelelő alkalmazásával jár el.

213. § (1) A bv. intézet az illetékes külképviseletet haladéktalanul értesíti arról, ha a külföldi elítélt részére – a bv. intézet tudomása szerint – gyámot vagy gondnokot kell kirendelni.

(2) A bv. intézet az illetékes külképviseletet haladéktalanul értesíti a külföldi elítélt haláláról.

214. § A bv. intézet a külföldi elítélt várható szabadulása előtt harminc nappal, ha a szabadságvesztés hátralévő tartama kevesebb harminc napnál, akkor legkésőbb a jogerős ügydöntő határozatról szóló bírói értesítés kézhezvételét követő munkanapon, illetve ha a szabadulás időpontja indokolja, haladéktalanul értesíti az ügydöntő határozatot hozó elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságot az elítélt szabadulásáról.

215. § A külföldi elítélt szabadításáról, vagy a más államnak történő átadásáról a bv. intézet értesíti az illetékes külképviseletet és a BVOP-t, szabadítás esetén – a szabadulás előtt legalább három nappal – az útlevelet őrző szervet. Az illetékes külképviseletet a bv. intézet nem értesíti, ha azt a külföldi elítélt az írásbeli nyilatkozatában kifejezetten kérte.

VI. Fejezet — MUNKÁLTATÁS¶

A munkáltatás általános szabályai¶

216. § (1) Az elítéltek által végzett termelő munka szervezése során törekedni kell a büntetés-végrehajtási szervezet önellátóvá és részben önfenntartóvá tételére.

(2) Az állam a mindenkori költségvetés teherviselő képességének megfelelően az adójogszabályokban meghatározott adó- és járulékkedvezményekkel támogatja az elítéltek teljes körű munkáltatásának megvalósítását és a szabadulás utáni munkavállalását.

Általános magatartási követelmények¶

217. § (1) A munkáltatás során – kivéve, ha e törvény eltérő követelményt ír elő – úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

(2) Az elítélt köteles a munkáltatót minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkáltatás, valamint a kapcsolódó jogok gyakorlását és a kötelezettségek teljesítését érinti.

(3) Az elítélt a munkáltatás során nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.

Határidők számítása¶

218. § (1) Napon naptári napot kell érteni.

(2) A határidő számítása a határidő megkezdésére okot adó intézkedést (eseményt) követő napon kezdődik.

(3) A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidő lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel, ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja.

(4) A határidő az utolsó napjának végén jár le. A határidő az általános munkarend szerinti következő munkanap végén jár le, ha az utolsó nap az általános munkarend szerint heti pihenő- vagy munkaszüneti nap.

(5) A határidőt – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – akkor kell megtartottnak tekinteni, ha a lejárat napjának végéig a jognyilatkozatot közlik vagy ezen időpontig az egyéb magatartás tanúsítása megtörténik.

Munkáltatáshoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek¶

219. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási szervezet adottságai szerint biztosítani kell az elítélt munkáltatását. Az elítélt munkáltatása átmenetileg, a munkába állítását akadályozó ok fennállásáig szünetelhet.

(2) Az elítélt munkába állításáról és annak módosításáról a munkakör, a munkahely és a munkáltató megjelölésével a BFB dönt.

(3) A munkaköri alkalmasság megállapításáig az elítélt nem állítható munkába.

(4) A munka kijelölésénél lehetőség szerint figyelembe kell venni az elítélt szakmai képzettségét.

(5) Az elítélt nem végezhet munkát olyan munkakörben, amely kapcsán jogerősen foglalkoztatástól eltiltásra ítélték.

(6) A munka jellegének megfelelően az elítélteket szervezeti egységekbe lehet beosztani azzal, hogy köztük alá-fölérendeltségi viszony nem hozható létre.

(7) Az elítéltek a biztonság, a munkafegyelem és a rend fenntartása érdekében a munkahelyre vagy a munkakörre utaló jelzés viselésére kötelezhetők.

(8) Ha az elítélt munkáltatása felügyelettel vagy ellenőrzéssel történik, az elektronikus távfelügyeleti eszközök igénybevételével is megvalósítható.

(9) A munkáltató – törvényben meghatározott keretek között – a munkáltatással kapcsolatos jogok és kötelezettségek érvényesítéséhez szükséges adatokat a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíti.

220. § (1) A munkáltató köteles

• a) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit a jogszabályokban előírtak szerint biztosítani,
• b) a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, az előírt oktatásokat megtartani,
• c) a munka jellegének és a munkában részt vevő elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak összetételének megfelelő munkarendet kialakítani,
• d) a munkát folyamatosan szervezni,
• e) a végzett munkáért díjazást fizetni,
• f) a munkafolyamatokat, illetve a munkaköröket munkavédelmi szempontból veszélyességi fokozatokba sorolni,
• g) a munkáltatásra vonatkozó jogszabályi előírásokat betartani,
• h) a munkába állítás előtt, vagy azt követően a jogszabály előírása szerint az elítéltet munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni, valamint
• i) az elítéltek számára a végzett feladatokra vonatkozó egyedi vagy csoportos munkaköri leírást készíteni.

(2) A munkáltató köteles az e fejezetben meghatározott kérdések részletes szabályozására munkáltatási szabályzatot készíteni.

221. § Az elítéltet megilleti

• a) az e törvény alapján megállapított díjazás,
• b) munkahelyi vagy üzemi baleset esetén baleseti ellátás és baleseti egészségügyi szolgáltatás,
• c) a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadság.

222. § (1) A munkáltatás során az elítélt köteles

• a) törvényben meghatározott kivételtől eltekintve munkát végezni,
• b) a kijelölt munkát szakismereteinek és képességeinek megfelelően, fegyelmezetten ellátni,
• c) a munkabiztonsággal és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani,
• d) a munkát
• da) a kijelölt időben és helyen,
• db) a munkáltató utasítása szerint,
• dc) az elvárható szakértelemmel és gondossággal,
• dd) a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és technológiai utasítások szerint

elvégezni.

(2) Az elítélt köteles megtéríteni a munka-alkalmassági vizsgálatok költségét, ha neki felróható okból vált az szükségessé.

223. § (1) Az elítéltet nem terheli munkavégzési kötelezettség, ha

• a) tankötelezettsége áll fenn,
• b) a várandósság a hatodik hónapot elérte, a szülést, illetve a várandósság egyéb okból bekövetkezett megszűnését követő ötvenedik napig,
• c) gyermekével együttesen kerül elhelyezésre,
• d) munkaképtelen,
• e) a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte vagy a szükséges szolgálati időt megszerezte.

(2) Az elítéltet az (1) bekezdésben meghatározottakon túl nem terheli munkavégzési kötelezettség

• a) amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti,
• b) közeli hozzátartozója súlyos betegsége vagy halála esetén legfeljebb két munkanapon át, ha a rendelkezési jogkör gyakorlója a látogatást, illetve a temetésen való részvételt engedélyezte,
• c) keresőképtelen betegség esetén,
• d) a kötelező orvosi vizsgálat teljes időtartamára, valamint a véradás miatt távol töltött időre, de legfeljebb egy munkanapra,
• e) ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni, vagy
• f) a munkáltató engedélye alapján.

(3) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés szempontjából elháríthatatlan oknak minősül a büntetés-végrehajtási szervezetnek az elítélt jogai érvényesítésével, illetve a kötelezettségei teljesítésével kapcsolatos, valamint a fogvatartás rendjének és biztonságának a fenntartása érdekében tett intézkedése.

(4) Ha az (1) bekezdés b) vagy e) pontja szerinti feltétel bekövetkezik, akkor az elítéltet tájékoztatni kell arról, hogy a továbbiakban munkavégzési kötelezettség nem terheli, és ezzel egyidejűleg írásban nyilatkoztatni kell arról, hogy a munkáltatásban továbbra is részt kíván-e venni. Ha az elítélt a további munkáltatását kéri, a büntetés-végrehajtási szervezet lehetőségeihez képest kell a továbbiakban munkáltatni. A munkaalkalmasságról a bv. orvos véleményét is ki kell kérni.

(5) Ha az elítéltet az (1) bekezdés b) vagy e) pontja alapján nem terheli munkavégzési kötelezettség, de kérelmére munkáltatásban vesz részt, munkáltatására és a tartási költségekhez való hozzájárulására a kötelező munkavégzés szabályait alkalmazni kell azzal, hogy erről az elítéltet előzetesen tájékoztatni kell.

A munkáltatás szervezete¶

224. § (1) Az elítéltet munkával a bv. szerv foglalkoztatja és gyakorolja a munkáltatói jogokat.

(2) Munkáltatásban kizárólag az az elítélt vehet részt, aki a tizenhatodik életévét betöltötte.

Más gazdálkodó szervezetnél történő munkavégzés¶

225. § A munkáltató szerződése alapján az elítélt – írásban megadott hozzájárulásával – más gazdálkodó szervezetnél is végezhet munkát. A szerződésben a munkáltatói jogok kizárólag azon része ruházható át, amely az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek gyakorlását, illetve az elítéltek személyiségi jogait nem sérti.

226. § (1) Más gazdálkodó szervezetnél történő munkavégzésre kijelölése érdekében az elítéltnek az első munkába állításkor írásban nyilatkoznia kell arról, hogy hozzájárul-e más gazdálkodó szervezetnél történő munkáltatásához.

(2) Ha az elítélt a hozzájárulást akár írásban, akár – jegyzőkönyv felvétele mellett – szóban utóbb visszavonja, akkor a BFB a munkahelyről az elítéltet soron kívül leváltja.

227. § Az elítélt más gazdálkodó szervezetnél nem végezhet munkát, ha

• a) ott a fogvatartás megkezdése előtt öt éven belül a munkavállaló, vezető tisztségviselő vagy tulajdonos volt, üzletrésszel rendelkezett, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állt, illetve e körülmények bármelyike a szabadságvesztés végrehajtása alatt is fennáll,
• b) olyan munkakörben foglalkoztatnák, amelyet jogszabály rendelkezése szerint csak büntetlen előéletű személy tölthet be,
• c) a hozzátartozójával kerülne alá-fölérendeltségi vagy elszámolási viszonyba.

A munka- és pihenőidő¶

228. § (1) Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő.

(2) Előkészítő vagy befejező tevékenység: minden olyan feladat ellátása, amelyet az elítélt a munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen köteles elvégezni vagy a munkáltató végrehajtani. Az előkészítő vagy befejező tevékenység ideje nem része a munkaidőnek.

229. § (1) Munkanap a naptári nap vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkáltató működése miatt a munkarend szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megfelelően irányadók a heti pihenő- vagy a munkaszüneti nap meghatározása tekintetében is, azzal, hogy a hét és huszonkét óra közötti tartamot heti pihenő- vagy a munkaszüneti napnak kell tekinteni.

(3) Munkahét: a naptári hét vagy a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli százhatvannyolc óra, ha a munkáltató működése miatt a munkarend szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra esik.

230. § (1) Napi munkaidő: a munkáltató által meghatározott

• a) teljes napi munkaidő vagy
• b) részmunkaidő.

(2) Munkarend szerinti napi munkaidő: a munkanapra elrendelt rendes munkaidő.

(3) Munkarend szerinti heti munkaidő: a munkahétre elrendelt rendes munkaidő.

231. § (1) Éjszakai munka: a huszonkét és hat óra közötti időszakban teljesített munkavégzés.

(2) A női elítélt a várandóssága megállapításától a szülést, illetve a várandósság egyéb okból történő megszűnését követő ötvenedik napig, illetve ha gyermekével együttesen kerül elhelyezésre, akkor annak teljes időtartama alatt éjszakai munkára nem osztható be.

(3) Tizennyolc éven aluli elítélt éjszakai munkára nem osztható be.

232. § (1) A munkáltató tevékenysége

• a) megszakítás nélküli, ha naptári naponként hat órát meg nem haladó tartamban vagy naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel és
• aa) társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás biztosítására irányul, vagy
• ab) a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt gazdaságosan vagy rendeltetésszerűen másként nem folytatható,
• b) több műszakos, ha tartama hetente eléri a nyolcvan órát,
• c) idényjellegű, ha a munkaszervezéstől függetlenül az év valamely időszakához vagy időpontjához kötődik.

(2) Több műszakos munkarend esetén az elítélt műszakbeosztását legalább háromhetente változtatni kell.

A napi munkaidő¶

233. § (1) A teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő).

(2) A munkáltatási szabályzat az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidőt is megállapíthat.

(3) A munkáltatási szabályzat az adott munkakörre irányadó teljes napi munkaidőnél rövidebb napi munkaidőt is megállapíthat (részmunkaidő).

(4) Az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt napi munkaidejének megállapítására külön jogszabály az irányadó. E munkaköröket, a munkában tölthető időt, a tevékenységre folyamatosan vagy megszakításokkal fordítható időt és az ehhez szükséges munkaszervezési intézkedéseket a munkáltató a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásával, jogszabályban meghatározott keretek között a munkáltatási szabályzatban határozza meg.

(5) Tizennyolc éven aluli elítélt napi munkaideje legfeljebb nyolc óra lehet és az idejét a foglalkoztatás többi formájával össze kell számítani.

A munkaidőkeret¶

234. § (1) A végzett munka jellegétől függően munkaidőkeret is megállapítható.

(2) A munkaidőkeretet – a fogva tartó bv. intézet házirendjének figyelembevételével – a munkáltatási szabályzatban a munkáltató állapítja meg.

(3) A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.

(4) A munkaidő (2) bekezdés szerinti meghatározásakor a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés tartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az adott munkanapra irányadó munkarend szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni.

(5) A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját meg kell határozni és az elítéltet erről tájékoztatni kell.

(6) Tizennyolc éven aluli elítélt számára legfeljebb egy heti munkaidőkeretet lehet elrendelni.

235. § (1) A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat munkahét.

(2) A munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat munkahét

• a) a megszakítás nélküli munkarendben,
• b) a több műszakos munkarendben, valamint
• c) az idényjellegű tevékenység keretében

foglalkoztatott elítélt esetében.

(3) A munkaidőkeret tartama munkáltatási szabályzat rendelkezése szerint legfeljebb tizenkét hónap vagy ötvenkét munkahét, ha ezt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják.

A munkaidő beosztása¶

236. § A munkavégzés idejét, a munkaidő kezdetét, végét, a munkaközi szünet időtartamát és a műszakok beosztását a munkarendben kell meghatározni.

237. § (1) A munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be.

(2) Általános munkarend esetén a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani.

(3) Munkaidőkeret, vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén – a munkaidő vasárnapra vagy munkaszüneti napra történő beosztására vonatkozó szabályokra tekintettel – a munkaidő a naptári hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható (a továbbiakban: egyenlőtlen munkaidő-beosztás).

(4) A munkaidő-beosztásáról az elítéltet legalább egy nappal korábban tájékoztatni kell.

(5) A munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább egy nappal korábban módosíthatja.

238. § (1) Az elítélt beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet.

(2) Az elítélt beosztás szerinti

• a) napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra,
• b) heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra

lehet.

(3) Az elítélt beosztás szerinti napi vagy heti munkaideje a (2) bekezdésben meghatározott tartamot legfeljebb egy órával meghaladhatja, ha a téli időszámítás kezdete a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőre esik.

(4) Az elítélt beosztás szerinti napi, munkaidőkeret alkalmazása esetén heti munkaidejébe a rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.

(5) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a (2)–(4) bekezdést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát átlagban kell figyelembe venni.

239. § A munkáltató a munkáltatási szabályzatban a napi munkaidőt legfeljebb két részletben is beoszthatja (a továbbiakban: osztott napi munkaidő). A beosztás szerinti napi munkaidők között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani.

240. § Az iskolai tanulmányokat folytató vagy szakképzésben részt vevő elítélt munkaidő-beosztását úgy kell meghatározni, hogy – figyelemmel az oktatásban résztvevők munkaidő-kedvezményének szabályaira is – az iskolai oktatásban, képzésben részt tudjon venni.

241. § Vasárnapra rendes munkaidőbe

• a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,
• b) az idényjellegű tevékenység keretében,
• c) a megszakítás nélküli munkarendben,
• d) a több műszakos munkarendben,
• e) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,
• f) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén

foglalkoztatott elítélt osztható be.

242. § (1) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26.

(2) Munkaszüneti napra rendes munkaidő a 241. § a)–c), e) pontjában meghatározott esetben osztható be.

(3) A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha

• a) a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy
• b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében

kerül sor.

(4) A munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap tekintetében.

A munkaközi szünet¶

243. § (1) Az elítélt részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a napi munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő tartama

• a) a hat órát meghaladja, húsz perc,
• b) a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc

munkaközi szünetet kell biztosítani.

(2) A munkaközi szünet nem minősül munkaidőnek.

(3) A beosztás szerinti napi munkaidőbe a napi munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.

(4) A munkáltató az elítéltek számára legfeljebb hatvan perc munkaközi szünetet biztosíthat.

(5) A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni.

(6) A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni.

(7) A munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni és ebben az esetben a (6) bekezdésben foglaltaktól eltérhet.

(8) Tizennyolc éven aluli elítéltet négy és fél órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén legalább harminc perc, hat órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén legalább negyvenöt perc munkaközi szünet illeti meg.

A napi pihenőidő¶

244. § (1) Az elítélt részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell biztosítani.

(2) A munkáltatási szabályzat – az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt kivételével – a napi munkavégzés befejezése és a másnapi munkakezdés között tizenegy óránál rövidebb, de legalább nyolc óra pihenőidő biztosítását írhatja elő

• a) a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott,
• b) a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
• c) az idénymunkát végző

elítéltek esetében.

(3) Legalább nyolc óra napi pihenőidőt kell biztosítani

• a) az osztott munkaidőben,
• b) a megszakítás nélküli munkarendben,
• c) a több műszakos munkarendben,
• d) az idényjellegű tevékenység keretében

foglalkoztatott elítélt esetében.

(4) A napi pihenőidő, ha az a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, legalább hét óra.

(5) Tizennyolc éven aluli elítéltnek legalább tizenkét óra napi pihenőidőt kell biztosítani.

A heti pihenőnap¶

245. § (1) Az elítéltet hetenként két pihenőnap illeti meg (heti pihenőnap).

(2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor – a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott elítéltet kivéve – az elítélt számára hat munkanapot követően egy heti pihenőnapot be kell osztani.

(4) Az elítélt számára – a társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés kivételével – havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani.

(5) Tizennyolc éven aluli elítélt esetében a (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.

246. § (1) A munkáltatási szabályzat rendelkezése esetén

• a) az elítélt részére a heti pihenőnap legfeljebb havonta,
• b) idénymunkát végző elítélt esetében a heti pihenőnap legfeljebb hathavonta

részben vagy teljesen összevontan is kiadható.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak esetén a heti pihenőnap összevonásának időtartama az alkalmazott munkaidőkeret időtartamát nem haladhatja meg, továbbá hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása kötelező.

(3) A heti pihenőnap összevonása nem alkalmazható

• a) az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt tekintetében,
• b) a női elítélt esetében a várandóssága megállapításától a szülést, illetve a várandósság egyéb okból történő megszűnését követő ötvenedik napig, illetve ha gyermekével együttesen kerül elhelyezésre, akkor annak teljes időtartama alatt,
• c) tizennyolc éven aluli elítélt esetében.

A heti pihenőidő¶

247. § (1) Az elítéltet – a heti pihenőnapok helyett – hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidő illeti meg.

(2) Az elítélt számára a heti pihenőidőt – a társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés kivételével – havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani.

(3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén – az (1) bekezdésben meghatározott heti pihenőidő helyett és a (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával – az elítéltnek hetenként legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is biztosítható. Az elítéltnek a munkaidőkeret átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell biztosítani.

(4) Tizennyolc éven aluli elítélt esetében a (3) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.

A rendkívüli munkaidő¶

248. § Rendkívüli munkaidő

• a) a munkaidő-beosztástól eltérő,
• b) a munkaidőkereten felüli

munkaidő.

249. § (1) Rendkívüli munkaidő a fogva tartó bv. intézet hozzájárulásával rendelhető el.

(2) A rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésről az elítéltet tájékoztatni kell.

(3) Nem korlátozott a rendkívüli munkaidő elrendelése baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében.

(4) Munkaszüneti napon rendkívüli munkaidő

• a) a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható elítélt számára, vagy
• b) a (3) bekezdésben meghatározott esetben

rendelhető el.

250. § (1) Az elrendelhető rendkívüli munkaidő felső határa havonta húsz, az elítélt hozzájárulásával további tizenkét óra, két egymást követő napon – e korlátozás nem vonatkozik a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett munkára – összesen négy óra.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat arányosan kell alkalmazni, ha

• a) a munkáltatás évközben kezdődött, vagy
• b) részmunkaidőre jött létre.

(3) A rendkívüli munkaidő elrendelése nem veszélyeztetheti az egészséget és testi épséget, nem eredményezheti az elítéltet e törvény alapján megillető jogok és kötelezettségek korlátozását.

(4) Rendkívüli munkaidőben nem foglalkoztatható

• a) a női elítélt várandóssága megállapításától a szülést, illetve a várandósság egyéb okból történő megszűnését követő ötvenedik napig, illetve ha gyermekével együttesen kerül elhelyezésre, akkor annak teljes időtartama alatt,
• b) az egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt,
• c) tizennyolc éven aluli elítélt.

(5) A félórát meg nem haladó rendkívüli munkaidő félórának, a félórát meghaladó rendkívüli munkaidő teljes órának számít.

(6) A napi munkavégzést meghaladó rendkívüli munkaidő esetén a munkáltatónak és a fogva tartó bv. intézetnek a rendkívüli munkaidő megkezdése előtt biztosítani kell az elítélt étkeztetését.

Fizetett szabadság¶

251. § Az elítéltet egyévi munkavégzés után húsz munkanap fizetett szabadság illeti meg.

252. § (1) Az elítélt egyévi munkavégzésének időtartamát a munkában töltött napok alapján kell megállapítani. Egyévi munkavégzésnek kétszázötvennégy munkában töltött nap számít.

(2) A szabadság számításánál munkanapként kell figyelembe venni:

• a) a szabadságon töltött időt,
• b) általános iskolai, illetve középfokú iskolai, valamint a szakmunkás iskolarendszerű képzésben, továbbá a szakképzésben részt vevő elítéltnek az elméleti oktatáson, illetve a vizsgára való felkészüléshez biztosított idő miatt a munkahelyről távol töltött időt,
• c) a fél munkanapot elérő állásidőt,
• d) a ledolgozott fél munkanapot.

(3) A szabadság számításánál teljes munkanapként kell figyelembe venni a részmunkaidőben, és a csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak ledolgozott munkanapjait.

(4) A szabadság idejére járó díjazás mértéke az előző havi ledolgozott egy munkanapra járó munkadíj és a szabadságos napok szorzatának összege.

253. § (1) Az évi szabadságot legkésőbb a munkában töltött kétszázötvennegyedik munkanapot követő három hónapon belül kell kiadni. Betegség vagy más akadály esetén a szabadságot legkésőbb az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni.

(2) A szabadság kiadásának időpontját – a fogva tartó bv. intézettel történt előzetes egyeztetés alapján, lehetőség szerint az elítélt kérésének megfelelően – a munkáltató határozza meg.

(3) Az elítéltnek a szabadságra vonatkozó kérését legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

(4) A szabadság indokolt esetben több részletben, a ledolgozott munkanapok arányában is kiadható.

(5) A szabadság kiadásának időpontját az elítélttel legkésőbb a szabadság kezdete előtt öt nappal közölni kell.

254. § (1) A szabadságot a munkarend szerinti munkanapokra kell kiadni.

(2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot.

(3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság – a (2) bekezdéstől eltérően – az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy az elítélt a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól.

(4) A szabadságot az (1) és (2) bekezdés esetén munkanapban, a (3) bekezdés esetén a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani.

(5) Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni és a (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell nyilvántartani.

255. § (1) Ha a munkáltatónál a munkáltatás szünetel, vagy az elítélt munkáltatása bármely okból megszűnik és még ki nem adott időarányos szabadsággal rendelkezik, a megállapított szabadságát ki kell adni, ha ez nem lehetséges, úgy pénzben kell megváltani.

(2) Ha az elítélt a szabadulás időpontjáig a szabadságra jogosító idő tartamát nem éri el, részére a tényleges munkavégzése után járó napokat időarányosan kell kiadni, amennyiben ez nem lehetséges, úgy azt pénzben kell megváltani.

(3) Pénzbeli megváltás esetén a szabadság idejére járó díjazás mértéke az előző havi ledolgozott egy munkanapra járó munkadíj és a szabadságos napok szorzatának összege.

256. § (1) Az elítélt szabadsága megszakítható.

(2) A kiadott szabadságot meg kell szakítani, ha az elítélt a szabadságát bv. intézetben tölti és elrendelik az elkülönítését, vagy vele szemben magánelzárás fegyelmi fenyítést szabnak ki.

(3) A megszakított szabadság hátralévő részét később ki kell adni.

257. § (1) A munkáltató nyilvántartja a rendes munkaidő, a rendkívüli munkaidő és a szabadság tartamát.

(2) A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő kezdő és befejező időpontjának is.

(3) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás – a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is vezethető.

A munkadíj¶

258. § Az alapmunkadíj a kifizetés évét megelőző év első napján a munkaviszonyban álló dolgozókra megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegének legalább egyharmada, az országos parancsnok által normatív utasításban, évente meghatározott összeg.

259. § (1) A munkadíjat a teljesítmény, a ledolgozott idő, valamint az előzőek kombinációja alapján lehet megállapítani.

(2) A ledolgozott idő alapú díjazás alapján munkáltatott elítélt részére fizetett havi munkadíj a havi teljes munkaidő ledolgozása esetén éves átlagban az alapmunkadíjnál nem lehet kevesebb.

(3) Ha a munkadíjat a teljesítmény alapján állapítják meg, a teljes munkaidő ledolgozása és a teljesítménykövetelmény száz százalékos teljesítése esetén az elítélt munkadíja éves átlagban az alapmunkadíjnál nem lehet kevesebb.

(4) Teljesítményalapú díjazás esetén a munkáltató a teljesítménykövetelményt előzetes, objektív méréseken és számításokon alapuló eljárás alapján köteles meghatározni, amely kiterjed a követelmény rendes munkaidőben történő száz százalékos teljesíthetőségének vizsgálatára is.

(5) Teljesítményalapú díjazás esetén az elítélt számára legalább az alapmunkadíj ötven százalékát elérő garantált munkadíj megállapítása is kötelező.

(6) A csökkentett, illetve nem teljes munkaidőben való foglalkoztatás esetén a munkadíj arányos része jár.

(7) A teljesítménykövetelményt és a teljesítménydíj-tényezőt alkalmazásuk előtt közölni kell az elítélttel.

260. § (1) Munkaidőkeret alkalmazásával foglalkoztatott elítélt számára teljesítménykövetelmény csak azzal írható elő, hogy ez esetben számára havonta minimum a garantált munkadíjat ki kell fizetni.

(2) A munkaidőkeret lejártakor az elítélt munkadíját az általános munkarend és a napi munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapulvételével kell elszámolni.

(3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás és ledogozott idő alapú díjazás alkalmazása esetén az elítélnek – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a besorolási munkadíja jár.

261. § (1) A munkáltató az elítélt által ellátható munkákat, illetve munkaköröket a szakképzettség és a munkafeltételek alapján a munkáltatási szabályzatban minősíti és kategóriákba sorolja, valamint az alapmunkadíj figyelembevételével megállapítja a besorolás szerinti munkadíjakat.

(2) A besorolásról és a kapcsolódó munkadíjról a munkáltató az elítéltet a munka megkezdése előtt írásban tájékoztatja.

262. § (1) Az elítéltet a besorolás szerinti munkadíj időarányos része illeti meg a munkaszüneti nap miatt kiesett időre.

(2) Munkaszüneti napon a munkaidő-beosztás alapján munkát végző elítéltet

• a) havidíj alkalmazása esetén – a havi munkadíján felül – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkadíja;
• b) teljesítmény- vagy óradíj alkalmazása esetén – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkadíján felül – az (1) bekezdés alapján megállapított díj

illeti meg.

(3) Munkaszüneti napon rendkívüli munkaidőre kötelezett elítéltet – a (2) bekezdés alapján járó munkadíjon felül – a munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapon (pihenőidőben) végzett rendkívüli munkaidő ellenértéke is megilleti.

263. § (1) A munkáltató a munkáltatási szabályzatban a végzett munka jellegére figyelemmel külön pótlékokat állapíthat meg, amelyek együttes összege legfeljebb a besorolás szerinti munkadíj harminc százalékáig terjedhet.

(2) Az éjszakai munkarendben foglalkoztatott elítéltet tizenöt százalékos pótlék illeti meg.

(3) A pótlékok számításának alapja az elítélt által végzett munkára megállapított besorolás szerinti munkadíj.

(4) A pótlék az elítéltet a rendes munkavégzés alapján járó munkadíján felül illeti meg.

264. § (1) A munkáltató anyagi ösztönzést alkalmazhat a teljesítmény növelésére, illetve a végzett munka minőségének javítása érdekében.

(2) Az elítélt részére anyagi ösztönzésként

• a) célfeladathoz kötött külön juttatás,
• b) a személyes szükségletekre fordítható összeg levásárlására kijelölt üzletben beváltható vásárlási utalvány az alapmunkadíj legfeljebb húsz százalékáig,
• c) pénzbeli elismerés, vagy
• d) tárgyjutalom

állapítható meg.

265. § (1) A munkadíjat utólag, legalább havonta egy alkalommal kell elszámolni.

(2) A munkadíjat forintban kell megállapítani és a tárgyhónapot követő hónap tizenötödik napjáig ki kell fizetni.

(3) A késedelem idejére a késedelembe esés időpontjától kezdve a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot kell fizetni.

(4) A munkadíjból való levonásnak jogszabály vagy végrehajtható határozat alapján van helye.

(5) Az elítélt a munkadíjáról előzetesen nem mondhat le.

266. § (1) A munkáltatás megszűnésekor az elítélt munkadíját az általános munkarend, a napi munkaidő és a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit munkaidőkeret hiányában is alkalmazni kell, ha a munkáltatás hónap közben szűnik meg.

267. § (1) A kifizetett munkadíj elszámolásáról – a jogszabály szerinti kötelező tájékoztatáson túl – az elítélt kérelmére, térítés ellenében írásbeli tájékoztatást (másolatot) kell adni.

(2) Ha az elítélt észrevétele alapján az elszámolást helyesbíteni kell, akkor az írásbeli tájékoztatásért fizetett térítmény számára visszajár.

(3) Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatásnak olyannak kell lennie, hogy az elítélt az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja.

Állásidő¶

268. § Ha az elítéltet a munkáltató a működési körében felmerült okból nem tudja munkával foglalkoztatni – ide nem értve a büntetés-végrehajtási okokat – a kiesett munkaidőre az alapmunkadíj 50 százaléka jár. A kiesett munkaidőre az elítélt a tartási költségekhez 50 százalékkal csökkentett összegben köteles hozzájárulni.

Tanulódíj¶

269. § (1) A betanulási idő alatt végzett munkáért az elítélt részére tanulódíjat kell fizetni, amelynek mértéke az alapmunkadíj ötven százaléka.

(2) A tanulóidő tartamát a munkáltatási szabályzatban munkakörönként kell megállapítani azzal, hogy a betanulási idő legfeljebb hatvan munkanap.

(3) Ha a betanulás ideje alatt az elítélt a teljesítmény alapján díjazott munkakörben az érvényes norma szerinti hatvan százalékos teljesítményt tartósan eléri, akkor a tanulóidőt meg kell szüntetni és az elítéltet ettől az időponttól a teljesítménye alapján kell az általános szabályok szerint díjazni.

(4) A tanulóidő tartamára az elítélt a tartási költségekhez ötven százalékkal csökkentett összegben köteles hozzájárulni.

Munkaterápiás foglalkoztatás¶

270. § (1) A bv. orvos javaslatára a BFB dönt az elítélt munkaterápiás foglalkoztatásáról, munkaidejéről, munkarendjéről.

(2) A munkaterápiás foglalkoztatás időtartama nem haladhatja meg a napi hat és a heti harminc órát, de el kell érnie a napi négy és a heti húsz órát.

(3) A munkaterápiás foglalkoztatáson részt vevő elítélt rendszeres pénzbeli térítésre jogosult, amelynek legkisebb összege napi hatórás foglalkoztatás esetén az alapmunkadíj egyharmada. A térítési díj összege az országos parancsnok által normatív utasításban, évente meghatározott összeg.

(3a) Ha a munkaterápiás foglalkoztatáson részt vevő elítéltet a munkáltató a működési körében felmerült okból nem tudja munkával foglalkoztatni – ide nem értve a büntetés-végrehajtási okokat –, a kiesett munkaidőre a térítési díj ötven százaléka jár.

(4) Munkaterápiás foglalkoztatás esetén e törvény munkáltatásra vonatkozó szabályait kell azzal az eltéréssel alkalmazni, hogy az ilyen foglakoztatásban részt vevő elítélt számára teljesítménykövetelmény nem írható elő.

Kártérítési felelősség különös szabályai¶

271. § (1) Az elítélt a munkáltatásból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni.

(2) A kártérítés mértéke nem haladhatja meg a négyhavi alapmunkadíj összegét. Szándékos károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni.

(3) Az elítélt teljes egészében köteles megtéríteni a kárt a megőrzésre átadott, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dologban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.

(4) Az elítélt mentesül a (3) bekezdésben meghatározott felelősség alól, ha

• a) a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy
• b) a munkáltató nem biztosította a biztonságos őrzés feltételeit.

(5) Az elítélttel szemben az Mt. leltárhiányért való felelősségre vonatkozó szabályai alapján kártérítési igény nem érvényesíthető.

A munkáltatással összefüggő igény érvényesítése¶

272. § (1) A munkáltatásból származó kártérítési, illetve egyéb igény három év alatt évül el.

(2) A bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény öt év alatt, ha a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el.

(3) Az elítélt a munkáltatásból származó igényét – a kártérítés iránti, illetve kártérítési kötelezettség megállapításával szembeni igény (a továbbiakban: kártérítéssel összefüggő igény) esetében a 143. § (2) bekezdésében és a 144. § (2) bekezdésében foglaltak szerint – a munkaügyi perben eljáró bíróság előtt érvényesítheti.

(4) Az elítélt a keresetet a kártérítéssel összefüggő igény esetében a 143. § (2) és (5) bekezdésében, illetve a 144. § (2) bekezdésében foglaltak szerint, a munkáltatásból származó egyéb igény esetén a végrehajtásért felelős szerv döntése vagy intézkedése ellen benyújtott panasz elbírálásáról hozott határozat közlésétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül, a bv. szerv székhelye szerint illetékes bíróságnál nyújthatja be.

(5) A munkáltatásból származó kártérítéssel összefüggő igény és egyéb igény miatt indított bírósági eljárásban a polgári perrendtartásról szóló törvény munkaügyi perekre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

VII. Fejezet — AZ ELZÁRÁS VÉGREHAJTÁSA¶

Általános szabályok¶

273. § (1) Az elzárás a bíróság jogerős ügydöntő határozata alapján hajtható végre. A büntetés-végrehajtási bíró az elzárás végrehajthatóságának megállapítását követően az értesítőlap másolatát megküldi a BVOP-nak. Az elzárásra ítéltet a BVOP hívja fel az értesítőlap másolatának beérkezését követő tizenöt napon belül az elzárás végrehajtásának három hónapon belüli megkezdésére. A felhívást olyan időpontban kell kiadni, hogy azt az elzárásra ítélt a jelentkezési kötelezettség napja előtt legalább tizenöt nappal megkapja.

(2) Az elzárást a külön jogszabályban kijelölt bv. intézetben hajtják végre.

(3) Az elzárás végrehajtására az V. Fejezetben foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy ha e fejezet valamely kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, az elzárás végrehajtási rendjére,

• a) ha az elzárást az elítélttel szemben első ízben szabták ki – kivéve, ha az elítélten ezt megelőzően már foganatba vettek szabadságvesztést –, az I. kategória,
• b) az a) pontban meghatározottakon kívül a II. kategória

szabályai vonatkoznak azzal, hogy a kreditrendszer nem alkalmazandó. Az elzárásra ítéltet továbbá megilletik a szabadságvesztésre ítélt részére biztosított jogosultságok.

(4) Az elzárásra ítéltek és a szabálysértési elzárást töltő elkövetők együtt helyezhetők el.

(5) Az elzárás végrehajtása során el kell különíteni

• a) az elzárásra ítélteket a szabadságvesztésre ítéltektől és a letartóztatottaktól,
• b) a férfiakat a nőktől,
• c) a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól,
• d) a dohányzókat a nem dohányzóktól, és
• e) a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől.

(6) Az elzárásra ítélt befogadását – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a bv. szerv hivatali munkarendjében kell végrehajtani.

(7)

274. § (1) Az elzárást kiszabó ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor szabadságvesztést vagy javítóintézeti nevelést töltő vagy más ügyben letartóztatásban levő elítélten az elzárást a szabadságvesztés kitöltését, a javítóintézetből történő elbocsátás vagy a letartóztatás megszüntetését követően kell végrehajtani.

