2011. évi LXXV. törvény — mi változott? 2013. október 1.

(2) A tárgynegyedév első napján meglévő fedezeti ingatlanként nem lehet figyelembe venni azt a fedezeti ingatlant, amelyet a hitelező (jogelődje) a megelőző negyedévekben kényszerértékesítésre már kijelölt, vagy amelynek az 1. § (1) bekezdés 7. pont b) alpontja szerinti kényszerértékesítését a törvény hatályba lépése előtt kezdeményezte.

8. § (1) A hitelező minden tárgynegyedév első napján megyei, fővárosi szinten megállapítja az összes fedezeti ingatlanának a számát, és a 7. §-ban foglaltak szerint kijelöli azokat, amelyek tekintetében kényszerértékesítést kezdeményez. Nem lehet kényszerértékesítésre kijelölni azt a fedezeti ingatlant, amely tulajdonjogának a hitelszerződésből eredő kötelezettségeinek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló törvény szerinti átruházásához a hitelező hozzájárult, és erről szóló elvi hozzájáruló nyilatkozatát a Nemzet Eszközkezelőnek megküldte.

(3) Ha a fedezeti ingatlan kényszerértékesítésére vagy kényszerértékesítésének kezdeményezésére utóbb a lakáshitel-szerződésből eredő hiteltartozás megszűnése miatt nem kerül sor, a hitelező ehelyett – az e törvényben foglalt feltételeknek megfelelő – másik fedezeti ingatlant jelölhet ki kényszerértékesítésre a kényszerértékesítési kvótát meghaladóan.

- a) a megyében, fővárosban a tárgynegyedév első napján meglévő összes fedezeti ingatlanának száma,

- b) a kényszerértékesítésre kijelölt fedezeti ingatlanok fekvése (település megnevezése), helyrajzi száma, lakáshitel-szerződésben meghatározott (ilyen szerződési feltétel hiányában a hitelfolyósításkori) forgalmi értéke és alapterülete ingatlanonkénti bontásban.

(3) A fogyasztóvédelmi hatóság jogosult eljárni a (2) bekezdés szerinti hitelezőkkel szemben a kényszerértékesítési kvótára vonatkozó szabályok (6–8. §) és a (2) bekezdés megsértése esetén. A fogyasztóvédelmi hatóság a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban Fgytv.) szabályai szerint jár el. E rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a hitelező által a megyében, fővárosban 2011. július 1-jétől 2011. október 1-jéig értékesítésre kijelölt lakóingatlanok számának a hitelezőnek a megyében, fővárosban a tárgynegyedév első napján meglévő, az (1) bekezdés b) pontja szerinti összes lakóingatlana számához viszonyított aránya nem haladhatja meg a 2%-ot. Ha az értékesítésre kijelölhető lakóingatlanok száma tört szám, a tört számot követő egész számnak megfelelő számú lakóingatlan jelölhető ki értékesítésre.

(5) Az értékesítésre kijelölt (1) bekezdés b) pontja szerinti lakóingatlan értékesítését a hitelezőnek 2011. október 1-jéig kezdeményeznie kell.

(6) Ha az (1) bekezdés b) pontja szerinti lakóingatlan értékesítésére vagy értékesítésének kezdeményezésére utóbb a lakáshitel-szerződésből eredő hiteltartozás megszűnése miatt nem kerül sor, a hitelező ehelyett másik, az (1) bekezdés b) pontja szerinti lakóingatlant jelölhet ki értékesítésre.

- a) a megyében, fővárosban 2011. július 1. napján meglévő összes (1) bekezdés b) pontja szerinti lakóingatlanának száma,

- b) az értékesítésre kijelölt (1) bekezdés b) pontja szerinti lakóingatlanok fekvése (település megnevezése), helyrajzi száma, lakáshitel-szerződésben meghatározott (ilyen szerződési feltétel hiányában a hitelfolyósításkori) forgalmi értéke és alapterülete lakóingatlanonkénti bontásban.

(9) A fogyasztóvédelmi hatóság jogosult eljárni a (8) bekezdés szerinti hitelezőkkel szemben a (3)–(7) bekezdésben foglaltak megsértése esetén. A fogyasztóvédelmi hatóság az Fgytv. szabályai szerint jár el. E rendelkezések az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezések.