1992. évi XXXII. törvény az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról

1992. évi XXXII. törvény

az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról

Magyarország történetének elmúlt fél évszázadában a különböző jellegű megkülönböztetéseken alapuló törvénysértések mérhetetlen károkat okoztak az ország polgárainak, a legsúlyosabb esetekben az életüktől, túlnyomórészt a szabadságuktól és javaiktól történő megfosztás által.

A sérelmek orvoslására alkotott törvények kötelezően írják elő, hogy a semmisnek tekintendő elítéléssel érintett személyek kárpótlásáról külön törvénynek kell rendelkeznie.

Az Országgyűlés a politikai okból életüktől és szabadságuktól jogtalanul megfosztottak kárpótlása céljából — figyelemmel a nemzetgazdaság teherbíró képességére — a következő törvényt alkotja:

Általános rendelkezés¶

1. § Kárpótlás illeti meg e törvényben meghatározott esetekben azokat a személyeket, illetőleg hozzátartozóikat, akiket 1939. március 11. és 1989. október 23. között az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak.

Kárpótlás az élet elvesztéséért¶

2. § (1) Egyösszegű kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha

• a) a magyar bíróság törvénysértő vagy semmissé nyilvánított ítélete alapján hajtották végre a halálos ítéletet, vagy
• b) a sérelmet elszenvedő a büntetőeljárás vagy a büntető ügyben hozott ítélet végrehajtása során olyan módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt,
• c) a sérelmet szenvedett kétségkívül a magyar hatóság vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatt vesztette életét,
• d) a sérelmet szenvedett a deportálás (2/A. §) vagy a kényszermunka (2/B. §) ideje alatt halt meg.

(2) A kárpótlás összegéről, a kifizetés rendjéről, határidejéről, ütemezéséről külön törvény rendelkezik.

(3) A kárpótlásra az élő özvegy, a sérelmet elszenvedő élő gyermeke és az élő szülő, ezek hiányában – a kárpótlás összegének felére – az élő testvér jogosult.

(4) Több jogosult esetén a kárpótlás összegét az özvegy, a gyermekek és a szülők között csoportonként és a csoporton belül egyenlő arányban kell felosztani. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra az esetre is, ha a kárpótlásra több testvér jogosult.

(5) Házassági tilalom alá eső egyházi személy esetén, ha a (3) bekezdésben említett élő jogosult nincs, a kárpótlásra – a kárpótlás összegének felével – az az egyházmegye, illetőleg szerzetesrend jogosult, ahol a sérelmet elszenvedő utoljára szolgálatot teljesített, illetőleg rendtag volt. Ha a szerzetesrend Magyarországon már nem működik, a kárpótlást a Magyar Katolikus Egyház részére kell kifizetni, amely gondoskodik a szerzetesrendi célokra történő felhasználásáról.

(6) A kárpótlásra jogosultság feltétele, hogy a sérelmet elszenvedő megfeleljen a 4. §-ban foglaltaknak.

(7) Ha az egyösszegű kárpótlást az (1) bekezdés d) pontja alapján vagy olyan sérelem miatt állapítják meg, amely a szabadságelvonás alatt (3. §) történt, a túlélő házastársat (özvegyet) választása szerint illeti meg vagy az egyösszegű kárpótlás, vagy a sérelmet elszenvedő deportálása, kényszermunkára hurcolása, szabadságelvonása miatt járó kárpótlás, feltéve, hogy a jogosultságot mindkét jogcímen véglegesen vagy jogerősen megállapították. A túlélő házastárs a választását a második jogcímet megállapító végleges vagy jogerős határozat kézhezvételét, illetőleg – ha ez később történik – a (2) bekezdésben említett törvény hatálybalépését követő harminc napon belül jelentheti be írásban a kárpótlási hatóságnak. Ha a túlélő házastárs bejelentést nem tesz, a korábban véglegessé vált vagy jogerőre emelkedett határozat alapján jár a kárpótlás.

(8) Azt, aki a 12. § alapján kárpótlást nem kaphat, a többi hozzátartozó jogosultságának és a nekik járó kárpótlás összegének megállapításakor figyelembe kell venni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az özvegy – a (7) bekezdésben foglalt lehetőség alapján – nem az életelvesztés miatt járó kárpótlást választja.

Kárpótlás a deportálásért¶

2/A. § (1) Kárpótlás jár a II. világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból külföldre történt deportálásért.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott sérelemért a szabadságelvonás miatt megállapítható kárpótlásnál 10%-kal több kárpótlás jár.