(2) Az elzárás végrehajtásának elévülését félbeszakítja, ha az elzárásra ítélttel szemben szabadságvesztést, javítóintézeti nevelést vagy letartóztatást vesznek foganatba. Ezeknek a körülményeknek a megszűnéséig az elévülés nyugszik.

(3) Az elzárásra ítélt köteles

• a) az elzárást a bv. szervek által meghatározott helyen tölteni,
• b) a bv. intézet rendjét megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni,
• c) a bv. intézet tisztán tartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül, alkalomszerűen részt venni,
• d) a tartására fordított költséghez hozzájárulni, kivéve, ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik, és nem részesül nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban, illetve nem rendelkezik letéti pénzzel,
• e) a végrehajtás alatt okozott kárt megtéríteni,
• f) tankötelezettsége esetén általános iskolai tanulmányokat folytatni.

275. § (1) Az elzárásra ítélt

• a) a saját ruháját viselheti,
• b) hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a bv. intézet által engedélyezett személyekkel levelezhet,
• c) hetente legalább három alkalommal tíz perc időtartamban távbeszélő használatára jogosult, ez ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell,
• d) havonta legalább két alkalommal fogadhat látogatót,
• e) részére heti négy óra kimaradás engedélyezhető, a kimaradás tartama az elzárásba beszámít,
• f) a külön jogszabályban meghatározott összeget a személyes szükségleteire használhatja fel,
• g) csomagot hetente kaphat,
• h) a bv. intézetben a rendelkezésre álló sport- és közművelődési lehetőségeket igénybe veheti,
• i) naponta legalább egy óra szabad levegőn tartózkodásra jogosult,
• j) a bv. intézetben, illetve annak felügyeleti szerveinél és a büntetés-végrehajtástól független szervhez közérdekű bejelentés, visszaélés-bejelentés, panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére jogosult.

(2) Az elzárásra ítélt részére kimaradás nem engedélyezhető, ha ellene szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt újabb büntetőeljárás van folyamatban, és az a bíróság, illetve ügyészség, amely előtt a büntetőeljárás folyamatban van, a büntetőeljárás eredményének veszélyeztetése okán nem járult hozzá ahhoz, hogy az elítélt a bv. intézetet őrzés nélkül elhagyhassa.

(3) Ha az elzárás tartama a húsz napot meghaladja, az elzárásra ítélt kérelmet nyújthat be a kimaradás összevontan történő kiadása érekében. Összevontan legfeljebb huszonnégy óra kimaradás engedélyezhető.

(4) Az elzárásra ítélt szökése vagy engedély nélküli eltávozása esetén, továbbá ha az elzárásra ítélt engedéllyel távozott, de jogellenesen nem tért vissza, az elzárás végrehajtása alatt további kimaradásra nem mehet. A bv. szerv vezetője erről határozatot hoz. Ha egy éven belül újabb elzárást vesznek foganatba, az intézet parancsnoka e körülményekre figyelemmel az újabb büntetés tekintetében a kimaradást határozattal megtilthatja.

(5) Az elzárásra ítélt részére biztosítani kell, hogy a választójogát gyakorolhassa. Az elzárásra ítélt a fogvatartás helyén, a választási eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint jogosult szavazni, az elzárásra ítélt személyazonosságát a fogvatartó bv. intézet nyilvántartása alapján kell megállapítani. A bv. intézet köteles elősegíteni az elítélt választójogának gyakorlását.

(6) Az elzárásra ítélt a 120. §-nak megfelelően jogosult nyilatkozatot tenni a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény szerinti műsorszámban vagy sajtótermékben, vagy az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő közzététellel. A nyilatkozattétel korlátozására és engedélyezésére a 124–125. § rendelkezései az irányadók.

(7) Az elzárásra ítélt

• a) részt vehet a munkáltatásban és külső munkában,
• b) részére a szabadságvesztésre ítéltekkel azonos mértékű munkadíj jár,
• c) együtt dolgozhat a szabadságvesztésre ítéltekkel,
• d) munkáltatására egyebekben a szabadságvesztésre ítélt munkáltatására vonatkozó szabályok irányadók.

(8) Az elzárást foganatosító bv. intézet parancsnoka a 154. § (1) bekezdésében meghatározott okok fennállásának az idejére – legfeljebb öt napig – az elzárásra ítéltek meghatározott csoportjára nézve elrendelheti az (1) bekezdés b)–e) és g)–i) pontjában, az (5) bekezdésben, továbbá a 123. § (1)–(2) bekezdésében foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja. A 154. § (2)–(3) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

276. § (1) Az elzárásra ítélt a következő jutalmakban részesíthető:

• a) dicséret,
• b) a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése,
• c) pénzjutalom,
• d) rendkívüli kimaradás, ami az elzárás tartamába beszámít.

(2) Az elzárásra ítélttel szemben alkalmazható fenyítések:

• a) feddés,
• b) a személyes szükségletekre fordítható összeg legfeljebb ötven százalékkal történő csökkentése,
• c) a kimaradás legfeljebb három alkalomra történő megvonása,
• d) öt napig terjedő magánelzárás, amelynek során engedélyezhető, hogy az elzárásra ítélt dolgozzon.

(3) A bv. intézet magánelzárást kiszabó határozata ellen az elzárásra ítélt a büntetés-végrehajtási bíróhoz bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be. A bírósági felülvizsgálati kérelmet a határozat közlésekor nyomban be kell jelenteni; a bírósági felülvizsgálati kérelemnek a magánelzárás végrehajtására halasztó hatálya van.

277. § (1) A bv. intézet parancsnoka az elzárásra ítélt vagy védője kérelmére fontos okból, különösen az elzárásra ítélt személyi és családi körülményeire, egészségi állapotára tekintettel az elzárás félbeszakítását legfeljebb harminc napig terjedő időtartamra engedélyezheti.

(2) Ha az elzárásra ítélt kórházi gyógykezelése szükséges, és az a büntetés-végrehajtás keretei között nem megoldható, a bv. intézet parancsnoka a gyógykezelés tartamára az elzárás végrehajtását félbeszakítja.

(3) A bv. intézet parancsnoka az elzárást hivatalból vagy az elítélt kérelmére félbeszakítja, ha az elzárásra ítélt

• a) a tizenkettedik hetet meghaladóan várandós, a gyermek egy éves koráig, feltéve, hogy gyermekét a saját háztartásában gondozza,
• b) gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozást segítő ellátásban részesül, annak hátralévő idejére, de legfeljebb egy évre.

(4) A (3) bekezdés alkalmazása esetén a büntetés végrehajtását haladéktalanul folytatni kell, ha

• a) a gyermek nem az elzárásra ítélt gondozásában van,
• b) a gyermekgondozási díj vagy a gyermekgondozást segítő ellátás folyósítását egy év eltelte előtt megszüntetik.

(5) A félbeszakítás tartama az elzárás tartamába nem számít be. A félbeszakítás alatt az elzárás elévülése nyugszik.

(6) A félbeszakítás tárgyában hozott határozat ellen az elzárásra ítélt és a védője, fiatalkorú esetén továbbá a törvényes képviselő a határozat közlésétől számított három napon belül panasszal élhet.

278. § Az elzárás vagy annak hátralevő része nem hajtható végre, ha az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően az elzárásra ítélt

• a) a szülést követően gyermekének gondozásáról egy éven át saját háztartásában gondoskodott, illetve a gyermek születését követően a gondozásáról egy éven át saját háztartásában kizárólag maga gondoskodott,
• b) legalább egy évig gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozást segítő ellátásban részesült,
• c) folyamatosan öt évet vagy azt meghaladó időt töltött szabadságvesztésben vagy letartóztatásban, illetve kényszergyógykezelésben vagy előzetes kényszergyógykezelésben, vagy két évet vagy azt meghaladó időt töltött javítóintézetben,
• d) olyan szabadságvesztést tölt, amely mellett kiutasítását rendelték el.

Katona elzárására vonatkozó szabályok¶

279. § (1) Katona elzárását a külön jogszabályban kijelölt intézet katonai fogdaként kialakított és elkülönített részlegén kell végrehajtani.

(2) Az elzárás végrehajtása alatt a katonákat a 273. § (5) bekezdésében előírtakon felül a többi elzárásra ítélttől és szabálysértési elzárást töltő elkövetőtől, továbbá a különböző állománycsoportú katonákat egymástól el kell különíteni.

(3) A katona elzárásának végrehajtására a 205. § (5)–(8) bekezdésének rendelkezései megfelelően irányadók.

(4) E § alkalmazásában katona: a Btk. 127. § (1) bekezdésében meghatározott az a személy, akinek tényleges állományviszonya a vele szemben kiszabott elzárás végrehajtásának megkezdésekor és a végrehajtás alatt fennáll.

VIII. Fejezet — A KÖZÉRDEKŰ MUNKA VÉGREHAJTÁSA¶

A közérdekű munka végrehajtásának rendje¶

280. § (1) A közérdekű munka végrehajtásának célja, hogy az elítélt a köz érdekében álló munkát végezzen, és hogy az az elítélt bűnismétlése megelőzésének és társadalmi beilleszkedésének az elősegítését is szolgálja.

(2) A közérdekű munka végrehajtásáról a pártfogó felügyelői szolgálat gondoskodik, amely feladatát a központi költségvetési szervekkel és a helyi önkormányzatokkal vagy ezek intézményeivel, helyi közszolgáltatást végző egyéb szervezetekkel, az állami és önkormányzati tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott vagy erre a célra az állam vagy az önkormányzat által létrehozott gazdálkodó szervezetekkel, a helyi nemzetiségi önkormányzatokkal, az egyházi jogi személyekkel, a közhasznú jogállású szervezetekkel, a civil szervezetekkel, valamint a gazdálkodó szervezetekkel (a továbbiakban együtt: munkahely) és az állami foglalkoztatási szervvel együttműködésben látja el. Ha nincs az e fejezetben meghatározott feltételeknek megfelelő más munkahely, az elítélt lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye szerint illetékes települési önkormányzat, kivételesen a területi önkormányzat köteles a közérdekű munkavégzés helyét biztosítani.

(3) A kijelölt munkahellyel a közérdekű munka tartamára nem létesül munkaviszony, az elítélt a munkát büntetés-végrehajtási jogviszony keretében végzi.

(4) A közérdekű munka végrehajtása során a napi munkaidő legalább négy óra, legfeljebb tizenkét óra. A közérdekű munkavégzés heti időtartama legalább négy óra, de a negyvennyolc órát nem haladhatja meg. A letöltött közérdekű munkát órákban kell nyilvántartani.

(5) A közérdekű munkát az első munkahely kijelöléséről szóló határozat végrehajthatóságától számított két éven belül végre kell hajtani. Ha két éven belül a közérdekű munkát az elítélt önhibájából nem végzi el, a pártfogó felügyelő jelentést készít, és a 290. § (2) bekezdése szerint kezdeményezi az ügyészségnél a közérdekű munka szabadságvesztésre való átváltoztatásának indítványozását.

(5a) Az (5) bekezdésben meghatározott határidőbe nem számít be

• a) a félbeszakítás,
• b) a közérdekű munka végrehajtásának a 14. § (5) bekezdésében meghatározott megszakítása,
• c) más közérdekű munka, közérdekű munka vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés, illetve a szabálysértési elzárás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának

időtartama.

(6) A közérdekű munka végrehajtása során az elítélt jogosult

• a) ha a munkakör jellege indokolja, a munkahely által biztosított munkaruházatra és egyéni védőeszköz-ellátásra,
• b) munkahelyi vagy üzemi baleset esetén a külön törvény szerinti baleseti ellátásként baleseti egészségügyi szolgáltatásra.

(7) Munkahelyi vagy üzemi baleset esetén a munkahely képviselője haladéktalanul tájékoztatja a pártfogó felügyelőt, és megküldi a munkahelyi vagy üzemi balesetről készült dokumentációt.

(8) A közérdekű munka végrehajtása során az elítéltnek az általa okozott kárért való felelősségére, vagy az elítéltet ért kárért a munkahely felelősségére az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az elítélt anyagi felelősségének a mértékét a hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállalók távolléti díjának figyelembevételével kell megállapítani.

(9) A közérdekű munka végrehajtásának elévülését félbeszakítja, ha az elítélttel szemben szabadságvesztést, elzárást, közérdekű munka vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést vagy letartóztatást vesznek foganatba. Ezeknek a körülményeknek a megszűnéséig az elévülés nyugszik.

(10) A pártfogó felügyelő a közérdekű munka végrehajtásával összefüggésben lefolytatandó eljárás során, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Be. szabályai alapján jár el.

281. § (1) Az állami foglalkoztatási szerv a honlapján megjelentetett tájékoztatóban ismerteti a munkahelyekkel a közérdekű munkára ítéltek igénybevételének lehetőségét.

(2) Az állami foglalkoztatási szerv a közérdekű munka szervezése céljából a közérdekű munka végzésére kijelölhető munkahelyekről foglalkoztatói nyilvántartást (a továbbiakban: foglalkoztatói nyilvántartás) vezet. Az állami foglalkoztatási szerv a büntetőügyben kiszabott közérdekű munka végrehajtására kijelölhető munkahelyekről vezetett foglalkoztatói nyilvántartást és a Szabs. tv. alapján létrehozott közérdekű munka foglalkoztatói nyilvántartásnak a foglalkoztatókra vonatkozó részét egységes rendszerként működteti.

(3) A foglalkoztatói nyilvántartásba közérdekű munka végzésére kijelölhető munkahelyként nyilvántartásba vehető:

• a) a központi és a helyi önkormányzati költségvetési szerv,
• b) az állami és az önkormányzati fenntartású intézmény,
• c) az állami és az önkormányzati tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott, vagy erre a célra az állam vagy az önkormányzat által létrehozott gazdálkodó szervezet,
• d) a helyi közszolgáltatást végző egyéb szervezet,
• e) az egyházi jogi személy,
• f) a közhasznú jogállású szervezet,
• g) a civil szervezet,
• h) a gazdálkodó szervezet.

(4) A (3) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott munkahelyeknek be kell jelenteniük, a (3) bekezdés d)–h) pontjában meghatározott munkahelyek bejelenthetik az állami foglalkoztatási szerv részére az (5) bekezdés a)–i) pontjában foglalt adatokat.

(5) A foglalkoztatói nyilvántartás tartalmazza:

• a) a kijelölhető munkahely megnevezését és elérhetőségét,
• b) a közérdekű munka jellegét (FEOR), a munkahelynek a tevékenységét (TEÁOR), a közérdekű munkaként végezhető munkakör megnevezését, leírását,
• c) a kijelölhető munkahely által igényelt létszámot,
• d) a munkavégzés helyét,
• e) a munkavégzés tartamát,
• f) a napi munkaidő legalacsonyabb és legmagasabb mértékét,
• g) az arra vonatkozó adatokat, hogy a közérdekű munka az általános munkarend szerint heti pihenő- vagy munkaszüneti napokon végezhető-e,
• h) az egy napon foglalkoztatható személyek legkisebb és legnagyobb létszámát,
• i) a munkavégzéshez szükséges iskolai végzettségre, szakképesítésre vonatkozó adatokat.
• j) a munkavégzéssel érintett munkakör vonatkozásában a munkaköri alkalmassági vizsgálat szükségességét.

(6) Az állami foglalkoztatási szerv a honlapján való közzététellel tájékoztatja a pártfogó felügyelői szolgálatot azokról a munkahelyekről, amelyek közérdekű munka végzésére elítéltek kijelölését igénylik.

(7) A pártfogó felügyelő munkahely kijelöléséről szóló értesítése alapján az állami foglalkoztatási szerv átvezeti a változásokat a foglalkoztatói nyilvántartás (5) bekezdés szerinti adatain. Ha a pártfogó felügyelő a munkahely kijelöléséről értesíti a foglalkoztatási szervet, akkor a kijelölt munkahely nem jeleníthető meg a szabálysértési eljárásban kiszabott közérdekű munka, vagy a pénzbírság, helyszíni bírság vagy közigazgatási bírság megváltására vállalt közérdekű munka elvégzésre kijelölhető munkahelyként a foglalkoztatási szerv által a Szabs. tv. alapján vezetett közérdekű munka foglalkoztatói nyilvántartásban.

(8) Ha a foglalkoztatói nyilvántartás alapján a közérdekű munka elvégzésére nincs kijelölhető munkahely, a pártfogó felügyelő arra a Szabs. tv. alapján vezetett közérdekű munka foglalkoztatói nyilvántartás szerinti munkahelyet is kijelölhet.

(9) Közérdekű munka végzésére a foglalkoztatói nyilvántartásban nem szereplő munkahely is kijelölhető, ha vállalja, hogy megfelel a munkahelyekre vonatkozó, e fejezet szerinti előírásoknak.

A munkahely kijelölése¶

282. § (1) A közérdekű munka végrehajtására szolgáló munkahelyet az elítélt lakcíme – ennek hiányában, vagy az elítélt kérelmére a tényleges tartózkodási helye – szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálat pártfogó felügyelője jelöli ki, a munkahely kijelölése előtt az elítéltet meghallgatja. Evégből az elítéltet a bíróság értesítésének és ügydöntő határozatának kézhezvételétől számított nyolc napon belül idézi, egyben az iskolai végzettségére, szakképesítésére és az egészségi állapotára vonatkozó iratok bemutatására hívja fel.

(2)

(3) A munkavégzés helyeként elsősorban az elítélt lakcíme, ennek hiányában vagy az elítélt kérelmére a tényleges tartózkodási helye szerinti munkahelyet kell kijelölni. Az elítélt legkésőbb a meghallgatáson nyilatkozhat arról, hogy a közérdekű munka végrehajtási helyét a tényleges tartózkodási helye szerint kéri kijelölni.

(4) A munkahely kijelölése előtt nincs szükség az elítélt foglalkoztathatósági vizsgálatának kezdeményezésére, ha

• a) a foglalkoztatói nyilvántartás adatai vagy a munkahely nyilatkozata alapján a munkavégzéshez nem szükséges munkaköri alkalmassági vizsgálat elvégzése,
• b) az elítélt rendelkezik a munkavégzéshez szükséges érvényes munkaköri alkalmassági vagy szakmai alkalmassági vizsgálati véleménnyel, vagy
• c) az elítélt rendelkezik érvényes foglalkoztathatósági szakvéleménnyel.

(4a) Ha az elítélt egészségi állapotára vagy az abban bekövetkezett változásra tekintettel, valamint a munkahellyel kötött együttműködési megállapodás alapján ez szükséges, a munkahely kijelölése előtt a pártfogó felügyelő a foglalkoztathatósági szakvélemény kiadása érdekében kezdeményezi az elítélt foglalkoztathatósági vizsgálatát és az elítéltet a vizsgálaton való megjelenésre hívja fel.

(4b) El kell végezni a foglalkoztathatósági vizsgálatot, ha a (4) bekezdés a) pontja alapján nem szükséges, de az elítélt annak elvégzését kéri. Ebben az esetben a foglalkoztathatósági vizsgálat költségeit az elítélt viseli.

(4c) Az elítélt a foglalkoztathatósági szakvéleményt az elkészültétől számított tizenöt napon belül köteles bemutatni a pártfogó felügyelőnek.

(5) Az elítélt köteles a foglalkoztathatósági vizsgálaton megjelenni. A felhívásban az elítéltet figyelmeztetni kell arra, hogy ha a vizsgálaton nem jelenik meg és távolmaradását nem igazolja, akkor a pártfogó felügyelő a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatását kezdeményezi.

(6) Ha a foglalkoztathatósági vizsgálat elvégzésére jogosult arról értesíti a pártfogó felügyelői szolgálatot, hogy az elítélt a foglalkoztathatósági vizsgálaton nem jelent meg és az elítélt a távolmaradását nem mentette ki, a pártfogó felügyelő jelentést készít az ügyészségnek. Az eljárásra a továbbiakban a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásának szabályait kell alkalmazni.

283. § (1) A pártfogó felügyelő a 282. § (4) bekezdés alkalmazása esetén az elítélt személyes meghallgatását követő tizenöt napon belül, ha az elítélt foglalkoztathatósági vizsgálatát kezdeményezte legkésőbb a foglalkoztathatósági szakvélemény bemutatásától számított tizenöt napon belül – kivéve, ha a közérdekű munkavégzés félbeszakítására okot adó körülmény áll fenn – a közérdekű munka végrehajtására szolgáló munkahelyet határozatban jelöli ki.

(2) A munkahely kijelölése előtt a pártfogó felügyelő – a kötelezettségeire vonatkozó tájékoztatás mellett – egyeztet a kijelölhető munkahellyel. A kijelölés esetére a kötelezettségek vállalásáról a munkahely vezetője vagy képviseletre jogosult tisztségviselője nyilatkozatot tesz. Ha a munkahely biztosítására a helyi önkormányzat köteles, a munkahelyi nyilatkozatot nem kell beszerezni.

(3) A munkahely kijelölésénél figyelembe kell venni az elítélt egészségi állapotát, ha készült, a foglalkoztathatósági szakvéleményt, az elítélt szakképzettségét, szakképesítését és a munkára való alkalmasságát, valamint az elkövetett bűncselekmény jellegét.

(4) A munkavégzés helyeként nem jelölhető ki az a munkahely,

• a) ahol az ellátandó munkakört az elítélt – büntetett előéletére vagy a foglalkozástól eltiltás hatályára figyelemmel, vagy egészségi állapota miatt – nem töltheti be,
• b) amelynek az elítélt akár a közérdekű munka megkezdése előtt, akár annak végrehajtása alatt vezető tisztségviselője vagy tulajdonosa, vagy abban üzletrésszel rendelkezik,
• c) ahol az elítélt a közérdekű munka végrehajtása során a Polgári Törvénykönyv szerinti hozzátartozójával kerülne alá-fölérendeltségi vagy elszámolási viszonyba,
• d) amelynél a munkába járás költségeit az elítélt előreláthatólag nem tudja fedezni.

(5) A munkahely kijelöléséről szóló határozat ellen a kézhezvételtől számított nyolc napon belül az ügyészség, az elítélt és a védő bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be. A felülvizsgálati kérelemnek a végrehajtásra halasztó hatálya van. A felülvizsgálati kérelmet, ha azt nem az ügyészség terjeszti elő a bírósághoz, az ügyben eljárt pártfogó felügyelői szolgálatnál kell benyújtani. Ha a munkahely kijelöléséről a pártfogó felügyelő meghallgatáson határoz, az elítélt a felülvizsgálati kérelemről nyomban nyilatkozatot tesz, amit jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(5a) A pártfogó felügyelő a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő leteltét követően

• a) a felülvizsgálati kérelmet a rendelkezésre álló iratokkal együtt,
• b) az ügyészség értesítése alapján a rendelkezésre álló iratokat

haladéktalanul felterjeszti – ha a kérelmet az elítélt vagy a védő nyújtotta be, az ügyészség útján – a székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak.

(6) Ha az elítélt a felülvizsgálati kérelemben kizárólag a közérdekű munka megkezdésének az időpontját kifogásolja, a büntetés-végrehajtási bíró a felülvizsgálati kérelmet félbeszakítási kérelemként bírálja el.

(7) Ha az elítélt a pártfogó felügyelői meghallgatáson vagy a munkahely kijelöléséről szóló határozattal szemben benyújtott felülvizsgálati kérelemben úgy nyilatkozik, hogy a közérdekű munka elvégzését megtagadja, a pártfogó felügyelő erről jelentést készít az ügyészségnek. Az eljárásra a továbbiakban a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásának szabályait kell alkalmazni.

284. § (1) A munkahely kijelöléséről – a határozat előkészítése során a munkahellyel való kapcsolatfelvétel alapján –, továbbá a bírósági felülvizsgálat folytán a kijelölés módosításáról haladéktalanul értesíteni kell az elítélt lakcíme, vagy az elítélt kérelmére a tényleges tartózkodási helye szerint illetékes állami foglalkoztatási szervet, ha a munkahely a foglalkoztatói nyilvántartásban szerepel.

(2) A munkahely kijelöléséről szóló véglegessé vált határozatot a pártfogó felügyelő kézbesíti az elítéltnek, és egyben a munkavégzés megkezdésére hívja fel az elítéltet. A felhívásban

• a) meg kell határozni a munkavégzés kezdő időpontját, amely nem lehet kevesebb, mint a kézbesítést követő nyolc nap, és
• b) az elítéltet figyelmeztetni kell arra, hogy
• ba) ha készült, a foglalkoztathatósági szakvéleményt a munkahely képviselőjének mutassa be, és
• bb) ha a kijelölt munkahelyen a felhívás szerinti határidőn belül vagy időpontban nem jelenik meg, akkor a pártfogó felügyelő a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatását kezdeményezi.

(3) A munkavégzés kezdő időpontjáról a pártfogó felügyelő értesíti a munkahelyet.

285. § (1) Ha munkahely-kijelölés érdekében történő meghallgatáson az elítélt egészségi állapotával összefüggésben olyan adat merül fel, vagy a foglalkoztathatósági szakvélemény alapján – a foglalkoztatási korlátozásokra és a kijelölhető munkahelyekre figyelemmel – megalapozottan arra lehet következtetni, hogy az elítélt ideiglenesen nem lesz foglalkoztatható, és egészségi állapotában a közeli jövőben változás nem várható, a pártfogó felügyelő jelentést készít és a pártfogó felügyelői szolgálat székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak javaslatot tesz a közérdekű munka félbeszakítására.

(2) Ha munkahely-kijelölés érdekében történő meghallgatáson az elítélt egészségi állapotával összefüggésben olyan adat merül fel, vagy a foglalkoztathatósági szakvélemény alapján megalapozottan arra lehet következtetni, hogy az elítélt egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, ami a közérdekű munka végrehajtását nem teszi lehetővé, a pártfogó felügyelő jelentést készít és a pártfogó felügyelői szolgálat székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak javaslatot tesz a közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének a megállapítására.

(3) Ha ez a jelentés megalapozása érdekében szükséges, a pártfogó felügyelő az (1) és a (2) bekezdés szerinti esetben az elítélt foglalkoztathatósági vagy ismételt foglalkoztathatósági vizsgálatát kezdeményezheti.

Új munkahely kijelölése¶

286. § (1) Az elítélt lakcíme, vagy az elítélt kérelmére a tényleges tartózkodási helye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálat pártfogó felügyelője hivatalból vagy az elítélt, vagy a munkahely kérelmére a közérdekű munka végrehajtására új munkahelyet jelöl ki, ha a közérdekű munka

• a) a kijelölt munkahelyen nem hajtható végre,
• b) végrehajtása
• ba) a munkafegyelem biztosítása érdekében vagy
• bb) az elítélt személyi körülményeiben történt változás miatt

más munkahelyen célszerű,

• c) azért nem teljesíthető, mert az elítélt jövedelmi viszonyai miatt nem képes fedezni a kijelölt munkahelyre történő utazás költségeit, és azokat a munkahely sem fizeti meg.

(2) A pártfogó felügyelő új munkahelyet jelöl ki, ha erre a büntetés-végrehajtási bíró vagy az ügyészség felhívja.

(3) A pártfogó felügyelő az új munkahely kijelölése előtt az elítélt foglalkoztathatósági vizsgálatát kezdeményezi, ha

• a) az elítélt egészségi állapotában orvosi iratokkal igazoltan tartós rosszabbodás állt be,
• b) a büntetés-végrehajtási bíró, illetve az ügyészség erre felhívja, vagy
• c) az új munkahelyen ellátott munkakör vonatkozásában szükséges a foglalkoztathatósági szakvélemény elkészítése.

(4) Az új munkahely kijelöléséről szóló határozattal szembeni bírósági felülvizsgálati kérelemre a 283. § (5) és (5a) bekezdését kell alkalmazni azzal, hogy az elítélt és a védő az új munkahely kijelölése iránti kérelem elutasításáról hozott határozattal szemben is élhet bírósági felülvizsgálati kérelemmel.

A közérdekű munka végrehajtásának ellenőrzése, az elítélt és a munkahely kötelezettségei¶

287. § (1) A közérdekű munka végrehajtását a pártfogó felügyelő ellenőrzi, ennek keretében rendszeresen vizsgálja, hogy az elítélt vagy a munkahely a közérdekű munka végrehajtásával összefüggő kötelezettségeinek eleget tesz-e.

(2) A pártfogó felügyelő a közérdekű munka végrehajtásának ellenőrzésére nyilvántartó lapot és jelenléti ívet állít ki, amely tartalmazza

• a) az ügy számát,
• b) az elítélt természetes személyazonosító adatait, lakcímét, kézbesítési címét, tényleges tartózkodási helyének címét, és egyéb elérhetőségét,
• c) a munkahelyen történő megjelenések időpontját,
• d) az egy munkanapon ledolgozott órák számát és munkanaponként az elítélt és a munkahely képviselőjének aláírását,
• e) az összesen ledolgozott órák számát.

(3) A közérdekű munka végrehajtása során az elítélt kötelességei:

• a) a kijelölt munkahelyen a munkaidő kezdetére munkaképes állapotban megjelenni, és a meghatározott munkaidőben munkát végezni, esetleges hiányzásait orvos által vagy más megfelelő módon igazolni,
• b) a kijelölt munkát szakismerete, képessége és legjobb tudása szerint, fegyelmezetten, a kijelölt munkahely képviselőjének az utasításai, vagy ha a munka felügyeletét a pártfogó felügyelő vagy a pártfogó felügyelői asszisztens látja el, az ő utasítása szerint elvégezni,
• c) a munkavédelemmel, a tűzvédelemmel, a balesetvédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani,
• d) a kijelölt munkahelyen munkát végzőkkel együttműködni, és a munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy más egészségét, testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi kárt ne idézzen elő,
• e) a pártfogó felügyelővel együttműködni és számára a szükséges tájékoztatást megadni, a közérdekű munka végrehajtását elősegítő rendelkezéseit megtartani.

(4) A közérdekű munka végrehajtása során a munkahely kötelességei:

• a) az elítéltet az ügydöntő határozat és a kijelölésről szóló határozat szerinti közérdekű munkával, hetente legalább egy napon, napi legalább négy és legfeljebb tizenkét óra közötti tartamban foglalkoztatni,
• b) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani,
• c) a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani,
• d) az elítéltet a munkavédelemmel, a balesetvédelemmel, a tűzvédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokról kioktatni,
• e) az elítéltnek a munkával összefüggésben okozott kárt megtéríteni,
• f) a pártfogó felügyelő által megküldött nyilvántartó lapot és jelenléti ívet vezetni,
• g) az elítéltről kért felvilágosítást a pártfogó felügyelőnek megadni,
• h) haladéktalanul értesíteni a pártfogó felügyelőt arról, ha
• ha) az elítélt a büntetése letöltését megkezdte,
• hb) az elítélt a közérdekű munka önkéntes végrehajtásának nem tesz eleget,
• hc) új munkahely kijelölése tűnik célszerűnek,
• hd) rendkívüli esemény következett be, így különösen, ha az elítéltet munkahelyi baleset érte,
• he) az elítélt a meghatározott közérdekű munkát teljesítette.

A közérdekű munka végrehajtásának félbeszakítása¶

288. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró az elítélt vagy védője kérelmére fontos okból, különösen az elítélt családi körülményeire, egészségi állapotára tekintettel a közérdekű munka végrehajtását félbeszakíthatja. A félbeszakítás tartama – a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel – évente a hatvan napot nem haladhatja meg.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró a közérdekű munka végrehajtását hivatalból vagy az elítélt kérelmére félbeszakítja, ha az elítélt

• a) a tizenkettedik hetet meghaladóan várandós, a gyermek egy éves koráig, feltéve, hogy gyermekét a saját háztartásában gondozza,
• b) gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozást segítő ellátásban részesül, annak hátralévő idejére, de legfeljebb egy évre,
• c) egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, amely a közérdekű munka végrehajtását ideiglenesen nem teszi lehetővé, vagy a foglalkoztathatósági szakvélemény alapján, vagy a foglalkoztatási korlátozásokra és a kijelölhető munkahelyekre figyelemmel az elítélt ideiglenesen nem foglalkoztatható, legfeljebb egy évre.
• d) legénységi állománycsoportba tartozóként a honvédek jogállásáról szóló jogszabály szerinti szolgálati viszonyt (a továbbiakban: szolgálati viszony) létesített, egy évi időtartamra.

(3) A (2) bekezdés alkalmazása esetén a büntetés végrehajtását haladéktalanul folytatni kell, ha

• a) a gyermek nem az elítélt gondozásában van,
• b) a gyermekgondozási díj vagy a gyermekgondozást segítő ellátás folyósítását egy év eltelte előtt megszüntetik,
• c) az elítélt egészségi állapota a közérdekű munka elvégzését lehetővé teszi, illetve a megismételt vizsgálat szerinti foglalkoztathatósági szakvélemény alapján az elítélt foglalkoztatható.
• d) az elítélt szolgálati viszonya egy év eltelte előtt megszűnik.

(4) A félbeszakítás tartama a közérdekű munka tartamába nem számít be. A félbeszakítás alatt az elévülés nyugszik.

A közérdekű munka végrehajthatóságának megszűnése¶

289. § A közérdekű munka vagy annak hátralévő része nem hajtható végre, ha az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után az elítélt

• a) a szülést követően gyermekének gondozásáról egy éven át saját háztartásában gondoskodott, illetve a gyermek születését követően a gondozásáról egy éven át saját háztartásában kizárólag maga gondoskodott,
• b) legalább egy évig gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozást segítő ellátásban részesült,
• c) egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, amely a közérdekű munka végrehajtását nem teszi lehetővé, vagy a foglalkoztathatósági szakvélemény, vagy a megismételt vizsgálat szerinti foglalkoztathatósági szakvélemény alapján a közérdekű munka végzésére az elítélt nem alkalmas,
• d) folyamatosan öt évet vagy azt meghaladó időt töltött szabadságvesztésben vagy letartóztatásban, illetve kényszergyógykezelésben vagy előzetes kényszergyógykezelésben, vagy két évet vagy azt meghaladó időt töltött javítóintézetben.
• e) legénységi állománycsoportba tartozóként legalább egy évig katonai szolgálatot teljesített.

A közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre¶

290. § (1) A pártfogó felügyelő jelentést készít, ha

• a) az elítélt a közérdekű munka elvégzését megtagadja,
• b) az elítélt a foglalkoztathatósági vizsgálaton nem jelenik meg és távolmaradását nem igazolja,
• c) a munkahely értesítése alapján vagy az ellenőrzések során megállapítja, hogy az elítélt önhibájára visszavezethető okból
• ca) a közérdekű munka megkezdésére megjelölt időpontban nem jelent meg,
• cb) a munkavégzési kötelezettségének az arra való felhívás ellenére nem tett eleget,
• cc) a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartást tanúsított,
• cd) a 280. § (5) bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak, illetve
• d) a 291. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak.

(2) A pártfogó felügyelő a jelentést – az azt alátámasztó bizonyítékok csatolásával – megküldi az ügyészségnek, és javaslatot tesz a közérdekű munka szabadságvesztésre való átváltoztatásának indítványozására.

(3) Az ügyész szükség esetén meghallgatja a pártfogó felügyelőt és az elítéltet, vagy további bizonyítékok csatolására hívhatja fel a pártfogó felügyelőt.

(4) A pártfogó felügyelői szolgálatot új munkahely kijelölésére hívhatja fel

• a) az ügyészség, ha az átváltoztatás indítványozására nem lát alapot, vagy
• b) a büntetés-végrehajtási bíró, ha az ügyészség indítványát elutasítja.

291. § (1) A közérdekű munka, vagy annak hátralévő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy négy óra közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg.

(2) A közérdekű munka szabadságvesztésre a munkahely kijelölését megelőzően is átváltoztatható, ha annak elmaradása az elítélt felróható magatartására vezethető vissza.

A közérdekű munka átváltoztatása pénzbüntetésre¶

291/A. § (1) Ha az elítélt tényleges tartózkodási helye – igazoltan – külföldön van, és a büntetés átadására azért nem kerülhet sor, mert az adott állam részéről a közérdekű munkára vonatkozó határozat nem feleltethető meg, a közérdekű munka vagy annak hátralévő része pénzbüntetésre változtatható át, feltéve, hogy annak megfizetését az elítélt vállalja, és a végrehajtás során együttműködő volt.

(2) A pénzbüntetést úgy kell megállapítani, hogy négy óra közérdekű munkának a helyébe egynapi tétel pénzbüntetés lép, az egynapi tétel összege nyolcezer forint. Az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egynapi tétel felel meg.

(3) Ha a közérdekű munka pénzbüntetésre történő átváltoztatásának törvényi feltételei fennállnak, a pártfogó felügyelő – az elítélt pénzbüntetés megfizetését vállaló írásbeli nyilatkozatának a beszerzését követően – jelentést készít, és az iratokkal együtt az ügyészségnek küldi meg. A közérdekű munka pénzbüntetésre történő átváltoztatása iránt az ügyészség indítványt tesz a büntetés-végrehajtási bírónak.

(4) A pénzbüntetést a IX. Fejezet rendelkezései szerint kell végrehajtani azzal, hogy a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén nem változtatható át közérdekű munkára.

