2010. évi XC. törvény — mi változott? 2015. december 12.

A 2014. szeptember 30. és 2015. december 12. között hatályba lépett módosítások. 15 sor került be, 2 sor került ki.

← Előző módosítás (2014. szeptember 30.)Következő módosítás (2016. július 1.) →Időállapotok Hatályos szöveg

⋯ 94 változatlan sor ⋯

a (2) bekezdésben foglalt különadó alapnak minősülő bevételt szerez, kivéve azt, akinek a jogviszonya megszűnését követő naptári naptól a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott saját jogú nyugellátás, korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, balettművészeti életjáradék vagy átmeneti bányászjáradék kerül megállapításra.

(2) A különadó alapjának minősül az (1) és (1a) bekezdésben említett jogviszony megszűnésével összefüggésben pénzben kifizetett, vagy bármely más formában juttatott (bármely esetben a továbbiakban: kifizetett) bevételből – ide nem értve a jogviszony 2010. január 1-jét megelőző megszűnése jogellenességét megállapító bírósági határozatban megállapított összegeket, illetve a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel járó időszakára fizetett munkabér, illetmény összegét, továbbá a szerződéses katonák leszerelési segélyét, de ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 3. § (6) bekezdése alapján megállapodás szerint kikötött ellenérték címén kifizetett bevételt – a (3)–(4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megállapított összeg.

(1b) Az (1)–(1a) bekezdés alkalmazásában saját jogú nyugellátásnak minősül a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény alapján megállapított rokkantsági ellátás és rehabilitációs ellátás.

(2) A különadó alapjának minősül az (1) és (1a) bekezdés szerinti jogviszony megszűnésével összefüggésben pénzben kifizetett vagy bármely más formában juttatott (a továbbiakban: kifizetett) bevételből – ide nem értve a jogviszony 2010. január 1-jét megelőző megszűnése jogellenességét megállapító bírósági határozatban megállapított összegeket, illetve a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel járó időszakára fizetett munkabér, illetmény összegét, továbbá a szerződéses katonák leszerelési segélyét, de ideértve a munkaviszonyhoz kapcsolódóan megkötött versenytilalmi megállapodás alapján kikötött ellenérték címén kifizetett bevételt – a (3) és (4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megállapított összeg.

(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül a különadó alapjának:

- a) az állami vezetők, országgyűlési képviselők, nemzetiségi szószólók, polgármesterek, alpolgármesterek, európai parlamenti képviselők, (fő)jegyzők, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezető tisztségviselői és felügyelőbizottságának tagjai esetében a (2) bekezdés szerinti bevétel kétmillió forintot meg nem haladó része;

- b) más foglalkoztatott esetében a (2) bekezdés szerinti különadó alapba tartozó bevételnek a hárommillió-ötszázezer forintot meg nem haladó része, valamint a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevétel, illetve a jogviszony megszűnésekor a magánszemélyt megillető jubileumi jutalom;

- c) a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvénynek a 33/2012. (VII. 17.) AB határozattal megsemmisített 90. § ha) alpontja alapján felmentett bíró számára a jogviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatosan törvény vagy bírósági határozat alapján szerzett bevétel,

- d) a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvénynek az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló 2013. évi XX. törvénnyel hatályon kívül helyezett 160. §-a alapján megszűnt szolgálati jogviszonyú ügyészek és a 2013. január 1. napja és az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló 2013. évi XX. törvény hatálybalépése között a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése miatt megszűnt szolgálati jogviszonyú ügyészek esetében a jogviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatosan törvény vagy bírósági határozat alapján szerzett bevétel.

- e) a magánszemélyt megillető, felmondási időre járó juttatás és végkielégítés egésze, feltéve, hogy a munkavégzésre irányuló jogviszony csoportos létszámcsökkentés következtében szűnik meg.

(4) A jogviszony 2010. január 1-jén vagy azt követően történő megszűnése jogellenességét megállapító bírósági határozatban megállapított összegek után a különadó-fizetési kötelezettséget jogcímenként a (2)–(3) bekezdés rendelkezései szerint kell teljesíteni.

⋯ 82 változatlan sor ⋯

(12) E § hatálybalépését követően a 98 százalékos adómértékkel megállapított kötelezettség utólagos csökkentésére kizárólag e § rendelkezései alkalmazhatók.

12/E. § (1) E törvénynek az egyes törvényeknek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal átalakításával, valamint a költségvetési tervezéssel és gazdálkodással kapcsolatos módosításáról szóló 2015. évi CXCI. törvénnyel megállapított 9. § (1b) bekezdését a 2013. december 31-től megszerzett jövedelmekre is alkalmazni kell.

(2) E törvénynek az egyes törvényeknek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal átalakításával, valamint a költségvetési tervezéssel és gazdálkodással kapcsolatos módosításáról szóló 2015. évi CXCI. törvénnyel megállapított 9. § (3) bekezdés e) pontját a 2015. január 1-től megszerzett jövedelmekre is alkalmazni kell.

(3) Amennyiben a magánszemély az egyes törvényeknek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal átalakításával, valamint a költségvetési tervezéssel és gazdálkodással kapcsolatos módosításáról szóló 2015. évi CXCI. törvénnyel megállapított 9. § (1b) bekezdés vagy 9. § (3) bekezdés e) pont hatálybalépése előtt szerzett olyan jövedelmet, amelynek e fejezet szerinti adókötelezettsége a 9. § (1b) bekezdés vagy a 9. § (3) bekezdés e) pont alapján megszűnt, az utóbb tartozatlanul megfizetettnek minősülő különadó elszámolása a (4)–(5) bekezdésben foglaltak szerint történik. Az eljárás a munkáltatót terhelő közterheket nem érinti.

(4) Amennyiben a magánszemély a jövedelem megszerzésének évéről szóló bevallását még nem nyújtotta be, a jövedelmet juttató munkáltatónál kezdeményezi a közterhek közötti különbözet megállapítását. A munkáltató a korábbiakban különadóalapba tartozó jövedelmek után az általános szabályok szerinti közterheket megállapítja, és azok összegét visszatartja a magánszemély részére visszajáró különadó-előleg összegéből. A munkáltató az előbbieknek megfelelően módosítja a jövedelemszerzés bevallási időszakára vonatkozóan benyújtott bevallását és a magánszemély részére a jövedelemről kiadott igazolást. Az eljárással összefüggésben a munkáltatót pótlékfizetési kötelezettség nem terheli.

(5) Amennyiben a magánszemély a jövedelem megszerzésének évéről szóló bevallását már benyújtotta, az adóhatósághoz benyújtott kérelmében kezdeményezi a közterhek közötti különbözet megállapítását. Az adóhatóság a kérelem beérkezését követő 30 napon belül határozatban állapítja meg – a jövedelemszerzés évére vonatkozó szabályok szerint – a korábbiakban a különadóalapba tartozó jövedelmek után az általános szabályok szerinti közterheket, amelyek összegét levonja a magánszemély részére visszajáró különadó összegéből. Az adóhatóság a visszajáró összeg után a határidőn túl kiutalt adó-visszatérítésre vonatkozó szabályok szerint a különadó bevallására előírt határidőt követő naptól a határozat keltének napjáig, de legfeljebb 2016. június 30-ig késedelmi kamatot állapít meg.

### III–XII. FEJEZET

13–130. §

⋯ 107 változatlan sor ⋯