(3) Ha a sérelmet szenvedett a deportálás ideje alatt meghalt, és a túlélő házastárs hosszabb időt nem bizonyít, a kárpótlás kiszámításánál 8 hónapot kell figyelembe venni.

(4) A deportálás esetére egyebekben a 4–8. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Kárpótlás a szovjet kényszermunkára hurcolásért¶

2/B. § (1) Kárpótlás jár a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolásért, a szovjet bíróság politikai indítékú ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján végrehajtott szabadságelvonásért (a továbbiakban együtt: kényszermunka).

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a szovjet hadifogságba esett katonát 1945. augusztus 1-jétől kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni.

(3) Ha a sérelmet szenvedett a kényszermunka ideje alatt meghalt, és a túlélő házastárs hosszabb időt nem bizonyít, a kárpótlás kiszámításánál az alábbi időtartamokat kell figyelembe venni:

• a) a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolás esetén 3 évet,
• b) a szovjet bíróság ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján végrehajtott szabadságelvonás esetén azt az időtartamot, amelyre ítélték (kötelezték), ha pedig ez nem bizonyítható, 8 évet.

(4) A kényszermunka esetére egyebekben a 2/A. § (2) bekezdését és a 4–8. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Kárpótlás a szabadságelvonásért¶

3. § (1) A 6—8. §-ban meghatározott kárpótlás jár a személyes szabadságot súlyosan, 30 napot meghaladóan korlátozó következő sérelmekért:

• a) — szabadságvesztés büntetés, amelyet az 1941. évi XV. törvény 9., 10., 14. és 15. §-ában, az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 2. §-ában, illetőleg az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmény miatt szabtak ki; — előzetes letartóztatás és minden olyan szabadságelvonás, amelyet az 1941. évi XV. törvény 9., 10., 14. és 15. §-ában, az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 2. §-ában, illetőleg az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmény miatt folytatott büntető eljárás keretében foganatosítottak; — kényszergyógykezelés, amelyet az 1948. évi XLVIII. törvény 1—13. §-a alapján az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 2. §-ában, illetőleg az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmény miatt rendeltek el;
• b) magyar bíróság ítélete vagy magyar közigazgatási hatóság határozata alapján végrehajtott, zárt táborszerű fogvatartás (internálás, kényszermunka), közbiztonsági őrizet, kényszerlakhely kijelölés (kitelepítés);
• c) a II. világháború alatt (1941. június 27.–1945. május 9.) faji, vallási vagy politikai okból teljesített munkaszolgálat;
• d)
• e)

(2)

(3) Az (1) bekezdés rendelkezései irányadóak azokra a törvény hatálybalépésekor Magyarországon élő magyar állampolgárokra is, akik bizonyítják, hogy nemzetiségi, vallási vagy politikai okból Magyarországnak a Párizsi Békeszerződésben rögzített határain kívül szenvedtek el szabadságvesztés büntetést vagy zárt, táborszerű fogvatartást.

4. § Kárpótlásra az a sérelmet szenvedett jogosult:

• a) aki magyar állampolgár;
• b) aki a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt;
• c) az a nem magyar állampolgár, aki a törvény hatálybalépésekor életvitelszerűen él Magyarországon, vagy haláláig életvitelszerűen Magyarországon élt.

5. § (1) A 3. § (1) bekezdésében említett sérelmekért kárpótlásra az életben lévő sérelmet szenvedett, halála esetén az jogosult, aki a szabadságelvonás idején és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt (a továbbiakban: túlélő házastárs).

(2) Túlélő házastársnak kell tekinteni azt a személyt is, aki a sérelmet elszenvedővel a szabadságelvonás megszűnését követően az első házasságot kötötte és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt.

6. § (1) A kárpótlásra jogosultat — választásától függően — a 7. § szerint kiszámított havi életjáradék vagy kárpótlási jegy formájában megállapított kárpótlás illeti meg.

(2) Ha a kárpótlásra jogosult állandó lakóhelye külföldön van, a részére folyósított életjáradékot a belföldi pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett forintszámlájára kell átutalni.

(3) A túlélő házastársat a sérelmet elszenvedőnek járó kárpótlás 50%-a illeti meg.

(4) Ha a jogerős ítéletben halálbüntetést szabtak ki, de nem hajtották végre, a kárpótlás összegét 20%-kal emelni kell.