IX. Fejezet — A PÉNZBÜNTETÉS VÉGREHAJTÁSA¶

A pénzbüntetés végrehajtásának rendje¶

292. § (1) A pénzbüntetést a törvényszék gazdasági hivatala hajtja végre.

(2) Az elítéltnek a pénzbüntetést legkésőbb a gazdasági hivatal felhívásának kézbesítésétől számított tizenöt napon belül, ha a bíróság halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, a bíróság által megállapított időpontig vagy meghatározott részletben kell megfizetnie.

(3) Ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizette meg a (2) bekezdésben meghatározottak szerint, a gazdasági hivatal

• a) fiatalkorú elítélt esetén a pénzbüntetés behajtása iránt intézkedik, ennek eredménytelensége esetén a büntetés-végrehajtási bírót megkeresi a pénzbüntetés közérdekű munkára vagy szabadságvesztésre átváltoztatása iránt,
• b) felnőtt korú elítélt esetén a büntetés-végrehajtási bírót megkeresi a pénzbüntetés szabadságvesztésre átváltoztatása iránt.

(4) A meg nem fizetett pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy egynapi tétel helyébe egynapi szabadságvesztés lép.

(5) A pénzbüntetés helyébe lépő közérdekű munka végrehajtására a VIII. Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a napi munkaidő legalább két óra, legfeljebb nyolc óra.

(6) A közérdekű munka vagy annak hátralévő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy két óra közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg.

293. § (1) A pénzbüntetés akkor is megfizethető, ha azt a bíróság már átváltoztatta szabadságvesztésre vagy közérdekű munkára.

(2) Ha a pénzbüntetést a helyébe lépő szabadságvesztés vagy közérdekű munka végrehajtásának megkezdése előtt megfizetik, a szabadságvesztés vagy a közérdekű munka nem hajtható végre. Ha a pénzbüntetést a szabadságvesztés vagy a közérdekű munka végrehajtása alatt fizetik meg, a befizetés azonosítását követően az elítéltet nyomban szabadon kell bocsátani, vagy a közérdekű munka végzése alól fel kell menteni.

(3) Ha a pénzbüntetést a szabadságvesztésre vagy a közérdekű munkára való átváltoztatás után részben fizetik meg, a szabadságvesztésnek vagy a közérdekű munkának az a része hajtható végre, amely a meg nem fizetett pénzbüntetésnek felel meg.

A pénzbüntetés végrehajthatóságának megszűnése¶

293/A. § (1) A pénzbüntetés vagy annak hátralévő része nem hajtható végre, ha az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után az elítélt folyamatosan öt évet vagy azt meghaladó időt töltött szabadságvesztésben vagy letartóztatásban, illetve kényszergyógykezelésben vagy előzetes kényszergyógykezelésben, vagy két évet vagy azt meghaladó időt töltött javítóintézetben.

(2) Az (1) bekezdés szerinti időtartamba nem számítható be annak a szabadságvesztésnek, illetve a javítóintézeti nevelésnek a tartama, amely mellett a pénzbüntetést kiszabták.

X. Fejezet — A KÖZÉRDEKŰ MUNKA ÉS A PÉNZBÜNTETÉS HELYÉBE LÉPŐ SZABADSÁGVESZTÉS VÉGREHAJTÁSA¶

294. § (1) A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés büntetés végrehajtására az V. Fejezet rendelkezéseit e fejezet szerinti eltérésekkel kell alkalmazni. A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés büntetés végrehajtásának megkezdése érdekében a bv. csoport intézkedik.

(2) A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtására – a (2a) bekezdésben foglalt kivétellel –, ha az elítélttel szemben az átváltoztatásra első ízben került sor – kivéve, ha az elítélten ezt megelőzően már foganatba vettek szabadságvesztést –, az I. kategóriára, egyéb esetben a II. kategóriára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést töltő elítélt

• a) a szabadságvesztésre ítéltekkel együtt elhelyezhető,
• b) havonta legalább két alkalommal fogadhat látogatót,
• c) kérelmére részt vehet a munkáltatásban,
• d) esetében a kreditrendszert nem kell alkalmazni.

(2a) A Btk. 51. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a (2) bekezdésben meghatározott eltérésekkel a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtására

• a) folyamatosan töltött szabadságvesztés esetén az elítéltnek a végrehajtás megkezdését megelőző kategória-besorolására,
• b) nem folyamatosan töltött szabadságvesztés esetén börtönfokozatban a III. kategóriára, fegyházfokozatban a IV. kategóriára

vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(3) A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést foganatosító bv. intézet parancsnoka a 154. § (1) bekezdésében meghatározott okok fennállásának az idejére – legfeljebb öt napig – a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést töltő elítéltek meghatározott csoportjára nézve elrendelheti a (2) bekezdés b)–c) pontjában, a 122. § b), e) n) és o) pontjában, továbbá a 123. § (1)–(2) bekezdésében foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja. A 154. § (2)–(3) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(4) A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést töltő elítélt részére biztosítani kell, hogy a választójogát gyakorolhassa. Az elítélt a fogvatartás helyén, a választási eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint jogosult szavazni, az elítélt személyazonosságát a fogva tartó bv. intézet nyilvántartása alapján kell megállapítani. A bv. intézet köteles elősegíteni az elítélt választójogának gyakorlását, szükség esetén az elítélt részére félbeszakítást lehet engedélyezni, amelynek tartama legfeljebb három nap.

(5) A magánelzárás fenyítés a Btk. 51. § (2) bekezdése esetén is legfeljebb öt napig terjedhet.

(6) A bv. intézet parancsnoka a 293/A. § (1) bekezdése szerinti feltétel bekövetkezése előtt harminc nappal, ha ez a végrehajtás foganatba vételének időpontjára figyelemmel indokolt, soron kívül előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak a pénzbüntetés végrehajthatósága megszűnésnek megállapítása érdekében.

295. § (1) A bv. intézet parancsnoka fontos okból, így különösen az elkövető személyi és családi körülményeire, egészségi állapotára tekintettel a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést legfeljebb harminc napig terjedő időtartamra félbeszakíthatja.

(2) Ha az elkövető kórházi gyógykezelése szükséges és az a büntetés-végrehajtás keretei között nem megoldható, a bv. intézet parancsnoka a gyógykezelés tartamára a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést félbeszakítja.

(3) A félbeszakítás tartama a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés tartamába nem számít be. A félbeszakítás alatt a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés elévülése nyugszik.

XI. Fejezet — A FOGLALKOZÁSTÓL ELTILTÁS VÉGREHAJTÁSA¶

296. § (1) A foglalkozástól eltiltás tartama az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a foglalkozástól eltiltást szabadságvesztés vagy elzárás mellett szabják ki, tartamába be kell számítani

• a) az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése és a szabadságvesztés, illetve az elzárás megkezdése között eltelt időt,
• b) a szabadságvesztés, illetve az elzárás félbeszakításának tartamát,
• c) a feltételes szabadságon töltött időt, ha a bíróság azt nem szüntette meg,
• d) a közérdekű munka vagy pénzbüntetés átváltoztatása miatti szabadságvesztés idejét.

(2) Nem számít be a foglalkozástól eltiltás tartamába az az idő, amely alatt az elítélt

• a) azt a szabadságvesztést, illetve elzárást tölti, amelynek alapján a bíróság a foglalkozástól eltiltást kiszabta,
• b) olyan összbüntetésbe foglalt szabadságvesztést tölt, amelyhez kapcsolódóan foglalkozástól eltiltást is végre kell hajtani,
• c) az a)–b) pontban megjelölt szabadságvesztés vagy elzárás végrehajtása alól kivonja magát.

297. § (1) A foglalkozástól eltiltás végrehajtása annak a szervnek a feladata, amely a foglalkozástól eltiltással érintett foglalkozás kapcsán, jogszabály alapján kötelező nyilvántartási vagy engedélyezési tevékenységet végez. A büntetés-végrehajtási bíró felhívása alapján a nyilvántartást vezető szerv a foglalkozástól eltiltásra vonatkozó adatokat bejegyzi a nyilvántartásba, és gondoskodik arról, hogy az elítélt az eltiltás tartama alatt ne végezhessen olyan tevékenységet, amelytől a bíróság eltiltotta.

(1a) Ha a Be. 111. §-a alapján a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a törvényben meghatározott, kötelező munkáltatói intézkedés alkalmazása érdekében tájékoztatta a terhelt munkáltatóját, a büntetés-végrehajtási bíró a foglalkozástól eltiltás végrehajtása végett felhívást küld a munkáltatónak.

(1b) Ha a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 55. §-a alapján a foglalkozástól eltiltásról más tagállam hatóságát tájékoztatni kell, és nincs olyan nyilvántartást vezető szerv, amelyet az (1) bekezdés alapján a büntetés-végrehajtási bíró felhívott, a tájékoztatási kötelezettséget a büntetés-végrehajtási bíró felhívása alapján a jogszabályban erre kijelölt szerv teljesíti.

(2) A foglalkozástól eltiltás hatálya alatt álló részére – a Btk. 102. §-a szerinti előzetes mentesülése esetén is – olyan hatósági bizonyítványt kell kiállítani, amely tartalmazza, hogy a bíróság az elítéltet milyen foglalkozástól tiltotta el, és annak tartama előreláthatóan mikor jár le.

(3) Jogszabály a foglalkozástól eltiltás esetén a szakképzettséget igénylő foglalkozás újbóli gyakorlását a foglalkozáshoz szükséges jártasság, alkalmasság igazolásától teheti függővé. Az elítélt a foglalkozás újbóli gyakorlását mindaddig nem kezdheti meg, amíg a foglalkozáshoz szükséges jártasságát, alkalmasságát a jogszabályban előírt módon nem igazolja.

(4) Ezt a rendelkezést kell alkalmazni a végleges hatályú eltiltás alóli mentesítés esetén is az alkalmasság igazolásának módjára.

(5) A foglalkozástól végleges hatályú eltiltás alól a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet a kérelmére mentesítheti. A mentesítésnek akkor lehet helye, ha az elítélt a foglalkozás gyakorlására alkalmasságát a bíróság által előírt módon igazolja.

(6) A foglalkozástól eltiltás büntetés végrehajtását a rendőrség ellenőrzi.

XII. Fejezet — A JÁRMŰVEZETÉSTŐL ELTILTÁS VÉGREHAJTÁSA¶

298. § (1) A járművezetéstől eltiltás végrehajtására az előző fejezet rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) A járművezetéstől eltiltás esetén az ezzel összefüggő feladatok ellátásáról a fővárosi és vármegyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatala (a továbbiakban: járási hivatal) a bíróság értesítése alapján gondoskodik.

(3) Ha jogszabály a járművezetés újbóli gyakorlását a járművezetéshez szükséges jártasság igazolásától teszi függővé, az elítélt a járművezetés újbóli gyakorlását mindaddig nem kezdheti meg, amíg a járművezetéshez szükséges jártasságot a (2) bekezdésben meghatározott járási hivatalnál nem igazolja.

(4) A járművezetéstől eltiltás tartamába a Btk. 56. § (2) bekezdése szerinti beszámítást megalapozza, ha

• a) az elítélt terhére a vezetői engedély leadásának elmulasztása nem róható, és az ennek okára vonatkozó bejelentést a hatóságnál megtette, amely esetben a beszámítás kezdő napja a bejelentés napja,
• b) az elítéltet az a) pont szerinti bejelentés megtételében elháríthatatlan akadály gátolta, amely esetben a beszámítás kezdő napja az akadály felmerülésének napja, vagy
• c) az elítélt vezetői engedélyét a helyszínen nem vették el, de a vezetési jogosultsága azonnali felfüggesztését az engedély-nyilvántartásba a helyszínen bejegyezték, amely esetben a beszámítás kezdő napja a vezetési jogosultság azonnali felfüggesztésének az engedély-nyilvántartásba történő bejegyzésének napja.

(5) A járművezetéstől eltiltás büntetés végrehajtását a rendőrség ellenőrzi.

XIII. Fejezet — A KITILTÁS VÉGREHAJTÁSA¶

299. § (1) A kitiltás tartamára a 296. § szabályai értelemszerűen alkalmazandók.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró a kitiltás végrehajtásának ellenőrzése céljából értesíti a kitiltással érintett közigazgatási terület szerint illetékes rendőrkapitányságot, valamint az elítélt lakcíme szerint illetékes rendőrkapitányságot.

(3) A kitiltott köteles az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését vagy a szabadságvesztésből való szabadulását követő nyolc napon belül elhagyni az ügydöntő határozatban megjelölt helységet (helységeket) vagy közigazgatási területet, az általa szabadon választott helységbe távozni, és ott a rendőrségnél jelentkezni. A letelepedés helye szerinti rendőrkapitányság erről értesíti a (2) bekezdés szerinti rendőrkapitányságokat.

(4) A kitiltott a kitiltás tartama alatt köteles a kitiltást elrendelő ügydöntő határozatot magánál tartani, és ha a rendőrség igazoltatja, a határozatot a személyazonosság igazolására alkalmas okirattal együtt bemutatni.

(5) A rendőrség az elítélt kérelmére személyi vagy családi körülményeire figyelemmel a kitiltás végrehajtását félbeszakíthatja, vagy az elítélt kötelezettségei teljesítése, vagy jogai, törvényes érdekei érvényesítése érdekében, avagy más fontos okból engedélyezheti, hogy az elítélt rövid időtartamra visszatérjen olyan helységbe, ahonnan kitiltották. Az elítélt kérelmének elutasítása esetén a büntetés-végrehajtási bíróhoz bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be.

XIV. Fejezet — A SPORTRENDEZVÉNYEK LÁTOGATÁSÁTÓL VALÓ ELTILTÁS VÉGREHAJTÁSA¶

300. § (1) A sportrendezvények látogatásától való eltiltás végrehajtását – a bíróság értesítése alapján – a sportrendészeti nyilvántartás alapján a rendőrség ellenőrzi.

(2) Az elítélt az eltiltás tartama alatt köteles a bíróság által meghatározott sportrendezvények, sportlétesítmények helyszínétől távol maradni.

XV. Fejezet — A KIUTASÍTÁS VÉGREHAJTÁSA¶

301. § (1) A kiutasítás tartamára a 296. § (1) bekezdés c) pontjának és (2) bekezdésének rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) A bíróság a kiutasítás végrehajtása érdekében értesíti az elítélt lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságot.

(3) A kiutasítást,

• a) ha azt végrehajtandó szabadságvesztés vagy elzárás mellett szabták ki, annak kitöltését vagy a szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátást követően,
• b) ha az elítélttel szemben más büntetőügyben szabadságvesztést szabtak ki, annak kitöltését vagy az abból történő feltételes szabadságra bocsátást követően,
• c) egyéb esetben az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után

kell végrehajtani.

(4) Ha az elítélt szabadságvesztést vagy elzárást tölt, a várható szabadulása előtt harminc nappal a bv. intézet értesíti a székhelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságot.

(5) A kiutasítást a területi idegenrendészeti hatóság a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló törvények rendelkezései szerint hajtja végre.

(6) A kiutasítás nem hajtható végre, ha a végrehajtásnak a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló törvényekben meghatározott akadálya állapítható meg.

(7) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1978. évi IV. törvény) alapján kiszabott határozatlan tartamú kiutasítás mellékbüntetés végrehajthatósága tíz év elteltével megszűnik, amely időpontot,

• a) attól a naptól kell számítani, amikor az idegenrendészeti jogszabályokban meghatározottak szerint a kiutasítás végrehajtása megtörtént, vagy
• b) ha a végrehajtásra nem került sor, a kiutasítást kiszabó határozat jogerőre emelkedésének napjától kell számítani azzal, hogy ezen időtartamba nem számít bele az az idő, amíg az elítélt szabadságvesztést töltött.

XVI. Fejezet — A KATONAI BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSA¶

302. § (1) A lefokozást és a szolgálati viszony megszüntetését az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője), illetve a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok hajtja végre.

(2) A jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság a katonai büntetés végrehajtása érdekében közvetlenül értesíti a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot.

303. § (1) E fejezet alkalmazásában katona: az, a Btk. 127. § (1) bekezdésében meghatározott személy, akinek tényleges állományviszonya a vele szemben kiszabott büntetés vagy intézkedés végrehajtásának megkezdése és a végrehajtás alatt fennáll.

(2) Ha a bíróság katonával szemben nem katonai fogdán letöltendő szabadságvesztést szab ki, a tanács elnöke az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően soron kívül megkeresi az elítélt munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokát a szolgálati viszony megszüntetése végett. Egyebekben az általános szabályok az irányadók.

(3) Ha katonával szemben a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét rendelik el, a határozat egy kiadmányát a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnoknak is meg kell küldeni.

XVII. Fejezet — A KÖZÜGYEKTŐL ELTILTÁS VÉGREHAJTÁSA¶

304. § (1) A közügyektől eltiltás tartama az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével kezdődik, tartamába be kell számítani:

• a) az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése és a szabadságvesztés – előírt időben történő – megkezdése között eltelt időt,
• b) a szabadságvesztés félbeszakításának idejét,
• c) a feltételes szabadságon töltött időt, ha a bíróság azt nem szüntette meg,
• d) a közérdekű munka vagy pénzbüntetés átváltoztatása miatti szabadságvesztés idejét.

(2) A közügyektől eltiltás tartamába nem számít be az az idő, amely alatt az elítélt

• a) azt a szabadságvesztést tölti, amelynek alapján a bíróság a közügyektől eltiltást kiszabta,
• b) olyan összbüntetésbe foglalt szabadságvesztést tölt, amelyhez kapcsolódóan közügyektől eltiltást is végre kell hajtani,
• c) az a)–b) pontban megjelölt szabadságvesztés végrehajtása alól kivonja magát.

(3) A szabadságvesztés végrehajtásának kegyelemből történő felfüggesztése esetén, ha a kegyelmi elhatározás a közügyektől eltiltást nem érintette, a próbaidő tartama a közügyektől eltiltás tartamába beszámít, kivéve, ha a szabadságvesztés végrehajtását rendelik el.

305. § (1) Ha a bíróság közügyektől eltiltást alkalmazott és a lefolytatott bizonyítás alapján tudomására jutott, hogy az elítélt hivatalos személy, népképviseleti szerv testületének vagy bizottságának tagja, civil szervezet, tisztségviselője, belföldi kitüntetéssel vagy külföldi kitüntetés viselésére vonatkozóan engedéllyel rendelkezik, katonai rendfokozattal bír, törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet közgyűlésébe vagy testületébe delegált tag, hatósági eljárásban védő vagy jogi képviselő, valamennyi, a közügyektől eltiltás által érintett szervezetet illetően külön-külön, közügyektől eltiltásról szóló értesítőlapot állít ki, és megküldi:

• a) a hivatalos személy munkáltatójának,
• b) a népképviseleti szerv testületének vagy bizottságának,
• c) annak a civil szervezetnek, köztestületnek, közalapítványnak, amely szervezetben az elítélt tisztséget visel,
• d) a belföldi kitüntetés adományozására, vagy a külföldi kitüntetés viselésének engedélyezésére jogosítvánnyal rendelkező személy hivatalának,
• e) a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet közgyűlésének vagy testületének,
• f) az illetékes ügyvédi kamarának.

(2) Ha katonai rendfokozattal rendelkező elítélttel szemben nem katonai büntetőeljárásban alkalmaztak közügyektől eltiltást, a közügyektől eltiltásról kiállított értesítőlapot

• a) nyugállományú és kiképzett hadköteles személy esetén a Magyar Honvédség központi nyilvántartó szervének és a területi katonai igazgatási szerveknek,
• b) a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény hatálya alá tartozó elítélt esetén az állományilletékes parancsnoknak, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományának jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó elítélt esetén a munkáltatói jogkört gyakorlónak, vagy a honvédek jogállásáról szóló kormányrendelet hatálya alá tartozó elítélt esetén a döntésre jogosult elöljárónak

kell megküldeni.

(3) Belföldi kitüntetés: a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvényben nevesített, vagy annak felhatalmazásán alapuló, a Kormány, a miniszterelnök, a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a legfőbb ügyész, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Országos Bírói Tanács, az Alkotmánybíróság elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke, valamint miniszter által alapított kitüntetés, vagy a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló törvényben meghatározott díj.

XVIII. Fejezet — A KATONAI MELLÉKBÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSA¶

306. § (1) A rendfokozatban való visszavetést és a várakozási idő meghosszabbítását az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) vagy a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok hajtja végre.

(2) A jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság a katonai mellékbüntetés végrehajtása érdekében közvetlenül értesíti a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot.

(3) A katonai büntetésről vagy közügyektől eltiltásról szóló külön értesítőlapot a katona volt munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokának akkor is meg kell küldeni, ha az elítélt szolgálati viszonya a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt megszűnt.

(4)

HARMADIK RÉSZ — AZ INTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSA¶

XIX. Fejezet — A MEGROVÁS VÉGREHAJTÁSA¶

307. § (1) Ha a terhelt a határozat kihirdetésekor jelen van, a megrovást az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének bevárása nélkül, valamint az ügyész szóban foganatosítja, egyéb esetben a megrovás végrehajtása a határozat kézbesítésével történik.

(2) Nem magyar állampolgár terhelt esetén az ügyészség a nyomozó hatóságot is megbízhatja a megrovás foganatosításával, a határozat szóban is lefordítható.

XX. Fejezet — A PRÓBÁRA BOCSÁTÁS VÉGREHAJTÁSA¶

308. § (1) A próbaidő a próbára bocsátást elrendelő ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével kezdődik.

(2) Ha a bíróság a próbaidőt meghosszabbítja, a meghosszabbítás a próbaidő korábbi határidejének elteltével kezdődik. Ilyen esetben a próbaidő tartama a három évet meghaladhatja.

(3) Ha a próbára bocsátotton olyan szabadságvesztést hajtanak végre, amellyel kapcsolatban a bíróság a próbára bocsátást nem szüntette meg, a próbaidő a szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik.

(4) A próbára bocsátás megszűnik, ha

• a) a próbaidő eltelt, vagy
• b) a bíróság a próbára bocsátást megszüntette.

XXI. Fejezet — A JÓVÁTÉTELI MUNKA VÉGREHAJTÁSA¶

309. § (1) A jóvátételi munka elvégzését az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének napjától számított egy éven belül kell igazolni az ügyben elsőfokon eljárt bíróságnál.

(2) A jóvátételi munkát a bíróság által megállapított munkaórák szerinti tartamban kell elvégezni, az elítélt és a munkavégzés helyét biztosító szervezet vagy intézmény megegyezése szerinti feltételekkel. Az elítélt köteles a jóvátételi munkavégzés helyét biztosító szervezet vagy intézmény munkabiztonságra vonatkozó rendelkezéseit megtartani.

(3) A jóvátételi munka idejére nem létesül munkaviszony. A jóvátételi munka nem minősül szervezett munkavégzésnek.

(4) A jóvátételi munka elvégzéséről az érintett állami vagy önkormányzati fenntartású intézmény vezetője, közhasznú jogállású civil szervezet vezető tisztségviselője, az egyházi jogi személy képviselője vagy a képviseletre feljogosított tisztségviselője két példányban igazolást állít ki. Az igazolás közokirat. Az elítélt az igazolás egyik példányát a bíróság részére átadja.

(5) A pártfogó felügyelői szolgálat szükség esetén tanácsadással segíti az elítéltet a jóvátételi munka helyének kiválasztásában. Ennek érdekében a pártfogó felügyelői szolgálat önkéntes bejelentkezés alapján nyilvántartást vezet azokról az állami vagy önkormányzati intézményekről, közhasznú jogállású civil szervezetekről, egyházi jogi személyekről és az ezek által fenntartott olyan intézményekről, amelyek jóvátételi munka végzésére elítéltet fogadnának.

(6) A jóvátételi munkahelyek nyilvántartása tartalmazza az (5) bekezdés szerinti szervezet

• a) megnevezését,
• b) székhelyét,
• c) a képviselő vagy kapcsolattartó személy nevét és telefonos elérhetőségét,
• d) a jóvátételi munka jellegét,
• e) a jóvátételi munkavégzés helyét, valamint
• f) a munkavégzésre igényelt létszámot.

(7) Ha az elítélt pártfogó felügyelet alatt áll, részére a pártfogó felügyelő a jóvátételi munkavégzés helyének kiválasztásában segítséget nyújt, továbbá a pártfogó felügyelő a jóvátételi munka elvégzését ellenőrzi.

XXII. Fejezet — A PÁRTFOGÓ FELÜGYELET VÉGREHAJTÁSA¶

A pártfogó felügyelői szolgálat és a rendőrség feladatai a pártfogó felügyelet végrehajtása során¶

310. § (1) A pártfogó felügyelet végrehajtása során a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a pártfogolt ellenőrzésével és irányításával elősegíti annak megakadályozását, hogy a pártfogolt ismételten bűncselekményt kövessen el, továbbá segítséget nyújt a társadalmi beilleszkedéséhez, az ehhez szükséges szociális készségek kialakításához és feltételek megteremtéséhez, közreműködik a sértettek érdekeinek érvényesülésében.

(2) A pártfogó felügyeletet az elítélt lakcíme vagy kérelmére tényleges tartózkodási helye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálat kijelölt pártfogó felügyelője, a feltételes szabadságra bocsátással összefüggő pártfogó felügyeletet az elítélt lakcíme vagy kérelmére tényleges tartózkodási helye szerint illetékes bv. intézet vezetője által kijelölt büntetés-végrehajtással összefüggő pártfogó felügyelői tevékenységet végző pártfogó felügyelő hajtja végre.

(3) A pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő

• a) ellátja a pártfogó felügyelet végrehajtásával járó teendőket, így különösen rendszeres és szükség szerint személyes kapcsolattartás útján figyelemmel kíséri a pártfogolt magatartását, munkahelyén vagy az oktatási intézményben, illetve lakóhelyén tanúsított viselkedését és életvitelét,
• b) a pártfogó felügyelet végrehajtására pártfogoltanként egyéni pártfogó felügyelői tervet készít,
• c) összehangolja a pártfogó felügyelet végrehajtásában közreműködő szervek, szervezetek és személyek tevékenységét,
• d) a külön magatartási szabályok meghatározása és a bíróság döntésének megalapozása érdekében pártfogó felügyelői véleményt készít.

(4) A pártfogó felügyelet végrehajtásában a rendőrség közreműködik. Ennek keretében a rendőrség

• a) teljesíti a pártfogó felügyelői szolgálat vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő megkereséseit,
• b) ellenőrzi egyes külön magatartási szabályok [Btk. 71. § (2) bekezdés a)–d) pont] megtartását, ezek megszegése esetén jelentését megküldi a pártfogó felügyelői szolgálatnak vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek,
• c) javasolhatja a pártfogó felügyelői szolgálatnak vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek az előírt külön magatartási szabályok módosításának kezdeményezését (68. §),
• d) tájékoztatja a pártfogó felügyelői szolgálatot vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőt a pártfogolt ellenőrzése során szerzett tapasztalatairól.

A pártfogó felügyelet végrehajtásában részt vevő egyéb személyek, szervezetek¶

311. § A pártfogó felügyelet eredményes végrehajtása érdekében a bv. szerv és a pártfogó felügyelői szolgálat együttműködik az egészségügyi, a gyermekvédelmi és a szociális ellátást, támogatást vagy szolgáltatást nyújtó szervekkel, szervezetekkel.

A pártfogó felügyelet tartama¶

312. § (1) A pártfogó felügyelet

• a) próbára bocsátás és szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén, vagy jóvátételi munka elrendelése mellett a pártfogó felügyeletet elrendelő ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével,
• b) feltételes szabadságra bocsátás esetén a szabadságvesztésből való szabadulás napjával,
• c) az elsőfokon eljárt bíróságnak a kegyelmi döntés alapján a 46. § (7) bekezdése szerint meghozott nem ügydöntő végzésének véglegessé válása napjával

kezdődik.

(2) A pártfogó felügyelet tartama a 308. § (3) bekezdésében vagy a Btk. 86. § (2) bekezdésében meghatározott esetben meghosszabbodik, vagy a bíróság határozatával [Btk. 65. § (4) bekezdés, 68. § (2) bekezdés] meghosszabbíthatja.

(3) A pártfogó felügyelet megszűnik, ha

• a) a tartama letelt,
• b) a büntetés-végrehajtási bíró a Btk. 70. § (3) bekezdése alapján megszünteti,
• c) a próbára bocsátást vagy a feltételes szabadságot megszüntetik, vagy a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani,
• d) ha a pártfogolt a jóvátételi munka elvégzését egy éven belül megfelelően igazolja [Btk. 68. § (1) bekezdés],
• e) a pártfogó felügyelet tartama alatt a pártfogolton szabadságvesztés büntetést vesznek foganatba, a Btk. 40. § (4) bekezdésében és 86. § (2)–(3) bekezdésében szabályozott eset kivételével,
• f) a köztársasági elnök azt a büntetést vagy intézkedést, amellyel összefüggésben az elítélt pártfogó felügyelet alatt áll, kegyelemből elengedte.

(4) A pártfogó felügyelet végrehajtása a Btk. 40. § (4) bekezdésében és 86. § (2)–(3) bekezdésében meghatározott esetben a szabadságvesztés, az elzárás vagy a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel.

A pártfogó felügyelet tartalma¶

313. § (1) A pártfogó felügyelet tartama alatt a pártfogolt köteles

• a) a bíróság ügydöntő határozatában előírt külön magatartási szabályokat és az e törvényben meghatározott kötelezettségeket (a továbbiakban együtt: magatartási szabályok) megtartani,
• b) a pártfogó felügyelőnek vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőnek és a rendőrségnek a magatartási szabályok megtartására és ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseit teljesíteni, a kért felvilágosítást megadni,
• c) a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő felhívásának eleget tenni, és elsődlegesen a személyes kapcsolattartás meghatározott rendszeressége és szükség esetén a kapcsolattartás egyéb módja szerint a pártfogó felügyelőnél jelentkezni.

(2) A pártfogó felügyelet végrehajtása során a pártfogolt a pártfogó felügyelői szolgálattól vagy a bv. szerv büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelőjétől

• a) segítséget kérhet, különösen munkába állásához, letelepedéséhez, megélhetése és szállása biztosításához, tanulmányai folytatásához, gyógyító kezeléséhez és gyógyító eljárásához,
• b) életvezetési tanácsot kérhet,
• c) segítséget kérhet családi kapcsolatainak helyreállításához,
• d) kérheti csoportos foglalkozáson való részvételét.

(3) Ha a pártfogolt az (1) bekezdés b) pontja szerinti felvilágosításadási kötelezettségének nem tesz eleget, a pártfogó felügyelő, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő vagy a rendőrség a büntetés-végrehajtási bírónál rendbírság kiszabását kezdeményezi, erre a pártfogoltat előzetesen figyelmeztetni kell.

(4) A magatartási szabályok megtartását a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő ellenőrzi, abban a rendőrség a 310. § (4) bekezdése szerint vagy a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő megkeresésére közreműködik.

(4a) Ha a pártfogolt magatartásáról a személyes kapcsolattartás keretében szerzett tapasztalatok alapján az állapítható meg, hogy a pártfogó felügyelet eredményes végrehajtása így is biztosítható, a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a pártfogolt kapcsolattartási kötelezettsége teljesítésének módját telefon vagy egyéb elektronikus kapcsolattartás útján is meghatározhatja. A pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a pártfogolt magatartásának megváltozására figyelemmel az intézkedést visszavonhatja.

(4b) A pártfogó felügyelet eredményes végrehajtása érdekében a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a külön magatartási szabály megtartásának ellenőrzése során a sértettől vagy a külön magatartási szabállyal érintett más személytől felvilágosítást kérhet.

(5) Ha a pártfogó felügyelet eredményes végrehajtása – különösen a bűnismétlési és visszaesési kockázatok csökkentése – érdekében külön magatartási szabály előírása vagy annak módosítása indokolt, vagy annak alkalmazása már szükségtelen, a pártfogó felügyelő vagy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő az ellenőrzési tapasztalatai, a rendőrség kezdeményezése vagy a pártfogolt kérelme alapján a külön magatartási szabály előírására, megváltoztatására vagy mellőzésére a büntetés-végrehajtási bírónak javaslatot tesz.

A magatartási szabályok megszegésének következményei¶

314. § (1) Ha a pártfogolt a

• a) feltételes szabadság tartama alatt,
• b) szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt,
• c) próbára bocsátás próbaideje alatt,
• d) jóvátételi munka elrendelése mellett

a magatartási szabályokat megszegi, a pártfogó felügyelő a b), c) és d) pontokban foglalt, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő pedig az a) pontban foglalt esetben javaslatot készít, amelyhez mellékeli a rendelkezésre álló bizonyítékokat, vagy a rendőrség jelentését, és azt megküldi az ügyészségnek.

(2) Ha az ügyészség a tényállást nem látja tisztázottnak, a tényállás felderítése érdekében a nyomozó hatóságot keresi meg, vagy a pártfogótól vagy a büntetés-végrehajtási pártfogótól további bizonyítási eszközök megjelölését kéri.

(3) Ha a magatartási szabályok – (1) bekezdés szerinti – megszegése miatt

• a) a 190. § szerint a feltételes szabadság megszüntetésének,
• b) a Btk. 87. § c) pontja szerint a szabadságvesztés végrehajtása elrendelésének,
• c) a Btk. 65. § (4) bekezdése szerint a próbaidő meghosszabbításának vagy a Btk. 66. § (1) bekezdés c) pontja szerint a próbára bocsátás megszüntetésének, vagy
• d) a Btk. 68. § (2) bekezdése szerint a jóvátételi munka helyett büntetés kiszabásának

lehet helye, azt az ügyészség az a)–b) pontban meghatározott esetben a büntetés-végrehajtási bírónál, a c)–d) pontban meghatározott esetben az alapügyben elsőfokon eljárt bíróságnál indítványozza. Kisebb súlyú szabályszegés esetén az ügyészség a külön magatartási szabályok megváltoztatását is indítványozhatja.

A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések¶

315. § (1) A 310–314. § rendelkezéseit a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének végrehajtása során az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A fiatalkorúak pártfogó felügyeletét az erre külön kijelölt fiatalkorúak pártfogó felügyelője hajtja végre. A pártfogó felügyelet végrehajtásában a gyermekjóléti szolgálat is közreműködhet.

(3) A javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás esetén a pártfogó felügyelet az elbocsátás napjával kezdődik.

(4) Ha a pártfogolt az ideiglenes elbocsátás alatt a magatartási szabályokat megszegi, a pártfogó felügyelő a 314. § (1) bekezdése szerint jár el. Ha a magatartási szabályok megszegése miatt a Btk. 121. § (3) bekezdése alapján az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének lehet helye, azt az ügyészség a bíróságnál indítványozza.

(5) A pártfogó felügyelet akkor is megszűnik, ha a bíróság az ideiglenes elbocsátást megszünteti vagy a pártfogolt az ideiglenes elbocsátás tartama alatt a huszonegyedik életévét betölti.

A katonákra vonatkozó rendelkezések¶

316. § (1) A 310–314. § rendelkezéseit a katona pártfogó felügyeletének végrehajtása során az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A katona pártfogó felügyeletét – ha a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok másképp nem rendelkezik – a szolgálati elöljáró által kijelölt hivatásos katona pártfogó, a bíróság, vagy az ügyészség határozata alapján hajtja végre.

(3) A pártfogó felügyelő

• a) rendszeres kapcsolattartás útján figyelemmel kíséri a pártfogolt életvitelét, munkáját és magatartását,
• b) szolgálati helyén és lakcímén vagy tényleges tartózkodási helyén ellenőrzi, hogy a pártfogolt betartja-e a magatartási szabályokat, szükség esetén utasítja azok betartására,
• c) munkáltatói jogkört gyakorló parancsnoka útján kezdeményezi a külön magatartási szabályok módosítását, vagy a magatartási szabályok megszegése esetén a területileg illetékes ügyészség tájékoztatását.

(4) A pártfogó felügyelő jogosult közvetlenül vagy az illetékes szervek útján segítséget nyújtani a pártfogoltnak a beilleszkedése során felmerült nehézségek megoldásához.

(5) A pártfogolt köteles

• a) az előírt magatartási szabályokat megtartani,
• b) a pártfogó felügyelő utasításait teljesíteni.

(6) Ha a pártfogó felügyelet alá helyezett katona szolgálati viszonya a pártfogó felügyelet tartama alatt szűnik meg, köteles jelentkezni a lakcíme szerint illetékes pártfogó felügyelőnél.

(7) A szolgálati viszony megszűnéséről a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnok haladéktalanul értesíti a pártfogolt lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot és rendőrkapitányságot, egyidejűleg közli a megállapított külön magatartási szabályokat. A továbbiakban a pártfogó felügyelet végrehajtására az általános szabályokat kell alkalmazni.

A pártfogó felügyelet végrehajtása a feltételes ügyészi felfüggesztés esetén¶

317. § (1) Feltételes ügyészi felfüggesztés esetén az ügyészség által elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtására a 310–314. § rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni az alábbi eltérésekkel.

(2) A pártfogó felügyelő az ügyészség határozata alapján jár el. A külön magatartási szabály módosítására vagy mellőzésére az ügyészség jogosult.

