# 1998. évi LXVII. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról 1–5. § 6. § 7. § 8–10. § 11–16. § 17. § 18–19. § 20. § 21. § 22. § (1) Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba. (2)–(4) (5) (6) A Tbj. 34. § (1) bekezdésének rendelkezésétől eltérően a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított esetében a foglalkoztatás 1996. december 31-e és 1999. január 1-je közötti időtartamának szolgálati időként történő elismerésére a foglalkoztató, illetve a biztosított megállapodás alapján vállalhatja az említett időszakban érvényes mértékű nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék egyösszegű, utólagos megfizetését. A nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék alapját a Tbj. 4. § k) pontjának az e törvény 1. § (2) bekezdésében megállapított 2. alpontja alkalmazásával meghatározott összeg képezi. A szolgálati idő elismerésére és a nyugellátás alapjául szolgáló kereset figyelembevételére a Tny. és végrehajtási rendelete vonatkozó rendelkezései az irányadók azzal, hogy a nyugellátás alapját képező kereset meghatározásánál azt az összeget kell figyelembe venni, amely után a nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék fizetés megtörtént. A megállapodás megkötését a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél lehet kezdeményezni. (7) (8) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a Tbj. 24. §-ának (4) és (5) bekezdésében, a 25/A. §-ában, a 33. §-ának (2) bekezdésében, a 34. §-ának (6) bekezdésében, az 51. §-ának (6) bekezdésében, valamint e törvény 22. §-ának (6) bekezdésében foglaltakra vonatkozó részletes szabályokat.