1993. évi LXXIX. törvény — mi változott? 2012. július 1.

(2) A szakközépiskola és a szakiskola tanulóját a szakképzési évfolyamokon folyó gyakorlati képzés keretében az érdekvédelem és a munkavédelem tekintetében megilletik mindazok a jogok, amelyeket a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) biztosít a munkavállalók részére. A tanuló foglalkoztatására – a szakképzésről szóló törvény eltérő rendelkezésének hiányában – alkalmazni kell továbbá az Mt.-nek a munkavégzés munkáltató utasítása szerinti ellátására, a munkavállalót megillető pihenőnapokra, a munkaszüneti napon történő munkavégzésre, a fiatal munkavállaló részére biztosított munkaközi szünetre és napi pihenőidőre, valamint a munkavédelemre vonatkozó jogszabályokat. A tanulószerződés megkötésekor, az abból eredő jogok és kötelezettségek teljesítésekor az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. A tanuló a gyakorlati képzéssel kapcsolatos igényeinek érvényesítése érdekében – a munkaügyi jogvitára vonatkozó rendelkezések szerint – jogvitát kezdeményezhet. E rendelkezések alkalmazásában munkavállalón a tanulót, munkáltatón a gyakorlati képzés szervezőjét, munkaviszonyon a tanulói jogviszonyt, szakszervezeten a tanulói szakszervezetet kell érteni.

(8) A pedagógus hét évenként legalább egy alkalommal – jogszabályban meghatározottak szerint – továbbképzésben vesz részt. A továbbképzésben részt vevő, tanulmányait sikeresen befejező pedagógust – jogszabályban meghatározottak szerint – anyagi elismerésben kell részesíteni. Megszüntethető – az Mt. 66. § (2) bekezdése, illetve a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással – annak a pedagógusnak a munkaviszonya, illetve közalkalmazotti jogviszonya, aki a továbbképzésben önhibájából nem vett részt, illetve tanulmányait nem fejezte be sikeresen. Nem kell továbbképzésben részt venni annak a pedagógusnak, aki pedagógus-szakvizsgát vagy egyéb jogszabályban meghatározott vizsgát tett, a vizsgák letétele utáni hét évben.

12. A szakszervezetek tisztségviselőit [Mt. 274. §], továbbá a Közalkalmazotti Tanács tagjait és elnökét [Mt. 260. § (1) bekezdés] megillető munkaidő-kedvezményt a pedagógus kötelező órájának arányos csökkentésével kell kiadni.

18. A munkáltató elrendelheti, hogy a pedagógus a rendes munkaidőn belül a munkakörére, beosztására e törvényben megállapított kötelező órájánál többet tanítson, ha erre a nevelő és oktató munka zavartalan megszervezése érdekében szükség van. Az ily módon teljesített kötelező óráért a munkáltató óradíjat köteles fizetni. Az elrendelhető tanítási órák száma – kormányrendeletben meghatározott kivétellel – egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat tanítási órát nem haladhatja meg. Az óradíj összege nem lehet kevesebb az Mt. rendkívüli munkaidőben végzett munkáért járó díjazás megállapítására vonatkozó rendelkezései alapján számítható óradíj összegénél. A Kormány rendeletben állapítja meg a kötelező órát meghaladó tanítás elrendelésének feltételeit, valamint az óradíj megállapításának szabályait. A többlettanításért járó óradíj csak akkor fizethető ki, ha a pedagógus az elszámolási időszakra eső kötelező óraszámát teljesítette. E rendelkezés nem alkalmazható, ha a pedagógus azért nem teljesítette a heti kötelező óraszámát, mert az Mt. 55. § (1) bekezdés c)–f) és i)–j) pontjában, 101–102. §-ában, 116–119. §-ában megjelölt okból volt távol, vagy a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott munkavégzés alóli felmentés alatt állt, annak tartama alatt, vagy keresőképtelen volt, vagy a nevelési-oktatási intézmény vezetője utasítása alapján a II. 7. b) pontban meghatározott, pedagógus-munkakörrel összefüggő feladatot látott el.