1992. évi LI. törvény
a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány javára felajánlott vagyonról
A magyar munkavállalók, szövetkezeti tagok, valamint a családtagjaik és a nyugdíjasok szociális célú kedvezményes üdültetésének elősegítése érdekében az Országgyűlés az alábbi törvényt alkotja.
1. § (1) A törvény hatálya kiterjed a Kormány, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, valamint az Országos Munkaügyi Tanácsban képviselt hat érdekképviseleti szervezet által a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) javára felajánlott vagyonra.
(2) Az Alapítvány tulajdonába kerülő vagyonra a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló, többször módosított 1990. évi LXX. törvény 6. § (2) bekezdésének, valamint a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működésének esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. §-ának és 10. §-ának rendelkezéseit nem kell alkalmazni.
2. § Az Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság üdültetési és egyéb feladatait az ezzel kapcsolatos jogokkal és kötelezettségekkel együtt — általános jogutódként — az Alapítvány veszi át.
2/A. §
3. § (1) Ez a törvény — 2. §-a kivételével — a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba.
(2) A törvény 2. §-ában foglalt rendelkezés a kihirdetést követő 90. napon lép hatályba, ezzel egyidejűleg az Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság megszűnik.
(3) A Tv. 7. §-a (2) bekezdésének c) pontjában megjelölt és az Alapítvány javára felajánlott ingatlanoknak — alapítói vagyonrendelésként — az Alapítvány tulajdonába adásáról a Kormány intézkedik.