7. § (1) A havi életjáradékot úgy kell kiszámítani, hogy a szabadságelvonás idejét el kell osztani a mellékletben meghatározott várható élettartammal, és az így kapott számot meg kell szorozni az alapösszeggel.

(2) Ha a szabadságelvonást elszenvedő meghalt, a jogosultnak járó életjáradékot a sérelmet elszenvedő születési idejének figyelembevételével az (1) bekezdés szerint kell kiszámítani.

(3) A kárpótlási jegyben folyósított kárpótlás összegét úgy kell kiszámítani, hogy a szabadságelvonásban töltött időt meg kell szorozni az alapösszeggel. A kárpótlásra jogosult az így kiszámított értékű kárpótlási jegyeket egyszerre kapja meg.

8. § (1) Az olyan sérelmet szenvedett esetén, akinél a szabadságelvonásban töltött időnek és a várható élettartamnak a hányadosa 0,05 vagy ennél kisebb, a kárpótlás összege a szabadságelvonásban töltött idő és az alapösszeg szorzata.

(2) A 30 napot meghaladó, de 6 hónapot el nem érő szabadságelvonás esetén a kárpótlás átalányjellegű;

2 hónap esetén: az alapösszeg;

3—4 hónap esetén: az alapösszeg kétszerese;

5—6 hónap esetén: az alapösszeg háromszorosa.

(3) E törvény alkalmazásában a megkezdett hónap teljes hónapnak számít.

(4)

9. § Ha a sérelmet szenvedett a szabadságelvonás ideje alatt meghalt, és a túlélő házastárs hosszabb időt nem bizonyít, az életjáradék kiszámításánál az alábbi időtartamokat kell figyelembe venni:

• a) szabadságvesztés büntetés esetén azt az időtartamot, amelyre ítélték, életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés esetén 20 évet;
• b) internálás esetén 1 év 6 hónapot, közbiztonsági őrizet esetén 6 hónapot, kényszerlakhely kijelölés esetén 2 évet;
• c) munkaszolgálat esetén 2 évet;
• d)
• f)

Vagyoni kárpótlás¶

10. § A 2., 2/A., 2/B. és 3. §-ban meghatározott sérelmekhez kapcsolódó — Magyarországnak a Párizsi Békeszerződésben rögzített határai között elszenvedett — tulajdoni és a bérlakás végleges elvételével okozott sérelmekre ,,a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról'' szóló 1991. évi XXV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

11. § (1) Azt, aki a 10. §-ban foglaltak szerint vesztette el bérlakását az 1991. évi XXV. törvény 3. számú mellékletének a) pontja alapján kiszámított kárpótlás 50%-a, de legalább 50 000 Ft mértékű kárpótlás illeti meg.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott jogosult meghalt, a jogosultak körét az 1991. évi XXV. törvény 2. §-ának (2)—(5) bekezdése szerint kell megállapítani.

A kárpótlást kizáró okok¶

12. § (1) Nem jár kárpótlás azért a sérelemért, amiért a sérelmet elszenvedő vagy hozzátartozója a magyar államtól kártalanításban, kárpótlásban vagy visszatérítésben részesült.

(2) Nem kaphat kárpótlást az, akit 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában elismert alapjogok megsértéséért felelősség terhel, kivéve, ha bizonyítható, hogy az alapjogok megsértését követően a demokrácia érdekében kifejtett tevékenysége miatt büntető eljárás következtében súlyos hátrányt szenvedett el.

(3) Nem kaphat kárpótlást az, aki

• a) az államvédelmi szerveknek hivatásos állományú tagja volt;
• b) karhatalmista volt;
• c) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétele miatt kitüntetésben részesült;
• d) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében önként részt vett.

(4) Nem kaphat kárpótlást élet elvesztése címén az, aki a sérelmet szenvedett után külföldi államtól ugyanezen sérelemért kártalanításban, kárpótlásban vagy bármilyen jóvátételben részesült.

(5) Nem illeti meg kárpótlás élet elvesztése címén azt, akinek igényét nemzetközi szerződés rendezte.

Beszámítás a kárpótlásba¶

13. § Az e törvény alapján járó kárpótlásba beszámít a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 383—386. §-a alapján lefolytatott kártalanítási és visszatérítési eljárásban kifizetett előleg.