(3) A feltételes ügyészi felfüggesztés esetén a pártfogó felügyelet tartama az elrendelő ügyészségi határozat meghozatalának napjával kezdődik.

(4) A feltételes ügyészi felfüggesztés esetén elrendelt pártfogó felügyelet megszűnik, ha

• a) a feltételes ügyészi felfüggesztés tartama letelt,
• b) az ügyészség az eljárást megszünteti (Be. 398. §) vagy a feltételes ügyészi felfüggesztést elrendelő határozatát hatályon kívül helyezi [Be. 366. § (3) bekezdés],
• c) az ügyészség az eljárás folytatását rendeli el [Be. 420. § (2) bekezdés], illetve vádat emel [Be. 421. § (1) bekezdés],
• d) az ügyészség azt a pártfogó felügyelő javaslatára a Btk. 70. § (3) bekezdése alapján megszünteti.

(5) Ha a Btk. Különös Része a terheltnek az eljárás megindulását követő magatartását büntethetőséget megszüntető okként szabályozza, és a feltételes ügyészi felfüggesztést az ügyészség a büntethetőség megszűnését eredményező magatartás várható teljesítése érdekében rendelte el, a pártfogó felügyelő nem készít egyéni pártfogó felügyelői tervet, a kapcsolattartásra a pártfogó felügyelő által meghatározott módon és rendszerességgel – de legalább kéthavonként – kerül sor. Ez esetben továbbá a pártfogó felügyelő – az ügyészség felhívására, illetve jogszabályban meghatározottak szerint – ellenőrzi a büntethetőség megszűnését eredményező magatartás teljesítését.

(6) A pártfogolt köteles az ügyészség határozatában előírt egyéb kötelezettséget megtartani.

(7) Ha a pártfogolt az ügyészség által előírt külön magatartási szabályokat vagy az e törvényben előírt magatartási szabályokat súlyosan megszegi vagy az előírt kötelezettséget nem teljesíti, a pártfogó felügyelő az ügyészséghez fordul.

XXIII. Fejezet — AZ ELKOBZÁS VÉGREHAJTÁSA¶

Általános szabályok¶

318. § (1) Az elkobzást a bíróság értesítése vagy a jogerősítési záradékkal ellátott és a 34/A. §-ban meghatározott követelményeknek megfelelő határozata alapján

• a) a törvényszék gazdasági hivatala,
• b) a hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt folyó büntetőeljárásban lefoglalt dolog esetén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal,
• c) ingatlan esetén az állami adó- és vámhatóság

hajtja végre.

(2) Ingatlan elkobzása esetén a vagyonelkobzás végrehajtásának szabályai szerint kell eljárni.

(3) Ha a vagyoni érdekelt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően hatvan napon belül tulajdonjogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítette, az elkobzás végrehajtását a polgári perben eljáró bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig el kell halasztani.

(4) Ha az elkobzott dolog – külön jogszabály alapján – közérdekű felhasználásra alkalmas, az ezzel kapcsolatos döntés meghozatala érdekében a közérdekű felhasználás kezdeményezésére jogosult Karitatív Tanácsot kell megkeresni. Az elkobzás végrehajtását a Karitatív Tanács döntésének beérkezéséig nem lehet megkezdeni.

(4a) Ha az elkobzás tárgya működőképes, rendeltetésszerű használatra alkalmas gépjármű, az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott szerv a határozat beérkezésétől számított öt napon belül felhívja azt a büntetőügyben eljáró nyomozó hatóságot, amely az elkobzást megelőzően a nyomozást utoljára folytatta, hogy a felhívás kézbesítésétől számított tizenöt napon belül nyilatkozzon arról, hogy a rendvédelmi feladatok ellátásához szükség van-e a gépjárműre. Ha a nyomozó hatóság nyilatkozata alapján rendvédelmi feladatok ellátásához az elkobzott gépjárműre szükség van, a gépjármű – a nyilatkozatnak az eljáró szerv részére történő kézbesítésének napjától – a nyomozó hatóság nyilatkozatában megjelölt rendvédelmi feladatot ellátó költségvetési szerv vagyonkezelésébe kerül. Ha a nyomozó hatóság a felhívás kézbesítésétől számított tizenöt napon belül nem tesz nyilatkozatot, vagy úgy nyilatkozik, hogy rendvédelmi feladatok ellátása céljából a gépjárműre nincs szükség, ebben az esetben a (4) bekezdés vagy – ha az ott meghatározott feltételek fennállnak – a 321. § szerint kell eljárni.

(4b) A nyomozó hatóság a gépjármű elkobzása esetére a (4a) bekezdésben meghatározott nyilatkozatát a felhívást megelőzően is megteheti, amely esetben arról nyilatkozik, hogy elkobzása esetén a gépjárműre rendvédelmi feladatok ellátása céljából szükség lenne. Ez esetben a gépjármű az elkobzás elrendelésének jogerőre emelkedését vagy véglegessé válását követő naptól kerül a nyomozó hatóság nyilatkozatában megjelölt rendvédelmi feladatot ellátó költségvetési szerv vagyonkezelésébe.

(4c) A (4a) vagy a (4b) bekezdésben meghatározott esetben a vagyonkezelői jog létrejöttének időpontjától kezdve a rendvédelmi feladatot ellátó költségvetési szerv viseli a gépjárművel kapcsolatos költségeket, ideértve a gépjármű elszállításának költségeit is.

(5) Az elkobzás végrehajtásának részletes és az egyedi jellegű elkobzott dolgok végrehajtásának különleges szabályairól külön jogszabály rendelkezik.

Élő állat elkobzása¶

319. § (1) Veszélyes eb, valamint egyéb veszélyes állat elkobzásának végrehajtása során külön jogszabályokban meghatározott módon kell eljárni.

(2) Természetvédelmi oltalom alatt álló vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatot – a külön jogszabályban meghatározott módon – a természetvédelmi hatóságnak kell átadni.

(3) Más állatot az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek kell átadni.

(4) Az e §-ban meghatározott esetben az élő állat elkobzását az arra jogosult hatóságnak vagy szervnek történő átadással kell végrehajtani. Az átvevő hatóság vagy szerv az állat átvételét követően a rá irányadó szabályok szerint gondoskodik az állat további sorsáról.

Az elkobzott dolog megosztása, átadása¶

320. § (1) Ha az elkobzás foganatosítása az Európai Unió másik tagállama bírósági határozatának elismerése alapján történik, az elkobzott dolog, vagy annak értékesítéséből befolyt összeg megosztása egyenlő arányban történik a határozatot kibocsátó tagállam és a magyar állam között. Nem kell megosztani az elkobzott dolgot, vagy az annak értékesítéséből befolyt összeget, ha annak értéke a tízezer eurót nem haladja meg.

(2) Ha törvény vagy nemzetközi szerződés alapján fennálló kötelezettségvállalás teljesítése érdekében az elkobzott dolgot más – az Európai Unió tagállamai közé nem tartozó – állam vagy nemzetközi szervezet részére át kell adni, vagy azt, vagy annak értékesítéséből befolyt összeget más állammal vagy nemzetközi szervezettel meg kell osztani, az átadás vagy a megosztás tekintetében a nemzetközi kötelezettséget végrehajtó jogszabály, vagy az annak alapján megkötött nemzetközi szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az elkobzott dolog értékesítése, megsemmisítése¶

321. § (1) Az elkobzott dolgot rendszerint értékesíteni kell. Az értékesítés elsősorban kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult gazdálkodó szervezet vagy egyéni vállalkozó közreműködésével történő eladás útján, vagy az állami adó- és vámhatóság által tartott árverésen történhet.

(2) Az elkobzott dolgot meg lehet semmisíteni, ha

• a) értékesítésre alkalmatlan,
• b) az értékesítés iránt tett intézkedések nem vezettek eredményre.

(3) Az elkobzott dolgot meg kell semmisíteni, ha a forgalomba hozatal

• a) valamely szellemitulajdon-jogot sértene,
• b) a közrendet, a közegészséget, a környezetet vagy a közerkölcsöt sértené, vagy veszélyeztetné,
• c) törvény rendelkezése alapján kizárt.

(4) A megsemmisítés megtörténtéről jegyzőkönyvet kell felvenni.

(5) Ha az elkobzott dolog nemzetközi szerződés vagy törvény rendelkezése folytán nem került a magyar állam tulajdonába, a nemzetközi szerződésben, vagy a külön jogszabályban foglaltak szerint kell eljárni.

Költségek¶

322. § (1) Az elkobzás elrendelésétől annak végrehajtásáig a tárolásból, a megsemmisítésből vagy az értékesítésből eredő költségek az elkobzást foganatosító szervet vagy hatóságot terhelik.

(2) Az elkobzott dolog szállításával kapcsolatos költségek az elkobzott dolog

• a) kereskedelmi értékesítése esetén az értékesítésben közreműködő gazdálkodó szervezetet vagy egyéni vállalkozót,
• b) közérdekű felhasználása esetén a Karitatív Tanácsnak a lebonyolítást végző tagját

terhelik.

XXIV. Fejezet — A VAGYONELKOBZÁS VÉGREHAJTÁSA¶

323. § A vagyonelkobzást a bíróság értesítése, vagy a jogerősítési záradékkal ellátott és a 34/A. §-ban meghatározott követelményeknek megfelelő határozata alapján az állami adó- és vámhatóság az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény rendelkezései szerint hajtja végre.

XXV. Fejezet — AZ ELEKTRONIKUS ADAT VÉGLEGES HOZZÁFÉRHETETLENNÉ TÉTELÉNEK VÉGREHAJTÁSA¶

324. § (1) Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének teljesítésére – a Be. 570. §-ában meghatározott kivétellel – az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvényben meghatározott tárhelyszolgáltató köteles. Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét az állami adó- és vámhatóság hajtja végre.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró az állami adó- és vámhatóság értesítése alapján a tárhelyszolgáltatóval szemben a hozzáférhetetlenné tételi kötelezettség elmulasztása miatt százezer forinttól egymillió forintig terjedő rendbírságot szabhat ki. A rendbírságot kiszabó határozattal szemben halasztó hatályú fellebbezésnek van helye.

(3) Ha a tárhelyszolgáltató a rendbírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedését követő egy munkanapon belül a kötelezettségét nem teljesíti, a rendbírság háromhavonta ismételten kiszabható. Az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől számított három év elteltével rendbírság kiszabásának nincs helye.

(4) Ha a tárhelyszolgáltató a kötelezettség elmulasztása miatt első alkalommal jogerősen kiszabott rendbírság ellenére nem teljesíti a kötelezettségét, a büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az ügyészség indítványára lefolytatja a 69/A. §-ban meghatározott, az elektronikus adat végleges megakadályozásának elrendelésére irányuló eljárást.

(4a) Ha az elektronikus adat végleges megakadályozásának elrendelését követően az állami adó- és vámhatóság arról tájékoztatja a büntetés-végrehajtási bírót, hogy a tárhelyszolgáltató teljesítette az eltávolítási kötelezettségét, a büntetés-végrehajtási bíró hivatalból lefolytatja a 69/A. §-ban meghatározott, az elektronikus adat végleges megakadályozásának megszüntetésére irányuló eljárást. Az eljárás lefolytatásának a tárhelyszolgáltató kérelmére is helye van. Ha a tárhelyszolgáltató alaptalanul tesz bejelentést az eltávolítási kötelezettség teljesítéséről, a büntetés-végrehajtási bíró az elektronikus adat végleges megakadályozásának ismételt elrendelésével egyidejűleg a tárhelyszolgáltatóval szemben százezer forinttól egymillió forintig terjedő rendbírságot szabhat ki.

(4b) A büntetés-végrehajtási bíró az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének a hozzáférés végleges megakadályozásával történő elrendeléséről, illetve annak megszüntetéséről szóló határozatát haladéktalanul közli a Nemzeti Média és Hírközlési Hatósággal (a továbbiakban: NMHH).

(4c) A büntetés-végrehajtási bíró az elektronikus adathoz való hozzáférés végleges megakadályozásáról szóló határozatot az NMHH elektronikus kézbesítési rendszerén keresztül kézbesíti. A büntetés-végrehajtási bíró határozatát az elektronikus hírközlési szolgáltatók részére az NMHH kézbesítési rendszerén keresztül küldött értesítés napját követő munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni.

(5) Az elektronikus adathoz való hozzáférés végleges megakadályozását az elektronikus hírközlési szolgáltatók a büntetés-végrehajtási bíró határozatáról szóló értesítéstől számított egy munkanapon belül kötelesek végrehajtani.

(6) Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének a hozzáférés végleges megakadályozásával történő végrehajtását az NMHH szervezi és ellenőrzi. Az NMHH az elrendelésről szóló határozattal kapcsolatosan a Be. 337. § (4) bekezdése, a megszüntetésről szóló határozattal kapcsolatosan a Be. 337. § (8) és (10) bekezdése értelemszerű alkalmazásával jár el.

(7) A büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy az NMHH tájékoztatása alapján az elektronikus hírközlési szolgáltatóval szemben az elektronikus adathoz való hozzáférés végleges megakadályozására vagy a hozzáférés újbóli biztosítására vonatkozó kötelezettség elmulasztása miatt százezer forinttól egymillió forintig terjedő rendbírságot szabhat ki. A rendbírság ismételten is kiszabható. A rendbírságot kiszabó határozattal szemben halasztó hatályú fellebbezésnek van helye.

(8) Ha a Btk. 77. § (1a) bekezdése alapján az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele kiterjed a véglegesen hozzáférhetetlenné tett elektronikus adattal azonos adatra (a továbbiakban: érintett elektronikus adat másolata), és az érintett elektronikus adat másolatára vonatkozóan határozat meghozatala nélkül került sor a hozzáférhetetlenné tételre, akkor büntetés-végrehajtási bíró hivatalból vagy a vagyoni érdekelt indítványára dönt arról, hogy az érintett elektronikus adat másolata az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről hozott határozat hatálya alá tartozik-e. A vagyoni érdekelt az indítványát az ügyészségen teheti meg, amelyet az ügyészség továbbít a büntetés-végrehajtási bíróhoz.

XXVI. Fejezet — A KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS VÉGREHAJTÁSA¶

Általános rendelkezések¶

325. § (1) A kényszergyógykezelés végrehajtására e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, azzal, hogy a kényszergyógykezelt házastársa, élettársa és törvényes képviselője jogaira a 11. § (9) bekezdésében foglaltak az irányadók.

(2) E törvénynek a szabadságvesztésre ítélt jogait, jogai védelmét és érvényesítését érintő rendelkezései a kényszergyógykezelt személyre (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: beteg) is vonatkoznak, kivéve ha a szabályozás a kényszergyógykezelés céljával és természetével összeegyeztethetetlen, vagy ha törvény másként rendelkezik.

(3) A beteg gyógykezelésével összefüggő jogaira – e törvényben meghatározott eltérésekkel – az egészségügyről szóló törvény általános rendelkezéseit, valamint a pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó szabályait kell alkalmazni.

(4) A kényszergyógykezelés során a beteget az orvostudomány mindenkori állása szerinti szakszerű ellátásban kell részesíteni, hogy állapotának romlását megakadályozzák és egészségét mielőbb a lehetséges mértékig helyreállítsák.

(5) A kényszergyógykezelés költségei az államot terhelik.

A végrehajtás helye és a befogadás¶

326. § (1) A kényszergyógykezelést az IMEI-ben kell végrehajtani.

(2) Ha a kényszergyógykezelés elrendelésekor a beteg szabadlábon van, a bíróság az Országos Mentőszolgálat útján intézkedik a beteg IMEI-be történő beszállítása iránt. A beteg ellenállása esetén a beszállításhoz a rendőrség közreműködése igénybe vehető.

(2a) A befogadás során az IMEI a kényszergyógykezelt személyazonosságát ellenőrzi.

(2b) Ha a személyazonossággal kapcsolatban kétség merült fel, az érintett személyazonosságának megállapítása érdekében az IMEI a székhelye szerint illetékes rendőri szervet keresi meg.

(3) A befogadással egyidejűleg a beteget – egészségi állapotának megfelelően – tájékoztatni kell jogairól és kötelezettségeiről.

(4) A kényszergyógykezelés végrehajtása alatt a beteg nem tarthat magánál olyan tárgyakat,

• a) amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik,
• b) amely az IMEI rendjét és biztonságát, valamint ezek fenntartását és ellenőrzését, saját vagy mások életét, testi épségét veszélyezteti.

A végrehajtás rendje¶

327. § (1) Az IMEI főigazgató főorvosa haladéktalanul előterjesztést tesz a bírósághoz a kényszergyógykezelés megszüntetésére, ha ezt a beteg állapota indokolja.

(2) A kényszergyógykezelést a bíróság megszünteti, ha megállapítja, hogy szükségessége már nem áll fenn.

(3) A kényszergyógykezelés végrehajtását nem lehet félbeszakítani.

328. § (1) A kényszergyógykezelés végrehajtása során biztosítani kell a beteg

• a) őrzését és felügyeletét,
• b) szakellátásához szükséges elhelyezését,
• c) anyagi és egyéb egészségügyi ellátását,
• d) jogi érdekeinek védelmét,
• e) életvitelszerű benntartózkodásához az IMEI rendjével összhangban lévő feltételeket.

(2) A beteg megfelelő őrzésének és felügyeletének biztosításáról az IMEI főigazgató főorvosa gondoskodik. A beteg őrzését más bv. intézet is elláthatja.

(3) Ha a beteg – az intézkedés elrendelésének alapjául szolgáló októl eltérő egyéb egészségkárosodás vagy betegség miatt – egészségügyi ellátásra szorul, ellátását elsősorban a büntetés-végrehajtási egészségügyi intézetben kell biztosítani.

(4) Ha a büntetés-végrehajtási egészségügyi intézet a beteg gyógykezeléséhez szükséges feltételekkel nem rendelkezik, a szükséges szakellátást biztosító gyógyintézetet kell igénybe venni. Az egészségügyi intézménybe kihelyezett beteg őrzéséről vagy felügyeletéről az IMEI főigazgató főorvosa gondoskodik. Az őrzést és a felügyeletet polgári ruhában vagy kórházi védőruházatban kell ellátni.

(5) Ha a betegnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, teljes körűen hiányzik, vagy belátási képessége tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent és nem áll gondnokság alatt, az IMEI főigazgató főorvosa a gyámhatóság útján kezdeményezi a gondokság alá helyezés iránti per megindítását. Ha nincs olyan személy, aki a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezett, vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott beteg törvényes képviseletét ellátná, vagy személye nem ismert, vagy e feladatának bármilyen okból nem tud eleget tenni, az IMEI főigazgató főorvosa haladéktalanul megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek a beteg törvényes képviseletének biztosítása érdekében szükségesek.

(6) Az IMEI kórtermében a korábban öngyilkosságot megkísérlő, vagy a saját, illetve mások testi épsége elleni cselekményt elkövető beteg megfigyelése érdekében – a megfigyelés elrendelésével közvetlenül nem érintett betegek kíméletével – helyezhető el elektronikus megfigyelési eszköz. Ha a beteggel szemben kényszerítő eszközt alkalmaznak, olyan kórterembe kell elhelyezni, amelyben az állapota elektronikus megfigyelési eszközzel nyomon követhető.

A kényszergyógykezelés felülvizsgálata¶

329. § (1) A betegnek az IMEI-be történő befogadása napjától számított harmadik hónap folyamán az IMEI főigazgató főorvosa a beteg állapotára vonatkozó részletes kórrajzkivonatot megküldi a kényszergyógykezelés felülvizsgálatának lefolytatása érdekében az illetékes büntetés-végrehajtási bírónak. Ezt az eljárást a kényszergyógykezelés megszűnéséig vagy megszüntetéséig hathavonta meg kell ismételni.

(2) Ha a kényszergyógykezelést előzetes kényszergyógykezelés előzte meg az IMEI főigazgató főorvosa a 69/B. § (5) bekezdésében meghatározott időpont lejárta előtt – ha ez szükséges haladéktalanul – megküldi a büntetés-végrehajtási bírónak a beteg állapotára vonatkozó részletes kórrajz-kivonatot és az ügydöntő határozatot hozó bíróság által megküldött elmeorvos-szakértői véleményt.

(3) A betegnek a bíróság előtti megjelenéséről – egészségi állapota alapján – az IMEI főigazgató főorvosa dönt, akadály esetén haladéktalanul értesíti az eljáró büntetés-végrehajtási bírót.

(4) Ha a büntetés-végrehajtási bíró a kötelező felülvizsgálat során, vagy az IMEI főigazgató főorvosának előterjesztése, vagy az arra jogosult indítványa alapján jogerős határozatával a kényszergyógykezelést megszünteti, és a beteg előállítására sor került, a 34/A. § szerint kiállított értesítőlapot a beteget kísérő felügyelőnek adja át, aki a beteget visszakíséri az IMEI-be.

A beteg jogai és kötelezettségei¶

330. § (1) A beteg a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre, az egészségi állapotának megfelelő élelmezésre, egészségügyi ellátásra jogosult, a gyógyszerellátás térítés nélkül illeti meg.

(2) A beteg a bíróság ügydöntő határozata szerinti, az IMEI-ben történő kezelést nem utasíthatja vissza. Az egészségügyi ellátás visszautasításának joga csak a kezelés módozatai, az ennek során alkalmazni kívánt beavatkozások tekintetében illeti meg. A beteg joga az ellátást végző orvos megválasztásához az IMEI keretei között korlátozott. Önrendelkezéshez való jogára egyebekben az egészségügyről szóló törvényben foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.

331. § (1) A beteg a saját ruháját viselheti.

(2) A beteg pénzletétjének jogszabályban meghatározott részét havonta saját szükségleteire fordíthatja, az ezt meghaladó összegű felhasználást az IMEI főigazgató főorvosa engedélyezheti. A beteg letétjéből az IMEI főigazgató főorvosa engedélyével – a vagyoni ügyei vitelében korlátozottan cselekvőképes beteg gondnoka hozzájárulásával – családjának vagy kapcsolattartójának pénzt küldhet.

(3) A beteg részére – kivéve, ha belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárta – biztosítani kell, hogy a választójogát gyakorolhassa. A beteg az IMEI-ben a választási eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint jogosult szavazni, a beteg személyazonosságát az IMEI nyilvántartása alapján kell megállapítani.

332. § (1) A beteg a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és az IMEI által engedélyezett személyekkel való kapcsolattartás során jogosult

• a) levelezésre, amelynek során a kapott és a küldött levelek gyakorisága és terjedelme nem korlátozott,
• b) legalább hetenként látogató fogadására,
• c) kétnaponként telefonkészülék használatára hívás céljából, továbbá hetenként telefonhívás fogadására az intézet rendjére figyelemmel, alkalmanként legalább húsz perc időtartamban,
• d) legalább hetenként csomag küldésére és fogadására.
• e) havonta három alkalommal, alkalmanként hatvan perc időtartamban telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartásra.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kapcsolattartásról az IMEI főigazgató főorvosa – az IMEI biztonságára, valamint a beteg állapotára figyelemmel – dönt.

(3) A beteg állapotára tekintettel a látogatás későbbi időpontra halasztható, vagy soron kívüli látogatás engedélyezhető.

(4) A látogatás a kapcsolattartó biztonsága érdekében és a betegnek küldött csomag biztonsági szempontból ellenőrizhető. Az ellenőrzés lehetőségéről a beteget tájékoztatni kell.

333. § Az elítélt vallásgyakorlását szabályozó rendelkezéseket a betegre azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy a beteg vallásos szertartáson való részvétele akkor is korlátozható vagy megtiltható, ha jelenléte a saját vagy mások életére, testi épségére vagy egészségére jelentős veszélyt jelent.

334. § (1) Annak a betegnek, akinek gyógyulását, munkaképessége megtartását vagy fejlesztését, illetve szakmai átképzését ez várhatóan előmozdítja, munkaterápiás foglalkoztatást kell biztosítani. A betegek munkaterápiás foglalkoztatását az IMEI elsősorban intézetfenntartási munka formájában biztosítja.

(2) A munkaterápiás foglalkoztatás módját és helyét az IMEI főigazgató főorvosa állapítja meg, de annak időtartama nem haladhatja meg a napi hat és a heti harminc órát, de el kell érnie a napi négy és a heti húsz órát.

(3) A munkaterápiás foglalkoztatáson részt vevő beteg rendszeres pénzbeli térítésre jogosult, amelynek legkisebb összege napi hatórás foglalkoztatás esetén az alapmunkadíj egyharmada. A térítési díj összege az országos parancsnok által normatív utasításban, évente meghatározott összeg.

(4) Az a beteg, aki a munkaterápiás foglalkoztatásban nem vehet részt, terápiás célból munkával foglalkoztatható, amely nem haladhatja meg a napi négy órát és a heti húsz órát. A beteget e tevékenységért havonként jutalomban kell részesíteni; esetenként soron kívül is jutalmazható. A jutalom mértékét az IMEI főigazgató főorvosa állapítja meg.

335. § (1) A beteg

• a) köteles az IMEI rendjét megtartani,
• b) munkához való jogát nem gyakorolhatja, kizárólag munkaterápiás foglalkozásban vehet részt, de sem erre, sem egyéb munkavégzésre nem kötelezhető,
• c) nem fenyíthető.

(2) A kényszergyógykezelés alatt álló nő és gyermeke együttes elhelyezése nem engedélyezhető. Ha a gyermekével együtt elhelyezett elítélt nőnek a kényszergyógykezelése válik szükségessé, az együttes elhelyezést meg kell szüntetni.

(3) A beteg az IMEI-nek okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felel, de a főigazgató főorvos méltánylást érdemlő esetben eltekinthet a kártérítési igény érvényesítésétől.

Kényszerítő eszközök alkalmazása¶

336. § (1) A beteggel szemben az egészségügyi jogszabályokban meghatározott okok miatt és az ott meghatározott módokon van helye korlátozó intézkedések alkalmazásának.

(2) A beteggel szemben a szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazható kényszerítő eszközök közül kizárólag korlátozott testi kényszer alkalmazható, és csak abban az esetben, ha az IMEI-ből vagy a felügyelet mellett az intézeten kívüli tartózkodása színhelyéről az engedély nélküli távozását másként nem lehet megakadályozni. Korlátozott testi kényszernek minősül a megfogás és a lefogás.

Az IMEI elhagyása¶

337. § (1) A beteg az IMEI-t csak vizsgálata, szűrővizsgálata, gyógykezelése, rehabilitációja érdekében, orvosilag indokolt esetben, felügyelettel hagyhatja el.

(2) A beteg felügyelettel

• a) meglátogathatja – orvos által igazoltan – súlyos beteg közeli hozzátartozóját,
• b) részt vehet a közeli hozzátartozója temetésén, vagy ha a temetésen nem vett részt, az azt követő harminc napon belül a közeli hozzátartozó temetési helyénél kegyeletét leróhatja.

(3) Az IMEI (2) bekezdés szerinti okból történő elhagyását az IMEI főigazgató főorvosa indokolt határozattal – a beteg állapotától függően – kivételesen megtagadhatja.

(4) A beteg, az egészségügyi és a biztonsági kockázatok gondos mérlegelésével, az IMEI főigazgató főorvosának engedélyével részt vehet rehabilitációját, személyiségének fejlődését biztosító programokon.

Adaptációs szabadság¶

338. § (1) Ha a kényszergyógykezelés megkezdésétől hat hónap eltelt, a beteg gyógyulása érdekében, a jogszabályban meghatározottak szerint felállított adaptációs bizottság javaslatára az IMEI főigazgató főorvosának engedélyével adaptációs szabadságra bocsátható. Az engedély megadásáról a törvényes képviselőt értesíteni kell.

(2) Az adaptációs szabadság tartama legfeljebb harminc nap, amely egy alkalommal legfeljebb harminc nappal meghosszabbítható. Adaptációs szabadság több alkalommal is engedélyezhető.

(3) Ha a kényszergyógykezelést megelőzően a beteggel szemben előzetes kényszergyógykezelést foganatosítottak, az adaptációs szabadság feltételeként megállapított határidőt az előzetes kényszergyógykezelés végrehajtásának kezdőnapjától kell számítani.

(4) Az adaptációs szabadság a beteg gondozására alkalmas és azt írásban vállaló személynél tölthető el. A beteg a gondozását vállaló személy kíséretében bocsátható adaptációs szabadságra.

(5) Az adaptációs szabadságon lévő beteg köteles az IMEI főigazgató főorvosa által meghatározott időpontban vagy időközönként, külön rendelkezés hiányában a szabadság megkezdésétől számítva kéthetenként orvosi ellenőrzésen megjelenni. Az orvosi ellenőrzésen való megjelenés elmulasztása esetén az adaptációs szabadságot az IMEI főigazgató főorvosa megszüntetheti.

(6) Ha az orvosi ellenőrzés során a beteg állapotának romlását állapítják meg, az orvos vagy a beteg gondozását vállaló személy javaslatára haladéktalanul intézkedni kell – az állami mentőszolgálat útján – a beteg visszaszállításáról.

(7) Az (5) bekezdés szerinti kötelezettségről és elmulasztásának lehetséges következményeiről a beteget – az állapotára, adottságaira figyelemmel és a számára érthető módon – és a gondozását vállaló személyt írásban tájékoztatni kell.

Rendkívüli események¶

339. § (1) A kényszergyógykezelés végrehajtása során bekövetkezett rendkívüli eseményről haladéktalanul értesíteni kell a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészséget.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában rendkívüli eseménynek minősül minden olyan esemény, amely az IMEI rendjét súlyosan sérti vagy veszélyezteti, így különösen az intézet területén megvalósult bűncselekmény, a beteg engedély nélküli távozása, öngyilkossági kísérlete, balesete vagy halála.

(3) Ha a beteg az IMEI-ből engedély nélkül távozik, vagy az intézeten kívül felügyelettel vagy adaptációs szabadságon való tartózkodása során ismeretlen helyre távozik, az IMEI főigazgató főorvosa haladéktalanul kezdeményezi a büntetés-végrehajtási bírónál elfogató parancs kiadását.

Előállítás¶

340. § Ha bíróság vagy az ügyészség a beteg előállítása iránt intézkedik, az IMEI főigazgató főorvosa a beteg egészségi állapota alapján dönt az előállításról. Ha a beteg előállítása nem teljesíthető, az elrendelőt erről haladéktalanul értesíteni kell.

Elbocsátás az IMEI-ből¶

341. § (1) A beteget azon a napon kell elbocsátani az IMEI-ből, amelyen a kényszergyógykezelés megszüntetéséről a büntetés-végrehajtási bíró 34/A. §-a szerint kiállított értesítőlapja az IMEI-be megérkezik.

(2) A súlyos beteg vagy önálló életvitelre képtelen beteg elbocsátása előtt kellő időben értesíteni kell a törvényes képviselőt, a gondozásra vagy egyéb ellátására kötelezett személyt, és gondoskodni kell az elbocsátott hazaszállításáról, vagy szükség esetén kezdeményezni kell a megfelelő gyógyintézetben vagy a személyes gondoskodás keretébe tartozó szakosított ellátást nyújtó intézményben történő elhelyezését. A szükséges intézkedéseket az IMEI főigazgató főorvosa teszi meg.

XXVI/A. Fejezet — A TÁRHELYSZOLGÁLTATÁS MEGSZÜNTETÉSÉNEK VÉGREHAJTÁSA¶

342. § (1) A tárhelyszolgáltatás megszüntetésének a teljesítésére az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvényben meghatározott tárhelyszolgáltató köteles. A tárhelyszolgáltatás megszüntetését az állami adó- és vámhatóság hajtja végre.

(2) A tárhelyszolgáltatás megszüntetésének végrehajtására a 324. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakat is alkalmazni kell.

XXVII. Fejezet — A JAVÍTÓINTÉZETI NEVELÉS VÉGREHAJTÁSA¶

Általános rendelkezések¶

343. § (1) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorúval szemben emberi méltósága tiszteletben tartásával, életkori szükségletei figyelembevételével kell bánni, és a törvényben meghatározott korlátozások kivételével gondoskodni kell jogai megkülönböztetés nélküli biztosításáról és védelméről.

(2) A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a törvényes képviselő gondozási és nevelési joga szünetel, ez a jog a javítóintézet nevelési tevékenységért felelős vezetőjét (a továbbiakban: nevelési vezető) illeti meg.

(3) A törvényes képviselőt és a szülőt tájékoztatni kell az őket érintő szabályokról, különösen a levelezés, a csomagküldés, a telefonbeszélgetés, a látogatás rendjéről, valamint a fiatalkorú eltávozásra, szabadságra menetelének lehetőségéről.

(4) A törvényes képviselő, a szülő vagy a fiatalkorú gondozását ellátó nagykorú személy a fiatalkorú nevelése, gondozása érdekében együttműködésre köteles a javítóintézettel. Ennek keretében köteles tájékoztatni a javítóintézetet a fiatalkorú esetleges egészségügyi problémájáról, korábbi gyógykezeléséről.

(5) A fiatalkorú neveléséhez és a társadalomba való beilleszkedésének elősegítéséhez igénybe kell venni a gyámhatóságnak, a pártfogó felügyelőnek, az erre szakosodott szociális, karitatív és öntevékeny szervezeteknek, valamint a fiatalkorú szülőjének, gyámjának vagy más hozzátartozójának a közreműködését.

(6) E fejezet alkalmazásában fiatalkorú alatt érteni kell a tizennyolcadik életévét betöltött, de huszonegyedik életévét meg nem haladott javítóintézeti neveltet is.

A javítóintézeti nevelés célja¶

344. § A javítóintézetben folyó nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, ennek érdekében beilleszkedési zavarai enyhítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottsága, szakmai képzettsége fejlesztése, az alapvető erkölcsi normák elfogadtatása, az egészséges életmódra való felkészítése.

A javítóintézet irányítása és vezetése¶

344/A. § (1) A bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt vagy oda letartóztatásba helyezett fiatalkorú nevelésének, ellátásának feltételeiről a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter gondoskodik. A javítóintézeti nevelést a javítóintézet hajtja végre, amely a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter irányítása alatt álló központi költségvetési szerv. A javítóintézet irányításában az országos parancsnok közreműködik.

(2) A büntetés-végrehajtásért felelős miniszter a rendszerszintű problémák és hiányosságok feltárása, illetve a javítóintézetek irányításával kapcsolatos feladatköre ellátása céljából – a jogszabályban meghatározottak szerint – átfogó vizsgálatot folytathat a javítóintézetben, ha felmerül, hogy a szolgáltatás, ellátás nyújtása súlyosan sérti az ellátott fiatalkorúak érdekeit.

344/B. § (1) Az országos parancsnok a javítóintézet irányítása körében

• a) kinevezi és felmenti tisztségéből a javítóintézeti parancsnokot,
• b) jóváhagyja a javítóintézet szervezeti és működési szabályzatát, házirendjét, valamint szakmai programját,
• c) az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 9. § e) pontja szerinti ellenőrzés alapján évente egy alkalommal értékeli a javítóintézetekben zajló szakmai munka eredményességét, valamint a szakmai program végrehajtását,
• d) az Áht. 9. § e) pontja szerinti ellenőrzés alapján évente egy alkalommal értékeli a javítóintézetek gazdálkodásának szabályszerűségét és hatékonyságát,
• e) gondoskodik a javítóintézeti szakemberek képzéséről, továbbképzéséről,
• f) gondoskodik a javítóintézetek tekintetében az érdek-képviseleti fórum megalakításának feltételeiről,
• g) kivizsgálja a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 36. § (2) bekezdése alapján hozzá érkező panaszokat és szükség esetén intézkedik a panaszt kiváltó okok megszüntetése iránt,
• h) gondoskodik a javítóintézetben működő biztonsági rendszer kialakításáról, továbbá jogosult a biztonsági rendszer ellenőrzésére, valamint
• i) gyakorolja a javítóintézetek tekintetében az Áht. 9. § f), h) és i) pontjában meghatározott hatáskört.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jogköreinek gyakorlása során az országos parancsnok

• a) megtagadja a javítóintézet szervezeti és működési szabályzatának jóváhagyását abban az esetben, ha az jogszabályt sért,
• b) megtagadja a javítóintézet szakmai programjának jóváhagyását abban az esetben, ha az nem felel meg az e törvényben vagy a szakmai jogszabályokban előírt követelményeknek, valamint
• c) a szakmai munka eredményességét különösen az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Névjegyzékben szereplő szakértő által készített szakértői vélemény, az ügyészség ellenőrzése, illetve a javítóintézet által készített beszámoló alapján értékeli.

345. § (1) A javítóintézetet a hivatásos büntetés-végrehajtási szolgálati jogviszonyban álló javítóintézeti parancsnok vezeti.

(2) A javítóintézet biztonsági követelményeit a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fiatalkorú elítéltek szabadságvesztésének végrehajtását biztosító bv. intézetek szakmai tapasztalatai felhasználásával, azokkal együttműködve kell kialakítani.

(3) A javítóintézet vagy a javítóintézetben a köznevelési oktatást végző köznevelési intézmény fiatalkorúak részvételével lebonyolított tanóráin, foglalkozásain, tantestületi és nevelőtestületi értekezletein a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos büntetés-végrehajtási szolgálati jogviszonyban álló tagja jelen lehet és a javítóintézet rendjének fenntartása érdekében intézkedhet.

A végrehajtás rendje¶

346. § (1) A javítóintézeti nevelést a bíróság jogerős ügydöntő határozata alapján, e törvény és a javítóintézetek rendtartásáról szóló jogszabályban meghatározott intézeti rend szerint kell végrehajtani. A Gyvt. 66/N. § (2) bekezdése szerinti házirendet – a 344/B. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra figyelemmel – a javítóintézeti parancsnok állapítja meg.

(2) A fiatalkorú gondozását és nevelését a gyermekek védelméről szóló törvény rendelkezései és a javítóintézetek működése során irányadó szakmai szabályokban meghatározott elvek szerint kell biztosítani.

(3) A nevelő egyéni nevelési tervet készít a fiatalkorú számára a befogadásakor készített szakértői vizsgálatok megállapításai, családi kapcsolatairól beszerzett tájékoztatás, a javítóintézetbe kerülése előtt készített pedagógiai, pszichológiai vélemények, valamint a befogadást követően tapasztalt viselkedése és az egyéni beszélgetések során szerzett információk figyelembevételével. Ha a fiatalkorúnak egyéni pszichológiai gondozásra is szüksége van, a pszichológus egyéni gondozási tervet készít.

(4) A javítóintézet rendjének fenntartása érdekében gondoskodni kell – az ébresztőtől a takarodóig – a fiatalkorú folyamatos felügyeletéről, tevékenysége irányításáról, valamint éjszakai nyugalma biztosítása érdekében a hálótermek rendszeres ellenőrzéséről.

(5) A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a fiatalkorú köteles a köznevelési oktatásban részt venni.

347. § (1) A befogadás során a javítóintézet a fiatalkorú személyazonosságát ellenőrzi.

(2) Ha a személyazonossággal kapcsolatban kétség merült fel, az érintett személyazonosságának megállapítása érdekében a javítóintézet a székhelye szerint illetékes rendőri szervet keresi meg.

(3) A javítóintézet a befogadáskor

• a) a fiatalkorú adatait a gyermekek védelméről szóló törvény rendelkezései szerinti javítóintézeti informatikai rendszerben rögzíti és kezeli,
• b) a fiatalkorúról arcképmást készít, ami a ki- és belépés ellenőrzése érdekében kiállítandó javítóintézeti azonosító kártyán használható.

(4) A javítóintézeti azonosító kártya igazolja a fiatalkorú személyazonosságát.

(5) A fiatalkorú a javítóintézetben nem tarthat magánál olyan tárgyat,

• a) amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti vagy jogszabályba ütközik,
• b) amely a javítóintézet rendjét, biztonságát, valamint ezek fenntartását és ellenőrzését, saját vagy mások életét, testi épségét és egészségét veszélyezteti,
• c) amely alkalmas arra, hogy használatával a fiatalkorú – önállóan vagy másokkal közösen – bűncselekményt kövessen el, vagy – amennyiben ellene büntetőeljárást folytatnak – a büntetőeljárás eredményességét veszélyeztesse.

A javítóintézeti tanács¶

347/A. § (1) A javítóintézetben, valamint annak telephelyén működő javítóintézeti tanács (a továbbiakban: intézeti tanács) a fiatalkorúak értékelésével, nevelésével és fejlesztésével kapcsolatos feladatokat ellátó szakmai, valamint döntéselőkészítő testület.

(2) Az intézeti tanács vezetője a nevelési vezető. Az intézeti tanács tagja a növendékügyi iroda vezetője, a fiatalkorú csoportnevelője, a biztonsági szolgálat vezetője, az otthonvezető, a szakértői csoport vezetője, a pszichológus, továbbá tagja lehet a munkafoglalkoztatás vezetője és az orvos.

(3) Az intézeti tanács

• a) dönt a fiatalkorúnak a fejlesztését és reintegrációját elősegítő foglalkozáson, programon való részvételéről,
• b) a fiatalkorú magatartása, tanulmányi eredményei és szorgalma, a fiatalkorú fejlesztését és reintegrációját elősegítő foglalkozáson, programon való részvétele, aktivitása, együttműködési készsége alapján kéthavonta értékelést végez, és szükség szerint dönt a fejlesztés, illetve a reintegráció előmozdítását célzó foglalkozás, program megváltoztatásáról, valamint
• c) dönt a fiatalkorú eltávozásának engedélyezéséről.

(4) Az intézeti tanács javaslatot tesz

• a) a javítóintézeti parancsnoknak a fiatalkorú
• aa) zárt jellegű javítóintézeti részlegben történő elhelyezésére vagy ennek mellőzésére, a zárt jellegű javítóintézeti részlegben történő elhelyezés meghosszabbítására és az elhelyezés megszüntetésére,
• ab) szabadságának engedélyezésére vagy megtagadására,
• ac) gyermekével történő együttes elhelyezésének engedélyezésére vagy megtagadására,
• ad) utógondozó részlegen való elhelyezésének engedélyezésére vagy a fiatalkorú erre irányuló kérelme elutasítására, továbbá
• b) a büntetés-végrehajtási bírónak a fiatalkorú ideiglenes elbocsátására vagy ennek mellőzésére.

(5) Az intézeti tanács működésének részletes szabályait a szervezeti és működési szabályzat határozza meg.

(6) Az intézeti tanács legalább havonta ülésezik. Az intézeti tanácsot az intézeti tanács vezetője hívja össze, de az összehívását az intézeti tanács bármely tagja kezdeményezheti.

Elkülönítés¶

348. § (1) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során el kell különíteni a fiúkat a lányoktól.

(2) A fiatalkorúak életkoruk, továbbá egészségügyi és nevelési szempontok szerint csoportosíthatók.

(3) A tizenhatodik életévüket be nem töltött és a tizenhatodik életévüket betöltött javítóintézeti nevelteket a javítóintézetben külön lakóegységben kell elhelyezni, kivéve ha a fiatalkorú érdekében a nevelési vezető ettől eltérően rendelkezik.

A javítóintézeti nevelés kezdő napja és a tájékoztatás¶

349. § (1) A javítóintézeti nevelés a javítóintézetbe való befogadás első napjával kezdődik.

(2) A fiatalkorút a befogadást követő nyolc napon belül tájékoztatni kell a javítóintézeti nevelés kezdő napjáról és az elbocsátás várható időpontjáról.

Az elhelyezés és ellátás¶

350. § (1) A befogadott fiatalkorú elhelyezésére a javítóintézet befogadó csoportot működtet, ahol a fiatalkorú a végleges csoportba helyezéséről szóló döntés meghozataláig – legfeljebb azonban egy hónapig – tartózkodik.

(2) A fiatalkorú személyiségének, értelmi képességeinek, egészségi állapotának a feltárása érdekében a javítóintézet – jogszabályban meghatározott működési rend szerint – szakértői csoportot működtet, amelynek pszichológus, gyógypedagógus és orvos tagja végzi el a befogadáskor a szükséges vizsgálatokat.

(3) A szakértői csoport a vizsgálat eredményei alapján javaslatot tesz a nevelési vezető számára a fiatalkorú végleges csoportba helyezésére és jelzi, ha a fiatalkorú fogyatékossága miatt gyógypedagógiai nevelésre szorul, vagy személyiségzavara, egészségi állapota miatt sajátos nevelést, oktatást, gyógyítást igényel.

(4) A végleges csoportba helyezésről a nevelési vezető vagy e feladattal megbízott helyettese dönt.

(5) A javítóintézet a fiatalkorú részére a gyermekek védelméről szóló törvény szerint teljes körű ellátást biztosít és ellátja a fiatalkorú gondozását, nevelését és felügyeletét.

(6) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során gondoskodni kell a fiatalkorú oktatásáról, képzéséről, munkafoglalkoztatásáról, továbbá a művelődési, a sportolási és megfelelő szabadidős tevékenység feltételeiről.

A fiatalkorúnak és gyermekének együttes elhelyezése¶

351. § (1) A fiatalkorú kérelmére gyermeke vele együtt helyezhető el a javítóintézetnek erre a célra létrehozott részlegében, a kérelemről a nevelési vezető dönt.

(2) Az együttes elhelyezés akkor engedélyezhető, ha

• a) a fiatalkorú nyilatkozik arról, hogy vállalja gyermeke gondozását, és
• b) a gyermek törvényes képviselője hozzájárul a gyermek javítóintézetben történő elhelyezéséhez.

(3) A fiatalkorú és a gyermek együttesen nem helyezhető el, ha

• a) a bíróság a szülői felügyeletet a fiatalkorú valamennyi gyermekével kapcsolatosan megszüntette,
• b) a fiatalkorú ellen a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt eljárás indult, vagy
• c) a fiatalkorú egészségi állapota miatt a gyermek gondozását, nevelését nem tudja ellátni. Ez utóbbi esetben, ha az anya a gyermekét szoptatja, a gyermek a javítóintézet gyermekkörletén elhelyezhető.

(4) A gyermeke gondozását ellátó fiatalkorú számára olyan napirendet kell előírni, amely lehetővé teszi a gyermeke gondozásával kapcsolatos feladatainak az ellátását. Arra az időre, amíg a fiatalkorú iskolai oktatáson, szakképzésen vagy más fejlesztő foglalkozáson vesz részt, a gyermeke felügyeletéről a javítóintézet gondoskodik.

(5) Az állapotos és a kisgyermekes fiatalkorúnak az egészségét védő és a gyermek fejlődését szolgáló, e törvényben nem szabályozott jogai nem korlátozhatók. Ha a szülésre a javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt kerül sor, és az együttes elhelyezést kizáró ok nem áll fenn, a gyermeket egyéves koráig az anyjával együtt kell elhelyezni.

(6) A gyermek felett szülői felügyeletet gyakorló vagy a gyermekkel kapcsolattartásra jogosult másik szülő, a testvér és a gyermekkel kapcsolattartásra jogosult nagyszülő, valamint a gyám részére heti egy alkalommal a kapcsolattartást és a gyermek fejlődéséről a megfelelő tájékoztatást biztosítani kell.

351/A. § (1) Ha fiatalkorú a vele együttesen elhelyezett gyermekét elhanyagolja, bántalmazza vagy fejlődését egyéb módon veszélyezteti, a nevelési vezető határozattal dönt a fiatalkorú és gyermeke együttes elhelyezésének megszüntetéséről, és erről haladéktalanul értesíti a gyámhatóságot.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a javítóintézet intézkedik a gyermeknek fiatalkorútól való elkülönítése iránt, és a gyámhatóság intézkedéséig biztosítja a gyermek teljes körű ellátását az együttes elhelyezést biztosító részlegen.

A fiatalkorú alapvető jogai és kötelezettségei¶

352. § A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a fiatalkorú az Alaptörvényben meghatározott alapvető jogait és a jogszabályok által biztosított egyéb jogosultságait a javítóintézeti nevelés végrehajtása során is gyakorolhatja, és kötelességeit a javítóintézeti nevelés során is köteles teljesíteni, kivéve, ha azok szüneteléséről vagy korlátozásáról az ügydöntő határozat vagy törvény rendelkezik.

A fiatalkorú jogainak szünetelése¶

353. § A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt szünetel a fiatalkorú

• a) a szabad mozgáshoz való joga,
• b) a tartózkodási hely szabad megváltoztatásához való joga,
• c) a békés gyülekezéshez való joga,
• d) a sztrájkhoz való joga.
• e) elektronikus ügyintézéshez való joga.

A fiatalkorú jogainak korlátozása¶

354. § A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a fiatalkorú

• a) munkához való joga, vagy a foglalkozás szabad megválasztásához való joga,
• b) művelődéshez való joga és tanszabadsága,
• c) önrendelkezéshez való joga, és a szabad orvos és egészségügyi szolgáltató megválasztásához való joga,
• d) kegyeleti joga,
• e) – ha nagykorúságot szerzett – szülői felügyeleti joga,
• f) egyesülési joga,
• g) tulajdonhoz való joga,
• h) vállalkozáshoz való joga,
• i) pihenéshez, szabadidőhöz és rendszeres fizetett szabadsághoz való joga,
• j) lelkiismereti és vallási szabadsága,
• k) magántitokhoz való joga,
• l) általános cselekvési szabadsága a szünetelő jogokra való tekintettel

törvényben meghatározott korlátozásoknak megfelelően gyakorolható.

A fiatalkorú jogainak biztosítása¶

355. § (1) A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a fiatalkorú e törvény szerint jogosult

• a) személyi biztonságának és a tulajdonhoz fűződő jogainak a védelmére,
• b) életkori szükségleteihez igazodó ellátásra, gondozásra és felügyeletre,
• c) megfelelő ruházat biztosítására,
• d) kapcsolattartásra hozzátartozóival, valamint harmadik személyekkel és szervezetekkel,
• e) lelkiismereti vagy vallási meggyőződésének szabad megválasztására, annak kinyilvánítására és gyakorlására; a hitéleti szolgálatot ellátó egyházi személy és a vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja részéről lelki gondozására,
• f) munkavégzése után – annak mennyiségének és minőségének – megfelelő, a javítóintézeti rendtartásban meghatározott díjazásra,
• g) az intézetbe való befogadásakor a jogainak és a kötelességeinek megismerésére,
• h) külön törvényben meghatározott egészségügyi és mentálhigiénés ellátásra,
• i) megfelelő sport- és kulturális, vagy egyéb szabadidős-foglalkozás biztosítására.

(2) A fiatalkorúak részére – személyiségük fejlesztése érdekében – egyéni és csoportos foglalkozásokat, valamint különféle – intézeten belüli, vagy intézeten kívüli – programokat kell szervezni vagy biztosítani.

(3) A fiatalkorú szűrt tartalmú internet-szolgáltatás használatára hetente egy alkalommal harminc perc időtartamban jogosult.

(4) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú személyiségi jogainak védelmét a végrehajtásban közreműködő, vagy azt segítő szerveknek és személyeknek is biztosítaniuk kell.

(5) A fiatalkorú az ellene folyamatban lévő büntetőeljárással kapcsolatosan jogosult a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által elektronikus eszközön átadott ügyiratokba vagy kiadott másolatba, valamint az ellene folyamatban volt büntetőeljárásban keletkezett ügyiratokról elektronikus eszközön kiadott másolatba a javítóintézet által biztosított számítástechnikai eszköz igénybevételével betekinteni. Az ügyiratokba való betekintést – kellő időben előterjesztett kérelemre – a védővel, illetve a törvényes képviselővel való személyes kapcsolattartás során is biztosítani kell.

A fiatalkorú kötelezettségei¶

356. § (1) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú köteles – különösen –

• a) az intézkedés végrehajtásának rendjét, az intézet házirendjét, biztonsági és higiéniai követelményeit megtartani,
• b) javítóintézetben a nevelési vezető által kijelölt csoportban nevelkedni,
• c) a javítóintézet elhagyásához engedélyt kérni,
• d) tanulmányait a köznevelésről szóló törvényben meghatározott életkorig, vagy a köznevelésről szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetében azt követően is folytatni,
• e) alávetni magát a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek, az invazív eljárásra az egészségügyi jogszabályokat kell alkalmazni,
• f) a gondozása és az eredményes nevelése érdekében a javítóintézet dolgozóival együttműködni,
• g) a katasztrófahelyzet elhárításához szükséges tevékenységben közreműködni,
• h) az általa okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríteni.

(2) A fiatalkorú a nevelés keretében – a házirendben foglaltak szerint – köteles közreműködni a háló és az egyéb közös helyiségek takarításában, környezete rendben tartásában. Ezt a tevékenységet a fiatalkorú díjazás nélkül végzi a 135. § szerinti időtartamban.

A fiatalkorú kapcsolattartása¶

357. § (1) Kapcsolattartásra jogosult a fiatalkorú a hozzátartozójával, szülői felügyeleti jogát gyakorló szülőjével, más törvényes képviselőjével, ha a kapcsolattartást kizáró ok nem merült fel.

(2) A javítóintézet szorgalmazza, hogy a fiatalkorú kapcsolattartásra jogosult hozzátartozóival megfelelő kapcsolatot tartson, azokat fejlessze, egyben elősegíti, hogy a nevelésbe vett kapcsolata ne szakadjon meg a gondozást korábban ellátó gyermekotthonnal vagy nevelőszülővel.

(3) Ellenőrzés nélkül kapcsolattartásra jogosult a fiatalkorú

• a) a védővel,
• b) hazája Magyarországon akkreditált diplomáciai képviselőjével, konzuli tisztségviselőjével, ennek hiányában az érdekei képviseletét ellátó állam képviselőjével,
• c) nevelésbe vétele esetén a gyermekvédelmi gyámmal,
• d) a pártfogó felügyelővel,
• e) jogszabályok által az alapvető jogok védelmére feljogosított szervezet tagjával, a nemzeti megelőző mechanizmus feladatainak teljesítésére felhatalmazott munkatársával,
• f) vallásgyakorlás céljából a hitéleti szolgálatot ellátó egyházi személlyel és a vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjával.

(4) A javítóintézettel kötött megállapodás alapján az egyházi jogi személy vagy a vallási egyesület által megbízott más személy, jogvédő vagy karitatív tevékenységet folytató civil szervezet tagja, képviselője vagy ilyen szervezet megbízásából eljáró személy is ellenőrzés nélkül tarthat kapcsolatot a fiatalkorúval.

(5) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú kérelmére a nevelési vezető az (1), (3) és (4) bekezdésben meghatározottakon túl más személy számára is engedélyezheti a kapcsolattartást.

(6) A fiatalkorúnak a hozzátartozóján kívüli más személlyel való kapcsolattartása a fiatalkorú fejlődése, nevelése érdekében korlátozható, amiről a nevelési vezető dönt.

(7) A javítóintézet a kapcsolattartásra jogosult személyeket a fiatalkorúak nyilvántartásában rögzíteni kell.

(8) A fiatalkorú kapcsolattartásának formái:

• a) levelezés,
• b) csomagküldés,
• c) telefonbeszélgetés, továbbá a telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás,
• d) látogatás,
• e) kimenő,
• f) eltávozás,
• g) szabadság,
• h) családi konzultáció.

(9) A kapcsolattartásra az intézet rendje szerint, látogatásra a javítóintézettel előre egyeztetett időpontban kerülhet sor. A fiatalkorú részére biztosított egyes kapcsolattartási formák gyakoriságának számításakor a hivatalos kapcsolattartókkal történő kapcsolattartást figyelmen kívül kell hagyni.

Levelezés¶

358. § (1) A levelezés korlátlan gyakorisággal és terjedelemben történhet. A fiatalkorú által írt, vagy a részére érkezett levelet legkésőbb két napon belül továbbítani vagy kézbesíteni kell.

(2) A levelezés biztonsági szempontból, tartalmilag – szúrópróbaszerűen – ellenőrizhető. Az ellenőrzés célja annak megakadályozása, hogy a fiatalkorú a biztonságát vagy az intézmény biztonságos működését sértő vagy veszélyeztető eszközhöz, információhoz jusson, vagy ilyen információt továbbítson. Az ellenőrzés lehetőségéről a fiatalkorút tájékoztatni kell.

(3) Ha az ellenőrzés során a biztonságot sértő tárgyat vagy információt találnak, a levél nem továbbítható vagy kézbesíthető. A levél továbbításának vagy kézbesítésének a megtagadását a fiatalkorúval közölni kell.

(4) A fiatalkorúnak a hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel, az alapvető jogok biztosával, valamint a védővel való levelezése tartalmilag nem ellenőrizhető. Ha alapos indok merül fel arra, hogy a fiatalkorú részére érkező, vagy az általa küldött levél nem a címzésben megjelölt hatóságtól, nemzetközi szervezettől, az alapvető jogok biztosától vagy a védőtől származik, vagy nem ezeknek szól, azt a fiatalkorú jelenlétében – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – kell felbontani. Az ellenőrzés csak a feladó, illetve a címzett azonosítására szolgálhat.

(5) A levelezés ellenőrzése szempontjából nemzetközi szervezetnek az a szervezet minősül, amelynek tevékenysége az emberi jogok érvényesülésének vizsgálatára – nemzetközi szerződés alapján – kiterjed.

Telefonbeszélgetés¶

359. § (1) A fiatalkorú telefonkészülék használatára hetente két alkalommal legalább tíz perc időtartamban jogosult. A fiatalkorú a javítóintézet által kijelölt telefonkészüléket használhatja.

(2) A telefonbeszélgetés ellenőrizhető vagy biztonsági okból félbeszakítható. Az ellenőrzés vagy a félbeszakítás lehetőségéről a fiatalkorút tájékoztatni kell.

A telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás¶

359/A. § A telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás havonta legalább egy alkalommal, alkalmanként legalább 60 percben engedélyezhető.

Csomagküldés¶

360. § A fiatalkorú részére küldött csomagot a fiatalkorú a csoportnevelő jelenlétében bontja fel, aki ellenőrzi, hogy a csomag nem tartalmaz-e az intézet rendjét, a fiatalkorú vagy társai egészségét, biztonságát veszélyeztető tárgyat.

Látogatás¶

361. § (1) A kapcsolattartók általi látogatást a fiatalkorú részére kéthetente egy alkalommal kell engedélyezni, legalább harminc perc és legfeljebb két óra időtartamban.

(2) A látogatást az intézet erre kijelölt helyiségében kell lebonyolítani. A fiatalkorút egy időben négy személy látogathatja.

(3) A látogatók élelmiszeren kívül egyéb tárgyat csak engedéllyel adhatnak át a fiatalkorúnak.

(4) A látogatás félbeszakítható, ha a fiatalkorú vagy látogatója a látogatás rendjét megsérti, és a szabálysértő viselkedéssel figyelmeztetés ellenére sem hagy fel. A látogatást félbe kell szakítani, ha a fiatalkorú vagy látogatója magatartása az intézet biztonságát közvetlenül sérti, vagy veszélyezteti.

(5) A javítóintézeti parancsnok indokolt esetben rendkívüli látogatást is engedélyezhet.

(6) Jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség, civil szervezet vagy karitatív szervezet képviselője részéről a fiatalkorú hetente egyszer jogosult látogató fogadására.

A kimenő¶

362. § (1) Kimenő hetente egyszer, legalább két óra és legfeljebb tizenkét óra időtartamban engedélyezhető, ha a fiatalkorú legalább egy hónapja a javítóintézetben tartózkodik.

(2) A kimenő időtartama a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.

Az eltávozás¶

363. § (1) Eltávozás kéthetente, egy évben összesen harminc nap terjedelemben, alkalmanként legalább két napra, de legfeljebb öt napra engedélyezhető, amelybe az utazás időtartama is beszámít. Az első eltávozásra a befogadást követő két hónap elteltével kerülhet sor.

(2) Az eltávozás időtartama a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.

Szabadság¶

364. § (1) Szabadság – a tanítási év rendjéhez igazodóan – évente összesen két alkalommal, az iskolai téli szünet idején legfeljebb tíz napra, az iskolai nyári szünet alatt legfeljebb huszonegy nap időtartamban engedélyezhető, feltéve hogy a fiatalkorú legalább két hónapja a javítóintézetben tartózkodik. Kivételesen, legfeljebb egy hétre, az a fiatalkorú is hazaengedhető, aki egy hónapja tartózkodik az intézetben.

(2) A szabadság engedélyezése előtt be kell szerezni a fiatalkorút a szabadság alatt fogadó szülő, gyám vagy más hozzátartozó nyilatkozatát arról, hogy a fiatalkorú lakhatását, ellátását, felügyeletét ez idő alatt biztosítja, továbbá vállalja az utazás költségeit, és gondoskodik a fiatalkorú visszatéréséről az intézetbe.

(2a) A szabadság engedélyezéséről – az intézeti tanács javaslatára – a javítóintézeti parancsnok dönt.

(3) Az utazás költségei a fiatalkorú kérelmére zsebpénzéből vagy letéti pénzéből is biztosíthatók. Ha az utazás költségei sem az előző módon, sem a fogadó szülő, gyám vagy más hozzátartozó által nem biztosítottak, azokat a javítóintézet megelőlegezheti.

(4) A szabadságon töltött idő a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.

Családi konzultáció és családterápiás foglalkozás¶

365. § (1) A fiatalkorú vagy a törvényes képviselő kérelmére, a nevelési vezető engedélyével, háromhavonta családi konzultáción vehet részt, amely a javítóintézetben megvalósuló kötetlen kapcsolattartási forma. A családi konzultáción a szülő, valamint az vehet részt, aki a Polgári Törvénykönyv alapján a fiatalkorúval kapcsolattartásra jogosult, kivéve ha a bíróság, vagy a gyámhatóság a kapcsolattartási jogot korlátozta vagy megvonta.

(2) A fiatalkorú vagy a törvényes képviselő kérelmére, a nevelési vezető engedélyével családterápiás foglalkozáson vehet részt. A családterápiás foglalkozáson nem vehet részt a szülő, ha kapcsolattartásra nem jogosult. A családterápiás foglalkozások számát a terápiás szükségletek határozzák meg.

(3) A fiatalkorú családterápiás foglalkozáson való részvétele kivételesen a javítóintézeten kívül is engedélyezhető.

(4) A családi konzultáció és a családterápiás foglalkozás nem minősül látogatófogadásnak, továbbá az a fiatalkorúak között is engedélyezhető.

Rendkívüli eltávozás¶

366. § (1) A hozzátartozó igazolt súlyos betegsége vagy halála esetén a nevelési vezető – a 363. § szerinti eltávozáson kívül – öt nap rendkívüli eltávozást engedélyezhet, amelybe az utazás ideje is beszámít.

(2) A rendkívüli eltávozás időtartama a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.

(3) A letéti pénzzel nem rendelkező fiatalkorú részére az utazás költségeit a javítóintézet biztosítja.

A javítóintézetből engedéllyel történő távollétre vonatkozó szabályok¶

367. § (1) A fiatalkorú kérelmére a nevelési vezető engedélyezheti, hogy a fiatalkorú az intézeten kívül vehessen részt istentiszteleten.

(2) A fiatalkorú és törvényes képviselője közös kérelmére, valamint a köznevelési vagy szakképzési intézménynek a fiatalkorú felvételére kötelezettséget vállaló nyilatkozata alapján a nevelési vezető engedélyezheti, hogy a fiatalkorú a javítóintézeten kívül folytassa a tanulmányait.

(3) Ha a javítóintézetben a szükséges orvosi ellátás nem biztosítható, a fiatalkorú gyógyulása érdekében, szakorvosi vizsgálat és javaslat alapján a nevelési vezető engedélyezheti, hogy a fiatalkorú tartósan a javítóintézeten kívül töltse azt az időt, amely a gyógyulásához szükséges.

(4) Ha a fiatalkorúval szemben kábítószer birtoklása miatt megindult büntetőügyben feltételes ügyészi felfüggesztést rendeltek el és más ügyben javítóintézeti nevelést tölt, a nevelési vezető gondoskodik arról, hogy – ha a javítóintézetben ennek feltételei nem biztosítottak – a fiatalkorú a javítóintézeten kívül kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen vegyen részt, vagy kábítószer-használatot kezelő más ellátásban vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatásban részesüljön. E feladatok ellátása során a javítóintézet a pártfogó felügyelővel együttműködik.

Kényszerítő eszköz alkalmazása¶

368. § (1) Kényszerítő eszköz a fiatalkorúval szemben akkor alkalmazható, ha

• a) a javítóintézet rendjét, biztonságát sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít,
• b) bármely személy életét, testi épségét, személyes szabadságát sérti vagy veszélyezteti,
• c) szökés vagy bűncselekmény megakadályozása érdekében szükséges.

(2) A kényszerítő eszköz alkalmazására az érintettet – ha az eset körülményei lehetővé teszik – előzetesen figyelmeztetni kell.

(3) A fiatalkorúval szemben kényszerítő eszközként testi kényszer alkalmazható az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az intézkedéssel szembeni ellenállás megtörésére. Testi kényszerként megfogás, lefogás, ellökés, elvezetés, önvédelmi fogás alkalmazható.

(4) Testi kényszer a fiatalkorúval szemben

• a) a javítóintézeti parancsnok vagy távollétében az ügyeletes vezető, ezek távollétében a biztonsági szolgálat vezetője rendelkezése alapján, vagy
• b) sürgős szükség esetén – így különösen súlyos fegyelmi vétség elkövetésének megakadályozása, a fiatalkorú saját vagy más személy életét vagy testi épségét veszélyeztető magatartásának elhárítása érdekében – az a) pont szerinti rendelkezés hiányában, haladéktalan intézkedésként

alkalmazható. Testi kényszert a fiatalkorúval szemben az ehhez szükséges kiegészítő képzésben részesült vagy megfelelő szakirányú képesítéssel, képzettséggel rendelkező javítóintézeti rendész alkalmazhat

(5) Kényszerítő eszköz nem alkalmazható a magatehetetlen személlyel szemben. A tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorúval szemben kizárólag korlátozott testi kényszer alkalmazható. Korlátozott testi kényszernek minősül a lefogás, megfogás.

(6) Nincs helye kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört vagy az intézkedés eredményessége e nélkül is biztosítható.

(7) A kényszerítő eszköz alkalmazását a javítóintézeti parancsnok részére haladéktalanul jelenteni kell. A kényszerítő eszköz alkalmazásának a jogszerűségét a javítóintézeti parancsnok köteles megvizsgálni.

(8) A jogszerűtlennek minősített kényszerítő eszköz használatáról a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészséget nyolc napon belül, ha a kényszerítő eszköz használata testi sérülést vagy halált okozott, haladéktalanul értesíteni kell.

Biztonsági intézkedések¶

369. § (1) A fiatalkorúval szemben biztonsági intézkedésként

• a) biztonsági ellenőrzés, vizsgálat és szemle, személyes használati tárgyainak és ruházatának átvizsgálása, csomag átvizsgálása, valamint elektronikus megfigyelési eszköz alkalmazható,
• b) biztonsági elkülönítése rendelhető el.

(2) A biztonsági elkülönítést a fiatalkorú felügyeletét ellátó dolgozó kezdeményezésére, a javítóintézeti parancsnok vagy távollétében az ügyeletes vezető írásban rendelheti el. Az elrendelésről értesíteni kell a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészséget.

(3) A biztonsági elkülönítés elrendelésével egyidejűleg intézkedni kell a fiatalkorú haladéktalan orvosi vizsgálatáról. A biztonsági elkülönítés az orvos által szükségesnek tartott ideig, de legfeljebb huszonnégy óráig tarthat. Ha a fiatalkorú magatartása ezt követően sem rendeződik, a pszichiátriai kezelését a pszichiáter szakorvos rendelkezése szerint a biztonsági elkülönítőben vagy az intézet egészségügyi részlegén vagy fekvőbeteg-ellátó intézményben folytatni kell.

(4) A pszichiátriai kezelés a biztonsági elkülönítőben legfeljebb negyvennyolc óráig tarthat.

(5) A biztonsági elkülönítőt úgy kell kialakítani, hogy a biztonsági elhelyezés ideje alatt a fiatalkorú ne tehessen kárt magában.

(6) A javítóintézet rendje megtartásának és a házirend betartásának ellenőrzése végett a fiatalkorú orvosi vizsgálat alá vonható azzal, hogy testüreg vizsgálatára csak egészségügyi okból kerülhet sor, és azt csak orvos végezheti.

Rendkívüli esemény¶

370. § (1) A javítóintézeti nevelés végrehajtása során bekövetkezett rendkívüli eseményről haladéktalanul értesíteni kell a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészséget és a büntetés-végrehajtásért felelős minisztert.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában rendkívüli eseménynek minősül minden olyan esemény, amely a javítóintézet rendjét súlyosan sérti vagy veszélyezteti, így különösen a fiatalkorú szökése, az intézet területén elkövetett bűncselekmény, a fiatalkorú biztonsági elkülönítése, öngyilkossági kísérlete, balesete, halála.

A javítóintézeti nevelés félbeszakítása¶

371. § (1) A javítóintézeti nevelést fontos okból – a fiatalkorú személyi vagy családi körülményei, egészségi állapota miatt – egy évben tíz naptól három hónapig terjedő időtartamra a nevelési vezető félbeszakíthatja. A félbeszakítás engedélyezéséről vagy a kérelem elutasításáról határozatot kell hozni.

(2) Ha a fiatalkorú egészségi állapota indokolja, az (1) bekezdés szerinti félbeszakítás időtartamát az országos parancsnok legfeljebb – a félbeszakítás (1) bekezdés szerinti engedélyezésétől számított – egy évig meghosszabbíthatja. A félbeszakításról való döntés érdekében a javítóintézet előterjesztést tesz, amelynek részét képezi a javítóintézet orvosának a fiatalkorú egészségi állapotára vonatkozó véleménye.

(3) A félbeszakítás tartama a javítóintézeti nevelésbe nem számít be.

A fiatalkorú előállítása, kihallgatása, kiadása¶

372. § (1) Büntetőügyben – ideértve a közvetítői eljárást is – történő idézés alapján a fiatalkorút a javítóintézet a megjelölt helyre és időre előállítja. Értesítésre a fiatalkorút akkor kell előállítani, ha megjelenését ő, védője vagy törvényes képviselője kéri.

(2) A fiatalkorút a javítóintézetben az ügyészség, a nyomozó hatóság vagy hatósági ügyben eljáró más szerv – a javítóintézeti parancsnokkal egyeztetett időpontban – kihallgathatja. A kihallgatáson történő részvétel céljából megjelenő törvényes képviselőnek, állama konzuli tisztviselőjének, valamint a védőnek a javítóintézetbe történő belépését engedélyezni kell.

(3) A fiatalkorú – eljárási cselekmények lefolytatása, valamint a Bnytv.-ben meghatározott bűnügyi nyilvántartási adat mintavétele céljából – a nyomozó hatóság részére kiadható.

(4) A fiatalkorú kiadására a 114. § (3), (5) és (6) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az eljárási cselekmények lefolytatását követően a fiatalkorút haladéktalanul vissza kell kísérni a javítóintézetbe.

(4a) Ha a fiatalkorú ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban – kivételesen – a bíróság határozattal, legfeljebb harminc napra elrendelheti rendőrségi fogdán vagy bv. intézetben történő elhelyezését.

(5) A bíróságnak a letartóztatásról a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig a fiatalkorú – huszonnégy órát meg nem haladó tartamban – az ügyészség rendelkezése alapján is elhelyezhető rendőrségi fogdában. Erről az ügyészség a bíróságot értesíti.

(6) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság az ügyiratok teljes terjedelmében való megismerését a Be. 100. §-a és a 352. §-a alapján az ügyiratok megküldésével a javítóintézetben is lehetővé teheti, vagy a bíróság és az ügyészség ennek érdekében a terhelt előállítását rendelheti el. A nyomozó hatóság részéről kért előállítás az ügyészség hozzájárulásával történhet. Az ügyiratok javítóintézetben történő megismerésére felügyelet mellett kerülhet sor.

A fiatalkorú jutalmazása¶

373. § (1) A fiatalkorú magatartásáért, vagy a tanulásban, a munkában elért eredményeiért, továbbá rendkívüli helyzetben tanúsított helytállásáért jutalomban részesíthető.

(2) A jutalmazás formái:

• a) nevelői dicséret,
• b) parancsnoki dicséret,
• c) tárgyjutalom,
• d) korábban kiszabott fegyelmi büntetés elengedése vagy enyhítése,
• e) egyéni vagy csoportos kulturális vagy sportrendezvényen való részvétel engedélyezése,
• f) kimenő engedélyezése,
• g) eltávozás engedélyezése,
• h) szabadság engedélyezése.

(3) A jutalom kimenő havonta egyszer legfeljebb tizenkét óra időtartamban, a jutalom eltávozás évente két alkalommal legfeljebb öt napra, a jutalom szabadság évente egy alkalommal legfeljebb tíz napra adható. A jutalom kimenő, eltávozás és szabadság a kapcsolattartásként engedélyezett kimenő, eltávozás és szabadság tartamán felül adható, és az a javítóintézeti nevelés tartamába beszámít.

(4) A (2) bekezdés b)–h) pontjában megjelölt jutalmazási forma alkalmazására a nevelési vezető jogosult.

A fiatalkorú fegyelmi büntetése¶

374. § (1) Fegyelmi vétséget követ el a fiatalkorú, ha a kötelességét neki felróható módon megszegi, vagy vét a javítóintézeti rendtartás vagy a javítóintézet házirendje ellen, továbbá ha a javítóintézetből megszökik.

(2) A fegyelmi vétséget elkövető fiatalkorúval szemben a kiszabható fegyelmi büntetések:

• a) nevelői figyelmeztetés,
• b) a parancsnoki megrovás,
• c) az egyes társas szórakozástól, programtól vagy rendezvénytől eltiltás, amely legfeljebb egy hónapra vonatkozhat,
• d) a kimenő megvonása, amely legfeljebb két hónapra vonatkozhat,
• e) az eltávozás megvonása, amely legfeljebb három hónapra vonatkozhat,
• f) a soron következő szabadságból való kizárás,
• g) zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezés.

(3) A (2) bekezdés b)–f) pontjában írt fegyelmi büntetések együttesen is alkalmazhatók.

(4) A (2) bekezdés g) pontja szerinti fegyelmi büntetést határozatban kell elrendelni.

