1990. évi LXXXVII. törvény az árak megállapításáról

1990. évi LXXXVII. TÖRVÉNY

az árak megállapításáról

Az árak legfőbb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. Az árakra vonatkozó közvetlen kormányzati beavatkozás csak ott indokolt, ahol a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak nem elégségesek a káros versenykorlátozás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására. A kormányzati beavatkozás kereteinek kijelölése céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

A törvény hatálya¶

1. § (1) E törvény hatálya kiterjed:

• a) a gazdasági tevékenységet folytató jogi személyre, jogi személyiség nélküli gazdasági és egyéb társaságra, természetes személyre (a továbbiakban együtt: vállalkozó), valamint az általuk belföldön érvényesített árakra és díjakra, továbbá
• b) a hatósági ár megállapítójára.

(2) A törvény hatálya nem terjed ki:

• a) a jogszabályok alapján kötelezően igénybe vett szolgáltatások díjára;
• b) a külön törvény felhatalmazása alapján szabályozott szolgáltatási díjakra;
• c) A hegyközség által megállapított termőhelyi védőárra;
• d) az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény alapján megállapított árakra;
• e) a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény hatálya alá tartozó termékek vagy szolgáltatások árára;
• f) a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény hatálya alá tartozó termékek vagy szolgáltatások árára;
• g) pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvényben szabályozott szolgáltatási díjakra;
• h) a távhőszolgáltatásról szóló törvény hatálya alá tartozó termékek vagy szolgáltatások árára;
• i) a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény alapján meghatározott díjakra.
• j) a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényben meghatározott helyi, valamint az elővárosi, regionális és országos közösségi közlekedési szolgáltatások áraira;
• k) a nemzeti mobil fizetési rendszerről szóló törvényben meghatározott kényelmi díjra, és a nemzeti mobil fizetési szervezet által a központosított mobil értékesítésű szolgáltatás továbbértékesítése során alkalmazandó árrésre,
• l) fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvényben meghatározott legkisebb kereskedelmi árrésre.

(3) E törvény alkalmazásában gazdasági tevékenység: nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében történő termelő vagy szolgáltatási tevékenység folytatása.

Általános rendelkezés¶

2. § Az árban, díjban (a továbbiakban együtt: ár), valamint az ár alapjául szolgáló értékesítési feltételekben a szerződő felek — a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben, valamint az ebben a törvényben foglaltak megtartásával, egymás méltányos érdekeit tiszteletben tartva és kölcsönösen együttműködve — állapodnak meg, ideértve a versenytárgyaláson vagy árverésen történő ármegegyezést is.

Bejelentési kötelezettség¶

3. §¶

4. §¶

5. §¶

6. §¶

Hatósági ármegállapítás¶

7. § (1) Az 1. mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra (a továbbiakban együtt: termék) az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat (a továbbiakban együtt: a hatósági ár megállapítója) legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (a továbbiakban együtt: hatósági ár) állapít meg.

(2) A termék hatósági árát az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben kell megállapítani, ha az árat a miniszter állapítja meg, vagy az árat a központi költségvetés támogatja.

(3) A taxi engedély érvényességi területe szerint illetékes települési önkormányzat – a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat – képviselő-testülete a területi kereskedelmi és iparkamarával egyeztetve, a fogyasztóvédelmi hatóság és a szolgáltatásban közvetlenül érintett szakmai érdekképviseleti szervezetek véleményének figyelembevételével rendeletben megállapíthatja a személytaxi szolgáltatásért felszámítható árat és annak alkalmazási feltételeit. A személytaxi szolgáltatás díjszabását (díjtételeit) a képviselőtestület – a helyi körülmények mérlegelésével – legmagasabb hatósági árként vagy rögzített hatósági árként határozhatja meg.

(4)

(5) A 40.30.90.0 SZTJ szám alatt szereplő „Távhőszolgáltatás csatlakozási díját” a települési önkormányzat – fővárosban a Fővárosi Önkormányzat – képviselő-testülete külön törvényben meghatározottak szerint rendeletben állapítja meg.

8. § (1) A legmagasabb árat — a (2) bekezdésben szabályozott kivétellel — úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is.

(2) A tovább-feldolgozók vagy tovább-értékesítők részére értékesített egyes energiahordozók ára a külpiaci árak szintjén is meghatározható.

(3) A legalacsonyabb árat úgy kell megállapítani, hogy az legalább a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és támogatásokra is.

9. § (1) A hatósági ár megállapítása történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal.

(2) A hatósági árat alkalmazási feltételeivel (pl. a minőség, a határidő, a szállítások ütemezése, a megrendelés nagysága, a teljesítés helye, a fizetési feltételek) együtt kell megállapítani.

10. § (1) A hatósági ár megállapítása — ideértve az áralkalmazási feltételeket is — hivatalból vagy az árat érvényesítő vállalkozó kérelmére történhet. Ez utóbbi esetben a kérelmező köteles a hatósági árra vonatkozó javaslatát a hatósági ár megállapítója részére egyidejűleg megküldeni. A hatósági ár megállapítója — mindkét esetben — további adatokat kérhet.

(2) A hatósági ár megállapítójának megkeresésére az országos gazdasági kamara tájékoztatást ad a kérelemmel érintett termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatos forgalmi és árviszonyokról.

(3) A hatósági ár megállapítója a kérelem, illetve a kért adatok kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles az ármegállapítást közzétenni vagy a kérelem elutasításáról a kérelmezőt értesíteni.

11. § (1) A hatósági árat, valamint annak alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni. A jogszabályban rendelkezni kell arról, hogy a hatósági ár mikor lép hatályba; e rendelkezésnek visszamenőleges hatálya nem lehet.

(2) A legmagasabb hatósági árnak a szerződés megkötését követően bekövetkező emelése esetén jogszabály kivételesen előírhatja, hogy az emelt legmagasabb hatósági ár az érvényes szerződés részévé válik. A felek azonban az új ártól lefelé — közös megegyezéssel — eltérhetnek, a szerződésben kikötött ár fenntartásával vagy megváltoztatásával.

12. § Ha hatósági árat állapítottak meg, a szerződésben

• a) a legmagasabb árnál magasabb árat és
• b) a legalacsonyabb árnál alacsonyabb árat

érvényesen nem lehet kikötni.

13. § Ha a felek az árban nem állapodtak meg, és a termékre hatósági ár van hatályban, az utóbbi az irányadó. A hatósági ár az irányadó akkor is, ha a felek a joszabály megsértésével más árban állapodtak meg.

14. § A hatósági árnak a szerződés megkötése és teljesítése között bekövetkezett megszűnése esetén a szerződést — ha törvény eltérően nem rendelkezik — a kikötött áron kell teljesíteni.

15. § A lakosságot közvetlenül érintő hatósági ár változtatásáról a hatósági ár megállapítója legkésőbb az ár hatálybalépésével egyidejűleg köteles a lakosságot tájékoztatni.

16. § A hatósági árakra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a hatósági ár megállapítója határozattal

• a) megtiltja a jogszabályt sértő ár további alkalmazását, és egyidejűleg kötelezi a vállalkozót a jogszerű ár alkalmazására, valamint
• b) kötelezi a vállalkozót a hatósági árra vonatkozó rendelkezések megsértésével elért többlet árbevételnek a sérelmet szenvedett részére történő visszatérítésére, ha pedig ennek személye nem állapítható meg, az állam javára történő befizetésére,
• c) bírságot szab ki a hatósági árakra vonatkozó rendelkezéseket megsértő vállalkozással szemben. A bírság legkisebb összege a jogsértő magatartással elért anyagi előny, maximális mértéke pedig annak kétszerese,
• d) a 7. § (3) bekezdése szerinti rendelkezések megsértése esetén az 1997. évi CLV. törvény alapján fogyasztóvédelmi bírság kiszabása kezdeményezhető.

17. § (1) A hatósági ár megállapítójának a 16. §-ban szabályozott eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A hatósági ár megállapítójának határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.

(3)

(4)

Hatósági üzemanyagárral kapcsolatos rendelkezések¶

18. § Ezen alcím vonatkozásában a 7–17. §-ban meghatározott követelményeket nem kell alkalmazni.

18/A. § A piaci viszonyok állami beavatkozást igénylő, aránytalan megváltozása esetén, a fogyasztók érdekeinek védelmére figyelemmel a kereskedelemért felelős miniszter rendeletben megállapíthatja

• a) az MSZ–EN 228 jelű szabványban meghatározott ESZ–95-ös minőségi fokozatú – az ESZ–98-as fokozat minőségi követelményi szintjét nem teljesítő – motorbenzin, és
• b) az MSZ–EN 590 jelű szabványban meghatározott 2710 20 11 KN-kódú dízelgázolaj

nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árát (a továbbiakban együtt: hatósági üzemanyagár), valamint a hatósági üzemanyagár alkalmazásának részletszabályait.

