2009. évi LXXXV. törvény — mi változott? 2025. december 24.

(4a) Fogyasztóval kötött fizetési számla vezetésére irányuló szerződést a pénzforgalmi szolgáltató a tartozás rendezésére vonatkozó, az ügyfél részére igazolható módon megküldött felszólítást követően két hónapos felmondási idővel felmondja, ha a fizetési számlán fél évet meghaladóan nem történik jóváírás, illetve az ügyfél által kezdeményezett terhelés, továbbá fél évet meghaladó késedelmes tartozás áll fenn és egyúttal a fizetési számla egyenlege negatív. A felmondási kötelezettség nem terheli a pénzforgalmi szolgáltatót, ha a fizetési számla

- a) a pénzforgalmi szolgáltatóval, vagy azzal azonos – a Hpt. szerinti – csoportba tartozó pénzügyi intézménnyel kötött másik és meg nem szűnt szerződés teljesítési helyeként szolgál,

- b) büntetőeljárásban elrendelt zár alá van helyezve,

- c) a fizetési számla megszüntetése ellehetetleníti a számlatulajdonos pénzforgalmi szolgáltatóval szembeni kötelezettségeinek teljesítését,

- d) a fizetési számla megszüntetése hatósági rendelkezés céljával ellentétes vagy annak végrehajtását meghiúsítja, vagy

- e) bírósági végrehajtási eljárásban elrendelt biztosítási intézkedés hatálya alatt áll.

(3) A pénzforgalmi szolgáltató gondoskodik arról, hogy az ügyfél bármikor díj-, költség- vagy egyéb fizetési kötelezettségtől mentesen megtehesse a 40. § (2) bekezdése szerinti bejelentését, vagy kérelmezhesse a 39. § szerinti letiltás megszüntetését. A fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató legalább telefonon, élőhangos ügyintéző útján, a hét minden napján 0 órától 24 óráig folyamatosan biztosítja, hogy a fogyasztó a bejelentését megtehesse.

(3) A pénzforgalmi szolgáltató mentesül az (1) bekezdés, valamint a (2) bekezdés a), b) és d) pontjában meghatározott felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a fizető fél csalárd módon eljárva okozta, vagy a kárt a 40. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta, így különösen ha a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatához szükséges személyes hitelesítési adatait arra nem jogosult harmadik fél részére átadja vagy megismerhetővé teszi. A fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója mentesül a (2) bekezdés c) és e) pontjában meghatározott felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a fizető fél csalárd módon eljárva okozta.

(4) A 40. § (2) bekezdése szerinti bejelentést követően a pénzforgalmi szolgáltató viseli a kárt az olyan jóvá nem hagyott fizetési műveletek vonatkozásában, amelyek a fizető fél birtokából kikerült vagy ellopott készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történtek, vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz jogosulatlan használatából erednek, kivéve, ha a fizető fél csalárd módon járt el.