A fegyelmi eljárás szabályai¶

375. § (1) A fegyelmi vétséget elkövető fiatalkorú felelősségét fegyelmi eljárás keretében kell vizsgálni. Az eljárást a fegyelmi vétség elkövetésétől vagy ismertté válásától, szökés és a rendőrségi fogdán elkövetett fegyelmi vétség esetén a fiatalkorúnak a javítóintézetbe történő visszakerülésétől számított három napon belül meg kell indítani, és öt napon belül be kell fejezni.

(2) A fegyelmi eljárást háromtagú fegyelmi bizottság folytatja le. A fegyelmi eljárásban a fegyelmi eljárás alá vont fiatalkorút meg kell hallgatni. A fegyelmi eljárás részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.

(3) A fegyelmi büntetésnek igazodnia kell a vétség súlyához, a fiatalkorú személyiségéhez, életkorához, tekintetbe kell venni továbbá a korábbi fegyelmi vétségek számát és súlyát, és hogy a fiatalkorú tanúsít-e őszinte megbánást.

(4) A fegyelmi büntetés nem lehet megszégyenítő, megalázó. Kollektív büntetés nem alkalmazható; ha a fegyelmi vétséget csoportosan követték el, az abban részt vevők csak egyénileg büntethetők.

376. § (1) A fegyelmi jogkör gyakorlója az eljárást, vagy a fegyelmi büntetés végrehajtását felfüggesztheti, amennyiben a fegyelmi vétséget elkövető fiatalkorú közvetítői eljárásban vesz részt.

(2) Közvetítői eljárásra a fiatalkorú által másik fiatalkorú sérelmére elkövetett fegyelmi vétség esetén van lehetőség, a közvetítői eljárást a javítóintézet erre kiképzett tagja folytathatja le.

(3) A közvetítői eljárás csak a fegyelmi vétség sértettje és az elkövető önkéntes hozzájárulásával folytatható le. Az eljárásban a felek egyenrangúak, az eljárás során bármikor visszavonhatják a részvételre vonatkozó hozzájárulásukat és minden egyezségre önként kell jutniuk.

(4) A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a fegyelmi vétség sértettje és az elkövető között – az elkövető tevékeny megbánását megalapozó – megállapodás jöjjön létre. A megállapodás nem lehet megszégyenítő, megalázó, jogszabályba ütköző vagy ésszerűtlen.

(5) A fegyelmi eljárást, vagy a fegyelmi büntetés végrehajtását folytatni kell, ha

• a) a hozzájárulását akár a fegyelmi vétség sértettje, akár az elkövető visszavonja,
• b) nem jön létre megállapodás,
• c) az elkövető nem teljesíti a megállapodásban foglaltakat.

A javítóintézetből történő engedély nélküli eltávozás¶

377. § (1) A fiatalkorúnak a javítóintézetből, vagy engedélyezett távolléte alatt a kijelölt tartózkodási helyéről való engedély nélküli eltávozása, továbbá az engedélyezett távollét lejártával a javítóintézetbe való vissza nem térése – e fejezet alkalmazásában – szökésnek minősül. A szökés fegyelmi vétség.

(2) Szökés esetén a javítóintézet jelentést készít, és a javítóintézeti parancsnok a jelentés megküldésével haladéktalanul előterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak a fiatalkorúval szemben elfogatóparancs kibocsátására.

(3) A jelentés tartalmazza a fiatalkorú természetes személyazonosító adatait, az ügydöntő határozatot hozó bíróság megnevezését és határozatának számát, keltét, a fiatalkorú személyleírását, vélt feltalálási helyét és a szökés körülményeit. A jelentéshez mellékelni kell a fiatalkorú fényképét.

(4) A fiatalkorúnak a javítóintézetbe való önkéntes visszatéréséről – az elfogatóparancs visszavonása végett – a büntetés-végrehajtási bírót haladéktalanul, de legfeljebb huszonnégy órán belül értesíteni kell.

(5) A megszökött fiatalkorúval szemben fegyelmi eljárást kell indítani. A fegyelmi vétséget megállapító határozatot a fiatalkorú törvényes képviselője részére kézbesíteni kell.

(6) A szökésben töltött idő a javítóintézeti nevelés idejébe nem számít be.

(7) Szökés esetén a fiatalkorúnak a javítóintézetbe visszakerülésétől számított két hónapig nem engedélyezhető kimenő, eltávozás vagy szabadság.

Zárt jellegű javítóintézeti részleg¶

378. § (1) Ha a fegyelmi eljárás során megállapítást nyer, hogy a fiatalkorú az intézet rendjét súlyosan megsértette, a fegyelmi bizottság indítványozza a javítóintézeti parancsnoknak az intézeti tanács összehívását.

(2) Az intézeti tanács az eset összes körülményeit és a fiatalkorú eddigi intézeti életútját megvizsgálja, a fiatalkorút meghallgatja, és javaslatot tesz a javítóintézeti parancsnoknak a fiatalkorú zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezésére vagy annak mellőzésére. Ha az intézeti tanács nem javasolja az elhelyezést, vagy az intézeti tanács javaslata ellenére a javítóintézeti parancsnok mellőzi a fiatalkorú elhelyezését, úgy a fegyelmi bizottság más büntetést szab ki.

(3) A javítóintézeti parancsnok az intézeti tanács javaslatára legfeljebb két hónapi időtartamra zárt jellegű javítóintézeti részlegbe helyezheti a fiatalkorút, ha a javítóintézet rendjét ismételten és súlyosan megsértette. E döntés előtt a nevelő és a pszichológus véleményét be kell szerezni.

(4) A zárt jellegű javítóintézeti részlegbe helyezést az intézeti tanács javaslatára a nevelési vezető a fiatalkorú magaviselete alapján egy alkalommal további egy hónappal meghosszabbíthatja; a döntéshez a nevelő és a pszichológus véleményét ismételten be kell szerezni.

(5) A zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezés ideje alatt a fiatalkorú a javítóintézeten kívüli programon – ide nem értve a 367. § (3) bekezdésében felsorolt esetet – nem vehet részt, kimenőre, eltávozásra – a rendkívüli eltávozás esetét kivéve –, valamint szabadságra nem mehet.

(6) A zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezést meg kell szüntetni, ha a fiatalkorú magatartására figyelemmel a fegyelmi büntetés további végrehajtására már nincs szükség.

379. § (1) A zárt jellegű javítóintézeti részlegben való elhelyezés ellen benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmet a fiatalkorúnak a határozat közlésekor nyomban be kell jelenteni.

(2) A fiatalkorú törvényes képviselője részére a határozatot kézbesíteni kell.

Ideiglenes elbocsátás és elbocsátás a javítóintézetből¶

380. § (1) A fiatalkorút a Btk. 121. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén a javítóintézetből ideiglenesen el kell bocsátani, ha a javítóintézeti nevelés alatti magatartására tekintettel alaposan feltehető, hogy a fiatalkorú helyes irányú fejlődése a javítóintézeti elhelyezés nélkül is elérhető. A bíróság az ideiglenes elbocsátással egyidejűleg a fiatalkorút pártfogó felügyelet alá helyezi.

(2) Kizárt az ideiglenes elbocsátása annak a fiatalkorúnak, akinek a fegyelmi felelősségét a javítóintézet engedély nélküli elhagyása miatt legalább három alkalommal megállapították. Kivételesen, a fiatalkorú megváltozott magatartására figyelemmel, az intézeti tanácsnak az ideiglenes elbocsátás esedékessége előtt két hónappal megtett előterjesztése alapján a büntetés-végrehajtási bíró dönthet a fiatalkorú ideiglenes elbocsátásáról. Ilyen kérelemmel a fiatalkorú, a védője és a törvényes képviselője is élhet.

(3) Az ideiglenes elbocsátásra, annak esedékességét megelőző két hónappal, az intézeti tanács tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak. Az előterjesztéshez a nevelő és a pszichológus véleményét mellékelni kell. Az előterjesztésben javaslatot kell tenni az ideiglenes elbocsátás időpontjára és arra, hogy a pártfogó felügyelet alatt milyen külön magatartási szabályok megállapítása segítené a fiatalkorú helyes irányú fejlődését.

(4) Az ideiglenes elbocsátás véglegessé válik, ha a fiatalkorú annak tartama alatt betölti a huszonegyedik életévét.

(5) A javítóintézet a fiatalkorú ideiglenes elbocsátásának várható időpontjáról legalább két hónappal korábban értesíti a fiatalkorú lakcíme, illetve tényleges tartózkodási helye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot, és a pártfogó felügyelővel együttműködve előkészíti az ideiglenes elbocsátást.

(6) Az ideiglenes elbocsátás előkészítése során

• a) a javítóintézet annak esedékessége előtt legalább három hónappal a külön magatartási szabályok előírása érdekében a büntetés-végrehajtási bírónál pártfogó felügyelői vélemény beszerzésére javaslatot tehet,
• b) a fiatalkorú családját, gondozását ellátó nagykorú személyt fel kell készíteni a fiatalkorú visszafogadására, vagy ha a családba való visszatérés nem lehetséges, megfelelő elhelyezéséről kell gondoskodni, nagykorúsága elérése esetén elő kell segíteni, hogy – legalább – lakhatása biztosítva legyen,
• c) elő kell segíteni továbbá azt, hogy a fiatalkorú folytathassa tanulmányait vagy munkába álljon.

(7) A pártfogó felügyelő az (5) bekezdés szerinti értesítés időpontjától kezdődően a fiatalkorúval rendszeres kapcsolatot tarthat.

381. § (1) Az ideiglenes elbocsátást meg kell szüntetni, ha a fiatalkorú a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi. Ha a magatartási szabályok megszegése miatt az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének lehet helye, a pártfogó felügyelő vagy a rendőrség – a pártfogó felügyelő egyidejű értesítése mellett – a bizonyítási eszközök megjelölésével a megszüntetés érdekében az ügyészséghez fordul.

(2) Ha az ideiglenesen elbocsátott fiatalkorú javítóintézeti nevelésének folytatását vagy ideiglenes foganatba vételét rendelték el, a fiatalkorút az az intézet fogadja vissza, amelyikből elbocsátották.

382. § (1) Ha a fiatalkorú a huszonegyedik életévét betöltötte, a nevelési vezető a javítóintézetből elbocsátja.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül megszűnik a javítóintézeti nevelés, ha

• a) a bíróság által meghatározott tartama letelt,
• b) a fiatalkorút a javítóintézeti nevelés tartama alatt szabadságvesztésre ítélik (Btk. 122. §).

(3) A végleges elbocsátás várható időpontja előtt a javítóintézet – a gyermekjóléti szolgálat segítségével – előkészíti, megszervezi és segíti a fiatalkorú családjába való visszatérését, vagy ha ez nem lehetséges, önálló életének megkezdését, munkaerő-piaci elhelyezkedését, szükség esetén átképzését. A családjába visszatérni nem tudó fiatalkorú részére a javítóintézet lakhatási lehetőséget keres.

Közös szabályok¶

383. § (1) A tizennyolcadik életévét be nem töltött fiatalkorú elbocsátása vagy ideiglenes elbocsátása előtt hatvan nappal a törvényes képviselőt értesíteni kell.

(2) A fiatalkorút szabadítása esetén a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőnek vagy a gyámnak kell átadni a javítóintézet székhelyén. A törvényes képviselő írásbeli hozzájárulása esetén a fiatalkorú kísérő nélkül hagyhatja el a javítóintézetet.

(3) Ha a fiatalkorú szülőjéhez vagy gyámjához történő hazatérésére megtett intézkedések nem vezetnek eredményre, akkor a javítóintézet megkeresi a gyámhatóságot a szükséges gyermekvédelmi intézkedés megtétele érdekében.

(4) Ha a fiatalkorú törvényes képviselője nem jelent meg az átvétel érdekében és nem járult hozzá a fiatalkorú kísérő nélküli eltávozásához, a javítóintézet haladéktalanul megkeresi a fiatalkorú ideiglenes elhelyezése érdekében a gyermekek védelméről szóló törvényben feljogosított szervet és gondoskodik a fiatalkorúnak az ideiglenes hatályú elhelyezéséről rendelkező határozatban megjelölt gondozási helyre történő szállításáról.

(5) Ha a nevelésbe vett fiatalkorú szabadulásakor a gyermekvédelmi gyám nem jelent meg a fiatalkorú átvétele érdekében, a javítóintézet haladéktalanul értesíti a fiatalkorú gyermekvédelmi gyámját működtető területi gyermekvédelmi szakszolgálatot a fiatalkorú gondozási helyére történő szállításának megszervezése érdekében.

(6) Az elbocsátáskor vagy ideiglenes elbocsátáskor a fiatalkorú részére kell kiadni a letéti pénzét, a letétként kezelt értéktárgyait, a saját ruházatát, továbbá a személyazonosító igazolványát, iskolai bizonyítványát, valamint az elbocsátó levelét.

Utógondozás¶

384. § (1) Azon fiatalkorúak számára, akiknek a javítóintézeti nevelése a 382. § (1) bekezdésében vagy a 382. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozottak szerint szűnik meg, és

• a) a családjukba nem térhetnek vissza, továbbá az elbocsátás idejére nem sikerült számukra lakhatási lehetőséget és megélhetési feltételeket teremteni,
• b) a megkezdett tanulmányaikat a javítóintézeti oktatás, képzés keretein belül szeretnék befejezni,

a javítóintézet utógondozó részleget működtet.

(2) Az utógondozói részlegen történő elhelyezés engedélyezéséről – a fiatalkorú írásbeli kérelmére – az intézeti tanács javaslatára a nevelési vezető dönt.

(3) Az elhelyezést a nevelési vezető megszünteti

• a) a fiatalkorú kérelmére,
• b) ha az elhelyezés okai megszűntek,
• c) ha a fiatalkorú a javítóintézet rendjét megszegi.

NEGYEDIK RÉSZ — EGYES KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSA¶

XXVIII. Fejezet — A KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSÁNAK KÖZÖS SZABÁLYAI¶

385. § (1) A kényszerintézkedés végrehajtása során a terhelt személyi szabadsága és egyéb alapvető jogai olyan mértékben korlátozhatók, amilyen mértékben az a kényszerintézkedés célja, és a bv. intézet, a rendőrségi fogda, a javítóintézet, vagy az IMEI rendjének vagy biztonságának megőrzése érdekében feltétlenül szükséges.

(2) A kényszerintézkedés lejárta, megszűnése vagy megszüntetése esetén a terhelt szabadon bocsátása iránt haladéktalanul intézkedni kell.

(3) Ha a határozat vagy az értesítőlap kézbesítése nem a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság kézbesítője vagy biztonságos kézbesítési szolgáltatás útján történt, akkor a kényszerintézkedés meghosszabbításáról, felülvizsgálatáról és megszüntetéséről szóló határozatot és értesítőlapot, valamint az eljárás megszüntetése esetén az erről szóló határozatot telefax útján is meg kell küldeni a kényszerintézkedést foganatosító végrehajtásért felelős szervnek, és azt telefonon is meg kell erősíteni.

(4) Az egyes kényszerintézkedések végrehajtása során a (3) bekezdés alapján megküldött határozatot és értesítést a telefax beérkezésének napján kell kézbesítettnek tekinteni.

XXVIII/A. Fejezet — A TÖMEGES BEVÁNDORLÁS OKOZTA VÁLSÁGHELYZETBEN ALKALMAZOTT SZABÁLYOK¶

385/A. § Ha tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben a letartóztatást nem büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre, a XXIX. és XXXI. Fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók.

XXIX. Fejezet — A LETARTÓZTATÁS VÉGREHAJTÁSA¶

Általános rendelkezések¶

386. § (1) A letartóztatás végrehajtására – függetlenül a letartóztatás 388–389. § és 413. § szerinti végrehajtási helyétől – az e fejezetben foglalt eltérésekkel a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2) E fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni a 2. § c) pontja szerinti kényszerintézkedések végrehajtása során.

(3) A letartóztatás végrehajtása során a kategória-besorolás és a kreditrendszer nem alkalmazandó.

387. § (1) A letartóztatott a büntetőeljárási jogait korlátozás nélkül gyakorolhatja.

(2) A letartóztatást a rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezésének megfelelően kell végrehajtani.

(3) A végrehajtásért felelős szerv a letartóztatottat

• a) az ügyészi rendelvény és a letartóztatást elrendelő bírói végzés, vagy
• b) a bíróság végzése szerint kiállított értesítőlap

alapján fogadja be.

(4) A befogadás során a végrehajtásért felelős szerv a letartóztatott személyazonosságát ellenőrzi.

(5) Ha a személyazonossággal kapcsolatban kétség merült fel, erről a végrehajtásért felelős szerv a rendelkezési jogkör gyakorlóját értesíti.

A letartóztatás végrehajtásának helye¶

388. § (1) A letartóztatást – a rendelkezési jogkör gyakorlójának vagy jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában – a rendelkezési jogkör gyakorlójának székhelye szerint illetékes vármegyei (fővárosi) bv. intézetben kell végrehajtani. Az országos parancsnok erre a célra – kivételesen – más bv. intézetet is kijelölhet.

(1a) A letartóztatást az anya-gyermek részlegen kell végrehajtani annak a nőnek az esetében, akinek

• a) a gyermeke a letartóztatás végrehajtása alatt született, és az együttes elhelyezést kizáró ok nem áll fenn, vagy
• b) a gyermekét a bíróság a letartóztatás elrendelésekor ideiglenes hatállyal az anya-gyermek részlegen helyezte el.

(1b) Ha a gyámhatóság nem adta a hozzájárulását ahhoz, hogy a gyermek az anya-gyermek részlegen nevelkedjen, az (1a) bekezdés b) pontja szerint elrendelt együttes elhelyezést meg kell szüntetni és a letartóztatásban lévő nőt át kell szállítani a végrehajtásra kijelölt bv. intézetbe.

(2) A Be. 299. § (2) bekezdésében és 688. § (4) bekezdésében meghatározott esetekben – az ott meghatározott időtartamban – a letartóztatás rendőrségi fogdában is végrehajtható. A 113. § (8) bekezdésében meghatározott célból a letartóztatott rendőrségi fogdán történő elhelyezésére a 114. § (4a)–(4c) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy a bv. intézetnek a rendelkezési jogkör gyakorlóját erről előzetesen értesítenie kell.

(2a) A Be. 830. § (6) és (8) bekezdésében meghatározott esetben, tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben az őrizet és a letartóztatás rendőrségi fogdában vagy a menedékjogról és a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló törvény hatálya alá tartozó személyek elhelyezésére, ellátására és fogvatartására szolgáló létesítményben is végrehajtható.

(3) Ha a letartóztatott pszichiátriai kezelése szükséges, de előzetes kényszergyógykezelésének elrendelésére nincs alap, a letartóztatást – a bíróság rendelkezése alapján – az IMEI-ben kell végrehajtani. A letartóztatás IMEI-ben történő végrehajtását a bíróság haladéktalanul megszünteti, ha az az IMEI szakorvosának véleménye vagy igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálat alapján már nem indokolt.

(3a) Ha a (3) bekezdés alkalmazásának nincs helye, de a letartóztatott korlátozott beszámítási képességét állapították meg, illetve az IMEI-ben végzett vizsgálat alapján személyiségzavarának jellege vagy annak súlyossága miatt ez indokolt, a bíróság a letartóztatott gyógyító-terápiás részlegen való elhelyezéséről rendelkezhet. A bíróság haladéktalanul megszünteti a gyógyító-terápiás részlegre helyezést, ha az az IMEI szakorvosának véleménye vagy igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálat alapján már nem indokolt.

(3b) A bíróság a (3) és (3a) bekezdésben meghatározott kérdésekben egy határozattal is meghozhatja a döntést.

(3c) A bíróság az ügyészség indítványára a 109. § (1) bekezdésében meghatározott feltétel fennállása esetén a letartóztatottat három hónapra a fogvatartás biztonságára különös veszélyt jelentő elítéltek részlegére helyezheti, amelyet az ügyészség indítványára alkalmanként további három hónappal meghosszabbíthat. A részlegre helyezés vagy annak meghosszabbítása indítványozása érdekében a bv. intézet tehet javaslatot az ügyészségnek.

(4) A (2)–(3a) és (3c) bekezdés esetén a fogva tartó intézet vezetője értesíti az ügyészséget, ha a letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatását indokoltnak tartja.

(5) A letartóztatott befogadására a bv. intézetben kerül sor.

389. § (1) Szövetséges fegyveres erő tagjának magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye miatt indult büntetőeljárásban a letartóztatást – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – bv. intézetben kell végrehajtani.

(2) A letartóztatást törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján a szövetséges fegyveres erő Magyarország területén állomásozó alakulata is foganatosíthatja.

(3) Törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján a (2) bekezdésben foglaltakat a szövetséges fegyveres erő tagjának hozzátartozójára is alkalmazni kell.

A rendelkezési jogkör gyakorlása¶

390. § (1) A büntetőeljárás szakaszától függően a rendelkezési jogkör gyakorlója dönthet a letartóztatott

• a) 173. § (1) bekezdés a)–d) pontja szerinti kapcsolattartásának engedélyezéséről, korlátozásáról vagy ellenőrzésének módjáról, illetve megtiltásáról a bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának, vagy a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében,
• b) a 391. § (1) bekezdés c) pontja szerinti elkülönítéséről,
• c) szökésének vagy elrejtőzésének veszélye esetén a fokozott őrzéséről,
• d) előállításáról, a fogva tartó intézetben való kihallgatásáról, a nyomozó szervek részére történő kiadásáról,
• e) más fogva tartó intézetbe történő átszállításáról, kivéve, ha az átszállítást a letartóztatott egészségi állapota indokolja,
• f) a 406. § szerint a sajtó részére történő nyilatkozattételéről és annak közzétételéről,
• g) – orvos által igazoltan – súlyosan beteg hozzátartozójának meglátogatásáról, vagy a letartóztatott hozzátartozója temetésén való részvételéről, illetve a kegyeleti jog utólagos gyakorlásának engedélyezéséről.

(1a) A rendelkezési jogkör gyakorlója a bv. intézet értesítése alapján a letartóztatott

• a) hozzátartozójával történő kapcsolattartásának korlátozásáról vagy megtiltásáról,
• b) más személlyel történő kapcsolattartásának engedélyezéséről

haladéktalanul határoz.

(2) A 173. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt kapcsolattartási forma ellenőrzését, ha ezt a maga számára fenntartotta, a rendelkezési jogkör gyakorlója végzi; ebből a célból az intézet megküldi a levelet a rendelkezési jogkör gyakorlójának. A 174. § (2) bekezdésében foglalt határidőt a rendelkezési jogkör gyakorlójának döntésétől kell számítani.

(2a) Az ügyészség, ha a büntetőügy jellege ezt indokolja, a rendelkezési jogkör gyakorlását a letartóztatottnak a hozzátartozóján kívüli más személlyel való kapcsolattartása engedélyezéséről való döntés tekintetében, valamint ha a 173. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kapcsolattartás ellenőrzését a maga számára fenntartotta, az ellenőrzést a büntetőügyben eljáró nyomozó hatóságra átruházhatja.

(3) Ha a letartóztatottat – egészségi állapotára figyelemmel – bv. egészségügyi intézetben vagy gyógyintézetben kell elhelyezni, erről a rendelkezési jogkör gyakorlóját legkésőbb az elhelyezés megváltoztatásával egy időben értesíteni kell. Ha az elhelyezés megváltoztatására orvosilag indokolt sürgős esetben kerül sor, a rendelkezési jogkör gyakorlóját utólag haladéktalanul értesíteni kell. A rendelkezési jogkör gyakorlójának (1) bekezdés szerinti rendelkezését ebben az esetben is be kell tartani.

(4) Ha a bírói értesítőlap vagy az ügyészi rendelvény a letartóztatás végrehajtására vonatkozó valamely kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, az intézet a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti a döntés szükségességéről. A rendelkezési jogkör gyakorlójának döntéséig az intézet a letartóztatást a 392. § (2) és (5) bekezdése szerinti általános szabályok alkalmazásával hajtja végre.

(5) A fogva tartó intézet haladéktalanul értesíti a rendelkezési jogkör gyakorlóját, ha

• a) a letartóztatás végrehajtása alatt annak jogkörébe tartozó döntés szükségességét észleli,
• b) a letartóztatott hozzátartozójának kapcsolattartóként való nyilvántartásba vételét kezdeményezik.

(6) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott előállításra vonatkozó idézés, értesítés esetén a bv. intézet a Be. 113. § (2) bekezdése alapján állítja elő a terheltet.

(6a) A letartóztatott ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban – az (1) bekezdés d) pontjától eltérően – a nyomozó hatóság a rendelkezési jogkör gyakorlójának egyidejű értesítése mellett jogosult intézkedni a letartóztatott eljárási cselekményen való jelenlétének telekommunikációs eszköz útján történő biztosítása érdekében.

(7) Fokozott őrzés elrendelése esetén a letartóztatott fogvatartásának, szállításának, valamint előállításának egyedi biztonsági előírásairól, illetve a 394. § (3) és (7) bekezdése szerinti jogának a gyakorlása során az őrzéséről a bv. intézet parancsnoka dönt.

(8)

Elkülönítési szabályok¶

391. § (1) A letartóztatás végrehajtása során el kell különíteni

• a) a letartóztatottakat az elítéltektől és a többi egyéb jogcímen fogvatartottól,
• b) a férfiakat a nőktől,
• c) – a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezésétől függően – az ugyanabban az eljárásban letartóztatottakat egymástól,
• d) a dohányzókat a nem dohányzóktól,
• e) a fertőző betegeket a nem fertőző betegektől.

(2) A letartóztatott fiatalkorúakat a felnőttektől el kell különíteni.

(3) A letartóztatott katonát a többi letartóztatottól el kell különíteni.

(4) Ha a letartóztatott elítéltekkel együtt végez munkát, a kijelölt részlegen lévő zárkákban vagy lakóhelyiségekben közösen helyezhető el.

(5) A letartóztatott az általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatásban, szakképzésben, valamint a reintegrációs programokon az elítéltekkel együtt vehet részt.

(6) Az együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezését, a letartóztatott előéletét és a bűncselekményt, amely miatt ellene büntetőeljárás van folyamatban.

A letartóztatás végrehajtásának rendje¶

392. § (1) A letartóztatottakat a zárkában egyedül vagy közösen lehet elhelyezni. Az együttes elhelyezésnél figyelembe kell venni a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezését, a letartóztatott előéletét és a bűncselekményt, amely miatt ellene büntetőeljárás van folyamatban.

(2) A letartóztatott

• a) életrendje a rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezéseinek figyelembevételével meghatározott, őrzés, felügyelet és ellenőrzés alatt áll,
• b) külső munkáltatásban nem vehet részt,
• c) a bv. intézet kijelölt részén csak munkáltatás céljából járhat szabadon,
• d) zárkáját zárva kell tartani, kivéve a munkáltatásban részt vevő esetén, a rá vonatkozó eltérő szabályok szerint,
• e) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható.

(3) A letartóztatást az általános rezsimszabályok szerint kell végrehajtani. A BFB a befogadáskor a letartóztatott fogvatartási kockázata alapján az enyhébb vagy a szigorúbb rezsimbe sorolásáról dönthet, továbbá hathavonta – a fogvatartásért felelős szakterületek bevonásával – elvégzi a rezsimbe sorolás felülvizsgálatát. Az enyhébb és a szigorúbb rezsimbe sorolásról, továbbá annak megváltoztatásáról a BFB határozattal dönt. A BFB a megváltoztatás során – a 95. § (8) bekezdésében meghatározott fegyelemsértés kivételével – eggyel kedvezőbb vagy eggyel kedvezőtlenebb rezsimbe sorolásról dönthet.

(4) Ha a BFB a letartóztatottat kérelmére oktatásban, képzésben, illetve speciális programban való részvételre osztotta be, az elhelyezés kivételesen zárt részlegen lévő lakóhelyiségben is biztosítható. A rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezését ebben az esetben is be kell tartani.

(5) Az általános rezsimszabályok alkalmazása során a letartóztatott

• a) őrzését és felügyeletét fokozott gondossággal kell megvalósítani,
• b) a fogva tartó intézet területén csak engedéllyel és felügyelet mellett mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,
• c) látogatóját az erre kijelölt helyiségben alkalmanként hatvan perc időtartamban fogadhatja,
• d) a letartóztatottak csoportos programjain kivételesen vehet részt,
• e) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható,
• f) saját ruháját viselheti.

(6) Az enyhébb rezsimszabályok alkalmazása során a letartóztatott

• a) fogvatartását őrzéssel és felügyelettel kell biztosítani,
• b) engedélyezhető, hogy a fogva tartó intézet kijelölt területén felügyelet nélkül mozogjon, ez esetben zárkáját nappal nyitva lehet tartani,
• c) részére engedélyezhető, hogy havonta három alkalommal látogatóját az erre kijelölt helyiségben alkalmanként legalább hatvan perc, de legfeljebb kilencven perc időtartamban fogadja,
• d) részére – a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezéseit figyelembe véve – engedélyezhető, hogy részt vegyen a letartóztatottak csoportos szabadidős, sport- és kulturális programjain,
• e) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége a fogva tartó intézet rendjének megtartásával és biztonságának megőrzésével bővíthető,
• f) saját ruháját viselheti.

(7) A szigorúbb rezsimszabályok alkalmazása során a letartóztatott

• a) fogvatartását a fokozott őrzés szabályira is figyelemmel, őrzéssel kell biztosítani,
• b) a fogva tartó intézet területén csak engedéllyel és felügyelet mellett mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,
• c) látogatójával az erre kijelölt helyiségben hatvan perc időtartamban érintkezhet,
• d) részére – a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezéseit figyelembe véve – kivételesen engedélyezhető, hogy részt vegyen a letartóztatottak csoportos szabadidős, sport- és kulturális programjain,
• e) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége a fogva tartó intézet rendjének megtartásával és biztonságának megőrzésével korlátozható,
• f) saját ruházata viselésének joga a fogva tartó intézet területén biztonsági szempontból korlátozható.

(7a) A fogvatartás biztonságának fenntartása érdekében az egyes rezsimeken belül a letartóztatott őrzésére, felügyeletére, ellenőrzésére, bv. intézeten belüli mozgására, látogatónak biztonsági beszélőfülkében történő fogadására, közös kulturális vagy sportrendezvényen, oktatásban vagy képzésben, vallási szertartáson való részvételére, előállítására vagy szállítására vonatkozó biztonsági előírások szigorúbbak lehetnek.

(7b) Halaszthatatlan esetben a letartóztatott rezsimbe sorolásának akár kétszeres visszasorolásáról a bv. intézet parancsnoka is határozhat. Halaszthatatlan az eset, ha a letartóztatottal szemben a fegyelmi eljárást a 95. § (8) bekezdésében meghatározott fegyelemsértés miatt elrendelik.

(8) A fogva tartó intézet a letartóztatás lejártának idejét nyilvántartja.

393. § (1) Ha a letartóztatottal szemben a bíróság más ügyben szabadságvesztés végrehajtását rendeli el – kivéve a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést –, az intézet a letartóztatás végrehajtását megszakítja, és a szabadságvesztést hajtja végre.

(2) Az intézet a letartóztatás (1) bekezdés szerinti megszakításáról értesíti a rendelkezési jogkör gyakorlóját.

(3) Az intézet a szabadságvesztés végrehajtása alatt a rendelkezési jogkör gyakorlójának a 390. § szerinti előírásait köteles végrehajtani.

(4) Ha szabadságvesztés végrehajtása alatt a letartóztatás tartama nem jár le, vagy azt nem szüntetik meg, a szabadságvesztés lejárta után a letartóztatás végrehajtását folyamatosan folytatni kell.

(5) Ha az a büntetőügy, amelyben az intézet által megszakított letartóztatást elrendelték, még jogerősen nem fejeződött be, az intézet a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt harminc nappal megkeresi a bíróságot, vagy a vádemelés előtt az ügyészséget a letartóztatás kérdésében való döntés érdekében.

A letartóztatott jogai és kötelezettségei¶

394. § (1) A letartóztatott jogosult

• a) büntetőeljárási jogainak korlátozás nélküli gyakorlására, ennek során védőjével – és ha nem magyar állampolgár, államának konzuli tisztviselőjével – szóban, írásban, telefonon ellenőrzés nélkül érintkezhet;
• b) a rendelkezési jogkör gyakorlójának korlátozó vagy tiltó rendelkezése hiányában a hozzátartozójával, más személlyel a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyével kapcsolattartásra, ennek keretében
• ba) levelezésre, a levelezés gyakorisága és terjedelme – ha a rendelkezési jogkör gyakorlója másként nem rendelkezik – nem korlátozott,
• bb) legalább havonta két alkalommal látogató fogadására,
• bc) kapcsolattartójával naponta, alkalmanként legalább tíz perc időtartamban telefonbeszélgetés kezdeményezésére,
• bd) legalább havonta csomag fogadására, kéthetente a jogszabályban meghatározott összegért a letéti pénzéből való vásárlásra,
• c) kérelmére – a fogva tartó intézet lehetőségei szerint – munkavégzésre, a munka minőségével és mennyiségével arányos díjazásra, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülményekre,
• d) kérelmére – a fogva tartó intézet lehetőségei szerint – általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatásban vagy szakképzésben való részvételre,
• e) választójoga gyakorlására a fogva tartó intézetben; ennek során a letartóztatott személyazonossága a fogva tartó intézet nyilvántartása alapján állapítható meg.

(2) Ha a letartóztatott ellen a Btk. 192. § (8) bekezdés b) pontja szerinti vagy a Btk. XIX. Fejezete alá tartozó bűncselekmény elkövetése miatt indult meg a büntetőeljárás, részére az állapotára és a kezelés jellegére vonatkozó tájékoztatás mellett – önkéntes részvételi alapon – fel kell ajánlani megfelelő, a visszaesés valószínűségét csökkentő pszichoterápián vagy más foglalkozáson való részvételt.

(2a) Ha a letartóztatottal szemben kábítószer birtoklása miatt megindult más büntetőügyben feltételes ügyészi felfüggesztést rendeltek el, a fogvatartást foganatosító szerv biztosítja, hogy a letartóztatott kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen vegyen részt, vagy kábítószer-használatot kezelő más ellátásban vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatásban részesüljön.

(3) A letartóztatott – a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyével – őrzéssel meglátogathatja orvos által igazoltan súlyos beteg közeli hozzátartozóját, és részt vehet a közeli hozzátartozója temetésén. Az erre irányuló kérelemről a fogva tartó intézet – véleményének csatolásával – a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul, indokolt esetben rövid úton értesíti.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott előállítás költségeit a letartóztatott viseli.

(5) A parancsnok a 154. § (1) bekezdésében meghatározott okok fennállásának az idejére – az ott meghatározott időtartamban – a letartóztatottak meghatározott csoportjára nézve elrendelheti az (1) bekezdés b) és d) pontjában foglalt jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztését. Az országos parancsnok az intézkedés időtartamát további öt nappal meghosszabbíthatja.

(6) Az (5) bekezdés szerinti intézkedéssel kapcsolatban a 154. § (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. A letartóztatott részére a járványügyi intézkedés kivételével az (5) bekezdés szerinti időtartam alatt is engedélyezhető, hogy orvos által igazoltan súlyos beteg közeli hozzátartozóját őrzéssel meglátogassa, részt vegyen közeli hozzátartozója temetésén, vagy hogy részére a bírósági, hatósági eljárásokban való részvételhez szükséges iratok kézbesítésre kerüljenek.

(7) Ha a letartóztatott a temetésen nem vett részt, a rendelkezési jogkör gyakorlója a temetést követő harminc napon belül – a (6) bekezdés szerinti feltételekkel – engedélyezheti, hogy a letartóztatott lerója kegyeletét a közeli hozzátartozója temetési helyénél.

(8) A letartóztatott a (7) bekezdésben meghatározott esetben az előállítás költségét köteles megtéríteni.

394/A. § A terrorfenyegetettség miatt a büntetés-végrehajtási szerveknél elrendelt 1–2-es fokozatok esetén a letartóztatás végrehajtása során a 154/A. § rendelkezései megfelelően alkalmazandók.

395. § (1) A letartóztatott csak a fogva tartó intézetben köthet házasságot vagy létesíthet bejegyzett élettársi kapcsolatot. A házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése megszervezésének és lebonyolításának során a rendelkezési jogkör gyakorlójának a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseit érvényesíteni kell.

(2) A házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése után a parancsnok – a rendelkezési jogkör gyakorlójának előzetes jóváhagyásával – a házastársak vagy a bejegyzett élettársak részére a tanúkkal és a hozzátartozókkal beszélgetést engedélyezhet.

396. § (1) Ha a fogva tartó intézetben szervezett általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatás vagy szakképzés folyik, továbbá a reintegrációs programok és foglalkozások valamelyikét biztosítják, a parancsnok a letartóztatott részére engedélyezheti, hogy oktatásban, szakképzésben, programban vagy foglalkozáson részt vehessen, ha ezzel nem veszélyezteti a fogvatartás biztonságát, és az nem ütközik a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásaiba.

(2) Az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak elkülönítésére vonatkozó szabályokat a munkavégzés, az oktatás és szakképzés, vagy a reintegrációs programok és foglalkozások során, valamint a művelődési és a sportolási lehetőségek igénybevételekor is be kell tartani.