Eljárási szabályok¶

14. § E törvény alapján benyújtott kárpótlási kérelmek elbírálására az 1991. évi XXV. törvény 10—12. §-ában foglaltak az irányadók a következő eltérésekkel:

• a) a jogosult 2012. március 30-ig kezdeményezett bírósági eljárásban hozott, elítélését törvénysértővé vagy semmissé nyilvánító jogerős bírósági határozat kézbesítését követő 4 hónapon belül a kárpótlási hatósághoz kárpótlás iránti kérelmet nyújthat be; a határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a mulasztás miatt igazolásnak nincs helye;
• b)
• c) ha a 2. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott sérelem bekövetkezésének a körülményeit okirattal kétséget kizáróan nem lehet bizonyítani, a kárpótlási hatóság az iratokat a további eljárás végett az illetékes bíróságnak küldi meg; a bíróság a Be. 356. §-ában foglalt szabályok szerinti eljárás lefolytatása után dönt; valamint
• d)

14/A. §¶

14/B. § (1) Ha az eljárás során a jogosulttal való kapcsolattartás lehetetlenné vált, vagy a jogutód nem ismert, a kárpótlási hatóság a döntését az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény hirdetményi közlésre vonatkozó szabályai szerint közli.

(2)

Adó- és illetékmentesség¶

15. § (1) E törvény alapján járó kárpótlás adómentes.

(2) A kárpótlással kapcsolatban minden közigazgatási, bírósági eljárás, továbbá minden okirat kiállítása illetékmentes.

A kárpótlás esedékessége¶

16. § (1) A kárpótlás esedékességének napja 1992. január 1.

(2) E törvény alapján kiadásra kerülő kárpótlási jegy az 1991. évi XXV. törvény 5. §-a szerint kamatozik.

17. § (1) A 7. § (3) és a 8. § (1)—(2) bekezdése alapján számítandó kárpótlás alapösszege 11 000 forint.

(2) A 7. § (1) bekezdésében említett alapösszeget az állami költségvetésről szóló törvényben megállapított előirányzat alapján a Kormány állapítja meg.

Egyéb rendelkezések¶

18. § Az 1941. évi XV. törvény 9., 10., 14. és 15. §-ában foglalt bűncselekmények miatt történt elítélések semmisnek tekintendők. A semmissé nyilvánításra az 1990. évi XXVI. törvény 3. és 4. §-a irányadó.

19. § (1) Ha a terheltet 1989. október 23. előtt ítélték el, és e törvény hatálybalépése előtt törvényességi óvás vagy perújítás folytán megállapították, hogy kártalanításra, illetve visszatérítésre jogosult, választási jog illeti meg abban a kérdésben, hogy a Be. szabályai szerint kártalanítást, illetve visszatérítést, vagy a jelen törvény szerint kárpótlást igényel. E törvény és a Be. szabályai együttesen nem alkalmazhatók.

(2) Ha a terheltet 1989. október 23. előtt ítélték el, és e törvény hatálybalépése után törvényességi óvás vagy perújítás folytán megállapítják, hogy kártalanításra illetve visszatérítésre jogosult, az élet elvesztése, a szabadságelvonás és az ezekhez kapcsolódó vagyoni sérelem miatt kifizetendő kártalanításra e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

20. § Az e törvényben említett szabadságelvonással kapcsolatos maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségkárosodás miatt a sérelmet szenvedett a nemzeti gondozás keretében külön juttatásban részesül.

20/A. § (1) A pénzben fizetendő kárpótlás kifizetéséről – a kárpótlási hatóság döntése alapján – a nyugdíjfolyósító szerv gondoskodik.

(2) A kifizetéshez szükséges pénzügyi fedezetet a központi költségvetésben tervezni kell, és azt a központi nyugdíjbiztosítási szerv részére havonta – az államháztartásért felelős miniszterrel és a kincstárral kötött megállapodás szerint – át kell utalni. A pénzbeli kárpótlás fizetésének (egyszeri kifizetés, illetőleg életjáradék-folyósítás) költségeit a központi költségvetés biztosítja.

(3) A központi nyugdíjbiztosítási szerv a (2) bekezdés szerint rendelkezésre bocsátott összeget elkülönítetten kezeli és tartja nyilván, azt egyéb célokra nem használhatja fel.

Hatálybalépés¶

21. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napját követő 30. napon lép hatályba.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa e törvény végrehajtásához szükséges eljárási szabályokat és a kárpótlás folyósításának szabályait.

22. §¶

Melléklet az 1992. évi XXXII. törvény 7. §-ának (1) bekezdéséhez¶

A jogosult életkorának azt az életévet kell tekinteni, amelyet 1991. december 31-ig betöltött.

Várható élettartamként az alábbiakat kell figyelembe venni: