1991. évi XXXII. törvény — mi változott? 2012. január 1.

Az egyházak a magyar történelemben értékes kultúrateremtő, -megőrző és -átadó munkát végeztek. A hitéleti tevékenység mellett az oktatás, nevelés, az egészségügy, a szociális és kulturális szolgáltatások terén jelentős feladatokat láttak el, és fontos társadalmi szerepet töltöttek be.A materialista és ateista világnézet kizárólagosságának elvi alapján álló pártállam az egyházak vagyontárgyainak elkobzásával, szervezeteik jórészének felszámolásával és más hatalmi eszközökkel — folyamatos jogsértéseket elkövetve — az egyházak hitéleti tevékenységét és társadalmi szerepüket szűk korlátok közé szorította.A jogállamiságot megvalósító Magyar Köztársaságban az egyházak ismét szabadon, korlátozás nélkül betölthetik társadalmi szerepüket, ehhez azonban hiányoznak az anyagi eszközeik.A rendszerváltást megelőző Országgyűlés által a lelkiismereti és valásszabadságról, valamint az egyházakról megalkotott 1990. évi IV. törvény már utalt arra, hogy a magyarországi egyházak a hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális, egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében. Az akkori körülmények között azonban még nem kerülhetett sor e szerep betöltéséhez szükséges tárgyi, anyagi feltételek biztosítására.Az Országgyűlés az elkövetett súlyos jogsértések részbeni orvoslása, részben pedig az egyházaknak az 1990. évi IV. törvényben említett tevékenységük folytatásához szükséges tárgyi, anyagi feltételek biztosítása érdekében az egyes volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről a következő törvényt alkotja:

(3) A Kormány az (1) bekezdés szerint tett bejelentés alapján és a (2) bekezdésben foglaltakra tekintettel indítványozza az Országgyűlésnek az ingatlanátadáshoz szükséges pénzügyi fedezetnek az éves állami költségvetésben való biztosítását. Ha az Országgyűlés az indítványnak nem ad helyt, a Kormány a jóváhagyott jegyzékben — az egyház, szükség esetén a bizottság meghallgatása után — az átadás határidejét módosítja.

9. § (1) A Kormány döntésének végrehajtásaként a miniszter — a 8. § (1) bekezdése szerint tett bejelentés alapján — az éves állami költségvetés elfogadását követő 30 napon belül határozattal intézkedik az ingatlannak az egyház által meghatározott egyházi jogi személy részére való tulajdonba adása és a tulajdonjognak az ingatlannyilvántartásba való bejegyzése, illetőleg a 2. § (4) bekezdésének b) pontjában említett kártalanítás kifizetése iránt. A 2. § (3) bekezdésében említett ingatlan esetén az intézkedést a jegyzék jóváhagyását követő 30 napon belül kell megtenni.

10. § (1) A kártalanítási döntéskor a bizottsági határozatot, illetőleg az azt megelőző eljárás adatait kell alapul venni. A kártalanítást úgy kell meghatározni, hogy az ingatlan használójának a megfelelő elhelyezése biztosítható legyen. Ha az elhelyezésről az ingatlantulajdonos helyi önkormányzat, illetőleg az ingatlan kezelője vagy alapító szerve nem tud gondoskodni, a kincstári ingatlanokból adható csereingatlan, illetőleg a csereingatlan megszerzéséhez a pénzügyi fedezetet az állami költségvetés biztosítja. A kártalanításra a kisajátítási kártalanítás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(3) A kártalanítás pénzügyi fedezetének biztosítását az állami költésgvetés helyett az érdekelt egyház is vállalhatja úgy, hogy az állam részéről történő visszafizetésre a Kormánnyal megállapodik.

13. § (1) A miniszter e törvényben megállapított hatáskörében hozott határozatának felülvizsgálatát — a (4) bekezdésben foglalt kivétellel — törvénysértésre hivatkozással a bíróságtól lehet kérni. A perre a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a perre az ingatlan fekvése szerinti megyei bíróságnak, illetőleg a Fővárosi Bíróságnak van hatásköre és illetékessége.

(4) E § szerint történő ingatlanátadáshoz szükséges kártalanításról az átadó szerv vagy az alapító szerve gondoskodik. E célra a Kormány az Országgyűlés döntése alapján az állami költségvetésből pénzügyi fedezetet biztosít. Az erre irányuló kérelmet a miniszterhez kell benyújtani, csatolva a megállapodás tervezetét.