18/B. § (1) Az állami adó- és vámhatóság ellenőrzi a 18/A. § szerinti miniszteri rendeletben foglalt kötelezettségek megtartását.

(2) Ha az állami adó- és vámhatóság az (1) bekezdés szerinti ellenőrzése során tudomást szerez a 18/A. § szerinti miniszteri rendelet szerinti kötelezettség megsértéséről

• a) 100 000 forinttól 150 000 000 forintig terjedő bírságot szab ki,
• b) ismételt jogsértés esetén döntésével elrendelheti az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetőjének e tevékenysége folytatásától való ideiglenes – a jogsértés súlyának, a jogsértő állapot időtartamának, a jogsértő magatartás ismételt tanúsításának, illetve a jogsértéssel elért előny mértékékéhez igazodóan legalább egy nap, legfeljebb fél év időtartamra történő – eltiltását.

(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti jogkövetkezmény azonos napon több, egymást követő ellenőrzés alkalmával is alkalmazható.

(4) Ismételt jogsértés esetén a (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti jogkövetkezmények együtt is alkalmazhatók.

(5) A bírságot az azt kiszabó határozat véglegessé válását követő 15 napon belül kell megfizetni az állami adó- és vámhatóság hivatalos honlapján közzétett számlaszámra.

(6) Az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetője köteles a kereskedelemért felelős miniszternek haladéktalanul, de legkésőbb 24 órán belül bejelenteni, ha a (2) bekezdés b) pontja szerint tevékenysége folytatásától ideiglenesen eltiltották.

(7) Az állami adó- és vámhatóság haladéktalanul értesíti a kereskedelemért felelős minisztert, ha a (2) bekezdés b) pontja szerinti jogkövetkezményt alkalmazta.

18/C. §¶

18/D. §¶

18/E. §¶

18/F. §¶

18/G. §¶

18/H. §¶

18/I. §¶

18/J. §¶

18/K. §¶

18/L. §¶

18/M. §¶

Vegyes rendelkezések¶

19. § A gazdaság egészét vagy jelentős részét érintő és az árak alakulására ható adózási, pénzügyi vagy egyéb szabályozási eszköz változása esetén a Kormány — legfeljebb hat hónapra — az árakra vonatkozóan rendelkezhet a nem hatósági árak körében is.

19/A. § A gyógyszerpiac átmeneti zavarainak elhárítása, kiküszöbölése vagy a gyógyszerpiac egyensúlyának fenntartása érdekében tehető intézkedésekről külön törvény rendelkezik.

20. § Felhatalmazást kap a kereskedelemért felelős miniszter, hogy a piaci viszonyok állami beavatkozást igénylő, aránytalan megváltozása esetén, a fogyasztók érdekeinek védelmére figyelemmel

• 1. a 18/A. § szerinti üzemanyagok hatósági üzemanyagárát,
• 2. a hatósági üzemanyagár alkalmazásának részletszabályait

rendeletben állapítsa meg.

21. § Az e törvényben foglaltak nem érintik a külön jogszabályok szerinti polgári jogi igény érvényesítésének, illetőleg szabálysértési vagy büntetőeljárás megindításának lehetőségét.

Hatálybalépés; átmeneti szabályok¶

22. § (1) Ez a törvény az 1991. évi január hó 1. napján lép hatályba.

(2)–(3)

(4)

23. § (1) A biztonsági kőolajtermék készletek veszélyhelyzeti felhasználásáról szóló 52/2026. (III. 9.) Korm. rendelet szerint felszabadított motorbenzin és motorikus gázolaj készletből származó üzemanyag felhasználására és a felszabadításhoz kapcsolódó eljárásokra a felszabadítás és az eljárások megkezdésekor hatályos jogszabályokat kell alkalmazni.

(2) A biztonsági kőolajtermék készletek felhasználásáról szóló 1/2026. (V. 14.) GEM rendelet (a továbbiakban: GEM rendelet) szerint felszabadított motorbenzin és motorikus gázolaj készletből származó üzemanyagra az e törvény a GEM rendelet hatálybalépésekor hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.

24. § Ez a törvény a termékek tevékenység szerinti, új statisztikai osztályozásáról (CPA, magyarul TESZOR) és a 3696/93/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 451/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. október 29-i 1209/2014/EU bizottsági rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.

1. melléklet az 1990. évi LXXXVII. törvényhez¶

Hatósági áras termékek¶

A) Termékek

B) Szolgáltatások

2. melléklet az 1990. évi LXXXVII. törvényhez¶