(3) A fogva tartó intézetben megtartott vallásos szertartásokon és más rendezvényeken az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak is részt vehetnek, de a fogva tartó intézetnek biztosítania kell, hogy az érintettek ez alatt egymással ne érintkezhessenek.

397. § A letartóztatott köteles

• a) a fogva tartó intézet rendjét betartani,
• b) a letartóztatást a bíróság vagy az ügyészség döntése alapján a fogva tartó intézetben tölteni,
• c) az önként vállalt és kérelmére kijelölt munkát ismereteinek és képességeinek megfelelően, fegyelmezetten, a munkahelyi és munkaköri szabályoknak megfelelően elvégezni, a munkavégzéssel kapcsolatos előírásokat megtartani,
• d) ha a c) pont szerint munkát végez, jogszabályban meghatározottak szerint forma-, illetve munkaruhát viselni,
• e) munkadíjából, illetve a letéti pénzéből a tartására fordított költségekhez hozzájárulni,
• f) az intézet ellátásában, tisztán tartásában díjazás nélkül részt venni.

A védővel való kapcsolattartás¶

398. § (1) A letartóztatott a védőjével – és ha nem magyar állampolgár, államának konzuli tisztségviselőjével – szóban, írásban és telefonon – a befogadás időpontjától –, ellenőrzés nélkül érintkezhet.

(2) A szóbeli érintkezésre a fogva tartó intézet hivatali idejében kerülhet sor, kivéve ha a védővel való megbeszélés olyan eljárási cselekmény megtétele végett szükséges, amelynek elmulasztásához jogkövetkezmény fűződik.

(3) A letartóztatott a védőt a fogva tartó intézet által kijelölt telefonkészüléken hívhatja fel. A védő hetente egyszer – a letartóztatott büntetőeljárási jogainak gyakorlása érdekében – a fogva tartó intézet által a házirendben megállapítottak szerint, egy óra időtartamban jogosult telefonbeszélgetés kezdeményezésére.

(4) A letartóztatott a büntetőeljárással kapcsolatban készített feljegyzéseit magánál tarthatja, azokat védőjének ellenőrzés nélkül átadhatja. Ha alapos indok merül fel arra, hogy a letartóztatott részére érkező, vagy a letartóztatott által küldött – büntetőeljáráshoz kapcsolódó levél – nem a címzésben megjelölt védőtől származik, vagy nem a védőnek szól, azt a letartóztatott jelenlétében – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – kell felbontani. Az ellenőrzés csak a feladó és a címzett azonosítására szolgálhat.

(5) A letartóztatott részvételével lefolytatandó eljárási cselekményen történő részvétel céljából megjelenő védőnek a fogva tartó intézetbe történő belépését engedélyezni kell.

399. § (1) A védő a letartóztatottal való megbeszélésről készített feljegyzést vagy hangfelvételt a fogva tartó intézetből ellenőrzés nélkül kiviheti. A védő a kizárólag hangfelvétel rögzítésére alkalmas technikai eszközt – a belépéskor történő bejelentés mellett – külön engedély nélkül viheti be az intézetbe.

(2) A védő személyes biztonságát – kérésére vagy beleegyezésével – a fogva tartó intézet biztosítja. A felügyelet a letartóztatott és a védő büntetőeljárási jogait nem korlátozhatja.

(3) Ezen alcímnek a védőre vonatkozó rendelkezéseit a meghatalmazott vagy kirendelt ügyvédre, az alkalmazott ügyvédre, az ügyvédjelöltre, valamint a törvényes képviselőre is alkalmazni kell azzal, hogy a törvényes képviselő a kapcsolattartásra ellenőrzés mellett, a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásait figyelembe véve jogosult.

(4)

(5) A 2012. évi CLXXX. törvény szerinti átadási letartóztatás és ideiglenes átadási letartóztatás, ideiglenes végrehajtási letartóztatás végrehajtása, továbbá az eljárási jogsegély keretében ideiglenesen átadott vagy átvett személy fogvatartása, valamint az Nbjt. szerinti kiadatási és ideiglenes kiadatási letartóztatás, ideiglenes végrehajtási letartóztatás végrehajtása, továbbá az eljárási jogsegély keretében ideiglenesen átvett személy fogvatartása esetén a külföldi államban folytatott büntetőeljárásban védőként eljáró személy fogva tartó intézetbe történő belépését – a védőre vonatkozó szabályok szerint – engedélyezni kell.

A tolmács és a szakértő¶

400. § (1) Ha a Be. 201. §-a szerint a büntetőeljárásban tolmács alkalmazása kötelező, a kirendelt vagy a védő által biztosított tolmács intézetbe történő belépését – a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásait figyelembe véve – engedélyezni kell.

(2) A büntetőeljárásban kirendelt szakértő vagy – a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásait figyelembe véve – a Be. 190. § (3) bekezdése alapján magánszakértői vélemény elkészítésével megbízott szakértő intézetbe történő belépését engedélyezni kell. Az ügyiratokba való betekintést – kellő időben előterjesztett kérelemre – a magánszakértői vélemény elkészítésével megbízott szakértővel való személyes kapcsolattartás során is biztosítani kell.

A megismerés joga¶

401. § (1) A letartóztatottat – a rendelkezési jogkör gyakorlójának intézkedése alapján – a fogva tartó intézet a büntetőügy ügyiratainak megismeréséhez való jog gyakorlása érdekében előállítja. Az ügyiratok fogva tartó intézetben történő megismerésére felügyelet mellett kerülhet sor.

(2) A letartóztatott jogosult az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által elektronikus eszközön átadott ügyiratokba vagy kiadott másolatba történő betekintéshez a fogva tartó intézet által biztosított számítástechnikai eszközt igénybe venni. Az ügyiratokba való betekintést – kellő időben előterjesztett kérelemre – a védővel való személyes kapcsolattartás során is biztosítani kell.

A kapcsolattartás közös szabályai¶

402. § (1) A fogva tartó intézet a letartóztatás biztonsága és a fogva tartó intézet rendje és védelme érdekében – a rendelkezési jogkör gyakorlója előírásainak végrehajtása mellett – ellenőrzi a letartóztatott 394. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kapcsolattartását. Az ellenőrzés lehetőségéről a letartóztatottat, vagy a letartóztatott útján a kapcsolattartót tájékoztatni kell.

(2) A letartóztatott hivatalos kapcsolattartásra jogosulttal történő kapcsolattartása nem számítható be a szóbeli és személyes kapcsolattartás 394. § (1) bekezdés b) pont bb) és bc) alpontja szerint meghatározottak gyakoriságába és tartamába.

Levelezés¶

403. § (1) A letartóztatott korlátlanul küldhet és fogadhat leveleket, ha a rendelkezési jogkör gyakorlója másként nem rendelkezik.

(2) A levelezés költségeit a letartóztatott viseli. Ha vagyoni helyzete miatt szükséges, a büntetőeljárással kapcsolatos levelezés költségeit az intézet megelőlegezi.

(3) A letartóztatott levelezése az általános szabályok szerint ellenőrizhető vagy korlátozható. Nem ellenőrizhető a hatóságokkal, nemzetközi egyezmény alapján létrehozott nemzetközi szervezetekkel és a védővel, vagy nem magyar állampolgár letartóztatott esetén államának konzuli képviselőjével való levelezés.

Látogatás¶

404. § (1) A letartóztatott – legalább havonta két alkalommal – felügyelet mellett látogatót fogadhat. A látogatás időtartama alkalmanként egy óra.

(2) A letartóztatottnak – a rendelkezési jogkör gyakorlójának a 390. § szerinti rendelkezéseire figyelemmel – lehetővé kell tenni, hogy a letartóztatás elrendelésétől számított hetvenkét órán belül látogatót fogadjon, és tőle csomagot vehessen át.

(3) A letartóztatott – a rendelkezési jogkör gyakorlójának látogatófogadásra vonatkozó korlátozó vagy tiltó rendelkezésének figyelembevételével – személyes érintkezést lehetővé tevő látogatófogadáson

• a) az általános és az enyhébb rezsimszabályok esetén a besorolás napjától kezdődően,
• b) szigorúbb rezsimszabályok esetén a besorolás napjától számított hat hónap elteltével, azt megelőzően kivételesen, a bv. intézet parancsnokának engedélyével

vehet részt.

(4) A letartóztatott – a rendelkezési jogkör gyakorlójának látogatófogadásra vonatkozó korlátozó vagy tiltó rendelkezésének figyelembevételével – kötetlen látogatófogadáson

• a) az általános és az enyhébb rezsimszabályok esetén a besorolás napjától számított hat hónapot elteltével,
• b) szigorúbb rezsimszabályok esetén a besorolás napjától számított egy év elteltével
• c) az a) és b) pontban meghatározott időtartam elteltét megelőzően kivételesen, a bv. intézet parancsnokának engedélyével

vehet részt.

Telefonbeszélgetés¶

405. § (1) A letartóztatott telefonbeszélgetést kezdeményezhet. A telefonbeszélgetés kezdeményezése a 390. § (1) bekezdés a) pontja szerint korlátozható vagy ellenőrizhető.

(2) A 394. § (1) bekezdés b) pont bc) alpontja szerinti időtartamba a védővel történő telefonbeszélgetés tartama nem számítható be.

Nyilatkozattétel sajtó útján¶

406. § (1) A letartóztatott jogosult nyilatkozatot tenni a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény szerinti műsorszámban vagy sajtótermékben, vagy az elektronikus hírközlésről szóló törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő közzététellel.

(2) A nyilatkozattétel, vagy a közzététel engedélyezésére és megtagadására a 124–125. §-ban foglalt rendelkezéseket az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(3) A letartóztatott nyilatkozattétele vagy nyilatkozatának közzététele a bv. intézet rendje és biztonsága, valamint a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható.

(4) Az országos parancsnok a 124. § (2) bekezdése szerinti kérelem benyújtásától számított három munkanapon belül javaslatot készít arról, hogy a nyilatkozattétel a (3) bekezdésben meghatározott érdekek valamelyikét sérti vagy veszélyezteti-e, és azt a kérelemmel együtt megküldi a vádemelés előtt az ügyészségnek, a vádemelés után a bíróságnak.

(5) A kérelemről az iratoknak a hozzá érkezésétől számított három munkanapon belül az iratok alapján

• a) a vádemelés előtt az ügyészség határozattal,
• b) a vádemelés után a bíróság végzéssel

határoz.

(6) A határozat kézbesítésétől számított öt munkanapon belül

• a) a nyilatkozattétel megtagadásáról szóló határozat ellen, az (5) bekezdés a) pontja esetén a Be. 374. § (2) bekezdése szerint felülbírálati indítványt terjeszthet elő, az (5) bekezdés b) pontja esetén fellebbezést nyújthat be a letartóztatott és a védője,
• b) az (5) bekezdés b) pontja esetén, a nyilatkozattételt engedélyező határozat ellen az ügyészség fellebbezést nyújthat be.

A felülbírálati indítványt, illetve a fellebbezést az iratokkal együtt haladéktalanul fel kell terjeszteni.

(7) A fellebbezést az iratok hozzá érkezését követően három munkanapon belül

• a) az (5) bekezdés a) pontja szerinti esetben a nyomozási bíró,
• b) az (5) bekezdés b) pontja szerinti esetben a Be. 12. § (2) bekezdésében meghatározott bíróság tanácsülésen

bírálja el.

(8) Ha az országos parancsnok a (3) bekezdés alapján a közzététel megtagadására lát okot, akkor erről a 125. § (2) bekezdése szerinti kérelem benyújtásától számított három munkanapon belül javaslatot tesz, és azt a kérelemmel és a közlésre szánt anyaggal együtt megküldi a vádemelés előtt az ügyészségnek, a vádemelés után a bíróságnak. Az ügyészség vagy a bíróság eljárására az (5)–(7) bekezdést kell alkalmazni.

(9) Az ügyészség és a bíróság eljárására egyebekben a Be. szabályait kell alkalmazni.

(10) E § alkalmazásában a bv. intézet rendje és biztonsága alatt a fogva tartó intézet rendjét és biztonságát kell érteni.

(11)

A letartóztatott munkavégzése¶

407. § (1) A letartóztatott munkára nem kötelezhető.

(2) A letartóztatott kérelmére munkát végezhet, erről a BFB dönt. Ha a letartóztatott munkát végez, az elhelyezés kivételesen zárt körleten lévő lakóhelyiségben is biztosítható. A munka kijelölésénél tekintettel kell lenni különösen

• a) a rendelkezési jogkör gyakorlójának előírásaira,
• b) a letartóztatott szakképzettségére, foglalkozására és szaktudására,
• c) a letartóztatott egészségi állapotára, nemére és életkorára.

(3) Ha a letartóztatott kérelmére munkáltatásban vesz részt, munkáltatására és a tartási költségekhez való hozzájárulására a kötelező munkavégzés szabályait alkalmazni kell azzal, hogy erről előzetesen tájékoztatni kell.

(4) A munkavégzés a letartóztatottat büntetőeljárási jogainak gyakorlásában és kötelezettségeinek teljesítésében nem akadályozhatja.

A letartóztatott jutalmazása és fenyítése¶

408. § A letartóztatott számára adható jutalmak közül a 165. § (2) bekezdés l)–n) pontja nem alkalmazható.

409. § (1) A letartóztatottal szemben alkalmazható fenyítések:

• a) feddés,
• b) a személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése legfeljebb három hónapig terjedő időre, legfeljebb havi ötven százalékkal,
• c) a fogva tartó intézet által szervezett rendezvényektől, szabadidős és sportprogramokon való részvételtől eltiltás, amely meghatározott alkalmakra vagy legfeljebb három hónapra vonatkozhat,
• d) tizenöt napig terjedő magánelzárás.

(2) Ha a letartóztatott dolgozik, a magánelzárás tíz napig terjedhet.

(3) A fenyítés végrehajtása nem akadályozhatja a letartóztatottat a büntetőeljárási jogainak gyakorlásában és kötelezettségeinek teljesítésében.

A letartóztatott szabadítása¶

410. § (1) A letartóztatottat

• a) a letartóztatás lejáratának,
• b) a letartóztatásnak a Be. 298. § (1) bekezdése szerinti megszűnése,
• c) az eljárás megszüntetése esetén az erről szóló határozat kézbesítésének,
• d) a letartóztatást megszüntető rendelkezés

napján kell szabadítani.

(2) Ha a bíróság a letartóztatást a tárgyaláson szünteti meg, az erről szóló végzés és az értesítőlap átadása után a letartóztatottat – ha más ügyben nem kell fogva tartani – helyben szabadítani kell, az arról szóló tájékoztatás mellett, hogy szabadulási igazolásának az átvétele, vagy az elszámolás érdekében a fogva tartó intézetet a következő munkanapon, hivatali időben keresse fel.

(3) A letartóztatott bíróságon történő szabadítása esetén a bíróság személyazonosításra alkalmas igazolást állít ki a letartóztatott szabadításáról, amennyiben a szabadított letartóztatott nem kíván visszatérni a bv. intézetbe.

(4) A fogva tartó intézet az (1) bekezdés szerinti rendelkezés bevárása nélkül szabadítja azt a letartóztatottat, aki az első- vagy a másodfokú bíróság által nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamát letöltötte.

(5) Az (1) és (2) bekezdés eseteiben sem szabadítható a letartóztatott, ha szabadságvesztést, elzárást, közérdekű munka vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést, letartóztatást, kiadatási letartóztatást vagy ideiglenes kiadatási letartóztatást, az európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban elrendelt átadási letartóztatást vagy ideiglenes átadási letartóztatást, vagy ideiglenes végrehajtási letartóztatást kell töltenie.

(6) Ha a letartóztatottnak a letartóztatást követően idegenrendészeti őrizetet vagy menekültügyi őrizetet kell töltenie, a fogva tartó intézet a szabadítás időpontját legkésőbb három nappal megelőzően értesíti az illetékes idegenrendészeti hatóságot, vagy menekültügyi hatóságot. Ha az idegenrendészeti hatóság vagy menekültügyi hatóság az értesítés alapján a szabadítás időpontjában nem veszi át a letartóztatottat, ez a letartóztatott szabadítását nem akadályozhatja meg.

Az elmeállapot megfigyelése és a kóros elmeállapotú letartóztatott vizsgálata¶

411. § (1) Ha a fogva tartó intézetben elhelyezett letartóztatott elmeállapotának megfigyelését a bíróság a Be. 195. §-a alapján elrendelte, a fogva tartó intézet a letartóztatottat haladéktalanul az IMEI-be szállítja.

(2) Az elmeállapot megfigyelésének befejezésekor az IMEI a véleményét megküldi a megfigyelést elrendelő bíróságnak. Ha az IMEI véleménye szerint a letartóztatott kóros elmeállapotú, a letartóztatás végrehajtását vagy a letartóztatott gyógykezelését a bíróság más döntéséig az IMEI végzi.

412. § (1) Ha a letartóztatottnál a fogva tartó intézet kóros elmeállapotra utaló tüneteket észlel, megvizsgálás céljából haladéktalanul az IMEI-be utalja és erről egyidejűleg a rendelkezési jogkör gyakorlóját értesíti.

(2) Az IMEI a vizsgálat eredményéről haladéktalanul értesíti a beutaló fogva tartó intézetet és a rendelkezési jogkör gyakorlóját. Az IMEI, ha a beutalt letartóztatott fekvőbeteg gyógyintézeti kezelése nem szükséges, a vizsgálati eredményről készült dokumentációt megküldi a bv. orvosnak.

(3) Ha a vizsgálat eredménye szerint a letartóztatott kóros elmeállapotú, a letartóztatás végrehajtását vagy gyógyítását a rendelkezési jogkör gyakorlójának eltérő döntéséig az IMEI végzi.

(4) Ha a letartóztatottnál veszélyeztető állapot nem áll fenn és a kezelést visszautasítja, valamint ha a vizsgálat nála pszichiátriai megbetegedést nem igazolt, az IMEI haladéktalanul intézkedik a beutaló fogva tartó intézetbe történő visszaszállításáról. Erről az IMEI a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.

A fiatalkorúak letartóztatásának végrehajtására vonatkozó szabályok¶

413. § (1) A fiatalkorúak letartóztatásának végrehajtására – az e fejezetben foglalt eltérésekkel – az V. Fejezetnek a fiatalkorúakra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal, hogy fiatalkorú alatt érteni kell azt a tizennyolcadik életévét betöltött, de huszonegyedik életévét meg nem haladott terheltet is, akivel szemben fiatalkorú elleni büntetőeljárás indult.

(2) A fiatalkorú letartóztatását,

• a) ha a letartóztatás elrendelésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, javítóintézetben,
• b) ha a letartóztatás elrendelésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, javítóintézetben, kivételesen bv. intézetben,
• c) ha a letartóztatás elrendelésekor a tizennyolcadik életévét betöltötte, de a huszadik életévét nem töltötte be, büntetés-végrehajtási intézetben, kivételesen javítóintézetben,
• d) ha a letartóztatás elrendelésekor a huszadik életévét betöltötte, büntetés-végrehajtási intézetben

kell végrehajtani.

(2a) A tizenhatodik életévüket be nem töltött fiatalkorúakat lehetőség szerint a többi fiatalkorútól külön zárkában vagy lakóhelyiségben kell elhelyezni, kivéve, ha ez a fiatalkorú érdekével ellentétes.

(3) A letartóztatást – a (2) bekezdésre figyelemmel – a bv. intézet anya-gyermek részlegén vagy a javítóintézet fiatalkorú és gyermeke együttes elhelyezését biztosító részlegén kell végrehajtani annak a fiatalkorú nőnek az esetében, akinek

• a) a gyermeke a letartóztatás végrehajtása alatt született, és az együttes elhelyezést kizáró ok nem áll fenn, vagy
• b) a gyermekét a bíróság a letartóztatás elrendelésekor ideiglenes hatállyal az anya-gyermek részlegen helyezte el.

(4) A letartóztatás tartama alatt a bíróság a letartóztatás végrehajtásának helyét az ügyészség, a terhelt vagy a védő, illetve a törvényes képviselő indítványára megváltoztathatja. Erről – a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig – a letartóztatást elrendelő bíróság, azt követően az a bíróság határoz, amelyik előtt a büntetőeljárás folyik.

(5) A (2) bekezdés b) és c) pontja esetében a fiatalkorú letartóztatását végrehajtó javítóintézet vagy bv. intézet – ha a fiatalkorú vagy a végrehajtás rendjének vagy biztonsága fenntartása érdekében szükséges – javaslatot tehet az ügyészségnek arra, hogy indítványozza a letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatását.

(6) A fiatalkorú rendőrségi fogdában, továbbá javítóintézetben történő végrehajtás esetén bv. intézetben történő ideiglenes elhelyezését a bíróság legfeljebb harminc napra rendeli el.

(7) A bíróságnak a letartóztatásról a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig a fiatalkorú huszonnégy órát meg nem haladó tartamban az ügyészség rendelkezése alapján – a bíróság egyidejű értesítésével – is elhelyezhető rendőrségi fogdában vagy bv. intézetben. A tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú rendőrségi fogdában vagy bv. intézetben nem helyezhető el.

(8) A fiatalkorú letartóztatott legfeljebb öt napig terjedő magánelzárással fenyíthető.

(9) A fiatalkorú részvételével lefolytatandó eljárási cselekményen történő részvétel céljából megjelenő törvényes képviselőnek a fogva tartó intézetbe történő belépését engedélyezni kell.

413/A. § (1) A fiatalkorú orvosi vizsgálatát – ideértve a látlelet felvételét – akkor is el kell végezni, ha ezt

• a) a törvényes képviselője vagy
• b) a védője

kérelmezi.

(2) Az (1) bekezdés szerinti orvosi vizsgálat következtetéseit írásban kell rögzíteni.

(3) Ha az (1) bekezdés alapján lefolytatott orvosi vizsgálat eredményeként a fiatalkorú egészségügyi ellátása nem vált szükségessé, és a törvényes képviselő vagy a védő – az erre vonatkozó figyelmeztetést követően – rövid időn belül ismételten, nyilvánvalóan alaptalan kérelmet nyújt be, az orvosi vizsgálatot el kell végezni, de a fogva tartó intézet parancsnoka a büntetés-végrehajtási bírónál rendbírság kiszabását kezdeményezheti. A rendbírság kiszabására és végrehajthatóságára a Be. 127. § (1)–(3) és (6)–(9) bekezdését, valamint a Be. 128. § (1) bekezdését kell alkalmazni.

Fiatalkorúak javítóintézetben történő letartóztatásának végrehajtására vonatkozó rendelkezések¶

414. § (1) A letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtására a XXVII. Fejezet rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni, a 362–364. §, a 365. § (3) bekezdése, a 367. §, a 371. §, a 373. § (2) bekezdés e)–h) pontja, valamint a 374. § (2) bekezdés d)–g) pontja és a 378–379. § rendelkezései azonban nem alkalmazhatók.

(2) A letartóztatásban lévő fiatalkorú, ha fekvőbeteg-ellátásra szorul, vagy egészségi állapota kórházi kivizsgálást igényel, egészségügyi ellátását és vizsgálatát lehetőség szerint büntetés-végrehajtási egészségügyi intézetben kell biztosítani.

415. § (1) Ha a fiatalkorú tartósan szembeszegül a javítóintézet rendjével, társai vagy a javítóintézeti dolgozók testi épségét, illetve a javítóintézet biztonságát súlyosan veszélyeztető magatartást tanúsít, a javítóintézeti parancsnok az ügyészségnél kezdeményezheti a letartóztatás végrehajtási helye megváltoztatásának indítványozását.

(2) Ha a bíróság a letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatását rendeli el, a javítóintézet a fiatalkorú átszállítása érdekében megkeresi a javítóintézet székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságot.

(3) Ha a letartóztatásban lévő fiatalkorú a huszonegyedik életévét betöltötte, a javítóintézet a fiatalkorú büntetés-végrehajtási intézetbe történő átszállítása érdekében megkeresi a javítóintézet székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságot és az átszállításról értesíti a rendelkezési jogkör jogosultját.

416. § (1) A rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezik a letartóztatott fiatalkorú

• a) kapcsolattartásának (levelezés, látogató fogadása, csomagküldemény, telefonbeszélgetés) korlátozásáról, vagy ellenőrzéséről,
• b) előállításáról, a javítóintézetben való kihallgatásáról,
• c) más intézetbe való átszállításáról,
• d) elkülönítéséről az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól.

(2) Az intézet gondoskodik a rendelkezési jogkör gyakorlója rendelkezéseinek végrehajtásáról. Ha a bírói értesítőlap vagy ügyészi rendelvény a letartóztatás végrehajtására vonatkozó valamely kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, a javítóintézet az általános jogszabályi előírásoknak megfelelően jár el.

(3) Ha az intézet a letartóztatás végrehajtása alatt a rendelkezési jog gyakorlójának jogkörébe tartozó döntés szükségességét észleli, erről őt haladéktalanul értesíti.

417. § A letartóztatott fiatalkorú javítóintézeten kívüli oktatásban, képzésben, munkafoglalkoztatásban nem vehet részt.

418. § (1) A letartóztatott fiatalkorú számára javítóintézeten kívüli program, betegszabadság nem engedélyezhető.

(2) Ha a rendelkezési jogkör gyakorlója engedélyezte a letartóztatott fiatalkorú számára, hogy felügyelettel meglátogassa súlyosan beteg hozzátartozóját, vagy részt vegyen hozzátartozója temetésén, megkeresi az intézet székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságot a fiatalkorú kísérése érdekében.

419. § (1) Kapcsolattartásra jogosult a fiatalkorú a hozzátartozójával, szülői felügyeleti jogát gyakorló szülőjével, más törvényes képviselőjével, ha a kapcsolattartást kizáró ok nem merült fel.

(2) Az ellenőrzés nélküli érintkezés lehetőségét kell biztosítani – az intézet házirendje szerint – a letartóztatott fiatalkorú és

• a) védője,
• b) a jogszabályok által az alapvető jogok védelmére feljogosított szervezet tagja, a nemzeti megelőző mechanizmus feladatainak teljesítésére felhatalmazott munkatársa,
• c) nevelésbe vett fiatalkorú esetén a gyermekvédelmi gyámja,
• d) vallásgyakorlás céljából az egyházi személy és a vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagja mint hivatalos kapcsolattartó,
• e) a kirendelt pártfogó felügyelője vagy megelőző pártfogó felügyelője,
• f) hazája Magyarországon akkreditált diplomáciai képviselője, konzuli tisztségviselője, ennek hiányában az érdekei képviseletét ellátó állam képviselői

között.

(3) A fiatalkorú kérelmére, a rendelkezési jogkör gyakorlójának egyetértésével a nevelési vezető az (1)–(2) bekezdésben meghatározottakon túl más személy számára is engedélyezheti a kapcsolattartást.

420. § (1) Büntetőügyben történő idézés alapján a javítóintézet megkeresi a bíróság székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságot a letartóztatott fiatalkorúnak a megjelölt helyre és időre történő előállítása, majd a javítóintézetbe visszaszállítása érdekében. A nyomozó hatóság részéről kért előállítás a rendelkezési jog gyakorlójának hozzájárulásával történhet.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni akkor is, ha a bíróság értesítése alapján a letartóztatott fiatalkorú vagy a védője kéri az előállítását.

(3) A letartóztatott fiatalkorút a nyomozó hatóság – a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyével – a javítóintézeti parancsnokkal egyeztetett időpontban, a javítóintézetben is kihallgathatja.

(4) A letartóztatott fiatalkorúnak a nyomozó hatóság részére történő kiadását a rendelkezési jogkör gyakorlója engedélyezi.

A letartóztatás megszüntetése¶

421. § (1) A letartóztatott fiatalkorút a lejárat napján vagy a letartóztatást megszüntető rendelkezés napján a javítóintézetből szabadon kell bocsátani, és a törvényes képviselőnek vagy megbízottjának a javítóintézet székhelyén kell átadni. Ha a törvényes képviselő vagy megbízottja a fiatalkorúért nem jelenik meg, gondoskodni kell a fiatalkorú elkülönített elhelyezéséről és a továbbiakban a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény és végrehajtási rendelete szerint kell eljárni.

(2) Ha a bíróság a letartóztatást a tárgyaláson szünteti meg, az erről szóló végzés átadása után a fiatalkorút helyben szabadítani kell, annak tájékoztatása mellett, hogy szabadulási igazolásának az átvétele vagy az elszámolás érdekében a javítóintézetet a következő munkanapon, hivatali időben keresse fel.

(3) A letartóztatásból szabaduló fiatalkorút a jelen lévő törvényes képviselőjének vagy megbízottjának, a más ügy miatt jogerős javítóintézeti nevelés hatálya alatt álló fiatalkorút a javítóintézet megbízottjának kell átadni, de távollétük a szabadításnak nem akadálya. A fiatalkorú átvételére jogosult személy távolléte esetén, ha a fiatalkorú hazatérése nem biztosítható, a bíróság intézkedik a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezése iránt és gondoskodik a gyermeknek az ideiglenes hatályú elhelyezéséről rendelkező határozatban megjelölt gondozási helyre történő szállítása iránt.

(4) A (2) bekezdés alapján helyben szabadított fiatalkorú – jegyzőkönyvbe foglalt hozzájárulása alapján – a tárgyalásról az intézetbe visszaszállítható, ha az intézet hivatali idejében a szabadulási igazolás kiadása és az elszámolás még aznap elvégezhető.

(5) A letartóztatásból szabaduló fiatalkorú részére a javítóintézet szabadulási igazolást ad. A szabadításkor ki kell adni a fiatalkorú részére a személyazonosító igazolványát, a letéti pénzét, a letétként kezelt értéktárgyait, saját ruházatát, valamint iskolai bizonyítványát.

(6) A letartóztatásból szabaduló fiatalkorú szabadításáról értesíteni kell azokat a szerveket és személyeket, akiket a fiatalkorú intézetbe történt befogadásáról értesítettek, továbbá a letartóztatás megszüntetését elrendelő ügyészséget vagy bíróságot.

A katonák letartóztatásának végrehajtására vonatkozó szabályok¶

422. § (1) A katona letartóztatását katonai fogdán – a külön jogszabályban kijelölt intézet e célra elkülönített részén – kell végrehajtani, kivéve ha a rendelkezési jogkör gyakorlójának a terheltek elkülönítésére vonatkozó rendelkezésének teljesítése másként nem biztosítható.

(2) A katona letartóztatásának végrehajtására egyebekben a 386–387. és a 390–412. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy

• a) a letartóztatás végrehajtása során a különböző állománycsoportú katonákat egymástól el kell különíteni,
• b) a katona a bíróság, az ügyészség vagy más hatóság elé állításkor egyenruhát visel,
• c) katona esetén a befogadásról és szabadításról értesíteni kell a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot is.

A nemzetközi bűnügyi együttműködéssel összefüggésben kényszerintézkedés hatálya alatt álló személy fogvatartása¶

423. § (1) A 2. § c) pontja szerinti kényszerintézkedések hatálya alatt álló személyt a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kell elhelyezni. Az országos parancsnok erre a célra – kivételesen – más bv. intézetet is kijelölhet.

(2) A bv. intézet az ideiglenes kiadatási, illetve kiadatási letartóztatásban lévő személyt az igazságügyért felelős miniszter vagy a bíróság döntése alapján, az ideiglenes átadási vagy átadási letartóztatásban, vagy ideiglenes végrehajtási letartóztatásban lévő, illetve ideiglenesen átszállított személyt a bíróság döntése alapján helyezi szabadlábra.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott személyt – más állam részére történő átadásakor – az illetékes rendőri szerv megbízottja az intézetben veszi át. A rendőrség megbízottja részére az intézet elismervény ellenében átadja a személy letéti tárgyait és a nyilvántartási okmányok másolatát is.

XXX. Fejezet — AZ ELŐZETES KÉNYSZERGYÓGYKEZELÉS VÉGREHAJTÁSA¶

424. § (1) A kényszergyógykezelés végrehajtására vonatkozó szabályokat – a kényszergyógykezelés felülvizsgálatára, megszüntetésére, megszűnésére, valamint az adaptációs szabadságra és az elbocsátott kényszergyógykezelt pszichiátriai gyógykezelésére való előterjesztésre vonatkozó szabályok kivételével – az e fejezetben foglalt eltérésekkel az előzetes kényszergyógykezelés végrehajtása során is alkalmazni kell.

(2) Az előzetes kényszergyógykezelés kezdő napja az a nap, amelyen a beteget az IMEI-be befogadták. Ha az előzetes kényszergyógykezelést megelőzően a beteg elmeállapotát az IMEI-ben megfigyelték, úgy ennek időtartamát az előzetes kényszergyógykezelés tartamába nem lehet beszámítani; ez esetben az előzetes kényszergyógykezelés az elrendelés napján kezdődik.

(3) Az előzetes kényszergyógykezelés költségei az államot terhelik.

(4) Az előzetes kényszergyógykezelésre utalt beteg

• a) kórlapján legalább kétnaponként fel kell tüntetni azt is, ha állapot- vagy kezelésváltozás nem következett be,
• b) más gyógyintézetben történő elhelyezéséről a rendelkezési jogkör gyakorlóját előzetesen – sürgős esetben utólag – értesíteni kell.

(5) A más gyógyintézetben töltött időt az előzetes kényszergyógykezelés időtartamába be kell számítani.

(6) Az előzetes kényszergyógykezelt a védőjével és állama konzuli tisztségviselőjével a letartóztatottra vonatkozó szabályok szerint jogosult kapcsolatot tartani. A törvényes képviselet ellátása érdekében a törvényes képviselő az előzetes kényszergyógykezelt személlyel – a fogvatartást foganatosító szerv rendjének a megtartásával – mind szóban, mind írásban és személyesen ellenőrzés mellett tarthat kapcsolatot. Ez esetben a telefonon történő és a személyes kapcsolattartás nem számítható be az egyes kategóriákhoz igazodó kapcsolattartásként. Az előzetes kényszergyógykezelés meghosszabbítása tárgyában tartandó ülésen, ha azt a bíróság az IMEI-ben tartja a védő, a konzuli tisztviselője és a törvényes képviselő részére a belépést biztosítani kell.

(7) A rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezését az elkülönítés, a fokozott őrzés, a kapcsolattartás tekintetében az előzetes kényszergyógykezelés végrehajtása során meg kell tartani. Ha az IMEI a rendelkezési jogkörbe tartozó döntés szükségességét észleli, erről a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.

425. § Az előzetes kényszergyógykezelés indokoltságának időszakos felülvizsgálata esetén a kórrajzkivonatot a felülvizsgálat indítványozására köteles ügyészségnek kell megküldeni az előzetes kényszergyógykezelés határidejének lejártát megelőző legalább tizenöt nappal.

426. § (1) Ha az előzetes kényszergyógykezelésre befogadott nem kóros elmeállapotú, az IMEI főigazgató főorvos haladéktalanul javaslatot tesz az előzetes kényszergyógykezelés megszüntetésére. A megszüntetésre jogosult intézkedéséig az IMEI – a rendelkezési jogkör gyakorlójának rendelkezése szerint – gondoskodik az őrzésről és a felügyeletről.

(2) Az előzetes kényszergyógykezeltet el kell bocsátani az IMEI-ből

• a) ha az előzetes kényszergyógykezelés tartama eltelt és a felülvizsgálatra nem került sor, a lejárat napjával,
• b) az eljárás megszüntetése esetén, az erről szóló határozat kézbesítésének a napjával.

(3) Ha az ügyészség vagy a bíróság az előzetes kényszergyógykezelést megszünteti, a beteget – megfelelő igazolással ellátva – azon a napon kell elbocsátani, amelyen a kényszerintézkedés megszüntetéséről szóló értesítőlap az IMEI-be megérkezik.

(4) Ha az előzetes kényszergyógykezelés megszüntetésekor a terhelt letartóztatását rendelték el, szabadságvesztésre, elzárásra ítélték, haladéktalanul intézkedni kell a bv. intézetbe történő átszállítása iránt. Ha a beteg fekvőbeteg-gyógyintézeti ápolásra szorul, úgy az IMEI megfelelő osztályán kell gyógykezelését folytatni, vagy a BVEK megfelelő osztályára kell átszállítani. Részletes kórrajz-kivonatát a büntetés-végrehajtási egészségügyi anyagához csatolni kell.

(5) A (2) és (3) bekezdés eseteiben sem bocsátható el az előzetes kényszergyógykezelt és haladéktalanul intézkedni kell a bv. intézetbe történő átszállítása iránt, ha

• a) más ügyben kiszabott szabadságvesztést, elzárást, közérdekű munka vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést,
• b) más ügyben elrendelt letartóztatást, kiadatási letartóztatást vagy ideiglenes kiadatási letartóztatást, az európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatban elrendelt átadási letartóztatást vagy ideiglenes átadási letartóztatást, vagy ideiglenes végrehajtási letartóztatást

kell töltenie.

