# 1991. évi XXIX. törvény a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről Az egyesülési szabadság állampolgári jogának védelmében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja: 1. § A munkáltató – törvényben meghatározott kivétellel – a munkavállalók munkabéréből a szakszervezeti vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjat (a továbbiakban: tagdíj) a munkavállaló írásbeli kérelmére köteles levonni, és a munkavállaló által megjelölt szakszervezet vagy egyéb munkavállalói érdekképviselet (a továbbiakban: érdekképviselet) javára köteles a kérelemben meghatározott összeget átutalni. 2. § (1) A munkáltató a megbízás megszűnéséig köteles - a) a tagdíjat a munkavállaló munkabéréből a bérfizetés esedékességekor levonni, és az érdekképviseletnek rendelkezése alapján kifizetni vagy a megjelölt fizetési számlára átutalni; - b) évenként egy alkalommal – az érdekképviselet kérésére – a kérelmező munkavállalók nevét és a levont tagdíj mértékét tartalmazó jegyzéket az eltelt időszakra vonatkozóan összeállítani és az érdekképviselet rendelkezésére bocsátani. (2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatok ellátásáért a munkáltatót nem illeti meg díjazás. 3. § A megbízás megszűnik, ha - a) a munkaviszony megszűnik, - b) a munkavállaló a megbízó nyilatkozatát írásban, indokolási kötelezettség nélkül visszavonja, - c) - d) a nyilatkozatban megjelölt érdekképviselet megszűnik. 4. § Ha a munkavállaló a megbízást tartalmazó vagy az azt visszavonó nyilatkozatát a bérszámfejtést megelőző 5 napon belül juttatja el a munkáltatóhoz, a munkáltató azt csak a következő bérszámfejtésnél köteles figyelembe venni. 5. § A megbízásnak, illetve visszavonásának a teljesítéséért a munkáltató a polgári jog szabályai szerint felel. 6. § (1) A törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba. (2) A hatálybalépés után munkabérből érdekképviseleti tagdíjat csak e törvény alapján szabad levonni, a korábban erre a célra használt nyilatkozatok érvényességüket vesztik.