(6) Ha az előzetes kényszergyógykezeltnek az elbocsátást követően idegenrendészeti őrizetet vagy menekültügyi őrizetet kell töltenie, a fogva tartó intézet az elbocsátás esedékességének tudomására jutását követően haladéktalanul értesíti az illetékes idegenrendészeti hatóságot vagy menekültügyi hatóságot. Ha az idegenrendészeti hatóság vagy menekültügyi hatóság az értesítés alapján az elbocsátás időpontjában nem veszi át az előzetes kényszergyógykezeltet, ez az elbocsátást nem akadályozhatja meg.

XXXI. Fejezet — AZ ŐRIZET VÉGREHAJTÁSA¶

427. § (1) Az őrizet végrehajtására az e fejezetben foglalt eltérésekkel a letartóztatás végrehajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2) A 2. § b) és c) pontja szerinti őrizetet rendőrségi fogdán (e fejezetben a továbbiakban: fogda) kell végrehajtani.

(3) Az őrizetes büntetőeljárási jogait korlátozás nélkül gyakorolhatja. Meghatalmazás aláírása érdekében az ügyvéd belépését a fogda területére hivatali időn kívül is biztosítani kell.

(4) Az őrizet során a gyanúsított személyi szabadsága és egyéb alapvető jogai olyan mértékben korlátozhatók, amilyen mértékben az őrizet célja és a fogda rendjének vagy biztonságának megőrzése érdekében feltétlenül szükséges.

(5) Az őrizetes a fogdában folytatott munkáltatásban vagy oktatásban nem vehet részt, a fogdában házasságot nem köthet, bejegyzett élettársi kapcsolatot nem létesíthet.

(6) Az őrizetessel szemben fegyelmi eljárás nem folytatható le.

(7) A fogvatartással kapcsolatos panaszt a fogvatartásért felelős bírálja el.

(8) A fogvatartásért

• a) rendőrkapitányság fogdájában és a vármegyei (fővárosi) rendőr-főkapitánysági (központi) fogdában a rendőrfőkapitány,
• b) a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda fogdájában a Készenléti Rendőrség parancsnoka

felelős.

(9) E fejezet alkalmazásában büntetés-végrehajtási őr alatt a fogdaőrt kell érteni.

428. § (1) A fogda az őrizetbe vett személyt a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság határozata szerint a fogvatartásért felelős által kiállított rendelvény alapján fogadja be.

(2) A fogda az őrizetbe vett személy befogadásáról

• a) az őrizetet elrendelő bíróságot, ügyészséget vagy nyomozó hatóságot,
• b) katona esetén a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot

értesíti.

(3) A fogda az őrizet Be. 274. § (3) bekezdése és 725. § (2) bekezdése szerinti határidejének lejártát, valamint a 38. § (5) bekezdése szerinti büntetés-végrehajtási őrizet határidejének lejártát – a Be. 274. § (5) bekezdése alapján az őrizet elrendelését megelőző hatósági fogvatartás beszámításával – nap, óra és perc megjelöléssel tartja nyilván.

429. § (1) Az őrizetet elrendelő bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság vezetője (az őrizet végrehajtása tekintetében a továbbiakban: a rendelkezési jogkör gyakorlója) dönt az őrizetbe vett személy

• a) fokozott őrzéséről,
• b) elkülönítéséről az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól vagy őrizetbe vett személyektől,
• c) levelezése, telefonálása és látogatása ellenőrzéséről,
• d) levelezésének, telefonbeszélgetésének, a látogató fogadásának korlátozásáról vagy tiltásáról,
• e) előállításáról, eljárási cselekmény elvégzése érdekében a nyomozó hatóságok részére történő kiadásáról.

(2) A rendelkezési jogkör gyakorlójának tiltó rendelkezése hiányában az őrizetbe vett személy az általa megjelölt hozzátartozóval és törvényes képviselőjével kapcsolatot tarthat. Az őrizetes a hozzátartozójával naponta egyszer tíz perc időtartamban telefonhívást kezdeményezhet. Az őrizetbe vett személyt hozzátartozója naponta, hivatali időben – a fogda parancsnokával előzetesen egyeztetett időpontban – meglátogathatja. Az őrizetbe vett személy a látogatás alkalmával csak egy látogatót fogadhat; a látogatási idő harminc perc.

(3) Az őrizetbe vett személy más személlyel – ide nem értve a védőt, államának konzuli tisztviselőjét – csak a rendelkezési jogkör gyakorlójának engedélyével tarthat kapcsolatot.

(4) A kapcsolattartás joga nem gyakorolható, ha az őrizetbe vett személlyel szemben eljárási cselekményt folytatnak. A kapcsolattartás pótlását, ha arra még hivatali időn belül sor kerülhet, engedélyezni kell.

(5) Ha a fogvatartásért felelős a rendelkezési jogkörbe tartozó döntés szükségességét észleli, erről a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.

430. § (1) Az őrizetbe vett személy letéti pénze terhére megvásárolhatja azokat a tárgyakat, amelyeket birtokában tarthat, valamint ruházatát kiegészítheti.

(2) Az őrizetbe vett személy letéti pénzéből történő vásárlásokat elsősorban hozzátartozója vagy védője útján kell biztosítani. Ennek hiányában a vásárlást az őrizetbe vett személy írásos kérelme alapján a fogvatartásért felelős megbízottja végzi a befogadás napján.

431. § (1) Az őrizetbe vett személyt – ha a bíróság a letartóztatását nem rendelte el – az őrizet tartamának elteltével, vagy az őrizet megszüntetéséről hozott határozat fogdával való közlésének időpontjában haladéktalanul szabadítani kell.

(2) Ha a bíróság az őrizetbe vett személy letartóztatására vonatkozó indítványt elutasítja, az erről szóló végzés átadása után az őrizetbe vett személyt helyben szabadítani kell, de – kérelmére – az ülésről a fogdába visszaszállítható, ha a szabadulási igazolás kiadása és az elszámolás még aznap elvégezhető.

(3) Az őrizetbe vett személy szabadításáról – a (2) bekezdés szerinti eset kivételével – az őrizetet elrendelő, vagy az azt megszüntető bíróságot, ügyészséget vagy nyomozó hatóságot kell értesíteni. Katona esetén a szabadításról értesíteni kell a munkáltatói jogkört gyakorló parancsnokot is.

XXXII. Fejezet — A RENDBÍRSÁG HELYÉBE LÉPŐ ELZÁRÁS VÉGREHAJTÁSA¶

432. § (1) A rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtására a VII. Fejezetben foglaltakat az (1a)–(3) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának megkezdése érdekében a bv. csoport intézkedik.

(1a) A befogadás során a bv. intézet a rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett személyazonosságát ellenőrzi.

(1b) Ha a személyazonossággal kapcsolatban kétség merült fel, az érintett személyazonosságának megállapítása érdekében a bv. intézet a székhelye szerint illetékes rendőri szervet keresi meg.

(2) A rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett

• a) nem köteles munkát végezni, vagy tanulmányokat folytatni a végrehajtás ideje alatt,
• b) hetente legalább három alkalommal húsz perc időtartamban távbeszélő használatra jogosult, ez ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elkövetőt tájékoztatni kell,
• c) havonta legalább három alkalommal fogadhat látogatót,
• d) heti nyolc óra kimaradásra mehet, a kimaradás tartama az elzárásba beszámít,
• e) naponta legalább két óra szabad levegőn tartózkodásra jogosult.

(3) Az elzárás végrehajtásának elhalasztása vagy félbeszakítása csak a rendbírság helyébe lépő elzárásra kötelezett kórházi gyógykezelésének szükségessége esetén és csak ezen időtartamig engedélyezhető.

(4) Nem lehet végrehajtani a rendbírság helyébe lépő elzárást, ha az átváltoztatásról rendelkező határozat véglegessé válásától számítva egy év eltelt. Az elévülési időbe nem számít be a rendbírság helyébe lépő elzárás halasztására vagy félbeszakítására engedélyezett idő.

(5) Az elévülést félbeszakítja a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtása iránt tett intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés ismét elkezdődik.

(6) A rendbírság kiszabásáról rendelkező határozat véglegessé válásától számított két év elteltével nincs helye végrehajtásnak.

ÖTÖDIK RÉSZ — A SZABÁLYSÉRTÉSI ELZÁRÁS VÉGREHAJTÁSA¶

XXXIII. Fejezet — A SZABÁLYSÉRTÉSI ELZÁRÁS VÉGREHAJTÁSA¶

433. § (1) A szabálysértési elzárás végrehajtására a VII. Fejezetben foglaltakat az (1a)–(4) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(1a) A szabálysértési elzárást a Szabs. tv. 139. § (1) és (1a) bekezdésében meghatározott helyen kell végrehajtani.

(1b) A befogadás során az elkövető személyazonosságát ellenőrizni kell.

(1c) Ha a személyazonossággal kapcsolatban kétség merült fel, az érintett személyazonosságának megállapítása érdekében a bv. intézet a székhelye szerint illetékes rendőri szervet keresi meg.

(2) A szabálysértési elzárás végrehajtásának elévülését félbeszakítja, ha az elkövetővel szemben elzárást vesznek foganatba. Ennek a körülménynek a megszűnéséig az elévülés nyugszik.

(3) A szabálysértési elzárás nem hajtható végre, ha

• a) az elkövető a szabálysértési elzárást kiszabó határozat jogerőre emelkedését követően egy évet meghaladó időt töltött szabadságvesztésben, elzárásban, javítóintézeti nevelésben vagy letartóztatásban,
• b) a szabálysértési elzárás kiszabását kizáró körülmény következett be,
• c) a Szabs. tv. 24. §-ában meghatározott elévülés bekövetkezett.

(3a) Nincs helye az elkövető munkáltatásának, ha a szabálysértési elzárást rendőrségi fogdán kell végrehajtani.

(4) E § alkalmazásában katona: az, a Szabs. tv. 28. § (1) bekezdésében meghatározott személy, akinek tényleges állományviszonya a vele szemben kiszabott elzárás végrehajtásának megkezdésekor és a végrehajtás alatt fennáll.

HATODIK RÉSZ — ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK¶

Felhatalmazó rendelkezések¶

434. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a pártfogó felügyelői szolgálatot rendeletben jelölje ki.

(1a) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a javítóintézet irányítására és szervezetére vonatkozó – az e törvényben meg nem határozott – szabályokat, ennek részeként különösen a javítóintézeti parancsnok és a nevelési vezető jogállására és tevékenységére vonatkozó szabályokat.

(2) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg

• a) a szabadságvesztés, az elzárás, a letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályait a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel, a katonák vonatkozásában a honvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben, a legfőbb ügyész véleményének kikérésével,
• b) a Pártfogó Felügyelői Szolgálat és a pártfogó felügyelők tevékenységének szabályait, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelők tevékenységének vonatkozásában a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel, a katonák pártfogó felügyeletének vonatkozásában a honvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben,
• c) az elkobzás végrehajtásának szabályait a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt irányító miniszterrel és a rendészetért felelős miniszterrel egyetértésben,
• d) a kényszergyógykezelés és az előzetes kényszergyógykezelés végrehajtására, valamint az IMEI feladataira vonatkozó szabályokat a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben,
• e) a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokra vonatkozó szabályokat,
• f) a szabadságvesztés kezdő és utolsó napjának megállapítására vonatkozó szabályokat a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben,
• g) a bv. intézetben fogvatartott elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak fegyelmi felelősségének szabályait a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben,
• h) a bv. intézetben fogvatartott elítéltekkel és egyéb jogcímen fogvatartottakkal kapcsolatos kártérítési eljárás szabályait a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben,
• i) a bv. intézetben fogvatartott elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak egészségügyi ellátásának szabályait a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben,
• j)
• k) a börtönlelkészi szolgálatra és a börtönmissziós tevékenységre vonatkozó szabályokat a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel és az egyházakkal való kapcsolattartás koordinációjáért felelős miniszterrel egyetértésben,
• l) a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak letétjének kezelésére és a birtokukban lévő külföldi fizetőeszközzel kapcsolatos eljárásra vonatkozó szabályokat a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben.

(3) Felhatalmazást kap a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg

• a) a szabadságvesztés, az elzárás, a rendbírság helyébe lépő elzárás és a letartóztatás végrehajtását foganatosító büntetés-végrehajtási intézetek kijelölésének szabályait az igazságügyért felelős miniszter egyetértésével,
• b) a szabálysértési elzárás végrehajtását foganatosító büntetés-végrehajtási intézetek kijelölésének szabályait a szabálysértési szabályozásért felelős miniszter egyetértésével,
• c) a szabálysértési elzárás végrehajtásának részletes szabályait a szabálysértési szabályozásért és a rendészetért felelős miniszter egyetértésével, a legfőbb ügyész véleményének a kikérésével.

(4) Felhatalmazást kap a rendészetért felelős miniszter, hogy az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg a pártfogó felügyelői és a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelői tevékenységgel kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtásának szabályait.

(4a) Felhatalmazást kap a rendészetért felelős miniszter, hogy az igazságügyért felelős és a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg az elektronikus távfelügyeleti eszköz működését biztosító rendszer létesítésének és üzemeltetésének, az elektronikus távfelügyeleti eszköz alkalmazásának, továbbá a büntetés-végrehajtási szervezet, valamint a rendőri szerv ezzel kapcsolatos feladatának részletes szabályait.

(5) Felhatalmazást kap a rendészetért felelős miniszter, hogy az igazságügyért felelős és az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg a büntetés-végrehajtás során elrendelt elővezetés végrehajtásával, az elítélt vagy a kényszergyógykezelt elfogása és megtalálása esetén meghatározott bíróság, ügyészség vagy végrehajtásért felelős szerv elé állításával, valamint az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott kérelmére történő előállítás során felmerült költség megtérítésének részletes szabályait, ide nem értve az elővezetés költsége mértékének megállapítását.

(6) Felhatalmazást kap a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter, hogy a javítóintézeti rendészek kiegészítő képzésének és a vizsgájának részletes tartalmi feltételeit vagy ezek díját, a vizsgaszabályzatot, valamint a kiegészítő képzésnek és vizsgának megfelelő szakirányú képesítések és képzettségek jegyzékét a rendészetért felelős miniszterrel, a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszterrel, valamint a köznevelésért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza.

(7) Felhatalmazást kap a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter, hogy a javítóintézetek rendtartását az igazságügyért felelős miniszterrel, valamint a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletben állapítsa meg.

Hatálybalépés¶

435. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – 2015. január 1-jén lép hatályba.

(2) A 92. §-t megelőző alcím, a 92–94. §, a 95. § (2)–(4) bekezdése és a 437. § (2) bekezdése 2016. január 1-jén lép hatályba.

Átmeneti rendelkezések¶

436. § (1) Az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával kiszabott büntetések és alkalmazott intézkedések végrehajtása során a (2)–(9) bekezdésben foglalt eltérésekkel e törvény rendelkezései szerint kell végrehajtani.

(2) Az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával kiszabott szabadságvesztésre ítélt a 2013. június 30. napján hatályban volt 1978. évi IV. törvény rendelkezései szerint bocsátható feltételes szabadságra.

(3) Az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával a részben felfüggesztett szabadságvesztés mellett kiszabott foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kiutasítás, közügyektől eltiltás és kitiltás tartamának számítására a 296. §, a 298. § (1) és (4) bekezdése, a 299. § (1) bekezdése, a 301. § (1) bekezdése és a 304. § az irányadó.

(4)

(5) A bíróság által 2013. július 1-jét megelőzően elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtása során a Btk. 70. § (3) bekezdése alkalmazható.

(6) Az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtásában való közreműködése során a rendőrség az 1978. évi IV. törvény 82. § (5) bekezdés a)–d) pontja tekintetében ellenőrzi a magatartási szabályok megtartását.

(7) A 2010. május 1-jétől 2013. június 30-ig hatályban volt 1978. évi IV. törvény alkalmazásával elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtása során a kényszergyógykezelés tartamának eltelte napján – az 1978. évi IV. törvény 74. § (3) bekezdése alapján – a kényszergyógykezelés megszűnik és a beteget el kell bocsátani az intézetből.

(8) Ha a (7) bekezdés szerinti elbocsátáskor a beteg gyógykezelésének szükségessége továbbra is fennáll, az IMEI főigazgató főorvosa az elbocsátás esedékességének napjával történő elhelyezés érdekében az egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint kellő időben kezdeményezi a bíróságnál a kötelező gyógykezelés elrendelése iránti eljárást. Ha a bíróság elrendeli a beteg kötelező gyógykezelését, az IMEI főigazgató főorvos – az Országos Mentőszolgálat útján – intézkedik a beteg átszállítása iránt a kijelölt, az egészségügyről szóló törvény szerinti gyógykezelést végző pszichiátriai intézetbe.

(9) A 205., a 206., a 279., a 302–303., a 306. és a 316. §-t arra az elítéltre is alkalmazni kell, akit a 1978. évi IV. törvény alkalmazásával katonai büntetőeljárásban katonaként ítéltek el.

(10) E törvénynek a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvény 22. §-ával megállapított 10/A. § szerinti kártalanítási igény benyújtására az az elítélt és egyéb jogcímen fogvatartott is jogosult,

• a) akinek az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő sérelme a módosítás hatálybalépése előtt egy éven belül szűnt meg,
• b) aki az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt az EJEB-hez nyújtott be kérelmet, ha a kérelmet az EJEB a módosítás hatálybalépésének napjáig nyilvántartásba vette, kivéve, ha a fogvatartott az EJEB-hez címzett kérelmét 2015. június 10. napját követően nyújtotta be és a kérelem benyújtásakor a jogsértés megszűnésétől számítottan több mint hat hónap telt el.

(11) A (10) bekezdés esetén a 10/A. § (4) bekezdésben meghatározott jogvesztő határidő e rendelkezés hatálybalépésének napjával kezdődik. A (10) bekezdés alapján benyújtott kérelmek elbírálása során a 10/A. § (6) bekezdése nem alkalmazható, továbbá a büntetés-végrehajtási bíró eljárására az 50. § (1) bekezdés d) pontjában megállapított határidő harminc nappal meghosszabbodik.

(12) Ha adat merül fel arra, hogy a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvény 22. §-ával megállapított 10/A. § szerinti kártalanítási igény hatálybalépését megelőzően az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt

• a) a polgári bíróság előtt eljárás indult, vagy
• b) az EJEB-hez kérelmet nyújtottak be és a kérelmet az EJEB a módosítás hatálybalépésének napjáig nyilvántartásba vette,

a büntetés-végrehajtási bíró ezen eljárások befejezéséig, illetve az EJEB eljárása esetében az ügy nemzeti elbírálásra való utalásáról szóló értesítéséig az eljárást felfüggeszti.

(13) E törvénynek a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXCVII. törvény 432. §-ával megállapított 69/A–69/C. § szerinti eljárásokat a korábbi jogszabály szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság folytatja le, ha

• a) a 329. § (1) bekezdése szerinti kórrajzkivonat, vagy
• b) az indítvány, illetve a kérelem,

2018. június 30. napjáig a bíróságra beérkezett.

(14) A börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről szóló 2020. évi IV. törvény hatálybalépését követően az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási igény tárgyában hozott határozatban megítélt kártalanítási összeg 2020. június 15-ig nem fizethető ki. E bekezdés szerinti felfüggesztés időtartama a 70/B. § (6) bekezdésében foglalt időtartamba nem számít bele.

(15) A börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről szóló 2020. évi IV. törvény hatálybalépését megelőzően az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási igény tárgyában hozott határozat a meghozatalakor hatályos szabályok szerint teljesítendő.

(16) A börtönzsúfoltsági kártalanításokkal kapcsolatos visszaélések megszüntetése érdekében szükséges haladéktalan intézkedésekről szóló 2020. évi IV. törvény hatálybalépését követően az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási igény tárgyában hozott határozatban megítélt kártalanítási összegből a 10/B. § (5) bekezdés a) pontja szerinti kifizetés 2020. december 31-ig nem teljesíthető. E bekezdés szerinti felfüggesztés időtartama a 70/B. § (6) bekezdésében foglalt időtartamba nem számít bele.

(17) A (14) bekezdés alapján felfüggesztett kifizetések esetén – a (16) bekezdésben foglaltakra figyelemmel – a 10/B. §-ban meghatározottakat 2020. szeptember 15. napjáig kell teljesíteni.

436/A. § (1) E törvénynek a börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CL. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 17. §-ával megállapított III/A. Fejezetét – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a Mód. tv. 17. §-ának a hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell.

(2) E törvénynek a Mód. tv. 17. §-ával megállapított

• a) 75/D. § (2)–(4) bekezdését,
• b) 75/F. § (1) bekezdés b) és d) pontját,
• c) 75/K. § (2) bekezdését és
• d) 75/L. § b) és d) pontját

a Mód. tv. 17. §-ának a hatálybalépését követően benyújtott kérelmek esetén kell alkalmazni.

(3) E törvénynek a Mód. tv. 17. §-ával megállapított

• a) 75/E. §-ában,
• b) 75/O. § (1) bekezdés a) és b) pontjában és
• c) 75/O. § (2)–(4) bekezdésében

meghatározott határidők a Mód. tv. 17. §-ának a hatálybalépését követő napon kezdődnek.

(4) A Mód. tv. 17. §-ának a hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásban e törvény 2020. december 31-én hatályban volt

• a) 144/B. §-a szerint benyújtott panaszt a bv. intézet nem bírálja el,
• b) 70/A. § (2) bekezdése szerinti esetben, ha a bv. intézet a kérelmet a panasz elbírálására tekintettel nem terjesztette fel a bv. bírónak, a bv. intézet a benyújtott panasz esetén a továbbiakban e törvénynek a Mód. tv. 17. §-ával megállapított 75/H. §-a alapján jár el és a kérelmet haladéktalanul felterjeszti a büntetés-végrehajtási bírónak,
• c) 144/B. §-a szerint panasz benyújtását a büntetés-végrehajtási bíró a kártalanítási kérelem elbírálásának feltételeként nem értékeli.

(5) E törvénynek a Mód. tv. 17. §-ával megállapított 75/J. § (1) bekezdését a Mód. tv. 17. §-ának a hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell azzal, hogy a Mód. tv. 17. §-ának a hatálybalépését megelőzően illetékességi okból áttett kérelmek visszaküldése ezen okból nem lehetséges.

(6) E törvénynek a Mód. tv. 17. §-ával megállapított 75/J. § (1) bekezdését a Mód. tv. 17. §-ának a hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell azzal, hogy ha a szabadult elítélt a Mód. tv. 17. §-ának a hatálybalépését megelőzően a lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró eljárását nem a kérelmében kérte, az ilyen kérelmek áttétele nem lehetséges.

(7) Ha az elítéltet a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontjában megjelölt személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítélték el, és a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2024. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Mód2. tv.) e törvényt módosító rendelkezéseinek hatálybalépésekor már feltételes szabadságra bocsátották úgy, hogy elrendelték a pártfogó felügyeletét, továbbá a sértett kérte a 13. § szerinti értesítését, a sértett a büntetés-végrehajtási bírónál a 188/A. §-ában foglaltak megfelelő alkalmazásával kezdeményezheti, hogy – utólagos büntetés-végrehajtási bírói eljárás keretében – az elítéltnek a személyétől, valamint reá tekintettel hozzátartozójától vagy más személytől történő távoltartás külön magatartási szabály előírásáról döntsön.

(8) A sértettet a (7) bekezdésben meghatározottakról a BVOP a Mód2. tv. hatálybalépésétől számított hatvan napon belül tájékoztatja.

436/B. § (1) E törvénynek a büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló 2023. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Mód. tv. 1.) által bevezetett kategória-besorolási rendszerét a végrehajtási fokozatokhoz igazodó rezsimszabályok alá besorolt elítéltek esetében a következők szerint kell megfeleltetni:

• a) I. kategóriába kerül az az elítélt, akit
• aa) társadalmi kötődés programba vontak be,
• ab) fogház enyhébb rezsim alá soroltak be,
• ac) fiatalkorúak fogháza enyhébb vagy általános rezsim alá soroltak be,
• b) II. kategóriába kerül az az elítélt, akit
• ba) fogház általános rezsim alá soroltak be,
• bb) börtön enyhébb rezsim alá soroltak be,
• bc) fiatalkorúak fogháza szigorúbb, fiatalkorúak börtöne enyhébb vagy általános rezsim alá soroltak be,
• c) III. kategóriába kerül az az elítélt, akit
• ca) fegyház enyhébb rezsim alá soroltak be,
• cb) börtön általános rezsim alá soroltak be,
• cc) fogház szigorúbb rezsim alá soroltak be,
• cd) fiatalkorúak börtöne szigorúbb rezsim alá soroltak be,
• d) IV. kategóriába kerül az az elítélt, akit
• da) fegyház általános rezsim alá soroltak be,
• db) börtön szigorúbb rezsim alá soroltak be,
• e) V. kategóriába kerül az az elítélt, akit fegyház szigorúbb rezsim alá soroltak be.

(2) A bv. intézetnek az (1) bekezdés szerinti kategória-besorolást a Mód. tv. 1. e törvényt módosító rendelkezéseinek hatálybalépését követő kilencven napon belül kell elvégeznie. Az elítélt ez idő alatt is szerezhet kreditpontot, amiről a BFB a besorolástól számított első összesítéskor dönt, és ha az elítélt ezen időpontig egy évet már letöltött a szabadságvesztésből, akkor a megszerzett kreditpontok alapján kategória-előresorolására is sor kerülhet.

(2a) Ha a Mód. tv. 1. hatálybalépésekor az elítélt reintegrációs őrizetben, feltételes szabadságon volt, vagy a szabadságvesztés végrehajtását vele szemben félbeszakították, ezek megszüntetése esetén, illetve a félbeszakítás leteltével az elítélt újbóli befogadásakor a bv. intézet elvégzi az elítélt rezsimbe sorolásának az (1) bekezdés szerinti kategória-besorolás szerinti megfeleltetését, kivéve, ha az elítélttel szemben a 14. § (3) bekezdésének az alkalmazásával újabb szabadságvesztést kell foganatba venni.

(3) Ha a (2) bekezdés szerinti megfeleltetés időpontjáig az elítélten olyan újabb szabadságvesztést kell végrehajtani, amely esetén a Mód. tv. 1. e törvényt érintő rendelkezései alapján kockázatelemzésnek és új kategória-besorolásnak van, illetve lehet helye, az elítélt kategória-besorolását a Mód. tv. 1. e törvényt érintő rendelkezései szerint kell elvégezni.

(4) Az (1) bekezdés szerinti megfeleltetésről az elítéltet tájékoztatni kell. A fogvatartotti nyilvántartásban az elítéltnek mind a korábbi rezsimbe sorolást, mind a kategória-megfeleltetést – az (1) bekezdés szerinti hivatkozással – fel kell tüntetni. Az elítélt a bv. intézet parancsnokánál panasszal élhet, ha a bv. intézet nem megfelelően alkalmazta az (1) bekezdésben meghatározott megfeleltetési szabályokat.

(5) Az elítélt által megszerezhető kreditpontok számát és a kategória-előresorolás ütemezését az (1) bekezdés szerinti megfeleltetés szerinti kategória-besorolás és a szabadságvesztés még végrehajtásra váró tartama, továbbá, ha az elítélt folyamatosan több szabadságvesztést tölt, ezek együttes tartama alapján kell kiszámolni.

(6) A Mód. tv. 1. e törvényt módosító rendelkezéseinek hatálybalépésekor a társadalmi kötődés programba bevont elítélt a szabadságvesztésből történő szabadulás időpontjáig jogosult

• a) havonta legalább öt, de legfeljebb tíz nap eltávozásra azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát,
• b) felügyelet nélkül külső munkahelyen dolgozni,
• c) tanulmányok és képzések bv. intézeten kívüli folytatására.

(7) A Mód. tv. 1. e törvényt módosító rendelkezéseinek hatálybalépésekor a biztonsági zárkába vagy részlegre helyezett elítélt átkerül a fogvatartás biztonságára különös veszélyt jelentő elítéltek részlegére azzal, hogy a továbbiakban a részlegre helyezés meghosszabbítására alkalmanként további három hónappal kerülhet sor.

436/C. § E törvénynek a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2024. évi XXX. törvény (a továbbiakban: 2024. évi XXX. törvény) által megállapított 46. § (4)–(6) bekezdését a 2024. évi XXX. törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő kegyelmi eljárásokban is alkalmazni kell azzal, hogy a köztársasági elnök kegyelmi döntésről szóló, miniszteri ellenjegyzési jog gyakorlása érdekében megküldött határozata – amennyiben a miniszteri ellenjegyzési jog gyakorlására 2024. június 30-ig nem került sor – 2024. július 1-jén válik érvényessé.

436/D. § (1) Ha e § hatálybalépésekor az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott hozzátartozójaként a kiskorú gyermeke a kapcsolattartói nyilvántartásba már bejegyzésre került, a hozzátartozói minőség fennállását csak külön felhívásra kell a jogszabályban meghatározott módon igazolnia.

(2) A látogatófogadás egyes formáinak gyakorlására való jogosultság megszerzéséhez szükséges időtartamba e § hatálybalépéséig az adott kategóriában eltöltött idő beszámít azzal, hogy a bv. intézeteknek e § hatálybalépésétől számított harminc napon belül kell megállapítania azt, hogy az adott elítélt mely látogatófogadási forma gyakorlására jogosult.

(3) Ha az elítélt az 1978. évi IV. törvény alkalmazásával kiszabott olyan szabadságvesztést tölt, amelyből feltételes szabadságra bocsátható, az ítélet szerinti végrehajtási fokozata

• a) fegyház, és a III. kategóriába előresorolják, annak napjával a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének időpontja a büntetés háromnegyed részének,
• b) börtön, és a II. kategóriába előresorolják, annak napjával a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének időpontja a büntetés kétharmad részének

kitöltésére változik.

(4) A (3) bekezdés nem alkalmazható, ha az elítélt

• a) erőszakos többszörös visszaeső,
• b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el vagy
• c) életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést tölt.

(5) A (3) bekezdésben meghatározott esetben, ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontjának megváltozása eredményeként annak lehetősége már esedékessé válik, a bv. intézet a feltételes szabadságra bocsátás tárgyában annak bekövetkezésétől számított harminc napon belül tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak.

436/E. § (1) Az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra tekintettel kihirdetett veszélyhelyzeti rendeletek törvényi szintre emeléséről szóló 2025. évi L. törvény (a továbbiakban: Mód. tv. 3.) 48. alcíme hatálybalépése előtt a veszélyhelyzet ideje alatt egyes büntetés-végrehajtási szabályok eltérő alkalmazásáról szóló 6/2023. (II. 21.) BM rendeletben foglaltak szerint engedélyezett otthonápolási őrizet hatályában fennmarad, de annak fenntartására, megszűnésére, megszüntetésére, az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának elbírálására, valamint a folyamatban lévő ügyekben a Mód. tv. 3. 48. alcíme által bevezetett szabályokat kell alkalmazni.

(2) A Mód. tv. 3. 48. alcíme hatálybalépése előtt az embercsempészés bűncselekmény miatt elítéltek reintegrációs őrizetéről szóló 148/2023. (IV. 27.) Korm. rendelet alapján megkezdett reintegrációs őrizet hatályában fennmarad azzal, hogy

• a) a reintegrációs őrizet a szabadságvesztés utolsó napjával megszűnik,
• b) ha a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerve azt észleli, hogy a reintegrációs őrizet időtartama alatt az elítélt Magyarország területére visszatér, úgy az elítéltet elfogja, és hetvenkét órán belül az elfogás helyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetbe előállítja, előállításig eltelt idő a szabadságvesztésbe beszámít,
• c) ha az elítélt a reintegrációs őrizet időtartama alatt Magyarország területére visszatér, úgy a visszatérés napjával – ennek ismerete hiányában a visszatérés észlelésének a napjával – a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka az előállítástól számított három munkanapon belül meghozott határozattal a reintegrációs őrizetet megszünteti,
• d) a reintegrációs őrizet megszüntetése esetén az elítélt köteles letölteni a szabadságvesztés hátralévő részét, amelyből feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá a szabadságvesztés tartama alatt a kiutasítás végrehajtása nyugszik,
• e) a c) pont szerinti határozattal szemben az elítélt bírósági felülvizsgálati kérelemmel élhet, amelyet a határozat közlésekor nyomban be kell jelenteni, amelynek azonban a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs.

(3) A (2) bekezdés szerinti reintegrációs őrizettel kapcsolatosan a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervének központi szerve

• a) az elítélt nevét,
• b) az elítélt természetes személyazonosító adatait,
• c) az elítélt arcképmását, útiokmányának számát,
• d) az elítélt állampolgárságát,
• e) a reintegrációs őrizet kezdő és befejező időpontját,
• f) azt az időpontot, amíg az elítéltnek Magyarország területét el kellett hagynia és
• g) az elítéltnek azt a kötelezettségét, hogy a reintegrációs őrizet befejező időpontja előtt Magyarország területére nem térhet vissza

a reintegrációs őrizet megszűnésének vagy megszüntetésének időpontjáig kezeli. Ha a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a reintegrációs őrizetet megszünteti, erről tájékoztatja a rendőrség általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervének központi szervét az adatok törlése érdekében.

(4) A (2) bekezdés szerinti reintegrációs őrizettel kapcsolatosan a rendőrség idegenrendészeti szervének központi szerve az elítéltnek a (3) bekezdésben meghatározott adatait, valamint az elítélt ujjnyomat adatát a kiutasítás tartamának leteltét követő öt évig kezeli. Ha a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a reintegrációs őrizetet megszünteti, erről tájékoztatja a rendőrség idegenrendészeti szervének központi szervét annak egyidejű közlésével, hogy az elítélt mikor tölti ki a szabadságvesztést, amely időpontig a kiutasítás végrehajtása nyugszik.

(5) A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a külföldi elítélt szabadságvesztésének félbeszakítását határozattal megszünteti, ha az igazságügyért felelős miniszter tájékoztatása szerint a szabadságvesztés végrehajtását a másik állam nem vette át vagy az meghiúsult. A határozattal szemben felülvizsgálati kérelem nyújtható be. Az eljárás lefolytatására a szabadságvesztés átadása során eljáró büntetés-végrehajtási bíró illetékes.

(6) A félbeszakítás megszüntetéséről az elítéltet írásban haladéktalanul tájékoztatni kell, és fel kell hívni, hogy a megadott időpontban a szabadságvesztést végrehajtó intézetben jelentkezzen. Ha a határozat azért nem volt kézbesíthető, mert az elítélt ismeretlen helyre távozott, a 19. § szerint intézkedni kell a felkutatása érdekében.

436/F. § E törvénynek az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvénnyel (a továbbiakban: Mód. tv. 4.) módosított 99. § (4) bekezdését a Mód. tv. 4. e rendelkezésének hatályba lépését követően foganatba vett újabb szabadságvesztés esetén kell alkalmazni.

436/G. § (1) E törvénynek a vállalkozói adminisztratív terhek csökkentésére irányuló egyes törvények módosításáról szóló 2025. évi XCIII. törvénnyel (a továbbiakban: Mód.tv.5.) módosított rendelkezéseit e rendelkezések hatálybalépését követően a kormányhivatalhoz érkezett közérdekű munka végrehajtási ügyekben, valamint azokban a folyamatban lévő ügyekben kell alkalmazni, amelyekben a foglalkoztathatósági szakvélemény beszerzése iránt nem történt intézkedés vagy annak elvégzésére nem került sor. Ezekben a folyamatban lévő ügyekben a Mód.tv.5.-el megállapított 282. § (4b) bekezdésének alkalmazása esetén az elítélt kérésére elvégzett foglalkoztathatósági vizsgálat költségét az állam viseli.

(2) E törvénynek a Mód.tv.5.-tel módosított rendelkezéseinek hatálybalépésekor folyamatban lévő, a foglalkoztathatósági vizsgálaton való megjelenés elmulasztása miatt – ha ehhez egyéb kötelezettség megszegése nem kapcsolódik – a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatása iránti büntetés-végrehajtási bírói ügyekben a büntetés-végrehajtási bíró az ügyészi indítványt elutasítja és a pártfogó felügyelőt új eljárás lefolytatására hívja fel.

Sarkalatossági záradék¶

437. § A 30. § (2a) bekezdése az Alaptörvény 9. cikk (8) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.

Az Európai Unió jogának való megfelelés¶

438. § (1) E törvény 12. § (1)–(2) bekezdése a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20-i 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. és 3. cikkének való megfelelést szolgálja.

(2) E törvény 12. §-a a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

(3) E törvény 13. §-a a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 4. cikk (3) bekezdésének való megfelelést szolgálja.

(4) E törvény 13. §-a a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikk (5)–(6) bekezdésének való megfelelést szolgálja.

(5) E törvény 132. §-a és 394. § (2) bekezdése a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 24. cikkének; 69/A. §-a és 324. §-a az irányelv 25. cikkének való megfelelést szolgálja.

(6) E törvény a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról szóló 2013. október 22-i 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

(7) E törvény a büntetőeljárás során gyanúsított vagy vádlott gyermekek részére nyújtandó eljárási biztosítékokról szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/800 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

(8) E törvény az uniós korlátozó intézkedések megsértése bűncselekményi tényállásainak és szankcióinak meghatározásáról és az (EU) 2018/1673 irányelv módosításáról szóló, 2024. április 24-i (EU) 2024/1226 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.